Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-24 / 117. (2042.) szám

A belgrádi konferencia Veszedelmes kavarodás a párisi Jóvátétel! konferencián ■ / A végső optimizmus után végső pesszimizmus — Voegler német delegátus lemondott — A megváltoztatott Young-terv — Újra csődtől tartanak Párisban A kisálltain t konferenciája befejeződött és a tárgyalásokról kiadott szűkszavú kommü­niké, a banketten a feliér asztal mellett el- . hangzott külügyminiszteri nyilatkozatok és a sajtó képviselőinek adott információk egy­általán semmiféle különleges meglepetéssel nem szolgáltak. A belgrádi konferencia semmiféle olyan eredményre nem jutott, amely bármi módon változtathatna a közép- európai politika mai helyzetén. Benes nyi­latkozatából kitűnik, hogy a konferencia egyetlen eredménye a döntőbírósági hármas szerződés, amely a népszövetség intenciói­nak megfelelően jött létre, azonban mondani sem kell, hogy a szövetkezett államok között ilyen szerződésnek, amely a meg-nem-táma­dási záradékot is magában foglalja., semmi értelme nincs, tisztára politikai szószapori- tás és a békeszándékok hangos manifesztá- lása különösen Franciaország és Amerika felé. A nagy program1, a kisantant szövetsé­gének tulajdonképpeni gerincei, a közös álta­lános szerződés nem jött létre, meghiúsult, mielőtt még egyáltalában szóbakerült volna, így továbbra is az a helyzet, hogy Csehszlo­vákiának védelmi szerződése van Romániá­val és külön Jugoszláviává!, de ez a három állam még nem jutott el odáig, hogy bárme­lyikük egyszerre tudott volna szerződni a másik kettővel. A íkisantant tehát nem olyan szövetség, amelynek háTom tagja van, ugyanazon három állam mindegyike egyelő­re csak egy-egy állaimmal szerződött. Olyan szerződés, amely mind a három államot egy­formán kötné, még nincsen. És valószínűleg nem is lesz! Nem lehet pedig azért, mert ennek a há­rom államnak külpolitikai tekintetben egy nevezőre való hozása nem lehetséges. Ma­gyarországgal szemben megvolna ez az egy- von akiság, hiszen a kisantant létrejöttének és fennmaradásának tulajdonképpeni lényege éppen abban áll, hogy Magyarországot kény­szerítse a békeszerződiésekderemtette álla­potok végleges elviselésére. Kezdetben sike­rült is Magyarországot teljesen izolálnia en­nek a vasgyürünek, amelyet bábái éppen azért neveztek el kisantantnak, hogy figyel­meztessenek szerepére, amely egyszerűen VII. Eduárd nagy bekeritési politikájának, az en tente oord.iale-nak kópiája. Ez az elszi­geteltség azonban nem tarthatott sokáig, mert az a nagy politika, amely helyesen is­meri és értékeli a középeurópai politikai té­nyezők lényegét, hamarosan rájött arra, hogy Magyarország nélkül, amely ország a Duna könyökében éppen a legnagyobb föld­rajzi energiájú területet foglalja el, reális középeurópai politika nem csinálható. Olasz­ország külpolitikai érdeklődése intenziv mértékben fordult Magyarország felé és ez­zel aztán meg is tört a vasgyürü, megszakadt Magyarország elszigetelése; az a körülmény pedig, hogy Zaleski lengyel külügyminisz­ternek budapesti látogatása , éppen egybe­esett a belgrádi konferencia tanácskozásai­val, azt mutatja, begy a gyűrűn ujaibb rés támadt. Lengyelország is elérkezett állami életének fejlődésében ahhoz a stádiumhoz, amelyben középeurópa.i politikát folytathat és a kisantantnak határozott kudarcát je­lenti, hogy ez a politika nem az ő vonalának irányában halad, vagyis Varsó egyáltalán nem akar tagja lenni annak a gyűrűinek, amelynek szemei Prágát, Bukarestet és Bel- grádót fogják össze. Magyarországgal szemben tehát megvolna a kisantant egységes politikai programja; de már ott van egy súlyos kérdés, az orosz probléma, amely megakadályozza azt, hogy a közös általános szerződés valósággá vál­Páris, május 23. A jóvátételi szakértőkon­ferencián a tegnapelőtti reményt és bizodal­mát tegnap váratlanul újabb pesszimizmus váltotta föl, amely indokoltabbnak látszik, mint a hónapok óta ülésező konferencia bár­mely depressziós korszakának pesszimizmu­sa. Amíg az újságírók Parisból világgá kür­tőitek, hogy a megegyezés biztos s a szövet­ségesek elfogadják azt a Youngdervezetet, melyet a németek is elfogadtak már, Mor­gan megváltotta hajójegyét, Young lakást bérelt a Riviérán — megjelent a szövetséges hitelezők memoranduma, amely a Young- tervezettel foglalkozik és fölvázolja azokat a „csekély" módosításokat, melyeket a szövet­ségeseit, legfőképpen Franciaország és An­glia, a Schaohit-Stamp-Young-tervezeten esz­közölni kivannak. Ez a közlés villámcsapás­ként hatott a konferencia német delegáció­jára. A szövetségesek ugyanis, bármennyire rejtik szándékukat, óriási módosirtásokat kí­vánnak és szinte alapvetően megváltoztatják a Young-tervezetet. Az antant tenve a kö­vetkező : , 1. Németország fizessen 37 annuitást, melyek mindegyike átlagban 2.050 millió aranymárkát tegyen ki. Az annuitások 1929 április 1-től 1966 március 31-ig foly­nának; 2. az első tiz esztendő alatt Németország éven kint fizessen 25 millió aranymárkát Belgiumnak az ország megszállása alatt kiadott és időközben elértéktelenedett belgiumi német márkák kárpótlása fe­jében; 3. 1966 április elsejétől Németország húsz éven át 1700 millió aranymárkát fizessen a szövetségeseknek s az utolsó huszonegyedik évben 1900 milliót; 4. az életbeléptetendő jóvátételi bank­hoz a birodalom külön tőkével járuljon hozzá. A memorandum ezután pontosan fölosztja az első 37 annuitást és megállapítja, hogy a szövetségesek közül ki mennyit kap belőle. A szövetségesek között az utolsó ellentéte­ket is sikerült kiküszöbölni. Az egyes részle­teknél az antantszakértők tetemesen módo­jon. Benes azzal a feltett szándékkal utazott Belgrádiba, hogy Oroszország elismerését végrehajtassa, azonban a francia kormány közbelépésére az egész kérdés lekerült a kisantant-konferencia napirendjéről. A kis­antant egyes államainak szomszédaihoz való viszonyát és életbevágó érdekeit megvitat­ták ugyan, de Románia most sem tudta elér­ni, hogy Jugoszlávia és Csehszlovákia garan­tálják számára a besszarábiai határokat, me­lyekre vonatkozólag Litvinov a napokban jelenítette ki, hogy ezeket a határokat Oroszr ország minden garancia ellenére sem fogja elismerni. Épp Olyan kevéssé volt hajlandó Románia és Csehszlovákia biztosítani a jugo- szláv-bolgár határt. Meghiúsult az egységes fellépés az optáms- pörbein is. Jugoszlávia nem hívja vissza kép­viselőjét a dön tőéi réságból és ilyen módon elismeri illetékességét. A különös gonddal előkészített konferencia tehát több negatí­vummal és egyetlen pozitívummal, a döntőr bírósági hármas szerződéssel zárult, ezzel a sitják a Young-tervezetet és a transzfervóde- lem alá nem eső fizetségek magasságát évi 750—1000 millió márkában állapítják meg, míg a Young-tenvezet védtelenül csupán 660 milliót hagyott. Voegler elhatározása Mint ismeretes, a Young-tervezet mind­össze 1750—1800 milliós annuitásokat ir elő. Nyilvánvaló tehát, hogy a szövetsége­sek terve Németország megterheltetésének tetemes növelését jelenti. Amikor a tegnap esti órákban a német delegáció kézhez kapta a szövetségesek hivatalos memoran­dumát, a németek táborában valóságos konsternácáó keletkezett. Mindenekelőtt a delegáció néhány másodrendű tagja disz- kussziós bázisnak tekintette az uj memo­randumot, Voegler dr., a birodalom máso­dik delegátusa kijelentette, hogr ezek után nem lehet tovább tárgyalni és J német de­legáció a leghelyesebben teszi, ka nyomban visszavonul. Voegler dr. teljesen a német nagyipar és a Huggenberg-sajtó hatása alatt áll s igy nem csoda, ba szembehelyezkedik a szövetségesek uj tervével. Kijelentette, hogy Németország föl van mentve minden kötelezettség alól, mert a szövetségesek me­moranduma nem azonos tartalmú a Young- tervezettel, amelyet, mint ismeretes, Né­metország elfogadott s igy nyugodtan visz- szavonulhat anélkül, hogy megszegné adott szavát. Mivel Sehacht nem volt hajlandó Voeglerhez hasonló merevséggel elzárkóz­ni a további tárgyalások elől, a másoddele­gátus levonta a konzekvenciákat és beje­lentette, hogy lemond tisztségéről. Voegler lemondásának beláthatatlan követ­kezményei lehetnek. Tegnap este még nem volt bizonyos, vájjon a másoddelegátus tény­leg megvalósitja-e szándékát, de amikor vo­natra ült és társainak megkérdezése nélkül Berlinbe utazott, valószínűvé vált, hogy tény­leg keresztülviszi tervét. Brlinből érkezett jelentések szerint Voeg­ler ma reggel a német birodalmi kormány­nak hivatalosan bejelentette, hogy lemond. Elhatározását azzal indokolta meg, hogy a Youing-kompromisszum 2050 milliós átlag- annuitásra való fölemelése véleménye szerint lehetetlenné teszi a javaslat elfogadását, miig a német delegáció többi tagja más vélemé­nyen van. Mivel a szövetségesek nem engedé­—IHHHIMIW ■■■IIIIIHI I iBBgSS—B—M külön házi használatra készült demonstrá­cióval. A gazdasági kisantant tervéről egyet­len szó sem hangzott el, egyetlen olyan lé­pés sem történt, amely ezt az eszmét köze­lebb vinné a megvalósuláshoz. Nem is lehet élő realitás a gazdasági kisantant, amikor az egyes államok között fennálló gazdasági ér­dekellentéteket nem lehet áthidalni. Nem képzelhető el például, hogy a Csehszlovákiá­ban döntő belpolitikai szerepet játszó agrár­párt kedvezményeket tegyen a jugoszláviai és romániai mezőgazdaság terményeinek. Viszont Jugoszlávia és Románia már jelen­tékeny ipart fejlesztett ki, amelyet nem fog­nak feláldozni azért, hogy a cseh ipar uj piacokat találjon. A nagy egység hangoztatása ellenére az utak egyre jobban eltávolodnak és az objek­tív szemlélőben mindinkább megerősödik az a felfogás, hogy a kisantant politikai kon­cepciója nem lehel Középeurópa . életerős megszervezésének alapja. Egészen bizonyos, hogy rövidesen uij utakat kell keresni éö lyeztek moratóriumot a birodalomnak és me­morandumukban kijelentették, hogy a meg­egyezés visszamenőleg 1929 április elsejétől életbelép, a további diszkusszió amugyis fö­lösleges, mert a birodalom képtelen eleget tenni a szövetségesek kívánságainak. A B. Z. jelentése szerint Voegler álláspontja azonos a német közvélemény és a birodalmi kor­mány fölfogásával. Párisban és Berlinben az optimisták úgy vélik, hogy sikerülni fog módosítani az an­tant-memorandum egyes pontjait, de a be­avatottak nem nagyon hisznek a szövetsé­gesek engedékenységében. Az egyetlen világos pont az marad, hogy Amerika egyelőre nem azonosította magát a szövetségesek memorandumával. A lemondott Voegler helyébe Castell titkos tanácsos kerül, a német ipar birodalmi szö­vetségének egyik vezető tagja. Castell kez­dettől fogva résztvett a jóvátételi tanácsko­zásokon és kitünően ismeri az anyagot. Mindazonáltal nem valószínű, hogy a zökkenő nélküli helycsere megmentheti a konferen­ciát. A váratlanul fölmerült ellentét oly nagy, hogy áthidalására a németek szerint gondol­ni sem lehet. Schacht máris kijelentette, hogy a Young-kompromisszumot elfogadja, de semmi mást. Ezenkívül 1929-ben Németor­szág föltétlenül moratóriumot kér, mert az állampénztár kimerült és nincs remény arra, hogy uj pénzek futnak be. Csalódás Berlinben Berlin, május 23. A berlini sajtó rendkívül ellenséges hangon kommentálja a szövetsé­gesek válaszmemorandumát. A Berliner Lo- kalanzeiger szerint a szakítás elkerülhetetlen. Voegler állítólag izgatottan jelentette ki a köztársasági elnök és a birodalmi kancellár előtt, hogy nevét nem írja a gyilkos doku­mentum alá. A Hwggenberg-konszern lapjai figyelme/-, tetik a német delegációt, hogy ne Írjon alá egy másik verseillesi szerződést. A Deutsche Tageszeitung ugyanilyen hang­nemben ir és kijelenti, hogy Schacht szintén osztja Voegler álláspontját. A liberális és a baloldali sajtó természetesen máskép nyilat­kozik. A Vossische Zeitung szerint bármily nehéz volna is a szövetségesek kívánságait teljesíteni, még mindig jobb a rendezett vi­szony, mint a rendezetlenség, amely a biro­dalmat katasztrófába taszítaná. Egy általános ilyen útkeresés Zaleskinek budapesti misz- sziója, amelyet bukaresti, római és párisi tárgyalásai fognak követni. Olyan politikai alapot kell találni, amelyen életérdekeiknek megfelelően helyezkedhetnek el az államok és a nemzetek a Keleti tenger partjától egé­szen a Rbodope-hegység gerincéig. jjgűn ^ ’^^tractcr LA U FERsTA'RSA Jratislaua STÚR-UTCfl 7 «• TELEF. 22-Ő.7 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, SzlovenSzkÓi és rUSzinSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: /V'Z» 7 ~ 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOlltlKCLl napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Te­havonta 38 Ké. Egyes szám ára,!^© Ké DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 34184. —Sürgönyeim: Hírlap, Praha Mai számunk 12 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom