Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-05 / 103. (2028.) szám
8 1925 május 5, vasárnap. MÁRCIUS UTÁN íriát BARKÓ ISTVÁN Történelmi adat az ifjúsági mozgalomhoz — Aa ifjúságról szóló egyik fogadatten cikk bevese- télében a*t olvastam, hogy különösön a* a társadalom érdeklődik a jövő generáció dolgai, a saját- maga utánpótlására hivatott, szeme előtt növekvő ifjúság iránt, amely társadalom érzi a maga gyengeségét, erőtlenségét, tehetetlenségét A cikk írója szerint dekadens korok jellemző vonása a túlzott ifjúság-kultusz, a jelszónak tűzött fiatalságértékelés, a fejletlen, preventív, képzelt értékek túlbecsülése a következő nemzedék egyéneiben éa egyetemében. E vélemény szerint a* aggkori gyengeség bizonykodása ez a kultusz, hogy mégis csak csináltam valami jót, elfogatható^ értékeset és erőset, dacára nyilvánvaló haezn a vehe letlens égem - nek: lehetővé tettem ennek az utánam következő nemzedéknek a létezését... Nyilvánvalóan helytelen magyarázata e* a társadalom mindenkor egyik legfontosabb kérdésének. Tadjak, hogy nem volt a* emberiség életében atyán kor, akár fejlődő, akár visszahalló, amely ne tekintett sokra bizalommal az utána következők táborába. A fiatalság egyébként is olyan örök tényezője az emberiség történelmének, mint a föld, a szaporodás, a pl&ntáció. Sőt éppen a szellemileg és fizikailag is kiváló korok és népek törődtek mindig a legtöbbet az ifjúsággal és azt mondhatjuk, hogy e* a törődés annál alaposabban vágott mindig a lényegbe, minél magasabb fejlődési fokát jutott egy-egy Időszak népe és társadalma. Természetes, hogy a magas műveltség magában hordja a jövőről való gondoskodás vágyát is. Minél több becsüléssel vagyunk önmagunk iránt, annál inkább akarjuk és annál tökéletesebbnek kívánjuk a jövendőt, annál többet leszünk annak érdekében és következésképpen annál többet törődünk a jövő biztosításával, az ifjúsággal, A fáradt, dekadens korra vonatkozó fenti megjegyzés annyiban persze mégis megáll, hogy ennek a gondoskodása csak felszínes, de nem alapos, — hangos, de tettekben ritkán nyilvánul és nem is őszinte^ letűnő nap langyos melegével és nem a jövőt féltő igazi szeretet, az őszinte kívánság forró hőjével fűtött fngység is van ebben az érdeklődésben: Szemmel tartani azokat, akik talán különbül fogják csinálni. Korunk érdeklődése az ifjúság iránt azonban jóhiszemű és legtöbbször kellő meggyőződés által vezérelt Mint ahogy azt sem lehet mondani, hogy korunk a semmittevés raibbeeztó enerváltságának a kora, hanem igenis az emberfeletti erőfeszítésben kimerült de lábbadoző napjait élő ée lassan Htján erejéhez jövő világháborús emberiség időszaka. Maguk az elcsigázott háborús generációk is sok jelét adták már annak, hogy erejükből sokat sikerült visszaszereeniök, az elpusztíthatatlan emberi energia regeneráló képessége folytán. A modern technika legújabb nagyszerű teljesítményeit még nem a háború utáni nemzedék végzi, hímem főképpen a fiatalabb háborús generáció éa újabban azt kell látnunk, hogy a szellemi élet terén is mutatkoznak ezek a jelek. A világháború művészi kritikáját például legutóbb szintén ez a nemzedék nyújtja, mégpedig váratlan erővel és elismerésre kényszerítőén jól. A fokozott érdeklődés a háború utáni legifjabb fiatalság dolgai iránt csak azt mutatja, hogy a jóvátétel munkáját sem időben, eem erőben a háborús nemzedékek egészen elvégezni mégsem tudják. Bíznak tehát benne, hogy a világháború tanulságait a legifjabbak is szemük előtt fogják majd tartani. Kérdés azonban, hogy ezek a tanulságok fogják-e olyan erővel vezetni a sorra kerülő nemzedéket, (amely nerm kapott közvetlen részt a véres leckéből), mint amennyi felvilágosító tanulságot a háború részeseinek a generációi kaptak belőle?! Ezeknek az energiáit az embertelen erőfeszítés nagyrészben kimerítette, a tanulságokat, úgy látszik, nem tudják érvényesíteni, most ez a feladat várna az uj ifjúságra, amely anélkül tanulhat a drágán fizetett példából, hogy egész erejét, életét, hitét kelljen rettentő tandíjjal odafizetuie. Amellett, hogy a háború utáni fiatalság egy töredékében valósággal a legmagasztosabb célok tmin- káíását látjuk, sok jele mutatkozik anuak is, hogy aa emberi szellem vetésébe gázoH világháború kimutathatóan rossz, csúf és rémes következményei éppen a háború utáni fiatalság soraiban mutatkoznak, amely ifjúság nyiladozó szemekkel csak a háború utáni évek felszabadult kánkánját e ennek csillapultával a mai határozatlanul ténfergő béke- eleji napokat látta, de az elrettentő példát közvetlenül nem érezte. Honnan szerezzen szilárd vélem ez az ifjúság? I * — A történelem megismétli önmagái, — ez a mondáé eléggé közkeletű. Pedig csak hasonlító, emlékeztető esetek analógiái fordulnak elő elég gyakran a történelemben, anélkül, hogy az azo- noeság pontosan megnyilvánulna. Hasonló volt már, de ugyanez nem, mert hinnünk kell az emberi fejlődés törvényében, amely kevéssé változatos külső alatt a tartalom sokféleségét produkálja és talán egy hajszálnyit mindig tökéletesebb emberi tartalmat izzad ki szenvedéseiben magából. A mai ifjúság kérdései, mint egész mai magyar életünk szempontjából mégis volt1 egy, a maihoz nagyon hasonlító korszak az aránylagos közelmúltban, amely előzményeivel és kifejlődésével együtt önként kínálkozik az egybevető vizsgálódásra: ez a negyvennyolcas szabadságküzdelmek kora h az utána következő nagy nemzeti letörés ifjúságának az élete. Az erőfeszitést követő kimerülés után körülbelül az volt a helyz.d akkor is, mint móri. A regenerálódás vágya, utjai keresése, m ifjúság feladatai, a feléjük irányuló érdeklődés, süt bizakodás mikéntje és mértéke sok hasonlóságot ipulat Remélnünk kell azonban, hogy «z a mi ifjúságunk érdemesebb lesz a bizalomra, mint volt az a régi! * A világháború előtti ifjúság é* az igazi márciusi ifjúság között lényege* megegyezést, noha lényeges eltéréseket is látunk. Megegyeznek a társadalmi, politikai és szociológiai kérdések iránti alapos érdeklődésben, a régebbi nézetekkel vívandó harcra való tudományos készülődésben, majd bizonyon fokig magában ebben a harcban is és eltérnek a két kor külőnféleségéből magyarázható eltéréseken kívül különösen abban, ahogyan és amilyen okból ezt a harcot feladták. A világháborús ifjúságot az egész világot magába nyelő általános é* óriási katonai drill, militarista világ- őrület egy nap alatt téritette el a* útjáról, amikor estéről virradóra a katonai világszemlélet aktivitását állította haladó-tudományos, szociálie- tervexgető eddigi felfogása helyébe. Nem volt módja tiltakozni ez ellen a kényszerű és egyetemes szellemi uniformis ellen, nem is tiltakozott sehol a világon. A régi márciusi ifjúság evvel szemben a saját kora elé vágtató, haladó, bár mindig magyar talajon maradt felfogását a kívánt társadalmi átalakulásról nem ilyen, szinte metafizikai, bár ki- vülről-diktált kényszer alatt változtatta meg, hanem önszántából, belátásból, meggyőződésből, az egész nemzet érdekeinek észszerű mérlegelése után. Héroszt cselekedet volt ez özemben a másikkal, amelyet megértőén viszont természeti erejű kényszerűségnek nevezhetünk. A régi márciusi ifjúság akkor adta igazán szellemi erejének, eszének a tanujelét, akkor rendelte alá magát az ősszma- gyarság érdekeinek, akkor tompította le követeléseit, amikor már hatalom^ volt a kezében, amellyel élni, sőt visszaélni állott módjában. Erre vonatkozólag idézem Vasvári Pálnak, a márriutd ifjúság egyik vezérének nagy örömemre kezembe került, 1848. junius 4-én „A március ifjúság* címmel megjelent kiáltványából a következő jellemző részleteket: — A márciusi ifjúság fődicsősége az, hogy kebleikben meg vannak értve a szabadságeszmék. Sőt azt hitték, miszerint eljött a* idő, mellyben az igazság megtestesüljenek ... — Rést kellett tömi, hogy a hegyi sziklák közé zárt tó szabad hulláinokbeu hömpölyögjön le a jólét kies völgyeibe ... — A középponti ifjúság egyetlenegy hibát követett el. Tovább akart menni a tények mezején, mint mennyire nemzetünk el volt készülve... De a pesti ifjúság a vezérszerepben messze előhaladott A sereg nem bírta őt követni. Elvesztette a látóhatárról. így szakadt ©1 egymástól a pesti ifjúság és a nemzet... — 3 késs volt (a* ifjúság) mindent tenni, mit a rideg körülmények parancsoltak. Mert minden pártkérdéeen felül áll a magasztos szó: nemzet- egység! ... Véleménykülönbség lehet, de pártos- kodásnak lenni nem szabad! — A magyar ifjúság örrmegtagn dóssal bír. A bécsi tanulók nagyszerű müvei által sem engedi magát uj forradalmi mozgalmakra vezettetni. S ezáltal mutatá meg, hogy lelkesedést, mérsékelni is tudja, midőn ezt kívánja a n-mzetegység. S ezért ne vádoljátok tulságról ezen ifjúságot. — S ha kérditek, mit tesz most a márciusi ifjúság? elmondom. Az egyik rész bureauba ment, s részt vesz a honkormánylat ügyeiben. A másik rész visszatért előbbi életfoglaÜtozásához, « a kedvezőbb időkre vár. A harmadik rész a hadi nemzetőrök közé állott s az uj seregbe átvivő a szabadságszeretet magas szellemét. Ezek vagy győzni fognak, vagy az első ágyuk előtt halomra hullani. Ezeket keblök szent érzelme lelkesíti. Ezek nem élő gépek lesznek, hanem a szabadság oroszlányhősei ... Az ifjúság negyedik része szétoszlott az egész hazában. Ezek hirdetik országszerte az igazság szavát. Mindmegaimyi apostola a szabadságnak ... A márciusi ifjúság Pesten tehát többé összpontosítva nincs. Menjünk a forradalmi csarnokba, s alig találunk közülük egyet-kettőt. Mind idegen arc, mind uj ember, akivel ott találkozunk. — A pesti ifjúság azt tévé, amit tőle idő és körülmények követeltek. S a vidéki honfiak mégis olly óriásílag félreértenek bennünket Krisztus az igazságot hirdeté, a a nép egy része őt megfeszítette. De eljött a tisztább felfogású kor... Talán nálunk is eljövend. — Az ifjúság jelenleg egy forradalmi lépést sem fog tenni. Mindennek meg van a maga ideje. Csak egyet akarunk: a vélemény szabad nyilatkozatát. Ki ezt gátolná, az gyanúba fogna esni azonnal. Aesop meséjében a szolgálók megölték a kakast, hogy ez ne kukorékoljon, ne költse fel őket, hanem szabadon alhassanak. A kakas nem kőié őket fel: de felriasztá az öreg asszony, kinél laktak, s kísérteti hangjával már éjfélkor fellármázta őket. Ha mi barátaink-, honfitársainktól nem akarunk ébresztő szót hallani: majd füleinkbe dőrgi az ellenség. — De akkor már talán késő lesz! * Ha van is különbség a* okban és módban, amiért és ahogyan a mi világháborús ifjúságunk és a régi márciusi ifjúság megváltoztatta magatartását korábbi eszméivel szemben, nincs egyben: az akkor is, most is bekövetkezett nagy katasztrófa utáni némaságában, elcsüggedésóben, kiábrándult ságában. Eszmék, hitek, ideálok hazajáró, kisértő lélek voltak és most k azok u Ő számukra. Ha, — mint mondtam, — vissza is sikerül szerezniük erejük egy részét, azt már nem annyira az élet eszmei céljainak áldozzák, mint inkább a valóságba szerteágazó, a reáliák földi talajába gyökerezett élet erősítésére és fejlesztésére. A rrmltat nem emlegetik, noha sokszor fájlalják és megcsappant bizalommal nézik a világ dolgait. A régi márciusi ifjak élete k belefutó a katasztrófa után a fásultság, az átértékelődés gyógyító sorába, Ott látjuk már őket az élettel, az ígérkező gazdasági jóléttel, az igazságtalanságokkal, kiegyezkedő uj társadalom 67 felé tartó soraiban. De egy különbség is feltűnik ezekben a vizsgálódásokban, vélt, vágyott, vagy talán valóságos különbség a 48-as idők utáni éa a világháború utáni ifjabb generációk között Azok között tehát, akik a nemzet számára mindkét esetben annyira tragikus napokat még nem látták, mert akkor még a gyermek időtlenül eevforma gondtalanságával tapogtak az életben. De a következmények mégis egész súlyúkkal szakadtak a vá!lukra. A márciusi ifjak utódairól, a harcok utáni generációról nem kevésbé érdekes jellemzést találtam éppen Kossuth Lajos emigrációs irataiban. A felnőttek jobbjai akkor is nagy érdeklődéssel néztek az ifjúságra. Az 1869. éri olasz—francia és osztrák háború előestéjén, amikor a magyarság reményei III. Napóleon császár politikus Ígérgetéseire MÉCS LÁSZLÓ: VÁGYUNK! Tüzes angyalszárnyak teraszossá gyújtják a földkerekségei Kamaszodé erdők világgá kacagják virágos kedvüket Valaki merészen megcsapolta már a kaptáruk hordóit, mézkereső vágyak zenélve zugnak szét minden égi tájra. Téged is ismerlek. Több angyalszárny lángol benned, mint az égben Több virág vár benned, mint egy őserdőben a tevaszodásra. Mert te vagy az ember. Több az édességed, mint a mézfüveknek, mint a kaptáruknak. Isten is vágyik rád. Várja, hogy szeressed. Mégis hagyod, hogy a Kin fekete léccel körit se kertedet. S nem üvöltesz „tolvajt", nem gyújtod fel tűzzel. Hagyod, hogy a bánat fekete tormája gigászivá nőjjön s belebujsz féregnek, vége a világnak, rágod, rágod, rágod a keserűséged. Egy sáska még semmi, ezer sáska semmi, m illió már erő. Egy kin-xnart száj semmi, száz kin-mart száj semmi, millió már erő, alagutat harap a Jövő szikláján uj Kánaán felé. Tedd oda keserved millió más szájhoz harapó erőnek. Egy nyomor még semmi, száz nyomor mé^ semmi, millió nyomor ha elindul eposznak: inár fekete Fátum, történelem, árviz. Egy kiáltás semmi, száz kiáltás semmi, millió már orkán, melytől összedőlnek Jerikó falai! Kiálts, ha kiállnak. Egy kis fecske semmi, száz kis fecske semmi, millió már tavasz: bármilyen kicsi vagy, tarts ki a fecskékkel e tavasz lesz a földön. Egy patak még semmi, száz patak még semmi, millió mar tenger, no zokogj magadban, fuss a cimborákkal, te is leszel tenger! Egy kalász még semmi, száz kalász még semmi, millió már kenyér, világ kenyerévé váló sorsod vigan várd az uj vetésben. Egy öröm ipég semmi, száz öröm még semmi, millió már Elet Anyák, menyasszonyok, gyermekek és szentek Örömével élhetsz! Aztán találkozhatsz az öreg kaszással! Egy fűszálnak fáj a kasza, millió már boldog széna, a szénából tej lesz, tejből uj élet lesz. Aztán találkozhatsz a vén Favágóval. Egy fának még fáj a fejsze, de ha együtt hull az erdő: vagy kenyértermö füld, vagy uj erdő támad. Égesd fel hát kerted szurkos kerítését, indulj el világgá, patakok kamaszon, vad vidámságával, fecskék derűjével, bucsusok hitével, vetések vérével, méhek zenéjével és ne mondd, hogy vagyok, de mondd azt, hogy vagyunk! vagyunk, vagyunk, vágyunk!! Bártfa- | Gyógyfürdő j klimatikus gyógyhely a város házi kezelésében 382 méternyire a tenger szine felett, 6000 holdas fenyveserdo közepette. Vérszegényeknek, női bajok ellen, y idegeseknek, rbeumásoknak és a | légzőszervek hurutjainál a iegkivá- | lóbb orvosok által javalva. Uj, modem inhalatorium, Csehszlovákia legolcsóbb furdotelepe. jj Teljes penzió naponként 37 korona, j Kaszinó, sportpályák autó, fogat és a jj szórakozások különféle nemei. Vasúti S kedvezmény. Prospektust küld a fürdoigazgatóság S Bardiovské Kupéié. Szezon kezdődik május végén és tart | szeptember végéig. | megint a legvérmesebb színekben gyultak ki, Kossuth számos tudósítást kért és kapott hazulróL Ezek közül nem egy panaszkodik a legfiatalabb nemzedékre, felemlegetve annak közönyét, lélektelen magatartását, gyáva szellemiségét, ami mind nyomát sem mutatja annak, hogy ez az ifjúság volna hivatva a nagyszerű nemzeti hivatás folytatására, ha talán még súlyosabb körülmények között is, mint amilyenekkel az előzőknek küzdeniük kellett. A tudósítások nem bíznak ebben az ifjúságban, mert az nem jár a maga lábán, nem tudja, nem akarja kivonni a tíz év előtti küzdelmek szellemi tartalmából a magyarság élete számára őrökké érvényeset, azt, amelyet fiatal szive minden hevével neki is tovább kéne alkalmaznia. Ehelyett könnyelműen elitéli a közelmúltat, annak szereplőit bűnösöknek mondja, mindezt talán csak azért, mert azok szerepe katasztrófával végződött, már pedig ez az uj nemzedék tisztára utilitárista, diplomatikus, ügyeskedő, a sikeresség szemüvegén át Bzemlélgető. Nincs módunkban ellenőrizni azt, hogy milyen mértékben volt jogos e* a súlyos kritika, de bizonyos, hogy nem volt egéezen alaptalan. Negyven- nyolc útjait akkor belepte a gyom, a régi és csődöt mondott utak felfrissülve, mesterséges igézetekkel újólag csábítgatva elindították a magyarságot az uj katasztrófa felé, amelynek osztályrésze- sed mi is vagyunk. * Itt kell bizalmat szavaznunk a világháború finisét követó eleö évtized lezárta alkalmából a mi legfrisseb ifjúságunknak. Súlyos dolog volna, ha a fenti tudósításokat kellene ismételnünk róluk. De úgy látszik, hogy nem is kell. Egyelőre nem a tények jóváhagyó elismerésével, nem a teljes helyeslés kézszorongatásával, hanem szivretett, komoly aggodalommal, hittel, kiábrándultságainkon csiszolódott bizalommal, aggódva és félelemmel kell hinnünk, hogy ez a mi világháború utáni legújabb ifjúságunk a java hibákat majd helyrehozza. Amit eddig csinálnak, abban a legjobb az, ahogyan a világháború tapasztalataiból a soha el nem feledhető lényeget szint > a gyermeki lélek ösztönével kielemezték, dacára annak, hogy a nagy példát következményeiben ismerik, vágj' éppen ezért Ahogy felismerték a magyarság legégetőbb bajait Ahogy az orvoslás módjait a részletek labirintusában, a kis dolgok jelentőségének, az apró teendőknek a felismerésével megközelíteni, igénybe venni óhajtják. Ahogy mindezeket, magukat is, nagyon komolyan veszik, ahogy rajonganak a kiábrándultság korában, hisznek a hitetlenség napjaiban. Még csak most indulnak, még a legelején vannak, még abbamaradhatnak, komolytalanná válhatnak, a célon túllőhetnek. Jó. ha ezen a ponton a Vasvári Pál nemzedékére gondolnak. Az ő kezükben már hatalom volt, de eszük, magyar szivük, belátásuk ennek dacára is tiszta tudott maradni. Lehetséges volna-e, hogy ez a mai uj ifjúság, amely pedig nem hatalom még, nagyon is nem, ne tudjon a békés munka hétköznapi küzdelmeiben annyi eszességet, önmérséklést, a magyarság helyzete helyes felismerését az egyetlen közös érdeknek való engedelmeskedést tanu- sitani, mint amennyit a forradalom lázas, ünnepi napjaiban a Vasvári Pál nemzedéke unhatott ezekből a felnőtt erényekből. Ha nem igy cselekedne, minden kárhoztatásni méltóvá válna. Ennek pedig nem szabad bekövetkeznie. A feldarabolt magyarság életérdekei Követelik ezt. A múltak tapasztalatain most növekedő, de előre nézni próbáló, eszes, tanulni és cselekedni vágyó ifjúságot követelő komolysággal figyeljük. Uj 67 felé sodor bennünket a megá:lit- hatatlan történelem, de ebben a kiegyezésben már magával az élettel, a fennmaradással kell a magyarságnak egyezkednie. Előre kell néznünk, messzire, talán 1914. centennáriumáig, amelyet meg és túl kell élnünk. Csakhogy jaj nekünk, ha e történelem mégegyszer „megismétli önmagát". TársaskKrántfuSSs júliusban az osztrák Alpesek legszebb helyeire. Értesítést küld válaszbélyej ellenében Havas Vilmos tanár, Losonci.
