Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-02 / 76. (2001.) szám
6 1929 április 3, Merte, „Oh du lieber Ámgustin“ Egy nevezetes bécsi jubileum * Bécs, április hő. Bécsi antikváriusok lomtáráiban kutatva véletteaiül feüfedezteim, hogy kétszázötven esztendő]© amnraik, hogy az egykori császár- városiban annyira dühöngött a pestis, hogy a* akkori lakosság nagy részét Mpusatótotta. Béicsi újságok braooyÁra megemlékeznek majd: erről a gyászos és borzalmas Jutodleoan- ről, de az 5 forrásaik sem lehetnek mások, mint a régi krónikák és feljegyzések és az általam felhafjszoTi, most már alig kapható: Ruformarai „AHte© urad Neues Wien" című könyve. A tinemlbetedSk század második feléneik telén áüWKtag Magyarországiból harcolták he Bécsibe a pestiét. Eleinte szórványos esetek fordultak elő és a hiányos orvosi ismeret ezekkel nem tödott vagy nem is iparkodott megkezdeni. A forró nyár, a t©b/b mint fogyatékos egészségügyi intézkedések a szörnyű járványt hatalmasra növelték. A szerencsétlen városiban az emberek úgy höGottak, akár ősszel a legyek. LeepoM császár is elmene- kffltt a magasan fekvő Leopolsksibergre és első dolga volt engeeEielésüi templomot építed. Az égi hatalom nem könyörült. A vagyonosak egy ideig könnyen vették a dolgot és elnevezték a kolerát „eaegénybetegség- nék". Csakhamar észrevefoették, hogy a kolera a kegdemokratikösiaibb nyavalya, amelyik nem ismer különbséget ember és ember között és minden osntályibőí válogatás nélkül szedi áldozatait. Amint a régi krónika Írja: „A hnMkkal zsúfolásig megrakott szekereken egymás mellett feküdtek nemesek és egyszerű polgárok, aggok, nők és gyermekek, gazdagok és koMosok.** Manaod Masszák®: regénye, az 3 prémesei após!" jnt eszünkbe, amikor a milánói pestist írja le. Ebből a Mree regényből (Mm filmdrámát is készítettek. Megdöbbentő éfeShüséggel je- lanetezrte a Mmnemdezd azokat a rémségéé képeket, amikor a pestisei hulláikat összeszedik és szekereken el&Záiliütják. Ilyenformám lehetett ez 1679-ben Becsben w. Régi metszeteken MtfátŐ a pestisszolgák (Peefknechte) rettenetes munkája. Később már erre sem akadt válMkozó, bármilyen árat is kínált ért© Bécs városa. Még a megkegyelmezett balálraftéHtek is vonakodtak a betegeket a pesfciekórházfoa azáJMtani, amelyik a Waehring környékén volt és a nép ..Backenherraelnek" nevezte. Irtózatos félelem szállta meg a várost ég mindenki utolsó óráját érezte eSkövefkezm. Mint ilyenkor el- k«rüIheteÖ!en, minden rend és fegyelem felbomlott A söpredék szabadon garázdálkodott Raboltak, gyilkoltak, ttvorayáztak. Az életet az utolsó pillanatig ki akarták élvezni, mert senki 9em tudhatta, hogy melyük pillanatban csap le rá orvul a dŐghalál. A papság igazán hősiesen viselkedett Egyes egyháza rendek, mint a szent Bene- ’dek-rendiek, kapusdnuobarátok, izgalmasok, nemcsak ápolták a betegeket, hanem tízezrével el is temették a halottakat Számos pap esett áldozatául a fekete halálnak. A feljegyzések szerint többszáz csupán a Benedek- és kapöcümwrendlből. Alig néhány hónap alatt Bécs városéiban ötvenezer ember halt meg. A környéken ennél is több, úgy hogy százhúszezer embernél többre becsülik az elpusztultakat. A nagy tragédia nem nélkülözte a tragikomikus részletet sem. Élt ebben a rémes időben Bécsiben egy férfin, akinek nevét etídíig a leggondosabb kutatóiknak sem sikerült felfedezniük, úgy hogy mint a „lieber Angustin" lett halhatatlan. Ezt a vidám fickót tőrőknetszeti bécsi humora a leggyászosabb időkben sem hagyta ©L Dalolva, dudálva és táncolva járt Bécs utcáin és mulattatta veszendő embertársait A* ösmeretien népénehea énekelt© először az „Oh du láeber Apgustia, alüee ist htn“ szöveggel azóta ie népszerű daít. Addig mulatott és ivott ez a jókedvű legény, míg a valóság vagy a legenda szerint hatalmas mámorát egy est© az uooán akarta ifoiakudni. A mostani bécsi hetedik kerület környékén történhetett ez a végzetes eset. A kolerásoknt szedték össze és bizony a szegény Augustint is jogosan vélték hullának. Szekérre dobták és beleibaji/tották a közös siTgödörbe. Mikor másnap krijózanedott, neim igen lehetett ínyére a néma tármaág, de nem tűdéit eddig kávepgjflajnri a tönaegewbóft, amftg ia pesti ses emberek üggyel-bajjal ki nem rámoigálták onnét. A krónika azt mondja, hogy a kedvelt népénekes humor árnak ez a kellemetlen kaland sem ártott, de utána mégis rövidesen meghalt. Bécs városa kegyeHetesen emlékezett meg a „lieber Augustin" rejtélyes szerzőjéről. Scherpe szobrász szép „Angustin kútja" a nagy kolera örökké vidám tanúját is úgy tünteti fel, amint dudájával jókedvűen táncol és évszázadokat túlélő híres dalát énekli. Jókai is megemlíti „Szeretve mind a vérBeregszász, április 2. Beregszász ... Valamikor vagyonos város volt, most azonban már csak elkeseredésben gazdag. Beregszász szomorú példaképe annak, hogyan lehet egy virágzásnak induló várost mesterségesen tönkretenni. Egy város, amely nem akart mást, mint dolgozni és fejlődni, ehelyett ma teljesen tönk- remenve, néhány embernek kiszolgáltatva, a nyomorban vergődik... Beregszász hajdan A határok megváltoztatása előtt Beregszász vármegyei székhely volt, kereskedelme mesz- sze vidékre kiterjedt és ipara még a háború- előtti években fejlődésnek indult Szőlője, bora általánosan elismert volt és borkereskedelme a kőzépeurópai borpiacon lényeges súllyal bírt A város lakosságának minden politizálása a követválasztásbán merült ki, de ez a politikai tevékenység is a legnagyobb megértéssel ment végbe. Iskolái híresek voltak, a beregszászi állami gimnázium az első hasonló intézetek között foglalt helyet. Társadalmi viszonyai ideálisak voltak. A vezető családok és társaságok nem vontak maguk körül válaszfalat, nem voltak kasztrendszerek és a közérdek tényleg közérdek volt. Kevés olyan vidéki város akadt, ahol a lakosságban annyi kulturaszeretet élt, mint Beregszászon. Uj idők jöttek azonban, a határok eltolódtak és mert Beregszász szinmagyar város, kimondták, hogy nem tud és nem akar a köztársaság kereteibe beilleszkedni, pedig Beregszász magyar lakossága nem akart mást, mint dolgozni és fejlődni. Beregszász most S most, amidőn több, mint tíz év telt el azóta, hogy Beregszász uj impériuim alá került, ahelyett, hogy a város fejlődött volna, teljesen leépítették, mert a kormányzatot lelketlen emberek egyéni érdekből félrevezették és a várost denun- ciálták. Beregszász város lakossága nem érdemli meg azt a bánásmódot, amelyben a kormányzat részesíti, Beregszász magyar lakossága most — éppen úgy, mint régen — nem akar politizálni, a törvények ellen véteni, de ami- korára az illetékesek ennek tudomására jöttek, már késő volt... Beregszász a leépítés következtében teljesen visszafejlődött, Beregszász tönkrement... Beregszász gazdasági élete A város gazdasági élete egyenlő a semmivel. Ipara és kereskedelme pang, borpiaca, amely a város nagyrészének megélhetést nyújtott, mint a P. M. H. több ízben jelentette, válságba jutott. A beregszászi bornak ma nincs értéke, külföldről olyan hatalmas mennyiségű bor özönlik a köztársaságba, hogy a beregszászi bornak, amely valamikor exportcikk volt, még a belföldön sincs piaca. A borkereskedelem válságát fokozza a magas fuvardíj. pádig" oiami regényében. A pestis szokatlanul hosszú ideig dühöngött, mig egyszer valahára busvét táján mégis csak véget ért. Raurihmülier oszlopa hirdeti ezt az örvendetes eseményt a Gra- benen. Az elegáns eétálők közűi, akik a napfényes déli órákban itt koraóznak, kevesen gondolnak kétszázötven esztendők után a régi Bécsnek e rettenetes időszakára, de azok sem, akik az „Oh du lieber Augustint" dúdolják. Jött azóta, a közelmúltban, még a hajdani vészes pestisnél is szörnyűbb és kegyetlenebb eniberpusztitáis! A nevezetes bécsi jubileumot mégsem árt a mai kor embereinek emlékezetébe idézni. Péterfi Jenő. A külföldi borok Prágába való szállítása lényegesen olcsóbb, mint a beregszászi bor fuvardíja Prágáig. A borfogyasztási adó szintén akadálya annak, hogy a termelő megfelelő árban értékesítse borát. Mintha a sors is Beregszász ellen esküdött volna ... Nemcsak a kormányzat, hanem a természet is mostoha a jobb sorsra érdemes lakossággal szemben. Az elemi csapás most negyedszer pusztítja el Beregszász bortermését. A hosszú és szokatlanul hideg tél olyan nagy fagykárt okozott a szőlőhegyekben, hogy az idén egyáltalán nincs kilátás termésre. Az adóhivatal viszont nem méltányolja a beregszászi szőlőgazdák sanyarú helyzetét, nem látja be, hogy három óv óta a szőlőtermés még a megmunkál tatása kiadásokat sem fedezi és súlyos adóterhek nehezednek a szőlőbirtokosok vállára. A gazdák nagyrésze végső elkeseredésében elhatározta, hogy az idén meg sem munkáltatja szőlőjét Beregszász szeszipara is virágzott valamikor, most azonban a szesz-manipulációk következtében az is válságba jutott. Egyedül a faipar virágzik itt, ez azonban nem pótolja a válságba került bor- és szeszipart és ennek következtében Beregszász kereskedelme teljesen elvesztette jelentőségét. A volt vármegyei székhelynek hatalmas kiterjedésű környéke volt, az uj határváltozás elvágta vidékének nagy részétől és a megmaradt községek — Beregszász leépítése folytán — más városok felé gravitálnak. Uj emberek A lakosság nagy része elszegényedett és a vagyonok eloszt ód ása megszűnt. Különböző politikai jutalmazások, üzleti kapcsolatok lehetővé tették, hogy a vagyonok néhány család kezeibe kerüljenek és mig ezek a „kiváltságosak" a vagyonszaporitást mindegyre eredményesebben végzik, addig a lakosság zöme nemcsak szegényedik nap- ról-napra, de adósodik is. A vagyonszerzés és a politikai érdemekért való csörtetés természetesen a régi Beregszász társadalmi rendjét teljesen fölborította. A régiek letűntek és uj emberek kerültek a fölszinre... Akik azelőtt politikával sohasem foglalkoztak, máról-holnapra vezető politikusok lettek és ezen pozíciójukat, ha nem is ugyan egy pártban, — állandóan megtartják. Megtörténik, hogy valamelyik választáson valamelyik politikai párt vezéreként szerepel, a következő választáson azonban ennek a pártnak legnagyobb ellenfele, mert érdeke ezt kívánja. A lakosság egy része fölül ezeknek a vezéreknek és gondolkozás nélkül megy utánuk. Beregszász város Beregszász város helyzete sem a legrózsá- sabb, a szomorú emlékű hároméves kormánybiztosi rezsim igen rossz hatással volt a város gazdaságára. Beregszász város kormánybiztosa, mint ismeretes, fa-kereskedő volt, akinek működése alatt megtörtént, hogy a régi törvényszék palotáját, amelyet renovál- tatni lehetett volna, lebontották. A kereskedők, akik ígéretet kaptak arra, hogy a régi törvényszéket lebontás után rögtön fölépítik, fabódékba költözködtek át. Csaknem három év telt el azóta, a régi törvényszék még mindig nincs fölépítve és a kereskedők a bódékban teljesen tönkrementek. A kormánybiztosi rezsim másik ténykedése a három millió korona értékű vágóhíd fölépítése volt. A leépített és a környékektől elvágott Beregszásznak nincs szüksége ilyen drága vágóhidra, a kormánybiztos, aki szabadon, a lakosság megkérdezése nélkül gazdálkodott a város vagyonával, ennek ellenére fölépítette a vágóhidat és több millió koronás adósságot akasztott a város nyakába, amelynek kamatait maximális pótadóval kell a lakosságnak fedezni. A város nemrégen visszanyerte önkormányzatát és a képviselőtestület igyekszik a város gazdasági helyzetét a lehetőség szerint szanálni és talán az idén sikerülni fog a régi törvényszék helyére palotát építeni. A legtöbb hivatalt áthelyezték Beregszászból és most a betegsegélyzőtől kezdve, majdnem minden ügyben Ungvárra kell utazni. Ha egy beteget meg kell röntgenezni, Ungvárra küldi a betegsegélyző annak ellenére, hogy Beregszászon is van röntgenapparátus. Megsemmisül a kultúra Kultúra tekintetében Beregszász erősen visszaesett. Valamikor kulturaszerető volt Beregszász és most a rossz gazdasági viszonyok következtében a lakosság a legnagyobb közönyt tanúsítja kul túr mozgalmakkal szemben. Többizben indítottak akciót egy magyar diákinternátus létesítése érdekében, anyagi nehézségek miatt azonban nem sikerült Ruszinszkó egyetlen magyar gimnáziuma szegény diákjainak magyar internátust létesíteni. A magyar színházat, amely egy év után ismét Beregszászba érkezett, sem támogtaja Beregszász s amint a P. M. H. már jelentette, érdeklődés hiányában két este nem lehetett előadást tartani. A mindennapi kenyérért verejtékkel küzdő lakosságnak nem áll módjában színházba járni, a vagyonosabb osztály viszont nem tartja kötelességének támogatni a színtársulatot, amely a magyar kultúrát terjeszti. Megfelelő színházterme sincs Beregszásznak. Két évvel ezelőtt egy millió korona költséggel a kereskedők építettek ugyan egy székházat színházteremmel. A székház azonban nem úgy épült föl, hogy kultúrpalotának megfeleljen. A színházterem keskeny, a színpad kiesd és öltözőt elfelejtettek építeni. Most, hogy a leégett vármegyeházát fölépítik, társadalmi akció indult meg az irányban, hogy a hatalmas épület egyik termét színházteremmé alakítsák ál A hivatalos tényezők az akciót szívesen támogatják, néhány ember, aki a kereskedők székházánál anyagilag érdekelve van, mindent elkövet, hogy ezt a szín házépítési akciót elgáncsolja s igy megtörténhetik, hogy Beregszász továbbra is színház nélkül marad. Kulturközöny tapasztalható a könyvvásárlás terén is. Beregszászban az utóbbi években úgyszólván egyáltalán nem vásárolnak könyveket. Ennek oka szintén a rossz gazdasági viszonyokra vezethető vissza. A lakosság anyagi helyzete ugyanis nem teszi lehetővé, hogy könyveket vásároljon. Nincs megfelelő könyvtára sem Beregszásznak, ahol a lakosság kulturigényeinek megfelelő könyveket kapjon. A községi könyvtárt rövidesen megnyitják és igy kilátás van arra, hogy a lakosság jó könyvekhez juthat. Újságot azonban mindenki olvas. Utolsó veszélyek A mostoha bánásmódra igen jellemző a beregszászi kórház esete. A közkórház, mely a háború előtt megfelelő volt, most kicsinek bizonyult. A télen megtörtént, hogy egy kórházi ágyon 2—3 beteg is feküdt A régi épületek egyre „jobban rongálódnak és ha sürgősen nem kezdik meg a kórház renoválását, a kórház egy része használhatatlanná válik. Ezt tudják jól az illetékesek és mégsem sietnek a kórház segítségére. Beregszászt talán nemcsak azért részesítik mostoha bánásmódban, mert lakossága sziu- magyar. Beregszász leépítéséhez nagyban hozzájárult avmai hivatalos politika, amely mindent centralizál. Ez a politika most egy újabb és érzékenyebb veszéllyel fenyegeti Beregszászt. Magyar törvényszékét a fővárosba, Ungvárra akarják áthelyezni. Beregszásznak a törvényszék még egy kis forgalmat csinált és a város sorsa a törvényszék elvitelével meg van pecsételve. Beregszász szerencsés fekvésénél fogva alkalmasabb a törvényszéki székhelyre, mint Ung- vár, ezt azonban nem láítják be a centralizálásra törekvő tényezők. Ez a kérészi metszete Beregszásznak, amely a csehszlovák tízéves impévilim alatt, teljesen visszafejlődött és most már hiába jönnének Beregszász segítségére, a meg nem értett várost már nem igen lehet megmenteni. Beregszász már elvérzett. Első szlovák ékszer-, arany- és ezfistgyár Tulajdonosok 8 FROSTIG TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon O-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszkőzlünk Szomorú riport az elvérzett Beregszászról A szinmagyar város kultúrája megsemmisült, gazdasági élete tönkrement — Könnyes szemle a romok fölött
