Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-09 / 106. (2031.) szám

** kww fpJZAXSM'/* Iteü nuíju» J. csütörtök. Dal a pályatéves Mas DARKÓ ISTVÁN Mielőtt az ember nekiöl, a téma tiszteletéből felvehet egy jókora pápaszemet s akkor egyszerre halálosan komoly lesz mindaz, ami itt következik. Nincs akkor nagyobb horderejű kérdés a helytele­nül kiszemelt életpálya dolgánál, egyszeriben. Gazdaságos ésszel megáldott német társadalomtu­Alapíthatott 1796 évben ta Lajos etil iiipielep j Banská-Bystrlca Készítés szállít: síremlékeket, minden köncmben. Bntor- ' é márvány lapokat. Márvány kapcsoló táblákat. Márvány . csillárokat. Iparművészeti munkákat, stb. j dósok sokkal soványabb kis ügyeknek szentelnek nyolcszáztól ezerig terjedő oldalakat. Ez a tudo­mányosság csábitó, az ember határozott ambíciót érez magában iránta. Benne volna ebben a tu­dományban minden, ami a veszedelmes baj diagnózisára, therapiájára vonatkozik. Mig a pálya- lévesztés alapelemei, kellékei, módjai. Fő és al­fajai. Him és nőnemei. Kikezelhető és reményte­len esetei. A könyvben képek is szerepelnének: X. Y., megfigyelt esetünk a pályatóvesztés előtt, közben és után. A pályatévesztett egyének csoport­képei. A betegek ülnek, állnak és fekszenek. A könyv végén kis praktikus tanácsadó is lenne: A védekező eszközökről szóló kis útbaigazító. A pá.- lyatéveszfós hygiéniája. Hogyan tévesszünk pá­lyát?! Mik a célszerű pályatóvesztés követelmé­nyei?! Azonban a tréfa itt sem segít Pápaszem nélkül, nyugodalmas emberi megjegyzéssel is megállapít­hatjuk, hogy a számunkra kiporciózott jelen kor­nak egyik legáltalánosabb, legtöbb bajt okozó be­tegsége az eltévesztett foglalkozás feletti huzamos, kesergő és kesernyés elkeseredés. Ez a legváltoza­tosabb tünetekkel rendelkező társadalmi bibi. Sok­szor a munkaképtelenségig fokozódó tényleges kó­ros állapot, sokszor csak az életfunkciókat felőrlő kábító méreg, minden idegcsillapiió szer állandó j használatával járó veszedelem, gyakran csupán hipochondriás képzelődés, amely azonban bénító hatásában sikeresen vetekszik a baj legkomolyabb reális formáival is. A legsúlyosabb elégedetlenség tünetei ezek a beteg emberi testen, legtöbb más bajnak is olyan velejárói, mint a fizikum kóros elváltozásainak a láz. Aki pályatévesztettnek érzi magát, azon alig vám segítség, miután nem segít rajta még az egészség éa a jómód aem. Az ember azt hinné, hogy csak az eshet ebbe a betegségbe, akinek a dolog sem sikerült, akinek nem ütött be a foglalkozása. 6 dehogy, ez eaak a legegyszerűbb alfajt*, szóra sem érdemes. Mert természetes, hogy az a zsáknagykereskedő, akinek rosszul megy a zsáknagykereskedése, egész életét elhibázottnak látja. Világos, hogy az ő számára a ponyva lett volna az igazi cikk, a annak szakszerű, jövedelmező kihelyezése az igazi életforma. Vagy a dinnyéskofa is joggal kárhoztathatja magát a hibás választásért, ha olyan vidéken, ahol a diny- nyét nehéz értékesíteni, vagy ahol ezt a szimpati­kus gyümölcsöt nem szeretik, a maga szegénysége mellett a zöldségeskofa magasbaívelő karriérjét kénytelen látni. Egy-egy foglalkozási ágon belül különösen gombamódra tenyészik az eltévesztett- ség érzése. Ilyenképpen vannak tornatanárok, akiknek a történelem tanítása az elérhetetlen vá­gyuk, 8offőrök, akik pilóták szerettek volna len­ni, borbélyok, akik halálukig keeerü vággyal gon­dolnak az orvostudományra, ügyvédek, akik bírák szerettek volna lenni, bírák, akik az ügyvédi iro­dák függetlenségét óhajtják, operettszinészek, akik operaáriák márvány hangtömbjeit hordják maguk­ban, varróhelyek kisasszonykái, akik pedig Hol­lywoodra tartják magukat méltóknak, kapások, akiknek kérges marka finom szerszám, véső után vágyik, szobafestők, akik művészi ecset után, író­asztalok előtt ülők. akik durva eke és kasza után sóvárognak. Valamelyes renszert mégis kellene teremtenünk ebben az elégületienség förgetegében, ebben az egyetemes kínlódásban, amelyet csak úgy értékel­hetünk igazán és helyesen, ha jóindulattal nézzük. De ki mer hozzáfogni? A legtöbb ember mellében van egy mágnes darab, amely a legjobbnak gon­dolt, legjobban vágyott földi élet-forma mágneses sarkai felé vonzza, de külső erők visezatartják. El­csavart derekát az osztályrészül jutott élet valósá­gos utjai ellenkező irányba cipelik s mig meg-meg- fordulva kapkod az el nem érhető felé, testét-lel* két a kétfelől ható erő iszonyú ellenhatása mar­cangolja. így, ba a komoly oldalát nézzük. De sokkal vi- gabb, ha azután a képzelt betegek nem csekély táborát vesszük szem ügyre, a legmulatságosabb figurák handabandázó seregét. Életünknek Mo­herje hiányzik, aki megírhatná e baj képzelt be­tegjeit. A meg nem értett, meg nem valósulhatott belső értékek amatőr eltévedettjeit, a soha meg nem mutatható, pedig hitük szerint meglévő belső kincs kesergő tulajdonosait, akik jólétük karos­székeiben csendesen üldögélnek és csak néha ug­ranak fel mutogató?, kötelesnek vélt izgalommal, hogy eltévesztett igazabb lényük tragikumáról szó­ló sajátgyártotta dalaikat, verseiket, regényeiket & 1 egyéb műfajaikat eldalolják. Szomorú szerzemé­nyek ezek a müvek s az embernek mégis nevetnie kell rajtuk. A bohócok nagy erővel simák, a nézők a pénzükért jóizüen kacaghatnak rajtuk. A tragikómikus kép illusztrálására végezetül a pályatévesztés különálló esetét rajzolom le, ülve, állva, lefektetve, tévesztés előtt, tévesztés után, egyedül és csoportosan. Véletlenül irő ő, a tévesz­tett fajtából. — Nem lehet, az Írásból megélni! — mondja keserűen, testületi szomorúsággal. — Kénytelen vagyok valami máshoz kezdeni! — A hangsúly itt azon van, hogy valami máshoz kell kezdenie. Tehát az Írástól máshoz, mert az irás neki nem megy. Persze, mint kenyérkereset nem megy, szerinte, noha ebben az esetben nem megy úgy sem, mint tisztán irás. De ezt nem szabad be­vallani. Máshoz kell fogni. Ábránk tehát fog is. Például ruhakereskedést nyit. Három hónap múl­va megkérded tőle: — No, hogy megy a ruhake­reskedés?! — Azt feleli, hogy megy valahogy, ho­lott az az igazság, hogy kitünően megy. Ennek dacára egy fél év múlva megint a kávéház iró- törzeasztalánál lálod őt. Megint irő kót-három hó­napig. A ragyogóan menő üzletei eladta, felhagy­Uram, én régen nem imádkoztam. Talán már el is kárhoztam. De most, hogy hallom a harang szarát, A lelkem felszáll Tehozzád. Mégis talán még nem vagyok pogány. Bár néha oly jó a magány! Én nem kereslek templomban Téged, Mindenek Urát, Fenséget De néha, mikor magamba esek, Kiinn a mezőben kereslek, Hol minden rögön élni ott látlak .,. Uram, én hiszek, csodállak! És most a déli harangszó alatt Agyamban minden gondolat, Szíremben minden csepp kicsi jóság, Uram, odaszáll Tehozzád. BerUnbea május olsejőn a kommunisták parázs tüntetéseket rögtönöztek, a rögtönnée- nek tizenkilenc halálos áldozata volt z több­száz sebesültje, Nouköilnben barrikádokat emeltek egyes utcákon s az egész sajnálatos, káros és tragikus incidens innen messzebbről nézve ügy festett, mint egy fiók-polgárbá bőm, amivel szemben felbuzgó virtussal vonul fel a kapitalista világrend minden nélkülözhető fegyverneme. Az ilyen helyi füzeknél valaki mindig megsüti a maga pecsenyéjét, — néha a kommunisták, gyakrabban azok, akiknek egypárszáz süivölvény bolsevik i elvadult rend­zavarása ürügy arra, hogy egyidejűleg, ami­kor a süvolvény bolsevikin elhúzzák a nótát, kiadhassák az apait és az anyait a polgárság mindazon rétegeinek, amelyek a megrögzött pecsenyesütőkkel éppen olyan kevéssé haj­landók azonosítani magukat, mint a kommu­nistákkal. Ilyenkor megint hallunk egy nótát, amelynek ismerős a szövege is, a szabadkő­művességről, amely szítja, a zsidó pánintel- lektual izmusról, amely éleszti és végső fokon persze a liberalizmusról, arn^ely húsával eteti és vérével itatja a bolsevisták mozgolódását. Azon a speciális szemüvegen át nézve, amely nagy távolságból éppen oly erősen torzít, mint közvetlen közelből, az első, közópeurópai hír­adások során minden újságolvasó ember azt hihette, hogy Berlinre megint egyszer rásza­kadt a fekete pokol minden elszabadult spar- takusával s mindenki, akinek ügye a jó ügy, készüljön föl és fényesítse ki a kézigránát­ját, mert negyvenezer bolseviiki, aki persze mind műfordító is, áll a Duna jegén. Véres és hajmeresztő híreket hordott ezek­ben a napok,bán a távi ró, — véres és hajme­resztő események előéreetét hordták szét a hí­rek. Nagy, hasábos híreket olvastunk a lán­goló polgárháborúról, amely fölgyulladt a né­met fővárosban s párszáz kilométerrel odébb Berlintől minden önkéntes tűzoltó készen állt, hogy tapossa a pernyét és oltsa a szikrát, ha ta, mert hiszen ő pályatévesztett s ez ellen minden eszes ember védekezni igyekszik. Kell-e folytat­nom, hogy hogyan folytatódik?! Legközelebb, mi­kor megint találkozol vele, megint gondterhesen ismétli a vádoló igéket: — Nem lehet az írásból megélni, kénytelen vagyok valami máshoz fogúi! —■ És fog is, persze hogy fog. Például uj felesége pénzén birtokot vesz, gazdálkodni kezd, amihez nem ért, ugyanngy nem, mint a ruhához. De a birtok ennek dacára nagyszerűen megy « kezelé­sében, csakúgy, mint a ruhaüzlet. Egyáltalában, minden nagyszerűen megy, amihez hozzáfog és ami, — hogy is mondjuk tapintatosan, — ami nem írás. Tehát minden nagyszerűen megy neki, ami nem irás. És ő mégis pályatévesztett. Elégedetlen avval, ami sikerült neki, amihez tehát ért, ami tehát a pályája. De ő úgy gondolja, hogy ezt mégis elté­vesztette. Vissza-visezatér. mint reménytelen sze­relmes. a tollhoz. ami pedig, szemben amazokkal a foglalkozásaival, nem megy neki. Van ilyen pá­lyatévesztett is. Reménytelenül pályatévesztett. Hiába szeretné, nem tudja eltéveszteni a pályá­ját, pedig időnkint kísérletet tesz rá. Olyan általá­nos betegség a pályatévesztés, hogy még az is sze­retne megkapni, akin sehogy se fog. Kisgyerekek szokták ezt mondani: — ügy szeretnék már beteg lenni, ágyban feküdni, anyukám! — Pedig arány­lag még mindig elég ember van, aki olyan egészsé­ges, mint a makk, csakhogy ezt ugyanúgy be kell ismerni, mint a betegséget. És összevissza forrong a leltem: Hol vagy Te, akit kerestem Dómban, kőszálon, erdőben, mezőn, A napverőben, a felhőn ... ? Ugye, Te ott vagy, Uram, mindenütt, Ahová csillag szeme süt , Hová a Hold néz; ahol fagy, hó, nyár. Üstökös fut, vagy egy bogár ... ? A harangszó is a Te cseléded És hirdeti a Te léted. Azért borulok itt most magamba. De kicsiny vagyok, de bamba. Milyen jó is e déli harangszó, Mint egy imádság, egy jajszó: Lelkem felsikolt a mindenségije S odahull, Uram, elédbe. Telek A. Sándor. a májusi szél Berlintől keletebbre » horda­ná. Annál nagyabb meglepetés a berlini lapok­nak idők öcsben postai menetrendszerű pontos­sággal megérkezett néhány példánya, melye­ket izgatott kíváncsisággal bontottam föl, mint első híradásokat az ostromlott várból s me­lyeket valószínűleg postagalambok segítségé­vel juttattak el külföldre az ertnen lángjaitól felfalt Berlinből, Annál nagyobb csodálkozás­sal olvastam a Berliner Tageblatt május 2A számában, első oldalon alul,' kis betűkkel, egy néhánysoros egyhasábos híradást, hogy a május elsejei zavargások még tartanak Neu- Köllnben és a Weddingben, a rendőrség min­den eszközzel rajta van, hogy a rendet bizto­sítsa, a zavargásoknak több halálos áldozata is van, de a rendőrség reméli, hogy egy-két nap alatt megpucolja Neuköllnt a rendbontó elemektől. Nehéz elképzelni, hogy a Benliner Tageblatt olyan fogyatékos újságírói érzékkel készül, amely alábecsül egy polgárháborút Berlin utcáin, ugyanakkor, amikor azonos ol­dalon háromhasábos címet ad a német jóvá­tétel legújabb híreinek. Egy ostromlott vá­rosban, ahol az utcáikon folyik a vér és kattog a gépfegyver és a polgárok csak barrikádo- kon át tudnak lakásaikba jutni, a napilapok feltétlenül részletesebben számolnak be a nap eseményéről, mint tizsoros hírben, ahogy ezt a Berliner Tageblatt teszi. A prognózis egyébként jó volt, a rendőrség másnapra le­verte a tüntetést, amelynek tizenkilenc áldo­zata volt. Kétségtelen, hogy történt Berlin­ben valami s kétségtelen az is, hogy nem cse­kélység, ami történt, s minden vitán felül áll, hogy vannak a világon kommunisták, többek között Berlinben is, s céljaik megvalósitása érdekében nemcsak nem riadnak vissza sem­mi eszköztől, hanem egyenesen provokálnak minden alkalmat, amely az osztályharc ütkö­zeteiben nekik előnyöket biztosit. Mindez annyira kétségtelen, hogy a berlini rendőrség nem habozott páncélautókkal és gépfegyve­mr wynmaai.ii w4uumw,^ DÉLI HARANGSZÓ ALATT ESEMÉNYEK BERLINBEN Mas JUÁRAI SÁNDOR Betegek Épp most jelent meg egy felvilágosító mül Melyben sok évi tapasztalat eredménye van lefektetve a különféle idegbajok okairól, keletkezéséről s azoknak gyógyításáról. Min­denkinek ingyen küldöm az egészség ezen evangéliumát, ba az alant megadott címemre ír. Köszönö levelek ezrei igazolják az egyedül­álló eredményét a lankadatlan s megfeszített szorgalommal összeállított forrásmünek. Aki az Idegbetegek asgy táborába tartozik, aki szórakozott, ideges fejfájásban, üldözési mániában, emlékezésének gyengesé­gében szenved, akinek gyomra nincs rendben, ki tagjaiban fájdalmat, általános, vagy csak részleges testi gyöng66éget, vagy számtalan más kellemetlen betegséget érez, annak meg kell rendelnie könyvecs­kémet, mely meg fogja vigasz­talni ! Aki azt figyelemmel olvassa, örömmel látja maid, hogy van még vigasz és van út az egészség és az életöröm elérésére! Ne habozzon, hanem írjon még ma! Au^ust Marzke, Bertta-WiSmers- dorf, Bruchsaleratr. 5, Ab!. 348 : rekkel végigseperni az utcákat, ahol a tün- ; let és polgárháborúvá iparkodott fajulni s két nap alatt ,-helyreállította a rendet", azt a ren­det, amelynek módja és eszköze van arra, i hogy csirájában taposson le minden ellene szervezfkedő megmozdulást. Mindebben az a jellemző, hogy Berlinben, ahol a szociális erőviszonyok óriási méretűek, jelentékeny csetepaté volt május elsején, — háromnapos polgárháború a város egy távoli negyedében, lokalizálva néhány utcára, — s a berlini sajtó, úgy látszik, sietett a jelensé­get első pillanattól igazi jelentőségére lokali­zálni Senki nem húzta Berlinben félre a harangokat, nem mozgósították a Reichs- wehrt s a rendőrség beérte azzal, hogy pán­cél autós osztagokat küldött a veszélyeztetett negyedbe. A berlini polgárság és a berlini polgári sajtó fegyelmezetten és józanul fo­gadta a kellemetlen incidenst, amelynek je­lentőségével mindenki tisztában van, — any- nyira tisztában van, hogy nem hajlandó más következtetést levonni belőle, mint azt, hogy a bolsevisták május elsején véres tüntetést csaptak, amelyet a rendőrség elfojtott. Olyan erős és megbízható lenne ez a német polgár­ság, bogy ebből az alkalomból, ami igazán szembeszökő lehetőség, nem érzi szükségét ' általánosító következtetéseknek, nem hasz- i nálja fel ezt a ragyogó ürügyet arra, hogy a polgári és emberi szabadság néhány bástyá­I ját gyorsan a reakció védváraivá alakítsa át? Megtanulta volna a német polgárság ebben a tizenegy esztendőben, hogy éppen a polgári rend és jog és szabadság érdekében óvakod­nia kell az általánosított retorzióktól minden olyan esetben, amikor az osztályharc front­ján támadás éri? Elég erősnek érzi a maga rendjét arra, hogy ellenségeivel maga bánjon el s védekezés ürügye alatt nem keres ellen­séget a tulajdon állásaiban? A berlini eseményeket egy oktávval han­gosabban ordította külföldön a hangszóró, mint Berlinben, — állandóan visszatérő ta­nulság arra, hogy az ördög fekete ugyan, de a nyomdafesték egy árnyalattal mindig feke­téi * ban, * 1 ha szorgalmas kezek kenik fel. Berlin­ben majdnem napiihir volt az, amiből a kül­föld majdnem polgárháborút csinált. A két majdnem közül', van az igazság, ami egyelő­re annyi, hogy •) nagyon közvetlenül érdekelt német polgári világ ugyanakkor, amikor páncélautóval se átall védekeznj a bolseviz- mus ellen, nem hajlandó felülni a reakció pánikhangulatának és kiadni kezéből a pol- , gári rend c. szabadság önvédelmi fegyvereit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom