Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-11 / 131. (2056.) szám
1329 június 11, kedd. 'PR^GAI-Mac.ÍAB-HÍRIíAE? A „Sverige tündöklése és letörése Sikerteíenüí végződött a nagy lelkesedéssel vári svéd óceánrepmlés Ahrenberg kapitány Stockholmban tegnap reggel Seiszállt, de ma kényszerleszállást végzett íztand szigetén — A repülők komoly veszedelemben ? Stockholm, yumius 10. Floden főhadnagy, Aihrenberg kapitány és Sjungiund távirdász s<véd repülők tegnap reggel hat órakor föl- s&álitak régóta előkészített tengerentúli repülőút íjaikra. Gépük, a „Sverige14, Junker- hidrcxplám, amellyel az északi útvonalat választva több szakaszban néhán napon belül Newyorkba akartak jutni. A fölszálláskor ötezernél több ember tolongott a repülőtéren. — A viszontlátásra! Kedden este New- yorkban vagyunk, négy hét múlva otthon Stockholmban! — voltak a repülők utolsó szavai. A zenekar a svéd himnuszt játszotta s mig a tömeg lelkesen éíjenzett, a gép nehézség nélkül a levegőbe emelkedett. Az időjelentések rendinvüi kedvezően hangzanak. A Sverige délben tizenkét órakor Bér génbe érkezett, ahal a töméig óriási lelkesedéssel fogadta. A repülőgép rendes postát szállított, mert az volt terve, hogy bebizonyítsa, hogy a szabályos Európa-amerikai légiforgalom elképzelhető. A legutóbbi időjelentések a Shet- land és a Faroer-szigetek körül ködöt és esőt jeleztek. Éppen ezért a repülők elhatározták, hogy az északi utat választják. Egy másik repülőgép, amelyet Nilson őrmester vezetett és amelyen újságírók és fényképészek kísérték a Sverigét Rergenig, (kénytelen volt Ghristinsundban leszállói. Ez 'a gép néhány óna múlva visszatért Stockholmba. A kényszerleszállás ' Kopenhága, június 10. A Sverige géphiba következtében Istand déli partvidékén a Skaptanas folyó torkolata közelében kény- '‘szevtieszállást végzett. Reykjiawik, junius 10. A Fylla nevű őrhajó 'benzin és géprakományával Skaptarosba indult, hogy megsegítse a Sverigét. Beavatott 'körök szerint a svéd repülőgép holnap este 'Reykjavikba érkezik. Ahrenberg leszállása 'után táviratiban közölte, hogy háromszáz 'kilogram benzolra van szüksége. — Mivel Reykjavikban nem volt kellő teherrepülő- 'gép, a kért fűtőanyagot repülőgépen nem 'tudták a kapitánynak megküldeni. Egyelőre nem tudni, vájjon a géphibák kijavítása után 'a gép folytatja-e útját, vagy pedig visszatér-e Svédországba. Időközben Grönlandból kedvezőtlen időjelentések érkeztek, úgyhogy á továbbrepülés kockázatos volna. Reykjayik, junius 10. A legújabb jelentések szerint az Island déli partján leszállt Sverige meglehetősen rozzant állapotban van. Bővebb jelentés nem érkezett a kényszerleszállásról s mivel az a vidék, ahol a gép kikötött, nem alkalmas a leszállásra, a komoly aggodalom indokoltnak látszik. A re pülőgép egyetlen táviratát egy halászbárka fogta föl és hozta Reykjavikba. A kényszerleszállás után a repülőgép távirdásza nem küldött több jelentést, úgyhogy egyelőre nem tudni, vájjon a Sverige simán lcszállt-e a Skaptaros folyó torkolatánál, vagy pedig messzebb a tengeren ereszkedett-e le. Az erős nyugati szél sokat árthat a repülőgépnek. Az Ödin és a Tlior expediciós hajók ma délelőtt el fogják érni a repülőgép leszállási helyét. Az útirány A Sverige a W. 33. jelzésű Junker hidro- plánok-tipusába tartozik. Motorja 340 lóerőt fejt ki. Ahrenberg kapitány Bergenben opti- misztikusan nyilatkozott útjáról s az ünnepi •ebéd után 2 óra 46 perckor tovább szállt. A gép fedélzetén benzinen kívül 1200 postaküldemény volt. Islandot akarta érinteni, Reykjavikban leszállni és fűtőanyagot venni, 'majd folytatni az utat a grönlandi Ivigtutig, •ahol újból fűtőanyagot vett volna magához. .'Grönlandból Kanadába repültek volna, majd onnan a Part mentén Newyorkba. Valamennyi északi időállomás berendezkedett a repülőgép fogadtatására és ut'baigazitására. Az utat rendkívül pontosan előkészítették s hogy mégsem sikerült, csak azt mutatja, mennyire nehéz feladat az óceánt átrepülni. 'Ahrenberg vasárnap délben egy óra 30 perckor szállt le s a szerencsétlenségét állítólag az okozta, hogy a benzintartály kilyukadt. A VEZÚVTŰZFOLYÓI KÖZT Irta: GYÖRY A lapunk megbízásából Rómában tartózkodó Győry Dezső a Vezúv kitörésének hírére azonnal Nápolyba utazott s onnan a fenyegetett Terzignóig jutott el. A helyszínen szerzett benyomásairól az alábbi színes tudósításban számol be lapunknak: Nápoly-Terzigno, junius 6. A Vezúv kitört. A lapok első oldalai mind a borzalmasan felséges eseménnyel foglalkoznak: az első órák féielmes látványait már nagy képe kmutatják a közönségnek. A gyorsban, amivel a Thyr- ren-tenger partján rohanok Nápoly felé, minden utas lapot olvas és mind a kitörésről szóló hireket falja. Nyeljük a kilométereket. Forrnia után, mintegy száz kilométerre a Vezuvtől, a könnyű és ritka felhősávok között, nem nagyon magasan a horizonttól, egy kis gömbalaku felhőre leszek figyelmes. Hátha a Vezúv? Megnézem a menetrendet: még száz kilométer. Nem lehet. De egy negyedóra múlva már tudom, hogy az. A kúp alig látható (körvonala szemembe tűnik s a rózsaszínes sürü gomolyag élesen elüt a felhők színétől és alakjától: az már a tüzokádó kráter fölé töveit füst- és hamutömeg. Nápoly előtt aztán teljes egészében kibontakozik a látvány, amit egész életemben nem fogok elfelejteni: A Vezúv erupcióban. Útban Terzigno leié A fenyegetett Terzignót a Circuinvezuvia- nának Csak a szárazföld felőli oldalán lehet megközelítem: a herculánumi oldalra nem adnak jegyet. A villamos Vezuv-vonat nekiiramodik a hegy lábának 8 a Nápollyal ellenkező oldalon fekvő Terzigno felé siet. Tegnap olyan tumultus volt a vonaton, hogy a katonaságnak kellett közbelépnie. A diákcsapat majdnem végzetessé váló kalandja a kő- és hamuesőben szintén erélyes intézkedéseket vont maga után: éjjel katonaság zárta körül kordonnal a Vezuvot és minden fölvezető utat szigorúan őriz. A hegylábán az autók is csak bizonyos pontig közlekedhetnek. Mára a turisták már megelégszenek azzal, hogy Nápoly- ból szemlélik a ritka színjátékot. Én okvetlen ■el akarok jutni a láváig, Terzigno rombadön- tött felső szélére. A Vezúv orma állandóan a szemem előtt van: a sikból ezer méter fölé emelkedő csapott kúpból még kétezer méter magas szines füstgomolyag tör a magasba s a tengeri szél hosszan nyújtja el délkelet felé. Szédületes és elképzelhetetlen gyorsasággal lövi a kráter a tüzes gőz- és füsttömeget. Szinte nem is felhő- szerű: sürü, mint valami pép, vagy lágy, olajos massza. Pompás gömbölyű vonalú formációkban. mint egy óriási ágyutorokból, robban föl a kék égre, amin kis fehér felhőfoszlányok nyargalnak s amik az ellentétet csak annál markánsabbá teszik. Néha-néha óriási mennydörgéshez hasonló robaj és tompa dörgés reszketteti meg a levegőt, utána mindig erősebb és sötétebb a tűzhányó fordított füstsüvege. Két-három másodperc elég, hogy a kráter szélén megjelenő vöröses-sárga gomolyag fantasztikusan csipkés masszája kétkilométeres magasságba bomoljon s ott szétterjeszkedjen. A szine csodálatos: nincs benne semmi félelmes, olyan, mint a barack bele: sárgás, rózsaszínes, valami különösen édes és puha szín. A sötétzöld és fölül vörhenyes kúp fölött a kék és fehér hátterében ez az édes, sürü szín tömeg, amelyik pillanatok alatt változik, olyan kép, amit életemben nem láttam s amit az, aki nem láthatta a valóságban, csak pompás fantáziával képzelhet el ilyen gyönyörködte- tőnek és elragadónak. Csak a dörgés és morajlás, meg a Somma táján a földet boritó hamu figyelmeztet, hogy itt életről és halálról s máris félszáz ház pusztulásáról van szó. A kihalt tata Terzigno közelében az utakon már mindenütt automobilos katonai őrségek. Már látni a lávafolyó tegnapi útját, fehéres füstnyelvek imbolyognak a krátertől lefelé a termékeny és siirün müveit lankákig: barnásvörös pusztulás, tüznyom: ez a halálfolyó útja. Terzigno egyike a Vezuv-oldal legnagyobb községeinek. Az 1906-os kitörés alatt elpusztult Ottajáno és Pompeji között, de ezeknél magasabban fekszik a hegy keleti lejtőjén. Híres bortermővidék, mindenütt szőlőlugasok és kőkerítések. Egy-egy pinea emelkedik a kertváros fölé. Az állomás olyan, mintha ostromolt városba jutnánk. Katonaság, trén, autók, heverő emberek, batyuk. Furcsa, rossz illat terjeng a levegőben. Mintha puskaporszag volna. A szétszórt, nagykiterjedésü Terzigno alsó része városszerü, felső része kis kőházakból áll, amik szőlőkertek közepén emelkednek. A belső részen át még szabad a járás: a láva vége 2—300, néhol 600 méternyire van még. A lakókat karhatalommal lakoltatták ki. Egyetlen lélek, nincs a városban, csak akiket a vonat hozott, üres ablakok, üres ajtók, elvesztett háziszerszámok, vödrök szanaszét, a koporsók csöndje kong a szűk olasz uccák lakót- ían lakásaiból. Mintha a halottak városában járnánk. Az ember gerincén futkosni kezd a hideg. Itt már nem nézi az eget teljesen elborító sárgáspiros füstfelhőt. A föld, az élet és a halál közele lenyomják a fejét. Kétszáz méter után, fölfelé, erős, sürü ka-j tonai kordon: a milizia. Fölfűzött szuronnyal.' A följebb lakókból, akik elmenekültek, a bátrabbak ma visszamerészkednek s ostromolják a kordont. A kíváncsiak serege elvegyül velük. Veszekedés, lárma, a fák közt fekete, füstölgő fal, muszáj átjutnom a kordomon. Hála ujságiróigazolványomnak s az udvarias olasz parancsnoknak, öt perc múlva a szuronyfal mögöttem van s egy német újságíró kollégával saját felelősségre beengednek a rombolás színhelyére. Szemben a Iávalolyóval Kerteken, kerítéseken át vergődünk előre. A kénes füst egyre erősebb, a levegő melegebb, közeledünk a lávához. Az ég nem látszik: a szél erre teriii ki a füstöt és sárgássötét a naptalan boltozat. Még borzasztóbbá teszi a képet. A lávafolyam, eddig mintegy tízmillió köbméter láva, ahogy kibuggyant a kráter száján, keleti irányt vett s több száz méteres szé lességben indult le egyenesen Terzigno irányába. Már alig egy kilométerre volt, mikor a mentési munkák megkezdődtek. Tegnap este fejezték be a kilakoltatást s egész éjfélig ref- lekíoros autók nyargaltak a sűrűben s keres ték a házakat s a hontalanokat, akiknek egy részét erőszakkal kellett elvinni a veszedelem elől. Egy hetvenéves öreg első s tán utolsó áldozata a mostani erupciónak. Ismerősei semmi erővel nem tudták elég magasan fekvő házától eltávolitani: az éjjelt kinn töltötte a kertben. A lávafolyam, amely percenkint kétméteres sebességgel haladt, reggel felé mintegy húsz méterre ért el hozzá s ott elfordult. De az öreget a hőség és a kénfüst megölte: reg gelre holtan lelték a portyázó katonák. A hőség mind erősebb, a levegő fojtoga- tóbb. Itt a lávahatár. Végre egy ki ucca végén föltűnik a láva: három-négy méter magas sötétbarna és feketés kő- és tüzbarrikádnak látszik. Salak, tüzes, hülő massza, óriási kőgörgeteg, itt-ott láng- és füstnyelvek szállnak belőle, s az egészből kénes, kékes gázfelhő ömlik. Borzalmas látvány: jobbra egy ház, balra egy kőkerítés. Ezeket épp kettémetszette a megállás pillanatában. Tizenhat órával ezelőtt ez a ház még ép volt: a láva a háztól néhány méterre állt meg. De este nagy morgással mégegyszer megindult s nyolc perc alatt 12 métert haladva, a ház felét elnyelte, másik felét rombadöntötte. Az egyik fal omlani készül, a szobák tele lávával, egy kis magaslatról bemászunk a tetőtlen haláltanyára s onnan a lávára próbálunk jutni, hogy göröngyös, hullámos tetejét belássuk. Pár méternyire nagyobb kövekből áll a bar- rikád: azok már eléggé kihűltek, fölmászunk. Alattunk kis veszedelmes füstnyelvek kígyóznak, a bőrünket égeti a hőség, de fölérülik a tetejére, egy irtózatos pillanat: a lávatenger! Tüzes, füstölgő salaktenger, több méter vastagságban, egy-egy erősebb pinea megégve, szenesen áll ki itt-ott a fekete morénaszerü masszából, különben minden, messze kiloméAz ismert budapesti cipészmester Csákány Károly legújabb modelljeit Prágában a Fr. Bárta 8: Co. szabósigi és uridivat üzletében Národni tfida 17. állítja ki. terekig, föl a hegynek csak salak, tűz és füst. A kertek, a házak, az utak már három-négy méterre, örökre eltűntek a földszinről. Egy pillanat, azután le kell ugranunk: a cipőialp nem birja a hőséget, a fej a gázokat. A láva deltájánál Párórás bolyongás után, a láva szélét követve, eljutunk Terzigno felső részében ahhoz a ponthoz, ahol a tízezrek menekülését lehetővé tevő csodálatos véletlen megtörtént: a láva két ágba szakadása. Kissé emelkedettebb pont, vagy háromszáz méterre a templomtól. Mikor már csak pár órája volt hátra az elitéit városkának, a rázúduló lávafolyó lassított és itt kettéosztott s nagy félkörben indult a városka két oldala felé. Megelégedett a mintegy ihusz tanyaháznak s a város felső részében mintegy harminc háznak s néhány uccának eltemetésével. Egyik ága a Circumvezuiviana sínjeitől 200 méternyire csinált haltot: más- félóra s a villamosvonalat is átvágja. Ha a kitörés nem folytatódik, Terzigno nagyobb része megmenekül. Már megvan a csodája s legendája is a menekülésnek, azt beszélik: a városka népe a veszedelem legborzasztóbb perceiben, a kilakoltató katonákkal keveset törődve, a templomba rohant s Szent Antonio szobrát procesz- szióban vitte a láva elé. Megvan a fényképe. Megtörtént. S tény, hogy három óra múlva a láva ketté- oszlott s félig bekerítette a falut. Ha nekimegy, ma már a tüzsirban van. Á nép most fanatikusan hisz abban, hogy csoda történt. ■ A templom alatt ostromolják a katonákat, hogy bejuthassanak, de a templom a veszélyes zónában van, nem engedik oda őket. A hontalanok között A késő délutánig nem történt újabb esemény. A dörgések és morajlások tartanak, de újabb láva nem jött. Lehet, hogy ezzel be is fejeződik a kitörés. A lávahatárt széles darabon bejártam, a fejem belefájult a kéngőzbe. Estefelé a menekültek egy kis csapata visz- szatért megnézni a pusztulást. Egy család fáradtan, kimerülve hever egy diófa alatt, ezeknek mintegy százötven méterrel följebb állt a házuk. Csak egy üszkös pineáról ismernek rá, hogy hol. Mutatják. Kő, salak, üszők, hamu minden. Többé nem látják a házat, ahol születtek s ahol meg akartak halni: az állam majd lejebb épit nekik újat s kezdhetik elölről az életüket s a laza vezuvföld megművelését. Nem jajgatnak, csak csöndesebbek, mint máskor. És éhesek, szomjasak, piszkosak. A városban és környékén nincs viz: a vízvezetéket eltemette, a forrásokat s patakokat kiszárította a tiiztenger. Fáradtak s főleg éhesek. A katonák is ma még csak egyszer kaptak enni. Sok a munka. Az éjjeli borzalmas látványról beszélgetek velük: a megmozdult láváról, a vörösen tüzelő égről s folyékony tüzoszlopról, ami rnesz- sze kilométerekig elvilágit az éjben. Hordókkal rakott autóbuszok jönnek: itt az ital: viz és bor. A menekülteknek. Lefelémenet egy félig rombadöntött udvaron csap meg legjobban a pusztulás: friss gya- luforgács, egy eltörött cserépedény s evőeszközök. Étkezés közben menekült el a gazda. Napokig lehetne itt bolvongani: a megrázó valóság-film minden lépésre más és más képet mutat. De itt se étel, se ital, se szállás. Egész nap étlen-szomjan, este kénytelenek voltunk visszatérni Nápolyba. A tüzes láhtya az éjben Holtfáradtan ültem a Castello S. EImo mellett, a kétszáz méter magas teraszon s onnan néztem az isteni színjáték folytatását: megint a gyönyörű nápolyi öböl fölött szemben emelkedő tüzokádó Vezuvot. Az alkonyat fényében, a tizkilométeres messziből a morajlás már nem riasztgat, a föld nincs tele hamuval és ökölnagyságu hulló tűzkövekkel, éhes, fáradt, halélraszánt s a halál torkából talán most megmenekült emberekkel és poros, hamus •katonákkal. Az aperitivo lemossa a port a torkomról s szemben egyre pirosabb fénnyel tüzel a kráter fölötti felhő s megismétlődik a délelőtti látvány: a barackszín tüzpompa, ami messze a felhők fölé emelkedve, horribilis magasban oszlik el széles, piszkos felhőtengert alkotva, ami most már Pompéji irányában nyúlik eí. Egy nap: sose látott szépség és sose látott borzalmak napja. Ilyet nem minden ember láthat az életben. A nap Misenum irányában hajol n tenger fölé. Az éjjeli gyors robog velem hazafelé. Az est leszálltával erős felhő és köd iilie meg a Vezuvot, ami eltakarja a krátert. *de fölötte az ég vörösen izzik s néha-néha föllángol a folyékony tüzoszlop, ami a sötétben megrendítő, tragikus panoráma. Ez a magasban, két-három kilométerrel a föld fölött világi tó vörös fáklyaóriás ki-éri ei a római gyorsot: fölkiáltójel. ami alatt a pont ott izzik Terzigno eltemetett ötven házának üszkén s a hetvenéves öreg vezuvlakó halott, lecsukott szemén. 5
