Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-25 / 143. (2068.) szám
2 1929 junfafl 25, IrwBl <PB^<ssir-MACí^aR-HniKffi> 26-án tartott beszéde ügy ében átadott Jegyzékére. A magyar kormány jegyzéke lényegileg megegyezik azzal a válasszal, amelyet Walko Lajos külügyminiszter szóban közölt az ugyanebben az ügyben nála járt csehszlovák és jugoszláv követekkel. A budapesti román követ írásbeli jegy- ízekében utalás történt arra, hogy a román kormány Magyarország és Románia viszonyának megjavulását óhajtaná; mostani jegyzékében a magyar kormány is hangsúlyozza, hogy határozott szándéka a két ország jó szomszédi viszonyának előmozdítása s őszintén reméli, hogy a román kormány meg lógja könnyíteni a két ország kölcsönös megértéséhe* szükséges alapok megteremtését. Bukarest, junius 24. Az Universul és a öurentul jelenti, hogy a magyar kormány szombat este átadta a budapesti román követnek a magyar válaszjegyzéket. A Cu- rentul szerint a Szinajában tartózkodó Maniu miniszterelnökkel és Mironeseu külügyminiszterrel még az éjjel közölték a jegyzéket. A lapok kommentárokat nem fűznek a magyar válaszjegyzékhez és több lap említést sem tesz a jegyzék átadásáról. Elhalasztották a közélelmezési minisztérium likvidálását Prága, junius 24. A képvieelőház közélelmezési bizottsága ma délelőtt Bezdek képviselő elnöklése mellett ülésezett. Az ülésen tárgyalni kellett volna a közélelmezési minisztérium likvidálásáról szóló törvény- javaslatot. A közélelmezési minisztérium képviselője ajJbhban a kormány nevében indítványt terjesztett be, hogy a javaslat tárgyalását halásszák el. Az indítványt a bizottság többsége elfogadta. A közélelmezési minisztérium likvidálásáról szóló törvényjavaslat elhalasztásának oka — értesülésünk szerint — abban rejlik, hogy az utóbbi időben, különösen a nyersbus- és füstölthusárak rohamosan emelkedtek és az illetékes köröknek az a kívánságuk, hogy a közélelmezési minisztérium épp most a legerélyesebben lépjen fel nemcsak a hús drágulása, hanem általában az élelmiszerek drágulása ellen. A kormány tehát ezért nem akarja, hogy a törvényhozó testület e minisztérium feloszlatásáról most tárgyaljon. ■— A pápa ajándékot küldött a spanyol királynak. Madridból jelentik: Segura bibornok, Spanyolország prímása, Rómából visszaérkezve átnyújtotta a spanyol királynak a pápa ajándékát. A pápa gyönggyel díszített arany ereklyetartót küldött ajándékba, amely Szent Teréz és a gyermek Jézus aranyérmét, továbbá Szent Teréz hajfürtjét, egyik csontját és öltönyének egyik darabját rejti magában. StresensaM a birodalmi gyűlésen beszámolt az elmúlt félév európai politikájáról A beteg külügyminiszter heroikus elhatározása — Westarp gróf támadásai — Stresemann Hugenberg ellen, a Young tervezet mellett — Berlin, junius 24. A német birodalmi gyűlés ma reggel lázas izgalommal találgatta, vájjon Stresemann, a beteg külügyminiszter, részt vesz-e a parlament rendkívüli fontosságú ülésén, vagy pedig Hilferding pénzügyminiszter lesz kénytelen a külpolitikai vitát vezetni. Néhány perccel a vita megkezdése előtt híre jött, hogy Stresemann eljön az ülésre. A hir villámgyorsan terjedt el a városban s csakhamar számos autó robogott a birodalmi gyűlés palotája elé, tele kiváncsiakkal, akik a tribünről végig akarták hallgatni a nagyjelentőségű külpolitikai megnyilatkozást. Stresemann a kitűzött időben másodpercnyi pontossággal érkezett és rendes helyére ült. A miniszter feltűnően halavány és látszik rajta, hogy terhére esett szobáját és ágyát elhagyni. A diplomata-páholyban a legtöbb Berlinben akkreditált követ megjelent, elsőnek Shur- man berlini amerikai nagykövet Az ülést ügyesen rendezték meg. Elsőnek Westarp gróf, az ellenzék vezére emelkedett szólásra. Kifogásolta, hogy a kormány november óta nem tartolta érdemesnek a külügyi bizottság összehívását és külügyi expozé elmondását. Stresemann a rejtett vádra közbekiáltással felelt és rámutatott arra, hogy már hónapokkal ezelőtt kérte a külügyi bizottság összehívását, de a közbejött események egymásután megakadályozták abban. Westarp ezután a versaillesi békeszerződés ellen nyilatkozott, amelynek tízéves fordulóját éppen most üli a világ. A baloldal nem vesz részt a versaillesi békeszerződés elleni tüntetésben, amit Westarp a nemzeti érzés teljes hiányával magyarázott. Viszont a kormánypárti képviselők közbekiáltásaiból kitűnt, hogy Westarpék pusztán pártpolitikai szempontból akarják kihasználni a jubileumot. A német nemzeti párt vezére ezután az aktuális külpolitikai kérdésekhez s_ólt hozzá. Fölsorakoztatta azokat az érveket, amelyekkel a német nemzetiek évek óta harcolnak Stresemann külpolitikája, Lo- carno és Genf ellen. Beszédének végén kérte a parlamentet, hogy utasítsa vissza a Young- tervezetet. — A német nemzeti párt késhegyig fogja folytatni a harcot a párisi tárgyalások eredménye ellen, — úgymond — mert úgy érzik, hogy ezek a tárgyalások a német nép megalázásával és hallatlan terhek elfogadásával végződtek. A parlament Westarp beszédét hidegen fogadta. A német nemzeti párt vezetőjének nyilatkozata után kellemetlen incidens játszódott le az ülésteremben. A kommunisták az követelték, hogy valamennyi elhangzott beszédet rádióval továbbítsák az ülésteremből a néphez s amikor Loebe elnök nem azonosította magát felhívásukkal, éktelen lármába törtek ki, amelyet csak percek múlva sikerült lecsititani. Ugyanakkor a kommunisták bizalmatlansági indítványt tettek a kormány ellen. fi nagy beszéd Amikor a zaj lecsitult, Stresemann emelkedett szólásra. A fölállás szemmelláthatóan terhére esett, mégis állva, asztalára támaszkodva beszélt. Bejelentette, hogy a részlet- kérdésekre a vita folyamán felel, most csak főbb vonalaiban akarja ismertetni az elmúlt hónapok külpolitikai munkáját. Mindenekelőtt Westarp grófnak válaszolt. Az ellenzék támadásaival mindig kellemesebb helyzetben van, — mondotta, — mint a kormány, melyet köt a szükséges diszkréció s elsősorban az, hogy a külpolitikai tárgyalások egyelőre nem fejeződtek be s a végleges eredményig a diplomata nem tárhat mindent föl a ház előtt. Soha megegyezésre nem lehet számítani, ha az egyik fél kénytelen idő előtt lerögzíteni azokat az elveket, amelyek a tárgyalásokon vezettek. A tárgyalások befejezése után a külügyminiszter majd alkalmat talál, hogy mindent elmondjon. Ezután Hugenberget, a német nemzeti párt egyik vezérét, a liires joboldali ujságkirályt támadta Stresemann. Hugenberg lapjaiban legutóbb sorozatos támadásokat intézett a birodalom külpolitikája és a párisi tárgyalások ellen. A jobboldal kifogásolta az uj tárgyalások megkezdését és azt állította, hogy előbb a Dawes-javaslatot ad abszurdum kellett volna vinni, hadd lássa az antant, mennyire be- tarthatatlanok a jóvátételi megállapodás előírásai. Ez a politika azonban a végső katasztrófába taszította volna a birodalmat — mondotta Stresemann. — Amit az inflációból megmentettek, elúszott volna. A Ruhr-meg- száílás idején a birodalom láthatta, mily keserves eredményekre vezet a passzív rezisztencia. A régi hibákat nem szabad megismételni és jobb, ha a birodalom nehéz pillanataiban erős idegekkel tárgyalásba kezd a külső hatalmakkal, mintsem fatalizmussal a sorsra bízza a döntést. A jóvátételi szakértők minden megkötöttség nélkül utaztak Párisba. Egyedül nekik köszönhető a szép eredmény. A további tárgyalásokon tisztázni fogják a rajnavidéki ellenőrzőbizottság kinevezését is, de a birodalmi kormány soha nem fog beleegyezni az állandó rajnai bizottság kinevezésébe, amelynek működése 1935 után ellentétben állna a békeszerződésekkel. Németország közben eredményesen küzd az ellen a vád ellen, amely egyedül a birodalmat teszi felelőssé a világháborúért. Nemcsak Németországban, hanem a világ legtöbb államában már régen megdőlt a német felelősség vádja. Ilyen körülmények között a birodalom természetesen nem is viselheti a háború teljes pénzügyi terhét, de a Young-tervezet- nél enyhébb elbírálásban nem részesülhet. A jóvátétel kérdésének megbirálásánál ki kell kapcsolni a pártpolitikát éi a lehetőségek általános szemszögéből kell nézni az ügyet. Arra kértek, — folytatta Stresemann, — hogy mutassam be a birodalmi gyűlésen a párisi tárgyalások teljes levélanyagát. Ezt a követelést sohasem teljesíthetem. Nemsokára uj politikai konferenciára utazom s hogy jelennék meg a többi diplomata előtt, ha valamennyi levelüket bemutattam volna itthon a parlamentnek? Ilyen körülmények között ügyünk eleve elveszett volna. Valószínűleg egyetlen német képviselő sincsen, aki a Young-tervezetet ideálisnak tartja, vagy tudja, vájjon keresztül vihető-e annak minden rendelkezése, de a jövőre vonatkozóan egyetlen német kormány sem vállalhat garanciát, s a birodalom a Young- tervezet elfogadásával csupán a pillanatnyi előnyöket ragadja meg, amelyek esetleg a végleges kibontakozásig vezethetnek. MINDENKI FIGYELJEN mert a hirtelen időváltozások alkalmával mindnyájan ki vagyunk téve meghűlésnek, fertőzéseknek amelyek könnyen végzetes következménnyel járhatnak, ha gondatlanul elhanyagoljuk bajunkat. Meghűlés ellen legjobb védekezés: A test edzése, a szervezet megacélozása, az ideg- rendszer ellentállóbbá tétele. Ezeknek a feladatoknak az elérésénél leghatékonyabb segítségünk a minden házban ismert és otthonos DIANA SÓSBORSZESZ melynek állandó használatával sok bajt háríthatunk el magunkról és sok később nehezen leküzdhető betegséget előzhetünk meg. Az egész országban mindenütt kapható. Hatástalan utánzatokat utasitson erélyesen vissza ft láthatatlan etoég A Prágai Magyar Hirlap eredeti regénye Irta: DftSVJlS JÁNOS (46) — Te ... Te . . Te — suttogta csők közben a férfi s úgy szorította a leányt magához hogy annak elfúlt a lélekzete és a megsemmisülés fájdalmas gyönyöre fojtogatta tudatát. — Meneküljön, meneküljön! — suttogta szakgatottan Lncy. — Az autóját elfogták. Tudják, hogy a belvárosban tartózkodik. A belvárost rendőrlánc zárta körül. Autóra ne üljön, minden autót föltartóztatnak. Amerikai kémeket keresnek az egész Cityben. Hirtelen elhallgatott. lépések zaja 'közeledett. — Az istenért, siessen — hátra — a fürdőszobába/. — valaki jön — rejtőzzön el — suttogta a leány. Selley nem mozdult helyéről. Köszönöm, Miss Lucy. A viszontlátásra! — szólt fojtott hangon, mialatt utolszór megcsókolta a hiány kezét. Nyugodt mozdulattal a vállára és fejére borította a láthatatlan éterit-köpenyt. Csak a két szeme tüzelt ki néma imádattal n% átlátszó halványkék&s tiszta éterit-ködből. Lucy csodálattal és ijedtséggel tekintett a tűnő alak után. A spiritiszta babonákra gondolt •' inaterializációra, asztrál lények, finom kettős lélektestvére. Mert halványan két körvonalat sejtett ki Selley eltűnt alakjából: a fethőmba kristály üveg módjára átlátszd külső rajzolatát és egy belső, emberi alak alig révedező árnyát. Csak azok a fekete szernek, azok sötétlettek kísérteties valóságként feléje. Csodálat, diadalérzet, ujjongás, rettegés kerge törött vad hajszával a szivében. A szobaleány lépett be. Lucy rémült tekintetet vetett Selley felé, de annak már a szeme sem volt többé látható. — Mr. Pearcy tiszteletét kívánja tenni, — jelentette a szobaleány. — Kéretem, — felelt Lucy erőltetett nyugalommal. Az ajtó kinyílt, Pearcy kis kopasz feje csillant meg Lucy előtt. Selley ugyanabban a pillanatban surrant ki látatlanul, a hóna alatt a másik éterit- ruhával. Halkan csoszogott el a haliig. Kitekintett a verandára. Byrd már nem volt ott. — Biztosan a dolgozószobájában lesz, — gondolta. ösztönére bizta magát. Áthaladt a folyosón. Időnkint kitakarta arcát, hogy friss levegőt szívjon. A szemnyílást egyelőre nyitva tartotta. m— No, most végre leszámolhatunk! — suttogta magának. BYRD SZAVÁNAK REVOLVERHANGJA VAN*. A légi haderő első lordja Írásaiba merülten ült asztalánál. Selley nesztelenül egész az asztalig lopózott. Itt kitakarta fejét és mellét s a világ legtermészetesebb hangján igy szólt: — Mylord, eljöttem a végleges válaszért. Byrd ijedten ütötte föl a fejét. Egy szempillantással megértette a helyzetet. — No, végre, hogy szemtől-szembe látom, — válaszolt ugyanolyan természetesnek látszó, erőltetett hangon. — Az ön találmánya, mosl már elismerem, fölülmúlja a várakozásomat. őszintén megvallom, eddig közönséges szélhámosnak gondoltam önt. Legjobb esetben holmi varázsló, hipnotizáló fakirnak. Csak azt sajnálom —- és ön is sajnálhatja —, hogy ön az egész dolgot nem ezzel a látogatásával kezdte. Sok félreértést takaríthatott volna meg úgy önnek magának, mint nekem. — Pardon, a félreértés Ldróságod oldalán kezdődött, hiszen Lordságod őrültnek nézett. Bizonyítékkal elvégre valahogy csak kellett szolgálnom. Byrd asztalának jobbsarka felé tett egy kézmozdulatot. Selley hirtelen hangnemet változtatott és parancsoló hangon rászólt: — Figyelmeztetem Lordságodat, hogy a csengőhöz ne nyúljon, mert azt tárgyalásunk durva megszakításának fogom tekinteni. Byrd némán visszahúzta kezét. — Még egyszer megismétlem ajánlatomat, —■ folytatta Selley. — Hajlandók önök tízmillió fontot fizetni két órán belül? Igen, vagy nem? Abban a percben átszolgáltatom önnek az éterit-ruhát és annak titkát a laboratóriumommal együtt. — Kérem, Uram, ön nincs tisztában azzal, hogy a hadvezetőség nem pénztári hivatal s egy ily összeg megszavazásához a miniszter- tanács hozzájárulása szükséges. — En már egy egész hetet adtam ezekre a formaságokra önnek. — Az államháztartás formáit elvégre nem függeszthetjük föl az ön kedvéért. — Nem az én kedvemért, hanem az önök érdekéért. Az én árum fölött én rendelkezem és olyan föltételeket szabok érte, amilyeneket én akarok. Ha önök nem teljesitik kívánságomat, ám lássák a következményeket. Ha komolyan akarták volna a vételt, már régen túl lennénk ezeken a formaságokon. Most már nem is erről van szó. — Uram, várjon itt néhány percig... — Mylord, a határidő, amit adtam, lejárt, önök érdemleges válasz helyett tárgyalásra hívtak. Nincs mit tárgyalni. Folyósították az összeget? Nem. Tudják folyósítani két órán belül? Igen, vagy nem? Két órát várhatok. Többet nem. Persze, egyúttal Lordságod becsületszavát adja, hogy ellenem semmi eljárás nem indul meg azért a kemény leckéért, amit a magas vezérkarnak adtam. Byrd elgondolkozott — A fizetést illetően azonnal megkérdezhetem őfenségét, a Walesi herceget, — szólt a tábornok és balját kérdő tekintettel az asztali telefonkagylóra tette. Selley beleegyezően bólintott. Byrd az automatatelefonnal egy pillanat alatt összeköttetést kapott a kabinetirodával. — Fenség, épp ebben a pillanatban jött hozzám... ■ Villámgyors mozdulattal csapott rá a telefonra Selley. A beszélgetést megszakította. — Mylord, én arra kértem önt, hogy a pénz folyósításáról tárgyaljon és nem arra, hogy engem eláruljon. — Én pedig megtiltom önnek, hogy velem ily hangon beszéljen! Byrd fölszakitolta asztala fiókját és szikrázó tekintettel előrántotta belőle revolverét. — Föl a kezekkel! Ha megmozdul . . . Seliley elmosolyodott. Nyugodt mosollyal lassan fölemelte láthatatlan kezét és hirtelen irtózatos ökölcsapást mért az öreg ur kezefejére. Az ütéstől a revolver elsült Az ablak üvege csörömpölve esett alá. Byrd csak annyit érzett, hogy a keze furcsa módon nehéz s a revolver nincs a kezében. Baljával esetlenül oda kapott a fájó csuklójához. Selley fölkacagott Byrd dühtől gyűlölettől, szégyentől, bo$z- szutől szikrázó tekintettel nézte a kajánul nevető fiatal férfit Magán kívül ugrott előre és fölkapta revolverét a padlóról. Mire fölnézett, a láthatatlan ellenség nincs sehol.-- Mylord. mit üzen Amerikának? hangzót] egy gúnyos tompa hatig az ajtó felől. Byrd célzás nélkül utána lőtt. Újabb távolodó fojtott kacaj volt a válasz. (Folytatjuk)
