Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-28 / 98. (2023.) szám

10

1989 Aprifc 88,

rpRKCT-MAGÍaRmmm

Billroth professzor

el késeit páciense

Ma: Tichy Kálmán

Jó minap említést tettem Falvi bácsi kimerit- hetlen tarsolyáról. Arról bizony most is csak az derül ki, hogy mindemre van benne kádencia. Embere vö cigányok? Ojjé! Tud ő olyán príma ember- evést 1782-ből, hogy az újabban eset kismiska hozzá képest. Jóié szí Cházárék? A megtóvelyedett Gházár-Jeszármazott: Károly gyilkosságának esetét úgy tudja, mint senki más. Hogy most éppen Billroth tanár centennáricma az aktuális, hát erről is eszébe jutott egy érdékes emléke, amely magyar vonatkozása miatt érdekes.

1873-ban volt az eset, mikor Billroth tanár már a nagy francia háború tábori orvosi tapasztalataival gazdagodöttan folytatta világhíres munkáját Bécs városában. A kerek világról, messze földről, idegenből jártak hozzá kétségbeesett betegek, olyanok, akiken már senki és semmi más nem segíthetett, ő azután, a csodálatos kezével igazán csodákat müveit, ami megint csak tovább növelte hírét- Valami olyas lehetett az. mint most Finsterer tanárral, aki ma ugyanaz a világberes- ség Billroth akkori szakmájában. Ugyanúgy járnak hozzá, még tengeren túlról is, de még ilyen kis varjúié székből is, mint Rozsnyó, hiszen már itt is valami négy páciense van, akik az ő áldott késével megnegyedelt gyomorral élnek tovább makkegészségesen és középpontjai a szüntelen tréfáknak, hogy im úgy hadijuk, ide s tova egyesületbe tömörülnek a negyfedgyomruak érdekeinek védelmére.

Persze, Finsterernél i«, Billrothnál is előfordulhattak esetek, olyan elkésett, reménytelen súlyosak, melyeken máT nem segíthetett semmi csoda. Ilyen esetről tud Falvi bácsi.

A mondott évben takarékossággal, szülői segítséggé] és egy bécsi ideiglenes állás előlegével megduzzasztotta egyébként szerény tárcáját s nagy bátran nekivágott & világnak, hogy elmenjen megnézni a híres bécsi világkiállítást. Pedig éppen akkor volt a nagy kolera járvány Pesten is, Becsben is, de ő rendületlenül bízott a mindég meleg kis pipájának dezinficieas erejében és nem félt a kolerától sem. Erről az útjáról lesz még más mondani való, (je most csak Érsekujvárott szálljunk ki vele az akkor még nagy nevezetesség számba menő vasúiból. Hajón nem igen volt alkalmatos felfelé utazni, mert azzal biztatták az emberiséget, hogy ha valaki útközben rosszul talál lenni s kolerás tünetek mutatkoznak rajta, azon menten kiteszik a partira.

Éppen déltájban érkeztek Érsekújvárra. A cigánybanda a hagyományos Rákóczi indulóval fogadta a bejobogó vonatot, amely érdekes szokásra nézvést egy odavalósi pógár úgy világosította fel Falvi Jenőt, akkor huszonöt éves boldog ifjút, — hogy erre a tatai Észtérkázy herceg 1867-ben tízezer forintos summát deponált, de még azzal a hozzáadással, hogy Pestről Becsbe robogó miniden vonatnak a Rákóczi induló, a Becsből Pest felé robogónak azonban a Wmdisch- graetz-Marsch dukál.A letétnek évi hát százalékos kamatát, hatszáz forintokat a cigány pontosam kézhez kapja minden óven. Még meleg volt az alapítvány, mikor a Windi'Schgraetz-Mansch huzigálását Bécsböl betiltották, merthogy gúnyt láttak benne. Hiszen nem lehet tagadni, az áLlo- más magyar közönsége mindég rettentő mód ki- kacagfca. Merthogy már akkor is nagyon szerettük Bécset

Falvi ifjú Jenő akkor kényelmesen letelepedett az étterem egyik asztalához és a hozzá Siető pincérnél úri módon megrendelte az ebédét. Sorba minden jókat. Volt pénz abban a tarsolyban, vagy mi? Aüg ült egy kevesett, körülnézett, szemlélődött, hát irnesak benyit az étterembe egy borzasztóan komoly képű libériás főlakáj, körülnéz, helyet keres, a Jenöke asztalánál a vele szemközti széket szemeli ki s arra letesz egy — felfújt gummipámát. Visszamegy az ajtóhoz, kitárja s akikor becso&zog jobbról-balról egy-egy lakájra támaszkodva egy sápadt, töpörödött, láthatóan nagybeteg és láthatóan rémitó nagyiur. A lakájok odavezették Jenőke asztalához s leültették nagy óvatosan. Fáradt, beteg, révedező szemével futó pillantást vetett szemköztijére, aztáD intett egyik lakájának, az kiment s pár pillanat múltán párolgó levese® tállal tért vissza. Abból szedett a merítő kanállal a nagyur tányérjába A főlakáj mögötte állt, mint egy szobor, a harmadik mellette, hogy segítsen. Mert még a kiszedett levest is a lakáj adogatta kanalanként a nagyur Bzájá- ba, mert a kezei, ajkai s az egész feje állandóan reszkettek, mint a nyárfalevél No szegény nagyér, csak immeL-ámmal, szörnyű étvágytalanul szopogatta a levest, pedig semmi panasz nem lehetett reá.

Jenőkénk azonban ezalatt a leghibátlanabb fiatal étvággyal látott neki. a maga ebédjének és szemköztije nem tudta róla levenni fakó szemeit, nem győzte csodálni ezt az irigylésre méltó jó étvágyat. Mert ő az egy merőkanál levesen kívül semmi mást nem evett, Jenőke pedig nem is tudom hányadik ételnél tartott már.

A beteg utóvégre is'nem állta meg szó üélíkfil « megjegyezte csöndesen:

— Jó étvágya van, fiatal barátom!

— Van, hál istennek.

— És mindig ilyen jóízűen tud enni?

■— Mimiig én, kérem.

— Látja, öcsém, én meg a vagyonom félét eb' ben a nyomban odaadnám ezer örömmel, hacsak a tized részét, még tudnám enni annak, amit ön Ui elfogyasztott!

— Draságod tehát nem tud enni? Tetézik látni, én meg tudok, de a viszonyaim olyanok, hogy nem telik mindég ilyen jó ebédre.

— Hát ez nem igazság a Borstól. Akinek volna mit enni, az nem tud, aki meg tudna, annak ninc* mit...

És a beteg nagyur késétedetten elhallgatott. Jepőke, hogy folytassa a beszélgetést, megkérdezte:

— Talán szintén a kiállítás megtekintésére méltóztat-ik Becsbe utazni?

— Oh nem, — intett szomorúan asztaltársa, — én egy híre® tudós orvoshoz megyek, hogy megvizsgáltassam magam. Mindenki mondja, hogy ő az egyetlen, aki még segíthet rajtam.

— Vájjon hogy hívják?

— Billroth Tivadar. Még egészen fiatal ember, de csudákat müvei.

Jenöke jól megjegyezte magának a nevet, lám, ötvenhat év után is rögtön rie ml ék ezott az esetre, — aztán, hogy a már huzamosabb beszélgetés után az illendőségnek is eleget tegyen, annak rendje s módja szót int bemutatkozott asztaJtár- sának:

—• Megengedi, uram, én Falvi Jenő vagyok, könyvárus segéd.

Könnyed fejbólintássa] jött a válasz:

— Feetetiich vagyok, Keszthely örökös nra.

Jenöke félig fölemelkedett és ildomos meghajlás közben fejézte ki örömét afölött, hogy ilyen kiváló férfiúval ülhetett egy asztalnál, majd szívből kívánt neki minden jót, jobbul ást, sok szerencsét a kúrához, azután elköszönt. Magában azonban erősen sajnálta a nagybeteg öregurat, mert csak hiába, akit már bicskával kell gyógyítani, az mindég egy kicsit közelebb van a túlsó parthoz, mint az innensőhöz. Mégha Billroth kezében vau is a bicska. Szegény önagyméltósága, ki tudja, sokáig lesz-e még Keszthely „eöreökös“ ura?

Bizóny, nem sokáig volt. Jenöke javában járta a bécsi nagy kiállítást, fittyet hányva kolerának és minden más veszedelemnek, mikor — ügy két héttél áz újvári találkozás után, egyszer ismét ebéd mellett kezébe került a. „Presse" s abban szemébe ötlött egy cikk: „Festettek gróf, Keszthely örökös ura, akit BiEroth tanár súlyos gyó- morrák miatt megoperált, az operáció után kiszenvedett." Elkésett. Korábban kellett volna BLII- rothoz mennie.

A bécsi kiállítás bizony hamar megette a Jenőke szorgalmasan félrerakott pénzét, haza kellett térnie a régi nehéz sorba., sok munka., kevés ebéd mellé, de nagyméltóságu asztaltársára gondolva akkor i« sokszor elmondhatta magában, hogy jobb élő könyvárussegédnek lenni, mint halott „eöreökös" urnák.

Amiben megint csak igaza volt.

A MAGYAR BETEGSEG

(Az egészség és a betegség regényeiből)

Ma: KRÚDY GYULA

Két testvér lakott Módon. Még pedig ikertestvérek, — még lia nem i$, hinné el valaki, hogy még manapság is vannak ilyen ritka emberek. Ubul, az ikrek egyEke nevetgélve, jóre- ménységben, tündér i kedvben töltötte életét; nem volt olyan szürke nap a héten, atoákör néhányszor fel ne kacagott volna, hogy darabide- ig rengett körülötte miniden. Hahotázott talán akkor is, ha csak a sarkantyúja akadt össze. Félelmetesen jókedvű ember volt. Nem szült anya olyan szomorú teremtményt, aki elbusit- hatta volna. Mindig olyan lendülettel fogott neki a kacagásnak, mintha,akikor kezdene kacagni először életében. S emellett az életmód' mellett sem hízott el. Igen jóravaló, rendes úriember volt, akiről a lakosság névjegyzékébnn úgy emlékeztek meg, mint rosszmódi földbirtokosokról!

Mert két Mód volt a Tisza két partján: Jómód és Rosszmód, amint ez néhol szokásos a Felső-Tjsza mentében, ahol a falvak távolról is szerették egymást. A tul-a-tiszai Jómódban Uhui ikertestvére lakott, bizonyos Ulrik, akit szülei éppen azért kereszteltek erre a névre, hogy ne akadjon hozzá hasonlatos nevű gyerek. messze környéken. Bogaras emberek voltak az öregek. Mindenképpen szerettek volna kitűnni abból a hétköznapi társadalomból, mely a magyar nemzetet jelentette valaha. Ulrik jómódi lakos volt és ugyancsak földesur lett volna, ha ráért volna bármely foglalkozásra a betegségen ikivül. Passionátus beteg volt. Minden olyan könyvet, akár álmoskönyvet is, meghozatott, amelyekből betegségekről olvashatott. De tudta a beteg embernek való imádságokat is. mert minden orvosi tudománya mellett: vallásos ember volt. Végeredményben mégis csak a Jóisten a legjobb orvos, aki minden betegséget orvosolhat, amelyekből rendszerint négyféle volt Ulrik házánál. Szív, tüdő, gyomor és máj: voltak a rendes betegek. De ha némelyik darab időre kifáradt az orvosságokkal való küzdelemben látszólag meggyógyult: nyomban uj betegség lépett a régi helyére. Itt volt tartalékban a vese, itt volt a főfájás, itt volt a nyaknak megmereviilése, itt volt. a sántaság. Néha még a lábon levő körmök is ngy fájták, hogy Ulrik a világ minden kieséért se nyuít.' volna hozzájuk. Ha már egyéb baj nem volt: Ulrik álmában fulladozni kezdett és rendkívül osQdálikozott, hogy másnap felébredt és volt ereje kiszállni az ágyból.

— Nem haltam meg az éjjel, — üzente ikertestvérének, Uhuinak Ro&szmódba, aszal a bocskoros csónakossal, aki a két testvér között a postás! teendőt végezte.

Uhui irigylésreméltó nyugalommal válaszolt:

— A cigányasszony jóslásában bizzom Kik öcsém. A cigányasszony megjósolta, hogy szép- asszony miatt fog meghalni. Még pedig úgy, hogy agyonütik,

JBT

Az olvasó ezek után azt hihetné, hogy Módon nem történhetik semmi, ami érdemes volna a feljegyzéseire: Ubu] mindig csak kacagott (még azon is, ha a szomszéd tarka kandúrja ellopta a húst a gazdasszonya, konyhájáról, mert ezt a huet amúgy i» azért tette félre a gazdasszony, hogy tőle — Uhuitól — csenje), Ulrik betegségeit figyelte, amelyek miatt napokig ágyban, kanapén feküdt, hogy mindent pontosan megfigyelhessen (napközben bort ivott és külön jegyzetet vezetett arról, hogy hányadik pohárnál, milyen fajta, bornál, mely körülmények között szokta megrohanni egyík-tná- sik betegsége, a lábkörme akikor kezdett, veresedül, tüzesedül 06 fájni, ha máriapócsi bort

ivott), az úgynevezett nagyvilági problémák, amelyek általában az emberiséget érdekelni szokták: nem mulattatták kellően az ikertestvéreket. Holott bizony mulattatták őket, csak éppen a maguk módja szerint.

— Mit tenne maga Kossuth Lajos helyét? — kérdezte egy papdrcédulán Ubul ikertestvérét, amikor Kossuth Lajos Túrimban nagybeteg volt.

Az ikertestvér megfordította a cédulát e annak a hátára irta:

— Piócákat rakatnék a hátamra, mert a pióca a rossz vért kiszívja.

Ubul igy válaszolt:

— Maga boldogtalan! A nemzeti ügyről van szó, nem a múló betegségről. Betegség nincs a világon, csak akkor, ha az ember maga akarja.

Majd más nagyérdekü kérdésekről leveleztek:

— Mit tenne Farkas Menyhért helyében, aki megütötte a temesvári kislutrit?

— Ferenc József orvosait hivatnám a betegágyamhoz, mert ezeknek a doktoroknak tudni kell az élet meghosszabbításáról.

Újabb levélváltás:

— Mit tenne, ha annyi pénze lenne, mint Rotschildnak?

— Mindenkit zsidónak tennék meg Magyar- országon, mert a pénzemért mindenki zsidó, — felelte UÍrik.

— No úgy látszik, javul az öreg állapota, — mondta nagyot kacagva. Ubul. amikor az utolsó üzenetet átvette a postástól. — Kezd már okosan is gondolkozni. Előbb-utóbb megérem, hogy megházasodik.

Mert az ikertestvérek természetesen nőtlen emberek voltak, még pedig abból az egyszerű okból, hogy egyik sem akarta „elkezdeni1'. Az egészséges Ubul igy szólott: „Majd csak magam maradok a gondjaimmal, bajaimmal, a vagyonkám pusztulásával, mert más halandó, még a legjobb asszony se.tudna velem együtt nevetni az élet szamárságain. Felfordulok: azCslzi Jód bróm fürdő

kérjen prospektust FürőöigazgatcJsdg, Csizfürdö, 5Iou.

tán vége a bálnak. Bolond ember, aki kiváncsi a maga temetésére." A beteg Ulrik a folyam másik oldalán igy vélte: „Szent igaz,

hogy néha jó volna egy alkalmatos asszony, akivel meg lehetne beszélni a különböző testi fájdalmakat, amelyek az embert néha-napján előveszik. De olyan jó asszony nincsen a világon, aki az ember helyett csak a legkisebb betegséget is vállalná. Ha csak egy rongyos szédülésről is van bzó, amelyről tudom körülbelül bizonyosan, hogy még nem magát a halált jeleníti, csak éppen műié rosszullétet, csak éppen egy kis fegyelmezte tőt a sóik közül, csak éppen egy kis elgondolkoztatót arra nézve, hogy vigyázzunk a tűzzel, vízzel, erőlködéssel, jókedvvel, úttal, kocsma járással, pendedlyel, ijervezgetésse!, félálommal, szerdával—szombattal, szűk csizmával uj kalappal, bajuszpedrővel, nagy indulatossággal és az ősöktől örökölt szenvedélyekkel; — csak egy kis Ízelítőről van szó, hogyan hidegedik meg, kavaro- dik meg, émelyeg meg, szorul meg, fordul meg, szédül meg egy pillanat alatt minden az ember belsejében, — mikor a legnagyobb ellenségünk lesz a sa ját, szivünk, szinte harapni tud, — mikor bősz harcra támad ellenünk dédelgetett gyomrunk, szinte megtagadja mindazokat

naBKn!rai8RnBiss!0RPRDBBSffsaBíuanuBrHfnnKRnERHBRMnBai|R|

a kedveskedéseket, amelyekkel életűnkben üt elmulattattűik, — mikor a beleinkben szédülni kezdenek a jó falatok, a jó borok, a jó kívánsággal elhelyezett édességek: — akkor síné# olyan asszony, aki csak a legkisebb rosszullétet vállalná helyettünk. Ezért nem érdemes há* zásodul"

s&

Ámde a férfiak fogadkozhatnak, ahogy akarnak, a- történelem a legnagyobb jellemeket fc leleplezte már: Ulrik és UtraJ sorsa kockára dobatott, még pedig akkor midőn Csapó Gizella visszatért a Fclső-Tisza mentére, bogv itt tovább folytassa az úri famíliák boídogitását. Csapó Gizella ugyanis ama századvégi hölgyek közül vialó volt, amely hölgyek minden valamirevaló uricsaládnak a rokonai. Hogyan, miképpen? Csapó Gizella is csak ak'kor jött r* érre a tudományra, amikor atyja az árvák pénzével Amerikába utazott. Persze, Gizella hozományát is magával vitte. Az egyedül maradott leány ezentúl rokonainál lakott. Itt egy félesztendőcskét, amott egy karácsonyt, itt-ott hús vétókat. Most éppen a Dunántúlról jött vissza, miután rendbehozta egy plébános nagybátyja háztartását. Áldás volt ez a szorgalmas derék, bibanélküK leányzó mindenütt, ahova betette a lábát. Nóra lehetett ott többé semmi baj, ahová Csapó Gizella beköltözött, le •.'feljebb a régi cselédek szöktek el a szélrózsa mindé nirányába.

— Megölik ezt az embert, —- mond te., uraikor a különböző betegségekben laboráló Ulrik háztartásában körülnézett.

A fekete félelmetes orvosságos üvegeket a szemétdombra dobta, mert Gizella házipatikával utazott. Az éppen szívbajával kínlódó Ul- rik alól kicsalogatta a kanapét, a karosszéket, a kertbe ültette egy nagy fa alá és megparancsolta neki, hogy se a pulzusához, se a zsebórájához ne merjen többé hozzányúlni.

— Hát akkor mit csináljak? — kérdezte tűrik, miután éppen a fentebb emlitett dolgok voltak a szórakozásai

— Nézegesse először a ballábát, aztán a jobblábát, mert ha a lábai dagadni kezdenek, többé semmiért se állok jót.

— Tudom. Akkor kampec vagyok. De addig is mit csináljak?

— Gondoljon arra, hogy minden második ember szívbajos Magyarországon. Egyik ezért, másik azéTt. Nem lehet az másként olyan országban, ahol a böjtöket kijátsszák, tavaszkor is bundában járnak, májusban is fütenek a szobában, nyáron is dunyhával takaróznak, éjjelnappal pipáznak, a húsféléknek a lég zsírosabb részeit eszik, elég nekik egy nóta, hogy megszerelmeskedjenek a mezítlábas szolgálóba, a városi kaszirosnéért komolyan szenvednek, a bort (mikor már másként nem lehet) behunyt szemmel isszák, mindig azon törik. a fejüket, hogy valamin nagyot kacagjanak, a kezükkel szeretnek tásztátian helyeken kotorászni, a lábukkal belépnek a legnagyobb pocsolyába is, ha az szép leány ablaka, alatt van, a szájukkal azért káromkodnak, mert az lelki örömöt okoz nekik, az újságot azért olvassák, hogy a káröröm megvigasztalja őket más emberek gyarlóságán, a kutyákat egymásra uszítják, á kántornak a szakállát. az ivóasztalhoz pecsételik (Ulrik helyeslőén bólongatott, mert ebben az esetben nem érezte magát bűnösnek), a baglyot megvakitják, az idegen macskának üres dióbéjjat kötnek a farkára, a véna&ezonyt boszorkánynak mondják, falra ragasztott képekben csak akkor gyönyörködnek, ha a ház há- tulsó kamrácskájában üldögélnek, a padlásra csak akkor másznak fel, ha kövér asszonysze- imély megy fel, előttük a létrán, a vásáron a lacipecsenyét a cigány szemű asszonytól veszik, holott tudják, hogy kész veszedelem, azt hiszik, hogy mindennapi polgári kötelességüknek eleget tettek, ha a bajszukat vasárnap kipödrik, ha néha kilencet ütnek egy dobásra a kugli- zóban (Ulrik. megint bólongatott, mert sohase ütött egy dobásra kilencet), ha hashajtót kevertek a mnzisákuscigányok borába, ha nagy- vásárkor a megyei székvárosban megfogdoS- sák a fcrafikosnék kezét-lábát, ha épkézláb kerültek haza valamely téli névnapról, ba egyetlen gomb sem hiányzik a mellényükről, ha. fuT- kósbotjukkal oldalba üthetnek egy falusi kutyát, ha nagyot sírtak ott, ahol senki se látja őket, ha álmukban kibeszélték mindazokat a fájdalmakat, amelyek nyomják őket, ha a sötétség beálltával az ágyba ménekedbetnek mindazon veszedelmek elöl, amelyek a házukat környékezik. — Nem is lehet másként az olyan országban, ahol századak óta szenvednek az emberek. (Most billegtette fejét is te nigazában Ulrik.)

Csapó Gizella szónoklatát megakadás nélkül mondotta el, nyilván készült erre az előadásra; izgalom, indulat, szemrehányás uéFkül beszelt, mint aki amúgy is tisztában van az élet bn- szontalanságával.

A beteg Ulrik azonban csak kajánul nézett maga elé:

— Tudom, amit tudok. Mi férfiak tele vagyunk hibákkal.

S még aznap postát küldött egészséges ikertestvérének:

— Mit csinálna maga, ha Csapó Gizella volna. a gazdasszonya?

Uhui nyomban válaszolt:

— Végrendeletet.

— Csak azért se, — irta .a cédula hátára a nagybeteg úriember. S úgy érezte, hogy állapota valamivel megkönnyebbüli miután elh»* tározta, hogy felveszi a harcot Ceapó Gizellával. Ilyen ápolónő kellett neki, akinek bebizonyíthatja., hogy sohasem vét. az előirt gVttfy- mód ellen. S mégse tud meggyógyulni