Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-01 / 100. (2025.) szám
6 1929 májas 1, szerda. Laurlnt & Klemen! 4 üléses kombinált Limousin 4 hengeres 20 HP. I. General javitva indulásra készen. 28 ezer kor. előnyös áron eladó. Egy D. K. W. VA HP. motor- kerékpár is eladó. Érdeklődők Írjanak „Autóvétel" jeligére a kiadóba. gát, amikért nem kell messze menni, ott vannak négy-öt méterre a föld színe alatt. S az ásatást elkerítő palánk S. P. Q. R. jelzésű pléhlapjára egyszerre csak egy márványtáb- láról, vagy oszlopfejről néznek töl a hasonló betűk: Senatus Populus Que Romanus. Itt tán még ásni is érdemes. ELISMERŐ OKLEVÉL Ma: MÁRA! SÁNDOR A nagy francia illusztrált újság legfrissebb száma közli a íaksimilijét annak a napiparancsnak, amelyet az elhunyt Fooh marsall 1818 november 12-én intézett a szövetséges csapatokhoz. Öreguras irás, gondos, de ideges fogalmazás. Mellette ugyanaz gépelve, Fooh aláírásával. A levélpapír felső sarkában: „Commande- m*ent en Chef des Armées Alliées." Alatta: Etát Major Génóral. 1° Secton. Aztán a rendszáma az aktának: No. 5961. G Q. G. A. Aztán néhány sor a tisztekhez, altisztekhez és közlegényekhez. Közli velük, h^gy megnyerték a háborút. Foch kézírásos fogalmazása ez a néhány sor, nem stilizált rajta senki. Patétikus, de őszinte. Azt'kja az öreg hadvezér katonáinak, hogy meg van elégedve, minden nagyon jól ment. — Soyez fiensy! — kiáltja nekik. És .... megmentették a világ szabadságát Signé: Le Marécha! de Francé' Commandant en Chef des Armées Alliées S. Foch. Az olvasó bámulja most, közel tizenegy esztendő után, ezt az okiratot s iparkodik elképzelni, kikhez intézte elismerő sorait az agg had vezér? „Les Armées Alliées", ez. annyi volt, mint a francia^ angol, amerikai, belga, olasz, szerb és román hadseregek. Tisztek, altisztek és katonák tízmilliói. Tízmillió halott tisztek, altisztek, katonák közül. Az öreg ur töltőtollával gyorsan leült a szalonkocsiban s elégedet-’ tön megírta ezt a pár sort, szükségét érezte annak, hogy kifejezze megelégedését. Hyen szavak kerültek a tollára, mint: „Világszabad- ság.“ Egy jó főnök beszél e sorokból, aki a nagy mű befejezése alkalmából dicséretét nyilvánítja. Ez az akta a háború elismerő oklevele, aminél primitív ebben és megkapóbban egy hadvezér se szövegezte meg véleményét a háborúról. Foch katona volt, akinek mestersége a háború, úgy, ahogy az asztalosnak mestersége a szekrény csinálás. Erre nevelték, ezt tanulta, egy bosszú életen át erre készült. Neki a háború volt a természetes állapot, minden tudását és kvalitását erre szánta s el kell képzelni, mit érezhet egy ember, aki mesterségében egy hosszú élet fáradozásai után végre álkaimat talál megmutatni, mit tud? Foch katona volt ébren és álmában, úgy, ahogy te és én civilek vagyunk egész lényünkkel, ötven éven ái ilyesmivel foglalkozott, mint frontáttörés, bekerítés, utánpótlás, visszavonulás. Hogy e szavak mögött mi van, azt talán tudta, talán nem. Egy ember, aki egy óriási elméletet, ami betöltötte egész életét végre gyakorlatba ültetett át. Frontokat tört át, bekerített, utánpó- tolt, visszavonult, előrenyomult, Képzeljenek el egy mérnököt, akinék végre módja van kipróbálni a valóságban azt, amit csak papíron, álmodott: kezébe adják az egész óriási masinát, megindíthatja s a masina engedelmeskedik parancsainak. Foch a szövetséges csapatok legfőbb parancsnoka volt. Gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy hatalmasabb volt, mint az államfőnök, mint a szuverének. Az angol, a belga, az olasz király éppen úgy tartozott mar gát alávetni rendelkezéséinek, mint a legkisebb piou-piou. Preventív okokból országrészekre kimondhatta a pusztulást. Emberek tízmilliói az ő szavára mozdultak, éltek és haltak. Hogy valaki a hatalomnak s a felelősségnek e méreteibe bele ne őrüljön, hanem azt természetesen és fegyelmezetten fogadja, ahhoz katonának keli születni, nevelkedni. Mindenki más alatta volt, mindenki másról elvehette a felelősség szörnyű nyomását a szubordináció természetes mentsége, mindenki más, tábornokai is és a többi marsall egyszerűen csak parancsnak engedelmeskedtek, mind feljebb mutathattak egy ujjal: nem mi csináljuk, mi csak végrehajtjuk. Foch nem mutatható!, senkire, egyedül volt a nriagm, felelősségével, ő volt a „commandant en Chef des Armées Alliées.“ A világ legnagyobb fegyveres hatalma az ő kezében volt néhány esztendeig.parancsára amerikai csapatok éppen úgy tartoztak hősi halált halni, mint belga vagy olasz hadtestek. Mindezt érdemes, ha egyáltalán lehet, átgondolni, Róma, április 21. Alig múlik el egy-két hét, Róma megint ünnepel, parádéba vágja magát és ragyog. Az uj éra nemzeti ünnepnappá tette a mai napot: Róma születésnapját. Két és félezer- esztendős születésnap. A legenda erre a napra te^zi Róma alapítását s a fasizmus, mely a nagy római birodalom egyenes utódának tartja magát, nem mulasztja el a születésnap megünneplését. Az ajándék, amit erre a napra tartogatott a népnek és a világnak, természetesen szintén a múltból való. A zóna archeologica újabb szakaszait nyitották meg és adták át ünnepélyesen a közönségnek. * Az uj éra rokonságtartása a régi birodalommal a régiségek és emlékek barátainak mindenesetre örömet fog szerezni. Az ásatások, melyeket az állam nagystílű terv szerint vett programjába, évek óta szakadatlanul folynak s erős tempóban még évekig, sőt évtizedekig fognak folytatódni. Az egész ókori zónát kiássák. A zóna egy hatalmas V-betü alakjában húzódik a Corso Viltorio-tól s a Tiberis-sziget tájától, a régi Capitoliumot s a Fórum Roma- numot magábanölelve, a Palatínuson át a Caracalla-fürdőig, a Via Appiáig, másik ága pedig a Colosseumtól, Néró aranyházán át a Traján-thermáig, az állomás irányában. Egyik ága három, másik két kilométer, szélessége itt-ott megüti az egy kilométert. Ezt a hatalmas területet teljes egészében kiássák és hátáról minden modern épületet eltüntetnek. A zóna archeologica már idáig megtisztított és égaiatti múzeummá, kiásott részében eddig a Caracalla-thermák, a Colosseum, a Fórum Románum, a Palatínus nagy része, a Capito- liumnak a Fórumra néző "oldala, s bizonyos mélységig a Traján-fórum T.rajánus oszlopával voltak nyitva a közönségnek. De a zóna fele még a föld alatt van. Ebből a földalatti Rómából került ma megint egy hatalmas terület fölszinre, illetve közkinccsó. A V-betü két szárának csúcsát, az Argentínád és Traján thermáit tegnap adták át a közhasználatnak, s ezzel egyidejűleg kinn a Via Appián is megnyitották a megszabadított Tómba degli Scipioni-t. Az Argentína a Corso Vittorio-tól délre nyúlik el félkör alakban, a Palazzo Farnese közelében. A nagy deszka palán kok, amik eddig a kiváncsi szemek elől eltakarták az ásatási munkálatokat, tegnap eltakarodtak s a négy-öt méteres mélységből most már a töredezett inárványoszlopok és falromok merednek az ucca forgalma fölé. A Traján-fürdők a másik ág csúcsán a lapos Esquilinusnak a Colosseumhoz lenyúló oldalát foglalták el. A romok körül évek óta épülő hatalmas park, virágzó rózsaültetvényekkel, pompás utakkal és .szökőkutakkal, tegnap megnyitotta kapuit s tizezrek lepték ei sárgára kavicsolt utait. Az ásatások folynak, az ira.m nem lanyhul s aki pár év múlva kerül el Rómába, a zóna arcbeologicára nem fog ráismerni: ez a Róma megváltoztatja arcát, a fölszine pár méterrel lesülyed, egész uccuk és épületsorok omlanak le s a föld alól napfényre jutnak az évezredes romok. Az Argentína és a Campidoglio között mélyen a házai és mai uccák alatt terül el a Circus Flamminius, melyből még semmit hogy megértsük ezt a pár sor írást. Ez a szakember elismerése. Elismerő oklevél, néhány egyszerű, gépelt sor, az ember keresi a sarokban a felírást, mint az ilyen okleveleken szokásos: „Isten áldja meg a tisztes ipart." Egy ember irta, aki teljesítette a kötelesség gét. Napóleon mellé temették. Egy életen át készült erre. De mit értett a „Világszabadság" alatt? Most tíz év után, az olvasó szemdörzsölve olvassa: mit értett a hadvezér a „Világsza.bad- ság" alatt? sem látni. Lejjebb a Tiberis-sziget és a szabadon álló Janus-iv irányában is hatalmas fa- palánkok mögött zeng a csákány: a régi ghetto alatt, a zsinagóga közelében Marcellus színházának romjai kerülnek napfényre. A Campidoglio két oldalán a legserényebb a munka: itt egész uccák tűnnek el a felszínről. A híres hegy két lejtőjén emelkedő több- emeletes házsorokban már nem lakik senki, üresek, csak a bontást végző munkások zakatolnak a kőpor és falomladékok szürke gomolyában. A Tarpéji szikla és a Capitolium keleti oldala, egész a Mamertinus-börtönig, ahol Péter és Pál apostolok töltötték rabságukat, tehát egész a már kiásott Fórum Roma- imii) északi szögletéig megszabadul a modernebb épületektől s a Piazza Venéziáról a Ca- pitoliumi sziklák mellett el fog lehetni látni a Fórum Severus ivéig s fölötte a. Corso Um- berto forgatagára fog tekinteni a Palatínus teteje. A Capitoliumtól keletre, a Traján-Fórum- tól a Basilika Constantini faláig, a tipikusan szűk és régi római uccák labirintusa is utolsó éveit éli. A Comitium egyrésze már ki van ásva s a Fórum csücskét képezi. Egyrésze azonban még mélyen a mai házak és a mai uccafoTgalom alatt pihen, épp úgy, mint a császárfórumok javarésze is. Mikor t. i. a Fórum Románum már szűknek bizonyult, a császárok pompás fórumokat építettek kelet leié, melyeken az akkori élet főütőere, az Ar- giletum vezetett át. Traján Fóruma mellé Augustus Fóruma, emellett a Fórum Julianum fekszik, s az Ar- giletum a Comiíiumtól a Fórum Nervae-n át haladt tovább, mig a Fórum Románum mostani bejáratától keletre a Fórum Vespasia- num rejtőzik a mélységben, a Templum Pa- cis romjaival. A császárfórumok közül már kiásták az Auigustus Fórumát s most dolgoznak a Fórum Nervae kiásásán, melynek egyik végéből az u. n. Colonnaccie már szabadon látható. Ezek a fórumok öt-hat méter mélységben vannak eltemetve az ucák és a házak alatt. De tovább, a Palatínus és az Aventinus közt elterülő völgyben is omlanak a házak s romok bukkannak ki az elhordott föld alól. Itt feküdt a roppant Circus Maximus, melynek játékait a császárok a Palatínus oldalába épített kilátóról nézték. A Circus Maximus sok száz méter hosszú elipszisét most kertek, raktárak, műhelyek és külvárosi épületek borítják. Ezek az évek során mind eltűnnek a föld színéről s a hatalmas elipszis szabadon fog elterülni épen maradt romjaival a völgyben. A Colosseum és a most megnyitott Traján- fürdők közt is ásnak még: valaha itt állott Néró „Arany palotája", egy hatalmas kert és épületkoplexum, mely magában foglalta Mecénás kertjét és a mai Colosseum egész területét is. A Colosseum helyén fekvő mélyedésben Néró egy mesterséges tavat csináltatott, ahol tengeri ütközeteket játszatott gladiátoraival. A Domus Aurea ás pazar parkja helyén most egy pár komor csupasz fal és boltozat fogja hirdetni a múltat és a múlandóságot. A nagyszabású ásatásak évekre adnak tennivalót. A mai Olaszország kiássa a romokat. Büszkén fogja mutogatni a világnak. Az idegen- forgalom nőni fog, a látnivalók szaporodnak. A befektetés megtérül. Nem minden város teheti meg ma, hogy két és félezer éves születésnapját ünnepelhesse s kétezeréves emlékekkel lephesse meg maMMIIHBBIWgulULIIU-JJBlWWMMBMBP'X rtiniUWJLMK«aWa»r«gHHn—■» A PITYPANG Ma: BETHLEN MARGIT Városi gyerek volt. Az ölödik emeleten lakott, nyolcadiknak egy szobában. A ház nagy volt és az egész házban reggeltől estig és bele a késő éjszakába mindenki ordított, veszekedett és káromkodott. A gyerek ezt egész rendjénvalónak találta és ő is igy tett, mert hát, hogy közlekedjenek különben egymással az emberek? Ha kiskorában valakinek útjába került, az félrelökte, esetleg ütött rajta egyet, igy megtanulta, hogy embertársainktól óvakodni jó. De haragot ellenük nem érzett soha. Ha apja részeg volt, válogatás nélkül ütötte és rúgta, ahol érte, de a gyerek tudta, hogy minden apa igy tesz, ha részeg és nem vette zokon. Napközben az uccákon csatangolt, ha lehetett, koldult, ha éppen kezeügyé- be került valami, amit elemelhetett, azt sem mulasztotta el, de zsákmányát mindig szépen hazavitte anyjának és a jól elvégzett kötelesség boldogító tudatával adta át Igen jó, tisz- talelkü, mocskosszáju, melegszívű maszatos- kezü, becsületes kis gyerek volt. A fákról annyit tudott, hogy a gyalogjáró szélén a flaszterből nőnek ki; a fűről, hogy vasrácson belül tenyészik, a virágról pedig, hogy boltban, üveg mögött, vagy a kofák kosarában az ucca sarkán virít. Egy nap fölkapaszkodott egy villamos há- tulsó ütközőjére s csodák-csodája, senki sem vette észre és nem kergette el. így elkocsiká- zott egészen a végállomásig. Ott aztán leszállóit és körülnézett. Furcsa volt. Nagyon furcsa. A házak alacsonyak voltak és alighogy egy kissé odább ment, már nem is volt ház, csak fü, fü, fü, csakhogy vasrács nélkül. A gyerek óvatosan rálépett. Nem, senki sem kergeti le róla. Ráhemperedett. Jó volt. Puha és jószagu. A gyerek fölugrott és elkezdett a réten .végigszaladni, mint valami megvadult kis csikó. Ameddig ellátott, minden zöld volt, zöld, zöld és fölötte az ég olyan nagy és olyan kék, mint a kékitős viz, mit anyja nagymosáskor használ... A gyerek újra ledobta magát a fűbe. Úgy érezte, hogy szive mérhetetlenre tágul, hogy be tudja fogadni az egész földöntúli gyönyörűséget. Maga sem tudta, mióta van már itt, úgy érezte, hogy örök időktől fogva és mégis alig egy pillanatba, mikor szeme valami fehéren akadt meg. Hosszú, húsos száron, fehér, átlátszó csipkeszerü gömb himbálódzott, oly légies, oly könnyű, 'hogy a gyerek tátott szemmel és szájjal állottt előtte.. Mintha szappanhabból volna, mintha magában foglalná mindazt a szépséget, gyönyört, életörömet, melyet a gyerek először életében sejtett meg. Óvatosan utánanyult és leszakította. És azután vitte maga előtt, mint valami szentséget, mint egy fehér, átlátszó kristálykelyhet, telve az elmúlt látomások emlékével, telve fénylő éggel, végtelen zöld réttel, kis, tiszta szivének minden boldog vágyával, reményével. Maga sem tudta, mit akar vele, csak vinni akarta, hazavinni egy kis darabot az elmúlt csodavilágból. A villamoshoz érve, megállóit: hogy fog hazajutói? Az ütközőre nem ülhet virágjával együtt, még baja esnék. Kövér, jószivü arcú ur álldogál ott, talán ha azt megkérné... A kövér ur megfordul az esdeklő hangra. Na gyón víg, megelégedett hangulatban lehet, mert kivesz egy huszfillérest a zsebéből s a gyereknek adja. Nem tudsz hazamenni? ..Na, nesze busz fillér. A pitypang pedig elörere- pül“ és nagyot nevetve, ráfuj a virágra. Az átlátszó gömb széjjelpattan és száll, száll, mind magasabbra, mind messzebb, már nem is látszik, csak a vastag, húsos szára marad a gyerek kezében. Az pillanatig értelmetlenül bámul utána. Nincs. Elment. Elvitte a rétet, az eget, a nagy szabadságot, miudent. A gyerek szivét elönti a keserűség. Először életében belenyilalik az emberek céltalan gonoszságának tudata. És megfogva a kapott busz- fillérest, teljes erővel a kövér ur arcába vágja. Azután elindul, lassan, fáradtan, kiábrándultán hazafelé. Róma születésnapi ajándéka — Nagyméretű ásatások — Irta: GYÖRY DEZSŐ \ I | fürdő a Kárpátok gyöngye, ^ r9k y a rheuma, csuzos és ischias betegek Mekkája Legerősebb kénes hőforrások és rádióaktiv kénes iszap. Festőién /Jpi' szép fekvés. Internacionális közönség. Grand Hotel, legmodernebb kényelem. Sina-gyógyház a források fölé építve. Sportalkalmak. Szórakozások — Lakás teljes penzióval Ke 45-töl — Kedvezmé- Jrí nyes tavaszi kúrák — Prospektust és felvilágosításokat ad a JF Fürdöigazgatóság, Trencsénteplicz, Vörös Rák gyógyszertár, Bratislava, Váry Gyula cég, Kosice, Fö-utca 76.
