Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-08 / 105. (2030.) szám
4 *pi»^MA!sfeaR‘Rnaiap 1029 májas 8, werda. I MÁJUSI JEGYZET Irta: GYŐRY DEZSŐ Róma, május eleje. Az olasz tavasz meglopott. Nem, nem felejtettem el azokat az irigy leveleket, amiket februárban és márciusban kaptam, hogy nálunk harmincfokos hidegben dideregnek, hogy farkas járt a Verohovinán és hogy a kertünkben kifagyott a gyümölcsfa, mig én kabát nélkül és ibolyával a gomblyukamban járok a rügyező fák alatt. Akkor nagyon tudtam, mig az az olasz tavasz s micsoda Különbség van Itália és Középeurópa között. De most, hogy itt a május és nyakig benne vagyaink a tavaszban, most mégis úgy érzem, hogy az olasz tavasz meglopott. Azt irta minap egy iróbarátom, hogy különösen feltűnik neki, hogy majd minden cikkem végén visszatérek a mi speciális otthoni és magyar problémáinkra, hogy egészen neem feledkeztem meg Itália kedvéért a múltamról és visszakisért bennem Szlovenszkó. Én nem tudok erről, azt se tudom, hogy igaz-e; az ember legkevesebbet magáról és az írásairól tud, de az bizonyos, hogy az olasz tavasszal azért nem vagyok megbékülve, mert adott ugyan Itália tavaszt, de ellopta az otthonit A és pihenés hármas vágya melett, amik erősen és követelőn voltak vágyak és a szegénység, éhség és fáradtság erősen voltak nyomorúság, belül, a lelkemben soha azelőtt és soha azóta nem volt olyan csend, nyugalom és béke. Sokra tanitott az az idő. Igen, sokszor, nagyon sokszor elcserélném azt az életet s azokat a bajokat olyankor, amikor jó ágyban hálok, több tál ételt eszem, kávéházba és színházba járhatok és az írógép billentyűinek leverésénél nehezebb testi munkám nincs és egy sokkal jobb anyagi uivón élek. Sokszor elcserélném, mert a szellemi munka rosszabb, sőt talán nehezebb js. A lélek éhsége, a szellem robotja, a szív fáradtsága kínosabb, mint a gyomoré. Nem akkor voltam a legnagyobb nyomorban, mikor napról-napra kellett a kezem munkájával Kenyeret keresni, de máskor. Mi a test kínja és nyomora a lélekéhez képest? Nem is értékelhetem túl a testi munka jelentőségéi, de nem becsülöm le. És ezért tudtam én is lélekben ünnepelni a munka ünnepén. A szélsői-égek zagy vasága és üzletei között nyugodtan és méltőságosan hömpölyög az emberélet örök folyama és egyformám tükrözi az örömet és a szenvedést. Vettem egy szál tulipánt, megtörüJtem a szárát s emlékezve a bennem élő gyerek régi májuselsejéire, a virágos mojdonym és a napszámoskorom kemény fáradtságaira a rögön, be.'üziem az írógépem szélébe, a váltó és az A-betü közé. * A kezemnek és az Írógépemnek megvolt a maga ünnepe. Aztán ettem, ittam, aludtam. De én csak kéz vágyók, nem csak gyomor és nemcsak test, nemcsak a matéria kínja kin bennem, de kínosabb kin az, amelyiket se étellel, se itallal, se pénzzel., se virággal nem lehet megnyugtatni: a nagyobb kin, a léleké. Amelyik virágra vár tavasszal és boldogtalan, ha nem kap, de boldogtalan, ha a túlsók habzsoltatni akarja, mikor ő nem habzsolni akar. Amelyik nem néz se jobbra, se balra, mert máist keres, többet és tökéletesebbet, mint amit erre-arra lát. Amelyik azért akar magányos lenni, hogy szabad legyen, s azért akar szabad lenni, hogy mindenkié lehessen. A lélek. Középen. Két oldalt két lator. De ő is megfeszítve. tavaszi tavaszt Ez, amit adott, az: örök tavasz. Csodálatos, szép, rendkívüli. De mikor én a mienket szeretem, azt. amelyik olyan, mint otthon. Azt, amelyik mikor a hó eltakarodott, egykét hóvirágot hoz a piacra és a kis domb aljába. Aztán a kerítés mellett megmelegiti a földet s apró szagos ibolyákkal rakja meg. Majd kicsalja a náreis, jácint és tulipán fejeit a földből, amit két hétig nézegethetek, hogy női napról-napra, mig virágzásba bomlik. A fákon szeretni lehet a fakadó életet, minden nap kövérebb a rügy, színesedik, duzzad. A bokrokon sorjában nyílik a bimbó. A kulcsviirág, császárkorona, a gyöngyvirág, a bazsarózsa a szemük láttára méri a tavaszodó napokat és ezzel a Lassú, előttünk folyó, nap- ról-napra élvezett fakarfással kárpótólt a télért mig aztán az orgona és jázmin átvisznek a nyárba. Itt ezt vesztettem ed, ezt a tavaszi szerelmes viszonyt a természettel, harmincéves koromban nem mondhatom, hogy harminc tavaszt éltem, csak hogy huszonkilencet, ez nem számit hozzá, ez más volt Szép, de idegem Most május van. S akár februárban, a pálmák, babérfák, ciprusok, cédrusok, a sok borostyán ugyan úgy zöld, nem kívántunk itt soha otthoni kívánsággal zöldet, nem hiányzott, a szekfüt, rózsát télen is az utcán ájulták az ibolyákkal, most a nagy esők után aztán egyszerre nekikezdett a természet a virágzásnak, két nap alatt lombos lett, minden, a fű egy hét alatt kiverte a bugáját és két araszra nőtt, az ibolya még virított, de a Panelon nyári erdőt mutattak a lombok, a tulipán az árnyékban még versenyt nyílott a jácinttal meg nárcisz- szál, mikor a Villa Giulia falait elborította a futórózsák özöne, a padban kulcsvirág nyílik, fölötte roppant orgonák s a mezőről búzavirágot és pipajcsot hoznak a kirándulók, — itt hónapokig tartó március után egyszerre, a tavaszi esők után egy-két hét alatt beleszaladtunk a nyárba, a legtökéletesebb júniusba. T uibő, tulgyors, tulvehemens ez a tavasz, zsúfolt és nyomasztó, mint a barokk. Habzsolásra kényszerít, kifáraszt, néha azt érzem: tisztáta- i lan. „Tán csodállak, ámde nem szeretlek." * Itt május elseje sincs. Május elseje helyett itt Róma alapítása az ünnep. Én kisgyerek koromtól szeretem a május elsejét. Hatkor reggel f elköltött szegény apám s kimentünk a kertvégébe várni a fél- hetes vonatot, ami a hegyekből sietett le és mozdonyán fenyőgallyak, la bd a r ózs a csokrok és ha jól ment, színes virágok is voltak. Szerettem ezt a feldíszített vonatot, a munkások és a munka ünepét. Később ezen a napon nem járt villamos, nem lehetett vendéglőben enni, kávéházba járni, a munka és a munkáskéz ünneplő megállása furcsa, bénító szint adott ennek a napnak, az embe*r rásejdült arra, hogy mi is a munka és a munkás. Cseppet sem értékelem túl a fizikai munka jelentőségét a szellemi munka rovására. Magam is dolgoztam hónapokon keresztül idegenben, ahol senki se tudta, ki vagyok s csak azt fizette meg, amennyi izommunkát végeztem, szántottam, arattam, csépeltem; ma se tudom, hogy bírtam, heteken át reggel hattól este hatig háromnegyed, majd égj egészmázsás zsákokat hordtam, aztán deres mezőm szedtünk répát, és a kezünk kékre géinberedett, beszélni se tudtam jól a gazdámmal, akiné' egy orosz fogoly helyébe kerültem Emlékezem rá, a pénz, a gyomor Látogatás a magyarszogyéni élőhalottnál Harmincnégy éve fekszik ágyához láncoltán egy volí pénzügyőr A rádió csodát tesz — Mérhetetlen szenvedések s a hit erejével megedzett tétek tragikus vívódása egy megbénult testben Magyarszőgyén, május eleje. (Saját munkatársunktól.) Az emberek életében harmincnégy esztendő olyan nagy idő, hogy ezalatt a csecsemőből meglett férfi lesz, társadalmak és generációk alakulnak át, a technika rohamlópésekkel tör előre a fejlődés utján, harcok zajlanak le, békéket kötnek, küzdelmes életek kelnek harcokra és felejtik el a harcok poklát. Emberöltőnek mondják a hétköznap nyelvén a harminc esztendőt, mert három évtized uj mezbe öltözteti a harminc év előtti kort, megváltozik a divat, a társadalmi fölfogás, a fejlődés irama és az élet egész tartalma. Harmincnégy évet átélni a rendes életnormák között is terhes földet, nehéz küzdelem, gyötrő erőfeszítés, hát még milyen borzalmas idő ez egy olyan ember életében, aki ágyhoz láncolva, mozdulatlan fekvésre kárhoztatva tölti el ezt az időközt, aki nem vesz részt tevékeny munkával a külvilág életében, csak hallomás utján képzeli el, hogy mi folyik a négy falon túl, aki látott ugyan vonatot, de nem látott már autót, csak a berregését hallja, amint az uc- cán robog tova, nem látott repülőgépet, csak a zúgását hallja, amint száz és száz méter magasságban szárnyal el falvak, városok és végtelen mezők fölött. Egy magyarszőnyi házikónak kis zugában 34 óv óta várja megbénult testtel a megváltó halált Sámson Lőrinc. ’Napszámoseníber volt ifjúkorában Sámson Lőrinc, aki ma 59 éves. Huszonnegyéves korában pénzügyőri szolgálatba lépett s két évig szolgált a- budapesti pénzügyőrségen, amikor szolgálata közben szerzett reumatikus megbetegedése ágyhoz láncolta. Huszonhatéves volt ekkor. Mások ilyenkor szeretnek, ilyenkor örülnek az életnek és szövik a boldog jövendő legszebb álmait. Ő ágynak dőlt, harmincnégy éve annak, hogy bénult tagokkal a magyarszogyéni kis házikó egyetlen szobájában lévő ágyára került és ez idő óta nem szállt le róla egyetlen pillanatra sem. A szoba, melyben e kései Prometheus ágyához láncoltán fekszik, kicsi és szokatlanul tiszta paraszti szobáeska, amelyben a nagybeteg fapriccsén kívül a másik ágy alkotja még a bútorzatot, amelyen a nagybeteg ápolója, nővére fekszik szintén súlyos betegen. Nagy, krétafehér koponya világit ki a betegágyból, amely csontig lesoványodott testen van s a beteg testet durva, földszinti vászon takarja. Sámson Lőrinc sem karját, sem kezeit, sem lábait emelni nem tudja. A daróc- vászontakarón két méternyi pálca fekszik. Az egyik kampósbot formájú, a másik hosz- szunyelvü villa. Sámson ezzel a két bottal segíti magát, balkezének összezsugorodott csonkja ezzel a két bottal látja el kevés szükséges mozgását. Ezzel eszik, ezzel dugja szájába a pipáját, igazítja meg takaróját, ha lecsúszik róla, s ezzel rakja fülére a modern élet egyetlen hozzá is szóló hírmondóját, a rádió-kagylót. Intelligens falusi emebr benyomását kelti, amint kiaszott s pergamentszerü ajkai közül kibuggyan belőle a szóáradat, mellyel rettenetes sorsát panaszolja, hogy lelkén köny- nyitsen. — Harmincnégy év óta fekszem ezen a be- 1 lyen és ez idő óta nem tudtam a fekhelyemet elhagyni. Meghűltem, nyomorékká lettem. Vagyonon! nincs, adományokból élek, gyógy- kezeltetni soha nem tudtam magam. v 1895-ben estem ágynak, azóta kikapcsolódtam az életből, várom a megváltó halált, amely egyre késik s itthágy szörnyű szenvedéseimben. Minek ez az élet számomra? Tessék elhinni, minden szenvedések között ez a legnagyobb, amelyet én éltem végig. Megkérdem tőle, hogy volt-e valami különösebb élménye a szenvedéseknek harmincnégy éve alatt. Felel rá: — Négvszer gyulladt ki fölöttem a ház és engem mind a négyszer megmentettek. 1899-ben már égett a szoba gerendásat a s az utolsó pillanatban cipeltek ki. Oh, bár ne tették volna! A negyedik tűz egy évvel ezelőtt tőrt ki a fejem fölött, akkor is megmentettek. — A legnagyobb élményem azonban az elmúlt év karácsonyán éltem át Szőgyén angyali lelkű gyógyszerésze, Kaprinay ut rádióval lepett meg s ezzel egyszerre nj- ból bekapcsolt a világba, amelyet legénykoromban hagytam el. Harmincnégy éve nem voltam templomban és ■most karácsony szent napján énekes misét hallgattam. Hallottam az orgona hangját, a kar gyönyörűséges énekét, hallgattam a karácsonyi prédikációt, amely szeretetet, békét és megértést hirdetett és harmincnégyévi szenvedés után újra a hitnek meleg sugara édesítette meg a lelkemet. Úgy éreztem,"nogy a technika csodája uj emberré tett, újból élek, hogy a kezemet és a lábamat használni tudom. Mindezt a jótékony áldást ennek a drága, jólelkü embernek köszönöm és a jóságos Istennek, aki fölvilágosította a föltaláló agyát, hogy a rádiót föltalálja a számomra. Nekem találták föl, nekem, mert a jó Isten könyörületes és meghallgatja a segítségért kiáltó szavait. Meghallgatta és segített. Nehéz könnycseppek csillognak a szempil- láknélkíili, kiégett szemekben, a keskeny ajkak a fájdalomban megvonaglanak. Párpercnyi csönd, majd halkan folytatja a szenvedések megrázó martirológiáját: — Félholduyi földecském volt, amikor az ágyhoz szegeződtem, ezt a kis földet az első három esztendő elvitte. Azóta a falu jólclkii emberei küldözgettek alamizsnát, de volt úgy, hogy alig kaptam kenyeret s többször az is megesett, hogy egyetlen falat sem ment le a torkomon. Vizet havonta csak egyszer iszom. Télen több az ennivaló, hús is gyakran akad, de nyáron, amikor a falusiakat elfoglalja a nagy munka, künn vannak a mezon, nem gondolhatnak velem, ilyenkor csak a gyógyszerész ur és aranyos felesége küldenek egyetmást. A^-község, punt testület, nem törődik velem, pedig az édesapám negyven évig volt erdőkerülője Szőgyénnek, de a nyomorulton nem könyörülnek meg... Ismét elhallgat, majd kissé fölélénkült és vidámabb hangon folytatja: — Harmincnégy év alatt bizony sok min- den történt a nagyvilágban, aminek a Híre hozzám is eljutott. Régebben még a Friss Újságot is olvasgattam és igy sok dologról értesültem. Villámra -szúrtam a lapot ó« így tartottam szemeim előtt. Megtud lám, hogy a repülőgépet föltaláltak. Istenem, az emberek már száljani tudnak, mig én béna testtel' még egy méternyi utat sem tudok megtenni, övék a nagyvilág, az egész levegőég, az óceán, minden szépség, szin és ragyogás, amit az élet nyújt, az enyém ez a kis deszkaágy. Megtudtam azt is, hogy kitört a világháború, hallottam, hogy sok százezer ember elpusztult és de szívesen haltam volna meg én is a csatamezon, ahol any- nyi ép fiatalember hullatta vérét... Gyorsan beszél már, jólesik neki, hogy kionthatja mindazt, ami a lelkének terhe, Vérszegény gyermekek igyák a 5 Csizi-vizet, Csizfíirdő egyik gondolatát be sem fejezi, már a másikra ugrik a képzelete, de mindig a szenvedés, a harmincnégy esztendő borzalmai adják meg mondatainak sötét alapszínét. — Hát el tetszik képzelni, hogy mit jelent egy évig is egyfolytában feküdni? Mikor már (iz évig feküdtem, annyira egyhangú volt a szenvedés, lio^v megszoktam már és uj élményre, nagyobb szeuvedésre vágytam. Egy botot szorítottam a fejem alá és tizenkét éven át ezen feküdtem. Azt hittem, hogy a nagyobb fájdalom hamarább a sírba visz. Rezignálton teszi hozzá: — Megszoktam ezt is. Csak a vallás vigasztal. Csak az a tudat nyugtatott meg, hogy Krisztus Urunk is borzalmasan szenvedett, ő látja az én szenvedéseimet is és a túlvilágon . meg fog ezért jutalmazni. — Addig is — folytatja egyszerre mosolygóvá vált arccal, amely olyan borzalmas, .mintha halálfej vigyorogna — elszórakozom az ód áldott detektorommal. Ismerem a Scherz bácsit, a Mari nénit, a Korina Misit, a Britanniát, a Stúdiót, ismerek mindenkit, aki Budapestről a Stúdió utján szórakoztatja a világot. Végighallgatom a mindennapos pesti programot a szentbeszédektől a'bobóza- tokig, a táti... ti-ta .. .-tói az angol nyelvleckékig s mire meghalok, vagy tizenkét uj életelvre megtanít a pesti rádióállomás. Fölszedem magamba a híreket, megtudom, mi történik künn a nagyvilágban s amikor eljön a vasárnap, akkor vendégeim vannak, összegyűlnek a falubeliek nálam és én beszélek nekik, elmondok mindent, mi történt egy héten át odakünn. Küzködve emeli föl csonka kezével az egyik pálcikát a füléig s a párnán heverő hallgató-kagylókat boszorkányos ügyességgel illeszti a fülére. — Éppen most híreket mond a rádió. Egy nagy hajó két jéghegy közé szorult, de a másik megmentette a sülyedő hajó utasait... Más... — És kapkodva közvetíti a híreket, amiket Budapest éppen e pillanatban továbbítja az elektromos hullámok hátán. Távozni készülünk. Mosolyogva bólint felénk. — Tessék Írni valamit a magyarszőnyéni élőhalottról — szól utánunk —, hogy legalább néhány jószívű ember figyelme az én nagy nyomorúságomra terelődjön. A szabad levegőn nagyoj lélegzem. Kinyújtom a karjaimat, hogy érezzem a mozgás őrömét, az ép testnek lendületét. Süt a nap, éled a természet s odabenn a kis kunyhóban az élőhalott nem érzi a tavasz csodálatos illatát, nem látja a napsugár ragyogását, ágyához láncolva, a rádió mellett azzal szórakozik, hogy szenvedéseit a Megváltó golgotás tragédiájához basonlitgatja. G, J. dr. Magyar Könyvhét Magyarországon Budapest, május l'JlMájus 13-án délelőtt 11 órakor az Akadémia dísztermében lesz a Magyar Könyv Ünnepe. Ezen az ünnepen KLebelsberg Kuné gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Magyar Könyvhét diszelnöke, nagyszabású beszédet mond, amelyben a magyar irodalom és a magyar könyv nagy nemzeti hivatását fogja kifejteni. Az ünnepséget rádióban is leadják. A rádió egyébként is kiveszi részét a Magyar Könyvhétből. Bodor Aladár, Móricz Zsigmond és Suráír Miklós beszélnek a hót más-más napján a magyar könyvről. Lukács György dr. v. b. t. t., nyugalmazott vallás- és köz- oktatásügyi miniszter francia nyelven tart előadást a magyar kÖDyv és irodalom külföldi vonatkozásairól. A vidéken is nagy arányokban folynak a könyvhét előkészületei. A Könyvhét egyik legkiemelkedőbb eseménye lesz a magyar irók ünnepi díszelőadása, május 18-án, este >3.11 ómkor a Nemzeti Színházban. A műsoron, amelyet külön bizottság állított össze, a a magyar irodalom, zene és színjátszás legrepre- zentánsabb alakjai szerepelnek. Surányi Miklós és Móricz Zsigmond felolvasnak, szinrekeriil Uerezeg Ferenc ..Péter és Pál" ciinii egyfelvouásosa és Orbók Attila „A diák“ oirttü legendája, amelyet a Nemzeti Színház s a magánszínházak elsőrendű tagjai játszanak el. A zenei részben Bartók. Kodály, Hubay müvei szerepelnek, jórészt operaházi tagok interpretálásában. A mai magyar Ura legkitűnőbb képviselői, Sik, Babits, Erdélyi, Kosztolányi. Szávai, Somlyó. Peterdi. Falu. íeresosényi stb. is felvouu’nak egy-egy verssel. A díszelőadás iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg a társadalom legelőkelőbb kőiéiben is. Az Otthon írók és Hírlapírók Köre május 12-én. vasárnap délelőtt a Kör nagytermében irodalmi matinét rendez a magyar könyvhét alkalmából. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a • Képes Hét Gazdag tartalommal jelenik meg minden csütörtökön
