Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-19 / 114. (2039.) szám

16 1920 május 19, vasárnap. q>T^CMÍV^A.cfoiR.-HlRLaR . ICöZ^AZPASfAcP r Csehszlovákia belső piaca mind nagyobb fontosságot nyer a kivitel térvesztése következtében Az éieimiszer- és italfogyasztás a köztársaságban több mint 33 milliárd korona, a ruha- és cipöfogyasztás közei 8 milliárd korona Prága, május 18. Régóta folyik vita arról, vájjon a csehszlovákiai termelés szempontjá­ból a»kivitelnek olyan jelentősége van-e, mint amilyent tulajdonítanak neki. A vitát csak akkor lehetne biztonsággal elintézni, ha isme­retes lenne, milyen erős a belföldi piac a kül­földi piachoz viszonyítva. Azonban a belföldi piac erősségét talán sohasem is fog lehetni megbízhatóan megmérni, mert ebben az irányban nincsenek olyan el­lenőrzési módok és lehetőségek, mint a kül­kereskedelem megállapításánál. Egy ismert csehszlovák statisztikus, Kollár Róbert dr. a Hospodárská Politika egyik legutóbbi számá­ban legalább hozzávetőlegesen igyekezett a belföldi fogyasztást statisztikai számadatokba foglalni s igy igen nagy szolgálatot tett az egész • csehszlovákiai közgazdaságnak, amidőn ezen a gazdasági politika szempontjából oly­annyira fontos munkát elvégezte. Kollár dr. abból a föltételezésből indul ki, hogy * az egyes háztartásokban megállapított kiadásokat (51 munkáscsalád, 112 hivatalnok­család és 17 alkalmazott család háztartási ki­adásai) bizonyos fokig tipikusaknak kell te­kinteni. Ez állítását az összehasonlítások so­rozatával igazolja. Ha egy személy kiadásait a lakosságnak az illető évre becsült számával megszorozza, az illető áru belföldi fogyasztásának összkölt­ségét kapja meg. . < ■ / A legmegbízhatóbb alapul veszi Kollár dr. a csehországi munkáscsaládok fogyasztását, mivel bizonyos, hogy Szlovenszkón és Ruszin- szkóban számos család alacsonyabb életnívón él mint a történelmi országokban, viszont Cseh- és Morvaországban sok család él maga­sabb életnívón, mint amilyen a munkásé. Ez­zel a differencia kiegyenlítődik s az átlag kö­rülbelül olyan, mint a csehországi munkás­családok életszínvonala. Kollár dr. igy jut el ahhoz a megállapítás­hoz, hogy 1926-ban egy személy élelmiszer- és italkiadása átlagban 3382 korona volt. Ha a lakosság számát az 1926. évre 14,298.000 lé­lekre becsüljük, úgy ebben az évben s köztársaság egész lakosságának élelmi­szer- és italkiadása 33.074,700.900 koronát tett ki. A belföldi piac ezen 33 milliárdjával szemben 1926-ban külföldre 4 milliárd ko­rona értékben adott el Csehszlovákia élel­miszert és italt 8 mintegy 4.3 milliárd ko­rona értékben importált. Érdekes, hogy a 33 milliárd koronára rugó szám csodálatosan egybehangzik Englis dr.- nak a csehszlovákiai nemzeti összbevételre vonatkozó becslésével. A csehországi munkás- életszinvonal alapján élelmiszerre és italra az összkiadások 56 százaléka esik. Englis dr. a nemzeti jövedelmet 60 milliárd koronára be­csüli, az 56 százalékos élelmiszer- és ital­kiadás tehát szintén 33.6 milliárd koronára rúgna. Englis dr. eszerint ugyanahhoz a szám­hoz jut el, mint Kollár dr. Az élelmiszerbe természetesen a cukorfogyasztás is bele van számítva. A cukor belföldi és külföldi árainak hasonló összehasonlításából bebizonyul, hogy minden kilogram cukor, amelyet a belföl­dön elfogyasztanak, már 1926-ban 1.31 ko­ronával többet hozott a cukortermelésnek, mint ha kiszállították volna. (Alapul az adónélküli árat veszi.) Emellett a belföldi cukorpiac még távolról sincsen kime­rítve és Kollár dr. megjegyzi, hogy húsz évvel ezelőtt Gerloff Németországban megállapí­totta, hogy az alkoholizmus a cukorfogyasztás emelkedésének arányában csökken. Hasonló módon, mint ahogy Kollár dr. a belföldi élelmiszer- és italfogyasztást kiszá­mította, megállapította a ruha-, cipő- és fe- hérnemükiadásokat is. Az 1926. évre vonatko­zólag ebben az árucsoportban a fogyasztást 7.957,672.000 koronára becsü­li, mig a kivitel értéke 6.336,390.000 korona volt, a behozatalé pedig 5.011,618.000 ko­rona. Ezen a kiadós kiviteli téren is tehát a belföl­di piac volna fontosabb. Emellett a belföldi piac fogyasztásának becslése inkább kisebb, mint magasabb. Kollár dr. fejtegetései végén megjegyzi, hogy naiv dolog lenne eldönteni akarni, vájjon a belföldi vagy a külföldi piac a fontosabb-e. Az a fontos, hogy megismerjük a két piac egymáshoz való viszonyát. A két piac eredmé­nyes fejlődése ennek a fejlődésnek bizonyos harmóniáját igényli, mert a két piac között alapvető vonatkozások állanak fenn, kölcsö­nösen kiegészítik és föltételezik egymást. Amennyiben az élelmiszer- és italkiadások statisztikájának képe olyan, hogy 33 milliárd koronányi belföldi fogyasztással szemben 4.3 milliárdnyi behozatal és 4 milliárd koronányi kivitel áll szemben, akkor ez az eredmény meglepő. Még ha nem is számolunk a kivi­tellel, ac élelmiszer- és italbehozatal csak töredé­ke a belföldi fogyasztásnak és pedig olyan töredéke, hogy jő megszerve­zés esetén nem szabadna olyan gondokat okoz­nia, amilyenekhez szokva vagyunk. Az egyéb fogyasztási ágak statisztikájába csak a forgal­mi adó jövedelmének részletes nyilvánosságra hozatala után fog lehetni közelebbi betekin­tést nyerni s nem lehetetlen, hogy a csehszlo­vákiai termelés számára még egy fontos piac van fönntartva: a belföldi piac. Németország elhódítja a csehszlovák kivitel piacait Annál időszerűbb ezt fontolóra venni, mert a csehszlovákiai árukivitel nemzetközi hely­zete nem a legkedvezőbb. Ha az 1927-iki és 1928-iki csehszlovák és német külkereskede­lemnek részletesebb taglalásába fogunk, nem csupán a két ország kiviteli statisztikája alap­ján, hanem azon országok behozatali statiszti­kájának összehasonlítása utján is, amelyek­ben Csehszlovákia és Németország verseng, figyelemreméltó tényt tapasztalunk — amint erre a Lidové Noviny minapi cikke figyelmez­tet, — azt a tényt ugyanis, hogy Németország a háttérbe kezdi szorítani a csehszlovák kereskedelmet. A német kivitel 1927-ben 10.081 millió már­kát tett ki s 1928-ban 12.052 millió márkára emelkedett, azaz 1.971 millió márkával egy év alatt. Csaknem ez az egész emelkedés az európai államokba irányuló exportra esik. 1927-ben Németország 7978 millió márka értékben, tehát összkivitele 73.9 százaléká­ban exportált árut Európa államaiba, de ta­valy már 9012 millió márka értékben, azaz összkivitele 74.8 százalékában. Az Európa államaiba irányult német export eszerint egy év alatt 1034 millió márkával emelkedett, mig a világ többi részébe irányult export csak mintegy 200 millió márkával. 1927-ben Németország Csehszlovákiába 523 millió márka értékben (kivitele 4 százaléká­ban) exportált Csehszlovákiába, tavaly pedig 649 millió korona értékben (5.4 százalékban). Ezzel szemben a Németországba irányult cseh­szlovák bevitel 569 millió márkát (4 százalé­kot) tett ki 1927-ben, tavaly pedig 537.6 mil­lió márkára (3.9 százalékra) esett. Csehszlo­vák statisztika szerint a Németországba irányult csehszlovák kivi­tel 1927-ben 24.09 százalékát tette ki a cseh­szlovák összkivitelnek s 1928-ban 22.12 szá­zalékra hanyatlott vissza. A csehszlovák-német mérleg tehát Csehszlo­vákia szempontjából kedvezőtlen. A csehszlovák árunak másik legnagyobb im­portőrje Ausztria. Csehszlovákia azonban egy­re kisebb mértékben részesedik Ausztria be­hozatalában. Ausztria behozatala Csehszlová­kiába 1924-ben a csehszlovák összkivitelnek 20.68 százalékát tette ki, 1925-ben 17.28 szá­zalékát, 1926-ban 16.26 százalékát, 1927-ben 15.23 százalékát, 1928-ban pedig 14.71 száza­lékát a csehszlovák összkivitelnek. Az osztrák statisztika szerint a Csehszlovákiából irányult osztrák behozatal 1926-ban 554 millió sillinget Bártfa­Gyógyfürdö klimatikus gyógyhely a város házi kezelésében 382 méternyire a tenger szine felett, 6000 holdas fenyveserdö közepette. Vérszegényeknek, női bajok ellen, idegeseknek, rheumásoknak és a légzőszervek hurutjainál a legkivá­lóbb orvosok által javalva. Üj, modern inhalatorium, Csehszlovákia legolcsóbb fürdötelepe. Teljes penzió naponként 37 korona. Kaszinó, sportpályák autó, fogat és a szórakozások különféle nemei. Vasúti kedvezmény. Prospektust küld a fürdöigazgatóság Bardiovské Kupéié. Szezon kezdődik május végén és tart szeptember végéig. tett ki, 1927-ben 557 millió sillinget, 1928-ban pedig 558 sillinget, tehát két év alatt mindössze 30 millió sillinggel emelkedett. Ezzel szemben Németország kivitele Ausztriá­ba 1926-ban 472 millió sillinget tett ki, 1927- ben 523 millió sillinget, 1928-ban pedig 645 millió sillinget, tehát két év alatt 120 millió sillinggel emelkedett. Két évvel ezelőtt Csehszlovákia az osztrák be­viteli statisztika első helyén állott, most pe­dig már a második helyén. És semmi jel nem mutat arra, hogy a fejlődés kedvezőbb formát kezdene ölteni, mert 1929 első három hónap­jában Csehszlovákia 124.9 millió silling érték­ben (tavaly ugyanezen idő alatt 134.1 millió silling értékben), Németország pedig 156.9 millió silling értékben (tavaly 144.4 millió sil­ling értékben) importált Ausztriába. Látjuk tehát, hogy ezidén a Csehszlovákiából irányuló export csökkent, mig a Németországból irányuló emelkedett. Lengvelországba Csehszlovákia 1927-ben 167 millió zloty értékben exportált, azaz a lengyel összbevitel 5.8 százalékában, tavaly pedig 213 millió zloty értékben, azaz 6.3 százalékban. Ugyanakkor azonban Németország behozatala Lengyelországba — noha a két állam még mindig vámháborut visel egymással — 25.2 százalékról 26.2 százalékra emelkedett, vagyis 730 millió zlotyról 903 millió zlotyra. Németország Lengyelországba irányult ki­vitelének növekedése tehát egy év alatt olyan volt, amiilyen bevitele volt Csehszlo­vákiának Lengyelországba 1927-ben. Angolországba Csehszlovákia 1926-ban 10.7 millió font sterling értékben exportált, 1927- ben már csak 9.2 millió font sterling érték­ben, 1928-ban pedig 8.1 millió font sterling értékben. A kiviteli csökkenés tehát 1926-hoz viszo­nyítva csaknem 25 százalékos. Ezel szemben Angliának Németországból irá­nyuló importja, amely 3 évvel ezelőtt 48.1 millió font sterlinget tett ki, 1927-ben 50.9 millió font sterlingre emelkedett, 1928-ban pedig 63.7 millió font sterlingre, azaz két év alatt 15.6 millió font sterlinggel, vagyis több mint 30 százalékkal. A Franciaországba irányuló csehszlovák import 239.7 millió koronáról 284.1 millió ko­ronára emelkedett, de ugyanabban az időben Németország bevitele Franciaországba 642 millió márkáról 809 millió márkára emel­kedett. Az Olaszországba irányuló csehszlovák export 458 millió koronáról 545 millió koronára emel­kedett, ugyanakkor azonban Németország kivitele Olaszországba 461. millió márkáról 547 millió márkára emel­kedett. Mint ismeretes, Csehszlovákiának Magyar- országba irányuló exportja, amely a fogyasz­tás tekintetében a csehszlovák külkereskede­lem statisztikájának negyedik helyén szere­pel, 1622 millió koronáról 1468 millió koronára csökkent, azaz 8.06 százalékról 6.92 száza­lékra. Ma Magyarország úgyszólván csak annyi árut vesz át Csehszlovákiától, mint Í926-ban, tehát a kereskedelmi szerződés megkötése előtt. A jugoszláv behozatal statisztikájában Csehszlovákia még mindig első helyen szere­pel, mert a jugoszláv összbehozatalnak a cseh­szlovák kivitel még mindig 17.89 százalékát teszi ki, mig Ausztriáé 17.29, Németországé 13.61 százalékot, ennek ellenére a Jugoszláviába irányuló csehszlovák kivi­tel csökken, mert 1926-ban a csehszlovák összkivitel 5.40 százalékát, 1927-ben 4.60 százalékát, 1928-ban pedig 4.46 százalékát tette ki. A Romániába irányuló csehszlovák kivitel 1926-ban 4.67 százalékot tett ki, 1927-ben 4.51 százalékot, 1928-ban pedig 4.10 százalé­kát tette ki a csehszlovák összkivitelnek. Ha fontolóra vesszük a csehszlovák kivitel ezen feltűnő csökkenését a legfontosabb fo­gyasztópiacokon, illetve a heíyenkint meg­nyilvánuló jelentéktelen emelkedését és ha összehasonlitjuk Németország kivitelének mindenfelé jelentkező emelkedésével, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a csehszlovák külkereskedelem 1928-iki emelkedését uj piacok, esetleg alkalmi és átmeneti szállítások számlájára kell írnunk. Üdvös dolog, hogy a csehszlovák kivitel uj piacokat nyit magának, de igen kockázatos a régi piacokon való térvesztés. Annál vesze­delmesebb ez, mert Csehszlovákiát Német­ország szorítja ki külföldi piacairól, amely egyre veszedelmesebb versenytárssá növi ki magát, aszerint, hogy fokozatosan miképpen | fog megszabadulni jóvátételi terheitől. ­Az Asskurazionl Generáli 98. évi zárszámadása Hatalmas tartalékolás mellett 28.7 millió lira nyereséget mutat fel a mérleg — Az életágazatban biztosított tőkék összege meghaladja a 9 milliárd KM — Prága, május 18. Hogy mit jelent egy — megindulásakor is hatalmas — biztositó tár­sulatnál kilencvennyolc évi megszakítás nél­küli céltudatos működés, arról csak az alkot­hat magának igazi képet, aki az Assicurazioni Generáli 1928-as évéről szóló zárszámadását kezébe veszi és végigtekint a számoszlopo­kon, melyek ezer milliókat foglalnak rend­szerbe fillénnyi pontossággal. Az üzleti jelen­tésben találkozunk például egy számmal: 9.037,697.705. Ennyit tesz ki csehszl. koro­nára átszámítva 1928 december 31-én az Assicurazioni Generáli életágazatában biz­tosított tőkéik összege. Teljesen befizetett részvénytőke Nyereség- és vagyontartalékok Kártartalékok Tárgybdztositások díjtartalékja Életbiztosítási díjtartalék Nyereségrészesedéssel biztosítottak oszta­lékalapja összesen: A vagyontartalékokban elsőrendű jelentő­séggel bírnak az ingatlantartalékok. Ezekre vonatkozólag az 1928-as mérleg némi megle­petéssel szolgál, amennyiben a társulat itt először veszi fel olaszországi palotáit tényle­ges vagy legalább is azt megközelítő értékük­ben és ezáltal 50 milliónyi eddig titkos tarta­lékot nyílt tartalékká változtat át. Továbbra is rejtett tartalékokat képviselnek azonban a többi államokban fekvő ingatlanok, a párisi, berlini, bécsi, budapesti, prágai, brünni, salz­burgi, athéni, konstantinápolyi, belgrádi, zág­rábi, szófiai, varsói, kairói és tuniszi paloták, Emellett még egy másik tekintélyes összeg is felkelti a figyelmet: 2.183,168.183.04 korona. Ez a kezességi ala­pok értéke a mi pénzegységiinkben. E két szám jellemző az Assicurazioni Gene­ráli egész működésére. Vezető szerepét meg­tartani ott, ahol a közönség bizalma a legfon­tosabb momentum: az életbiztosítási ágazat­ban és a bizalmat alátámasztani a leghatha- tósabb eszközzel: óriási tartalék felhalmozá­sával. Az alábbi táblázat illusztrálja a kezességi alap fejlődését az utolsó három évben (lírá­ban) : IQOfi 60,000.000 107,613.433 55,279-255 84,680.411 642,194.454 5,348.741 1927 60,000.000 129,855.453 52,040.686 78,288.814 687,941.771 5,146.110 1Q9Q 60,000*000 218,031.473 63,246.664 83,132.550 804,053.338 4,964.337 955,116.294 1013,272.834 1.233,428.352 melyek még mindig békebeli értékűikkel sze­repelnek. (Egyébként a mérleghez csatolt kimutatás az összes ingatlanokat értékük megjelölésé­vel sorakoztatja fel és ebből megállapítható, hogy például g prágai venceltéri intézeti szín­ház 8 millió lírában van felvéve, a brünni pa­lota pedig 500 ezerrel, holott valódi értékük ennek tízszerese körül jár.) Az ilymádon értékelt ingatlanvagyon ösz- szegszerüleg 248,532.862 lírát tesz ki. Az értékpapirállomány, mely pupilláris biz­tosságul állampapírokból és részvénytömegek­S^MgOrakiállitaS Árajánlat díjtalan. tw Kosice, Zilina, ANTa P H T S8 © 1F FOrUFő-“ca63!°ta’ ”MU,Íka“ Hang*zerház. világhírű Z€$ ngor á i í& ŐB »

Next

/
Oldalképek
Tartalom