Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-01 / 100. (2025.) szám
2 1929 május 1, Mftrfo Özvegyek, nyugdíjasok, akikre nem gondolnak! Irta: VARNAY ERNŐ pártfőtitkár Igyon Gottdiener PEZSGŐT Május 1-én nem lesz munkás- felvonulás Budapesten Budapest, április 30. (Budapesti szerkeaz- tőségünk telefon jelentése.) Május elsejével kapcsolatosain a főkapitányság úgy intézkedett, hogy a rendőrség már kedd délután hat órától kezdve a főváros egész területén részleges permamenci álban legyen, szerda reggel hat órától kezdve pedig teljes perui anenci a lesz. A rendőri őrszemeket megkettőzik és lovas, valamint kerékpáros járőrök fognak cirkálná a városban. A rendőrség semmiféle tüntetést nem tűr meg ée a csoportosulásokat azonnal feloszlatja. A létért való küzdelem súlyos napjaiban csak a fiatalos erő, az s acélos izomzat, a nyugodt, kiegyensu- | lyozott idegrendszer képesít bennünket \ arra, hogy megálljuk a helyünket. Az életküzdelem egész fegyver- j | tárát egyesiti magában a valódi DIANA sóshorszesz Ha testünket és különösen serdülő gyermekeink testét esténként lefekvés előtt és reggelenként a napi robot megkezdése előtt tiszta vagy hígított DIANA sósborszesszel bedörzsöljük, rugékonyságra, frisseségre és erélyes tetterőre teszünk szert, mely a munkához kitartást és buzgó életkedvet kölcsönöz. Kísérelje meg mindenki, aki bágyadt, könnyen fárad, lehangolt, kedélybeteg, mert csodát fog látni. DIANA sósborszesz Az egész országban mindenütt kapható Csak Diana névvel valódi! Egy eredeti palack ára 5.50 K£. Kassa, április 30. Általánosan tudott és kétségtelen tény, hogy a magyar sajtó sokszor és kimerítően foglalkozott mindenkor a közalkalmazottakat érintő egzisztenciális kérdésekkel, az ő nehéz helyzetüknél is keservesebb sorsú nyugdíjasok, özvegyek sérelmeivel s ezt a humanitárius kérdést nemcsak a söreiről politika injekciózása miatt tartotta ébren, hanem a Prágai Magyar Hírlappal az élén kötelességének ismerte a magyar sajtó a lehetséges és remélt segélynyújtásnak ezt a formáját is a aél szolgálatába állítani. Tizenegyedik éve mindig és minden reszortban, fatális kapcsolatban az állampolgárság megadásával a legmosbohábban bánnak a nyugdíjasokkal és özvegyekkel, kiknek keserves könnythullajtását minden rekonérző szív ti embernek a szánalma és részvéte kiséri. Talán csak a minisztériumok és főleg a pénzügyminisztérium referensei kivételek, ahol az elintézés kategérikus imperatívusza: fedezet hiányában kérelme nem teljesíthető! Ezek a gondolatok tolulnak előtérbe, ha az ember újabb és újabb sérelmet, kisemmizébt tapasztalt és végnólküli fájdalomról szerez tudomást. Egy özvegyekből álló küldöttség kopogtatott nálunk és kérte, hogy ne hagyjuk el az u. n. közigazgatási (régi megyei) nyugdíjasokat.. Ezeknek a volt megyei nyugdijatoknak ügyét a 310—1024 sz. törvény igen szűk keretek között szabályoz tg és eladdig kiutalt nyugdíj-filléreiket némileg felemelte, azonban nem biztosította a létminimumot, sem. arról nem is beszélve, hogy a 286.—287—924 sz. sem pedig a 310—924 sz. törvény meg sem közelit! a nyugdij-egyenjogusitás mértékét, Ami pedig a közigazgatási kategóriára a legsérelmesebb, ez a csoport nem részesült a múlt évi 80—1928 sz. törvény előnyeiben, vagyis a 20 százalékos törz-snyugdij emelésében. Természetesen hasztalanul kérvényeznek a volt megyei nyugdíjasok és a még inkább sújtott, özvegyeik emelésért, 20 százalékért, rideg elutasítás az eredmény, mert az indokolás szerint a megyei alapok likvidálásának ügye a szomszéd államokkal, nevezetesen Magyarországgal szemben nincs elintézve s addig is a kiutalt nyugdijak afféle előlegnek tekinthetők! A választ megértjük, csak Dem fogadhatjuk t el sem jogi, sem békeszerződési, sem pedig a többi nyugdíjasok ugy-ahogy történt időközi rendezése mellett méltányossági alapnak! Mélyen tisztelt Illetékesek! Volna ehhez a rideg magatartáshoz néhány zokszavam és ellenvetésem a körülöttünk siránkozó nyugdíjasok nevében. Hibásak-e ezek a szánandó, csendes és legtöbbször családtagokkal közösen éhező és fázó volt megyeiek, hogy az államok egymással tiz év óta nem ültek le a nyugdíjas ügyek generális elintézéséhez és az alapok szétosztásához? Ugy-e, hogy nem?! Az elvi kiindulás a békeszerződés szerint is csak az, hogy a nyugdíj-kérdések törvény szerint elintézendők! Már pedig valójában s ha később is, ezt a kategóriát el kell intézni akár megegyezéssel, akár törvénnyel. Van-e értelme, sőt alapja annak, hogy őket még a 20 százalékos csekélyke emelésből is kihagyták!? Mert azt igazán nem merjük feltételezni, hogy fokozatos kihalásukra várnak!? Hiszen bizonyos már az is, hogy tiz esztendő folyamán több mint a fele elhunyt a nyugdíjasoknak s pld. Kassán üyen volt megyei nyugdíjas és özvegy alig van egy valamire való küldöttségnél nagyobb létszámú. Miután pedig a nemzetgyűlés albizottságai előtt legalább is ott fekszik a nyugdijas-egyenjogu- sitás törvényjavaslata (Holota János dr. képviselő is beadott egyet!), a cseh oldalról is elhangzott, a méltányos rendezés szükségessége, vegyék a törvényhozók minden párt részéről kereszttűz alá az oszmicskát és a legtöbbször vétót parancsoló pénzügyminisztert, hogy a nyugdíjasok és özvegyek csekély számú hátralévő éveit, talán csak hónapjait ne töltsék a legszomombb kenyérgondok közepette. Végtére az állam élete nem rövid emberöltönyi, az kivárhatja az államközi megegyezéseket, de az egyén és család élete nagyon rövid s nem bir ki várni politikai velleitásokhoz fűzött hossza^ dal inas diplomáciai tárgyalásokat és taktikázást. A másik iniciáliter felmerült sérelem, ami a nyugdíjasok, frontján újabb gondot és nyugtalanságot okoz, a lakbéremelésekkel kapcsolatos terv. Úgy látjuk, hogy a fokozatos lakbér- emelések — melyek éppen a fix-fizetésü és még csekélyebb fbnimot jelentő nyugdíjasoknál már eddig is nagyon érezhetők voltak — el nem kerülhetők. Megindult tehát a lakók részéről az elhárítás, helyesebben a teherbírás fedezésének a munkája. Állami terv szerint a fix-fizetéses alkalmazottak méltányos lakbér- pótlékban fognak részesülni, ami természetesen jogos, dicséretes akció, az állam részéről célszerű és szociális intézkedés. Hol martadnak ismét ezen a ponton a nyugdíjasok?! Megérteném azt az álláspontot, hogy a becsületesen kiszolgált tisztviselők, tehát nyugdíjasok teljes fizetést, sőt jutalompótlékot kapnak s ehhez képest özvegyeik és hátramaradt családjaik is emelkedő járandóságot élveznének. De legyünk A láthatatlan ellemés A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: DARVAS MOS (3) — Szó sincs róla, Fenség. Ezek a „felsőbb parancsot1* valóban nem felsőbb helyről, hanem a legmagasabb fórumtól, egyenesen az' égből veszik. A mennyei hatalmak nevében parancsolgatnak. A start tömegpszichózisa következtében megőrülhetett valaki és most biztosan valami világrengető marhasággal jön molesztálni minket. Dobják ki. A fiatal adjutáns, aki egyben Byrd unokaöccse volt, tisztelgett és sarkonfordult. — Várjon, — szólt a Trónörökös. — Ez biztosan érdekes lesz. Szeretnék egyszer egy ilyen embert látni. Mondja meg neki, hogy beszélni akarunk vele. Vezessék be a térparancsnokságra. A trónörökös és Byrd elvonultak a tribünről. Lucy fölemelkedett és merengve bámulta a szétoszló tömeg hullámzását. A térről most óriási ür tátongott feléje. Elgondolta, hogy akik elrepültek, egyre távolabb és távolabb száguldanak az űrben. Borzasztó elképzelni ezt a lesújtóan végtelen űrt. Az űrt finom ködnek képzeli s ez a köd maga a szomorúság. S a szivében is köd és szomorúság üreskedik. Valami hiányt érzett. Mi lehet az? Észrevette, hogy éhes. Szégyellő magát. Fuj. Milyen nagy dolgok történnek körülötte s neki ilyen kicsinyességek tolulnak a tudatába. Ami még az imént élő jelen volt, most, már i.-.szavonhatatlanul csak halott múlt.. Halvány ■ rnJékképek elmosódó árnyvilága. Próbálta élénken maga elé képzelni Garvont. Az arcát. Ahogy búcsúzott. Nem ment. Szétfolyt az egész arckép. A múltba olvadt bele. Fájt neki a jelen. Hát csak a festők tudnak képzelni a szemükkel és látni a képzeletükkel? Barátnője, a fiatal barna lady Hampton zavarta meg merengésében. — Szervusz Lucy, sáppadtnak látszol. — Szervusz, Eddy, nagyon elfárasztott ez a délután. 'Falán meg is vagyok hülve. Az éjjel lázam volt. Képzeld azt álmodtam, hogy egy bandita a soffőrünk helyébe ült és elkezdett vágtatni velem. Az autóból nem tudtam kiugraui, sem kiáltani nem bírtam. Élénken emlékszem a bandita arcára. Nagyon hasonlított Fairbaniksra, de Fairbanks nem eléggé férfi. Ez pedig az volt. Különös, de szép arc. — Szép férfival álmodná szív-veszedelem, mondja az álmoskönyv, Lucy, vigyázz, veszélyben a szived. Átsétáltak a repülőtér parancsnoksági irodájába. A tér parancs nők sági hivatal egy pompás váró szalonból és egy párnázott ajtajú dolgozó- szobából állott, ők a szalonban vártak. Lord Hampton akkorára már bevezette a dolgozóba a trónörökös és Byrd főparancsnok elé a különös idegent A. trónörökös jelenlétére, való tekintettel Lord Hampton őrnagy az idegentől mintegy két lépésnyire állt meg és állandóan szemmel tartotta. Hogy rávethesse magát, ha esetleg őrültség! roham tör ki rajta, mert az őrülteknél Ilyenre mindig készen kell Lenini. Byrd zilált nézésű, izgatott ember megjelenésére számított., aki hadonászva fog beszélni a „felsőbb parancs1* nevében a maga világ- megváltó találmányáról. Az idegenen azonban halvány nyoma sem volt az őrülteket, jellemző külső jeleknek. Nyugodt tekintet, mosolygó arc, fölényes meghajtóa. A trónörökösnek úgy rémlett. ilyen arcot már látott, de nem emlékezett rá, hol. Vagy a főrendek házában, vagy valahol mozivásznon. Kreol barna arc, alig észrevehetően iveit sasorr, széles váll, de sovány, izmos testalkat, erélyt sugárzó fekete szem. Virágzó korú férfi, harminc és negyven között. — Mi van, kérem, azzal a bizonyos felsőbb paranccsal? — kérdezte Byrd vállveregető hangon, mint ahogy a betegekkel szokás beszélni. Az idegen elmosolyodott. — Bocsásson meg, Lordságod, részemről ez pia fraus volt. Ha ezt nem mondom, semmiképpen sem juthattam volna Lordságod elé, már pedig ezt minden áron, még a füllentés árán is el kellett érnem. Nem kaptam én semmiféle felsőbb parancsot, de ha Ön végighallgat, be fogja látná, hogy mégis felsőbb érdekből cselekedtem igy. — Ez egy uj eset — jegyezte meg kedélyesen Byrd s jelentősét pillantott a Trónörökösre. — Tehát nem felsőbb parancs, hanem felsőbb érdek. Hát halljuk. — Igen, Mylord. ön most bemutatta s útnak indította az úgynevezett láthatatlan repülőhadat. — Szóval már a tárgynál vagyunk. — Igen, Mylord. Azonban ezeknek az úgynevezett láthatatlan gépeknek van egy óriási hibájuk. — Igazán? — évédött Byrd. — óriási hibájuk, hogy a pilóták láthatók. — De ez a pilóták hibája, nem a gépeké, — vetette közbe a trónörökös. — Ez nem a pilóták hibája, hanem a hadvezetőségé, Fenséges Uram, — mert nem gondoskodik a láthatatlanná tételükről, — válaszolt finom meghajlással az idegen. — Honnan tudja, hogy én ki vagyok? És kicsoda ön? — Fenségedet csali arcképe után ismerem, a magáim nevét illetően pedig egyelőre mwEgy kérdésre három felelet! Miért a legjobban a Rákosy likőrspecialitások, melyek a leghíresebb, de méreg drága külföldi márkával szemben L- fölveszik a versenyt? 1. Mert kizárólag friss, nemes gyümölcsből készülnek! 2. Mert töltés előtt évekig érnek és finomodnak! 3. Mert Csehszlovákiában az egyedüli likőr- gyár, mely likőrkülönlegességeit ultraviolett sugarakkal kezeli! az állam háztartásának szempontjából kissé számítók és ne kívánjunk többet a nyugdíjasoknak a szolgálatban lévőknél. Ámde állandóan a megrövidítés, a félreállitás hátrányait alkalmazni azokra, akikre az állam szekerének húzásánál már nem lehet számítaná, sem nem szociális, sem nem demokratikus és semmiesetre Beán humánus eljárás. A lakbéremelések törvényszerinti vagy novelláris keresztülvitele természetszerűleg megköveteli a nyugdíjasok pótlékainak legelsősorban való emelését és condi- tio síné qua non-szerüieg a demokratikus, szociális nyugdijegyenjogusitás törvénybe iktatását! Ezeknek a konszolidációt és becsülést jelentő nemes gesztusu intézkedéseknek mielőbb meg kell valósulniok abban a köztársaságban, amelynek ólén egy nyugalmazott egyetemi tanár, a nagy humanista, Masarvk G. Tamás elnök áll. den okom megvan, hogy ne áruljam el kilétemet. Ha úgy tetszik Miszter Láthatatlan vagyok, az elektrotechnika mérnöke. Byrd és a trónörökös ismét megértőén pillantott egymásra. — Nagyon sajnálnám, ha nevem titkolását félreértenék és bizarr különcködésnek vélnék. — Dehogy is, Mister Láthatatlan, ön felsőbb érdekből mént ne maradhatna inkognitóban? — felelt Byrd elvillanó mosollyal. — Pardon, a felsőbb érdek az, hogy ön megismerje találmányomat, azt pedig, hogy egyelőre elhallgatom kilétemet, csupán az én érdekem diktálja. Nekem biztosítanom kell magamat minden eshetőség ellen, azért egyelőre ismereteién kívánok maradni, ha azonban Anglia légügyi hivatala hajlandó megvenni találmányomat — — Nos és miben áll ez a találmány? Az idegen nyugodtan folytatta. — Lordságod láthatatlan gépein a pilóták sokkal jobban vannak kiszolgáltatya az ellenség golyóinak, mint eddig. A közönséges gépnél a repülőgép szárnya, vagy farka a célpont, itt egyedül a pilóta teste. — Sajnos, még nem tartunk ott, hogy a pilótákat is carvonitből önthessük — tréfálkozott Byrd. — Az én találmányom abban áll. hogy az emberi testet láthatatlanná, helyesebben átlátszóvá tudom lenni, önnek, Mylord, megvannak a láthatatlan gépei, és a pilótáit tudom láthatatlanokká varázsolni. Fölajánlom tehát találmányomat Angliának. Kérem önt, mint a légi haderő első lordját, nyilatkozzék, hajlandó-e ezt a döntő előnyt az angol repülő- hadsereg számá ra biztosi tani? — Természetesen, hogy hajlandó vagyok, de nem csak én vagyok ebben illetékes dönteni, liánéin a Fővezérkar. Adja be ajánlatát részletesem írásban s Hkkor majd beszélünk róla. No, a viszontlátásra, (Folytatjuk.)
