Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-19 / 114. (2039.) szám
4 1B29 május 19, raisAmaip. Kis Józsi emlékezetes találkozása Scotus Viatorrat Gümörpanyit, május. Kis Józsi most négyéves és junius 2-án Lesz egy esztendeje annak, hogy Gömörpanyiton elütötte Scotus Viator autója. Kicsit biceg a jobblábára. Zömök, egészséges vasgyuró. Amikor meglát, riadtan az apja mögé búvik, ügy látszik, a nadrágos urakról rossz emlékei vannak. Csak egy-két szót szeretnék kicsalni a kis mártírból, de az apja, Kis bácsi könyörtelen kaionássággal a dologra tér. — Fiam, megmutatjuk az urnák a lábadat. A gyerek saapegni kezd, a földre bicsaklik, görcsösen belekapaszkodik ruhadarabjaiba, miket apja erővel ránt le róla. Megsajnálom a fiút, kérésre fogom a dolgot, hagyják békében a szegény gyereket, hiszen ón osak be- szaélgetni szeretnék vele, — de az apja makacs: — Én a* igazat akarom, at or a saját szemével lássa. Hát az az „igaz-', amit Kis bácsi mutat, egy hasz centiméternyi hosszú mély sebforradás. Ugylátszik, szakított seb volt. A kisfiú jobbcombjának elülső oldalán az autó valamelyik éles része behasitotta a vastag izomkust. Még most, egy óv múltán is nagyon mély a bevágás. Ha a vas néhány centiméterrel feljebb éri, épp az ágyéka ereit vágja el. A többi ismeretes: Scotus Viator és Slávik zsupán autója nekiment a távirópóznának és az árokban állt meg. Az autó utasainak semmi bajuk nem történt. Scotus Viator felesége próbált elsőnek segiteni a vérbebomlt gyereken. Az öreg Kis hazaszaladt a mezőről, elfojtott düih és könnyes fájdalom görcseivel kapta föl földhözragadt nyolctagú családjának legkisebb tagját, szem előnyét, azonban némileg megnyugodott, amikor a zsupán 5000 korona ápolási dijat ígért meg a kis szenvedő számára. A gyereket kórháziba vitték, sebét kitásztitottálk, összevarrták s hetekig nyomta otthon az ágyat. — Mit csináltál az utón, kis fiam, amikor jött az autó? — kérdezem a fiútól. —- Pólyák Erzsivel játszottam. Többre nem emlékszik. A* apja kezd beszélni helyette. Kemény kötésű, bizalmatlan tekintetű, bőszavu ember. — A szerencsétlenség után két hétre fölmentem Kassára a zsupáni hivatalba — meséli. — A® egyik ur azt mondta, hogy nem pénzt kellene kapnom, hanem büntetést, mert hogy a szerencsétlenség után szádtan a csehszlovák nemzetet. A másik azt, hogy nem a Boffőr volt hibás, hanem a gyerek. A harmadik azt, hogy a szülőket még meg is kell büntetni, mert gondatlanok voltunk, amikor nem vigyáztunk a gyerekünkre. Hát tegyenek velem, amit akarnak — feleltem, — de a® igazamat nem hagyom. Én a csehszlovákokat nem szidhattam, mert internacionalista vagyok. A gyerek három éves, igy hát nem beszámítható, a sofffőr meg felnőtt, hát felel azért, amit tesz. A szegény embert pedig az urak csak akkor büntethetik meg azért, hogy a gyerekét munkaidőben otthon őrizetlen hagyja, ha majd az állam minden faluban gyermekóvodákat tart, ahol vigyáznak a gyerekre. — Igen ám, — mondotta egy negyedik ur — de a gyereknek nincs is semmi baja. Egy kis karcolás az egész. Azért nem jár fájda- lomdij. Hát, uram, — feleltem — tessék megkérdezni az orvosoktól, akik látták a sebet! De az az ur csak nem tágított. Azt mondja: írása van róla. Nem lehet az igaz ember, aki azt irta, — mondom. — De bizony, nézze, itt vau a levél — és azzal megmutatták nekem az írást. Panyitról küldték, az volt benne, bogy a gyerek baja nem komoly, csak karcolás az egész. Hát ezt csakugyan rosszakarat írhatta, — mondom, — mert az orvos azt mondta, hogy „súlyos testi sértés*1. így aztán a sok ur nem tehetett semmit velem, a cédulára, amit a zsupán űrtől kaptam, mégis csak ki kellett adni az ötezer koronát. Igaz, bogy még egyszer elküldték a pénztártól, azt mondták, hogy a cédula nem jó. Fél napig vártam, de csak kivártam. Szilveszterkor Rimaszombatban megvizsgálták a gyereket és súlyos testi sértést találtak rajta. A törvény- széki birő ur megkérdezte, kivánok-e a sof- förtől kártérítést. Szegény ember az, mondom, hogy kívánhatnék még tőle is pénzt! Aztán azt kérdezték, hogy a gondatlanságért akarom-e, hogy lecsukják. Erre is csak azt mondtam, hogy a soffőr is olyan szegény ember, mint jómagam, nem kívánom, hogy elveszítse a kenyeré-t Hát ennyibe maradt. Alapittatott 1796 évben Horn Lajos utóda ipaiárfelep j Banská-By strlca Készítés sz&llit: síremlékeket, minden kénemben. Butor- mérvény lapokat. Márvány kapcsoló táblákat. Márvány csillárokat. Iparmflvészetl munkákat, atb. így adta elő Kis bácsi az „internacionális- ta“ az ötezer korona nehéz történetét. A kis Józsi a beszélgetés alatt az apja széke mögül félszemmel lesett rám. Cukorra valót adok neki. — Hát tudod-e, Józsikám, ki volt az a nagy ur, aki abban az autóban ült? — kérdezem tőle. Nem tudja. Csak arra emlékszik, hogy borzasztóan nagy volt. Elmerülten néz maga elé. Az alacsony kis emberke egy ködös mitológiai szörnyetegre emlékszik, egy kísérteties szellem autóra, melynek rárohanó kerekei az égig növekedtek abban a pillanatban, amikor a sárkányé véresen félredobta a® ut porába. Bizony, bizony, bicegő kis Józsi, te már életed végéig el nem felejted sánta lábad miatt, hogy egyszer Gömörpanyiton találkoztál Scotus Viator végzetes autójával. Én például nem is találkoztam Scotus Viatorral, de az ő végzetes autójának szelétől nekem is megsántult a® életem, (d. j.) Alapítva 1833. Telelő* JA S ^ 1 > < ! iHmmfl A A fiveg, porcellán nagyfcereekedéaa. ^ ■ I ' ' . ' • I KOSICE, Fő-utca 19. [ Nagy választék. Jutányos árak. MÉCS LÁSZLÓs BUCSUFIA Megyünk megyünk. Kálváriázunk. V alaki vágyik ránk, akarja. Folyó vagyunk, mely hegyre föl ioly! Húz, bűz a Kereszt mágneskarja. A völgybe lent be más világ van! Pénzt hajszolnak, hejehujjáznak, bombát csinálnak, átkozódnak. De sohasem meaculpáznak. Ó mink is ott lakunk, de néha ekét és gondot eleresztünk s mig hegyre föl folyunk csodának, el is felejtjük zord keresztünk. Pedig mindnyájunk hord keresztet, mit könnyben, vérben megieresztett: vannak sötét márványkeresztek, vérző, pirosló vágy-keresztek, aggult szüzek aszott keresztje telerügyezve liliommal, kinzó magány, vénség keresztje tele szegezve fájdalommal, nyomor penészgombás keresztje, ezer betegség keresztfája. Mind hordjuk, mégis énekelve megyünk föl a Kálváriára, Megyünk. Elémbe áll a Gyermek: „Mécs bácsi, nézze, kaptam órát.“ Vásári holmi, játékóra. Forgatni kell a mutatóját; hajnalra tolja: azt mutatja; estére tolja: álomország kapui nyílnak, hiszi, úgy van és fény lenek a gyermek-orcák. Egy éra, melynek ő parancsol!! Fájó szemem a múltba réved Bucsufiám volt. Elvesztettem. Ó gyermekség, időtlen élet! Mellettem lép a hős, a Gyermek, a talpai jövőt dobolnak. Nekünk az órák parancsolnak és parancsol a perc a holnap! Ha reggel ütni kezd ax óm: mint rabszolgák a durva szóra, munkások milliói mennek tengerre, gyárba, jégre, hóra. Az óra int: a násznak vége. Az óra iint: a nyárnak vége. Az óra int: s mindenki indul kitátott szájú sirgödrébe. ó lángagyu nagy feltalálók! Szerkesszetek vásárfiának órát, amelynek parancsolnánk! A seb eink égig kiáltnak! Előre tolnám mutatóját hnsz évvel: lássam, jő-e hajnal? sok fájdalmunk fogytán cicáz-e tavaszi szél lengő hajammal? Vagy visszatolnám harmine évvel édes, időtlen tavaszomba, midőn még nem ütött agyamba az öntudat, mint gyilkos bomba. ... Ábránd ... ábránd: bucsufiának az Időtlenség búcsújáról... Az órák csöndes rabszolgája botorkál a Kálváriáról a völgybe vissza. Rámerednek a kőlel kü uccák s a házak, ezer szobából, száz toronyról az órák mind reá vigyáznak. És ő csak megy vállán kereszttel és tudja: köztük van as óra, mely egyszer üt s ő menni fog a sir felé vezénylő szóra. BAJNOKOK Ma: MÁRA1 SÁNDOR Most már azt is hallattam, hogy az egyik világbajnok lett fűrészel ésben. (Nem Pesten. Ausztráliáiban.) Aztán itt van ez az ur, aki hetven órát táncolt, meg a másik, aki hetven órát zongorázott. Csak legyen tartós ez a jó kis meleg, mindjárt híre jön miajd megint egy hölgynek s egy unnak, akik vastagon bekenik magukat vazelinnel és átusszák a La Manche csatornát. Egy német minden évben nekiindul, hogy csónakkal kél át az óceánon, vagy motorbiciklivel a föld körül. Egy francia minden éviben leugrik ejtőernyővel az Eiffel toronyról. Vannak távcigarettázók s magam is majdnem dijat nyertem egyszer a 100 kilósok klubjában Párisban. Néhány deka hiányzott. Levelező tag maradtam. Vannak, akik bajnokai az éhezésnek, a koplalómüvé- szek, akik harminc, negyven napot is feküsz- nek étien-szouijan egy üvegketreoben, cigga- rettáznak, koplalni ok kell, hogy éhen ne haljanak, szegény ördögök. Vannak autogrambajnokok. Van, aki nyolc kötetes regényen dolgozik. Egy magyar boxoló meghalt match 'közben. A szive ölte meg. Disztingváljunk: más a sport, más a művészet és más a rekord. i Például: a művész, a hivatásos, soha nem akar „valami nagyot*1 csinálni — „valami nagyot** mindig csak a dilettáns akar csinálni, — a művész egyszerűen csinálja a maga dolgát, savanyú dühhel és elkeseredéssel, mert a dolga nagyon nehéz. Csak a dilettáns ül le úgy, hogy: „na, most írok egy könyvet, amilyen még nem volt.** Néha sikerül is neki: valóban ir egy olyan könyvet, amilyen még nem volt. A hivatásos író csak ir, ahogy tud, a dilettáns alkot. Ugyanígy vannak egészen erős emberek minden községben, akik le tudnak ütni egy ökröt, de eszükágába nem jut, hogy elmenjenek pucéron birkózni a kö- zöüség elé. .Vannak egészséges emberek. akik kitünően úsznak s vannak matadorok, akik tizedmásodpercekért úsznak. A kettő nem ugyanaz. Más, mikor egy képességből hivatás lesz és más, mikor egy hivatást mesterséggé degradál valami alantas ambíció, pénzvágy, hiúság, dicsszomj. A görögök szívesen és sokat sportoltak, de soha nem tanultam egy görög Czáija János, egy görög Arne Borg vagy egy görög Demipsey nevét. A római atléták nevei is elkallódtak az időben, pedig azokat fizették is. Lehet, hogy száz év múlva Dempsey nevét és cselekedeteit úgy fogják tanítani az iskolákban, ahogy én tanultam Sopboklest. Mi volt a módszere, miért szerette a veseütéseket, miért tiszteljük emlékét? Minden kornak olyan félistenei vannak, amilyeneket megérdemel. Egy értelmesebb korban a hatóságok botbüntetésre ítélték azt az embert, aki ilyen szemérmetlen szamársággal áll a közönség elé, hogy hetven órát táncol, vagy zongorázik. Mi fizetünk érte, hogy láthassuk s a világsajtó felírja a nevét. Szépségverseny se rossz. Tizet egy ellen, hogy legközelebb lesznek rummybajnokok, akik nyolcvan óráig kibírják, Jooker nélkül. A kereslet megteremti a maga ideáljait. A hajnok olyan típusa ennek a kornak, miint típusa volt az ókornak a próféta, a középkornak a lovag. Elég, ha megnöveszted a szakálladat, hosszabbra, mint a többiek. A bajnoki teljesítmény lényege bizonyos tulmé- retezettség, —a kor idálja nem az, aki tizenöt percig játszik kifogástalanul egy Beethoven koncertet, hanem az, aki három napig játssza egyhuzamban ugyanazt rosszul. A lét- fenta.rtás harcábau a bajnok az, aki azért viszi el a pálmát, mert a normálist ad abszurdum gyakorolja, egészen az ahnormis tökélyére emeli. A bajnok nem feltűnési viszke- legből bajnok, nemcsak pénzért bajnok, nemcsak dicsőségért bajnok. A bajnok egyszerűen azért bajnok, mert a kornak kereslete van bajnokokban. Ideál nélkül nem lehet élni. A kor materialista és mechanizált: a próféták megbuktak, a lovagok lejárták magukat, jöjjön a bajnok, aki legtovább tud fűrészelni, vagy táncolni, vagy a legszebb, vagy a legbosszabban tud orrhangon beszélni. Valakiben hinni kell. Ha még oiy nyomorult, még oly groteszk, még oly vásári az ideál, akit ez a kor boxolókból, edzett parkettánco- sokból, szépségkirálynőkből, nagyerejü és facér hrkatöltőkből emel magának, mégiscsak ideál. Föl lehet nézni reá. Képtelenség úgy élni, hogy időuiként ne lehessen fölnézni valakire. A bajnokot, ahogy itt hajlong és táncol és zongorázik és fűrészel és boxol és földre sújt, a kor egyik legjellemzőbb hajlama, a mennyiség tisztelete termelte ki. El fog jönni egy idő, amikor nagyobb dolog lesz egészségesnek lenni, mint sportolni, gondolkozni, mint táncolni, jónak lenni, mint jól bridgelni, szerénynek és igazságosnak lenni, mint Rockefellernek lenni, könyörületesnek lenni, mint szellemesnek lenni. Az lesz az aranykor, az az idő, — ez az idő az uj piramisok ideje. Egy kétszázméteres piramis önmagában véve nemcsak haszontalan, de Ízléstelen és ostoba is, — ám kétségtelenül igen nagy. Minden ilyen rekord-erőlködésben van valami meghatóan együgyű, — talán ez az örökkévaló bennük, ez a vágy a „nagy**, az emberfeletti után, ami megható és együgyű marad akkor is, ha ez a törekvés csak abban nyeT kifejezést, hogy emberfeletti nagyszerűséggel rágjuk a csepüt, — az, hogy ezt emberfedettien akarjuk, az isteni bennünk s az, hogy a csepüt rágjuk, az emberi. Ennek a kornak nem hőse Kolumbus, aki elindult egy vágy és egy sejtés után Európából, hogy megtalálja Amerikát, hanem az a fiú, aki harminckét óra alatt vágta át magát a levegőn, hogy Amerikából Európába jusson. A bajnak a kor hőse, mert a rekord keretein belül az értelmetlenség fokozza . azt, amit az értelem banálisnak deklarál. Ez az infantilis gőg és dac, amivel a bajnok a jelenségek porondján toporzékol, ez a „majd-ő-megmu- tatja“, holott nem történne semmi, ha nem mutatná meg, ez a kamaszvirtusa egy civilizációnak, amely Ízlésben, judiciumban és fogalmak értékelésében körülbelül ott-tart, ahol a germánok tarthattak a rómaiak látogatása előtt, ez a legprimitívebb élmény-pótlék, amit egy emberiség önmagának adhat egy lefe lé-haj ló kultur ahullám örvényében, ez a rekord s hőse, a bajnok: a legegyügyübb bálvány, amelyet az emberiség örök vágyódásában valaha is emelt magának. Az a bécsi fiú nem véletlenül állt oda hetven órát táncolni. Egy kereslet húzta őt a parkettre, egy kereslet, amely zagyva és mocskos és izgatott kezekkel kutat ideálok után. Valakit kell csodálni. FÖLLEBBEZEK Én ide nem azért születtem. Hogy agg legyek és megtört beteg. Tiltakozom az aggság ellen, S a halál ellen föllebbezek. Tiltakozom és föllebbezek, Szent indokom a következő: Szerelem, dal, boldogság, kis ház. Tavaszi kert és őszi mező. Falu Tamás. Fekeíehegjifiirdö klimatikus gyógyhely 700 m. a tenger fölött. Vasútállomás SpiSká Nová Vés (Igló), pósta Vondrisel, autóbusz közlekedés egy gyönyörű, ös fenyöerdökön keresztöl vezető újonnan épített szerpentin műúton. Napi ellátás 28 KC,. szobák 5 KC-tól feljebb junius 20-lg és augusztus 20-tól szobákból 50% kedvezmény. Felvilágositást és prospektust küld a fürdögondnokság. A konyhát .<*. Sámaony Jánosai veittl. Minden njságárusnál kapható a %épes Hét «7/épirodnlmi képes hetilap. Kgyee gzám ára 3 korona.
