Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-14 / 86. (2011.) szám
6 Büntetési ieiadat Én Itt ülök az ntolsó padhan, nem nyújtom fel az ujjam, nem dobogok a lábammal, nem kalimpálok, nem ágaskodók, nem ugrok ki a helyemről. — Én itt ülök a fal mellett és várom, hogy szólítsanak. De mire rám kerül a sor, csengetnek. Pedig úgy szeretnék felelni! Mindenből készültem. Azt is tudom, ami kisbetűvel van szedve Előttem fekszik egy uj füzet, olyan friss, hűvösség szaga van, mit Írjak belé? A többiek már tele- irták, széles kövér betűkkel, én nem merem megkezdeni ... Valami szépet akarnék, nagyon szépet akarnék felmutatni! Már bemártom a tollat, jaj olyan íehér ez a lap, olyan sima és most összeszurkáljam ezzel a sötétbe mártott tollal? Kóválygob a papir felett, lebegek mint egy fecske. Na — na! mi az? — Az irkám! az irkám!!! Valaki meglökött! Igen meglöktél oldalról, hallottam a kuncogásod, éreztem hogy súroltál a ruhád ujjával, biztosan tudom, hogy Te voltál! Taszítottál egyel a könyökömön és most — alapok — és a kötényem és a szomszédom táskája tele van nagy fekete pacnikkal, fekete könnyekkel. — Ki volt az? — hallatszik a katedra felől, s csak az ablakba szorult darázs zizegése felel rá és az én szipogásom. — KI volt az? — kérdik mégegyszer, s a tinta csepeg tovább le a földre, be a körmöm alá... S akkor a harmadik Bés hősiességgel feladom magam, vállalom a pecsétet és a büntető feladatot. Szegény Palotai, gondolom és agy sajnálom magam, hogy az szinte már jól esik! Az uj irkába valami nagyon nagyon szépet akartam ... A megmaradt tiszta lapokra leirom ötven- szer, satírozott betűkkel, szépen: „Nem szabad rossznak és rendetlennek lenni, elkésni a feladattal és bepiszkítani magam/* * Az orrom kipirul és irok, Írok, Írok... Szeretném már egyszer lemosni a sok tintát az ujjamról, citrommal is próbálom meg körömkefével, de úgy belefolyt az életembe ez a feketeség, hogy véresre horzsolhatom, még sem jön le. .ló lenne pedig mindent letisztázni, hogy sohase lássak pacnit és kaparást és egyest kapjak, csá- kos egyest, piros ceruzával De nem lehet. Mert az egyest Tanár urak osztogatják, akiknek felelni kell minden cselekedetünkért Itten és Főigazgató előtt. Én elfelejtettem a Tanár ur névnapját, előre köszönök az öreg mosónőnek s ha a háziasszonynyal találkozom, nem nézem kárörömmai a ráncos nyakát és nem kiáltok fel: „De jó színben tetszik lenni, umberufen!* Vadházasságban élek az ülemmeL Azért maradok az ntolsó padbaa, örökkön örök ké. Azt mondják tavasz van. Nézem az égen a záporvonaiat a felhők bolyhos cicázását, azt a rejtett kis futkározást, jaj de édes! Na tessék! Megint meglökték a karomat és azt kérdik, van-e gummi köpenyem? Gummi köpenyem?? — Hát persze, ilyen bolond áprilisban! Hiszen esni fog, nem látom? Olyan shottis gummi köpeny, impregnált selyemből... Mit állok, mit nézek? Tényleg ml olyan nehéz egyszerre? A szivem himbálózni kezd, mint a villanydrótba akadt sárkány. Este lesz nemsokára. Feljönnek a csillagok. (Hány karátos vájjon a csillag? — hallom a szomszédomat, aki már vigyázó. Tiszták az ujjal. Este bálba megy.) Nekem estig kész kell lennem. Le kell vinni a büntetési feladatot, amit kiszabtam magamnak: „Soha többet nem hiszem, hogy az élet egy kápolna, mikor csak zöldre mázolt kerti pavlllon. B. Palotai Bbrls. Molnár Ferenc „Olympiájdnak“ berlini bemutatója után egy előkelő és ismert házban egy kis ünnepséget rendeztek a színházi győztes tiszteletére. A költői és a magyart akarták benne tiszteim és valaki emlékezett arra, hogy a „Vörös egy magyar étel nagy szerepet játszott. Ennek az éleinek rakottkáposzta a neve. Herceg Géza árulta el a receptet, melynek költője Molnár Ferenc, aki (igy mondják abban a berlini házban) a rakottkáposzíM beható szaktanulmányok és kísérletezések utján egyéni módon és egyéni recept szerint készíti el. Így történt, hogy a rakottkáposzta volt az Olympia-bemutató második bemutatója és annyira megnyerte a közönség tetszését, hogy azóta legalább annyi ujfázásbm volt része, mint a nagysikerű darabnak. * Nem ettem valódi Molnár-déle rakottkáposztát, de minden további nélkül elhiszem, hogy Molnár ért a konyhához. Hogy Berlinben egy estén két elhatározó sikert aratott, azt is megértem; jó az Olympia és jó « rákottká- poszta. Nemrég azonban meglepő dolog tör ént: az irodai mn behatolt, a konyhába. A franciák itt is úttörők, mint a gilotin terén azok voltak. Egy igen neves és nagyértékil francia iró, Paul Reboux valóságos hamisítatlan és főleg mindben tekintetben nagyon hasznaveElső szlovák ékszer*, arany- és ezfistgyár Tulajdonosok i FROSTBG TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kó befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Jaritáaokat azonnal osxközlünk Kelő szakácskönyvet adott H, amelynek előszavában azt mondja, hogy ezért az egy könyvéért szívesen odaadja nemcsak összegyűjtött munkáit, hanem az egész irodalmat. Az irodalmi kollegák nem sajnálták tőle az epét és megírták, hogy ez a könyv a híres iró egyetlen „élvezhető“ Írása. A szakácsok nekvm- dúlták a kontárkodás láttára és azt mondták, hogy ez a könyv — élvezhetetlen, vicc. Egy szakácskönyv körül kettős vita indult meg: a szükebb értelemben vett szakvita és az irodalmi vita Mit akar az irodalom a konyhában? A kérdést olyan súllyal tették fel a könyv megjelenése után, mint Hamlet a lét-nemlét kérdését. Reboux halálos komolyan válaszol, nagy elődökre hivatkozik és bizonyítja, hogy a szakáésmüvészet komplikáltabb a többi művészetnél, mert egyszerre több érzékszervei vesz igénybe: a látást, a tapintást s az Ízlést. A. könyvet Claude Lorrainnek és Rouss vaunak ajánlja: „Aki fáradozásod jutalmául feltaláltad a következő isteni kompozíciót: tojássárgája vízben elkeverve, burgonyapüré hozzája . . így tudjuk meg, hogy Rousseau évek csöndjében és a Társadalmi szerződés forradalmakat előrevető árnyékában meghúzódva recepteken dolgozott és az iny- és gyomorkérdés szálait bogozgatta. Ami tanulságosabb mindennél. Franklin Benjáminról is elárulja a fecsegő és magái preventvee védő Sebővá*, hogy negyven „hal- és huslalan receptet* hagyott egyébb találmányoktól eltekintve a» utólöornak, amely épp oly ostoba, mint amilyen hálátlan, mert Franklin halála óta ezekkel a receptekkel senki sem foglalkozott. Beboux sorra bemutatja a történelem nagy szakácsait: Beethoven, Jules Janin, Franci* Sarcey, Maupassmt sorakoznak egymás mellé, hogy nevük súlyával támogassák a szellemes francia csatakiáltásának és offenzivájá- miit igazát: Irodalom, a konyhába! „Csak az ostoba ember nem ínyenc“ — írja Maupassmt és ezt a megállapítást illik komolyan venni. Illik, mert Maupassant megállapítása, de aldnek nincs respektusa e név előtt, olvassa el Beboux ^szakácskönyvét és igazol fog Mcmpassantnak adni. Ritka érték ez a könyv: szellemesség, finom-, ironikus meglátások társulnak a szakácsmüvészet legkitűnőbb receptjeivel és a könyv nagy előnye, hogy hátulról előre is olvasható: aki nem kiváncsi a szellem,eskedésekre, a pszichológiára és a meglátásokra, szóval, akii nem az irodaimé)’ Reboux érdekel, az lapozhat hátulról előre. Hátul vannak a receptek: a leggascogneabb dőzsölések zsenális gyomor zsoltárai, a Napkirály udvartartásának féltve őrzött konyha-kulisszatitkai. A könyvet mégis igen ajánlatos elölről kezdenL Reboux súlyos igazságokat mond a bevezetésben, ahol a gifomor és az étkezés filozófiájával foglalkozik■ A könyv alapos áttanulmányozása után gondol csak az ember arra, hogy milyen kevés időt és energiát szentel az emberiség ennek a fontos kérdésnek. Milyen kevés valódi egyéniség van a világon —: a gyomor mutatja. A legtöbb megelégszik azzal, hogy eléje rakják az uniformizált m elkészített és generálszósszal leöntött ételt. Alig van, aki az egyem elkészítéssel törődik, ómnak ellenére, hogy a konyhában mutatkozik meg, ki az ur a háznál. Már egy görög bölcs megrovásban részesíti azt a házigazdát, aki nincs tekintettel vendége gyomrának egyéni berendezkedésére. Az iga'- zán komoly étrend összeállítású — micsoda munka és fáradság, mennyi szellemei igényel, Reboux könyve mutatja csak meg. .4 matt századok emberei hozzánk hasonlítva valósággal zabáitok. Taineél olvassuk, hogy a Bastille közönséges foglya a következő menüt kapta: Húsleves, marhahús, kappanmeU, spenót tojással, egy üveg régi burgundi, gyümölcs és fekete kávé. Lajos király a fogházban igy reggelizett": háromszoros leves, négy előétel, három stílt, négy közben felszolgált étel, torták és édességek. Éhez pezsgőt, bordeauxá, mabasiert és mokkát ivott. A foglyok Franciaországban jól élték, ott mindig megvolt a gyomor iránt érzett swvoir vivre, míg Németország a mai napig a konyha terén úgy fest, mintha proletárdiktatúra aatt nyögne és barbárok dirigálnák ezt a legkényesebb életfunkciót. Ez a kétországbeli elementáris és katasztrófán* eredmény további döntő hatásait azután az irodalom, és a nő terén érezteti: a német és a francia irodalom értékkülönbségén lehet vitatkozni, de azon a szereplciilönbségen, amely a nő életében, megnifilvánul, már azután igazán nemí A „tárgyilagos“, emmcipált nemei nő és a francia nő közi még mindig legalább is olyan nagit a staiidardkülönbség, mint a sör és az Haute tantér ne közt. Mind ennek eredendő baja pedig a gyomorral való nemtörődömség, bár német megállapítás és csak német nyelven fejezhető ki: „Die Liebe geht durcli den Magen“ Reboux mindenre tekintettel van: gondoskodik az ideges, korunkbeli gyomor gasztro- nomiieus igényeiről, de gondol arra is, hogy túlsók vendég közt mindig akad legalább egy olyant, aki — megemészthet ellen. Ezért azt ajánlja, hogy egy lakomán tíznél többen ne vegyenek részt. Nyolc ember jobb, hal még egészségesebb, négy a megfelelő szám és aki igazán okos és bölcs ember, kettesben költi cd ebédjét és vacsoráját. (Nem a féleségvei teszi hozzá). Nagyon tanulságos könyv. Közönség, ki annyi regényt olvasol, ki meg nem válogatod olvasnivalódat, piért nem fordítanád meg egyszer a hétköznapi dolgok rendjét: Reboux irodalmi termékében megtalálod a jó konyhát és receptjeiben a legszebb szórakozást. Na keresd tehát a szórakozást egy rossz ebéd után egy úgynevezett jó könyvben, fűméin fordítva: Keresd ebben a legszellemesebb könyvben a jó ebédet. Jobb szórakozás minden könyvnél. Ha már mindenáron nyomdafesték, akkor olyan, amely észrevétlenül átváltozik egy pompás menüvé. Asszonyok, akik komolyan foglalkoztok a szerelemmel, olvassátok Reboux szakácskönyvét. Ebben a könyvben minden lelki probléma cgy-egy jó fogássá, tortává és borrá oldódik fel. A sört és a i*rob- témákat pedig hagyjátok meg azoknálV a nőknek, Kik a parlamentekben akarják a világot fíirfyjgiyWVww 19S9 Afvrffih 14, TKfeay. Az irodalom a konyhában irta; NeubattPál MÉCS LÁSZLÓ: SZEGÉNY LÁNYOK BALLADÁJA Sötét nyomor penészlett, szegénység volt körülié, de Örülni-valóját mégis csak átörütte. Mégis fény hullt fejére: az ifjúságnak fénye. Ó tiszta lányság fénye, ó szebb jövő reménye! Nem érzi igy a gazdag üvegház ültetvénye. Az anyja kiskertjében szép liliom fehérlett. Amerre járt: nyomában tavaszlóbb lett az élet. mert angyal járt mögötte, az édes őrzőangyal, a gyöngyvirág cseng övei, harangvirág-haranggal, liliom-magként hullott az angyal csengetése: nyomában felfehérlett liliomok vetése. De jött a vágy lidérce és ráhajolt fülére, vad forgószél-zenéket kezdett zenélni vére, a kis angyalt nevette, csengőjét messzerúgta és áttáncott vihogva a szakadékos útra. Hát ez történt a szűzzel: kacérkodott, cicázott, játszott a régi tűzzel, csók-fákról lakomázott. Kérlelte őt az anyja, korholta őt az apja, megszidták a szomszédok, figyelmeztette papja. Az anyja kiskertjében a liliom borzongott, az édes őrzőangyal követte a bolondot és sírva járt nyomában, szorongott és borongott. Fényből sötétbe vitte a vére, mely parancsolt, Csók-kútra járt a kancsó és eltörték a háncsét. Már kurta lett a pendely, hátul pediglen hosszú. Megváltozott a mennybolt, sötét volt mint a bosszú. A Nap nagy Szemmé válott, a Hold nagy Szemmé válott, gúnyos szemekké váltak a csillagok, virágok, ezer levél a fákon kiváncsi szemnek állott, a hulló esőcseppek, a harmat a hegyekben mind öt gusztálta, nézte, gonosz volt és kegyetlen: hogy kurta lett a pendely, hátul pediglen hosszú. A mennybolt irgalmatlan, sötét volt mint a bosszú. Viskójuk teljén ült és kelepelt a gólya. Nyelvét hegyezte á Föld minden kis hírhozója. A szél pletykálta: szégyen! Az erdők súg ' ’k: szégyen! A liliom szörnyethalt az anyja kiskertjében. Az apja mondta: átok. Az anyja mondta: bánat, ö nekiment az éjnek, a kitaszítottságnak. Nem volt csillagja, holdja a rossz szándékú tájnak. Találkozott Udérccel, boszorkánnyal, varanggyal, a könnye hullton hullott, mögötte ment az angyal, cseppenként szedte könnyét a szive mécsesébe olajnak: meggyujtotta s világított az éjbe ... Kínos iöeges fejfájását vagy egyéb hülésböl származó izom és iöegfájöalmait, szaggatásait rögtön csillapíthatja, ha homlokát, vagy egyéb fájó testrészeit néhányszor bedörzsöli valódi Dl R H R sósborszesszel Ez a legerősebb házlszer. Ai egész országban mindenütt kapható ÍTlert jó, sokan utánozzák! Követelje a valódi készítményt mindig Diana néven.
