Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-12 / 108. (2033.) szám

csorbul, mert azzal felellhetünk vissza, hogy helytelen logikai módszert alkalmaz, amikor az összefüggésből egyetlen mondatot kiragad és azt azután saját céljainak megfelelően használja föl. Rákosi Jenőt vezérünknek valljuk, mert őbenne azt a publicistát tiszteltük, aki kon­zervatív világfölfogása mellett a magyar nemzet szellemi, kulturális és anyagi életét iparkodott fejleszteni minden leirt szavával, aki azt akarta, hogy a magyarság a Széchenyi által lefektetett nemes hagyományok értel­mében haladjon előre a műveltség utján és általánosan megbecsült, hasznos tagja legyen a civilizált államoknak. Rákosi Jenő harminc millió magyarról álmodott, de ezt a színes álmát a történelmi fejlődés összetörte, ő azonban nem vesztette el hitét és bizalmát a magyar nemzet jövőjében és agg korában is rendíthetetlenül hirdette, hogy tízmilliónyi magyarnak is hivatása van itt Európa szívé­iben. A magyarság sorsáért aggódó, a magyar jövőt építő Rákosi Jenő ezért mestere a ma­gyar publicisztikának s Ivanka Milán dr. ma­ga is megvetne bennünket, ha ezt a Rákosit megtagadnék. Olyan árulás lenne ez az esz­mével szemben, mintha későbbi idők folya­mán a cseh publicisztika megtagadná Masa- ff-ykot. ♦ Mi nem élünk a harminc mUTro magyar ideológiájában, nem kívánunk vezető és irá- inyitó szerepet a csehszlovák köztársaságban, nem akarjuk elnyomni a szlovákokat, csu- ipán azt kívánjuk, hogy a kormányzat teljes egészében és maradék nélkül teljesítse mind­azokat a kötelezettségeket, amelyeket a bé­keszerződésben, a kisebbségvédelmi szerző­désben és az alkotmánytörvényben is ma­igára vállalt. Mi a lefektetett, kodifikált ki­sebbségi jogok érvényesülését kívánjuk. Erre iá követelésünkre megvan minden morális {jogcímünk és nem ismerjük el etikai értékét lannak a rabuliszíikának, amely a magyar nemzetiségi politika hibáinak állandó han­goztatásával igyekszik igazolni a kisebbségi jogok megcsorbítását. Ivanka Milán dr. cikkének ez a része sem érinti tehát a mi küzdelmünket és cikke után sem látjuk be annak az értelmét, miért kellett neki mindezt a tartománygyülési ülé­sen elmondani. A magyar kisebbségi politikának voltak hibái Nagy és rolyoa tévedések, amelyeknek a magyar nemzet egyeteme adta meg tragi­kusan az Arát. De... ivanka Milán dr.-nak ti tudnia kell, hogy >a nemzetiségi politika a múlt évszázadban nem a kisebbségek védelmének jegyében alakult A nemzeti állam megteremtésének gondolata volt a vezető eszme. A hatalmas német birodalomban sokkal kíméletlenebb eszközökkel igyekeztek megtörni a dánokat léé lengyeleket, a cári Oroszország barbár rendszeréről nem is beszélünk. A magyar nemzetiségi politikának voltak hibái. De nem voltak hontalanjai, nem rán­tották ki senki alól az életlehetőséget nemze­tisége miatt, nem vették el italmérési enge­délyét, trafikját az idegen nemzetiségűnek, nem űzték ki hivatalából sem, csak azt kí­vánták meg, hogy beszélje az állam nyel­vét is. Ez a sokat ócsárolt magyar liberális poli­tika olyan sokat tett Szlovenszkó gazdasági életének fejlesztésére, hogy ebbeli érdemeit (még ellenségeinek is el kell ismerni, mint ahogy objektív szlovák részről ez az elisme­rés most már gyakran elhangzik. A mező- gazdasági, ipari és kereskedelmi élet rend­szeres állami támogatása jelentékeny mér­tékben járult hozzá a lakosság jólétének fo­kozásához. A magyar költségvetésekben az invesztíciós programban Szlovenszkó mindig igen nagy százalékkal, gyakran harminc per- centtel szerepeik A magyar királyi földmű­ivé légügyi minisztérium 1908-ban Zsolna szék­hellyel kirendeltséget szervezett, amelynek hatásköre a szlovák többségű vármegyékre: ■Árvára, Trencsénre, Liptóra és Zólyomra terjedt ki és rendkívül sokat tett a kisgazda- társadalom anyagi és erkölcsi érdekeinek vé­delmére éa támogatására. A legelők célszerű javításával a lakosság fő jövedelmi forrásé­inak, az állattenyésztésnek fejlesztését haté­konyan mozdította elő, a vármegyei gazda­sági egyesületekkel karöltve elősegítette a ifajmarha beszerzését, mérsékelt áron szer­zett be a gazdák részére jófajta sertéseket, alőmozditotta a fajbaromfi tenyésztését, meg­honosította a házi nyúl tenyésztését, a méhé­szeti termelést olyan magas fokra fejlesztette, hogy az 1910. évi hozadók 5578 mm. méz és B46 mm. viasz volt. A zöldség- és gyümölcs­termelés szervezését figyelemreméltó siker­rel végezte, 1910. évben jutányos áron osztott [ki vetőmagvakat, mintagéptelepeket állított fföl: Trencsénben 46-ot, Liptóban és Árvában B4—34-et. A házi ipar fejlesztésére téli tanfo- tyamokat rendezett, nemesfüztelepeket léte­sített. A kosárfonótanfolyamokon kívül szer­vezett gombkötő-, fafaragó-, ab roncs készítő­ié s hímző háziipari tanfolyamokat. Fölkarolta a szövetkezetek ügyét és a háború előtt már B7 tejsaövetkezett működött a kirendeltség területén. Népházakat épitett, gazdaköröket Rzervezett. Az ipari politikában pedig olyan nagyve- lu fejloszlé-t vezetett be a magyar kormány­zat, hogy az Szlovenszkó egész lakosságának anyagi helyzetét javította meg. Nemcsak a telopindikáción ipar támogatásával fejlesz­Napóleon, a regényíró Eddig ismeretlen regényében az »Uj Hannibálé lelki nyomorú­ságát és ridegen széttépett szerelmét irta meg A nagy emberek mindig különösek, mégis szo­katlan, ha a tettek embere a regényírásra adja magát. Pedig Napóleonban igazán voltak irodalmi hajlamok, már a katonai iskolában sokat foglal­kozott szenvedélyes tanulmányok, filozófiai el­mélkedések Írásával. Ezek azonban mind elméleti írások. Sokkal meglepőbb a nagy taktikus éa poli­tikus regényes önéletrajza. 1795-ben irta meg ezt az életrajzát Napóleon. A rendkívül értékes munka a Dzjamleszki lengyel grófi család korniki kastélyában van Napóleon egyéb kézirataival együtt. így például a génuai köztársaságról irt politikai tanulmánya és a törők tüzérség átszervezésének terve is itt van. A re­gény most kerül majd nyilvánosságra a megfelelő kommentárokkal s Napóleont is utoléri a végzet: a világ megismeri őt mint embert, gyenge, sze­relmei embert A regény nem mondható irodalmi remekműnek, Napóleon ngy látszik, jobban értett a tolliorgatás- aá'l a kardforgatáshoz, patétikus mondásait sok­helyütt Rousseautól kölcsönzi, másutt Saint Preux szerelmi ömlengéseit kopirozza, van azonban vala­mi a stílusban, ami napóleoni. Igen pontosan fe­jezi ki magát, nem kalandozik és mindig igyek­szik ugyanazon cél felé. Sorai egy erős, meg nem alkuvó lélek csapongásai, de mindig ugyanabból a lélekből származnak. „Clisson et Eugenie" a dme a kis regénynek, melyet Napóleon 1795 augusztusától szeptember végéig irt Ekkor mér Napóleon megszerezte ma­gának a „touloni győző" nevet s bosszú viaskodás után végre úgy érezte, hogy francia s bogy sorsa Franciaországéval azonos. Mindezideig Napóleon­nak nem volt női ideálja e ekkor váratlanul meg­ismerkedik Marseilleben Eugénic Clary-val. Napóleon fivére, Jerome, 1796 augusztus 1-én vette el feleségül a Olary-család legidősebb le­ányát, Mária Juliét, Napóleon ilymódon ismerke­dett meg a családdal és rögtön komoly szimpátiát érez a legfiatalabb Clary leány Eugénie-Desirée iránt. Desirée is vonzódik a fiatal tábornokhoz és kettejük közt csakhamar mély, platonikus szere­lem keletkezik. A Ólarv-család természetesen lát­ja, hogy a két fiatal szereti egymást, rendben- valónak tartják, sőt kívánják is, hogy a fiatal és sokra hivatott katona családijuk kötelékébe lép­jen. 1796 elején kezd jérogatni a családhoz, de már májusban el kell hagynia Marseille!, Párásba ren­delik őt. A fogadott örök szerelem helyett egyelőre apró gondok és bosszúságok kötik le, úgy érzi, hogy pályája elborul, merész álmai meghiúsulnak. A hadseregben nagy bajok Tonnák: reformokra ▼an szükség, a gyalogságot teljesen át kell alakí­tani és szervezni és nincsen megfelelő segéderő, aki ebben a munkában Napóleon mellé állana. Augusztusban súlyos mellőztetések érik, barátai még nincsenek, de máris Tannak ellenségei. A szerencse kisiklik a keze közül, megaláztatásai közepette és ekkor Írja meg szerelmese számára azt a kis regényt Az első oldaltól kezdve az utol­sóig Clisson a hőse a regénynek és Cliseon nem más, mint maga Napóleon. __„Clisson harcra született, — Írja az előkelő sze rző eejátmagárdl, — még gyermekkorában ol­vasta és megtanulta a nagy hadvezérek élete tör­ténetét. Attól a naptól kezdve pedig, amidőn ő maga is fegyvert foghatott, a térképeket tanul­mányozta és minden olyan pontot, melyet táma­dásra alkalmasnak tartott, megjelölt a térképen. Arra gondolt ilyenkor, hogy valamikor ő is há­borút vezet majd. A szerencse rá is mosolygott Clisson lángeszére, elkísérte őt hadjáratain, győ­zelmei oly számosak voltak, mint ahogy azt Clis- son mindig álmodta és nevét nemsokára úgy is­merte a világ, mint az uj Hannibálét. Lelke azonban mégsem volt elégedett. A rágal­mazás és az üldöztetés, mely minden lángeszű férfit megfojthat, Clisson nagy leikéből bátorságot és büszkeséget csiholt ki. Zárkózottságát ekkor a szemére vetették és Clisson meggyülöltetvén ép­pen a győzelmei által, érezte, hogy meg kell ta­lálnia önmagát, különben elpusztul, mert diadalai tönkretették ugyan ellenségeit, de ő neki magá­nak nem szereztek örömet. Először volt alkalma visszapillantani életére, szenvedélyeire és jelenlegi állapotára. Mint annyi más, ő is a boldogságra vágyott, d3 csak győzelme­ket ért el. Ez a beismerés és megismerés ráve­zette őt arra, hogy más kívánságai is legyenek, mint a háborús problémák és más vonzódásai le­gyenek a nagyravágyáson ki vili. Az a képessége, Csizi Jód Bróm Gyógyvíz a legerősebb jódos források i Csizfürdő, Szlovenszkó. melyet most fedezett fel, hogv tud embereket ké­pezni, nevelni és boldogítani, — ez az uj képes­sége összerombolta minden eddigi terveit" ... Szegény Clisson igy leplezi le Napóleon emberi nyomorúságát, hogy kénytelen elhagyni jegyesét, Eurgéniát, csak azért, mert egy hadsereget kell kiképeznie. Bár győzelemről győzelemre vezette csapatait, de eltűnt leikéből a vonzalom « amint írje: ... „így történt, hogy egy lorascsapat élére állt, fejét vesztve rohant bele a legszörnyiibb közel­harcba és ezer sebtől vérezve kilehelte lelkét". Ez a regény szomorú vége, melyben Napóleon megírja a saját főhőse halálát. Napóleon nem úgy halt meg, de lehet, hogy az a Clisson-Napoleon, aki egy Eugénia nevű marseillei leánynak férji szavával tartozott, a* * lehet, hogy valóban ilyen véget ért. Mikor a vendémiaire nagy fértfía az olasz had­sereg vezére lesz, elutazása előtt megeeküerik Josephine-neL, a tábornoki özveggyel. Eugénia ekkor irt leveléből egy utolsó pillanatig reménykedő naiv szerelmes meggyötört lelke ki­ált. Napóleon ekkor már fellépett a történelem magas színpadára és végtelen messzeségből te­kint vissza a marseillei fehér szerelmi regényre. Biztosítja Engéniát „további jóindulatáról*. így intézi ei azt, hogy szerelmet esküdött egy szerel­mes leánynak. Nem is mulasztotta el valóban, hogy jóindulatát ne éreztesse Eugéniával. Eugénia szive pedig mindig Napóleoné maradt Nyolcvanéves korában halt meg Napóleon első menyasszonya, tehát akkor, amikor Napóleon dicsősége már letűnt, de Eugénia haláláig mindig a legnagyobb verettel beszélt róla. Hiszen az ő vőlegénye volt és neki köszönhette, hogy Eugénia is úgy tekinthette magát, mint akiből Francia- ország császárnéja lehetett volna... ha a császár hü tudott volna lenni önmagához. tette az ipart, hanem gyárakat létesített ott is, ahol a teíepindikáció föltételei hiányoz­tak, csak hogy kenyeret adjon a népnek. j(Szomolnoki dohánygyár.) Az 1910. évben a kassai iparfölügyelőség területén 190, a po­zsonyién 329, a besztercebányaiban 179, az iglóiban 240, a losonciban 116, az Ipolysági­ban 87, a nyitraiban 203, a trencsénibecn 225 igyár működött, vagyis 1570 ipari vállalat, amelyek 4805 tisztviselői és 72.500 munkás- icsaládnak adtak kenyeret. A vasutak építésé­ivel, az utak jókarbantartásával előmozdította az ipar és kereskedelem érdekeit, gondosko­dott az elektrifikálás meghonosításáról, a népegészségügyi viszonyok megjavításáról és (Andrássy Gyula rendelte el, hogy körorvosi működést csak az fejthet ki, aki tökéletesen beszéli a nép nyelvét. Ez a sokat ócsárolt kormányzat kenyeret adott a népnek... A nemzetiségi kérdés megoldása nem ab­ban az irányban haladt. Magyarországon, unint az az 1868. évi 44. törvény intenciója ivóit. De a magyar liberalizmusnak olyan ikőpviseLői voltak, mint Eötvös József, meg Deák Ferenc, aki a képviselőbáz 1868 no­vember 14. ülésén kimondotta, hogy ha nincs elég pénz a szerb színházat is segélyezni, ak­kor inkább a magyar se kapjon ... Hol van az a szlovák demokratikus polit­ikus, aki felérné a magyar liberalizmus esz-' mei emelkedettségét a nemzetiségi politi­kában ? * Ivanka Milán dr. jelentkezik erre a kér­désre: Itt vagyok én és azon vagyok, hogy a .magyar kisebbség minden jogos kívánsága teljesüljön. Csak az az egy föltételem van, hogy a magyar kisebbség lojális legyen. Ivanka Milán dr. módszerét nem tartjuk tudományosnak és ezért nem követjük őt azon az utón, hogy párhuzamot vonjunk a há- Ibourelőtti nemzetiségek és a magyar kisebb­ség lojalitása között. Ivanka Milán dr. ismeri a szlovák nemzetiségi politika egész fejlődé­sét, bizonyára jól tudja, hogy nekünk nincsen jednotánk, amely magyar tökét hozna gazda­sági vállalataink föl segélyezésé re, megerősi­Első szlovák ékszer-, arany- «s eztistgyár Vula!donos®ks FHSOSTIG TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon / Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eazközlünk ‘••a v .. % ••“V tésére, amely a szlovenszkói magyar diáko- íkat Budapesten képeztetné, mint ahogy a szlovák diákok, a nemzetiségi mozgalom ké­sőbbi vezérei Prágában és Brünnben tanul­tak, a mi szlovenszkói kultyregyesületeink, amelyekre kigyót-békát kiabálnak, igazán csak kul túr működést fejtenek ki és nem poli­tizálnak, mint ahogy a Matica kimondottan politizált. Nem követjük ezt a módszert. Csupán azt állítjuk, hogy a magyarság az állampolgár- sági kötelességek hü teljesítésével, erejét meghaladó adózásával, a katonai szolgálat pontos teljesítésével megfelel mindenben a ilojalitás követelményének. Magyar zendülők ellen nem kellett még fegyvert használni, magyar egyesületeket nem lehetett államel- lenes üzelmek bebizonyításával föloszlatni, nem pedig azért,^ mert a magyar kisebség magatartása elbírja a legszigorúbb kritika 'mértékét is. * És ha a magyar nemzetiségi politika „ször­nyű barbárságában" megszégyenítette volna a cári rendszert is, jogcim lenne-e ez egy magát demokratikusnak hirdető államnak arra, hogy a bosszú és megtorlás politikáját folytassa egy olyan korszakban, amely a vi­lágháború után mindenfajta elnyomatás meg­szüntetését hirdeti? A győztes nagyhatalmak állandóan azt harsogták, hogy ez a háború a kisnépek fölszabadításáért folyik. Bizonyára nem úgy értelmezték ezt, hogy más kisnépek rabsága legyen ennek a fölszabadulásnak a váltsága. Rádl professzor, aki a magyar nemzetiségi politikát saját bevallása szerint nem ismeri, azt írja, hogy ez a politika helytelen volt, mert az erőszak eszközeit alkalmazta a gyön­gékkel és védtelenekkel szemben. Azután hozzáfűzi: Abból a princípiumból, hogy a magyar politika kizárólag magyarnak akarta föltüntetni az államot, szükségszerüleg kö­vetkezett be, hogy ez a politika eszközeiben erőszakos volt. Szükségszerüleg minálunk is erőszakosnak kell lennie? * Vladimirek, Bogumilek, Ivánok, Dusánok voltak az Ivanka-család ősei között, régeb­biek ők ezen a földön, mint mi, a megtűrt vendégek. Az Ivanka-család tehát őslakó volt, mi csak később bevándoroltak. Lehet, hogy az Ivánkák ezernégy éve laknak itt, mi csak ezer esztendeje, de hát mire ad ex jog­címet? Egészen bizonyos, hogy az én ősöm és az Ivanka őse hatezer évvel ezelőtt együtt legeltette a nyájat valahol Ázsiában és az emberiesség szempontjából talán ez fonto­sabb, mint bogy valamelyik állatbőrbe bujt ősünknek hamarább támadt kedve a keletről nyugatra való vándorlásra. Lehet, hogy Ivanka édesapja ée nagyapja is büszkén vallotta magát szlováknak. De faigyje el Ivanka Milán dr., hogy ha azt az egykori jó Ivanka urat a XIV. századiban megkérdezik, hogy milyen nemzetiségűnek vallja magát, nem értette volna meg a kér­dést. De ha megkérdezik tőle, hogy micsoda, úgy felel rá: Én magyar nemes vagyok. Hej, hány nemes család él itt Szlovenszkón, amelynek a geneológiáján hiába szaladunk végig, hogy nemzeti eredetét megállapítsuk. Együtt ömlött a szlovák és magyar vér a csatamezén, együtt termelt uj vért a szlovák és magyar frigy. A családi archívumban talál Ivanka leveleket, amelyek magyarul, talál olyanokat, amelyek szlovákul és olyanokat, amelyek latinul Íródtak. De vannak olyanok is szép számban, hogy egymás mellett fér meg a három nyelv, egy és ugyanazon levél­ben. Ha nem hiszi el, idézhetünk ilyen leve­leket. Voltak családok, ahol szlovákul beszél­gettek ebédkor, magyarul vacsora alkalmá­val, nem avatkozott ebbe senki, az „ezeréves rabság" idején mindenki azon a nyelvén imádta Istenét, amelyen legjobban ki tudta magát fejezni. Csodálatos kohó volt ez a Du­na medencéje a népek nagy országutján, csak a kisázsiai országút hasonlítható hozzá, ma­gába gyúrta a magyart, a kunt, a szlávot, a svábot. Keletnek mindenfajta nációját. Aztán jött a nemzeti eszme. Ivanka úgy ta­lálta, hogy ő szlovák. A rác eredetű Janko- viohok úgy érezték, hogy ők magyarok. Mindenkinek legyen meg a joga, hogy olyan nemzetiségűnek vallja magát, ahogy ezt a szive diktálja. Ivanka elvárja tőlünk, hogy nem kételkedünk becsületes szlováksá­gában. Nem kételkedünk benne és nem is vesszük rossz néven. Vallja magát bátran és meggyőződéssel szlováknak. Így is diktálja be magát a népszámlálási biztos előtt. De kérje meg a biztos urat, hogy ne vegye rossz néven, ha a magyar magyarnak diktálja be magát és ne kételkedjék benne, hogy elvégre minden egyén ő maga tudja legjobban, hogy milyen izü anyatejet szívott * Ezeket akartuk elmondani Ivanka dr. cik­kének alkalmából minden célzatosság és bántó szándék nélkül. Még egyet azonban szükségesnek tartunk leszögezni. Eljött az ideje annak, hogy komoly, tudo­mányos munkában számoljunk le az ezeréves elnyomás legendájával. Nyissuk föl a levél­tárakat és a családi archívumokat! Jöjjön a Rádl könyve után az a könyv, amely a szlo­vák és magyar nemzet viszonyát tárgyalja. Ennek a könyvnek azonban nem az lesz a cime, mint a Rádiónak: A csehek és néme­tek küzdelme, hanem valami ilyen: A szlová­kok és magyarok testvéri együttélése. 6 __________ _ 1929 mája. lí, ■ i. u.aa»gaBCSgaK—C3BEB————^———————I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom