Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-06 / 79. (2004.) szám

2

1929 április 6, wwartwá.

Az iskolareform nagy ankétiára 107 cseh-morvaországi és 3 szlovenszkói tanférfiu kapott meghívást

— RuszinszkóbAI senki s a magyarság részérdi senki —

Prága, április 5. A jövő hét hétfőjén megkezdődik az iskolareform ügyében a régen előkészített nagy ankét. Az iskotaügyi minisztérium az ankétra 110 személyt hívott meg. A meghívottak között szerepel 34 cseh és négy néniét tanár, hat tanító, öt tanítónő, továbbá 11 iskolaigazgató. Szlovenszkóról osak három embert hívtak meg. Ruszinokéból pedig egyetlenegyet sem. Érdekes, hogy az ankét az általános iskolareformra vonatkozik, maga Stefánek iskolaiigyi miniszter fogja vezetni s mindamellett szlovák létére nem fektetett súlyt arra, hogy az ankétra S'zlovenszkóból többen kapjanak meghívót. Teljesen kizárta az ankéten való képviseletből a több mint háromnegyedmilliós magyarságot, és mi sem természetesebb, mint hogy rendes szokáshoz híven Rusainszkórél teljesen megfeledkeztek. Az ilyen ankét eleve nem lehet tárgyilagos és Szlovenszkó, valamint Ru- szinszkó joggal tekinthet pesszimizniussai az ankét eredményei elé. Az ankétet négy napra tervezik. 1

Törköly József dr. szenátor interpellációban panaszt emel a rozsnyői magyar lapok elkobzása ellen

Prága örökre leszámolt (lodzsával?

HHnka lapja a szlovák politika aj alternatíváiról

Prága, április 5. A Slovák mai számának ve- Bórcikke érdekes megvilágításba helyezd a Hodzsa bukásával előállott politikai helyzetet. A cikkíró véleménye szerint a szocialista körök mindent megtesznek arra, hogy Hodzsa, akiben családiak, többé vissza ne kerülhessen a politikai éíetbe. Egy idő óta a szocialisták a katolicizmus felé uj taktikát vettek fel s felhagytak a régi támadásaikkal. Ezt a Slovák egyrészt a marxizmus csődjének, másrészt: a modus vivendinek és a katolicizmus nemzetközi megerősödésének tulaj donit ja, de neon utolsó mértékben köszönhető ez szerinte a katolikus akció által vezetett céltudatos „keresztény demokráciának". A szocialisták arra számítanak, hogy a politikai életben egészen uj' emberek veszik át a vezetést, kik a katolicizmust jobban fogják kidomborítani, mint Hodzsa, aki protestáns létére is elsőnek kezdett politikát a Szent-Venceli tradíciók alapján- így az agrárpártban mozgalom indult meg az irányban, hogy a párt Szlovenszkón az evangélikus papi törvényhozók számát csökkentse, nehogy a pártot a protestantizmus reprezentánsaként tüntethessék föl. A szlovák néppárt ebben az uj irányzatban azt látja, hogy továbbra is a kormányban marad.

A Slovák vezércikkének eme gondolatmenetében a legérdekesebb az a rész, mely Hod- ssa személyéről szól.

— A prágai politikai körökben bizonyosra veszik, — írja többek között a lap — hogy Hodzsa nem tér vissza többé a politika porondjára. A minisztérium éléről való távozása e körök véleménye szerint egyértelmű a csehszlovákiai politikai életből egyszersmin- denkorra való távozásával. Ezt a nézetet egyik oldalon maga Hodzsa is megerősíti hallgatáséival, mig a másiik oldalon azt várják, hogy Hodzsa szlovák alapon kezd majd uj politikát. Volt idő, amikor Hodzsa mát-már túlnőtt az összes cseh politikusok fején. A versenyben azonban elbukott

Nem bizonyult elég erősnek arra, hogy a csehszlovák politika vezére és reprezentánsa legyen. Hogy azt mégegyszer megkísérlője, az szizifuszá munka volna. Nem marad tehát más hátra, mint hogy Hlinika oldalán mutassa be képességeit a nagy és apró nemzeti jogok kivívásával. Prága ettől fél legjobban, mert egyes centralisztikus körök itt a maguk régi vezetőjével, parancsnokával és informátorával: Hodzsávul találnák szembe magukat s számos tervezett, vagy folyamatban levő szlovákellenes akciójukat zsákutcába vezethetné, leálcázná és kellő időben paralizálná— A* Erzsébet-korat és a Kertcsz-ncca sarkán állítják fel Rákosi Jenő szobrát. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: A Rákosi szoborbizottság ülést tartott, amelyen megállapodott, hogy a Rá- koei-szobrot az Erzsébet korút és a Kertész-ucca találkozásánál lévő térségen állítják feL.

Prága, április 5. Törköly József szenátor, a magyar nemzeti párt országos elnöke, a rozsnyői lapelkobzások ügyében tegnap interpellációt nyújtott be az igazságügyminiszterhez. Az interpelláció a következőképp hangzik:

— A roz&nyói hírlapok cenzúrázása mindig speciális volt. Helyben nincs ál lam - ügyészség, a lapokat a szétküldés megkezdésével egyidejűleg be kell mutatni a rend-; őrségnek, ahol nincs ember, aki a magyar nyelvet tökéletesen bírná. C-sak ennek tulajdonítható, hogy a legártatlanabb és az államra nézve legközömbösebb tartalmú közlemények miatt is elkobozzák a lapokat. Az ügyészség csak az elkobzás után értesül ennek megtörténtéről, persze, minden esetben i magára veszi az elkobzás elrendelését. Tény azonban az, hogy az elkobzás sohasem az ügyészség, hanem a rendőrség rendeletére történik.

A rendőrbiztosság Temetője, Mywliveeék János egy árva szót sem tud magyarul — magyar városban. Neki az official fordítja le, aki azonban hibásan beszél magyarul. Jogi tudása meg egyáltalán nincs s végeredményben mégis csak ő a „cenzor". Bizony ebből aztán csodabogarak származnak, aminek illusztrálására szolgálhat a „Rozsnyói Hírlap" folyó évi március 10-iki, 10. számának

az elkobzása, amelynek vezércikkéből a cenzúra ezeket a részeket törölte:

A magyar ifjúságért

Újra felharsant a hivó ezó. A szlovenszkói magyar társadalom vezérei csatasorba hívják a kisebbség keserű kenyerén élőket. ltjaink iskoláztatása újabb áldozatokat követel. Segítség

nincs, C6ak önmagunkban. Iniernátusokban nem kapnak helyet a mi fiaink s leányaink, kedvezményekben nem részesülhető mert ezek másoknak kellenek. Hasztalan minden tehetség és szorgalom, hasztalan a kiváló vizsgaeredmény, csak mostoha gyermekek maradunk.

A hivó sző elhangzott. Vájjon Rozsnyó szive megdobbant-e arra? Vagy talán jégkéreg vonta be? Emlékezzünk csak a saját fiatalságunkra, főiskolai éveink tiszta idealizmusára, a minden szép és nemes iránt fellobbant lelkesedésünkre, a feszülő akaraterőnkre, — mi lett volna, ha mindezt derékba töri a nyomorgás?! És állják hősiesen. Kitüntetésekkel vizsgáznak, a magyar névnek elismerést szereznek. Hát szabad-e bármi eimen észrevétlenül elmenni mellettük?

Uj csapásokat kezdenek, uj formákat hoznak. Ezt csinálta minden nagy kor fiatalsága. Még ha nem is értjük meg teljesen, akkor is kézen kell fognunk, mert magában véve is garancia nekünk, hogy magyarok. Mozduljunk hát érdekükben. Segítsünk, mert csak mi segíthetünk!

A Regényéi Hírlapét m elmúlt Üt folyamán

hatszor kobozták d, hasztalan volt minden jogorvoslat. A legutóbbi esetnél a bírósági

végzc® megjegyezte, hogy a lap beszüntethető. Az ugyancsak Rozsnyón megjelenő Sajóvidék hasonló sorsban részesült E* érben mór kétszer kobozták el.

A fentiek alapján kérdezem m Igazságügyminiszter Úrtól:

1. Vau-e joga a rendőrségnek sajtótermékeket elkobozni?

2. Hajlandó-e intézkedni aziránt, hogy a Rozsnyón megjelenő magyar sajtótermékek ellenőrzését magyarul tudó s a sajtótörvényt ismerő hivatalos személy végezze?

A Ikétzátasajtó

(ffte fOoor rviifk Étke Seren Xocks

Krtft: Hátúm Walttme.

(60)

Ugyanebben az időben, amikor ezek történtek, Bertram Codynak az a gondolata támadt, hogy azokat az eseményeket, amelyek ezekhez a fejlődményeklbez vezettek, írásban meg kell örökíteni, nehogy később az összeesküvők bármelyikének eszébe jusson, hogy a maga felelősségét csökkentse vagy megtagadja. Ezt a leírást valamennyinek alá kellett írni és biztos helyre letenni, ahová egyik sem léphet be egyedül, osak az összeesküvés valamennyi tagja egyszerre. A hely már meg volt adva. Hol lehetett jobban megőrizni a titkot, mint a hétzáras ajtó mögött? Mivel az ajtó a gróf halálakor még nem érkezett meg a milánói cégtől, a gróf koporsóját a hatos számú kain ara egyik oldal,fülkéjében helyezték el. Közben felszerelték a huszonegyes kamara vasbeton ajtaját és annak hét kulcsát Havelook doktor vette őrizetbe. Ezeket a kulcsokat most az összeesküvés tagjai között osztották szét és ezt az iratot a kamarában álló kőurnába helyezték.

Ez idő szerint tehát Selford lord Staletti gondozása alatt áll. Testileg hatalmasan fejlődik, nevét azonban elfelejtette és még ma is csak gyermekjátékszerekben leli kedvét. A két gyermekember úgy tesz és vesz, amint Staletti parancsolja nekik, a zord időben is csaknem megzetelnül játszadoznak a parkban, írnélk’lil, hogy panaszkodnának, vagy hogy heílemetlenül éreznék magúkat. Staletti ösztönzésére és Havelook kívánságára Mr. Bertram Cody nőül vette Mrs. Cawlert, ámbár... (ezek a szavak többször át voltak huzva tintával, Dick azonban mégis kibetüzte őket) ... a jövőre vonatkozólag egészen más tervei voltak.

Az aláírók nem félnek a felfedezietés eshetőségétől. Lord Selford egyetlen élő rokona egy távoli unokaöccse, aki még az öreg lord életében megszakítóit minden kapcsolatot a Selford-családdal.

Mr. Havelocknak az a szándéka, hogy .később köztudomásna adja, hogy Selford lord hosszabb tanulmányútra a külföldre utazott.

Eskünkkel erősítjük, hogy ez a közlés gzó- ről-szóra megfelel a valóságnak."

33.

Késő este volt már, amikor Dick hazatért londoni lakására. Lassan nyitotta ki ruhaszekrényének bükörajtaját. A kulcs egy percre mozdulatlanul állott kezében. Egy halavány arc nézett ki az árnyékból, tört szemek borzalmas panaszokkal vádaskodtak.

— Megbosszultalak, Lew Pheeney, — suttogta Dick- — Meg kellett halnod, mert Staletti egyedül akart hozzájutni az okmányhoz és ka akarta nyittatná veled az ajtót. Tudtad a titkot, meg kellett halnod. Sokan követtek a halálba és még egy ember követni fog . . .

Az ablakhoz lépett és kibámult az alkonyatba. Kemény vonások húzódtak orrától a szájúiig. Mert t>á,rmilyen különös is volt, Staletti gyűlölte a legjobban ezért a gaztettért. Minden mást el törül majd az idő jótékony keze ... a seb megmarad. Lew Pheeneyt soha sem fogja elfelejteni. • • • - ■ • ■

Egy óra uralva megállóit autója a Conamstreet 107. számú háza előtt. Tekintete bizonytalanul repült fel a jód ismert ablakokra. Nagyon lassan lépett a házba.

Sybil az ajtóban fogadta. A megváltás mosolya Ült vonásain, a/mikor megpillantotta és ez a mosoly kártalanította, őt minden aggodalomért és gondért, amit a leány miatt ki kellett állania.

— Hála Istennek, csakhogy itt van már, — suttogta csöndesen. — Ha tudná, mennyit aggódtam ön miatt, amikor anyámmal magára kellett hagynunk a kastélyban, bár ... — itt elakadt a hangja — mindaz a borzalmas dolog, ami történt, az ón szivemet terheli. De kérem, jöjjön be. Bár egyedül vagyok, de csak nem hagyhatom az ajtó előtt állani.

Előre ment és kinyitotta a fogadó szoba ajtaját.

— Igaz, hogy Bajvelookot letartóztatták? Benne van az összes újságokban.

Diók bólintott.

A leány megborzadt.

— És Selford Manor már csak füstölgő ram ?

Diók igennel féléit. Aztán hozzáfűzte:

— Tudja-e, hogy az ön vagyona, amit tegnap éjszaka lenyelt a lángtenger?

— Az én vagyonom? — Értetlenül nézett rá.

— Lord Selford halott, —- mondotta Diók ünnepélyes komolysággal. — ön a törvényes örököse. — Röviden elmondta, hogy mi történt, mert a sajtó még nem közölhetett minden részletet.

Amikor Selford lord tragikus sorsáról beszélt, könnyek lepték ei a leány szemeit. Egy ideig hallgatva ültek mindketten egymás mellett és gondolataikba merültek el. Áztál

Zsifkovics miniszterelnök a „szerbek, horvátok és szlovének jugoszláv királyságáról"

Kolerád, április 5. Zsifkovics miniszter* elnök a tározó két miniszter tiszteletére bankettet adott. A miniszterelnöknek a banketten elmondott pohárköszöntőjét a belgrádi lapok szenzációsnak jelzik. Zsif- kovics ugyanis, mintán méltatta a két miniszter munkásságát, a következő szavakkal fejezte be beszédét: „Éljen a szerbek, horrátok és a szlovének jugoszláv királysága!" A lapok a befejező mondatban uj kormányprogramot látnak és ebből arra köveik estetnek, hogy a miniszterelnök az uniparisztikng jugoszláv királyságot akarja megteremteni.

Levegőberepült egy autógarázs Konstanzában

Kon stanza, április 5. A város kikötőjében levő egyik autógarázsban tegnap felrobbant egy négyszázliteres, sűrített levegővel telített tartály. A robbanás irtózatos hatású volt. A légnyomás következtében a garázs épülete beomlott. A szerencsés véletlen folytán az épületben csak két soffor és egy munkás tartózkodott, akiket eszméletlen állapotban, haldokolva szállítottak a kórházba. Az anyagi kár óriási, mivel a garázsban lévő összes autók tönkrementek. A vizsgálatot megindították.

Hankau a nankingi kormány kezében

London, április 5. A Times sh angliai jelentése szerint a nemzeti kormány hadserege mindkét fronton megverte a vuha- ni csapatokat. A lázadók pánikszerű visz- sKivonulásuk közben kiürítették Hankaut, ahol a lakosság nyugtalanul várja a kor- ménycsapatok megérkezését. A hankauiak ezrével menekültek az idegen negyedbe, mert a esőcselék garázdálkodásaitól féltek. Hankauban kihirdették az ostromállapotot. A nemzeti kormány csapatai a közeli órákban bevonulnak a városba. Vuhantól délre tíz mérföldnyire sulyog harcokra került a sor. A hetedik kantoni had őszlódkHrát

Igénylők kérjék a Csizi lód Brőm Fürdő Prospektusát

tály parancsnoka a vuhani hadseregtől átpártolt a nankingiakhoz és ezzel lehetővé tette Csankajstek áttörését. A vuhani hadsereget csaknem egészen bekerítették. Szinjanghiból érkezett jelentések szerint Feng keresztény tábornok csapatainak egy hadosztálya átlépte Hónán határát, hogy az elkövetkező harcokban a nankingi kormány csapataival karöltve harcoljon a felkelők ellen.

szeretetteljesen fogta meg a leány kezét.

— ön most nagyon gazdag, Sybil. Újból fel- ópitteti a kastélyt. Uj nemzedék keletkezik és nő fel a napos, tágas helyiségekben. Egy nemzedék, amelynek nemesi ereiben polgárvér folvik végig és erőt, meg életet sugároz . . . Oh^ Sybil . . .

Félre fordította tekintetét.

— Mi az, Diók? — kérdezte és várakozás- teljesen hajolt feléje.

— Mindez nem tesz majd túl nagy különbséget?

— Különbséget? Nem értem önt!

— Nem változnak meg majd az érzelmei, ha az életnek minden kapui kitárulnak most ön előtt?

— De hát mit tud ön az én élezéseimről? — kérdezte Sybil incselkedő hangnemben. Ismét a régi Sybil volt.

Dick tekintete bátortalanul réved! el. Bátortalan nevetés jelent meg szép, energikus száján.

— Mindent és ... semmit — válaszolta lassan.

—■ Mondjuk, hogy semmit -- diadalmaskodott Sybil.

— Jó, tehát semmit, — hagyta helyben kis- hitüen Dick. Hirtelen azonban beléesapott valami és szemei hetykén felvillantak.

— Azonban az én érzelmeimről annál többet tudok. Szabad-e róluk beszélnem?

A leány szája most lassan feléje közeledett.

— Beszéljen róluk — lehelte a fülébe és vá r ako zás teljesen támaszkodott a férfi székének karfájához...- VEOE. -