Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-18 / 137. (2062.) szám
T / 1929 június 18, kedd. valóban csak azt mondhatjuk: kitartás! Eny- nvi kezdeményezés és ennyi nagyjelentőségű esemény lezajlása után lehetetlen, hogy Európa szabotálni tudja az ügyet, melyről egyre jobban látszik, hogy világjelentőségü és elintézése a világbéke szempontjából döntő jellegű. MacDonald vissza szívja állításait? London, junius 17. MacDonald a Daily News politikai tudósítójának ma éjjel kíjc- lentete, hogy a kisebbségi kérdésről szóló cikke, amelyet néhány héttel ezelőtt .egy cikkagentura kérésére irt, az akkori helyzetnek megfelelően van fogalmazva s igy ma idejét múlta. Nagy baj, hogy e cikket most közölték le, amikor már a hatalmat átvette. Soha ezt nem engedélyezte volna, ha tudott volna arról, hogy a cikket közölni akarják. MacDonald cikke a Daily Telegraph szerint bizonyára heves ellentmondást fog kiváltani .Jugoszláviában és Olaszországban. Briand és Titulescu túl jó barátai Angliának és sokkal hidegvériibb diplomaták, semhogy fölizguljanak a Sunday Times kisebbségi cikkén. A Daily Telegraph szerint a cikk az uj kormány Jcisebbségi'politikájának igen rossz nyitányát jelenti. — Érdekes, hogy a Daily Telegraph, amely a cikk miatt hevesen megtámadja MacDonaldot, ugyanannak a vállalatnak kötelékébe tartozik, mint a Sunday Times, ámenben a cikk megjelent. Mindkét lap a Berry-testvérek konszernjében foglal helyet. Jólinformált körök szerint a Sunday Times szánt-szándékkal közölte le MacDonald cikkét ily későn, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hozza a miniszterelnököt. Olasz demars Londonban Páris, junius 17. Az Echo de Paris jelentése szerint a londoni olasz nagykövet tegnap megjelent a Foreign Officén és kormánya nevében energikusan tiltakozott MacDonald kisebbségi cikke ellen. Az Echo de Paris szerint a francia kormány szintén tiltakozni fog. A jugoszláv, a lengyel és a román kormányok is kellő módon reagálni fognak MacDonald „kihivó“ cikkére. A versenyek gummi-viar.sgák. FI Continental-gummikon araiak számos országúti és uersenypályn győzelem minőennél jobbarí bizonyítják. hogy c legsúlyosabb hö- uetelményeknek is megfelel. Ezért legyen az On kerékpárján is m&lfiaesftf; munkájának meghazudtolására törekednének, j béke és Anglia érdekében mérsékelni fogja Franciaország reméli, hogy a munkáspárt a | nyilatkozatainak hangját. 7$rténeSmi Jelentőségű megátlapsdás Sfeiiitald és Dawes között London, junius 17. MacDonald ma déL után egy óra hosszat tárgyalt Dawes tábornokkal, Amerika uj londoni nagykövetével. A tárgyalás után a sajtó a következő kommünikét kapta: — Dawes tábornok és MacDonald ma egy óra hosszat tárgyaltak a tengeri lefegyverzés kérdéséről. Az első tárgyalás félhivatalos volt és rendkívül eredményesen végződött. Az amerikai nagykövet keddi beszédében utalni fog a mai tárgyalás eredményére és MacDonald Lossiemouthban ugyancsak megemlékezik az eseményről. Ezzel Anglia és Amerika között megkezdődtek a hivatalos lefegyverzési tárgyalások. Anglia reméli, hogy a többi tengeri nagyhatalom csatlakozik a kezdeményezéshez, amelynek eredményétől a világ békéje függ. Amikor Rainsay MacDonald és Dawes tábornak a kommünikét átadták a sajtó meg- bizottainak, megjegyeztek, hogy a kis jelentést történelmi nevezetességű dokumentumnak kell tekinteni. Felháborodás Párisban Páris, junius 17. MacDonald kisebbségi cikke a francia sajtóban óriási föltünést keltett. A Petit Párisién szerint MacDonald a kisebbségi kérdés fölgöngyölitésében szemmellátha- tólag kellő eszközt talált a békeszerződések szabottálására. A félhivatalos Temps igy ir: — Nem valószínű, hogy MacDonald cikke, amely elejétől végig egy választási agitációs irás ismertetőjeleit hordja magán és korántsem az uralkodó államférfiu gondosan kidolgozott expozéja, az angol kormány jelenlegi fölfogását fejezi ki. A németek természetesen ki fogják használni a cikket és úgy fogják beállítani, mintha az uj kormány miniszterei mindenáron az előző kormány külpolitikai Fatout milliós Itozomástír csáberejével egy magasrangír vezérkari lisztet össze akart házasítani Charlotte Holttal Benácsek őrnagy-hadbíró főlvilégositásai a Fahxit-kémftedés kivizsgálásáról Prága, junius 17. Benácsek hadbíró-őrnagy a Falout-féle kémkedési biinper vizsgálóbi- rája szombaton a cseh újságírókat informálta a vizsgálat eddigi eredményéiről, A vizsgálóbíró többek -között kijelentette, hogy már sikerült megállapítani, kinek dolgozott Falout és milyen okmányokat árult el. Az is ismeretes, hová szállította az okmányokat és hol szerezte a német útlevelet. Megállapították azt is, hogy a külföld mely városaiban tartózkodott. A páncélszekrények kulcsait, ahol a legfontosabb okmányok vannak, nem szerezte meg. A külföldre szállított anyagot most vizsgálják felül a szakemberek. E szakemberek olyan vezérkari tisztek, akiknek szolgálati beosztásuk révén semmiféle kapcsolatuk nem volt Falouttal. A legfőbb deliktumok, amelyekért Faloutot felelősségre vonják* a következők: a köztársaság érdekei elleni bűntény, hivatalos hatalommal való visszaélés, tiltott határátlépés. A vizsgálat még e hét folyamán befejeződik s miután a miniszterelnök ama kívánságát fejezte ki, hogy az ügyet minél előbb intézzék el, valószínű, hogy főtárgyalásra junius második felében kerül a sor. A főtárgyalás természetesen titkos lesz, csapán az ítéletet és annak indokolását fogják kihirdetni a nyilvánosság előtt. Hogy Falout mit árult el, arról nem nyilatkozhatott a vizsgálóbíró, de teljes határozottsággal állította, hogy az ellopott titkok nem voltak haditervek. Végül megjegyezte Benácsek hadbíró, hogy Falout könnyelmű ember, aki még a fogházban is szeretőjéről, az állítólagos Charlotteről ábrándozik. Kérdés, vájjon ez nem puszta védekezési trükkje-e. A fő tárgyalás vezetője Popler dr. hadbiróezredes lesz. Falout, mint „házasságkSzvetitö* A vezérkari tisztek kihallgatása során az egyik tanú olyan tényről tett vallomást, amelyből azt lehet következtetni, hogy Falout házasságközvetitőként is fcF' ett Falout több tisztnek kijelentette, hogy egy naéwon elegáns és gazdag kiiííöldi nőrokona van, aki f csehszlovák tiszthez szeretne férjhezmenni. Hozománya egymillió korona. Feltűnést kelt az a tény, hogy Falout csakis magasabbrangu vezérkari tiszteknek tett ilyen ajánlatot és a nő személyleirása teljesen egyezik Wolff Charlotte ismert adataival, akiről különben is ismeretes, hogy jól beszél csehül. Úgy látszik, hogy Falout külföldi „alkat mazói“ parancsára Wolff Saroltát mindenáron csehszlovák tisztek társasa •' !-n akarta hozni. Az eddigi vizsgálat ugyanis megállapította, hogy Faloutnak külföldön nincsen nőrokona. Masanrk elnök körúton Briten, junius 17. Masaryk köztársasági elnök vasárnap Udrzsal miniszterelnök és Cserny belügyiminiszter kíséretében Brün- nön keresztül több morvaországi községet látogatott meg. Az utón mindenütt nagy tömeg várta a köztársasági elnök autóját. Ge- witsch községben Hiek Viktor a német lakosság nevében üdvözölte az elnököt, aki ugyancsak Dérnél nyelven válaszolt s többek között kijelentette, hogy legfőbb feladatának tartotta és tartja ma is a csehszlovák és német nép között a békének és együttműködésnek a megvalósítását. Az elnök meglátogatta Búzán várát is, amely a német lovagrend tulajdonát képezi. Majd meglátogatta Prossnitzot, ahonnan a zsidlochovici várba utazott. A „Sárga Madár" Párisban Páris, junius 17. A Sárga Madár tegnap este 20 óra 30 perckor Le Bourgetbe érkezett. A repülőtéren kétszázezer ember várta az óceánt átrepülő pilótákat. A tömeg, mint az ilyenkor szokásos, áttörte a kordóní és vállára emelte a repülőket. Schreiber Arthur, a potyautas, a legfeltűnőbben viselkedett Kis amerikai zászlót lobogtatott kezében és szüntelenül éltette Franciaországot. A láthatatlan ellenség A Prágai Magyar Hirlap eredeti regénye Irta: DARVAS IÁN0S (40) LORD HAMPTON ÉS HOBARTH DETEKTÍV ÖSSZENEVET Lord Hampton és Hobarth detektív némán nézett egymásra. — Valami összeköttetésnek mégis csak kell lennie a két ember között — kezdte a beszélgetést Hobarth. — Ez a soffőr raffinál- tabb, mint amennyit az ember egy átlagsof- főrtől várhatna. — Hátha kém — j egyezte meg Lord Ha inpton őrnagy. — Amerikai katonatiszt, aki .soffőr álarcában kémkedik. — Láthatatlan ellenségünket kétségkívül szállíthatta autóján — érvelt Hobarth. — Csak az a kérdés, hogy tudtán kivül-e, vagy pedig mint a cinkostársa. Gyanús, hogy any- nyira óvatos a vallomásában. — Nézetem szerint — mondotta Lord Hampton — legjobb volna szabadlábra helyezni s minden lépését figyelni. Ha tényleg van összeköttetése páncélkamránk megrabló- jával, akkor tudtán kívül nyomra fog vezetni. — Isten ments! — tiltakozott Hobarth a szabadlábrahelyezés gondolata ellen. — örüljünk, hogy a kezünkben van. — Akkor talárt intézzük el a gyilkos matrózt — tér4 át más témára Lord Hampton. — A gyilkosság gyanúját mindenképpen rá kiél hárítanunk a láthatatlan kémre.--- Kérem — felelt Hobarth, kiment a szobából és beküldette a matrózt. A lord meghagyta a kísérő rendőrnek, hogy az ajtó előtt várakozzék s csak csengetésre jöjjön be. Mikor a matrózzal egyedül maradt, halk hangon így szólt: Magát, ugye, Thomsonnak hivják? Nézze jó ember én magán segíteni akarok. Azért jöttem, hogy kisegítsem a hínárból. A matróz gyanakodva tekintett a fényes egyenruháju tisztre. Újabb vallatást, ravaszságot sejtett a váratlanul jóindulatú bevezetés mögött, — Egészen könnyű segíteni magán. Csak attól függ, maga is akarja-e? — Hogyne .akarnám, hogyne akarnám, — szólalt meg nagynehezen a matróz. — Hallagsson ide. A dolog nagyon egyszerű. Magának csak azt kell mondania, hogy a gyilkos nem maga. Hanem valaki más. Maga csak azért ment a dulakodáshoz, hogy segítsen a megtámadottnak. S az ismeretlen támadó magát is megszűrta. — Igen, de elhiszik-e ezt nekem ? — Magának azt kell mondania, hogy eleinte két verekedő alakot látott. A támadónak barna arca és egyenes orra volt. Középmagas. Jót ja ezt a képet? Ilyen volt. Ha mutatni fogják ezt a képet, mondja rá, hogy ez volt Aztán azt kell mondania, hogy amikor rávetette magát, egyszerre mintha valaki magára olvasott volna, elvesztette a szeme világát és már többet nem látta., a támadót. Pedig ott. kellett lennie, mert akkor szúrta szivén a nagykereskedőt. No jó lesz igy? — Jó, jó, de hát elhiszik-e ezt nekem? — Azért vagyok itt, hogy majd elhigyjék. Csak ezt kell mondania pontosan. — És akkor szabadon bocsátanak? — Egész biztosam, csak ezt mondja. Maga lesz a koronatanú. — Ej, a nagyságos őrnagy nr tréfál, be akar fonni, ne csináljon belőlem komédiát. Nem komédiázok én, csak tanácsot adok magának. Mert van itj Londonban égy olyan rablógyilkos, akinek a képét, már mulattam, az amikor valami gonoszságot csinál, ugy ráolvas az emberekre, hogy azok nem látják őt, pedig az orruk előtt áll. — Igaz volna ez? — Igaz, ha mondom. Tán nem hiszi? — Én egy egyszerű ember vagyok, kérem, dohát ami igaz, igaz, bennem volt az ördög, én szúrtam bele ... — Ejnye hát mindenáron akasztófára akar jutni ? — Dehogy is akarok, dehogy is akarok — tiltakozott a nagy medve ember. — Nohát akkor most be fog jönni a rendőrfelügyelő ur és maga neki majd azt mondja a jegyzőkönyvbe, amit most mondtam. — Jó, kérem. Jó. Lord Hampton kinyitotta a szomszéd szoba ajtaját. Belépett Hobarth detektív. A matróz vontatott lassúsággal ugy hazudott, mint a karikacsapás. — No, ha a dolgok igy állanak, szólt végre Hobarth — akkor szabadlábra helyezem. De elszöknie nem szabad Londonból. Mert maga a koronatanú.. Elmondhatja mindenkinek, milyen gyilkosságot követett el az a bizonyos ráolvasó rablógyilkos. De el ne szólja magát, mert ha eljár a szája és azt fogja mondani, hogy maga ölte meg a nagykereskedőt, vegye tudomásul, ugy fog lógni, mint a száritón a ruha. Elmehet. — Az utcára mehetek? — kérdi a matróz csodálkozva. ‘ f — Amerre a két szeme lát, A matróz köszönetét motyogott lrf>rd Hampton felé. — De aztán az én tanácsomról se szóljon senkinek, — intette Lord Hampton, — mert ha kifecsegi, én leszek az első, aki magára vall és akkor nincs az az isten, aki megmentse a kötéltől. A nagy darab ember ijedtén szedte sátorrá já I.- Most pedig megszövegezzük a rendőri kommünikét —' szólalt meg Hobarth és saját magának a kövei kezüket mondta tollba: A Lillington-ötreeten tegnap este ismeretlen lettes titokzatos körülmények közölt meggyilkolta S. Hymams nagykereskedőt. A 62 éves nagykereskedő segélykiáltására elösietett Thomson munkanélküli matróz, de a bűntényt már nem tudta meghiúsítani. A támadó, aki a tolvajvilágban a hipnotizáló fakir néven ismeretes, Thoinsont is megsebesítette karján. Thomson a hipnotizőr gyilkossal szemben nem birt védekezni, mert — vallomása szerint — meghipnotizálta s azt sugallta be neki, hogy nem látja őt. A titokzatos bűnügyben megindult a nyomozás. A rendőrség letartóztatott egy soffőrt, kinek nevét egyelőre a nyomozás érdekében nem közölheti. Az a gyanú merült föd ellene, hogy a gyilkossal összeköttetésben áll. Az ismeretlen tettes föltűnően hasonlít Fairbanks filmszínészre. A meggyilkolt egyik barátja tízezer font jutalmat tűzött ki annak, aki a rendőrséget a Fairbanks óhoz hasonló külsejű gyilkos nyomára vezeti. — Teljesen jó — mondotta markát dörzsölve lord Hampton őrnagy. — A gyilkosság vádja is rajta van és a vezérkar tízezer fontjáért most már egész Anglia vadászni fog a legveszedelmesebb kémre, akivel eddig valaha dolgunk volt. — Azt hiszem, most már hét-három napon belül hurokra kerül, — vélte Hobarth felügyelő. — Reméljük a legjobbakat! - válaszolt a vezérkari őrnagy. — Erős a gyanúm, hogy emberünk holnap délelőtt ott lesz a croydoni repülőtéren a Wilbour-féle repülőosztag megérkezésénél. Ezt abból gondolom, - mondja Mister Hobarth, nem vette Ön észre hogy ez a láthatatlan fakir határozottan érdeklődik Miss Byrd iránt? Nagyon örülök Mylord, hogy Ön említést lesz erről. Eddig ugyanis nem mertem ezt a gyanúmat szóvá tenni. Megjegyzem, már az első pillanattól fogva föltűni nekem, hogy a titokzatos események \Vigy nagyon is közeluslek Miss Byrdhez, vagy egészen közvetlen személyi vonatkozásban \ollak \eh\ (Folytatjuk.) 2
