Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-26 / 119. (2044.) szám
Mai számunic S© e!cial ip» Mai s*áns«ag#S* S© @S«ial Előfizetési ár: évente 300, félévre 19Q negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyem szám ára 1*20 Kő A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő: DZURÁNY1 LÁSZLÓ FOP.6ÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, H. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága H., Panská ul 12/111. — Telefon: 34184. —Sürgönyeim: Hírlap, Praha Szlovenszkói blokkot S Irta: ^ZUHANY! LÁSZLÓ Bethlen miniszterelnök a kisebbségi kérdés miatt Madridba készül Már a népszövetségi tanács ülésének megkezdése elölt Madridban akar lenni Budapest, május 25. Polit»kai körökben az az érdekes hír terjedt el, hogy a jövő héten Bethlen István gróf miniszterelnök Walko Lajos külügyminiszter , társaságában Madridba utazik és jelen lesz a népszövetségi tanács ülésén. Ezt a hirt azóta beavatott helyen abban a formában erősítették meg, hogy a miniszter elnök tényleg Madridba szándékozik utazni és amennyiben a képviselőház munkája megengedi, tervét feltétlenül meg is valósítja, mégpedig akkor utazik, hogy még a kisebbségi hármasbizottság ülésének megkezdése előtt, amely junius 6-án lesz, a spanyol fővárosban lehessen. A miniszterelnök ugyanis látja, hogy a népszövetség idei közgyűlésén, amelyet szeptemberben tartanak, a népszövetségi tanács mostani madridi ülésén elfogadásra kerülő kisebbségi javaslat szellemében folynak le a tárgyalások. Ez a kisebbségi javaslat kétségtelenül talán esztendők során döntően fogja befolyásosai a kisebbségi kérdések elvi kezelését A magyar államférfiaknak kötelességük, hogy jelen legyenek, amidőn eldől az a kérdés, miképen lehet a kisebbségek helyzetén nyílt eljárással segíteni és ezáltal megkönnyíteni a nemzetközi atmoszférát. Különösen érdekli a kisebbségi kérdés Magyar- országot, mert hiszen a magyar nemzet testének több mint egy harmada kisebbségi sorsban él. Ismeretes, hogy a népszövetségi tanács legutóbbi ülésén Dandurand kanadai szenátor és Stresemann külügyminiszter javaslatot nyújtott be a kisebbségi eljárás szabályozására. Ennek a javaslatnak tanulmányozására a tanács hármas tagú bizottságot küldött ki, amelynek tagjai Adatéi japán delegátus elnöklésével Chamberlain és Quino- nes de León párisi spanyol nagykövet. Ez a bizottság május folyamán Londonban titkos ülést tartott, amelyen megvitatta a javaslatokat és megvizsgálta azoknak a kormányoknak beadványait is, köztük a magyar kormányét, amelyek a kisebbségi kérdésben érdekelve vannak és amelyek felszólításra a kisebbségi kérdésben elvi jelentőségű jogi véleményt nyújtottak be. Elfogadta továbbá tárgyalásra a közvetlenül érdekelt félnek, a kisebbségi kongresz- sztusban megszervezőit kisebbségeknek memorandumát is tanulmányozásra. A kisebbségi hármasbizottság londoni határozata titokban maradt, de most junius 6-án Madridban újból tárgyalni fog a bizottság és azután a népszövetségi tanács elé terjeszti javaslatát. Mivel a népszövetségi tanács, amint a múlt példái igazolják, az ilyen albizottságok határozatait változás nélkül fogadja el, igen fontos, hogy a magyar államférfiak Madridban legyenek, mielőtt a hármasbizottság véglegesen dönt. Bizonyos, hogy a Madridban hozandó határozat lesz az alapja annak a diskussziőnak, amely a kisebbségi kérdésben a népszövetség szeptemberi ülésén kezdődik. A magyar N -román optánskérdés ezidősze- rint nem kerül a tanács elé, mert május 29- én folytatják Bécsben a megkezdett közvetlen tárgyalásokat. A kisebbségi kérdés a ligák kongresszusán Madrid, május 25. A népszövetségi ligák uniójának két záró ülésén kizárólagosan és teljes részletességgel a JriV^bségi problémával foglalkoztak és különösen a hontalanság kérdésének megvitatása került! szőnyegre. A svájci Bővet terjesztette elő a kisebbségi kongresszus memorandumának nézőpontjait és megállipitotta, hogy a népszövetségi tanács hármas kisebbségi bizottságának ankétja olyan gazdag anyagot hozott felszínre, ami szükségessé teszi, hogy a népszövetség egy külön tanulmányozó bizottságot küldjön ki a kisebbségi probléma stúdiumára. Nagyon érdekes volt a lengyel Stronsky felszólalása, aki tarthatatlannak minősítette azt a gondolatot, hogy a kisebbség beolvasztható a többségbe. Schreiber dr. képviselő azt hangsúlyozta, hogy a szuverenitás fogalmát nem szabad tulon-tul kihangsúlyozni. Az asszimilációs elméletet elhatározottan visz- szantasitja, mert erőszakos eszközökkel van egybekapcsolva és mert a hatalom kultuszának és a tiszta számbeli túlsúly eszközének meg kell szűnnie. Különös gonddal foglalkoztak a hontalanok kérdésével és a kívánatos megoldás sürgősségében az egész kongresszus egységes álláspontot foglalt el. Bár a ligák ezidei kongresszusa a legnehezebb problémákkal foglalkozott, eredményét általában kielégítőnek tartják. Pertinax Stresemann kisebbségi ajánlatáról Páris, május 25. Pertinax az Echo de Parisban behatóan foglalkozik Stresemann kisebbségi ajánlatéival és azt állítja, hogy Számunkra sokkal inkább élettel teljes program a Szlovenszkón élő nemzetek közeledése, amely ma már az egészséges patriotizmus és a mindennapi kenyér sürgető parancsa, semhogy M ne tudnék mérni a jelentőségét annak a politikai tett számba menő írásnak, amely a szlovák-magyar közeledésről Hlinka lapjában, a Slovákban látott napvilágot. Ne kutassuk most azt, hogy milyen csalódásoknak és ífelősmeréseknek, milyen lelki megrendüléseknek és értelmi tisztulásoknak kellett: a szlovák politika elmúlt tíz esztendejében elkövetkeznie, amig a tiszta szándék és a becsületes útkeresés lázas va júdása ehhez a stációhoz vezetett. Az első bátor és tiszta (fénnyel főiragyogő fáklya ért a szlovenszkói bércek fölött, aa első kéz, amely, ha tapogatózva ás, testvéri ikézífogásra lendül, az első céltudatos akarat, amely az eltúlzott nacionalizmus hálójából kiszabadulva az egymás mellé rendelt erők természetes összefogására jelentkezik. Mindenképpen nagy szó, igaz és jó cselekedet, érdemes a tiszteletünkre és megbecsülésünkre. Még akkor is, ha ez a szó nem is jelent mindenben igazságos megitéléefc, mert hiszen még sok a gátlás és erős a nackma- Rsta tdeoOőgta régi beidegze tte égé. Amikor tehát nyitott testvéri szívvel fogadjuk az uj hangot, az tej szándékot, amely joggal csillogtatja meg előttünk a jobb jövő (reményét, éppen ez a nyíltság és őszinteség arra is kötelez bennünket, hogy rámutassunk a tapogatózva kereső kéz eltévedéseire és igaztalanságaira. „A magyar nép értékes áBamaikofó elem — írja a Slovák — és katonai hivatalaink. Udríal hadügyminiszterrel élükön, nem egyszer hangsúlyozták a magyar katonák nagyszerű telljesitőképességét. A szloveusz- kói magyar polgár, aki ismeri a fegyelmet, tiszteli felsőbb hatalmi tényezőinket és saját munkakörében lelkiismeretesen dolgozik, megérdemli a figyelmet és segítséget, hogy ebben az államban ne érezze magát másodvagy harmadrendű polgármakk (Olyan megállapítások ezek, amelyeket teljes erkölcsi súlyúkkal egyenesen a Slovenská Ligának adrees zálhatunk tovább, méltó mellékletéül a magyarság ellen indított bojkótthadjáratának újabb cirkuláréjához.) Ámde a Slovák a magyarság egyetemének becsületes értékelése mellett, a régi ideológiának megfelelően, mindjárt a szelektálás hibájába esik, sőt abba a rettenetes tévedésbe szédül, amely azt mondatja vele, hogy a magyar törvényhozók és a szlovenszkói magyar politikához legközelebb álló lapok, köztük a Prágai Magyar Hírlap is, nem tükrözik híven vissza a magyar tömegek gondolkodását. Érthetetlen ez a megállapítás, mert hiszen a Slováknak nagyon jól kell tudnia, hogy a magyar nép, amelynek politikai érettségét kétségbe vonni nem lehet, általánosan és titkosan választotta meg parlamenti képviselőit, maga alkotta meg pártjait s maga szilárdította meg tiz esztendő alatt több választás iüzpróbájában ezeknek kádereit. A Slováknak tehát, ha a magyarsággal számol, ezekkel a politikai tényezőkkel kell számolnia, mert hiszen ami ezeken az organízmu- eokom kívül esik, az éppen az a desperátus táreaeág, amelyet maga a S-lovák oly jellemzően aposztrofál, amikor „Hodzsa apánk rengeteg pénzbe került magyarjainak" mondja, ügy hisszük és talán jól hisszük, hogy ezekkel a „magyarokkal" a Slováknak, amikor a magyar kérdés megoldására törekszik, nem lehet semmi dolga, mert hiszem ezek megnyerése nem kiegyezés, hanem egyszerűen lélefcvásár kérdése. Hasonlóan súlyos hibába esik a Slovák, amikor az államhüség és megbízhatóság kritériumát junktimba állítja azzal a bizonyos külföldi magyar propagandával. Mintha bizony a külföldi fórumokhoz való folyamodás árulást jelentene. A Slováknak nagyon jól kell tudinia azt, hogy amikor a magyarság ezt az utat választotta, akkor már a belső jogsegély minden lehetőségét kimeritetfte. De akkor is a jog utján maradt, mert hiszen az uj nemzetközi jogalkotás teremtette meg a kisebbségek számára a jogorvoslatnak ezt a fórumát. Nem kívánunk disszonanciát belevinni a Slovák cikkéből lengedező friss atmoszférába, de emlékeztetnünk kelt, hogy a szlovák néppárt élesen opponáló anionéin ista politikája idején maga Hlinka András jelentette tó nem egy Ízben e sorok íróija előtt, hogy ha igazával nem győzhet itt bent, akkor a külföld elé megy. Nem tudjuk, vagy nem akarjuk eldönteni, hogy a szlovákság számára megszünt-e ennek a nyíltan (hangoztatott elhatározásnak az indító oka, de azt tudjuk, hogy a mi részünkre nem szűnt meg, mégcsak nem is csökkent, hanem legföljebb fokozódott, — miindenekfölött kétségtelenül áll azonban az a tény, hogy amihez Hlinka András jogot támasztott ezelőtt néhány esztendővé!, ahhoz jogot támaszthat a magyarság is, anélkül, hogy ebből ellene a külföldi kalandkeresés vádját lehetne kovácsolni. Amig azonban Hlinka lapja megibizhalóságunk és belső akcióképességünk hendikepjéül tekinti a népszövetségnél benyújtott panaszainkat és petícióinkat, addig elösmeri, hogy „az országos képviselőtestületben helyet foglaló magyar tartományi képviselők ismételten bebizonyították, hogy alkalmasaik a közös munkára a többi pártokkal és megtalálták szerepüket a Szlovenszkó érdekeiért folytatott küzdedemben". A Slovák ebben ellentmondást lát, pedig az ellentmondás csak látszólagos. Valójában ugyanaz a logika jut kifejezésre úgy az egyik, mint a másik tényben: egy alkotmányos érzületében erős nemzet kötelesség- tudása, önfegyelme és törvény tisztelete. Mert amig a magyarság intézményes jogával élv amikor sérelmei orvoslásáért a genfi aeropagfhoz folyamodik, addig komolyan át- érzett kötelességet teljesít, amikor a szlo- venszkói tartománygyiilés szűkre kijelölt munkaterrénumán Szlovenszkó mindennapi problémáinak megoldására törekszik és ebből a lélekkel végzett patrióta munkából messze száműz minden politikumot. „Slovenská Krajina nem lehet kizárólagos érdeklődési terrénuma a magyaroknak. Be kell őket vonni az állaim egész életének intézésébe, ami végezetül erős befolyással lesz egész Szlovenszkó politikai, gazdasági és kulturális összetételére is" — vonja le a végső konzekvenciákat a Slovák, ami még pregnánsabban jut kifejezésre ebben a pro- gramatikus erejű mondatban: „A cseh-német kibékülés példájából folyik, hogy nekünk, a kétmilliós szlovák nemzetnek is rendeznünk kell viszonyunkat magyar polgártársainkkal szemben." Ideális célkitűzés. Már-már azt hin-nok, hogy a szlovenszkói őslakos-plattform időszerű megfogalmazása követi, amikor félre bottlik a fáklya: „Á két magyar párttal való I politikai tárgyalásokra alkalmat nyújt most I a katolikus blokk realizálásónak kérdése." Nyíltam és minden félreértést kizáróan meg kell mondanunk, hogy nekünk ebben a blokkiban, semmi keresnivalónk, éppen úgy, ahogy az úgynevezett agrárblokkban sincsen. Mert: mi elsősorban szlovenszkói magyarok vagyunk s csak azután — másodvagy harmadsorban — merülhetnek föl előttünk a felekezeti és osztályszempontok. És ha Hlinka pártja nem akarja politikai hivatását végképp szem elől téveszteni, akkor be kel látnia, hogy ez az invitálás — hamis, mert a mi találkozásunk nem esketik egyebütt, mint a közös föld, a közös kenyér megszentelt szántásában. Nem felekezeti és osztályblokkra van itt szükség, hanem a szlovenszkói erők összefogására: — szlovenszkói blokkra! A szlovenszkói őslakos nemzetek, a szlovákok, magyarok és németek politikai szövetségére, svájci szellemű szövetkezésére a közös szülőföld, a testvéri kultúrák, a közös szent kenyér védelmében a centralizmus önző törekvéseivel szemben. Emellett a főkérdés mellett eltörpül minden egyéb. A szűklátókörű és szűkkeblű szlovák nacionalizmus lírai politikája csődbekerült. A gyűlölködő Ura helyébe jöjjön a megértés józan észHpoiitikája. A magyarság a maga higgadt politikai iskolázott súgóval régen helátta, hogy a magyarság érdekei párhuzamosak, sőt azonosak a szlovák és német őslakosság érdekeivel és mind a három testvér nemzet egyformán áll és bukik Szlovenszkó ügyével. Végzetes jelentőségű adottsága a történelemnek ez az érdekközösség, erre az alapra kell építeni az uj templomot: Szlovenszkó jövőjét.
