Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-02 / 76. (2001.) szám

4 T>RA:<IAlMAGtARHÍRIiAP 1929 április 3, oaeMa. lejtőire jut. A kettős termelési és értékesítési krízisnek alapvető okait kell megfogni és a rendelkezésre álló összes eszközökkel gyógyi- tami. A gazdasági helyzet ilyen komoly felfogá­sának biztató előjelét látja Wekerle Sándor pénzügyminiszter expozéjában, amely abból a gondolatiból fakad, hogy Még a Kellogg-páktum létrejötte óta sem tapasztaljuk a győztes államok részéről leg­kisebb csökkenését sem a fegyverkezésnek. Ezért változatlanul fennáll, sőt mindinkább mélyül a szakadék, mely győztes és legyőzött államok között tátong. A kérdés gyökeres megoldása az volna, hogy nem lenne szabad bizonyos államok fenyegető fegyverkezésének a lehetőséget fenntartani s más államokat még önvédelmük legelemibb feltételeitől is meg­fosztani. A lefegyverzési konferencia, ha létre­jön, valószínüleg nem változtat gyökeresen a7 helyzeten, de legalább szóhoz tud ott jutni minden érdekelt fél. Az a mód, ahogy a nép- szövetség kilenc év óta kezeli ezt a kérdést, megokolja a legnagyobb bizalmatlanságot. az állam pénzügyi rendje a gazdasági erők fen tartásának és rendszerességének a *igg- rénye. Minden szükségletet összefoglaló áttekintés­ben keli látni és ebből kell levezetni az ak­ciónak szerves képét, sürgősségük szerint kell megállapítani az egyes rendszabályok egy­másutánját. Fölöslegesre vagy halaszt hatéra erőt nem pazarolva, mindent koncentrálva a végcélra: Erkölcsi és anyagi megerősödésre kell koncentrálni minden energiát. Berzeviczy Albert a lefegyverzés kérdéséről A Budapesti Hírlap húsvéti számában Ber­zeviczy Albert irt komoly tanulmányt a le­fegyverzés kérdéséről. Ismerteti a népszövet­ség lefegyverzési munkáját, amely oly csodá­latos eredményre vezetett, hogy ma a győztes államok fegyveres ereje na­gyobb, mint a háború előtt volt, holott a legyőzött államok teljesen lefegyve- reztettek. Eleinte mutakozott komoly szándék bizonyos általános lefegyverzési kulcs kere­sésére, azonban ez a kísérlet már az albizott­ságokban megfeneklett. Azután egy-két év telt el kölcsönös támogatási szerződések ter­vezésével, majd következett a genfi jegyző­könyv, mely a választott bíráskodás, a bizton­ság és a lefegyverzés hármas kérdését össze­kapcsolta, de ebből nem maradt meg egyéb, mint a lefegyverzési konferencia összehívásá­nak a terve. Ennek előkészítése végett a nép- szövetség tanácsa előkészítő bizottságot kül­dött ki. Ez a bizottság úgy találta, hogy a le­fegyverzés főakadálya a kellő biztonság hiá­nya, tehát a biztonságot kell előbb megterem­teni. Ezért ki is küldött egy albizottságot a biztonság kérdésének tanulmányozására, melynek elnökévé Benest tették. A népszövetségi paktumnak nyolcadik cik­kelye éppen a lefegyverzést jelöli meg az általános biztonság föltételéül, azóta azon­ban megfordították a tételt: biztonság nél­kül nincs lefegyverzés. Bizonyos engedményt mutat Politis görög kö­vetnek az a felfogása, hogy lefegyverzés és biztonság szorosan együtt járnak, mind a ket­tőt együtt kell megvalósítani A legyőzött államoknak meg kell eléged­niük a népszövetségi paktum biztonságával, ellenben a felfegyverzett győztes államok nem találják meg biztonságukat kényelmes helyzetükben, azok számára Benes feltalálta a „potentiel" fogalmát, amely azt jelenti, hogy lehetnek egy nemzetnek a fegyveres erőn kí­vül is erőforrásai, mint nagyobb létszáma, a lakosság fizikai ereje, harcedzettsége, vagyo- nossága, az ipar fejlettsége, melyek a fe^ve- res erőben kifejezésre nem jutnak, de a nem­zetek mérkőzésében döntő szerepet vihetnek. Ebből az következik, hogy a negyvenmilliónyi francia sohasem érezheti magát biztonságban a hetvenmillió némettel szemben, csak úgy, ha 5 fel lesz fegyverezve, ellenben a tíémet lefegyverezve marad. Egyelőre az előkészítő bizottság szorgalma­san gyártja a mindenfajta szerződésmintákat, melyben a felek egymást biztosítják a meg­támadás ellen és biztosítják a döntőbírósági eljárás igénybevételét. Eddig már 85 ilyen­fajta szerződést kötöttek, de hogy a hálózat helyes legyen, 1770-re volna szükség. Hogyha ez a szám teljes is lenne, akkor is nagy kér­dés, hogy rá kerülne-e a sor a lefegyverzésre. Veniielosz részt kér Görögország számára a német jóvátételi fizetségekből Athén, április 2. A görög képviselabáz ülésén Csaldarisz Kaffandarisz és Papanaeztáziusz képvi­selők felszólították a kormányt, hogy a legenergi- kusabban tiltakozzék a bolgár jóvátételi fizetségek további halasztása ellen s kifogásolták Chamber­lainnek Bulgária javára történt állásfoglalását. Venizelos miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Gö­rögország évente egymillió font sterlinghadi adós­ságot törleszt, viszont ezzel szemben csak 8 millió márkát kap Németország részéről. Ausztria, Ma­gyarország és Bulgária semmit sem fizet Görög­országnak. — Kénytelenek leszünk — folytatta Venizelos — a legnagyobb eréllyel szorgalmazni volt szö- velségeseinknél. hogy Görögországgal szemben a méltányosság álláspontjára helyezkedjenek. Bennünket a legcsekélyebb ellenséges érzület sem vezet Bulgáriával szemben. Lehetséges megoldás­nak tartjuk, hogy a nagyhatalmak Görögország javára lemondjanak a Németország által teljesített jóvátételi fizetségek egy csekély részéről, hogy a Bulgária részéről teljesítmények elmaradásáért kárpótlást kapjunk. A magyar kultuszminiszter három nagy szempontja Klebelshemg Kunó gróf magyar kultuszmi­niszter a Budapesti Hírlap hasábjain prog­ramjának irányelveit a következőkben fej­tette lei: — A népoktatást igazán általánossá akar­juk tenni. Több mint hatvan évvel ezelőtt al­kották meg népiskolai törvényünket s a leg­újabb időkig ez a törvény mégsem volt telje­sen végrehajtva. Kellő számú tantermet és ta­nítói lakást kell építeni s a legutóbbi években több mint ötezer tan­terem és tanítói lakás építését hajtottuk végre. További háromezer tanteremre és tanítói la­kásra most már főleg azért van szükség, hogy a túlzsúfoltságot és a váltakozó oktatást meg­szüntessük, az egészségtelenebb tantermeket eltüntessük és kis falvakban tanítóinknak em­berségesebb lakást adhassunk. így a hatósá­gok is sokkal komolyabban vehetik az isko­lakötelezettség végrehajtását. E kettős akció együttes eredménye, hogy a beiskolázás ná­lunk tény és nemcsak követelmény többé. —- A középfokú oktatásnál és ennek tá­gabb körében a modern nyelvek tanításának egész erővel igyekezünk nagyobb teret biz­tosit aná. a jövőre csak az a szülő adja latinra és gö­rögre a gyermekét, aki maga akarja így és akkor megszűnik az ellentét a szülői ház és az iskola között. Ez vezetett rá a külföldi Collegium Hiingaricumok alapítására, mert csak e réven biztosíthatunk kellőszámu an­gol, francia, német és olasz szakos középis­kolai tanárt. — Felsőbb oktatásunknak a természettudo­mányokba, különösen a technikai tudomá­nyokba kell kapaszkodnia, hogy ezek vívmá­nyait népegészségünk és közgazdaságunk szolgálatába állíthassuk, hogy igy a magyar nemzettest meggyógyuljon, munka- és kere- setképessé váljon. A kisantant kisebbségellenes memoranduma és a két szudétanémet miniszter Ledebur-Wicheln szenátor kritikája az Osusky-féle jegyzék tételeiről — A kisantant eleve elfogadhatatlannak akarja kijelentesni az olyan kisebbségügyi beadványokat, melyeket az érdekeit kisebbséggel azonos nemzetiségű állam nyújt be Prága, április 2. A P-rager Tagblatt mun­katársa beszélgetést folytatott Ledebur- Wicheln német keresztényszocialista szená­torral, aki Mederling szenátor mellett a szu- détanémetség egyik legelső kisebbségi szak­értője- Ledebur-Wicheln szenátor beszélgetése elején a genfi kisebbségi vitával kapcsolatban megállapítja, hogy a szudétanémetség széles köreiben a legutolsó genfi tanácsülés ered­ményeit pesszim isztikusau fogadták és Stre- semarm balsikeréről beszéltek. Ez azonban nem felel meg a tényeknek. Aki a nemzeti kisebbségek tíz éves karcá­nak fejlődését figyelemmel kíséri, az a genfi tanácskozásban haladást vesz észre. Politikai eredmény rejlik abban, hogy Dan- durand és Stresemanm jogi és tárgyi fejtege­téseit Anglia és Franciaország képviselői csak általános frázisokkal tudták elíensulyoz- ni Chamberlain és Briand, akiket befolyásol­tak a kisántant-államofk, követelték az ál­lampolgárok lojalitását, védelembe vették az államok szuverenitását és pálcát törtek a nemzeti kisebbségek asszimilációja mellett. Ma a kisebbségi probléma már fontos eu­rópai kérdés és az európai politika napi­rendjéről nem fog addig lekerülni, amig azt vagy meg nem oldják, avagy a megol­dást egy másik fórumra nem hárítják ál, ka a népszövetség erre alkalmatlannak bi­zonyulna. A német szenátor rámutat arra, hogy a kis­antant államai eddig a kisebbségi jogvéde­lem javítását elutasították. A vegyes döntő- biróságok magyar nagybirtokosok részéről a román, illetve csehszlovák állam ellen be­nyújtott panaszok tárgyalására illetékeseknek jelentették ki magukat s most a kisantant ál­lamainak képviselői Lengyelország és Gö­rögország képviselőivel együtt jegyzéket nyújtottak át a népszövetség titkárságának, amelyben állást foglalnak Dandurand ka­nadai delegátus javslata ellen. Ennek a jegyzéknek a tartalmát csak nagy kivonatok­ban hozta egy íraooiamyelvü svájci lap. Az Osusky által előterjesztett jegyzék a kö­vetkező téziseket hangsúlyozza: 1. A szövet­séges hatalmak és a kisantant között kötött kisebbségvédelmi szerződések szerint a nép- szövetségnél a kisebbségi ügyekben betar­tandó eljárás a kérdést fölvető tanácstag személyi felelősségének elvéire van fölépítve. E rendelkezés nem változtatható meg a szer­ződő államok hozzájárulása nélkül. 2- A népszövetségnek eddigi gyakorlaátn túlhala­dó beavatkozás kisebbségi ügyben a kisebb­ségvédelemre kötelezett állam szuverenitásá­nak megsértését jelenítené. 3. A fönnálló ál­lapotnak a megváltoztatása csak úgy lehetsé­ges, ha a népszövetségi paktum 11. paragra­fusának szellemében a népszövetséghez tar­tozó többi állam hasonló mértékben kötelez- tetnék a kisebbségvédelmi elvek megtartásá­ra. 4. A kisebbségi kérdések tárgyalására bi­zottság alakítása ellentmond a kisebbségvé­delmi szerződések rendelkezéseinek. Kisebb­ségügyi beadványok olyan hatalmak részéről, melyek az érdekelt kisebbségihez az azonos nemzetiség viszonyában állanak (se ratiaohe pár la race), elfogadhatatlanok. Ledebur-Wicheln az első tétel kiindulását helyesnek tartja, de kétségbevonja azt, hogy Dandurand javaslata a kisebbségvédelmi szerződések módosítását jelentené. Egészen helytelen a kisantant második tétele, mert a népszövetségre ruházott kisebbségvé­delmi garanciák érvényesítése nem jelent­heti a szuverén jogba való újszerű, vagy in­dokolatlan beavatkozást, hanem folyománya a kötelezett államok szuverénitását kétség­telenül korlátozó szerződéseknek. E korlá­tozó kötelezettségek vállalása volt ugyanis az előfeltétele annak, hogy a nagyhatalmak elismerték az illető állam önállóságát és területének állományát, A harmadik pont, mely a kisebbségvédelem­nek más, szerződésekkel erre nem kötele­zett államokra val ókiterjesztését követeli, tárgyilag jogos. Végül még nyilatkozott a szemétor orról is, hogy a legutoló tanácsülésen hozott határoza­tok alapján milyen fejlődési lehetőségek adódtak a nemzeti kisebbségek számára- Az Adatéi japán megbízott által benyújtott ja­vaslat alapján megszövegezett határozatok abban csúcsosodnak ki, hogy a Japán, Anglia és Spanyolország képviselőiből összeállítan­dó bizottság a népszövetségi tanácsnak jelen­tést tesz az általános kisebbségi helyzetről Prága, április 2. Egyes cseh lapok néhány héttel ezelőtt azt a hirt közölték, hogy a cseh­szlovák hadseregben ismét bevezetik az egyéves önkéntességi jogot. A Bohémia érte­sülése szerint ez a hir nem felel meg a való­ságnak. Az irányadó hadügyi körök elutasító álláspontot foglalnak el, s ezt nemes,ak poli­tikai, hanem gyakorlati argumentumokkal is indokolják. A tizennyolc hónapos szolgálati időinek tizennégy hónapra való leszállítását megnehezíti a továbbszolgáló altisztek létszá­mának a hiánya s csak akkor lehet majd szó a szolgálati idő csökkentéséről, ha a hadse­regnek nyolcezer továbbszolgáló altisztje lesz. Ez a szám azonban csak évek múltán lesz majd elérhető, mert a hadseregben eddig 5300 rendszeresitelt altiszti állás van, de a legutolsó kimutatás szerint ebből is csak 3232 állás van betölt­ve­Ilyenformán egyhamar nem várható a 14 hónapos tényleges szolgálati idő bevezetése. A továbbszolgáló altisztek kiképzői funkció­ját nagyobbrészt olyan katonák veszik át, akik képzettségüknél fogva igényt, tarthat­nak a tartalékos tiszti rangra, tehát első­sorban a középiskolát és tanítóképzőt vég­zett, egyének. A középiskolát végzett és érettségizett hadkö­telesek bizonyos kedvezményeket élveznek, igy többek között kérhetik a tényleges szol­gáiul; elhalasztását és mint létszám felettiek, a hadseregből való elbocsátásukat. Ha a toatp­és a legutolsó tanácsülésen beterjesztett ja­vaslatokról s ezután az egész problémát a népszövetségi tanács bizottságának keretében részletesebben fogják megtárgyalni. A hármas bizottság összetétele egyáltalán nem kedvező, mert a bizottság egyetlen tag­ja sem ismerheti behatóan a kisebbségi problémákkal összefüggő kérdéseket. A bizottságnak azonban megvan a módja az informálódásra, mert úgy a kisebbségvédel­mi szerződésekre kötelezett államoktól, mint a többi népszövetségi tanácstagtól fölvi- lágositásokat kaphat és követelhet és vizsgá­latot kezdeményezhet. A kisantant államai állítólag közös memorandumot akarnak e tárgyban benyújtani. Miután ebben az eset- bem egy hivatalos, a belpolitikai viszonyokat is érintő lépésről van szó, a kollektív jegyzék nem nyújtható át az összkormány, tehát egyúttal a két német miniszter beleegyezése nélkül. Ez már annál is inkább szükséges, mert a feb­ruár 27.-én a népszövetség titkárságának be­nyújtott jegyzék, amelyről Briand a tanács­ülésen mondott beszédében is említést tesz, nyilván azt a hamis benyomást kelti, hogy a csehszlovák kormányban képviselt német ki­sebbség nemcsak egyetért ezzel a lépéssel, hanem ez a jegyzék teljesen ki is elégíti. vezetésére gondolnának, úgy nemcsak a szocialista pártok részéről szá- mithatnémk erősebb ellenállásra, hanem az agráriusok oldalán is. Általánosságban megállapítható, hogy az in­telligencia a katonai szolgálattal szemben nem viselkedik rokonszenvvel. Ezen ellen­szenv csökkentése érdekében a hadügyi kor­mány ki akarja eszközölni, hogy az aktív ka­tonai szolgálatban eltöltött idő a közszolgá­latban való felvételnél előnyt jelentsen és ezt az időt a közszolgálat szolgálati idejébe, is beszámítsák, tehát az előléptetésnél és a nyugdíjnál is tekintetbe vegyék. Huszonnyolc emberéletet követelt egy belgiumi bányakatasztrófa Brüsszel, április 2. Súlyos bánvarobbaná- si szerencsétlenség történt szombaton éjjel a belgiumi Limburg város közelében. A katasztrófának huszonhat halálos áldozata van. Tizennégy bányamunkás megsebesült. A mentési munkálatok közben beomlás kö­vetkeztében további két bányamunkás halt szörnyet. A bányaszerencsétlenséget, mint a hivatalos vizsgálat megállapította, a szén kitermelése közben használ! robbantási anyag helytelen kezelése okozta. Maga a robbanás 658 méter mélységben történt, éppen a munkásváltás pillanata előtt. Nem állítják vissza az önkéntességi jogot, mert a szocialisták és agrárok ellene vannak mai tényezők az egyéves önkéntességi jog be­Alapittatott 1796 évben Kom Laios otida ipargyáitelep Banská-Bystrica Készítés szálUt i síremlékeket, minden kénemben. Butar- márvány lapokat. Márvány kapcsoló táblákat. Márvány csillárokat. Iparművészeti munkákat, stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom