Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-20 / 91. (2016.) szám

/ rt^X<5AV/V\ACA!AR-HIRIíAP szemben a Wolff-itgynökség éjjeli kommü­nikéje ugyan még kifejezi reményét, de a ma reggeíi francia lapok tenorját réve ala­pul, be kell látni, hogy az európai közvéle­mény lehetetlennek tartja a megoldást. Az angol sajtó feltűnő módon a franciák segít­ségére siet és épp oly hevesen támadja Schacht dr.-t, mint a párisi lapok. Este kilenckor, a Revelstoke-bizotság ülése után valamennyi Párisba gyűlt újságíró nyu­godtan táviratozhatta lapjának, hogy a kon­ferencia csőddel végződött. A szimbolikus halál Ma reggel újabb váratlan és nagyjelentő­ségű szenzációról szerzett tudomást az amúgy is izgatott párisi közvélemény. Re- velstoke lord, ax angol szakértőbizottság vezetője, az Angol Bank egyik fökormány- zója, akinek kétségtelenül igen nagy szerep jutott a konferencia vezetésében, a tegnap esti bizottsági konferencián kiállott izgal­mak következtében a St. Honoré-uccai la­kásán az éjszaka folyamán váratlanul meg­halt. A hatvanötéves lordot, aki tegnap es­tig teljes frissességgel és óriási agilitással vezette a fontos albizottság ülését, szivszél- hüdés érte. Lord Revelstoke szerepe külö­nösen a konferencia utolsó napjaiban vált eminenssé, amikor Snowden alsóházi táma­dása után az angol delegáció magatartása rendkívül fontossá vált Párisban. A konfe­rencia elején sokáig arról volt szó, hogy az amerikaiak távolmaradása esetén ő vesgi át az elnökséget. Mivel Owen Young és Morgan eljöttek, Revelsíokét csak a legfontosabb albizottság vezetésére kérték föl, amelynek éppen tegnap este volt döntő szerepe. A halál, amelyet pusz­tán a konferencia utolsó napjainak vészes izgalmai okoztak, természetesen óriási íöl- tiinést keltett Párisban. de bizonyára a konferencia sorsára is óriási jelentőséggel fog bírni. Ma délelőtt tizenegy órakor kel­lett volna összejönnie a plénumnak, amely előtt Revelstoke beszámolt volna a tegnapi tárgyalások eredménytelenségéről és azt ajánlotta volna, hogy a leghelyesebb volna a konferenciát azonnal föloszlatni. Ajánla­tát a szakértők a pillanatnyi határtalan fe­szültségben bizonyára elfogadták volna. S igy délelőtt tizenegy órakor Párisban el­kezdődött volna az európai ellenségeskedé­sek nj, kiszámíthatatlan végű, áldatlan érája, A halál következményei Revelstoke halálának tulajdonítható, hogy a ma délelőtt tényleg összeülő konferen­cián nem történt meg a döntő fontosságú bejelentés s az ülés mindössze két percig tartott. Az V. György-szállodában Revel­stoke hirtelen halálának híre csak a késő éjjeli órákban terjedt el és természetesen azonnal fölborította a mára kiadott diszpo­zíciókat. A pont délben összeülő plenáris ülésen a szövetségesek szakértői csupán arra szorítkoztak, hogy az ülést Revelstoke emlékének szenteljék. A konferencia elnö­ke és az egyes delegációk vezetői pietikus szavakkal emlékeztek meg az elhunyt ér­demeiről és egyetlen szóval sem foglaltak állást a konferencia érdemleges anyaga mellett. Német részről Melchior dr. szólalt föl. Majd a konferencia elhatározta, hogy a Revelstoke-bizottság legközelebbi ülését hétfőn délelőtt tartja s akkor tesz jelentést a helyzetről. Bizonyos körökben a váratla­nul támadt két és félnapos szünetet arra fogják fölhasználni, hogy praktikus meg­beszéléseket folytassanak és megkíséreljék az uj diskussziós bázis megteremtését. Sok remény nincsen ugyan, de két és félnap rengeteg idő, amelyen nem csak uj megol­dási módot lehet találni, hanem amely alatt a jelen pillanatban természetellenesen föl­izgatott és minden katasztrofális lépésre kész közhangulat is lecsillapodik, vagy pe­dig amely alatt a berlini kormánytól uj diszpozíciók érkezhetnek Párisba és a tul- heves és túlontúl a jobbolnal szájaize sze­MINDENKI FIGYELJEN mert a hirtelen időváltozások alkalmával mindnyájan ki vagyunk téve meghűlésnek, fertőzéseknek amelyek könnyen végzetes következménnyel járhatnak, ha gondatlanul elhanyagoljuk bajunkat. Meghűlés ellen legjobb védekezés: A test edzése, a szervezet megacélozása, az idpg- rendszer ellentállőbbá tétele. Ezeknek a feladatoknak az elérésénél leg­hatékonyabb segítségünk a minden házban ismert és otthonos DIANA SÓSBORSZESZ melynek állandó használatával sok bajt hárít­hatunk el magunkról és sok később nehe­zen leküzdhető betegséget előzhetünk meg. Az egész országban mindenütt kapható. I latástalan utánzatokat utasítson erélyesen vissza! rint cselekvő Schacht dr.-t más elhatározá­sokra bírhatják. Hétfőig a kérdés nyílt s habár1 a tegnapi események után alig van remény a megegyezésre, a hétfői ülésig nem szabad hivatalosan a konferencia csőd­jéről beszélni. Növekvő optimizmus Berlinben? Ugyanakkor Berlinből is megnyugtató jelen­tések érkeznek, amelyek arról számolnak be, hogy a német birodalom illetékes fórumai mindent elkövetnek a csőd elkerülésére. Ber­linben nem adják föl a reményt és nem adják föl a konferenciát. A tegnapi tanácskozások nem hoztak végérvényes döntést, mert akár­milyen hangnemben ir is a Havas-ügynökség a csődről, a csőd hivatalos bejelentésére csu­pán a ma délelőtt ülésező plénum illetékes. Amig a plénum nem mondja ki, hogy a ta­nácskozásokat félbeszakítja, senki sem be­szélhet csődről. S a plénum még nem nyilatkozott. Csodák bármikor történhetnek. Az emberi számítás ugyan a tegnapi események után kudarcot vár, de csak a pillanatnyi izgalom jegyében, amint a fölösleges párisi fölháborodás és a félreértések következtében támadt nyugtalan­ság elmúlik, esetleg mégis meg lehet találni a diszkusszió bázisát. Egy ilyen csoda már csaknem történt s Re­velstoke lord halála kétségtelenül elősegít­heti a szükséges plattform megteremtését. A hatfgulat amúgy is olyan Párisban, hosrv a várható komplikációk kikerülésére a szak­értők valamennyien mindenáron megegye­zést akarnak teremteni. Különösen az ame­rikaiak dolgoznak lázasan a kudarc elkerü­lésén. Schacht dr. az enyhülés érdekében ma vaw holnap fontos nyilatkozatot ad le, amelyben megmagyarázza félreértett sza­vait. A német delegáció vezetője még egy­szer és sokkal precízebb hangon kijelenti, hogy Németország számos engedményt te­hetne, ha a német közgazdasági élet teljesí­tőképességét az antant segítségével emelni lehetne. Ma délután több kompromisszu­mos ajánlat benyújtását várják. Ha a hite­lező államok szakértői nem kívánják a ku­darcot. ami a beérkezett információk nyo­mán valószínűnek látszik, akkor számolni lehet a konferencia folytatásával, habár a pillanatnyi helyzet rendkívül kritikus és szinte reménytelen. Németország Schacht állás­pontja mögött Egy ma déli berlini lap körkérdést intézett a legnevesebb berlini bankigazgatókhoz a pá­risi szakértőkonferencia üdvében. A legtöbb bankigazgatót meglepte a váratlan párisi for­dulat, amely csaknem szakításhoz vezetett, de abban valamennyi gazdasági vezérférfiu megegyezik, Schacht dr. helyesen csele­kedett és nem tehetett másként, mint ahogy tett. Még olyan bankárok is. akik különben ellenségei a Birodalmi Bank elnökének, most mögéje sorakoznak és védik. A bankigazgatók kivétel nélkül fölszólítják az illetékeseket, hogy vigyázzanak idegeikre és ne veszítsék el fejüket A birodalom sajtója csaknem egyhangúan állapítja meg, hogy a konferencia csődje ugyan szomorú jelenség, de még mindig jobb, mintha Németország elfogadta volna a hitelezők teljesíthetetlen javaslatát A centrumpárti Germania szerint a párisi kon­ferencia bebizonyította, hogy a hitelező ál­lamok közvéleménye még nem érett meg a jóvátételi kérdés tárgyilagos és gazdasági alapelvekre épülő megtárgyalására. A poli­tikai elvakultság ismét győzött. Németor­szág legjobb szövetségese a jóvátétel kér­désében az idő lesz. A lapok rámutatnak arra, hogy a konferencia eredménytelensége a Dawes-tervezethez való visszatérést jelenti, amely, mint. ismeretes, védi a jóvátételi transzfert, azaz semmi körül­mények között sem engedheti meg, hogy a né­met valutát baj érje. A csőd mégis kikerülhetetlen ? Egyetlen francia lap simas, amely kétel­kedni merészelne a konferencia végérvé­nyes csődjében. A szükséges formalitások elintézése után a delegátusok hazamennek és a nagy kísérletnek befellegzett — írják valamennyien. De amikor a párisi lapok igy írtak, nem tudtak még Revelstoke lord ha­láláról és nem ismerték a konferencia ma délelőtti plenáris ülésének elnapoló határo­zatát. Mindazonáltal kommentáraikat figye­lembe kell venni, mert világosan megmutat­ják Franciaország igazi politikai mentalitá­sát. A lapok szerint mindenekelőtt az érde­kelt hatalmak jelentését dolgozzák ki a kon­ferencia csődjéről, Németország delegátusai­val együtt vagy nélkülük, ahogy éppen jó­nak mutatkozik. A szakításért járó felelősséget a lapok magától értetődően teljes mértékben Né­metországra hárítják. Különösen Sdhadhit dr.-t támadják meg heve­sen, akiiben diktátori vágyakat sejtének és akit a német jobboldal prononszált képvise­lőjének tartanak. A Petit Párisién szerint Schacht ultimátumot intézett a konferenciá­hoz, amelyben határozottan tiltakozik alap­vető ajánlatának megváltoztatása ellen. Amikor Sehacht a Rerelstoke-bizotíaág tegnap esti ülésén ezt a merészhangu és Fehér cédula meg a fekete cédula Irta: Molnár Jenő Egy jogászbarátom, aki a világ minden ál­lamának igazságszolgáltatási rendszerét végig­böngészte, mesélte el nekem ezt a nem min­dennapi esetet. Valahol Indiában egy többévezredes ha­gyomány azt tartotta, hogy embernek nincs joga bűnös embert halállal büntetni. A bű­nöst, aki embert öl, halálra kell ugyan Ítélni, de az Ítélet végrehajtása előtt a mindnyájunk felett lebegő Végzet sugallatát kell meghall­gatni. Ezt a tradíciót rendkívül gonddal őriz­ték és adták át uemzedékről-nemzedékre. Gyakorlatilag olyan formát öltött a Nemezis igazságtevése, hogy a halálraítéltéi bekötött szemmel egy urna elé vezették, az urnában két cédula volt: egy fehér meg egy fekete. Ha a fehér cédulát húzta, megmenekült a kivég­zéstől, ha a feketét húzta, könyörtelenül vég­rehajtották az ítéletet, mert a fekete cédula magát a zordon Végzetet jelképezte. Történt, hogy egy rablógyilkos többször visszaesett bűnébe. Szerencséje volt ugyanis a fickónak. Már négyszer halálra Ítélték, de mind a négyszer a fehér cédulát húzta ki az urnából. A törvény értelmében minden eset­ben szabadon kellett bocsátani. Mikor ötöd­ször is gyilkolt és ismét halálraitélték, a ki­rály első minisztere igy szólt: —■ Felséges uram, itt valamit tenni kell. Nem lehet igazság az, hogy egy megrögzött gonosztevő büntetlen maradjon és ártatlan embereket legyilkolhasson. — De a tradíció! — mondta fölemelt ujjal a király. — Nekem volna egy Ötletem, amelytől a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Erre kiváncsi volnék magam is, — szólt ké­telkedő arccal a felség. — Most, hogy ezt az ö.'.szőrös rablógyilkost ismét az urna elé állítja a bíróság, gondos­kodni kell arról, hogy csak a fekete cédulát húzhassa. — Hogyan lehetséges ez? — Úgy, hogy mind a két cédula, amit az urnába tesznek, fekete legyen. A király egy pillanatig elgondolkodott, majd örvendező ábrázattal mondta: — Nagyon helyes. A gonosztevő lakóiul fog s amellett a szent ha^omány is érintetlen marad. Terjeszd a dolgot a minisztertanács elé. ■& A miniszterelnök ötletét az egész kormány kitűnőnek találta. Egyedül az igazságügy- miniszternek voltak aggodalmai, de olyan er­kölcsi érveket szegeztek ellene a kollégák, hogy kénytelen volt visszakozni. Az igazság­ügyminiszter utasította hát a legfelső bírósá­got, hogy az urnában két fekete cédulát he­lyezzen el. Mikor ez megvolt, az igazságügyminisztert heves lelkiismereti furdaíás kezdte gyötörni. Mint hagyománytisztelő férfiúnak, minden idegszála ágaskodott a csalás ellen, noha ez­úttal a jogos megtorlás erkölcsi elve követel­te azt. — A Sorsot nem szabad kihívni ingunk el­len, — döntőié el végre magában, — mert ki tudja, micsoda romlás származik ebből né­pünkre! Hogy megnyugtassa háborgó indulatait, fölkereste cellájában a halálraítéltet — Tudd meg, — mondotta neki, — hogy holnap, mikor az urna elé visznek, két fekete cédula lesz benne. Akármelviket húzod, a ha­lál fia vagy. Nagy titkot bíztam rád, a fejem­mel játszom, de nekem előbbre való az őseink által megszentelt hagyomány, mint a hivatali titoktartás. Azért jöttem hozzád, hogy legalább igy könnyítsék a lelkiismeretemen. A delikvens hálásan megköszönte az igaz- ságügyminiszter jóságát és szólt: — Kegyelmes ur megbizhatik bennem. So­ha senkinek nem fogom elárulni. Másnap reggel a végzetes urna elé állítot­ták a bekötött szemű halálraítélt gyilkost. Az urna mögött hosszú fekete palástban ültek a legfelső bíróság tagjai, — Halandó biráid fölé most legmagasabb 192P április 20, szóm bal brutális ultimátumot átnyújtotta, egy pil­lanatig úgy látszott, mintha föl akarna pattanni helyéről és el akarná hagyni a termet, Vögler dr. az utolsó pillanatban visszanyomta székére a rendkívüli módon fölizgatott német delegátust s igy leg­alább azt gátolta meg, hogy a konferencia egy hangos ajtóbecsapással végződjék. A. pénzügyi eredménytelenségnél is jobban fáj a francia sajtónak Schacht azon állítóla­gos kisérlete, hogy politikai követeléseket szőjjön bele érvelésébe. Mint Pertinax az Écho de Parisban írja, a politikai követelé­sek már a bizottsági ülésen óriási fölMfbo- rodást keltettek. Morreau, a Francia Bank elnöke, és Franqui belga delegátus fölugrot­tak helyükről és hevesen tiltakozni kezdték az arcátlan" német követelések ellen. A Petit Párisién szerint kérdezni kell, vájjon Schacht beszámítható állapotban volt-e, amikor a versaillesi békeszerződés revízióját követelte. A német bankvezér megfeledkezett arról, hogy egyszerű szakértő, akinek semmi köze sincs politikai dolgokhoz. A danzági korri­dor megszüntetésének és a gyarmatok vis­szaadásának követelése nem képzelhető el máidképp, csak úgy, ha föltételezzük, hogy Schacht dT. elvesztette önuralmát és felelőt­len állapotban cselekedett Sanerweín a Matinban ugyancsak azt tart­ja, hogy Schacht dr. a versaillesi béke- szerződés revízióját követelte. A Journal szerint ez volt a legsúlyosabb csapás, amit Locarao óta az európai béke- politikára mértek. Pertinax az Écho de Pa- ris-ban nem kételkedik abban, hogy Schacht dr. a német politika exponense volt. amikor lehetetlen követeléseit fölállította. A demo­kratikus Németországban épp úgy nem sza­bad hinni, mint Vilmos császár birodalmá­ban. Németország valamennyi uralkodó fér- fia, csekély kivétellel, Sahadht dr. típusához tartozik. Németország csak a nyers erőnek enge­delmeskedik és szerződésekkel semmire sem kötelezhető. Egyedül a rajnai meg­szállás tartja sakkban s amint ezt meg­szüntetnék, a németek nyomban fellázad­nának a versaillesi szerződés ellen. Ugyanakkor azonban a francia lapok meg­állapítják, hogy lehetetlen megmaradná a csődnél s föltétlenül kiutat kell keresni a asékucoáJból. A Journal szerint a legjobb volna', ha Németország Schacht helyébe bal- oldallíbb színezetű parlamentért küldene Pertinax az Écho de Parisban számos bel­politikai következtetést von le a tegnapi ka­tasztrófából. Szerinte egyszer s mindenkor­ra bealkonyodott Herriot és Briand elhibá­zott politikájának és mindent újonnan kell kezdeni. Jobb, hogy a csőd most következett wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmnmmrmnmmmmmmmm bíróul hívjuk a Végzetet, szólt az elnök. Előt­ted az urna, benne az élet és a haláil cédulá­ja. Nyúlj bele és húzd ki az egyiket. A delikvens nyugodt mozdulattal sülyesz- tette kezét az urna fenekére és kihúzta az egyik cédulát. És ebben a pillanatban egész testében remegni kezdett. Keze, amelyben a cédulát szorongatta, görcsösen összeszorult, majd idegesen morzsolni kezdte a papirost, egészen apró darabkákra szaggatva-rongyolva azt. És mikor csipetnyi foszlányokra tépte, a szájába gyömöszölte és lenyelte. A birák der- medten nézték a vonagló embert, aki aka­dozva, hörögve mondotta most: — Bocsánat, bíró urak... olyan borzasztó érzésem van ... Biztos vagyok benne, hogy a fekete cédulát húztam ki. Ezerszer bocsána­tot kérek, hogy ennyire izgatott lettem és összetéptem a papirost. Magam se tudom miért, de valami ellenállhatatlan belső pa­rancs azt súgta nekem, hogy semmisítsem meg a cédulát, mert ez a biztos halál. A bírák szó nélkül hallgatták a még mindig reszkető delikvens védekezését. — Most mit tegyünk? — kérdezte végül az elnök. A birák tanácstalanul néztek össze. És újra megszólalt a halálraítélt* — A dolog nagyon egyszerű, biró uraim. Tessék megnézni, melyik cédula maradt az urnában: a fehér-e, vagy a fekete? Ha a feli ér maradt benne, akkor én a feketét húztam, ha pedig a fekete maradt benne, akkor én az élet céduláját húztam. A legfelső bíróság nem tehetett mást: ki­húzta az urnában maradt fekete cédulát és a halálraítéltet a törvény értelmében szabadon bocsátotta. & Mikor jogászbarátom a történet végére ért, felsóhajtottam: — Milyen kár, hogy a becsületes emberek­nek nincs egy olyan igazságügyiuiniszteriik, mint ennek a halálraítélt gonosztevőnek. Hányszor hisszük, hogy módunkban van a .ló és a Rossz között választani, pedig az Klet urnájában rendszerint két egyforma cédula van és mindakettö a Rossz cédulája 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom