Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-04 / 77. (2002.) szám

m» gprffig 4, csütörtök. t>rs:gmMag^atí •muv®' ll an Az Ipar- és Kereskedelmi Kamara reformja Irta: IVANFY GÉZA Komárom, április elején. Rákerül a sor a kereskedelmi és iparkamarák­ra is, mint minden intézményünkre, amelyek a megváltozott áTlam- és gazdaságpolitikai viszonyok között felfrissítésre, megreformálásra szorulnak. Csak egy félő minden ilyen reformkövetésnél — és e félelmünk nem egészen alaptalan a sok-sok tapasztalat után, — hogy a reform tőrvénycimeket, fejezet elnevezéseket változhat meg, alapjában azonban úgy hagy mindent a régiben. Végered­ményben ez nem is lenne baj, hiszen nem a tör­vényparagrafusok, nem a kinós műgonddal meg- fogalmázott rendelkezések teszik a törvényt, ha­nem a szellem, amelyet mindig még oly pergő nyelvvel is csak dadogóan tudunk kifejezni, s érvényre juttatni. I Az Ipar- és Kereskedelmi Kamara egyik legér­dekesebb munkát végző közgazdasági intézmé­nyünk lehetett volna, ha — vagy egészen közhi­vatali, vagy egészen önkormányzott jellege lett s maradt volna. Mert a kamarai intézmény az utób­bi évtizedben valósággal a közhivatali és önkor­mányzati intézmény között valami középfaju egye­sületté változott át, amelyben az intézményt fenn­tartó tagok utóbb már nem annyira közgazdasági valutájuk, hanem politikai kurzblattjuk szerint jutottak szóhoz, joghoz. Az önkormányzati jelleget kidomborította az intézmény anyagi ellátásának kötelezettsége az intézmény rendjébe beleszólást nem nyert tagokra háramoltan, a közhivatali jel­leg pedig kifejezésre jutott sok olyan jelenségben, amelynek több köze van a politikai célokat szol­gáló amtssckimmelhez, mint ahhoz a szabadság­eszméhez, amellyel túlontúl kellene átíütve, át­itatva lenni a kereskedelmi szabadság institúció­jának. . aminek a kereskedelmi és iparkamarákat látni szeretnék. Az ipari és kereskedelmi kamarák reformja már a törvénytervezet cimében is kifejezésre jut, vagy legalább is az a szándék, hogy a törvénynek még cime is különbözzék a régi, pedig már 60 éves osztrák és magyar törvénytől. A törvény a tervezet szerint ugyanis csak kereskedelmi kama­rákról, beszél s már cimében is elhagyja az ipar­ra való célzást, ami eddig is érthető visszatetszést keltett az ipari körökben- A címzésben tapasztalt ez a takarékosság azon­ban még nem lenne olyan nagy baj. Mert hiszen — ha a kamarai tevékenységen át is ki-kicsillanó politikai attitűdöket leszámítjuk a. kamarák eddig jórészt még. a régi statusból megmaradt, de pj acquisitiónak számítható európai nívón ál­ló kiváló tisztviselők arával majd csak kipótolja a cím fogyatékosságát az ipar érdekében is vég­zendő hasznos munkásságával. Mi sokkal nagyobb visszafejlődésnek tartjuk a reformból kiviílanó azt a szándékot, hogy a kamarákat megfosztja ér­dekképviseleti jellegüktől s amint a törvényter­vezet 1. §. feladatokat megjelöl, a kamarák a ke­reskedelem, ipar és gyáripar általános érdekeinek támogatására éa azok fejlesztésére létesitetnek. Kitűnik a kamarai önkormányzati és érdekképvi­seleti jelleg elmosódása különösen a kamarai kormányzatra vonatkozó rendelkezésekből. A ka­mara vezetőségét ugyanis nem önmaga választja, tehát nem a kamarai intézményt fentartó köz- gazdasági tényezők (kereskedők, kézműves, gyár­iparosok, pénzintézetek), hanem e vezetőség % része kormánykinevezés utján jut bizonyára nem kicsinylendő befolyáshoz a kamara ügyeinek in­tézésében. A kamarai törvény sem marad tehát a közigazgatási törvény mögött, mert, amint en­nél, úgy a kamarai törvénynél is kínosan ügyelnek arra, hogy az igazi önkormányzat érvényre fte juthasson. Meg tudtuk volna érteni ezt a hivatalos bele- avatkozást a kamarai intézménybe a prevrat utáni közvetlen időkben, de ma, tiz év után ez már anochronizmus, amely a közgazdaság mondern irányzataihoz igazán nem illik, a a külföld sze­mében közgazdasági téren kiskorúságunkról ad meg nem érdemelt bizonyítványt. Még meg tud­nánk érteni azt is, ha a kormányzat attól való féltében tartja fenn kinevezési jogát, mert a mai választási rendszer mellett nem talál elég garan­ciát arra, hogy igazán képzett szakemberek kerül­nek a kamarák vezetőségébe. Valóban látjuk, hogy az önkormányzati testületekben a politikai pár­tok átütő ereje, tehát quantitativ s nem qualita- tiv értéke küldi be reprezentánsait, látjuk, hogy a községi, járási, s országos képviseletekben is, de a parlamentbe is a pártexponensek jutnak be, s bizony-bizony nem nagy szerep jut a mérlegnek, amelyen az értéket mérnék, mert ma a képvi­seletek súlyra, nem valeur-re vannak szervezve. Mondjuk tehát, megnyugtató lenne ránk nézve, ha a kormányzat a kinevezési jogával korrigálni akarná a demokratikus változás hibáit, s nem bánnánk akár, ha ugyanannyi választott tag mel­lé ugyanannyi kinevezett tagot küldene tanács­kozási joggal a kamarákba, ha a kinevezéseknél semmire másra nem nézne, csak a kiválóságra, a rátermettségre, a kinevezendők közgazdasági s európai méretű qualifikációjára. De politikai érdemek jutalmazásának szánni a kamarai kine­vezéseket, darabontokkal irányítani akarni a közgazdaságnak politikai gyeplőre nem nagyon reagáló paripáját, a kormányzatnak ismét olyan ténykedése lesz. melyet szimpátiával még a nor­mális kvótán felül leledző kormány-lojalitás sem fog fogadni. A kamarai törvénynek különösen ez a része átdolgozást követel és nagyon jó szolgálatot tenne a közgazdaságoknak a törvény szerkesztője, ha hallgatna az elégedetlenség hangjaira, amelyek a kereskedelem és ipar számtalan tekintélyes kép­viseleti intézményéből kihallatszanak. A kama­ráknak eddig is az volta a bajuk, hogy nem lép­hettek fel oly hatásosan kereskedelmünk és ipa­runk érdekeinek megóvására, mint a szabad egyesületek. A kamarák soha nem tudnák felven­ni a tervezet szerinti összeállításukban azt a harc­modort, amelyre a kereskedelemellenes körök és valósággal államszocialisztikus törekvések állam­gazdasági érdekvédelmi hivatásuknál fogva őket belekényszeriíik. A kinevezéses rendszer, ha a Célja nem a kiválók kiválogatása és irányítási joguk biztosítása, hanem a politikai érdekek egy­oldalú támogatása s különösen ami nálunk félő: a történelmi országok fejlett gyáriparával szemben a szlovenszkói kézműves jellegű ipar lassú leépí­tésének előkészítése, a kamarák reformja éppen ott fog csődöt mondani, ahol a reformnak uj, pezsgő, értékeket termelő. életet kellene terem­teni: az iparilag fejlődésre váró Szlovenszkón. 1 CsizI léd brém fürdő I * kérjen prospektust- I \ Fürőöigazgatóság, Csizfürdö, 5lau - É Mert itt nálunk a kamaráknak nyíltan szlovenszkói közgazdasági politikát kellene bevezetni, hogy ennek a politikának a szekerébe kapaszkodjék minden, még urambocsá a közigazgatás is, meg minden cselekvéssé, tetté keményedéit, kristályo­sodott szándék, akarat, amely Szlovenszkóból egészséges országot szeretne látni és teremteni. A kinevezési rendszerrel bizonyára klappolni fog a kormány minden akarata, a kamarai ülé­sek zavartalanok lesznek s ünnepélyesek, mint a régi copfos parádék, az elnöki megnyitókban és megnyitók után felhangzik majd a szokványos di­cséret, hogy ime ismét egy uj, modern, noch nie dagewesen intézménnyel szaporodtunk. Pedig semmi más nem történik, mint az eddigi tényleges helyzet nyer törvénnyel szentesítést s ezután a teljhatalmú oszmicska Prágából intonálhatja a szlovenszkói kamarák utján a szlovenszkói gazda­sági élet eddig is elkottázott hangversenyét. Mert az ökonómia nem tűr erőszakot, s a vele való exprimentálások, még ha jószándékuak is, veszé­lyesek, mert eleven emberhúsokba vágnak. Kamaráink reformra szorulnak valóban, a re­formnak azonban nem a kinevezési rendszer irányában kellett volna megindulnia. így egy in­tézmény öncélú kitenyésztése lehetséges, de a gyógyulást váró közgazdaság láza normálisra le nem csökkenhet. A kamarák reformjánál a termé­szetes fejlődési irány az alsóbbfoku érdekképvi­seletek: az ipartársulatok útjába esik, mert ha az egycélu ez intézmények kétféle irányban, s egy­mástól függetlenül szerveztetnek, s irányittatnak, anélkül, hogy az egyik a másik folytatása, orszá­gos viszonylatban sári lő, erőket akkumuláló és közös érdekek egyakaratu kivetítő életerős appa- rátusu legyen, számtalan súrlódási felület kelet­kezik, amelyek elsimítására több munka megy veszendőbe, mint amennyi a bajok orvoslására lenne fordítandó. A kereskedelmi és iparkamara kitűnő intéz­mény lehet, ha lefaragnak róla minden politikai cicomát; ha nem akarnak belőle a politikai öko­nómia számára hivatalt csinálni, ha nem akarják politikai expoziturává lealacsonyítani. A közigaz­gatási reform kendőzetlenül megmutatta, mint értelmezi a kormány a szakférfiak kinevezésére vonatkozó törvényes rendelkezést. A közigazgatás­ban elég volt ebből a sütetből; a közgazdaság ezt már nem bírná el, vagy . legalább is erélyesen tiltakozni lenne kénytelen, ha költségére, teljes anyagi áldozathozatalára felépített országos je­lentőségű intézményében teljes 6zabad akarata megnyilatkozása elé gátat tennének s demokrácia nélkül is megillető önrendelkezési jogát konfis- kálnák. Szerencse, hogy még nem tartunk ott, mert hi­szen még csak tervezet a törvény, s bizonyára jobb belátásra kényszerül annak szerkesztője, ha a tör­vénnyel nemcsak régi emléket törölni, hanem í közgazdasági életünk számára életképes és az ál- 1 lám gazdasági fejlődésén munkálkodni hivatott intézményt akar az uq kamarai szervezetekkel teremteni. S a kinevezési rendszer revideálása mellett ajánlatos lesz még a kereskedelem é6 ipar már meglevő érdekszervezeteivel való szo­ros kapcsolat alapján keresni a kamarai reorga­nizáló munka oly megoldási formáját, amely az eddig fennállott közgazdasági szervezetek egészsé­ges együttműködését teszik lehetővé. A kamarai törvény csak akkor felel meg ha az általa életre- hivott intézmény utján a közgazdaság adminisztrá­ciójában a munka ritmusa biztositlatib s a kama­rák a már meglevő intézmények átfogó, össze­kötő kapcsát képező szervvé fejlődhetik. Csak április második felében kezdődnek meg a német—csehszlovák kereskedelempo­litikai tárgyalások? Április hónapban indul­nak meg tudvalevőleg a csehszlovák—német kereskedelmi szerződés megkötéséire irányuló tárgyalások. Egyelőre csak a belföldi munlca- piac védelméről fognak tárgyalni, de ennek a tárgyalásnak a pontos időpontját sem álla­pították még meg. Mivel a népjóléti minis/v- térium illetékes referense is mostanáig Prá­gán kívül tartózkodott, valószínű, hogy a tár­gyalások fölvételére csupán a hónap második felében kerül a sor. Szlovenszkói fizetésképtelenségek. Cobor V. A., tulajdonos Cobor Béla, kötött- és rö* vidámíbaTáT, Troncsén, Mandl I>ipót lókeres- kedő, Poprád, Schwairz Salamon textiláruke­reskedő, Nagyszőllős, Milder Lujza rövidáru- kereskedő, Kassa, Rössler Vencel és Társa gyarmatárukereskedő, Losonc. — Csőd: Ma- Ver Mózes vaskereskedő, Szolyva, 15.60 a movaországi cukorrépa ára. Tegnap többhetes tárgyalások után végre megegyez­tek a morvaországi cukorrépa áráról. Egyelő­re ugyan csak a britem körzetre vonatkozólag egyeztek meg, mivel azonban az olmützi kör­zet képviselői is kijelentették* hogy hajlandók az árat elfogadni, a megállapított árat egész Morvaország területére véglegesnek lehet te­kinteni. A megegyezés szerint a morvaor­szági dikonépateranelöknek a tavalyi cukor­répa árához 63 filléres pót-dijat fizetnek (Cseh­országban 50 fillérest), az egész pótdij április 15-ig fizetendő meg. Az ezádei cukorrépáért a morva cukorrépatermelőik 15.60 koronát kap­nak (Csehországban 16 koronát), ebből a cu- korgyárosok 13.35 koronát űzetnek, a feuma- radó 3.25 koronát pedig a cukor drágulása ut­ján szerzett alapokból fizetik ki. Ha a nyers­cukor átlagára meghaladja a 150 koronát, a oukorrépatermelők 9 százalékos pótdijat kap­nak miniden korona után, amellyel a nyers­anyag ára a megállapított 150 koronás határt túllépi. A May-cukorgyárak területén a cu­korrépa árá épp úgy, mint tavaly, érádén is olcsóbb lesz 25 fillérrel. A cukorrépáterme­lók fél százalék melaszt ingyen kapnak a ta­valyi negyed százallékkal szemben, az át nem vett melaszt az őszi piacár alapján számolják eL Sziléziában valószínűleg ehhez hasonló megállapodást fognak létesíteni a cukorrépa árára vonatkozólag. A ssesE^azdáikodás jövendő szabályozás*. A szeszmegadóztatási törvénytervezet legfontosabb cikkelyeinek egyike, amint azt a gazdasági tanács szeszbizottaága újonnan rendezte, a 09. paragrafus, amely a ezeszzárolásról tárgyal. Az albizottság ezt a paragrafust az eredeti tervezettel szemben je­lentősen megváltoztatta és kibővítette. Nem két­séges, hogy ennek a paragrafusnak újonnan való szövegezése minden bizonnyal a végleges kor­mányjavaslatra vonatkozó tár "válás ok alapját fog­ja képezni. Az uj szövegezés elsősorban is lehető­vé teszi a kormánynak, hogy rendelet utján ki­mondja a szeszzárolást. Ilyen esetben az állami pénzügyi igazgatás jogosult saját nevében az állam számlájára gazdálkodni a szesszel. Amennyiben er­re sor kerülne, a szeszgazdálkodást az állami üze­mek kereskedelmi vezetéséről szóló törvény alap­ján rendezik majd. Ez az alternatíva azonban az adott viszonyok között valóban csak teoretikus jelentőséggel bir. Sokkal inkább gyakorlati jellegű az a rendelkezés, amely a kormánynak lehetővé teszi, hogy a szeszgazdálkodást külön szerv utján végezze. Ez egy kereskedelmi társaság lenne, amelyet a szesztermelők központi szervezetéből alakítanának meg s amellyel az állam mindig tiz évre kötné meg a szerződést. A társasé; ‘lőtt egy ellenőrző tanács gyakorolna fe ..etet, amelynek tagjait az illetékes minisztériumok ne­vezik ki. Azonkívül külön szesztanácsot is létesí­tenek a törvénytervezet szerint, amelynek tizen­négy tagja a szesztermelőkből, más tizennégy tag­ja a szeszkereskedelem, a szeszfeldolgozó ipar és a fogyasztók képviselőiből s két tagja a tudomány képviselőiből kerülne -ki (egy főiskolai közgaz­dászból, vagy egy pénzügyi és egy technológiai szakértőből). A szesztanáos tagjait a pénzügymi­niszter nevezi ki, aki a tanácsnak az elnöke is. A tanács a szeszgazdálkodás valamennyi kérdésével foglalkozik és a szeszgazdálkodáseal megbízott társaság kereskedelmi jelentéseivel is foglalkozna. A tervezet ezen része ellen az ipari szeszfőzdék nem éltek tiltakozással, ezért valószínű, hogy egy­hangúlag elfogadják és a kormány elé mint a gaz­dasági tanára szakvéleményét terjesztik. Arak : nagy üveg Ke 60, közép Ke 40, kis Ke 20 Tárgyalások a közepeurópaá siönyegipar kar telijéről. Már régebbi idő óta folynak tár­gyalások a német csehszlovák 'és osztrák sző- nyegipar egyezményéről. A tárgyalások ed­dig még neon vezettek sikerre. Az egyez­mény egyik főakadálya az, hogy a csehszlová­kiai szőnyegipa/r nem rendel kezik központi kar teliszervezette 1. Az adómentes takarmánycukor de naturáli­sát a nyerseukorgyárak is végezhetik. A pénz­ügyminisztériumnak azon engedélyét, hogy a cukorfi nemit ók takarmányozási célokra adó­mentes nyerscukrot denaturálhassanak, a Li- dové Noiviny szerint a nyerscukorgyárakra is kiterjesztik. A cukoripar kartelIszerződését ennek alapján megfelelő módon megváltoz­tatják, A budapesti Lanaria posztógyár beszün­tette üzemiét. Az Atlantica tröszthöz tartozó Lanairda budapesti posztógyár r.-t. különböző nehézségek migtt beszüntette üzemét. A tár­saság 1927-ben a brünni Gyapjuáruipairi tár­sasággal közös bevásárlási és eladási irodáit létesített s Brünnből 82 szövőszéket szálli- tottak át Budapestre. A budapesti vállalatban 2650 orsós gyapjufonóda van és száz szövő- székes szövődé, továbbá egy mosoda, festődé és egy apretura. A Pozsony—bécsi tariSabare további ki mé­lyítése, A csehszlovák államvasutak március 25-fiiki érvénnyel a Pozsonyon keresztüli du­nai átirakodási forgalomra érvényes konkur- renoiakedvezményeit számos uj árucikkre, igy melaszra, korpára, olajpogácsára, mütakar- mányra, magra, malátára, olajbogyókra is ki­terjesztette. Ezzel a Pozsonyon keresztül való átrakodási forgalom díjtételeit a bécsiekhez alkalmazták. Közel hatvanezer mótoros jármű van Cseh­szlovákiában. Hivatalos statisztika szerint múlt év februárjában Csehszlovákiában ösz- szesan 59.409 motoros jármű volt. Ebből mo­torkerékpár 20.006, személyautó és Cyklecar 25.111, autóbusz 1377, teherautó 9353, áru­szállítási autó 747, traktor 2294, speciális jár­mű 521. A speciális jármüvek közül egészség­ügyi 160 volt, uoca tisztogató 109, tűzöl tó kocsi 173, egyéb 79. A közei hatvanezer mótoros járműből Csehországban 40.857, ebből Prá­gában 10.256, Morvaországban és Sziléziában 13.671, Szlovenszkón 4507 és Ruszin szkón 374 volt. A mótoros jármüvek 42 százaléka csehszlovákiai eredetű, 18.3 százaléka ameri­kai, 13.6 százaléka angol, (csaknem kizárólag mótorkerékpárok), 8.9 százaléka német, 5.3 százaléka francia, 4.7 százaléka olasz, 4.7 szá­zaléka osztrák, 2.1 százaléka belga. Ez a sta­tisztika az 1926-ival szemben a mótoros jár­müvek számának közel 20.000 darabbal való emelkedését mutatja ki. Érdekes, hogy a bel­földi és külföldi eredetű jármüvek százalék- aránya alig változott, igy 1926-ban belföldi eredetű mótoros jármű 40.8 százalék volt a köztársaságban, 1928-ban pedig 42 százalék. Bankpool alakult a newyorkj pénzpiacon. Newvorkban bankpool alakult, amelynek az a célja, hogy a papi pénznek 15 százalékon felüli emelkedését megakadályozza. A pool már 15 millió dollárt vetett a piacra, hogy a hiteligénylésekéit kielégítse. Ma a Federaí ke­serve Board tárgyalásokat folytat, amelyeken a diszkontkérdést vitatják meg. Pénzügyi kö­rök azon a nézeten vaunak, hogy a diszkód­nak fél százalékkal való emelése elmaradha­tatlan. Parlamenti körökből is intézkedéseket sürgetnek a spekuláció elfojtására. Ml-ll Üli IBI I a hajbetegségek és kopaszodás tökéle­tes gyógyszere. \mm ! ] hankepzodcst, j niMs j Wll hajnövést. | Kapható minden drogé- i riábao, gyógyszertárban * és parfümériában, vala- i mint a főképviseletnél. lengorakiállitás Araiamat c— j vmWmM --------ím.;:..ani. petrof .... i ^''Fö-utca^ős!0**' »Musika"Han«“erhóz vilál9hiPű zongoráiból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom