Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-26 / 96. (2021.) szám

10 TMWGM-MA6^^-miatíA£> 1929 április 26, péniefc. — Nagyarányú sikkasztás a Iipótvári vas­utasszövetkezetben. Lipótvári tudósítónk je- lenti: A pozsonyi vasutasszövetkezet lipótvári fiókjában az utóbbi időben nagyarányú sik­kasztásnak jöttek nyomára. A revízió során megállapították, hogy a pénztári hiány 19.800 koronát tesz ki. Ismeretlen tettesek ellen tet­tek bűnvádi följelentést az ügyészségen, mely megindította a nyomozást. — Furcsaságok egy kínai városrész telefon­központjában és íelcfonkönyvébcn. A világ leg­eredetibb telefonközpontja a sanfranciscói kínai városrész központja. Pagoda-sinusban épült és kínai motívumokkal van deklarálva. A telefon- könyv nem ABC-sorrendben. hanem uccák sze­rint tartalmazza az egyes előfizetőket. A listában először telefonszám következik, aztán az előfizető neve és végül az uccaszám. Minthogy a kínai ne­vek gyakran ismétlődnek, a telefonközpont hiva­talnoka, ha például Mr. CShan Ving-et keresik, azt kérdi, hogy me'yik Chan Vingről van szó. A vá­lasz aztán megjön: a sarki fűszerest. Most aztán pontosan tudja, kiről van szó és összeköti a kívánt­tal a jelentkezőt. Természetes, hogy ezt a kompli­kált szolgálatot csak olyan hivatalnokok láthat­ják el, akik hosszú éveken át ismerik a kuncsaf-1 tokát és legalább tiz kinai dialektust beszélnek. A ■telefonközpont. %rezetője egy fiatal kinai, akit apja tanított be. Maga az apa 32 esztendőn át ' dolgozott itt. Egy másik hivatalnok, aki 23 éve tagja a telefonközpont hivatalnoki karának, leá­nyát ültette néhány hónap óta maga mellé, hogy bevezesse a súlyos feladatba. Kívülről soha nem váltják a hivatalnokokat. — Újabb ankét a nyitrai éjszakai telefon ügyében. Nyitrai tudósítónk jelenti: Mint is­meretes, a nyitrai posta évekkel ezelőtt be­szüntette az éjjeli telefonszolgálatot és csak abban az esteben lett volna hajlandó ismét rendszeresíteni, ha a telefonelőfizetok jelen­tékeny összeget fizettek volna a rendes elő­fizetési díjon felül. Noiha azóta számtalan an­két volt az éjszakai telefonszolgálat visszaál­lítása érdekében, mit sem sikerült elérni. A legutóbbi nagy ankéten résztvett a posta ki­küldöttje is, aki a hivatalos jelentések halla­tára (a városi orvos beszámolójából kitűnt, hogy két esetben gyors műtétre lett volna szükség és az éjjeli telefonszolgálat hiánya miatt mindkét megbetegedés halálos volt), maga is elismerte az éjjeli telefon szüksé­gességét. Tekintettel a postaigazgatóság me­rev magatartására, az érdekeltek elhatároz­ták, hogy ismét gyűlést hivnak egybe. A gyű­lés a városháza nagytermében május 2-án lesz. A politikai pártok képviselői utján még a parlamentet is foglalkoztatni fogja a kér­dés. — Kifogták a Moldvából a1? öngyilkos cseh ird holttestét. A napokban Ilégmer Eduard ísmertnevü cseh író nyomtalanul eltűnt la­. kásáról. Eltűnése körülményeiből < arra kö- o vetkeztettek, hogy a családjával mostoha anyagi viszonyok között élő iró öngyilkossá­got követett el. Tegnap a Moldva egy férfi holttestét vetette ki s a hullában Hégner Bduajdot agnoszkáltáík. Búcsúlevelet nem hagyott hátra. — Mikor egy nagykövet cilinderben és zsakett­ben hiába vár... Párisba Írják: Mulatságos tör­ténet jár néhány nap óta száiról-szájra párisi dip­lomáciai körökben, amelyről különben a Páriában megje’enő , Legutolsó hirek“ cimü orosz napilap is megemlékezett egyik legutóbbi számában s amelyről — természetesen — a francia lapok egy szót sem írtak. Dovgalevszkij párisi orosz szovjet­nagykövetről van szó, aki a kis történet hőse. Mi­kor néhány nappal ezelőtt ugyanis Mirrcn T. Ker­nek amerikai nagykövet holttestének ünnepélyes elszállításáról volt szó, természetesen a párisi diplomáciai kar is ki akarta fejezni részvétét az ■elhunyt nagykövet családjának s Dovgalevszkij sürgős távirati utasítást kért Moszkvától, vájjon résztvehet-e 5 is a temetési szertartáson? Az igen­lő válasz beérkezése után a nagykövet minden előkészületet megtett s várta a ceremóniára szó'ó meghívót. Ez azonban nem akart megérkezni. En­nek ellenére — postai zavarban btzva — a nagy­követ a szertartás reggelén zsakettet és cilindert öltött s valami csodában bizva, uirakészen várta még az utolsó reggelen is a meghívó megérkezését az orosz nagykövetségre. Ez azonban nem jött meg s igy Dovgaleszkij nem is vett részt a szertartá­son. Másnap azonban titkára érdeklődött az ame- rakai ügyvivőnél a meghívó elmaradása miatt, ahol a következő választ adták neki: „Az e’hunyt nagykövet sohasem lépté át a párisi szovjetnagy­kőt ets ég küszöbét, azt hisszük, az, ő szellemében cselekedtünk tehát, amikor a meghívót nem küld­tük el a gyászszertartásra vonatkozóan abba a palotába, ahová az elhunyt nagykövet soha el nem ment.. A napsugarak 8 a tavaszi szellő kiszívják a bőrben lévd festőanyagokat, a 6zeplők«l é9 a májfolto kát Ezen arcot csúfító foltocskák sokszor ellepik az egész arcot. A fot- tosarcuak eddig hiába kerestek arctisztítót, a leg­újabb a világhírű MARY CltEM eltávolít minden tf- ználat előtt — foltot, pattanást, kiütést. használat után gyorsan, nagyon gyorsan és biztosan. Az arc tiszta alabástrom fehér és sima lesz. az arcbőr visszanyeri üdeségét. frissedgé,. Kapható gyógy- ■szertárban, drogériában és parfümériában Készí­ti: Dr. Pofiák gyógyszertára Picstany. Naponta postai szétküldés. Garnitúra 22 30 Ké~ nappali krém 10 Ki':., éjjel} Gzepiőirtój 10, KA Vigyázat! Caak valódit fogadjon ell Naponta ÍOOO életunt Európában Egy év alatt hat európai fővárosban 25,000 öngyilkossági kísérlet történt FéltaTljhafiaíliau rohaímossűggaíl szaporod­nak az öngyilkosság óik Európáéig te. Az 1928-as év 1-egörcgdbb öngyilkosa egy kilemovenkilenoéves párisi aggastyán volt, aki gázzal mérgezte meg magát. Hogy ez & francia maihuzsálean mért vetette el magá­tól az étetet, az örök rejtély marad. A múlt év „ legfiatalabb öngyilkosa egy hatéves moszkvai'fiúcska volt. Ez a gyermek a ne­gyedik emeletről vetette te magát és „hátra­hagyott palatábláján“ a nemrégiben meg­tanult nagybetűkkel csak ennyit irt fel: NEM BÍROM TOVÁBB AZ ÉLETET... Az európai újságoknak a háború óta állandó rovata tett az öngyilkosságok lajstroma. Na­ponta olvasunk emberekről, akik a kötél­hez, gázhoz, revolverhez, vagy méreghez fo­lyamodtak megváltásért. Ha Európában va­lami járvány tenne, amely naponta sok áldo­zatot követel, az emberek valószín,üteg töb­bet foglalkoznának vele. De „esak“ öngyil­kosságról van szó. Az emberek szeme ©Isik­ul? a szerencsétlen életuntak felsorolása fe­lett, akik olyan nehéznek találták ezt a há­ború utáni életet, hogy inkább abbahagyták. Miniden fejtegetés helyett álljon itt az a statisztika, amelyet az elmúlt év öngyilkos­sági kis ér léteiről készítetlek. Ezek szerint Becsben 3800, Berlinben 6900, Budapesten 1600, S zentpetervárott 4000, Parisban 4700 és Moszkvában 3800 ember kísérelte meg az öngyilkosságot 1928 folyamán. Ez a statisztika csak azokról az esetekről számol be, amelyekben hatósági közbelépés­sel megakadályozták az öngyilkosságot. Ezek a számok hallgatnak azokról, akik tényleg véget vetettek az életüknek, hallgat­nak azokról, akiket hozzátartozóik rántottak vissza a halálból. Ez a szám körülbelül napi 1000 öngyilkosnak felel meg Európában. Ha ■elképzeljük, hogy más városokban és a vidéken mennyi öngyilkossági kísértet akad, akkor fogalmat alkothatunk magunknak ar­ról. hogy hány életunt él a mai szomorú Európában, — hogy a többi világrészről ne is beszéljünk. J^IDHÁZ-KönYvKObTOPA Színházi élet Japánban A legnagyobb kinai színésznő».. Meilangfang ur — A japán színpadi rendezés régen feltalálta Remhardtot — Nagyon szép a rendezés, de ne hallgasson az ember kamarazenét Japánban Peking, április eleje. Ha a pestiek hires színházi Intimje Kínába érkezne, bizonyára felkeresné a leghíresebb, a körülrajongott kinai primadonnát. Csakhogy egy kis baj van ezzel a primadonnával: a pri­madonna, a kínai színházi szokásoknak megfe­lelően, nem no, hanem férfi Meilangfang ur, igy hívják a nagy művészt, Pekingben játszik, ragyogó kosztümökben és mindig, kizárólag női szerepeket, Ezekután európai ember nem érti meg, máért rajonganak érte annyira. Rövid­del ezelőtt el akarták őt csalni Sanghaiba. az ottani színházhoz, de Meilangfang nem hagvta ott semmi pénzért sem az arisztokratikus Pe- kinget. Egy ember halálába és több súlyos sebesült­be került Pekingnek ez az álhatatosság, mert Meilangfangot el akarták rabolni a sbangha'ak, a pekingiek viszont nem hagyták öt, mire for­mális harcot vívtak érte. Eredmény: egy ha­lott és több súlyos sebesült. Azóta Meilangfang urra külön test-őrség ügyel, a shanghaiak pe­dig zokogva bár, de belenyugodnak a váltczha- tatlianba. Ha az ember abban a ritka kegyben részesül, hogy a nagy művész kegyeskedik öt fogadni, gyönyörű palotában találja őt, itt van a la­kása. A nagy elfogadóterem falait politikusok, tá­bornokok éa európai hercegek képei díszítik, valamennyi dedikált, autogrammal ellátva. A terem köröskörül fafaragással díszítve, vörös lakk. tompa arany mindenütt, Pompás keret. . egy szép színésznő számára. De már jön is a művész. Halk lépéssel jele­nik meg. Meg kell állapítani, hogy érdeke*. Szép a nézése, a mosolygása, úgy nyújtja a ke­zét, mint ahogy virágot szokás átnyújtani. Haj­lékony kéz, hosszú ujjak, szinte esonttalan Meilangfang ur kicsinytermetü, keskenyválln férfi, csapott váltakkal. Karcsú teste hasonlít a szép kínai nőkére és Meilangfang szemérme*-, mint valami leány. Nincs semmi színpadias a megjelenésében, olyan fejletlen benyomást tesz. mintha iskolásleány lenne. Nem szeret beszélni s ha megszólal, szemph- láit lesüti, mintha a saját hangját nem tudna elviselni. Megdöbbentő ország ez a Kína, ahol a nők porcellándadrágot hordanak és Meilangfang ur nőies gráciával női ruhában jár. Sorra mutogatja a régi színészek képeit. Azok is nőket játszottak és most Meilangfang ugyanolyan kosztümökben játssza el elődei sze­repét. — Modernizáltam a régi kínai zenét fia a szcenirozásibam nyugati irányt követek, — igy beszél magáról. • Előadás. Jótékony célra, Meilangfanggal a fő­szerepben. Peking környékén az egyik egyete­men, a Jen Chiingen zajlik le. A fehérre meszelt teremben amerikai profesz szórók, tanulók, legnagyobbrészt, európai diák- ruhákba lyujva, rövidre nyírt frizurája diáklá­nyok, valamennyien lármáznak, ordítoznak és mustrálják az idegeneket, A teknösbéka-pápa- szomek és az aranyfogak erdejéből kínai es an­gol szavak röppenitek elő. Egy fiatalember fellép a színpadra: „Ne ijedjenek meg. kérem, lefényképezzük önöketí“ Végre szétwálik a halványkék függöny, mely feketével van kihimezve. A zenekar nincs a ezinpadon, mint az különben Kínában szokás, Meilangfang ebben a tekintetben „modern4*, a színfalak mögé bujtatja a zenét. A halk hege- düjáték különösen tompán hangzik. A kinai színjátékban kevés a beszéd, inkább mozdulatok, tánc és ének. Minden lépés ponto­san elő van írva, minden mozdulat le van raj­zolva és Meilangfang valóban tökéletes a szak* májában. Úgy jelenik meg, zajos tetszésnyilvánítás közben, mintha szárnyakon mozogna. Ujjasá­val, melynek ujjai a földig érnek, úgy játszik, mint szárnyakkal, felemeli karját, letérdel, fel­kel, elhárító mozdulatot tesz a legyezőjével, tánclépések, érthetetlen, különös pantomim... végül meghal. A hallgatóság tombol... az em­ber pedig azzal a meggyőződéssel távozik, hogy nem érti az egészet, de lehet, hogy mindez va­lamit jelentett, különben nem örjöngenének igy az emberek. * Japán, a Tagarat-ska, ez is színház. Bambusz- rudak közt masíroz az ember a színház bejá­rójához. A rudak tetején fantasztikusan rnegirt fehér zászlók lobognak. A bejáró széles, hatal­mas kapu. A néző cipőjére piros papucsot húz­nak. Piros plüssel van fedve végig a padló, me­sés ünnepélyességgel suhog és nyikorog az em­ber talpa alatt. Köröskörül vidám emberei? rep­kedő kimonókban. Csinos leányzó jön elém, rögtön fehér selyemvánkost helyez az erkély- ülésre, ahová a jegyem szól. Kényelmesen le­ülök, japán cigarettát szívok, nézem a közön­séget. A parkett hölgyei teljesen otthon érzik magukat: az üléseken, melyek a templomi pad­sorokra emlékeztetnek, puderosdobozok, tük­rök, fésűk és egyéb szépitőszerek hevernek költői rendetlenségben. Babaarcuk előtt finom legyezők reszketned, kis lábacskájuk fehér selyemharrsnyába bunkói­vá tipeg a plüss padozaton. A földszintet a színpad magasságában ketté­osztja egy széles járda, a „virágok'Utja“. Egyelőre nézem, de nem értem, mire való. Éles jelzés. Kezdődik az előadás... A nézőtéren elbújtatott fényszórók villannak fel, sugaraik a színpadra merednek. Egy ember átszalad a színpadon, magával, viszi csücské­nél fogva a függönyt. Valamelyik végehosszanélküli drámának, vagyis helyesebben regénynek a nem tudom hányadik fejezeténél tartanak ma- A japán kö­zönség sem tudja, miről szól, hol tartanak. Nem is fontos: a játék maga a fontos. Harcosok jelennek meg. Rövid, kék kabát­juk van, fejük kopaszra nyírva, méregzöldre festve. A halántékukról tincsek lógnak le. Ol­dalukon tőrök és görbe kardok. Dobpergés. A „virágok utján“ vonul a színpad felé az ellenség. A másik csapat a színpadot szállta meg. A vezérek éles szóváltásba elegyedned?. Fojtott, izgatott harcias beszéd. A levegő egé­szen puskaporos. Most jön az ütközet. Hajlékony, maesfcasze- rü mozdulatokkal küzdenek a harcosok. Nagy­szerű harc, csodálatos rendezés, minden a leg­tökéletesebb rendben történik. A hős tíz szamarait vág le. A megsebeztek inognak, felkiáltanak, sóhajtanak, összeesnek, rángatóznak é? meghalnak. Akik meghaltak, lemásznak a színpadról. Maguk' takarítják el a saját hull áj", /'-t. Nagyszerű primitivitás és mi­lyen gyönyörűen csiuálják. Végül minden szamarait ' leyágtak. Fekete- sapkás színpadi munkások jelennek meg, rende- zik és takarítják a színpadot. Vége az előadás­nak! Az előcsarnokban kínos gondossággal lehúz­za lábamról a vörös papucsot egy szolga, rám- mosolyog és megkér: „kaerimász" (jöjjön el holnap is!)... * Bár odamentem volna, de elmentem egy énekszinházba másnap. Felgördül a függöny ... A skarlátpiros emelvény, a színpad közepén öt feketeruhás leány térdel. Nagyszerű csoport. , Hármuk előtt kis állvány, másik kettejük a japán gitárt, a számizt tartja a kezében. És el­kezdenek énekelni... Köhögve, krákogva, nyávogva, gargarizálva, rekedt torokhangon, hamisan, fülsértő merész­séggel. Nem, ezt a kamarazenét nem lehet sokáig bírni. Megkérdem, meddig tart ez a rab vallatás. Másfélóra. Csekélység! Elmenekülök ... Inkább csak prózai színházba járok ezentúl... (*) Richard Strauss készülő uj operájáról, a be­szélőfilmről és a rádióról. Richard Strauss Bécsben interjút adott, amelynek legfontosabb részei a kö­vetkezők: Borzasztóan elcsodálkoztam nemrégen, amikor megtudtam a lapokból, hogy uj operám, az „Arabella" mar elkészült. Az a valóság, hogy ! már megvan a librettó szcenáriuma. Hoífmanstha! j készítette, de a szöveg megírásába még nem kez­dett bele. Uj operám bécsi tárgyú lesz. A világ leg­jobb operaházának a bécsi állami operaházat tar­tom, amely igazi muzsika számára Bécset pótol­hatatlanná teszi. Nem tudok sehol a világon olyan tökéletes előadásokat elképzelni, mint amilye­nek a bécsi előadások. A főszereplők egytől-egyig a legnagyobbak. Szükségesnek tartanám, hogy a sajtó napirenden tartsa a klasszikus operettek kér­dését. De őszintén megvallom, hogy az igazi klasz- ' szikus operettek, amelyek érdemesek volnának előadásra, nem olyan nagyszámuak, mint a laikus hinné. Tiz ujjamon el tudnám számlálni azokat a klasszikus operetteket, amelyek érdemes és talán i kell is állandóan, műsoron tartani. Offenbaéh és Johann Strauss operettjeire gondolok és néhány régebbi francia operettre. — A beszé'őfilmről még nem tudok nyilatkozni. Hallom, hogy óriási per­spektíva áll a beszélőfilm előtt. Ebben a pillanat­ban' azonban még csak gyerekcipőben jár. Meg kell várni azt a pillanatot, amikor az első komoly lépést teszi a beszé’őf'Tm a nagyközönség előtt Ta'án arról lehet majd sző. hogy a nehéz zene is kitünően érvényesül ezeken a beszélőfilmeken. A rádió? Magam is szívesen hallgatom néha rajta keresztül a nagyobb hangversenyeket, azonban áz ' az érzésem, hogy itt hiányzik az igazi élet: a publikum, izgalmak, az előadó látható feszültsége és az a nagy, forró vibráció, ame’lyel telitve van a hangversenyterem. Azt hiszem, hogy a beszé’ő- film és a rádió a vidéki színházakat meg fogja tizedelni, mig a nagyvárosoknak nem fog ártani- A direktorok kénytelenek lesznek nagyobb társu­latokat szervezni, amelyek négy-öt. városban fog­nak heteken át vendégszerepelni. — Végül: Wildgans egy versére uj férfikórust írtam Bécsben fogják még ebben a szezónban bemutatni. (*) Galsworthv uj darabja: Aki nem örökölt Londonból Írják: Galsworthy befejezte uj darab­ját, amelynek műfaja háromfelvonásos vígjáték. A darab cime: Aki nem örökölt. Bemutatója a vá­lasztások után lesz Londonban Misa Sybill Thorn- dike főszereplésével. (•) Egy spanyol társulat turnéja az Olimpiával. Mo’nár Ferenc Olimpiája most kezdte meg dél­amerikai karrierjét. Ezt az előadássorozatot azért lehet külön karriernek nevezni, mert a délameri­kai Lapok jelentéseiből nagy lelkesedést és 6ze- retetet lehet kiolvasni Molnár Ferenc és a darab iránt. Egy spanyol társukat vitte turnéra a darabot a címszerepben Sylvia Párodéval. Végigjárják a nagyobb dé'amerikad városokat és mindenütt ezt a darabot adják elő. (•) Leégett egy nagy amerikai mozi. Nashville városában néhány nappal ezelőtt rövidzárlat kö- j vetkezlében leégett egy nagy mozgószinház. A Film Daily jelentése szerint a kár több mint négy­százezer dollár. ' (*) A tánc világbajnoksága Párisban. Április 26-án dől el Párisban a tánc vi'ágbajnpksága, ame’yre összesen harmincezer frank dijai tűztek ki. A táncosokat három csoportba osztják: hiva'á- soa táncosokra, amatőrökre és tánctanárokra. A győztese a világ legjobb táncoea címet kapja. ■tgiyMWi'WBmnil'IIIBIIIIIItMBB—B—BBBP—H—BWBH—E 79 I EÍsSsremadlii ¥@SCS® GUltiMI tucalonkint 30.— koroni SANA, NITRA, Wiisonová 37. Diszkrét postai szállítás naponta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom