Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-15 / 110. (2035.) szám
4 1929 ntáfoig 15, raardi. A hívogató Barcelona A spanyol világkiállítás megnyitására Szineí plakátok és a világlapokban hirdetések hívogatják a népeket a pünkösdkor Barcelonában megnyíló világkiállításra. Spanyol- ország eddig meglehetősen távol esett tőlünk, nem volt turista-ország mint Svájc vagy Olaszország. de meglehet, hogy az idén, nyáron úgy adnak egymásnak találkát Barcelonában a tehetősebb idegenek, akár a Lidóu, Marienbad- bnn, Karlsbadban és a többi divatos európai fürdőhelyeken. Ha már ilyen nagy fába vágták a spanyolok fejszéjüket és világkiállítás rendezésére vállalkoztak, akkor bizonyos, hogy ennek a helye nem lehetett máshol, csupán Barcelonában. A megérkezés hajón festőibb mint vasúton. Tipikus déli kikötőváros. Nem meglepőbb, mint Genua vagy a csodálatos kiszabon és Velence. A város ködéből ps füstjéből lassan bontakozik ki a Montjuich hegy a kolostorral, és a Kolum- bus-emlékmü. Aki a világkiállítás nemzetközi érdekességei mellett majd arra is ráér, hogy a spanyol nép- életet tanulmányozza és Barcelonában liamisi- tatlan spanyolokat keres, az csakhamar ráeszmél arra, hogy Barcelona igen messze jár ál- n iá inak spany ol jaitól. Katalónia népe görög, római, karthagói, mór és frank keverék. Legközelebb áll a franciához. Barcelona a spanyol Paris, élénk, lüktető bou- k'vard életével. A szocialisták és anarchisták fészke, politikai tekintetben örökösen nyugta- k n, és elegendő gondot ad a konzervatívabb spanyol hatóságoknak. Madrid után Barcelona Spanyolország fővárosa. A katalónok délfrancia rokonsága nemcsak ;• város életében, hanem nyelvében is mutatkozik. A tataion egészen különös nyelvjárás, leginkább a provancalihoz hasonlítható. Nemcsak Avignonban, hanem Barcelonában is híresek a költőversenyek. Ezen a nyelven jelennek meg az újságok és irodalmi müvek. Van ujkatalón épitő-stilus is. Páratlan a maga nemében az a székesegyház, amelyet Don Antonio Gaudi, Barcelona pár esztendő előtt elhunyt geniálD építésze alkotott. Befejezni ezt a müvet senki sem fogja. A székesegyház főtornyát 160 méter magasra akarta építeni és 16 kisebb, nagyobb, különféle formájú, fantasztikus mellék- torony venné körül. Eddig csupán egyetlen - záz méter magas torony és négy tekintélyes kisebb torony készült eí, és mindeddig nem dőlt be. Azt mondják, hogy az egész grandiózus építészeti csoda ötszáz esztendeig sem készülhet el. Addig ráérünk arra, hogy Barcelona egyéb érdekességei felé fordítsuk figyelmünket, A legrégibb és motívumokban rendkívül változatos temploma Barcelonának a San Pablo dél Canrpo. Ebben a templomban már régóta nem tartanak istentiszteletet. A szűk nccácskák tömkelegében a tizenharmadik, tizenötödik századból való épületeket látunk. Legérdekesebb a Casa Consistorial, a regi városháza. Egyik kisebb templomon szemünkbe ötlik ez a spanyol felírás: Nuestra Se- nora Maria de las Arenas. A szent szűz védi a bikaviadorokat, Ebből sejtjük, hogy a híres aréna, ahol a bikaviadalokat tartják, nem lehet messze. Valóban, nemsokára feltűnik a hatalmas épület óriási főkapuja. Az izgatott tömeg ellepi az ülőhelyeket. Az előkelőek az árnyékos oldalon, a kevéssé tehetősek az olcsóbb napos oldalon ülnek és élvezik a véres látványosságot. A bikacirkuszban tizenhétezer néző fér el, és hogyha a matador hősiesen és szabályosan ledöfi az agyonhajszolt bikát, a lelkesedés határt nem ismer. Noha a bikaviadal a legtipikusabb spanyol nemzeti különlegesség és a népösztönöket itt ismerheti meg leplezetlen őszinteségében az idegen, a nagyszerűen festői látványosság részletesebb leírását mellőzöm. Aki Spanyolországban jár. semmiesetre sem mulasztja el, — feltéve, hogyha az idegei bírják. Á Plaza de Catalunáról, Barcelona pálmákkal díszített főteréről, a Ilamblákra érünk. — Ezek a boulevardok szószerint kiszáradt fo- lyammedret jelentenek. Aki Marseillehen járt, azt a Canuabiérere emlékeztetik. Híresek a Ramblas virágvásárai. Minden héten, egy bizonyos napon, ezer és ezer kis kalitkában árulják az énekes madarakat. Este é* éjszaka színes lampionok és villanylángok fényében úszik ez az érdekes ut. A kávéházak, bárok párisi mintára vannak berendezve. Mindenfelé szól a zene, hangzik az ének és hullámzik a vidám embertömeg. Érdekes típusai a spanyol uccai életnek a cipőtisztítók. Ezek a fürge fickók egyszerre csak elkapják az ember lábát és pár fillérért tükörfényesre pucolják a cipőket, Másik, még előkelőbb sétautja Barcelonának a, t.öbbkilomóteres, négysorosán platánokkal szegélyezett Pa-seo de Gracia. Ez a nyári korzó. A T’aseo de Grácián át villamossal, később fogaskerekűvel mehetünk a Tibidabo begyre. Ez annyit jelent-: .,Néked adom.41 A kata.lón légén* da szerint ezen a hegyen kísértette meg Krisztiid, a, sátán. A remek környékre mutatva, mondotta: „A világ pompáját és gazdagságát Neked a/lorn.“ r Kissé triviális mulatóhely van a. hegy tetején. - de a kilátás elragadó. Akinek ideje van, ne sajnálja a kirándulást a Montserrat, hegyre. A meredek fésüalaku hegyen levő Ősi Bonedekrendi kolostorban tartózkodott, egykor Loyola fgnác, amikor búcsút mondott, a. katona életnek és a.z egyház kötelékébe lépett. A templom ereklyéje egy pompásan felcicomázott, megfeketedett Madonna szobor. Állítólag szent Lukács faragta. A fekete Mad'/nna veszi oltalmába a fiatal párokat, Barcelonából való és környékbeli újdonsült házaspár nem mulasztaná el, hogy esküvő után el ne zarándokoljon ide, és a Madonna áldását ki ne könyörögje. Vasárnap és ünnepnapokon népes a kolostor környéke. A szép erdei utakon Budapest, május. Nem vagyok teljesen tisztában vele, mert nem mertem az idevonatkozó híradásokat figyelmesebben elolvasni, hogy miféle is lesz ia Magyar Könyvhét alkalmából tervezett „Költők Sátra", — de úgy képzelem el, hogy egy sátor lesz, amelybe a magyar költők majd 'beleülnek, hogy egyéniségük varázsával csábítsák a publikumot arra, amire müveik varázsával nem sikerült csábítani: a könyvvásárlásra. Ennek az ötletnek kétségtelenül igen nagy lesz a sikere, mert a magyar Írók iegyéuiségének varázsa, pláne igy sátorban, ellenállhatatlan. Az ötlet különben nem uj; boldogult, és boldogtalan emlékű, Max Dau- áhendey Münchenben komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy a kedélyes város egyik legforgalmasabb ueeájában, a Kaufinger- őtrasseban üzletet nyit, s ebben az üzletben perzsa szőnyegek és párnák között fogadja majd a költő a vevőket, akik ügyes-bajos dolgaik között betérnek egy negyedórára, s meghallgatnak egy verset, vagy egy mesét. De ez a dolog már Münchenben sem sikerült, ahol a lakosság általában fogékonyabb félbolond költők ötleteivel szemben, mint Budapesten. Valószínű, hogy a budapesti Költők Sátrában a költők nem fognak mesélni, csak ülnek majd és szellemeseket mondanak a belépőknek, esetleg dedikálják könyveiket és hajfürtöket osztogatnak. Idegenforgalmi szempontból is. igen nagy jelentőségűnek tartanám, bogy ezt a kitűnő ötletet valami állandósított .formában állítsák be városunk attrakciói közé, — s hogy a forgalmat ne zavarja, esetleg ki lehetne telepíteni a Sátrat a beduin falu helyére, az Állatkertbe, az erszényes állatok szomszédságába. Aki látott már ilyen telepített beduin falvat, az meg fogja érteni, hogy mire célzok, — ezek a beduinok sátorban laknak, amit az impresszárió kérésére masukkal hoznak Európába, s magukkal hozzák házi szerszámaikat, felszerelési tárgyaikat és munkájuk kellékeit, — s ülnek egész nap a párisi vagy berlini állatkertben a sátrak •előtt s monotonul dobolnak, művészi kézügyességgel fölösleges és apró műtárgyakat készítenek, s közben ismeretlen nyelven, melyet leginkább indulatszavak alkotnak, egész ,nap veszekednek a pénz fölött, amit a publir kunitól beszednek, miközben feleségeik a sá- ;tor homályos mélyében az egyszerű ebédet készítik, — szóval a megszól am lésig hasonló életet élnek a társadalomban, mint az irók kasztja, s minthogy tudom, hogy soha nincsen semmi véletlenül, legfőképpen akkor •nem, ha úgy fest valami, mintha véletlen •lenné, tudom azt is, hogy a „Költők Sátra“- •elnevezés, akárkinek agyában született is ■meg, legtökéletesebb definíciója az iró helyzetének a társadalomban, — látványosság, kitelepítve az erszényes állatok mellé, idegen •törzs és kaszt, amely csinos és fölösleges •munkákból és a közönség kíváncsiságából iengeli szomorú életéi. Nekem ez annyira •tetszik, hogy mikor a minap a Sátorbizottság dievében telefonáltak, hogy ülnék be a Sátorba, igazán csak azért mondtam le, mert egyrészt tisztelem az idősebb beduinokat és nem akarom megjelenésemmel rontani az enaemble hatását, másrészt elszoktam már a •sátoréiettől, s félek, hogy gyenge kézügyességgel és fogyatékos csinérzékkel megalkotott portékáim nem lesznek kelendők a nagy áruhalmazban. Szívesebben vállalkozom arra, hogy, mint fiatalabb beduin, majd csak ütöm a Sátor előtt a dobot. Ne bigyjék, hogy ez valami helyi ötlet, az irók szabad fölvezetése a publikum előtt, — Hagenbecktől függetlenül csinálják ezt minden nagyvárosban, és Párisban éppen úgy (vannak könyvkereskedések, ahol az Írókat időnként látni lehet a kirakat mögött, mint Londonban és Berlinben, ahol teával kötik össze a mutogatást. A valóság igazi és karakterisztikus lényegét persze senki és sehol iriem közelítette meg ennyire, mint a magyar iköuyvhét, Sátra, — sátrát az írónak, ez az igazi: Ha a gondolatot továbbfejlesztik, talán •reájönnek, hogy a sátor nem az egyedül lehetséges megoldás, — a publikumból sokan dalán félnek majd bemenni a sátorba, ahol az irók szabadon mászkálnak és élik a maguk ihamimtatlan, ősi Írói életüket, — talán lelhetne úgy csinálni, hogy egy kis rács válassza •el az Írókat a közönségtől, s ezen a rácson •keresztül nyújtsák ki az irók az autogramot, •s a közönség bátortalanabb része ezen a rácson át dobálja be az íróknak nz irációdéit, — vagy, hogy az Íróknak az legyen az illúziójuk, mintha szabadok lennének, á la ílngeiiilyenkor a szerelmes párok nem sok olyan rejtett zugot találhatnak, ahol zavartalanul magukra maradhatnak. Aki majd eljut az érdekes Barcelonába, alighanem többet is akar látni az igazibb, hamisítatlanabb Spanyolországból. Már az ismert eop- la (népies versecske) is mondja: Quien no ha visto á Sevilla, no ha visto maravilla, Quien no ha visto á Granada, no ha visto nada. Aki nem látta Sevillát, nem látott csodát, de aki Granadát nem látta, az semmit sem látott. , Péterfi Jenó'. ,beck nem is kell rács, csak egy széles árkot, úgynevezett szakadékot húznak az iró és az olvasó között, s ezen a szakadékon nem bir átugrani az éhes iró, s a közönség is nyugodt lehet, hogy nem ugrik a nyakába az irodalom. A közönség annyiszor adta már tanu- jelét annak, hogy fél az irodalomtól, húzódozik tőle, hogy jó lesz, ha valamilyen formában garanciákat nyújtanak neki arra, hogy az éhes és magukat kellető irók produkció közben nem támadják meg előfizetési fölhívásokkal és részletüzletekkel az őgyelgő és bámészkodó közönséget. Nem tudom, a közönség hogyan van vele, de engem, mint közvetett érdekeltet, rendkívül jókedvűen hangol ez az egész dolog az Írókkal és a sátorral, — egy jelenség igazi helyzetére és értelmére csak ráhibázni lehet ilyen pontosan, amilyen pontosan ráhibáztak a Költők Sátra ötletével a magyar költők szabad és exótikus törzsének helyzeti érdekességére. A magyar költő mindig is látványosság volt egy kissé, akit vasárnap délután a kávéház ablakán keresztül mutattak meg családapák a pubinak. ha jelest hozott haza hétközben az iskolából. A magyar költő mindig attrakciója volt az életnek, s az impresszárió néha keresett is ezen az attrakción. A magyar költő lassan már igazán nem tehet okosabbat, mint engedi, hogy kiállítsák. A hatás nem fog elmaradni. S ha elmarad, tűzzenek tollakat a fejükbe, s tanuljon a törzs harci táncot. Ezek mind becsületes és célszerű eszközök, ha arról van szó, hogy a publikum bejöjjön a sátorba. Csak attól félek, hogy a legérdemesebb magyar iróbeduinok, a törzsfő- nököket beleértve, hiába ülnek ki a sátor elé. A publikum nem fog bejönni a Költők Sátrába. Most éppen nem ér rá, valami dolga van neki. A publikum nem fog bejönni a sátorba, — az a háromezer széplélek, akik közül ezerötszáz ingyen nyafogja ki különböző címen a kiadótól az újonnan megjelent magyar könyvet, talán eljön megnézni a kedvenceit, ami ellen, ha kiadó lennék, szigorúan tiltakoznék, mert nem jó, ha a publikum szabad tenyészetben és életnagyságban látja viszont azt az ideált, akit az ideál Írásainak olvasta nyomán magának képzeletében megalkotott. De különben aztán nem jön senki. A publikum nagyjából tudja már, hogy a törzs mit csinál eredeti és hamisítatlan törzsi életében, — a kutyát nem érdekli többé, látni, hogyan készülnek az apró műtárgyak, hogyan cizellálnak a törzs benszülöttei egy lírai verset és hogyan hasítanak szijjat a kritikus benszülöttek a drámaírók hátából. Ez a házi üzem, minden műhelytitkával, a publikum nyakán lóg ki, — a Sátorban valami egészen újat illene előkészíteni, ha azt akarják, hogy legalább annyi ember nézzen meg végre közelről egy magyar irót, mint a Ligetben a tetovált nőt, vagy Leirer Amáliát viaszkból. Gyönyörű lenne, ha a Sátorban a magyar iró közelkerülne az ő édes közönségéhez, megismernék egymást, kisírnák egymás keblén panaszaikat, s tisztázva a kínálat és kereslet problémáit, egy céltudatosabb tevékenységbe kezdene a Sátor törzse. Ha nem kell az, hogy énekelünk, tanuljunk talán táncolni. Ha nem kell a könyv, talán kell az iró. író-revükről is szó lehet idővel, ha a Sátornak sikere van, iró-giiTökkel, akik csókot hintenek a proszcénium páholy felé, s nyáron lemennek turnézni vidékre. A vidék megszervezése elsőrendű föladata lenne a Sátor igazgatóságának, — helységről helységre vonulna a Sátor, este érkezne meg, sátrat verne,, s a kényelmes kocsikból az alkonyat csöndjében izgalmasan bőgne fel a nemes vadak bánatos és exótikus nyögése. A magyar iró nyögése úgyis egyik legexótikusabb hangja ennek a sivatagnak, ahol most Sátrat készülnek verni tiszteletére és kérdőkében. Az iró mindig próféta, legalább is az szerelne lenni, — próféta, aki "a prófétáik kényszerű aszkézisével bolyong a pusztában és eszi ,a sáskát, — s ebben a Kissé provinciális, de kényszerüségdiktálta és jóindulatú gondolatban, hogy a Magyar Könyvhét alkalmából a próféta álljon ki egy sátorban vászonba kötött tanai mellé é« személyesen árulja azokat, olyan csalhatatlan érzékkel jutott kifejezésre a magyat iró mai vásári és selionnai helyzete, amilyen kegyetlen pontossággal ezt a helyzetei, talán még nem is definiálták. Lehet ezt könnyebben is venni, úgy, hogy csak tréfa és kedves, mondjuk poétikus ötlet az egész, — akinek érzéke van poézis iránt, annak talán tetszik is. De aki tudja, milyen KÖLTŐK Ma: MÁRA! SÁNDOR utánozlialallanul pontos gúnyrajza ez az öntudatos ötlet a magyar irodalom aktuális beállítottságának, az nemcsak mosolyog ezen, hanem habotázik, — ellenállhatatlan humor van ebben a pajzán és negédes ötletben. Jobbra a tetovált nő, balra a legkövérebb bankház, középen a Költők Sátra. Tessék besétálni. A jövő évi költségvetés nagyobb lesz az ezévinél Prága, május 14. Englis volt pénzügyminiszter által bevezetett takarékossági elv az állami háztartásban megszűnik. Egyes lapok jelentései szerint a jövő évi költségvetés jóval magasabb lesz az ezéviuél és pedig ugv a kiadási, mint a bevételi oldalon. A kiadási tételek növekszenek a végi nyugdíjasok nyug- dijtételével, továbbá a magánalkalmazottak nyugdíjbiztosításából eredő kiadásokkal, azonkívül a nemzetvédelmi minisztérium újabb 80 milliós tételével, bogy a továbbszolgáló altisztekről szóló törvényjavaslatot pénzügyileg alátámaszthassa. Már ezek az összegek maguk meghaladják a kétszázmillió koronát. A pénzügyminisztérium mindezek dacára a költségvetés aktiv jellegét meg akarja tartani, sőt az aktívumot 36 millió korona összegben akarja kihozni éppúgy, mint az ezévi költségvetésben. Egyre késik a végleges kongruakiutalás Szlovenszkón Szlovenszkó, május 1 5. (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, hogy az 19*26 évi 122. sz. törvény újra rendezte a lelkészek állami fizetéskiegészi- téset, az úgynevezett kongruát. E törvény folytán az összes felekezetek lelkészei 1926 január elsejétől kezdödőleg csupán előleget kapnak az ezen törvény által véglegesen megállapítandó kongruájukra. A kongnia végleges kiutalása céljából uj összeírást rendelt el Szlovenszkón a pozsonyi országos hivatal. Az összeírás megtörtént s az egyes egyházi hatóságok az összeírásokat űrig múlt év december hónapjában, egyesek legkésőbb ez évi február havában küldötték fel az országos hivatalba. Tehát már egynéhány hónap múlt el az összeírások beküldése óta —- s a végleges kiutalás még egyre késik. Az érdekelt lelkészek már türelmetlenül várják a kiutalást. Tudvalévőén sok lelkész az eddiginél kisebb vagy nagyobb kongruát fog kapni. Ha kisebbet fog kapni, miből fogja kifizetni az eddig kiutalt többletet, miután semmije sincsen, ha nagyobbat kell kapnia; azt még jobban várja, hogy az 1926 január elseje óta felhalmozódott- különbözeti differenciális összegből kifizesse adósságait és igy tovább. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy az uj kongnia kiszámítása azért késik, mert az országo* hivatal Vin. osztálya, amely a kongruávaJ foglalkozik, kevés munkaerővel rendelkezik és mert. az összeírásokat ellenőrzés céljából az egyes járási hivatalokhoz kellett leküldeni. Csakhogy e két bajon lehet és kell segíteni! Különösen nem állhat helyet az a második kifogás, hogy az összeírásokat a természetbeni járandóságok ellenőrzése miatt lekiildötték az egyes járási hivatalokhoz. Tudvalevő, hogy körülbelül a lelkészek egy negyedének nincsenek semmiféle természetbeni járandóságai, tehát nincs mit ellenőrizni, hanem az uj kongruát egyesegyedül az egyházi hatóságok felterjesztései alapján lehet és kell kiszámítani s kiutalni. Ide tartoznak a segédlelkószek. igen sok városi lelkész, a teológiai tanárok, a püspöki irodákban működő lelkész-tisztviselők, stb. Az országos hivatal tehát azon idő alatt, amig a többi lelkészek kongruaösszeirását a természetbeni járandóságok ellenőrzése céljából leküldötte az egyes járási főnökségekhez, elövehette volna és elő kell vennie mindazon lelkészek jövedelmi összeírásait, akiknek nincsenek természetbeni járandóságaik; egyszerűen át kell néznie az egyházi felettes hatóságok felterjeszté-eit. megjegyzéseit, azt jóváhagyni s a kongruát kiutalni, illetve megállapítani, hogy mily ösz- szegü évi kongrua jár az egyeseknek s erre mennyi előleget kaptak. Ily eljárással a felterjesztések egy negyedét könnyű szerrel elintézheti s amikor megjönnek a. járási főnökségek által ellenjegyzett többi összeírások — már, ennyivel kevesebb munkája lesz. Cseh és Morvaországban már kiutalták az uj kongruát, csak Szlovenszkón késik mindem Miért?? — A táncrekorder kudarcot szenvedett. Becsből táviratozzék: Bottom — Zarsek, aki már több fánerokordot állított föl azonban konkurrensei mindig ujnbb erőkifejtésre kényszoritették. póri Irkon oslo újabb rekordkísérletbe kiv.dot!. do ri’ órai egyfolytában való táncolás után összeesett, úgyhogy kórházba kellett szállítani. Általános kimerültséget állapítottak meg rajta Gr mindkét lábszára heves gyulladásban van.
