Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-23 / 142. (2067.) szám

12 T^GAI-MA<^ATiHTRIiai> 1929 jnmus 23, vasárnap. A biró asztalán tevő kereszttel verték főbe egymást egy nagyváradi szállodás és felesége Pardon, egy percre, Hölgyek és Urak, itt mindenki érdekelve van. Mi­kor messzebbre ható hangot kívánok adni egy hozzám érkezett keserű levélnek, — a P. M. H. egyik hölgyolvasója irta, — tulajdonképpen na­gyon égető és állandóan vitás téma vetődik tel ojna s vele együtt a bűnösség kérdése: Ki a hi­bás benne? Ml, a férfiak, vagy önök, Hölgyeim? Még május elején ktam ebben az egyperces ro­vatban a fényes kiállítású gyerekkocsiról, benne a szegény kis porontyról*4, mögötte a pompázato­sán felvonuló „tíz lépésről anyá“-ról. Azon mele­gében számos tanujelét kaptam az olvasók együtt­érzésének, szóban és Írásban. Valaki hosszas ma­gába fojtott keserűség után csak most szólalt meg s levelében teljesen aláírja a cikk igazát, de hozzáteszi: „Ebben nem ezek a nők a hibásak, hanem — tisztelet a kivételnek, — önök, kedves lkaim! És pedig azért, mert önök elsősorban arra néznek, mennyi a hozomány, azután, hogy a nő a mai modern nőnek mindenben tökéletes példaképe legyen. Fölösleges, hogy ő lealáz kod jé k és eset­leg főzzön Is. arra van a szakácsnő, telik reá. No és pláne, hogy még az urának a harisnyáját is megstoppolná, hát az teljesen méltóságán aluli. Van pedig sok derék leány, akinek az volna min­den vágya, hogy puha, meleg otthont teremtsen magának s a legnagyobb boldogsága lenne, hogy jó anya és jó feleség lehessen és mégsem érheti el soha ezt a vágyat, mert nem jár térden felüli szoknyában, meztelen vállal és nem szórakozik a moziban. Ha azok a modern uracskák, akik mo­dern feleségeket keresnek, inkább a dolgos, szor­gos kezeket válogatnák és nem a jól ápolt, puha, manikűrözött kezeket, akkor nem lennének ilyen szánalomra méltó „szegény porontyok44 és nem lenne egy-két évi kínos házasság után annyi vá­lás. ' Nők dolgához a férfi alig szórhat hozzá anélkül, hogy a tárgyilagosság hiányát rá ne süssék. De a házasság a nő és férfi közös ügye lévén, kell hogy ki-ki a maga igazát védje, ha tudja. A béke ked­véért mindjárt előre bocsáthatom, hogy hitem szerint mindkettőnknek igazunk van. Keseredett ol­vasónőnknek abban, hogy tényleg sok modern uracs ka csak a jól ápolt kezeket, a velük szimbo­lizáló modern nőt és minél bővebb hozományt ké­red, meg hogy ebből származik a sok szerencsét­len, szeretet nélküli házasság, válás és a szülői szeretet melege nélkül, fizetett kézen felcseperedő gyermek. De nekem meg, remélem, abban van igazam, hogy ezeket az urakat hiába akarnánk mi arra irányítani, hogy az érdekesebb, dolgos kezek iránt érdeklődjenek. És nem is eredne abból semmi jó. A kedvezőtlen értelemben vett „modern44 férfi és modern nő kölcsönösen végzete egymásnak s le kell kinlódnlok a maguk végzetesen elhibázott életét, hogy ez életroncsok humusából keljen aj erőre a most elhanyagolt régi igazság: merő di­vatra, érdekre, számításra nem lehet otthont, csa­ládi életet alapozni. És hogy ennek a szerencsét­len típusnak kialakulásában melyiké az eredendő bűn, a Gretchenek helyett démonokat kergető férfié, vagy a férjhezmenés kedvéért Gretchenbőí démonná alakult nőé, ezen Mába vitázunk, mert a bűnös egy harmadik: a világégés után a szen­vedésekkel tetorzátott életből minden lefojtott erő visszahatásával amiál vadabbal feltörő Önivágyás. A végzetes hiba ott van, hogy ez az élnivágyás, a minél teljesebb életforma keresése vakon kihagy­ja számításából a szeretetet és megértést s az anyagiak mindent lebiró hatalmát teszi meg hamis bálványának. A hamis bálvány azután alaposan becsapja áldozatait Remélem abban is igazam van, hogy a szeHd, dolgos, otthonszerető, térdüket nem mutogató lá­nyokon kívül vannak olyan férfiak is, akik ugyan­ennek a típusnak a férfi-kiadásai a ezek, ha csa­ládalapításra gondolnak, bizony nem fognak a rúzs és flört hazájában körülnézni, sem a strand­fürdőben. De még nemcsak ezek, hanem azok is, akik legényéveikben a strand, jazz és flört min­den területén vígan élnek, ha eljön a komoly el­határozás ideje, jórészt a régi felfogás szerinti és maradandóan igazi női értéket keresik. Hogy sok derék lány mégsem találkozik azzal, akinek olda­lán a maga kedves fészkét megépíthetné, ez szo­morú igazság és végtelen vesztesége a mai élet­nek, de ebben sem a megfelelő gondolkozása fér­fiak hiánya a fő ok, mint inkább az, hogy ezek a kevésbbé mozgalmas, kevésbbé külszines életet élő fiatalok nem rendelkeznek annyi alkalommal, lehetőséggel, ahol találkozhatnának, megismerked­hetnének, mint azok, akik a mai életsodorba nya­kig vetették magukat. És sokszor az anyagi lehető­ségeik sem olyanok, hogy egy becsületesen gon­dolkozó és teljes felelősségérzettel bíró férfi csa­ládalapításra gondolhasson. Talán még abban te igazam van, hogy a ŰTet- chen típus egyik képviselőjének sincs mit sajnál­nia azon, ha egy fenti értelmű „modern44 férfi nem nyújtotta érte a kezét Ebből is csak szerencsét­lenség, bánat és tenger keserűség születhetnék. Akkor már igazán jobb egyedül. Végül még, a „tíz lépésről anya44 példájához szólva jegyezzük meg, hogy ha hozzá egy ugyan- csali és minden valószínűség szerint „tiz lépésről apa44 is tartozik, ugy ez éppen úgy hibás a gyer­meknek egyszerű divatcikk képen való kezelésé­ben. Hibás, mert megengedj. Lehet az te, hogy szenved mellette, nem szeret] hogy Így van, de nem elég erős hozzá, bogy változtasson rajta. Ha­nem az holt biztos, hogy akármilyen hipermodern, tehát akármilyen bűnös volna a férj ebben az eset­ten, az asszony, az anya szivét tüzes vassal sem tudná rákényszeríteni, hogy Ilyen hűvösen, ilyen (fivatszerüen kezelje a gyermekét, ha az asszony­nak nem Így volna kedve szerint való. S ezért, ebben, mégsem a férfi a Minős, kedves Levélíró. Tidiy Kálmán. Nagyvárad, jtmfeos 22. Botráncos verekedés történt tegnap délelőtt a nagyváradi járásbíró­ságon, Dánosé báró szobájában. Az eset sze­replői Polátzer Sándor nagyváradi szállodás és elvált neje, Tolnai Dea volt kabarészinész- mő, aki buga a nemzetközi szélhámosságai ré­vén sokat emlegetett Tolnai-Turbeltaub Szig­fridnek. Politoer annakidején Tolnaivad Nagyvára­don élők elő kabarét rendezett be melynek Kaibos Gyula budapesti színész volt a művé­szeti vezetője. A sógorok nagy áldozatkészség­gel mentek bele a vállalkozásiba. A nagyvá­radi Bobonier a legemlegetettebb vidéki kaba­ré veit A kon junktúra csökkenésével a kabar né megbukott Ppalitzer és neje a SegravartaHaoahíb csalá­di életet élték. Az egykori kaibarószinésznő a város egyik legdisztingváltebib asszonya lett Legutóbb mégis oly súlyos ellentétek merül­tek fél a háasastársak között, bogy vááásra ké­rőit a sor. /Tegnap délelőtt Potitzer alperesként jelent Munkács, janira 22. (Baját foadésiténfctőL) Az áJdJástalan harcokban meghasonlott mun­kácsi asddéság belső küzdelmeinek indító okairól a P. M. H. már több ízben beezáanoSt. Ezek a harcok akkor kezdődtek, amikor a beknek világhírű rabbija a háborúban Mun­kácsra menekült és tudásával rengeteg távét szerzett magának. Spira rabbit bántotta a belzi csodarabbá népszerűsége és megindult a harc, amely a bedzi rabbá halálával és fiának Munkács­ról való távozásával sem éli véget, mert a békái hívőik többet nem akartak Spi­ráléi hallaná. Közben a szaploncai rabbá ütötte fel Munkácson tanyáját és a bedziek híveivé szegődtek. Természetesen Spóra. haragja most már a sawpiooead rabbi ellen fordult és az agrárpárt eegüségével lehetetlenné akarták termi, ezt vászon* az áparospárt hiu- eitotta meg. Most aztán híre támadt, hogy a szaploncai rabbi, megunva aa örökös harcot, távozik Munkácsról és minden valószínűség szerint üugvárott telepszik le udvarával. Állítólag Spiráiék kötelezték magokat, hogy távozás esetén 150.000 koronáért megveszik a ezaiploncai rabbi munkácsd házát és 200.000 koronáért Tájat építenek részére Útig váron. Kiküldött munkatársunk az ügyiben Jéíke- neete a ezaploncai rabbit, hogy közvetlenül bizonyságot szerezzen a távozásáról keletke­zett hirekrőL Munkatársunk az alábbiakban számol be látogatásáról: Az áldatlan munkácsi testvérimre Munkácsi egyszerű hétköznap ... A keres­kedők kijelentik, hogy most ná-ncs ideijük po­litizálni, majd: jöjjek szombatom vagy vasár­nap, aktkor szoktak az ilyen, hiábavaló dol­gokkal törődni. (Hétköznap dologidő van és a napi kenyér nehéz megkeresés© élveszi kedvüket a politikától. Tényleg a munkácsi kereskedő a száraz kenyérért küzd és a politikát alapjában véve fölöslegesnek tartja, de belek én yazeritik. Sőt a dolgok már annyira fajultak, hogy egy munkácsinak a megélhetése attól függ, me­lyik pártot vagy rabbit támogatja, mert ma már mindenki csak saját párűhetitől kereshet. Húsvétikor megtörtént, hogy a Spiráltól© rabbitanács egy borikereskedő borát buevét tartamára tilalom alá vette és megtiltotta, hogy a zsidóság azt húsvétikor fogyassza. A borkereskedő elment Spirálhoz, bocsána­tot kért, amiért ellene szegült és bora egyszerre használhatóvá vált. Ilyen tilalmak mindkét résziről elég gya­koriak. Most, hogy híre kelt a ezaploncai Tabbi távozásának, remélhető volt a harc megszű­nése, ez azonban tévedés, mert a harc, mely meg a járásbíróságon, ahol egyik alkabnazatt- ja 100.000 led erejéig beperelte. Az alkalma­zott tanúként az elvált asszonyra hivatkozott, aM meg is jelent és tanúskodott Vallomására a volt férj valami megjegyzést tett — Maga csirkefogó — válaszolt Poliüzemek az asszony. Politzer erre felháborodottan ugrott a biró elé, majd feleségéhez, akit arculütött. Erre tumultuózus jelenet következett Az asszony felkapta a biró asztalán lévő keresztet, melyet az eskütételnél használ­nak és azzal fejbeverte volt férjét. Ez azok­ban kicsavarta az asszony kezéből az erős tölgyfából készült súlyos keresztet és volt felesége fejéhez vagdosta. A biró és a jelenlevő ügyvédek csak pillana­tok múlva ocsíbdtak fel és választották szét a verekedő ellenfeleket A bíró nyomban rernd- báireággail büntette meg mindkettőjüket és át- kisértefcte az ügyészségre, ahol kihallgatásuk utón elbocsátották őket Ugy Politzer, mint fe­lesége eálen megindult a bűnvádi eljárás. feltűnően hasonlít a veszekedéshez, tovább folyik. Alig távozik el a szaploncai rabbi} márás megvan az utódja a zidaczowi cso­darabbi személyében, aki busvét előtt telepedett le Munkácson. A szaploncai rabbinál A szaploncai rabbit ebédntárná időiben lá­togattam meg. Hosszú ideig kellett várnom, míg sorra kerültem. A tanácskérők egész sora álldogált az ajtaja előtt. Az egyik ajtón­álló apró ide cédulákra irta fel mindenkinek panaszát, kívánságát és előbb azt vitték be a rabbihoz. Mig várakoztam, körülnéztem. Egyik szobáiban öreg nagyszakálhi zsidók ebédeltek és mint megtudtam, nem a szegé­nyes ebéd tart olyan hossza ideig, hanem későn látnak az étkezéshez. Az öreg zsidók a rabbi közvetlen udvarát alkotják é# kora hajnaltól késő délutánig egyfolytában tanulnak, imádkoznak és hallgatják a rabbi magyarázatait. Más foglalkozásuk nincs is. Ebéd irtán újból kezdődik az egész és a tanokkal való foglal­kozás késő éjszakáig tart. Mint mondják, a rabbi alig két-három órát alszik, a többi idejét a fóliánsok fölött tölti, vagy híveit fo­gadja. Egy másik szobából zsongást haltok. Fia­tal gyerekek hatalmas könyvek előtt tanul­ják a bibliái Már agy nevelik őket, hogy a világ zajáról nem tudnak semmit, csak a vallásnak ébreik. Beszélgetés a rabbival Végre bejutha tok a rabbihoz. Az egyszerű szobában egy asszony sírva adja elő panaszát é» a rabbi hátat fordítva beszél az asz- szonnyal, akiit megnyugtatná igyekezik. Szinte Mtom, minit nyugszik meg a rabbi szavaira. A rabbiból egyelőre csak egy ezüstös hám- zéeű selyemka/ftánt és egy smőrmekucsmát látok, amikor azonban az asszony kimegy, a rabbi megfordul és két mély szem tükröző­dik felém. Egyelőre a rabbi kérdez. Megtudakolja, ki vagyok, miért jöttem Munkácsra. Talán a könyvekkel telített szoba, talán maga a rab­bi*, meg az egész környezet hat reám, mert érzem, hogy kissé elifogődott vagyok és kas- só meg illet ődötten kérdem, hogy tényleg el­távozik^ Munkácsról. — Minden valószínűség szerint igen — válaszolja és meg is indokolja, hogy nem akar több harcot. ' — Bár a munkácsi zsidóság mindent elkö­vet, hogy maradjak — mondja —, azonban nem tehetem. Megvan az az elégétét elem, hogy híveim mindig kitartottak mellettem és minden intrika ellenére megvédtek. Hisz nem is akartam rosszak ceaJk mennél több hivet az Isteninek ... — Igaz-e, hogy Spiráék megveszik a há­zát és ezáltal úgyszólván anyagi elégtél©# kap a távozásáért — kérdeztem. — Nem igaz. Spiráékkal semmiféle vonat­kozásban nem akarok kapcsolatot és kizáró­lag önként, szabad elhatározásomból távo­zom. Szeretném, ha a zsidóság visszaszerezné békéjét, de nem remélem. — Miért? Erre a kérdésemre a rabbi nem válaszolt Ugyancsak nem válaszolt arra sem, hogy tu­lajdonképpen mi szükségük van a politizá­lásra ée máért éppen az iparospártot támo­gatja. Közben újabb és újabb híveket jelentettek be és én a rabbi jókívánságai mellett távoz­tam. Az ajtónál voltam, amikor utánam szólt, hogy távozása csak december hóban fog meg­történni. Addig is és azután iis Munkácson a harc fo­lyik tovább... Különös vátóok Különös válóper játszódott le nemrégiben Newyork egyik bírósága előtt. Eilisaé asszony válókeresetet nyújtott be a férje ellen. A bíró kérdésére elmondta, bogy ő nem haragszik a fér­jére, de belátja, hogy nem élhetnek együtt, mert a férj goromba, szidalmazza őt, sőt olyasmiket is megenged magának, amiket csak filmburleszkek mániákus verekedőitől lehet látni. Szóval Ellisnéit üti-veri a férje. A biró köteleeségBzerüen bókiteni próbálta a férji zsarnokság igája alatt szenvedő asszonyt, elmagyarázta, hogy ez önmagában véve még nem válóok: a férj verekedése csak olyasminek számit, mint a nagymosás a háztartásban. Senki sem veszi szívesen, mégis előfordul, de az ólet mégsem csupa nagymoeás. — De az éo életem igenis az! — pattant fal Ellisné és elmagyarázta, hogy a férje a foglalko­zásából kifolyóan üti-veri naponta öt. — Hogy-hogy A foglalkozása követeli meg? — Igen kérem, — oldotta meg a rejtélyt Elhs- né, — mert az én férjem „bűnbak", abból él. A „bűnbak" azt jelenti, hogy minden nagyobb áruház tart a felek számára egy alkalmazottat, akit a mulasztásért a felek előtt felelőssé tesz. Ennek a trükknek nagyon fontos üzleti okai van­nak: elsősorban az amerikai üzletember tudja, hogy az alkalmazottai is tévedhetnek, hiszen em­berek. De viszont a félnek is igaza ”an; ha dühöng, mert kicserélték a csomagját, rosszul számláinak neki valamit, vagy nem szállították idejében haza az árut. Nem akarják sem a használható mrnfka- lerőt idegesíteni, sem a vevőt szembeállítani olyan alkalmazottal, aki esetleg önérzetesen visz- szaielelne. Ezért alkalmazták Ellis urat is megle­hetősen jó fizetéssel és minden „elbocsátás" ese­tére külön öt dollár prémiummá1 „bűnbak" minő­ségben. Ellis meg is felelt hivatali kötelességének, egész nap haügaott, tűrt némán, mint egy áldozati bá­rány, még akkor sem volt udvariatlan, ha a fel­dühödött vevő tettleg inzultálta. Ellenben otthon kitör belőle is az indulat s a legcsekélyebb ok miatt is rögtön veszekedni és verekedni kezd. A biró nem is kísérelte meg tovább Ellis asz- szony kibékitését, hanem kimondta a válást. — A hosszú szoknya visszakapja jogait Lon­donból jelentik, hogy most tartották meg Cambrid- ge-ben a hires Trinity bált, amely valóságos tár­sadalmi esemény szokott lenni. A cambridgei egyetem egyik professzora statisztikát készített a hölgyek által viselt szoknyákról. A statisztika sze­rint 164 hölgy közül 146-an viseltek hosszú szok­nyát s mindössze l&an öltöttek magukra olyan szoknyát, amelyet a köznyelv rövidnek szokott nevezni. A 146 hosszú szoknya nem volt egyfor­mán — hosszú. 54 egészen a bokáig ért s a többi 15—15 centiméterrel bokán felül. Minthogy a Tri­nity bálon a legelegánsabb közöns ’ j vesz részt, a divatvilág most már eldöntöttnek tekinti a rövid szoknya sorsát. Kétségtelennek veszik,' hogy a hosszú szoknya ismét elfoglalja a régi jogait. A konzervatív gondolkozásuakat kissé kellemetlenül lepte meg egyik-másik hölgy szeszélye. Ezek a hölgyek ugyanis elegáns pálcára tűzött visszata­szító maszkokat tartottak a kezükben. A maszkot csak akkor tették le, amikor táncra kérték őket. Mihelyt vége vott a táncnak, ismét kezükbe vették s ugy játszadoztak vele, mint ahogy' régebben a legyezővel szoktak játszadozni. Fajkutya Hölgy: No és rendben van ennek a kutyá­nak a pedigréje? Állatkereskedő: Hogyne, köriem. Ennek a kutyának, az őse Kolumbusz Kristóffal hin 'józott be Amerikába . . . | (London Opinion) Hotel-penzió Abotnem: Pincér! Miért kapok ma egy ke­nyeret? Máskor két kenyeret szoktam kapni a vacsorához. Pincér: Bocsánat, a nagyságos ttr kenye­rét- elfelejtettéin ketté rágni. > <Lm PéLe.MéU) Távozik Munkácsról a szaploncai rabbi, de a testvérharcban nincs megállás A szaploncai rabbi decemberben Ungvárra költözik udvarával, de utódja akadtazidaczowi rabbiban, aki mos jött Munkácsra — Látogatás a szaploncai rabbinál —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom