Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-15 / 135. (2060.) szám
1929 junius 15, szombat. T>I«GAI.MACífcXft«l RLM> 3 Falout fv. h.) Nekünk ez az uj szenzáció csak egy oj nevet dobott a nyilvánosság örökké mozgásban levő felszinére. Nekünk ez a Falout idegen volt, mert nem ismertük. Azok, akiknek isimernie kellett volna, azok nem ismerték eléggé. Ez a felelősség, amelyet a bűnügyi és a nyomában járó fegyelmi vizsgálat bizonyára meg fog állapítani, már most is aktuálissá teszi az elmondandőkat, amelyek Falout kémkedésére egyáltalán nem vonatkoznak, hanem csak arra a rendszerre, amelyet az uj demokrácia épitett föl az uj államban. Falout, mint előéletéből hivatalosan megállapították, a kolozsvári ötvenegyes közös gyalogezred zenekarának volt a zenösuhanca (katonai elnevezése a zenekari tagok növendékeinek), utóbb pedig ott a nagydobot kezelte. [Az államfordulat erre a Faloutra is nagy fordulatot jelentett. Mig a régi rezsimben tam- íbonrmajor, a legjobb esetben karmester lehetett volna, a demokrácia kombattáns katonát csinált a nagydob és cintányér szakavatott művelőjéből és gyors ütemben törzskapitány- nyá léptetve elő, a vezérkarhoz lendítette irodafőnöknek, tehát egy előkelő és fontos testület bizalmi állásába, ahol hozzáférhetett fontos katonai titkokhoz és a jelszóra nyíló páncélszekrények körül settenkedhetett. Mit keres a volt nagydobos a vezérkarban? hangzik fel a kérdések kórusa. Erre csak egy szóval válaszolhatunk: ez az újsütetű demokrácia, mely a felszínre tekint és a lényegbe nem hatol. Ha valaki Szibériában volt és légionárius okmányai vannak', avagy szavahihető tanúi, az előtt megnyílnak az ajtók, hivatali állások, arra való tekintet nélkül, hogy az illetőnek képességei, előképzettsége arányban áll-e az uj hivatallal, vagy megbízatással. A klasszikus példa a morvántuli demokráciára az egykori droguistasegéd esete, aki a vezérkar élére került, miután neve politikai értelemben is jelentőséghez jutott. Mikor a katonai bíróság rangjának elvesztésére Ítélte, akkor sem bukott meg véglegesen és egészen. Ilyen esetekre elég példát látunk, amin azok, akiknek intézésétől függenek emberi sorsok, sohasem ütköztek meg, mert a demokráciával okolták meg ténykedéseiket. Azért azonban sohasem pirultak el, hogy egy fiatal bírónak, aki vagyon és az emberi szabadságjog fölött ítélkezik, feleannyi fizetése van, mint egy nem is vezető, de idősebb szakmunkásnak. Az az állami tisztviselő, aki szakképzettségét másfélévtizedes elméleti tanulással szerezte, hány esetben volt kénytelen hátravonulni fiatal szerencsefiak előtt, akiket állítólagos politikai érdemek toltak eléje, s akinek szakképzettsége sokszor egy értelmes hivatalszolga tudása mögött állott. Hogy a hadsereg volt az a terrénum, ahol ezek kirívó módon érvényesültek, az bennünket legkevésbé sem nyugtat meg. Nem a kémkedésről beszélünk és a katonai fizetésről. Fakultról tudták, hogy pénzzavarokkal küzd, hiszen egyszer adósságait kifizették és mégis ott hagyták szolgálni a helyén, ahonnan sokszor engedély nélkül elmaradt. Lehetséges volna ez a polgári életben is? Nem tudunk arról, hogy törvényszéki bírónak, vagy más fontosabb helyen alkalmazott állami tisztviselőnek kifizették volna negyven-ötvenezer ko- ronányi adósságát még akkor sem, ha ez az adósság nagy család nagy anyagi gondjaiból és nem könnyelműségből származott, holott ezek az állami alkalmazottak mégis csak fontosabb tagjai az állam hivatali gépezetének, mint a nagydobosból lett törzskapitány. A demokrácia itteni irányvonala egy téren szenved súlyos folytonossági hiányt, amikor nem tesz különbséget testi és szellemi munka között. Ezt az állam keletkezése alkalmával felszínre jutott elvet a gyakorlat réges-régen tönkrecáfolta már. Csak az úgynevezett haladó szocializmusnak kell magyarázni azt, hogy a világot sohasem a fizikai 'munka vitte előre és emelte ki sarkaiból, hanem a szellemi munka. A montőr kétségtelenül fontos munkása a repülőgépnek, de nem lenne montőrre szükség, ha az elmélet tudósai meg nem konstruálják a technika csodálatos alkotásainak első modelljeit. Ez a demokrácia a szellemi munkát, például a bíró munkáját kevésre értékeli, jegyzőkből nácselnikokat kreál, akik lehetnek kiváló közigazgatási szakemberek, de jogi szaktudás nélkül mégis csak félemberek és éppen igy alkalmazza a közigazgatásban a céljainak alkalmas eszközeiül kínálkozó lelkészeket, akik a jogi tudományhoz még nem is szagoltak. Falout esete az itteni demokrácia súlyos kritikája. A nagydobos maradjon muzsikus, a suszter ne legyen ezredes és a droguista ne varrja fel magának az ezredorvos rangjelzéseit; kiki a maga helyén, a maga körében érvényesüljön; a zsenik mindig kivételek, Napóleon rendkívüli marsalljait rendkívüli idők termelték ki magukból. Az a nagy baj, hogy sok helyen hozzá nem értő emberek ülnek, akiket nem rátermettségük ültetett oda, hanem a protekció. A bírói pálya elnéptelenedik; százhúsz joggyakornoki állásra hirdettek pályázatot a napszámosnál kisebb díjazással. A joggyakornokok már évek óta ötször-tiz- szerannyi fizetéssel az ügyvédi pályán kívánnak érvényesülni. És még egyet. A magyar ifjúság százai abszolválják egyetemi tanulmányaikat, állami állásba nem juthatnak az állampolgári egyenlőség szép jelszava alatt. Fiaink tizezerszámra szolgálják le katonai idejüket, tiszt egy-kettő lehet közülük, pedig katonai nemzet vagyunk, elismerték künn éa A francia félhivatalos nem tulajdonit jelentőséget a kisantant budapesti demarsának A Temps feltinőan megértő állásfoglalása a magvar kérdésben — Bettiién párisi tanácskozásai után — Paris, junius 14. A párisi Temps vezércikkben föltűnően barátságos hangon foglalkozik Magyarországgal. Bethlen miniszterelnök párisi látogatásáról azt Írja, hogy Bethlen, miután, úgy látszik, támasztékot talált Magyarország számára Olaszországban és Lengyelországban, szorosabbra akarja fűzni a viszonyt a szövetségesekkel, főként Franciaországgal. A kisantant demarsából — irja a lap — nem szabad arra következtetni, hogy súlyos viszony állna fönn Magyarország és a kisantant között. A kisantant kormányai rendkívül érzékenyek minden kritika iránt, amely a trianoni szerződésre vonatkozik. Másrészt viszont természetes, hogy Magyarország tiltakozik a békeszerződések ellen, ami nagy mértékben csökkentette területét és amit területi rendelkezéseiben mélységesen igazságtalannak tart. A dolgok rendjéből folyó az, ha a legyőzőitek épp a leveretésük miatt rájuk rótt szerződéseik ellen szót emelnek. Nem lehet tőlük többet követelni, mint azt, hogy aa aláírásukhoz hűek maradjanak és a békekötési föltételeket híven teljesítsék. Senkinek nem áll hatalmában megtiltani a hátrányukra teremtett helyzet fölötti bánkó- dást és azt a reményt, hogy a helyzetet egykor békés eszközökkel orvosolhatják. A legyőződet nem lehet minden további nélkül egy újabb háború tudatos előkészítésével megvádolni azért, ha a lehetőségek keretei közöd megkísérli leveretését újból kiegyenlíteni, Viszont ugyanezek a meggondolások nem gyöngíthetik a kisantantnak azt a jogát és munkáját, hogy a békeszerződés respektálása fölött őrködjék. Miagyar országra éppúgy, mint Ausztriára és Bulgáriára nézve az adott pillanatban a legüdvösebb az, ha az adott viszonyokhoz a legőszintébben alkalmazkodnak. Kétségtelen, hogy Bethlen ugyanúgy, mint bármelyik más politikus, nem mond le arról, hogy követelje a békeszerződés területi rendelkezéseinek revízióját, sokkal felvilágosultabb ember azonban, semhogy túlzott ábrándokban ringassa magát. Végül hangsúlyozza a lap, hogy fontos, hogy Magyarország békés viszonyt tartson fönn a kisantanttal, mert ettől függ Közép- európia békéje. Bethlen tárgyalásai a hivatalos Franciaországgal Paris, junius 14. Amint a P. M. H. már jelentette, Bethlen István gróf magyar miniszterelnököt szerdán délelőtt 11 órakor Dcumergue, a francia köztársaság elnöke fogadta. A kihallgatás háromnegyedora hosszat tartott. A délután folyamán Bethlen István gróf fölkereste Poincaré miniszterelnököt és Berthelot kölügyminisztériumi államtitkárt, akikkel a Franciaországot és Magyarországot közvetetlenül érdeklő kérdésekről beható eszmecserét folytatott. A francia kórok a magyar közeledésről Páris, junius 14. A Temps tegnapi vezércikke komoly helyről nyert értesülés szerint híven visszatükrözi a komoly francia politikai körök fölfogását. E körökben a legteljesebben méltányolják a közeledést Magyarország részéről a francia politika felé és nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy Bethlent párisi látogatása alkalmával a köztársaság elnöke és a miniszterelnök fogadta. A Temps csupán kiindulásnak veszi a demar- sot, mintegy igazolni akarván a magyar álláspontot, ugyanakkor a sorok között megtrójja a kisantant túlságos érzékenykedését és méltatja a magyar külpolitika legújabb irányát. Általában a francia lapokban nem talált visszhangra a kisantant demarsa. A Hőmmé Lib- re, amely elsőnek közölte a demars hírét, nem osztozik a kisantant fölháborodásában. A lapok, amelyek máskor általában gyorsan igyekeztek békebontónak megbélyegezni Magyar- országot, most mindössze a hírszolgálati irodák táviratait közölték le kommentár nélkül. A francia szocialisták Bethlen és Poincaré szívélyes tárgyalásai ellen Páris, junius 14. A szocialista Populaire ma a lehető leghevesebben tiltakozik a francia kormány és Bethlen gróf magyar miniszter- elnök között Párisban megkezdett tárgyalábenn egyaránt, de fiaink számára csak a káplárt fokozat elérhető, akik tudvalevőleg Napóleon óta tarsolyukban hordják a marsallbotot, a nagydobosok ellenben boldogulnak, mert két marcalibóljuk ie van. sok ellen. A lap szerint hallatlan dolog, hogy a demokrata francia köztársaság vezetői any- nyi jóakarattal s oly feltűnő szívességgel közelednek a középeurőpai diktátor országához. Poincaré szemmelláthatóan elfelejtette a múltat, a frankhamisítást és a szentgotthárdi gépfegyverügyet. A francia miniszterelnök pontosan azt a pillanatot választotta ki a Bethlennel való szívélyes és állítólag nagyjelentőségű tárgyalásokra, amikor a kisantant államai hevesen tiltakoznak Magyarország irredenta politikája és „arrogáns magatartása“ ellen. A bizonyára kisantantkörökből sugalmazott cikk mély elkeseredéssel tárgyalja az eseményeket és az idők jelentős változásának tartja, hogy Poincaré a kisantant háta mögött uj politikai kombinációkba kezd Magyarország miniszterelnökével. Mit ir a prágai sajté? Prága, junius 14. A Reforina budapesti tudósítója a következőket irja a kisantant demarsának budapesti hatásáról: — A budapesti kormánysajtó a demars kérdésében nagyon harciasán viselkedik. Felhívja a kormányt, hogy ne engedje a bel- ügyekbe való beavatkozást és a kisantant lépését határozottan utasítsa vissza. A kisantant állítólag „nyolc évet átaludott, ha azt hiszi, hogy hasonló beavatkozást engedhet meg magának, mint Habsburg Károly balsi- kerü visszatérési kísérletének idejében/1 Ma már más a helyzet, mint 1923-ban, amikor Románia „határincidenseket provokált4', igy keresvén ürügyet, hogy betörhessen Magyar- országra. A magyar népnek már nincs kedve ahhoz, hogy ellenállás nélkül tűrje a sértéseket, ahogy Csehszlovákia, vagy Románia szeretné, s igen határozottan figyelmezteti a román kormányt, hogy az ilyen machinációk igen könnyen visszafelé sülhetnek el és az adott esetben könnyen messzemenő következményeket vonhatnak maguk után. A magyar nép követeli a kormánytól, hogy ezt az illetékes kormányoknál őszintén tárja elő, ameny- nyiben pedig nem hajlandó igy cselekedni, akkor vallja be kereken Bukarestben, hogy nem képviseli a magyar nemzet akaratát és álláspontját. A kommunista Rudé Právo mai vezércikkében többek között ezeket mondja: — A magyar burzsoázia tudatában van a saját értékének a szovjetellenes frontban, melyet az imperialisták lázasan fejlesztenek ki és kész arra, hogy ebből a helyzetből mennél több előnyt húzzon. (Bethlen gróf éppen Párisban időzik, ahol Doumergue elnökkel és számos francia kiválósággal tárgyal.) De a kisantant államok szemmelláthatólag nem akarják kiélezni az affért. Túlzott követelések A Prager Tagblatt értesülése szerint a prágai diplomáciai köirök azt a mérsékelt nézetet vallják, hogy a magyar államférfiak nyilatkozatainak konzekvenciáit túlzott formában rajzolták meg s a magyar sajtó ideges hangja a kisantant és Magyrország viszonyát kedvezőtlenebb színben tünteti fel, mint ahogy az a tényeknek megfelel. Ugyanezen lap értesülése szerint Marinkovios jugoszláv külügyminiszter tegnap fogadta Olaszország és Magyar- ország követéit. „A kisebbségi jogokért való küzdelemhez nem kell utasítás Budapestről*4 Bukarest, junius 14. A román kamarában rendkívül éles vita volt tegnap az állítólagos magyar propaganda miatt, amely miatt több képviselő interpellált. Többek között Goga Oktavián követelte, hogy egyes magyar lapokat tiltsanak ki Romániából. Mironesou külügyminiszter kijelentette, hogy a jelenlegi kormány semmi szín alatt sem akarja a sajtószabadságot korlátozni. Egészen más eszközre van szükség, hogy gátat lehessen vetni a budapesti propagandának s ezeket az eszközöket a román kormány az adott időben meg fogja találni. Ezután egy román képviselő Willer magyarpárti képviselőhöz fordulva követelte tőle, tegyen nyilatkozatot, hogy a romániai magyarságnak a magyar propagandához semmi közük sincs. Willer kijelentette, hogy a magyar párt nem avatkozik a Magyaorszaggal vonatkozásban álló kérdésekbe, minthogy a párt kisebbségi népet képvisel, amely a román állam kebelében él és mindig lojális fegyverekkel küzdött a magyarság jogaiért. Ezentúl is ezen az utón fogunk haladni, — mondotta Willer — és továbbra is harcolni fogunk jogainkért. Ezután Vajda Vovoda belügyminiszter szólalt föl és Goga lapbetiltási indítványára reflektálva kijelentette, hogy akár beengedik a magyar lapokat, akár nem, azokat az eszméket, amelyeket a lapok képviselnek, nem rekeszthetik ki Romániából, nem akadályozhatták meg, hogy azok az ideák a határon át ne jöjjenek. Ezt a magyar lapok revíziós politikájára is érti. Ehhez járul még, hogy ezeket az eszméket rádió utján is terjesztik, már pedig a légkört nem lehet elzárni. Megfeledezik Goga arról, hogy a magyar államférfiak revizionista beszédeit a román lapok is közlik és ha Románia magyar lakossága azokról a beszédekről tudomást akar szerezni, csak el kell olvasnia a rGmán lapokat. Ezután újra Willer magyar képviselő szólalt fel és kijelentette, hogy mint kisebbségi párt köteles azért a népért, amelyet a parlamentben képvisel, harcolni. Ehhez nem kell nekik utasítás Budapestről. Kijelentette, hogy budapesti hivatalos körökkel nincs semmiféle Összeköttetésük, de hangsúlyozta azt is, hogy a magyar párt továbbra is küzdeni fog a romániai magyar nép jogaiért. Spanyolország ét Magyarország Madrid, junius 14. Bethlen az Epoca cimü lap munkatársa előtt hosszabban nyilatkozott Magyarország és Spanyolország viszonyáról. A magyar miniszterelnök elsősorban örömét fejezte ki afelett, hogy megláthatta Spanyol- országot és gyönyörködhetett annak természeti szépségeiben. Ezután meleg szavakkal emlékezett meg XIII. Alfonz király 1908-ban Budapesten tett látogatásáról, amely kifejezője volt a spanyol-magyar szimpátiának. Majd örömét fejezte ki afölött, hogy Spanyolországgal megköthette a békéltető és döntőbírósági szerződést. Ezután rámutatott a két ország közös jellemvonásaira. Mindakét nép caballero-faj. Mindkét ország védelmezte Európát a mohamedánizmus ellen. Ezután Magvarország jelenlegi politikai helyzetéről beszélt a magyar miniszterelnök. A lezajlott háborúban, — úgymond — legyőztek bennünket, amely háborút Tisza István akkori miniszterelnök minden erejével ellenezte. A 21 millió lakosú ország 700.000 fia esett el a háborúban. Majd olyan békeszerződést kényszeritettek reá, amit a történelem bizonyára a legigaz- ságlalánabbnak fog ismerni valamennyi között, amelyet eddig legyőzött népre kénysze- ritettek. Lakosságunk kétharmadát elveszítettük, gazdasági egységünk felbomlott. Dacára, hogy most kicsinyek vagyunk és bár gyakran igyekeznek megfeledkezni a béke- szerződésekben is biztosított jogainkról, vannak barátaink, akik megértik helyzetünket és békés eszközökkel fogják orvosolni a bajokat, amely Európa valódi békéjének érdekében áll. Boldog vagyok, — fejezi be Bethlen nyilatkozatát, — hogy a spanyol nemzetet Magyar- ország e barátai közé sorolhatom. Az olasz sajtó magyarbaréttága Róma, junius 14. Valamennyi olasz lap a kisantant budapesti demarsával foglalkozik és egyöntetűen nyíltan állást foglalnak Magyarország mellett s élesen kikelnek a kisantant ellen. Véleményük szerint ez az akció Prágából indult ki. — A „Lavoro dTtalia44 megállapítja, hogy a mar^var probléma létezik és európai problémává nő, amelynek megoldása egyre sürgősebbé válik. A magyar problémát természetesen nem lehet diplomáciai intervenciókkal megoldani, hanem csakis a Duna-medencében a helyzet igazságos rendezésével, amely valamennyi állam előnyére kell, hogy váljék. — A „Giornale dTtalia44 rámutat arra, hogy mig a kisantant képviselői Budapesten tiltakoznak, addig Bethlen grófot Madridban óriási tisztelettel fogadták, sőt még Poincaré is hosszasan tárgyalt vele. Nem lesz újabb demars Becs, junius 14. A Neue Freie Presse mai száma közli Prágából a kővetkezőket: Beavatott helyről ahhoz a hírhez, hogy a kisantant a párisi, londoni és római kormánynál a legutóbbi budaposíi megnyilatkozások miatt kifogást fog emelni, azt a föl- világositást adják, hogy ilyen formális lépés nincs tervbe véve. A kisantant azonban megfelelő formában információkat fog adni a magyarországi eseményekről. Prágában az a meggyőződés uralkodik, hogy az eset a budapesti demarssal formálisan elintézést nyert.
