Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-09 / 106. (2031.) szám

Szlovenszkó szerelmese Prága, május 8. A kassai, pozsonyi és prágai Stetfánik- •em 1 ékünnopségek alkalmával Bence külügy­miniszter ünnepi beszédet mondott és mind a három helyen Szlovéniákénak a csehszlo­vák állam életében való nagy jelentőségéről beszéli Szlovenszkóról kellett beszélnie, mert hiszen a kosáriszkói szlovák gyerek, aki saját erejéből küzdötte magát előre a tudományos pályán és vált világszerte is­mert nevű csillagásszá, politikai működését szlovák nép testvérei érdekének szolgálatába állította. Amiért utolsó éveiben megteszi tett erővel küzdött és dolgozott, az mind arra irányult, hogy a szlovák nép ügyét előre vigye és akkor kellett meghalnia, amikor a szlovák nemzet megindult azon az utón, hogy uj államszervezetében építse ki nem­zeti boldogulásának alapjait. Az ő sorsa tra­gikus, de ez a tragédia örök dicsőségére szolgál nemzetének szemében: átélte a lel­kesülő öröm pillanatait és megkímélte őt a sors az esetleges osalódások és kiábrándulá­sok keserű izétől. Egyéni tragédiája azon,bán nemzetének tragédiájává vált, mert a szlo- j vák nép kétségtelenül egyik legnagyobb fiát. vesztette benne, akinek tetterejére, európai látókörére, kultúrájára és megmutatott ál­lamférfiul képességeire az igazi nagyságok­ban annyira szűkölködő szlovák közéletnek valóban nagy szüksége lett volna. Nem tudjuk," hová vezetett volna Stefánik államférfim pályafutása, ha tiz évvel ez­előtt a Szlovenszkó fővárosának szánt Po­zsony felett nem zuhan le vele az olasz kato­nai repülőgép. Szent meggyőződésünk azon­ban, hogy minden egyéni érvényesülési vá­gyat félretett volna ez a csillagászból lett ál­lamférfin, hogy nemzete boldogulásának út­ját egyengesse. A csillagász képzelete éteri magasságokban jár, szeme végtelen távolsá­gokat fürkész, ítélete a tisztaság és harmó­nia irányában igazodik, s ezekre az eré­nyekre igen nagy szüksége lett volna a szlo­vák közéletnek. Sírját most körülállották az emlékeaők és amint történni szokott, az el­hunyt nagy ember eszméit és törekvéseit a legeidentétesebb irányú politikai pártok és társadalmi irányzatok igyekeznek kisajátí­tani a maguk számára. Egyet azonban min­denkinek, aki nekrológot mondott Stefánik- ról, figyelembe kellett vennie, azt, hogy a szlovák nemzet nagy halottja élet ideáljának -Szlovenszkó boldogulását tartotta. Ezért helyezte megemlékezései'ben Benes külügyminiszter a főhangsulyt Szlovén szíté­ra. Ezért igyekezett a szlovák közvélemény előtt olyan szinben bemutatkozni, mint aki Szlovenszkó szerelmese. Most odaálílott a szlovenszkói fórumra és egész külpolitikai működését arra az alapra vezette vissza, hogy mindaz, amit tett, a felszabadított Szlo­venszkó érdekében történt. Közvetve és köz­vetlenül minden külpolitikai akciója, a biz­tonság keresése a genfi fórumon, munkája a locarnói szerződés megteremtésében, a kis- antant tető alá hozása azért történt, hogy Szlovenszkó szabad életét biztosítsa a cseh­szlovák állam keretén belül. Benes külügyminiszter maga ' is érezte, hogy ez a fejtegetése nem egészen meggyő­ző, ha nem tudja alátámasztani olyan érvek­kel, amelyek azt igazolják, hogy a csehszlo­vák köztársaság tizéves kormányzata Szlo­venszkó fejlesztése, életigényeinek kielégí­tése körül tényleg mindent elkövetett, amit a Stefánik által képviselt tradíció megköve­tel. Benes külügyminiszter, bár ezek a kér­dések nem is tartoznak tulajdonképpeni résszé rtjába, érezte és tudta, hogy a szlovák nép ezekre a kérdésekre ie feleletet vár é* Anglia fogja elgáncsolni a jóvátételi megegyezést Nagy-Británia nem fogadja el a Young-tervezetet — Minden tetáet Anglia visel — Franciaország Schacht feltételei ellen — London, május 8. A ma reggeli angol la­pok behatóan kommentálják Owen Young jóvátétel! tervezetét és nagy pesszimizmus­sal Ítélik meg a helyzetet. A Times szerint a jóvátételi tárgyalások isméi veszedelmes, ha nem is váratlan krízisbe jutottak. A töb­bi hatalom ugyan hajlandó elfogadni az amerikai kompromisszumot, az angol dele­gáció azonban, az ország közhangulatával egyetértve, kénytelen azt az utolsó pillanat­ban elutasítani, mert nem fogadhat el olyan feltételeket, amelyek megszövegezésénél az angol delegációt meg sem kérdezték. A konferencia csupán az annuitások nagysá­gát és számát állapítja meg és nincs joga ahhoz, hogy a fizettségek elosztásának ed­digi kulcsát megváltoztassa. Erre külön dip­lomáciai konferenciát kellene összehívni. Párisban egyes delegátusok úgy akarják el­intézni a konferenciát, hogy annak kudar­cáért mindenki Angliát okolhassa, mert Anglia lesz az, amely visszautasítja Owen Young tervezetét. Ezt a diplomáciai ravasz­kodást Anglia fölháborodva utasítja vissza. — Ugyanilyen értelemben ir a Daily Tele- graph is. A Morningpost diplomáciai munka­társa szerint Owen Young javaslata várat­lanul érte az angol kormányt s nem csoda, ha a Foreign Officeban és a pénzügyi kan­cellárságon nagy fölháborodással fogadták. Ha Anglia nem volna meggyőződve Hoover amerikai elnök kormányának barátságos magatartásáról, kénytelen volna Owen Young kompromisszumát szánt-szándékos ellenséges cselekedetnek minősíteni, amely- lyel Amerika tudatosan ártani akar Nagy- britannia pénzügyi érdekeinek. Az udva­riasság vagy diplomáciai szokás föltétlenül megkövetelte volna, hogy az ilyesféle ja­vaslatot bemutassák annak, akit az legjob­ban érdekel. Owen Young azonban ügyei látszólag tudatosan titkolta Anglia elől. Előbb nehéznek látszott a megegyezés, ma csaknem biztos, hogy megegyezésről szó sem lehet Bonyodalmak Schacht föltételei kerül Paris, május 8. A párisi szakértőkonferen­cia zárójavaslatát tegnap elkészítették és még az esti órákban kinyomatták. Egyedül a né­met adósság végösszegének számadatai és az egyes annuitások összegei hiányoznak belőle. A párisi sajtó szemmellátható közönnnyel számol be az angol Reuter-iroda energikus til­takozásáról, amellyel a Young-tervezetet fo­gadta. Cinikusan jegyzik meg, hogy a Young- tervezet „kelemetlen meglepetést" jelentett Angliában. A Journal szerint kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a Young-féle egységes formula árát Belgium és Anglia adják meg. Mindazonáltal jogos, ha Anglia tiltakozik kö­veteléseinek leszállítása ellen, mert míg Fran­ciaország és Olaszország alig néhánySzázalék­kal kevesebbet kapnak, mint amennyit kér­tek, Anglia követelésének nyolcvan százalé­káról kénytelen lemondani. A francia sajtó az angol elégedetlenségnél fontosabb jelenségnek tartja, hogy Schacht úgynevezett feltételeit még nem rögzítette Írásba és igy nem tisztázta a Young-féle kompromisszum legkényesebb pontját. A Matin szerint Schacht eredetileg tizenkét ki­fogást jelentette be a kompromisszum ellen, de feltételeinek nagy része oly lehetetlen dolgokra vonatkozott, hogy kénytelen volt azokat hamarosan elejteni. A lapok szerint Schacht az amerikai misszió­éiért pár mondaiíban Szlovenszkó belső pro­blémáival is foglalkozott. Nem a végzett munkát mutatta itt be, hanem inkább azo­kat a feladatokat jelölte meg, amelyeket el kell végeznie. Szűovenszkón jó utakat kell építeni, kulturális és higiénikus szükségle­tek szerint fejleszteni kell a községeket, hogy azok egy uj és megelégedett ember­típus otthonává váljanak. Iskolákat kell mi­nél nagyobb számban létesíteni, hogy a né­pet a nyugati kultúra színvonalára emeljék. Gondoskodni kell az ipani és a kereskedelmi élet fejlesztéséről. Ezeket a kívánságokat nem Benes han­goztatja először, hanem mindazok a szloven­szkói politikai pártok és politikai vezérek, akiknek valóban szivükön fekszik az ős­lakosság jobb életének ügye, éveken át sür­getik, hogy végre a kormányzati rendszer vegye tudomásul Szlovenszkó életigényeit és teljesítse azt a hagyományt, amely a bradnói síremlékből kisugárzik. Ha Benes azt hangoztatja, hogy tiz óv óta egész kül­politikai működése Szlovenszkó érdekeinek irányában igazodott, akkor az ő külpolitikai működéé© és a kormányzat szlovenszkói programja között mélyreható szakadék mu­tatkozik. Mert ezalatt a tiz óv alatt Szloven­szkó azt érte el, hogy egy szlpvák miniszter­nek szerencsétlenül elejtett jelszava, a dez- indusztria'lizálás zászlaja alatt Szlovenszkó életképes iparának nagy részéit leépítették, pedig ez az ipar mindenben megfelelt a telepind'ikáció követelményeinek: nyers­anyagszüköégletét közelről szerezte be és piacot egészen a Balkánig biztosított magá­nak. A kormány mit sem tett, hogy ezt az életképes ipart az átmeneti provizóriumban megmentse, ölhetett kezekkel nézte, hogy a külföldi piacon elvesztett cseh ipar konkur- renciája a szlovenszkói vállalatokat tönkre- tegye és igy a köztársaság keleti felét sze­rezze meg belső piacnak. A pénzügyi politi­ka sokkal nagyobb adózási terheket rótt Szlo ven szkőra, mint amekkorákat ennek a területnek kapacitása elviselhet. Mindennek következtében az elszegényedés rohamos, az életstandard teljesen megromlott,, a mun­kanélküliség nagymértékű, a kivándorlás pedig olyan aggasztó méreteket ölt a szín­tiszta szlovák vidékeken is, ami egyáltalán nincsen arányban a szlovák vidékek háború- előtti kivándorlási kvótájával. Tiz év óta sürget Szlovenszkó jó utakat és vasutakat és a helyzet most is az, hogy csak a próféta jósolhatja meg, mikor kezdenek hoz­zá komolyan a Vöröskő-Margitfalva közti vas­út megépítéséhez. Hogy a Sajó völgyének tel­jesen tönkrement ipari vidékét mikor kap­csolják be a Rozsnyó-Kassa közötti vonallal a forgalmi élet lüktető hálózatába, hogy a tönkretett Eperjest, a legszlovákabb kelet- szlovenszkói megyének központját, mikor kapcsolják egybe Ruszinszkóval, erre már a próféta sem tudna felelni. A szlovenszkói tar- tománygyülés költségvetési vitája elég meg­győző bizonyságot nyújt arról, hogy a kor­mányzat Szlovenszkóról való gondoskodása nem áll arányban azokkal az érdemekkel, amelyeket Stefánik a szlovák nemzet érdeké­ben végzett munkájával testvéred számára megszerzett. A szlovenszkói magyar kisebbségről is megemlékezett pár szóban Benes és azt hozta fel, hogy a konszolidáció érdekében itt is sok történt az optáns-kérdéssel, a földreformmal, a nyugdíjasok ügyével és az állampolgársági kérdéssel kapcsolatban és hogy ezek a kór­val való tárgyalása közben többször elvesztet­te türelmét, különösen, amikor Starnp és az angol bizotság többi tagja is beleszólt. Ismét, ott akarta hagyni a tanácskozást és kijelen­tette, hogy ezek. után fölösleges feltételekről beszélni, mert a megegyezés lehetetlen.. Schacht, úgy látszik, Owen Youngot orránál fogva vezeti, mint ahogy a szövetségeseket orránál fogva vezette. A német bizottság vo­nakodó magatartása ismét óriási Idegességet keltett a konferenciát1. A Voloníé szerint Schacht mindenekelőtt azzal vonta magára a szövetségesek harag­ját, hogy Németország jóvátételi számlája javára akarta Írni az clotbeléptetendő jóvá­tételi bank egész tiszta jövedelmét. Ezen­kívül azt követelte, hogy számítsák le an­nak a német állami vagyonnak teljes érté­két, amely a békeszerződések alapján a határok megváltoztatása következtében ide- j gén országokba került. Schacht az idegenbe került osztrák áilamva- gyont is le akarta számítani, amivel ismét túl­lépte hatáskörét és nagy felháborodást keltett a szövetségesek között. Az angol delegáció munkában London, május 8. A párisi angol delegá­ció és a City-bankok- vezető szakértői tegnap a késő esti órákig tárgyaltak Young ajánlatá­ról. Stamp azt ajánlotta, hogy Anglia fogadja el a Young-tervezetet azzal a feltétellel, hogy a spaai felosztási kulcs változatlan marad és a jövőben sem revideálják azt. Londoni ille­tékes körök azt a tanácsot adták Stampnak, hogy írja alá a Németország teherbiróképes- ségéről és a német annuitásokról szóló meg­állapodást, hogy legalább ezen a téren ered­ménnyel végződjék a párisi konferencia. dések nemsokára már rendeződnek. Szinte keserű mosolyra torzul az arcunk, amikor a külügyminiszternek a magyarság égető prob­lémáiról kiejtett pár szavát olvassuk. Nem is cáfoljuk az elhangzott szavakat, a íöldnélküli Jánosok, az ötvenkoronás nyugdíjra kárhozta­tott öreg tisztviselők és tisztviselő-özvegyek, a hontalanok tízezrei évek óta keservesen pa­naszkodnak és ezek a panaszok adják meg a legjobb feleletet Benesnek arra az állítására, hogy a magyarság konszolidálásának érdeké­ben máris olyan sok történt. Benesről köztudomású, hogy Masaryk el­nöknek a tanítványa, aki az „Uj Európa" ci- mü müvében ezeket mondja: „Ha egyszer a népek megnyugodtak és elfogadták az önren­delkezés elvét, akkor izgalom néliriil és tár­gyi megfontolás alapján lehetne megvalósíta­ni a néprajzi és kisebbségi határok kiigazítá­sát. Annál is inkább, minthogy nem lesznek többé elnyomott kisebbségek s a szabad ki­sebbségek nagy szerepet fognak játszani Eu­rópa megszervezésében, — az ő feladatuk lesz az igazi nemzetköziséget szorgalmazni." OPEL AUTOSALON LfiüFEMSfilsansLAÜfl STÍlROVfl ÜL.7 -s-TELEF. 22-67 Mai szántunk 12 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, szlovenszkói és ruszínszk ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: ,.* . .» . ^ 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadő­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOLltlKCLl flGpilQpjCl Felelős szerkesztői hivatal: Prága ÍJ., Panská ul 12/111. — Te­havonía 33 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURÁNYI LÁSZLÓ F0R6ÁCL1 GtZA iefon: 34184.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Next

/
Oldalképek
Tartalom