Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-23 / 142. (2067.) szám
8 1529 hrnius 23, vasárnap. 'PRtfCUU Zű? BELI KA I ESSZ (Az egészség és a betegség Irta: KRÚDY GYULA ■— N« bántsátok szegény „Flegmán*'4, ő miatta már nyugodtan kukorékolhat minden hitvány kakas a maga szemétdombján, — mondogatta Ulrik nr, beteg úri barátunk, aki szeretett magáról harmadik személyben beszélni, amikor rájött, hogy igy érdekesebbek mondanivalói. — „Flegmánknak régen kampec, csak azért lézeng még a napsugáron, hogy barátainak, jótevőinek hálásan megfizessen azokért az emberséges cselekedetekért, amelyekben őt betegségektől nyomorított életében részeltették. (Sic!) — fűzte hozzá, mintha titkon ő maga is javítgatná szavaik — De azért változtatni kell a helyzeten... Ugyanezért „Flegmán* név ,1 t nyílttéri hirdetést küldött be a „Nyíri Vinkó" cimü hetilapnak, amely a Tiszántúl jelent meg, valamint Udvarhelyinek a híres ágensnek, aki a világon mindennel ügynökösködött és kis boltja volt az Angyalzugban; napközben lehetett őt látni a boltocskában, íróasztal mellett és régimódi ludtoll volt a íüte mellett, nagy könyvbe nézett, de minden angyalzugi lépésre felemelte a szemét, amelynek balja üvegből volt, — hogy a íélősehb asszony- félék ijedtükben keresztet vet'’1' :k a boltocska előtt („Vájjon hová teszi az üvegből való 6zemét Udvarhelyi, ha alszik?" — kérdezték a bátrabbak. „Pohár vízbe, lelkecskénn, hogy másnap még jobban lássak vele".) Tehát Udvarhelyi boltocskájának kirakatibe is kiragaaztotta Ulrik *r a hirdetését, amely így hangzott: „Magányos, független, de jelenleg betegeskedő, javakorbeli, gyermektelen, nem egészen szegény, de egyszerűséget szerető... de tisztaságot, kényelmet nyájasságot, otthont, csendet, háziasságot, megbízhatóságot kedvelő falusi úriember derék házvezetőnőt keres, akit nyugodt lélekkel a háziasszonyt megillető helyre ültethetne. Aki a poli- íflcaí, a társadalmi vitákhoz Is konyát". Csapó Gizella, ez a „páratlan" gazdassnony, aki már esztendők óta szolgálta Ulrik urat ismeretes falusi udvarházában, („abban a reményben, hogy egyszer mégis csak elvisz az ördög, igy, vagy amúgy", — mondta Ulrik ur és kezével különböző jeleket tett fején, szivén, gyomra tájékán) — Csapó Gizella egy hetivásár alkalmával, amikor maga is Udvarhelyi boltjában nézdelődött, (mert egy szegény nőnek mindig szüksége van valamely reménységre, vőlegényre, jövendőre, ami szinte örökre befellegzett, amióta a Képes Családi Lapokban a Levelezés cimü zöldboriték megszűnt) — Csapó Gizella nyomban meptudta, hogy gazdája, Ulrik ur helyezte el a hirdetést, amelyet Udvarhelyi üvegszemén át csesncsegve olvasott fel az asszonyságnak. — Delikatessz, — mondta a hirdetés felolvasása után az ütrvnök, aki bár pocakos, zsirfoltos mellényt! emberke volt mindig szárnyas kabátot viselt, amellyel olyan kunsztokat tudott elkövetni, mintha maga te házasodni akarna. (Két felesége volt már.) És ne felejtsük, hogy történetünk idejében Magyarországban még szerették a ceremóniákat. — Delikatessz? — kérdezte Csapó Gizella. — Az én időmben ezt patkányméregnek nevezték, — mond, szótlanul haza szekerezett a hetivásárból, jóformán semmit sem vásárolt, mert a kofákkal inkább a* anyjuk kínjairól beszélt, mint az nj sóskák, babok, káposzták áráról, (amely terményeket már csak azért te kedvelt Ulrik nr, hogy elmondhatja a másvilágon, hogy még evett az 19**-iki J6dkiiráí igénylők kérjék a Csizl lód Brőm füröö Prospektusát szamócából. „Ki tudná, hol a fenében lesz szegény „Flegmán" a jövő tavaszkor?") Csak egy nagy füstölt sódart vett, amely lehetett volna fából is, agyon lehetett volna vele ütni egy bivalyt. És egy száraz lóbőrt vett, amelyet „egy szegény zsidó" keservesen kinálgatott, amig megesett a szive Csapó Gizellának. — Sóskánk, babunk, paradicsomunk, galambbegyünk káposztánk, tengerink egy-két nap vagy egy-két hét múlva úgy is lesz bőségesen a kertünkben, kár érte pénzt kidobni. De lóbőrünk nincs és nem te lesz itthon, ha én egyszer itthagyom ezt a házat, — mondta igen komolyan, amikor porköpenyegében, (amely olyan volt, mint a faluző állatorvosoké) nyolcvan vagy nyolcvankettő kilós termetével olyan kőnnjtedén ugrott le a magas „brlcskáról (amelyet egy kőhajitásnyira kezdődő), felső vidék kedvéért nevezett igy az udvarias Ulrik ur; — mondják Csapó Gizella oly huszárosán ugrott, hogy nem kellett nyomban felpofoznia a „tigris"-t, aki hosszuszárnyu, rézpity- kés kabátot kapott magára, ha koosizörgés hallatszott a ház előtt és Csapó Gizella ateóezoknyáiről, ecetvirágszinü harisnyáiról, rővidszáru csizmáiról mindig egy hétig vigyorogva beszélt este a konyhán. Gizella leugrott és a lóbőr felől úgy intézkedett, hogy azt nyomban a padlásra vigyék. („Minek?" — kérdezte az igazi „Flegmán", Ulrik nr férfi-betegápolója, aki a gazdasszony távollétében a betegeskedő házigazda körül őrködött, hogy „végrendelkezését elmondhassa valakinek.") — Minek? — ismételte a valódi „Flegmán". — Hiszen a Ténsasszony úgy se tud a létrán járni, mert elszédül? , Csapó Gizella, aki „Flegmán szentelenségeit" megszokta (ha ugyan meg lehet szokni valaha az ilyen frátert), midőn darabidőre kihúzta a lábát a házból, - Ójapó Gizella egy könyvecskét vett elő karon hordott kézitáskájából, amelyben a felső Hazamenti urak egész vagyona elfért volna, akár bankóban is. 8 Így szólt: — Mielőtt a tekintetes ur oj gazdaasszonyt , fogadna, aki politizálni tud az ebédlőben, olvassa ; el ezt a könyvecskét. A városi könyvkereskedő ajánlotta, mert a patikaszerek már aem használ- j nak a tekintetes urnák. — Soha se használtak. — legyintett az ámbitosi i karoeszókében üldögélő Ulrik ur. (Ma azt képzelte, hogy a Tiszántúl valahol azérí j kaiapácsolnak, hogy az ő életét emigy is meg- > rövidítsék ellenségei. Ugyanezért „Flegmánkét ! minden fertályórában kiküldte a Tisza partra, hogy | bömbölő hangján valamit vteszaorditaon ellensé- j getnek. „Flegmán" tehát naphosszául ordított: : „Túl a Tiszán tarngnak az ácsok..." kezdéssel'. egy dalt, most, esteledvén: kissé fáradt volt s a ; tekintetes ur helyett csupán egyetlen pillantást j vetett a könyvecskére. „Illik? Nem illik?" Ez volt a könyvecske címe.) j — A könyvkereskedők a* asszonyságoknak, ha l arravalóknak látszanak: mindig csiklandós köny- j vöcsköket ajánlanak, — mondta „Flegmán" bölcs férfi módjára. — Szemtelen. — felelt Csapó Gizella. Mielőtt „Flegmán" felelhetett volna. Ulrik ur csendet intett s szokásos elérzékenyedésével igy szólt: — Csak hagyjátok a perpatvart, ti ostoba cselédek. Én'akkor voltam életemben a legboldogabb, amikor as édesanyám dorgált gyermekkoromban és a Drága szív a megbántó szavak helyett mindig csak ezt az egy szót használta: „Szentelen". Mi, gyermekek, azt hittük, hogy Édesanyánk póri származása ée rokonsága miatt nem használta a korrekt nyelvtani kifejezést... Istenem, azóta hányszor kellett megtudnom az életemben, hogy mily különbség van a szemtelen és szemtelen szavak között! Ulrik urnák e váratlan közbelépésével erre a napra meglehetős nyugalom költözött az úriakba, bár mindnyájan otthon voltak, akik Ulrik úrral a más világi csendet szokták megkívántaim. A „kutyahangu Flegman"-on ós a hűségére büszke Csapó Gizellán kívül jelen volt az elcsípett „Nyiíttér"; de a* alig elviselhető vendégeken kívül te voltak itt olyan hascsikarások, amelyek Ulrik urnák mindig azt a napot juttatták eszébe, amikor csaknem egy hétig tartó dorbézolás után (amikor már németül beszélt a szánk áj át hajtó Kálim pa nevű szlovák kocsisával s aa németül válaszolt neki a bakról), végre Hájfelhez, a sajtoshoz ért... Szokás volt ide betérni máskor te, különösen az olyan úriembernek a szokása, akik hosezuóletüek akartak maradni, hogy mindent elvégezhessenek a ugyanezért már nem a patikárius- hoa jártak ebédelőtt pálinkát inni, hanem „Ilájfel"- hez, a sajtoshoz „táplálkozni". Igaz, hogy pufifogtak itt te a kistermetű sörösüvegek, azonban csak halkan, előkelősdiea, „grőfiasan", mert ezek az ujmódi sörösüvegek testvérei voltak azoknak a sörösüvegeknek, amelyek az akkoriban divatba- jőtt vasúti Étkező-kocsikban ,^szolgáltattak". (Sic! — nyögött még betegségei közben te Ulrik ur, mert szerette önmaga kijavítani nyelvtani botlásait.) A külföldi Étkező-kocsikat Püspökladánynál vagy Ujhelyben érhette el legkönnyebben a tiszántúli pasa&ér és egy bizonyos nyírségi úriember, K. Bandi egy teljes esztendeig utazott az Étkező- koosiban, hogy alaposan kiösmerhesse annak minden ceinjátbinját, mint valamely divatos nj vendégfogadóét ... „De minek annyi hiábavaló fáradtság, amikor Hájfel ugyanazokat a sörösüvegeket bontogatja, aranyos papirossal, aranyos felírással?" — kérdezte kocsisától Ulrik ur (most persze, csak baecsikarásos álmában), mielőtt végérvényesen kiadta volna a parancsot Kalimpállak a eajtosbolthoz való iránynak. „De Hájfii mégis csak Hájfii és nem Dolgoruczki hercegné, akivel K. Bandi nagyságos ur az Étkező-kocsiban Püspökladánynál megismerkedett", — felett a bakról Kalimpa, aki a jóravaló urasági kocsisok módjára ismert minden valamirevaló úriembert a Tiszántúl. „De... ellenkezett Ulrik ur (most álomban, egykor valóságban), van a Hájfii boltjában egy pléhskatulya, az van ráírva: hogy valódi orosz kaviár, a dobozon van egy női arckép ... Annál szebb nőt nem láttam életemben. Menjünk csak a nagylábu Hájfiihoz, igaz, hogy olyan büdös a boltja, hogy még Mátészalkán te érezni a hering- szagot", — mond Ulrik ur busz ée egynéhány esztendő előtt, amikor még megjegyezte magában azokat a hölgyeket, akiknek arcképei a datolvás és delikatessz skatulyákra vannak festve. Másnap (a Nyílttéri hirdetés nyomán), beállított Ulrik ur tiszamenti úriakéba a Hájfli boltjában látott hölgy... — Itt a Delikatessz! — jelentette kárörömmel Csapó Gizella, amikor Ulrik nr az ágyszélén üldögélve („Flegman“-nal ápoltjával diskurált és azzal fenyegette, hogy fog még bagóért táncolni, mint általában reggelenkint kezdeni szokta beszélgetéseit.) — Semmi «zó nincs erről az Illemkőnyvben, — felelt „Flegmán", miután hajnalodén óta az „Illik? Nem Illik?" cimü könyvvecske tartalmával ismertette gazdáját („Hajmeresztő dolgok ezek, nagy jó uram. Ha a magamfajta ember az összes paragrafusok megtartásával akarna ezentúl élni: akkor beáshatna gavallérnak a pesti Kerepeei- uton a ruhásbolt kirakatába, mert ott nem kell beszélni, — mond" Flegmán.) JET A gazdaasszony-jelölt valóban a Hájfli-féle kereskedésből jött, — amint Ulrik ur megállapította. A pénztárban ült és hallgatta az úriembereket, akik délben és estefelé a kasszái körül- állották, mikor ez igy volt divat. Sajnos, a divatok változnak; a hölgy (különböző nevei voltak, mint az ételeknek, amelyeket a kipödrött gavallérok A KIVÁLASZTOTTAK ÚJ sorozata tartalom és összeállítás dolgában az egész világon egyedülálló. De páratlan a gyönyörű kiállítású új sorozat rendkívül olcsó ára is: fűzve Ke 20*—, angol vászonkötésben 26.— korona az egyes kötetek bolti ára. De még ennél Is jóval olcsóbban futhat Siozzá, ha a teljes sorozatot június 30-ig előjegyzi, mert akkor a következő kedvezményekben részesül: A fűzött kötetekért K© 2© helyett Ke 13, a kötött példányokért 26*— helyett Ke 18 koronát fizet. A 14 kötet átvétele után a 15-ik kötetet teljesen ingyen kapja. A pénz előzetes beküldése esetén portómentes szállítást kap. Ugyanilyen kedvező feltételek mellett megrendelheti a már megjelent és egyébként csak magasabb bolti áron kapható első sorozatot is. Minthogy havonként csak két kötet jelenik meg, a teljes sorozat megrendelése különösebb anyagi megterhelést nem jelent. Kívánatra részletes ismertetést díjmentesen küldünk. IQeKtt ELFELEJTI rmgy ELVESZÍTI, T<ij« ki és LSáje W* »i aiit>bi szelvényt: HQSE8S mcggKMpar Ő-* *» T. nutau MAGIAM HÍRLAP HADÓHITATALÁXAK , PSAHA Ezaaaal aspuéika > KIVÁLASZTOTTAK éj sorozatát 15 kötetbea. Havonta két kötet srálWtanáé. Az atolsé kötetet mgfren kapom. , Fizva kötetenként Ke 13 értma. — Kötve kötetenként Ke 18 árban. — A köteteket minden elsején személyesen i«a»rim át Önöknél, — Csekklapokat kérek, bo*y minden bő elsején előre bcküldjem a két kötet együttes árát. (Fűzve Ki 76 kötve Kí 36. A kát kötetet tessék minden kő elején utánvéttel küldeni. (A wmm kériaí módosat törlendő). fa 1-1-----f_ . —M , ----- .. ITfWlMTAI I Peartu sím: - _________________ körülö tte fogyasztottak), a hölgy igy Adta elő mondanivalóját: — Hallottam Udvarhelyitől, hogy egy gyomorbeteg úriember gyógyításáról van szó, nyomban utrakeltem tehát, hogy helyemet elfoglaljam, mert ha valaki tndja a dolgát ebben az országban, hogyan kell a gyomorrontást gyógyítani: én vagyok. Észt ragon Lali. — Ksztragon? — kérdezte Ulrik, az ágy szélén üldögélve és látszólag csak arra figyelt, hogy mennyit dagadtak a lábai az elmúlt éjszaka. — Egy mártás volt, ha jól emlékszem. — Volt 6 minden, kérem szépen, mert az urak akkoriban kezdtek a gyaluforgácsoe csárdák helyett a Bodegába járni. Rózsakertiné lacipeesenyéi, frissen sült kolbászai mellől Eeztragon Lili Cápájához. — Igen, a hetivásárban füst és por volt, nem mindenki hordott sót, paprikát a mellényzsebében, hogy a lacipecsenyét a vásárban élvezhesse. Az urak elkónyesedtek. A gazdasszony-jelölt nevetett: — Nem te egészen kényelmi szempontból hagyták ott drága jó uraink a lacikonyhákat, hanem azért, mert igy akarta a divat s a gyomrok felkapták az nj divatot, mint az elmék az nj eszméket Tisza Kálmán volt ennek az oka, amikor a Bihari pontokat kitalálta. — Amiről azt hittük- eleinte, hogy valami pikáns ennivaló, — sóhajtott Ulrik ur. — Valóban ennivaló volt, — kiáltott fel Esxtragon kisasszony. — De Likatesszüzletekben lehetett kapni bádogskatulyákban, olyan ize volt, mint talán manapság a „ringli“-nek. — Aztán valami édességet te, valamely bonbont is neveznek igy ___Bihari pontok. Eez tragon kisasszony vállal vont: — Cukrászatban nem voltam, mert abban az időben az urak édesség helyett halsalátát, tengeri boringet (még pedig a ,,tejes"-et), apró kis maxiikat és rengeteg savanyított hagymát szerettek fogyasztani. Azt mondták, hogy ez bátrabbá, egészségesebbé teszi az embert. Harcosabbá, mint a töltött káposzta, mert akkor kezdett már szegényedni Magyarorsrág... — És nem teltet mindenkinek töltött káposztára! — kiáltott Ulrik ur, mintha valamely nagy felfedezést tett volna. —, Hit az igaz, hogy akkoriban jött környékünkre a járásbíróság, a törvényszék, a szabók rengeteg Kaiser-kabátot varrtak az uj intelligenciának és Hájfii delikatesszei olcsóságuk miatt kapósak lettek. Be kellett rendezkedni arra nézve, hogy „ebéd előtt" és „vacsora előtt" még a „zóna- pörkölt"-nél is olcsóbb, illetőleg Intelligensebb ennivalóval szolgáljanak az uriközönségnek. Nyitott dobozban árulták a kaviárt, hogy a kisebb erszényiiek is élvezhessék, mert ugyan kinek jutott volna egy dobozra való halikra? Kis zsem-1 lyécskékre kenegettünk vajacskát, tojást, szardte niát; igaz, hogy a bodegában az úriemberek még mindig azon vitatkoztak, hogy melyik szardínia a jobbik, előkelőbb, az izletesebb, a portugál vagy a francia?; megbeszélték, hány deka és milyen minőségű halikra, mennyi vöröshagyma, vaj, angol mártás szükséges ahhoz a bizonyos szardiniás keverékhez, amellyel téli estéken az egész család jóllakhatik. — de tudtommal senki se vitt már haza ilyen nagymennyiségű keverékhez való anyagot ... Inkább egy-két zsemlyécekét fogyasztottak a boltban és hozzá egy fiaskó sört parancsoltak. Azt mondta a főispán, hogy ez Ferenc Józsefnél is igy van, takarékoskodik az öregur. — Az ördögbe, magam is hallottam ilyesmit, —* kiáltott fel Ulrik ur. aki kaján mosollyal hallgatta, hogyan szegényedett el a városi élet, mióta ő onnan „kihúzta a lábát". (A káröröm még a beteg embereket is megvigasztalja.) — Ajánlanám, ha tekintetes ur is mértékletesebben élne. Éppen elég ebédre egy kis vajaskenyér, persze a hozzávaló delikatesszekkel, amelyek az étvágyat kielégítik, — mondta Észt ragon kisasszony. — Egy-két harapás, egy-két falat, egy-két szivvidámitó iz a szájba!... (A ravasz Csapó Gizella nyikorgatta a száraz lőbört a padláson.) Ulrik ur megrettenve nézett körül, aztán igy szólt Esztragon kisasszonyhoz: — Köszönöm fiam, az ajánlkozását, de hát a cselédeimet még se táplálhatom delikatessz-szeL Azok egészséges, bőgyomru, nagyétvágyú emberek, akik egész nap dolgoznak. „Flegmán", aki természetesen egész idő alatt a kulcslyuknál hallgatódzott, elérkezettnek látta az idő, hogy belépjen. Az IUemkönyv volt a kezében, s arra hivatkozott. — A délelőtti vizithez ölte zsakettet... De hamar észrevette, hogy rossz helyen nyitotta fel a lapot és a könyvet n zsebébe süllyesztette: — Nem gondolná tekintetes ur, hogy itt volna ideje a reggelizésnek. Rendeltem három tükörto- jást pecsenyezaftbnn, három tojásból ránlottát szalonnával, zöldpaprikával és mellé uj hagymával. Cipót debreceniesen süt tettem. És egy kis hordó sört is megcsapoltattam, mert éppen tegnap erre járt egy söröskoosi. — Hát csak egyetek, fiaim, nekem nem szabad az ilyen ételkébez nyúlni, amelyek szomjúságot okoznak. Én majd csak tejet iszom itt magamban. Esztrrtgon kisasszony nehéz szívvel távozott a beteg úriembertől. Mikor az ajtó bezáródott. Ulrik ur felsőhajtott: — Ki tudná, hogy volna jobb? Mindenesetre mognézem azt a három ökörszemet a pecsenye- zsírban,— szólt és x reggelízöaszlalhoz indult. I Tartson lépést az európai kultúrával! S í Nemcsak kenyérből él az ember! Hj sorozata ölesé és fontos, akár a kenyér. | Minden intelligens embernek meg keli szereznie ezt a regény-sorozatot, amely az 1929. év iroda’mi I 3 szenzációit, a francia, német, angol, amerikai, orosz, dán és olasz irodalom legnagyobb élő | j mestereinek utoisó alkotásait hozza jó papíron, előkelő kötésben, csonkitatlan, művészi fordításban. | Easekeí a regényeket olvassa ma ege#* Európa, ezekben tükröződik az egész világ KÉSS? lelki élete: L MAUROÍS: Kőt asszony között H-12. SINCLAIR LEWIS: Sam Dodsworth 2 BORDEN: FLAMINGÓ „ . D . . 1 tELiX SALTÉN: Bambi 13- P1RANDELLO: Maiba Pascal kettős 4. ILJA EHRENBURG: Moszkvai sikátor 1yl J*1?4® DATM ... 5-6. ARNOLD ZWEIG : Grtea őrmester t' ATÁflC ’!* ',r I (két kötet) 15. AJAN^EKKOTET# (Kiváló értékű 0 t waduamo vi-i ti ’ magyar regény, melynek bolti ára | A -u legalább 33 - kő. Az ajándékregényt f q povH-OPPin a’w . TÍ5**1 Jra^i i mindenki maga választhatja ki 5 feia- \ in E?K2PPPAN-.2Í!Ia ™ Dek“ . jánlott mü közül. Aki a sorozatot kötve 10, KL5SEL. A repülőtiszt rendeli,az ajándék-kötetet is kötve kapja). E
