Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-12 / 84. (2009.) szám

1939 április 12, péntek. —aM—rifirnnwm isag——g rHlREK^. A. PRÁGAI MOZIK MŰSORA: ADRIA: Ébredés. (Bánky Vilma.) FLÓRA: A szent skarabensz. (Gréte Mossheim.) HVEZDA: Lebnj a „héjádhoz. (Milton Sills.) LUCERNA: A szent skarabeusx. 1 (Else Jerusalem regénye.) LIDO: Szőkék előnyben. (A. Loos regénye.) METRÓ: A lény palotája. (Champagne.) Betty Balfottr. SVETOZOR: Tilos a flortöjés. (Pntty Lia.) SgggP’-T. Előfizetőink és Olvasóink figyelmébe Magyar, olasz, lengyel , és román vizn- mok, illetve ntleveiek meghosszabbítása végett méltóztassanak útleveleiket a P. M. EL pozsonyi kiadóhivatalához. Brati- slava, Grössling-u. 38. L címre bekül’ denL A többi államokba szóló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: fJBS^Praha II., Panská *lice 12. III., eszközli.'^® — Dollinger Gyula nyolcvan éves. Budapestről jelentik: Tisztelői és barátai ünneplésben része­sítették a nyolcvanéves születésnapját üllő Dollin­ger Gyula sebészprofesszort. Vasárnap délelőtt Wolkenberg Alajos tudományegyetemi rektor és Fináczy Ernő dr. prorektor az egyetemi tanács nevében üdvözölték, majd az orvoskari tanácstes­tület küldöttségének vezetője, báró Kéthly László orvoskari dékán mondott ünnepi beszédet. Az Országos Közegészségügyi Tanács nevében Tauffer Vilmos professzor, tanács elnöke, köszöntötte fel a 80 éves tudóst, majd Győry Tibor államtit­kár Vass József népjóléti miniszter jókívánságait tolmácsolta. Ezután az egyetemi klinikák küldött­ségeinek üdvözlése következett. A kultuszminisz­ter meleghangú levélben üdvözölte Dollinger Gyulát — Meghalt Gasquet bíboros, a vatikáni Vulgata- bízottság elnöke. Patriarkális korban, nyolcvankét esztendővel költözött el az egész világ katoliciz maisának egyik legkiválóbb képviselője, Gasquet bíboros, aki az egyháztörténekni kutatások terén múlhatatlan érdemeket szerzett magának. Gasquet bíborost szinte az egész világon ismerték, mert ő volt az elnöke annak a vatikáni bizottságnak, amely a katolikus egyházban használatos Szent Jeromos-féle latin bibliafordításnak, az ugvneve zett Vulgának revízióját tűzte ki célul. Az elnunyt főpap egy londoni orvosnak Raymond Gasquet- nek a fia volt; mint Szent Benedek-rendi szerze­test 1874-ben szentelték pappá és négy év múlva már a dównsidei kolostor priorja lett. Megrendül egészsége miatt Délre költözött, Rómába kerii't, de amíg Angliában élt, rendszeres kutatásokat végzett a British Múzeum kézirat-osztályán, meg­látogatta a külföldi nagy könyvtárakat, a milá­nói Ambrosiana és a Vatikán gyűjteményét és So­káig időzött Monté Cassinóban, a Bencés-rend ősi fészkében. 1888-ban jelent meg világhírű munkája, amelynek cime volt: VIII. Henrik és az angol ko lostorok megszüntetése, majd egymásután nagy­szabású tanulmányokban dolgozta föl a középkori Anglia egyházi és kolostori életét, a reformáció korszakát, ADglia nagyhírű és történelmi neveze­tességű apátságainak monográfiáját. 1895-tő. fog­va, amióta Rómában élt, XIII. Leó pápa legbizal­masabb tanácsadói közé tartozott, jelentékeny ré­sze volt az angol katolikusokhoz intézett Ad Ang- los című bulla megszerkesztésében. XIII. Leó pá­pa halála után X. Piti® pápa a legnagyobb és leg- megtisztelőbb megbízással tüntette ki: kinevezte a vatikáni Vulgata-bizottság elnökévé. 1914 májusá­ban nevezte ki X. Pius bíborosnak és ezt a kineve­zést az egész angol sajtó osztatlan örömmel üdvö­zölte, mert Gasquet volt Angliának egyetlen kép­viselője a római kúriában és angol szempontból különösen fontosnak tartották azt, hogy a sziget- ország állandó képviseletet nyerjen Rómában. 1918- ban Gasquet bíboros a vatikáni levéltár élére ka rült és ezzel együtt reá várt az a nagy feladat, hogy rendet teremtsen abban a nagy káoszban, amely a Na-poleon idejében Párisba hurcolt, majd a bécsi béke alapján Rómába visszakerült diplomá­ciai okmánytárban konstatálható volt. Gasquet bí­boros óriási munkaköre és elfoglaltsága ellenére is lázas szorgalommal folytatta kutatásait, egy­másután adta ki kitűnő essájMt, legutolsó kötete 1927-ben, tehát nyolcvanéves korában jelent meg és ebben a munkájában az angliai renaissance hu­manista tudósainak, költőinek levélgyüjteményét tette közzé. — Orvossáavatás. Bruck Elemért Eperjes­ről holnap, szombaton délben a prágai német egyetemen az orvostudományok doktorává ■avatják. — A Toldy-Kör műkedvelő előadása. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: A Toldy-Kör mű­kedvelői csütörtökön este mutatták be Verő György színmüvét, a Bajuszt nagy siker mellett. Az előadást április 18-án közkívánatra megis­métlik. — Impozáns módon temettek el cg)' aradi ma­gyar újságírót. Aradról jelentik: Ma ment végbe Réthy József, az Aradi Közlöny felelős szerkesztő­jének temetése a város közönségének impozáns részvételével. Mintegy ezer ember kisérte a halot­tat utolsó útjára, köztük a polgármester, az alis­pán, a rendőrprefektus, Barabás Béla, mint az aradi magyar párt elnöke és Parecz Béla magyar­párti képviselő. A sírnál az aradi ujságiróklub ne­vében Falus Lajos dr., a hírlapírók nevében Rei- oher Jenő dr., az Aradi. Közlöny nevében Oárdos Sándor, a nagyváradi és a temesvári újságírók képviseletében pedig Maroes Sándor és Fekete Ti­vadar beszéltek. I T?RXGM-A\ACÁAR-HlRTjAr> _________ 7 Me gérkezett Pozsonyba a bécsi törvényszéknek Szemző Gyula ügyében küldött kiadatási kérelme A hét bécsi bombamerénylet aktái — Az igazságügyminisziériumhoz továbbítják a megkeresést Pozsony, április 11. (Pozsonyi szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Szemző Gyula ügyében a bécsi Landesgerichtről megérkezett a kiada­tási kérelem a pozsonyi kerületi bírósághoz. Eszerint Szemző Gyula, aki 1881-ben született, azzal van vádolva, hogy Bécs két különböző házá­ban robbantási célzattal bombát helyezett el. 1922. február 8.-án a bécsi Bartenstein uccában lévő Léderer palotában egy bomba explodált. Emberéletben nem okozott kárt, de az anyag5 kár húsz millió osztrák koronát tett ki. Febr. 13.-án Gláser Lipót bécsi lónagykereskedő Czernyn- ntcai épülete előtt ugyancsak egy bomba robbant fel, amelynek konstrukciója ugyanolyan volt. mint a Léderer-ház előtt felrobbant bombának. A bé­csi átirat szerint Gláser és Léderer rossz viszonyban volt Szem­ző Gyulával. Szemző Gyula G lágertől megvette annak Czer- nyn-nccai palotáját, amelyről Gláser azt mon­dotta, hogy tehermentes, de később kiderült, hogy nem volt tehermentes és emiatt Szemző nagyon haragudott Gláserra. Léderer fia, Fritz Léderer egy évvel a merény­let előtt Szemző Gyulát feljelentette hamis kár­tyázás miatt, amiért meg is büntették és ki is utasították Szemző Gyulát Bécsiből. Azóta a két család között ellenséges viszony volt. Szemző egyizben Léderert meg is támadta Budapesten, egy éjszakai mulatóhelyen, aminek folytatása párbaj volt. A Szemző család egy másik tagja ugyancsak Budapesten megtámadta Fritz Léderert és felpofozta. A szakértők szerint a Bécsben elhelyezett bom­bák Bajorországban készültek, onnan kerii.tek Budapestre és azután Béc-sbe. A bombamer Íny- letek idején Eötvös Károly magyarországi fia talember, akit Budapesten több bombamerény­let elkövetésével gyanúsítottak, szintén Béc-ben tartózkodott és a bécsi átirat szerint ő is teszt- vett ebben a bombamerényletben. A Gláser-féle bombarobbanás tervét megerősiti Nemecsek Má­ria szakácsnő vallomása, mely szerint a tanú felismerte az egyik bombamerénylőben Vade- aux Viktor grófot, Szemző egyik titkárát, aki a palotában elhelyezte a bombát, égő cigaret­tával állt a bomba mellett és azután eltűnt. Az átirat szerint ebben az időben Bécsben tar­tózkodott Vojnics József magyarországi fiatal­ember, aki Eötvössel együtt két órával a me­rénylet előtt megjelent Léderer-palotában, majd a merénylet után, két órával később megjelen­tek a merénylet szinhelyén, hogy megnézzék a bomba hatását. Mindezekből a bécsi Landesgericht azt következteti, hogy Szemző Gyulának feltétlenül része volt a bom­bamerényletben és ezért kéri Szemző Gyula azonnali kiadatását. A kiadatási kérelmet az igazságügyi miniszter­hez továbbítják, aki dönt Szemző Gyula ,-orsa felett. Szemző Gyula egyébként még mindig a ren­dőrségi fogházban van. Különleges elbáná-ban részesül. Egy ideig a rendőrségi menzán kosztolt, de ez a koszt nem ízlett neki s azóta az egyik rendőrtisztviselő kíséretében rendszeresen el­ment a Carlton-szálló éttermébe és ott ebé­delt meg. Állítólag egyizben a gőzfürdőben is megfordult. Súlyos robbanási szerencsétlenség a kassai magnezitbányában Egy halott, három sebesüli — Egy elkallódott dinamittöltény okozta az explóziói — A felelősség megállapítására szigorú vizsgálat indult meg Kassa, április 11. (Kassai szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A magnezitbányában ma délelőtt borzalmas robbanás történt, amelynek egy halottja és három súlyos sebe­sültje van. Délelőtt, amikor a munkások napi munkájukat végeztéit, hatalmas detonáció reszkettette meg a le­vegőt. A robbanás zajára a közelben dolgozó mun­kások a hang irányába siettek, ahol irtóza­tos látvány tárult szemük elé. A doinbmagiasságu földtörmelékek között négy munkás összeroncsolt testtel feküdt. Az egyik verzió szerint Tazsej Pál 21 éves kajvecsányi munkás csákányával a földet ütö- gette, amikor a földben egy elrejtett dinamitpatron fel­robbant és négy munkást és pedig Tazsej Pált, Janov Jánost, Joch Józsefet és Dudek Józsefet súlyosan megsebesítette. A n-égy sebesültet nyomban a bánya iparvas- ut-kocsijára rakták, de Tazsej Pál útközben meghalt. Tazsej testét szörnyen összeroncsolta a rob­banás. Hasát valósággal széjjelmetszették a súlyos kövek és a robbanás ereje szétlocs- csantotta agyvelejét is. Ezenkívül fején, ke­zén és lábán sebesült meg nagyon súlyosan A holttestet a kocsiról levették és a kőapritó telep épületének hátsó részébe szállították, mig a három sebesült munkást a kórházba vitték. Déli 12 órakor megérkezett a vizsgáló bizottság, amely kihallgatta a robbanás szem­tanúit. A vállalat mérnöke a szerencsétlenség le­folyását a következőképen mondotta el: Reg­gel hét órakor a rendes időiben kezdtük meg a munkát. Kilenc óra után az egyik tárnából jöttem felfelé, amikor iszonyatos robbanást hallottam. Az első pillanatban azt hittem, hogy a közeli gyakorlótéren tüzelnek az ágyuk, de a következő pillanatban munkások rohantak eszeveszett futással a bánya felé. Felvillant agyamban az a gondolat, hogy a bányában súlyos szerencsétlenség történt. A hátsó bányához érve borzalmas kép tárult szemeim elé. Az egyik összekötő alagút előtt jajgató, vérző munkások feküdtek a földön, kövek­től borítva. A katasztrófa pontosan féltíz órakor történt. Tazsej Pál csákányozta a törmelék magnezit­kőzetet, a többi három munkás pedig lapá­tolta a magnezit-kőzetet a csilébe. Tazsej egy hatalmas követ akart csákányá­val szétütni és óriási evővel vágott a kőre. Ebben a pillanatban mennydörgésszerű rob­banás történt és a szertehulló kövek zápora bontotta aj * négy szerencsétlen munkást. A szerencsétlenséget minden valószínűség sze­rint az okozta, hogy a körülbelül három hét előtt megejtett robbantásoknál egy fel nem robbant dinamitpatron a kö­vek között maradt. Tazsej csákányával egy ilyen dinamitpatron- ra ütött rá és ez okozta a robbanást. A kórházba szállított három munkás álla­pota igen súlyos. Dudek József jobbszeme teljesen szétron­csolódott és balszemét az azonnal végre­hajtott műtét ellenére sem igen lehet meg­menteni. Janov János jobbszeme kifolyt bal szemen azonban csak könnyebb sérülést szenvedett. Mellén és a nyakán is súlyos sebet kapott. Joch Józsefnek az egész felső teste és a feje sebekkel van borítva. A további vizsgálat fogja megállapítani, kit terhel « idelősség a szerencsétlenségért. Ezer magyar munkás két évig vasutat lóg épiieni Észak-Argentína eserdeiben Budapest, április 11. Néhány héttel ezelőtt az egyik nagy argentínai vasútépítő társaság engedélyt kért a magyar kormánytól, hogy magyar munkásokat vihessenek ki. Amer lká­ba. Az argentínai vállalat ajánlatában haj­landónak mutatkozott kellő garanciát nyúj­tani arra, hogy a munkások megélhetését hosszú időre biz­tosítja s emellett jelentős jövedelmet nyújt számukra. A világháború óta nem volt eset arra, hogy magyar munkások olyan nagy számban ván­doroltak volna ki egyszerre, mint amilyenre most ez az argentínai vállalat lehetőséget nyújtott. A kivándoroltak közül kevesen tud­tak megfelelő elhelyezkedést találni, akik visszajöttek, hátborzongató történeteket beszéltek el arról, hogy milyen kálváriát jártak /reg. A szomorú tapasztalatok után a kormány megfontolás tárgyává tette, megengedje-e a kért kivándorlást. Az utóbbi időben csak egyszer adott a kormány hozzájárulást egy ilyen kivándorlási akcióhoz; néhány hónap­pal ezelőtt egy lyoni selyemgyár kérésére en­gedték meg 30 munkáscsaládnak a kivándor­lását — kísérletképpen. A tárgyalások azonban néhány nappal ez­előtt eredményre vezettek: a vállalat megfelelő garanciát nyújtott a munkások elhelyezkedése és megélhetése tekintetében. A magyar kormány még ezzel sem elégedett meg, hanem igen érdekes megoldási talált, amely egyben a mérnöki kar súlyos helyze­tén is hivatott résziben segíteni. Kikötötte ugyanis, hogy a munkásokkal együtt magyar mérnököket is vigyenek ki umnkateliigyelökül. Lehetőleg olyan mérnököket választanak ki, akik idegen nyelveket, főképpen angolt vagy spanyolt tudnak. Ezek a mérnökök mint munkafelügyelők fognak egyelőre működni és ők lesznek az összekötő kapocs a vállalko­zó cég és a munkások között. A vasútépítést angol és spanyol mérnökök vezetik és bizo­nyára ők is örömmel fogják fogadni azt, hogy a munkafelügyelők kollégáik közül kerülnek ki. A magyar mérnökök hirt is adhatnak az otthonmaradottaknak afelől, hogy milyen sor­suk van odakint a magyar munkásoknak és érdemes-e ott munkát vállalni. A mérnökök­nek egyúttal módjuk lesz körülnézni, tapasz­talatokat szerezni és bizonyos, hogy idővel mérnöki tudásukat is felhasználhatják, hi­szen a magyar mérnököknek mindenütt kitű­nő hírük van. A kivándorlást és a munkások követitését az Országos Munkaközvetítő Hivatal irányítja. — Nyugdíjasok partasza. Egyik nyugdíjas olvasónk írja: Husvét előtt az összes posta- hivatalokhoz rendelet jött, hogy úgy az álla­mi tisztviselőknek, mint a nyugdíjasoknak illetményeit — tekintettel a húsvéti ünnepek­re — ne elsején, de már harmincadikán fi­zessék ki. Ezt a méltányos rendeletet azon­ban az utolsó pillanatban úgy módositoíták, hogy az illetményeket mindenkinek, csak a szegény nyugdíjasoknak ne fizessék ki, mivel ezek várhatnak. Tisztelettel kérdem: micsoda demokratikus gondolkozás ez? Ha annak a nőtlen, húszéves kezdő tisztviselőnek illetmé­nyeit ki tudták fizetni 30-án. miért nem fizet­ték: ki az öreg 70—80 éves, 30—40 évet szol­gált nyugdíjasnak is, hogy legalább húsvét­ikor ö is egy-két jobb falatot ehessen?! Kér­jük tisztelt képviselőinket, hogy az ilyen igaz­ságtalan bánásmód ellen lépjenek föl ea'é- ’lyesétu

Next

/
Oldalképek
Tartalom