Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-22 / 141. (2066.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 430, félévre 225, negyedévre 114, havonta 33 Kő. E^yes sssássa ára 1*20 Ke

A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok

Főszerkesztő: politikai napilapja Felelös s&ecúessitö:

DZURANY1 LÁSZLÓ

FOR6ACH GtZA

Szerkesztőség: Prága !!,, Panská ulice 12, H. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ul 12/111. — Telefon: 34184. —Sürgönyeim: Hírlap, Praha

(d. j.) Benes külügyminiszter egy fél évvel ezelőtt — a költségvetési vita alkalmával — még gőgösen hangoztatta, hogy a kisebbségi kérdés elvileg belpolitikai probléma, „már csak azért is, hogy a kisebbségek tanulják meg, hogy csak a saját hazájukban kényszeríthetik ki harccal és együttműködéssel jogaikat." Mostani expozéiban már elismeri, hogy a kisebbségi kérdés épp annyira nemzetközi probléma is, mint amennyire belpolitikai. Sőt a külügyminiszter közelebbről is kifejti, hogy a kisebbségi kérdés bizonyos jog- és köteles- ©égminimumot reperezntál s ez a jog-s köteles- eégminimumot reprezentál s ez a jog- s kötél es- csak az a különbség a kisebbségi jog külpolitikai és belpolitikai arculata között, hogy amig a nemzetközi jog alapján ennéí a minimumnál több nem követelhető, addig a belpolitikád porondon ennél a minimumnál több jog is követelhető és kikényszerithető harccal és együttműködéssel, vagy másképp: a külpolitikában letér a jogi alapról az, aki a kisebbségvédelmi szerződések tartalmán túlmenő jogvédelmet Mván a kisebbségeknek, a belpolitikában azonban nem tér le a jogalapról az a párt, amely a kisebbségi minimumnál több jogot követel a kisebbségeknek, örvendve regisztráljuk a külügyminiszter uj disz- tingválását, mert nemrégen még államellenes- ség vádját fogta az uszító kormánysajtó arra, aki Benes mostani tételének belpolitikai igazságát kimondani merte.

Benes kétágú tétele azonban helyesebben úgy is fogalmazható meg, hogy tulajdonképp minden kielégítően elintézett kisebbségi kérdés csak belpolitikai ügy és csupán az elégtelenül elintézett kisebbségi kérdés válik külpolitikai üggyé. A kisebbségnek bizony az a legnagyobb öröme és boldogsága, ha a kisebbségi jogminimumot belpolitikai irtou-módon megkaphatja és élveheti, ellenben a legkisebb öröme az, ha az őrt megillető jogminimumot meg nem kapva a genfi Ponciustól a genfi Pilátusig kénytelen appeliálni, mikor is a Pilátusok mindig csak a kezüket mossák.

örömmel leszögezhetjük, hogy a magyar kisebbség mindent megtett, minden eszközt, minden taktikát megpróbált, hogy a kisebbségi jogminimumot úgy harccal, mint együttműködéssel kikényszerithesse. Mindent megtett, hogy állampolgári igényét lefokozza és hozzászoktassa ehhez a kisebbségi jogminimumhoz. A nemzetgyűlésben ezerszer bizonyította, hogy még nem kapta meg a ruszinszkói autonómia, az egyházi autonómia, a honpolgárság, a közép- és felső, nemkülönben szakiskolázás és a nyugdíjügy terén s ezer más téren a nemzetiközi szerződéssel és az alkotmánylevéllel biztosított jogminimum csorbítatlan egészét. Interpellációkkal, indítványokkal, törvényjavaslatok tömkelegével, sőt alkot- mánymódositó törvény kezdeményezésével is aktív, pozitív, reális munkát fejtett ki az irányban, hogy a hivatalos akaratot az államra isonra hivatkozva meggyőzze a kisebbségi jogminimum megadásának evidens szükségéről és előnyösségéről. A legtörvényesebb alapon állt mindig, amikor rámutatott arra, hogy nemcsak a magyar kisebbség érdeke az, hogy a kisebbségi jogminimumot csorbithafcatlanul élvezhesse, hanem az állam érdeke is, ha ezt a kisebbséget az államhatalmi kötelékek mellett az állampolgári megelégedettség érzelmi szálaival is magához akarja fűzni. Jíem a magyarság hibája, hogy törekvésében csak meg- nemérté&re és bizalmatlanságra talált , ,

Stresemann a Café de la Paix>ben - NaciaaaM és Poincaré harca ' az elnökségért — A francia baloldal sürgeti a UmmmúéU kiürítését

Berlin, junius 21. A Berliner Tagblatt párisi információja szerint Briand, Poincaré és Stresemann párisi találkozója a következőképpen játszódott le:

Amikor Poincaré a Quai d‘0rsayra érkezett, Briand vendégeinek éppen kávét szolgáltak fel. Reggeli közben a politikusok sokat beszélgettek Németországról, de nem politikáról, hanem elsősorban a német művészetről.

Barfchou igazságügy miniszter és néhány más francia államférfin lelkesedéssel nyilatkozott Wagner Ringjé-nek párisi előadásáról, melyet éppen a napokban tartottak meg a Champs d'Elyséc színházban- Miután Poincaré és Stresemann szívélyesen üdvözölték egymást, a szalon egyik sarkában a társaság öt-hat tagja elkülönült s a kényelmes fotelekben megkezdődött a mindvégig barátságos és közvetlen hangú eszmecsere. A német nagy-követ, is résztvett ezen a tanácskozáson. J

Az államférfiak megbeszélték a nagy diplomáciai konferencia diplomáciai előkészítésének módjait

és megállapodtak az összejövetel idejében és helyében.

Poincaré és Briand kívánsága az volt, hogy a konferenciát minél előbb és semleges országban tartsák meg. Számos állam került szóba, majd Stresemann ég Briand megegyeztek a svájci Lausanneban, ahol julius közepe táján megkezdik a tárgyalásokat. Határozott részletekben egyelőre nem állapodtak meg, mert az érdekelt államok közül osupán kettő volt képviselve a nevezetes regBenesnek, az örökös miniszternek tiz egész év állt a rendelkezésére, hogy a kisebbségi jogminimum papirnévértékét ebben az államban a magyarság élő jogállományává varászol- taíhassa. És a tiz év folyamán a magyarság sohasem kívánt többet, mint ezt a minimumot. Sőt amikor a nemzeti koalíció szétesése után helyzeti energiájával a magyarság kevés mandátumereje dacára a mérleg nyelvére került — Szent-Ivány és Hodzsa tárgyalásaiban is alig emelkedtek a magyar követelések a saint germaini jogminimum fölé. De a szlovák néppárt akkori fejnélküli kormánybaugrása megbontotta a magyarságra kedvező erőegyensúlyt és közvetve eltemette joggyarapitásra való reményeinket. Csakis az a meggyőződés, hegy minimális jogainkat még nem kaptuk meg, az adott mindenkor jogalapot a magyar kisebbség reprezentánsainak arra, hegy a kisebbségi sérelmeinket a külföld előtt elpana- szolják.

Benes külügyminiszter ezerszer állította és állítja, hogy a csehszlovákiai kisebbségek jóval többet kaptak, mint amennyi a kisebbségi jogminimum, tehát nincs okuk és joguk sem a külföldön, sem a belföldön való panaszra. Vagyis, ba panaszkodnak, akkor hivatásos kverulánsok és illojális panasakodók. Erre válaszul nagyon szerényen csupán Sootus Via- tornak, Csehszlovákia szellemi szülőtayjának a tiz éves államjubileum alkalmából 1928 október 28-ára irt ünnepi hangulatú cikkéből idézünk nehány sort. A világlátott angol eu- rópeer, akit a csehszlovákokhoz a féltő szeretet és személyi hála, hozzánk pedig csak a kielégült ellenszenv nyomán fölearkadó emberi ecánaknu f&z, Írásában * követgelin, már pedig Anglia, Olaszország és Belgium hozzájárulása nélkül Stresemann és Briand nem határozhatnak a formai kérdésekben sem.

A találkozón a Rajna-vidékről és a Saar-területröl egyáltalán nem beszéltek.

A francia lapok azt Írták, hogy a kiürítés csak akkor következhetik be, ha Németország mozgósította adósságának egy részét. Beavatott körök szerint erről a megoldási módról a konferencián szó sem volt. A beszélgetés mindvégig szívélyesen folyt le, ami az eljövendő békés politika kedvező előjelének tekinthető. Este Stresemann Hoeseh nagykövet és néhány más ur társaságában Si. Germain- ban, a Henry Quattre szálloda terraszán ebédelt. A diner előtt egy fiatal német diplomata társaságában nagyobb sétát végzett Párisban s a Café de la Paix terraszáról negyed óra hosszat figyelte a párisi nagy baulew*rdok mozgalmas életét.

Az angolok szeptember elseje után kivonulnak a Rajnavidékről

Páris, junius 21. Loucheur lapja, a Petit Journal úgy értesült, hogy a nemzetközi konferenciát júliusban Ouchyban, Lausan- ne mellett tartják meg. A konferencia tiz- tizenkét napig fog tartani. Az Echo de Paris londoni jelentése szerint az angol kormány hevesen tiltakozik az ellen, hogy a konferenciát Svájcban tartsák meg és az angliai tanácskozás mellett kardoskodik, — a lap szerint igen egyszerű okokból: ha a

kezőket irta a csehszlovákiai magyarokról: „Különösen az állampolgárság és illetőség meg nem oldott kérdése, amely a „hontalanok" hatalmas osztályát teremtette meg, válik komoly botránnyá s idézi elő sokezer ember szenvedését és mindennél jobban járul hozzá a magyarok és csehszlovákok viszonyának elmérgesítéséhez. Ez és a nyugdíjasoknak párhuzamosan haladó, bár kisebb, de távolról sem elhanyagolható kérdése belekuszálódott a hivatali szőnszálhasogatás közigazgatási és jogi zűrzavarába és amire szükség van: az mindkét túlnyomóan politikai és nem jogi problémának bátor és államférfiul rendezése, nagyvonalú rendezése, amely az emberiességen s nem jogi csürés-csavaráson alapuljon Egy másik ügy, amelyet a magyarok sérelmesnek éreznek, az a szándékos és mesterséges mód, mellyel a szlovenszkói járásokat úgy osztották be, hogy a magyar lakosság bennük a megkívánt húsz százaléknál kisebb legyen s ezzel megfosztották attól a jogtól, hogy nyelvét a bíróság előtt használhassa. Hasonlóképpen, ámbár elegendő elemi iskolával bírnak (?) és néhány középiskolájuk van, úgyszólván semminemű szak- (például mezőgazdasági) iskolájuk nincs, — a magyar tanítók képzéséről való gondoskodás nagyon elégtelen, az egyetemeken szintén nincsenek tanszékek, ámbár erre ma, amikor Csehszlovákia kénytelen volt (?) megtagadni a magyar egyetemeken szerzett akadémiai fokozatok elismerését, inkább van szükség, mint bármikor. Könnyen lehetne még fölsorakoztatni más panaszokat is, amelyek a magyar református egyház és a kulturális egyesületek helyzetére *oeatia>BEMkt Mostani célunknak azonban.

konferenciái Svájcban tartják meg, az elnöki tisztet Poincaré, a rangidős miniszterelnök fogja betölteni, mig Angliában természetesen a házigazda, Macüonald elnökölne. A munkáskormány mindent elkövet, hogy a konferenciái Londonban tartsák meg és Németország természetesen teljes erejével asszisztál az angol kívánságnak. Az angol kormány kívánságát azzal indokolja, hogy rövid ideig lévén hivatalában, nem hagyhatja el helyét és nenu utazhat külföldre a belső stabilizáció veszélyeztetése nélkül.

Ugyancsak az Echo de Paris jelenti, hogy Anglia szeptember elején megkezdi rajna- vidéki csapatainak visszahívását, amint Hendcrson külügyminiszter egyik legutóbbi nyilatkozatából kitűnik. A Journal szerint Stresemann párisi tartózkodása alatt minden tévhitet eloszlatóan kijelentette, hogy Németország csak abban az esetben ratifikálja a Young-szerződóst, ha a Rajna-vide- ket nyomban kiürítik. León Blum cikke szerint, amely a Populaireben jelent meg, Franciaország részéről illojális és becstelen dolog lenne, ha a Rajna-vidék kiürítését késleltetné. Miként 1924-ben a Londonban elfogadott Dawes-tervezei nyomban maga után vonta a Ruhr-vidék kiürítését, úgy természetes következménye a Young- tervezet elfogadásának a rajnai visszavonulás. Az Éré Nouvelle szerint a Young-terve- zet további formális diskussziója előtt a francia kormánynak ünnepélyesen meg kellene ígérnie, hogy a jóvátétel végleges rendezése után nyomban visszahívja csapatait a Rajnától.

megfelel, ha megjelölünk bizonyos irányokat, melyek sürgős vizsgálatot és reformot igényelnek, hogy mielőbb állíthassuk majd. hogy a szlovenszkói magyaroknak nincsenek jogosult panaszaik."

A helyzet az. hogy a magyarok egykori legnagyobb ellensége: Scotus Viator kénytelen a magyarok igazának védelmére kelni és a magyarok panaszának jogosságát elismerni. Már pedig Benes külügyminiszter egyetlen egy szóval sem mondhatja, hogy Scotus Viator nem viseltetne kellő lojalitással Csehszlovákia iránt. És az idegen Scotus Viátor jobban ismeri a szlovenszkói kisebbségi viszonyokat, mint Benes külügyminiszter. És ha ez a Scotus Viator mondja, hogy a „magyaroknak okuk van jogos panaszokra", akkor Benes külügyminiszter mérget vehet rá, hogy az valóban úgy is van és valami mégiscsak hiányzik abból a Benes-hirdette szigorúan jogalapon nyugvó kisebbségi jogminimumból, amit Benes örökös külügyminiszternek és volt miniszterelnöknek tiz éve tartó miniszterkedése alatt ezerszer módjában lett volna lojálisán megadnia és megadatnia a magyar kisebbségnek. Mert a lojalitásnak is két oldala van. A kisebbség a jogminimum megadásának pillanatától kezdve nemcsak jogilag de erkölcsileg is kötelezve van a lojalitásra, de viszont a másik oldalon is csak a jogminimum teljes mértékű megadásával kezdődik a kormány lojalitása a kisebbség iránt. A magyar kisebbség tiz év óta ezt a lojalitást kéri, várja, követeli a mindenkori kormányon levő Benes külügyminisztertől és a mindenkori kormánytól. Lojalitásért lojalitást.

^ vm. ^ évf. ^4i.(^ 1929