Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-15 / 110. (2035.) szám

2 1929 május 15, szerda. Igyon Gottdiener PEZSGŐT ciklikájábam elődjeinek tiltakozási megis- m ételle. Kínos ideges fejfájását uagy egyéb hülésböl származó izom és iöegfájöalmait, szagga­tásait rögtön csillapíthatja, ha homlokát, uagy egyéb fájó test­részeit néhányszor bedörzsöli ualóöi A fasiszta rezsim a vallásnak védelmét, a vallásnak szabad gyakorlatát és a régi val­lási törvényhozásnak revízióját végrehajtot­ta. mert különösen ez a régi vallási törvény alkotta a Szentszék jogosult panaszainak nagy részét. Azután bátran vette kezébe a pápai szuverénitás meghatározásának pro­blémáját, amelyet olyan módon oldott meg, hogy de jure meghagyta a pápának azt a ter­ritóriumot, amelyet már de facto birtokolt, anélkül, hogy az olasz zászló méltóságát csökkenteni kellett volna és anélkül, hogy egyetlen olasz állampolgárról kellett volna az államnak lemondania. A pápának nagy érdeme az is, hogy bátran szakított a régi tradícióval, amely minimumként állandóan Róma városát követelte pápai territórium­nak. Boldogok vagyunk, hogy most olyan pápánk van, aki igazi olasz ember. Mussolininak ezen szavaira a parlament összes tagjai felemelkedtek helyükről és lel­kes tapsviharral köszöntötték a dúcét. — Remélem, — folytatta Mussolini, — hogy a pápa a fasiszta parlament ezen őszinte tetj szésznyilvánitása miatt nem fog neheztelni. Ő az összes katolikusoknak a feje és ezáltal va­lamennyi nemzet fölébe van helyezve, ő azon­ban egyúttal Olaszországban született, Lom­bardiából származik, egy lombard család sar­ja és innen ered bátorsága és kezdeményező képessége. Ámbár éveken át a külföldön élt, olasz érzelme egy pillanatig sem csökkent, hanem ellenkezőleg, erősödött. Jól tudja, hogy a fasiszta rezsim az erőnek rendszere, de az őszinteségnek rendszere is' és amit ad, azt szívből adja, őszintén és hátsó gondolatok nélkül. Mussolini ezután tovább ismertette a Szent­szék és a kormány között folyt tárgyalásokat és különösen arra mutatott rá, hogy a Vati­kán nemcsak a Doria Pamphili villáról mon­dott le, hanem jóakaratát azáltal is megmu­tatta, hogy Mussolininak forró óhaját teljesí­tette) és az olasz territóriumot nem csökken­tette, végül pedig a szent officium egész épü­letéről lemondott, amely épület azután azok közé az épületek közé került, amelyek diplo­máciai immunitást élveznek. — És így értük el — folytatta a miniszter- elnök tovább — február 11-én a szerződés alá­írását. Újból tomboló tapsvihar szakította félbe a miniszterelnök szavait, mire az elnök a gyű­lést tiz percre félbeszakította. A gyűlés újból való megnyitása után Mus­D IR H H sósborszesszel Ez a legerősebb háziszer. Az egész országban mindenütt kapható ÍTlert jó, sokan utánozzák! Köuefelje a ualóöi készítményt mindig Diana néuen. solini a Vatikánnal kötött szerződés jelentő­ségét méltatta és kifejtette, hogy ebben az esetben minden idegen intervenció nélkül megkö­tött kizárólagos olasz szerződésről van szó. Rámutatott arra, hogy a vatikáni territórium integritását és sérthetetlenségét egyedül Olaszország garantálja, emlékeztetett arra, hogy a Vatikán a nemzet­közi kérdések elintézésében való részvételé­ről lemondott, beleértve a népszövetségi tag­ságot is. A pénzügyi szerződésre vonatkozólag kijelentette, hogy Olaszország a szerződésből ráháruló kötelezettségeknek a nemzeti adós­ság nagyobbitása nélkül tud megfelelni. A konkordátumra áttérve, Mussolini pár­huzamot vont azokkal a konkordátumokkal, amelyeket a Vatikán Lengyelországgal, Lett­országgal és Bajorországgal kötött és hangsú­lyozta, hogy az olasz konkordátumnak van egy pontja, amely Róma városának megszentelt jelle­gét fentartja. — Senki sem tagadhatja Róma városának megszentelt jellegiét, annak a városnak, mely a római császárság székhelye volt és amely­ben a katolicizmus bölcsője ringott és amely az Ismeretlen Katonának oltárát és a mártí­rok síremlékeit rejti falai között. Más vallá­soknak hívei azonban Rómában teljesen sza­badon élhetnek és vallásos érzésűik gyakorlá­sában senki sem akadályozhatja ókéit. — A lelkészkedő papságnak tett engedmé­nyek körülbelül megegyeznek azokkal, ame­lyek más konkordátumokban is benfoglaltat- nak. Nem igaz, hogy újból egyházi bíróságot létesítenek, mert ha egy lelkész bármilyen büncselekedetet követett el, rögtön elveszti lelkészi jellegét és mint közönséges bűnöst Ítélik el. Ha pedig egy lelkész politikai bűn­tényt követ el, éppen úgy járnak el vele szemben, mint a többi politikai bűnössel- A házasságkötések kérdésében Mussolini többek között kifejtette, hogy a polgári házasság Olaszországban minden tekintélyét és méltóságát elvesztette. Azonki\iil a legtöbb államban az egyházi há­zasságkötésnek ugyanaz az érvényessége van, mint a polgári házasságnak. A konkordátum szerint a középiskolákban is bevezetik a val­lásoktatást, amint ez Bajorországban történik, a bajor konkordátumot azonban nem követ­ték annyira, hogy a vallástan egyetemi fokon is kötelező lenne. Mussolini ezután katolikus személyiségek kritikáival foglalkozott, akik valószínűleg sze­retnék uj életre kelteni a régi és örökre el­tűnt politikai pártokat. Azonban a fasiszta rendszer óvatosan őrködik és semmi megle­petés nem érheti. A fascista állam erkölcsi jellegét «em lehet tagadni, mert enélkül az állam rendkívül szegényes lenne. A fascista állam teljes hangsúllyal hirdeti, hogy morális jellege katolikus és a katoli­cizmus az államot kiegészíti. Tudja meg mindenki, hogy a fasiszta állam tudatában van hivatásának, amely abból hárul reá, hogy egy olyan nemzetnek a képviselője, amely az élen halad és a fasiszta állam ezt a nemzetet lelki vonatkozásban is kormá­nyozni akarja. — Cavoumak. az olasz nemzeti egység nagy megteremtőjének fenkölt eszméje — zárta be szavait Mussolini — beteljesült. Beteljesült a február 11-én megkötött szer­ződéssel, amely által a fasizmus nevét egy­bekapcsolta az elkövetkezendő századok történelmével. Mussolini miniszterelnök hétfőn délután négy óra tíz perckor kezdte meg beszédét, amelyet 7 óra 35 perckor fejezett be. Szavainak el­hangzása után az összes képviselők felemel­kedtek és frenetikus tapsviharral és kiáltá­sokkal üdvözölték vezérüket. A tribünök, a közönség, a diplomáciai testület, a szenátusi és újságírói tribünök spontán csatlakoztak ehhez az üdvözléshez. A királyi család tagjai­nak fentartott tribünön az aostai hercegnő és a királyi család több személyisége megjelent és végighallgatta a történelmi nevezetességű ülést. ; _________. Fe lderítették a Woldemaras elleni merénylet tetteseit K&muh május 14. A politikai rendőrség most már teljes biztonsággal megállapította a Woldemares ellen megkísérelt merénylet tetteseit. A tettesek az Ausra diákszervezet tagjai, BaVilzius, Vosilius, Bulóta, Meshts és Oudelis diákok. Bavilzius volt a diáktestü­let első elnöke és ő a merényiéit értélmi szer­zője, főirányitója. A kovnoi katonai parancs­nokság rendeletére Slabsis vezérkari őraa- gyott letartóztatták. Bavilziust és egy másik bűntársát a lengyel-litván határ közelében, az egyik erdőségben, ahol a merénylet elköveté­se óta elrejtőztek, elfogták. Egy kérdésre három felelet! Miért a legjobbak a Rákosy likőrspecialitások, melyek a leghíresebb, de méreg drága külföldi márkával szemben is fölveszik a versenyt? 1. Mert kizárólag friss, nemes gyümölcsből ké­szülnek ! 2. Mert töltés előtt évekig érnek és finomodnak! 3. Mert Csehszlovákiában az egyedüli likőr­gyár, mely likőrkülönlegességeit ultraviolelt sugarakkal kezeli! Krestinsky berlini szovietkövef Moszkvában Bérlőn, május 14. Krestinsky berlini szov- j elkövet ma Mosrfcvába utazott. Úgy hiszik, hogy ez az utazás összefüggésben áll a berlini kommunisták május ©lseji véres zavargásával és a német kormánynak ebben az ügyben Moszkvához intézett diplomáciai demarsávaí. Nem védheti francia ügyvéd Radics merénylőjét B&lgrád, május 14. A büntetőbíróság sze­nátusa visszautasította Radics merénylőjé­nek, Punica Racsicsnak azt a kérését, hogy a május 27.-én kezdődő gyilkossági bünpör- ben Moro-Giafferi francia ügyvéd védhesse. A láthatatlan ellenség A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: DARVAS JÁNOS (13) Carvon magára erősítette az ejtőernyőt és rásegítette Smithre is az övét. Megnézte az órát. Szegény óra, vájjon meddig fog még járni? — gondolta magában. Tovább előre. Magához vette minden ennivalóját s a má­sik csomagot Smith hátához erősítette. Ettől kezdve reménykedő izgalom izzott benne. Va­lamelyik vizsgája előtt volt ilyen az érzése. Még ezt az egy vizsgát kell letenni. Síik felület terült el előttük. Smith fölkiáltott. Izgatottan mutatott előre. A friss hóval takart jégmezőről magas láng csapkodott az ég felé. Majdnem elérték. Carvon lázasan rádiózta: S. 0. S! S. 0. S! S. 0. S! A következő percben megragadta a kor­mányt, elállitotta a motort s talizmánjára, Lucy kis aranyszivére gondolva öröm, kétség- beesés, dac és győzni akarás vad dháoszában úszva ráereszkedett a hómezőre. LUCY GYÖNGYNYAKME ELTŰNIK Lucy szivéről egyszerre leszakadt a li­dércnyomás, amikor meghallotta atyja autójá­nak berregését. Végre! M égérkézi e k Tok ióba! Ez volt Byrd első szava leányához. Lucy- nek úgy tetszett, mintha rosszul hallana, mint­ha a hosszú csöndtől bedugult volna a füle, a ok dia dali) irt. csak félig értette meg. Megérkeztek, Tokió, fáklyás zene, Ryrd ne- >ét ordítozzák a ház előtt, zug a telefon, vaj­ion ^szegény Carvon életben van-e még? Fő, hogy itthon van atyja s már nincs mit félnie. Kár, hogy viszont Eddy hazament. Byrd pijamában és papucsban ült a vacso­rához. A vacsora után váratlanul letört. A fe­kete mellett a székben ülve egy mondat kö­zepén kiesett a szájából a makra matrözpipá- ja. A pipa a lábujjára koppant. A lábujján történetesen tyúkszem volt, hát kissé föl szisszent. Lucy szó nélkül intett az inasnak s kettes­ben bevezették a hálószobába. Byrd a kétna­pos virrasztás után papucsostul vetette magát az ágyba. — Holnap estig alszom, senki ne zavarjon, senkinek nem vagyak itthon. Az inas lehúzta papucsát, Lucy gondosan betakarta s kiment az ebédlőbe. Visszaeszmélt az elmúlt két nap ijedelmei­re. Teljesen elvszett idő. Két nap és úgy tű­nik föl, mintha egy egész héttel ezelőtt tör­tént volna minden. Maga sem tudta, fáradt­ság ez, vagy melanohólia? Egészen elvesztette a ruganyosságát. Persze, nem is sportolt. Csengetett. A szobaleány elősietett. — Pütsön be a fürdőszobába! Egy félóra múlva langyos víz várta a für­dőszoba poroellán-'medeucéjében. A szobaleány távozása után gondosan ma­gára reteszelte a fürdőszoba ajtaját. Fogott egy lepedőt és letakarta vele a tükröt. A tü­kör lát, gondolta, ne leskelődjön. A villany fé­nyét félhomályra tompította. S most mint aki­nek végleg nincs mitől tartania, gyors egy­másutánban dobálta !e magáról a lenge se­lyem ruhadarabokat. A fürdőszobában kellemesen hűvös esti le­vegő volt. Teste egész fölül elével beléleg­zetté, itta az üde levegőt. Néhány karmoz- d ulatot tett, ami nyújtózkodás is, svéd torna i-> volt egyszerre. Lassan leereszkedett a medence lépcsőjén. A peremen egy hőmérő feküdt. Lássuk, milyen lázad van? — gondolta és b1etartotta a hőmérőt a vízbe. A hőmérő 35 fokot mutatott. Még egyszer lerázta benne a higanyt és a medence aljára tartotta. Ott 31 fok volt. Az egyik sarokból valami rávillant. Két zöl­desvörös tűzgolyó: két szem.-Szörnyen megijedt. ösztönszerűen fürdőpalástja után kapott és gyorsan vállára vetette. Csak ekkor mosolyodott el magán. Fölösleges volt a nagy ijedelem: hiszen az a két tűzgolyó csak a kis angora macskájá­nak a szeme. Odalépett a sarokba, a kis kí­sértő előugrott és a lábához törleszkedett. Fölkapta a kis macskát, megsimogatta s kites- sékelte az ajtóin. A kis állat sértődötten nyá­vogott. Lucy azonban sietve kulccsal zárta be előt­te az ajtót. Kétszer is megfőrditóttá a kulcsot a zárba. Végre egyedül. Palástját a tükörre vetette és a medence lépcsőjének legelső fókára állt. Játszani kezdett a vízzel. Nem lépett a me­dencébe egyszerre, hanem lassan, egyenlete­sen, milliméterről milliméterre bocsátkozott a vizbe. Bársonyos lágy érintéssel nyaldosta lá­bát a viz. A esiklandó érzetre szeretett volna fölkacagni és nagyot hancurozni. De tovább is lassan merült a vizbe, enged­te, hogy a meleg hullám körülölelje. Ez az az érzés — gondolta — amit az ember néha elal- vás közben érez. Oly édesen aludt el, mint aki langyos fürdőbe merül alá —- szokták mon­dani. Hát ez az. Mire a viz a kebléig ént, olyan érzés futott végig rajta, mintha pehellyel csiklandaná a langyos hullámtaréj. A simogató érzést nem bírta ki tovább s pajkosan főin vetve rápas- kolt a vízre. E pillanatban vette észre, hogy nyakékét bem vetette le, lólemeikedettj falójáéit© kar­jait s a nyakán hátul kikapcsolta a finom kis arany csattot. Ebben a mozdulatában görög istennő-szoborhoz hasonlított. A gyöngynyakéket a székre helyezte. Elpirult. Szeme a keblére esett s szégyen­kezve látta, hogy az teltebb, mint barátnőié, az angol leányoké. Emiatt elégedetlenséget érzett a sors iránt és sértődötten nyakig a viz alá bujt. Az ajtó hirtelen fölcsapódott, hűvös huzat csapott át a fürdőszobán. A léghuzattól azon­ban újból be is záródott az ajtó. Hátrafor­dult — Ejnye, hát elfelejtettem volna kulcsra reteszelni? — gondolta magában. Fölkelt a kulcsot megfordította a zárban és ujiból a medence felé tartott. A szeme ráesett a székre. Megdöbbent. A gyöngynyakék eltűnt róla. Keresi a földön. Nincs. Keresi a vizben. Nincs. A ruhád közt. Nincs. Máshol nem lehet. Eltűnt. Ellopták? Nagyot sikoltott. A szobaleány ijedten zörgetett az ajtón. — Parancsol, Miss Lucy? — Nem. Csak megijedtem. — Úgy hallottam, kiáltani méltóztatott. — Nem látott a hallban valakit edsurranni? — Senkit, Csak ezt az ajtót hallottam csa­pódni. — Várjon] az ajtónál, amig kijövök — szólt Lucy hideglelős hangon. Minden idegében reszketve kapkodta föl magára ruháját. — Ma este az ón szobámban fog aludni, mert féllek egyedül, A szobalánynak egy szóval sem említette a titokzatos lopást. Még egyszer átkutatta a fürdőszoba minden sarkát. A medencéből ki­eresztette a' vizet. A nyaklánc azonban nincs és nincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom