Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-14 / 86. (2011.) szám

WB» tprfBg M, TMtnmi, 17 T>Rf\CA! A.H-HT TiL AT* KöZCÍA Z PA A régikorona-hitelezők védőegylete Szlovenszkóban Irta: SCHMIDT IMRE f»wwy, április 18. A múlt hónap közepén Zsolnán megalakult a régikorona-hitelezők fédöegylete Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő elnöklete alatt A védőegylet szék­helye Rimaszombat lett és annak vezetésével Bródy Andor bízatott meg. Úgy az alakuld közgyűlésen, mint a t&ggyüjtéa érdekében megindult akcióval kapcsolatban a védőegy­let céljául tűzte ki, hogy a Magyarországgal szemben fönnálló régikoron a-követ elések rendezése status quo post belhim alapján tör­ténjék és hegy a hitelezők javája mutatkozó kvótát a kormány más bevételi forrásokból is javítsa, emelje. Vájjon elérhető-e a kor­mánynál az, hogy a kvótát más bevételekből megjavítsa, ehhez természetesen én nem szól­hatok hozzá. Azonban a status qno poet hél­ium tekintetében, melyre tulajdonképpen az egyesület fölépittetett, nem hallgathatom el m égj agyzéseimet. Mielőtt azonban az 1919. és 1924. évek mér­legeivel foglalkoznék, szükségesnek tartom, hogy néhány megjegyzést tegyek. Téves be­állítás, hogy a magyar adós csupán 10 cseh­szlovák fillért köteles a csehszl. hitelezőnek minden egyes régikorona-tartozás után fizet­ni. A magyar adósok befizetései kizárólag a magyar hitelezők követeléseinek kielégítésé­re szolgálnak, levonva ebből Is azon össze­get, amelyet Magyarország a két ország kö­vetelésében mutatkozó különbözet után ne­künk fizetni köteles. A csehszL hitelezők ki­elégítése a főn lendített különbözet után fi­zetendő összegen kívül azon befizetésekből történik, amelyeket aa itteni adósok tőke és kamat címén a régfkorooa-tartozásaik után fizetni kötelesek. Ilyen körülmények között is, mely minket a magyarországi befizetések eredményétői >—Hz _ ____ m------_____la fi fii« in * n..., m | ,2j EM $6M3I lUgg^it^QSZ, 2*£2B mTsOBB kérdésnek, vagon a esebsuL faMn& «M a feécnt eboMiotU, vagy ásni és eszei ma­gyarázom Fodor Miklós képviselő követelé­sét, hogy az elszámolás na az 1924 november 14, hanem az 1919 február 28-i állapot alap- fia történjék. Eltekintve azonban azon átM- d&Ihatbm aehézaégektői, melyek Fedor kép­viselő követelésének és a védőegylet eétjá- usik aecvtládlását akadályozzák, legyen sza­kad a kérdést na adatokkal uwyrfll ­gfteaom. A wetasL fcftritolések 1919 február »4u meghaladták az 1 milliárd koronái, mely ősz- szegben csupán s ssiovenszkói pénzintézetek 818 millióval voltak érdekelve. Ezen pénzin­tézetek a valuta szétválasztása folytán a leg­nagyobb katasztrófának néztek eléje, mert az összes betétjük 1254 millió és az összes saját tőkéik csupán 240 millió volt és így csaknem fele az általuk kezelt tőkéknek Budapesten rekedt. Azt hiszem, nem kell magyarázat ah­hoz, milyen gazdasági katasztrófára vezetett volna az, ha ex a status quo post bellum vál­tozatlanul fönmaradt volna, különöse® ha fi­gyelembe vesszük azokat a súlyos milliókra rugó károkat, amit a hadikölcsü>nkötvények- nél is szenvedtek pénzintézeteink. Nézzük meg azonban a passzív oldalát is ennek a mérlegnek. Magyarország követelé­sei, tehát a csehszlovák köztársaság tartozá­sa 1919 február 26-án a csehszlovák adatok szerint 280 milliót tett ki, mellyel szemben a magyar statisztika 420 milliót mutat ki. Ez a 140 millió különbözet azon követeléseket teszi ki, melyeket a csehszlovák adósok el­ismerni nem akarnak. Fontos azonban az, hogy a 420 millióban is csupán 220 milliót tesz ki a magyarországi zAloglevélkibocsétó intézetek követelése, ami körülbelül 20 szá­zalék fedezetet jelentett. Az 1924 november 14 adatok szerint a csehszlovák pénzintézetek követelés© 506 millióval csökkent. Ezzel szemben az emlí­tett időközben a magyarországi záloglevél­bankoknál csehszlovák adósok által csupán 144 millió lett készpénzben visszafizetve, mert a további 24 millió más elbírálás alá tartozik. A záloglevélben folyósított kölcsönöknél meg­adatott az a jog, hogy a kölcsön záloglevéllel is kiegyenlittessék és ezen jogával termé­szetesen mindenki élni igyekezett. Talán említenem sem kell, hogy a cseh­szlovák pénzintézetek követelése 618 millió­ról 112 millióra a pénzintézetek akciója foly­tán éretett eL, mellyel szemben a magyar srtatisztükai adatok szerint csehszlovák magá­nosok részéről csupán 67 millió követelés lett bejelentve, melyben oly követelések is ben- fogla Itatnak, melyek 1919 február 26-Lka után keletkeztek. S mig a 67 millió követelést több mint 20.000 hitelező jelentette be, az eredeti 618 milliónófl alig 200 pénzintézet ▼olt érdekelve, melyet meg kellett menteni, mert ezen pénzintézetekkel ezer é.s ezer be­tevő és számos nyilvános intézmény pusz­tult volna el. S hogy a mentésnél ezen ak­ciónkat a csehszlovák kormány támogatta, ezt épp azzal értük el, mert minden magánérde­ket kizártunk é» igazoltuk, hogy ezen akció siker© a legkevésbé sem érinti a magánér­dekeket. Ezek után, azt hiszem, Fedor képviselő ur is elejti a status quo post bellum visszaállí­tását. Ez egy nehéz küzdelemmel elért ered­mény feláldozását jelentené, mely főleg a mi magyar és német pénzintézeteink 506 millió követelésének megmentését tette lehetővé, úgy hogy ezzel kapcsolatban csupán 140 mil­lió ellenkövetelést tudtak a budapesti pénz­intézetek behajtani. De talán nem jelenték­telen azon körülmény 'sem, hogy a mi ak­ciónkhoz mind a két érdekelt kormány meg­adta előzetes hozzájárulását is, mely a 224— 924. sz. törvény értelmében 1924 november 1-e után is lehetségessé tette a kötelezetteé- . gek megszüntetését, ha ezen előfeltételt az | érdekeltek igazolják. Európa gazdasági egyensúlyát az országok önellátásra való törekvése helyrehozhatatlanul megingatta — Steghardl Rudolf dr. nyilatkozata az osztrák gazdasági helyzetről — Az Osztrák Földhitelintézet szerdai közgyű­lésén Sieghardt Rudolf, az osztrák közgazda- sági és pénzügyi ólet egyik kimagasló egyéni­sége, feltűnést keltő beszédet mondott az euró­pai gazdasági viszonyok súlyos voltáról, mint a békeszerződések szükségképpeni következ­ményéről és az osztrák gazdasági helyzet las­sú javulásáról. Sieghardt bevezetésképpen rá­mutatott arra, hogy Bécs, illetve Ausztria az öreg Európának éppen szeiarmográfikai középpontjában fek­szik, ahol minden politikai és gazdasági kör talál­kozik egymással Épp ezért leginkább Bécs- ben érezhető az, hogy Európa közgazdasága még most, a nagy há­borút követő tia ér után sem jutott nyugvó­pontra. Politikailag ugyan Európában egy bizonyos megszilárdulás tapasztalható, kivételével Dél- kelet-Európa ősrégi viharfészkének; gazda­ságilag azonban még minden szétesettségben és nyughatatlan hullámzásban van. Következ­ménye gyanánt a háború véres pusztításainak, továbbra is megmaradt az európai közgazda­ság oétnakadozoitsága. Államok, amelyek a maguk termését értékesíteni nem tudják, min­den erővel rávetik magukat sx ipari tevé­kenységre; viszont az ipari túltermelésben szenvedő országok mindenáron igyekeznek mezőgazdaságuk termelését fokozni. Az áru­csere folyamata súlyos zavarokkal küzd, a régi világrész gazdasági egyensúlya — az ineDátáe (aatarehia) végzete* gondolata következtébe*, amelyet minden állam min­den téren meg akar valóéi tani — gyégytt- hatatlaaal meg van rendülve. Hagy államok árubeszerzése a kényszertől- esőn jellegét öltötte magára. Amit a pénz­piacok szabályszerű pénzkölcsön formájában megtagadnak, azt úgynevezett hosszú időre szóló áruhitel alakjában kikényszerítik a ki­éheztetett, megrendelések után szomjazó ipar­tól, amely három, négy, hat, sőt tiz évre is hitelez nyomott árak mellett. Ilyenformán az ipar olyan kedvezőtlen feltételek mellett kénytelen kölcsönöket nyújtani, amilyenekre semmiféle bank kapható nem volna. Sieghardt elpanaszolja, hogy az önellátási törekvések és a tiltóvámok, kapcsolatban a most divatozó megrendelési politikával és hitelkivánságokkai, egyre szőkébbre szorítják a külföldi piacokat és valósággal csoda, hogy mindezek ellenére as osztrák iparos és kereskedő az osztrák áru számára mégis tud kiutat és piacot találni. Ezekhez a bajokhoz, Sieghardt szerint, Ausz­triában még társulnak a különleges hazai ne­hézségek is: az egyenesen elviselhetetlen köz­terhek és a gazdasági élet állandó nyugtalan! tása a pártérdekből folytatott politikai hatal­mi harcok által. Sieghardt egyenesen csodá­latosnak találja, hogy ily körülmények között Ausztria, — ha nagyon lassan bár, — d© mégis erőre tud kapni. így az osztrák gabona- termelés 1919 óta több, mint kétszeresre emel­kedett, sőt a cukorrépatermelés meghatszoro­zódott A marhaállomány máris nagyobb, mint a háború előtt Az osztrák tejkivitel kétszer akkora, mint a behozatal. Ipari téren rámutat Sieghardt a* osztrák virierík ki­építésére. Az évi teljesítőképessége az osztrák nagy víz­müveknek 1918 óta 125 százalékkal emelke­dett Határozottan fejlődő irányzatot mutat a bányászat. A kőszén, barnaszén és vasérc ter­melése hatalmasan megnövekedett Ausztriá­ban 1919-ben még csupán 2.5 millió méter­mázsa nyersércet bányásztak, de már 1928- ban 193 millió métermázsát Tekintélyes emelkedés jelentkezik a nyersvas- és acéláruk gyártására vonatkozó adatokban. De számos más iparág is jól fejlődött. Rendkívüli az — habár még mindig nem elegendő — amit az árutermelés racionalizálása terén produkált Ausztria. így a munkabérkiadások — az egyé­ni munkabér emelkedése ellenére is — egyes bányászati és iparágakban 25, 35. sőt 70 szá­zalékkal is csökkentek. Fájdalom azonban, • az osztrák kereskedelmi mérleg passzívu­mát jelentősebb mértékben még mindig nem sikerült leapasztani, habár itt is javu­lás mutatkozik. Az osztrák kivitel fejkvó­tája nagyobb, mint Németországban és a csehszlovák köztársaságba* és jóval magasabb, mint a kevésbé ipari jel­legű Magyarországon. Ezekkel az aktív tételekkel szemben Síeg- hardt kiemelei a kedvezőtlen jelenségeket is, igy az osztrák közgazdaság túlterheltségét és a túladóztatást, amelyek a tőkeképződés erős akadályait jelentik. Sajnálatosnak mondja, hogy a tervezett, de még mindig meg nem va­lósítható nagyösszegü beruházási kölcsönnel nem sikerült az osztrák gazdasági életbe köny- nyebbülést belevinni. Szemrehányást tesz az illetékes osztrák köröknek, hogy e tekintetben a kedvező időpontot elmulasztották. Feltét­lenül szükségesnek hirdeti az adókönnyítése­ket és a jóléti terhek csökkentését A terme­lést akadályozó túladóztatás közvetlen kár­tevésénél is nagyobbnak mondja azt a kárt, amelyet ez az eljárás a belföldi és külföldi tőke elriasztásával okoz. Egyik legnagyobb gazdasági baj Ausztriában a rendelkezésre ál­ló és az adott pillanatban szükséges tőkék kö­zött mutatkozó nagy aránytalanság. A tokere vonzóerőt gyakorolni és el nem riasztani — Sieghardt véleménye szerint — a legjobb formája a munkanélküliség ellen r*H produktív biztosításnak. Amint Sieghardt elme futtatásából világo­san kitűnik, Ausztriának — ellenére a kétség­telenül meglévő nagy nehézségeknek — köz- gazdasági téren éppenséggel nem megy rosz- szul a dolga, hála a külföldi nagyösszegü köl­csönöknek, melyeket aggály nélkül hajszol és halmoz az osztrák kormány és hála annak az előrelátó ön ellátási politikának, amelyet álta­lában ugyan Sieghardt élesen elitéi, de amely­nek beszédes osztrák eredményeivel azért mégis tüntetőén eldicsekszik. Kifogások a pénzügyminisztériumi revíziós osztálynak a megváltoztatásáról készült ter­vezet ellen. A pénzügyminisztérium azon ren­deletének a tervezetét, amellyel a pénzügymi­nisztérium revíziós osztályát központi hiva­tallá változtatják át, az érdekelt testületek és körök már letárgyalták. Több részről elvi jel­legű kifogás hangzott el, amelyekről most mi­niszterközi tárgyalások folynak, A tervezet csupán ezen kifogások elintézése után kerül jóváhagyás végett a minisztertanács elé. Aláírták a csővilávkartellt. Tegnap Lon­donban aláírták s 65/» hüvelyknyi átmérőig terjedő nagyságú gázcsövek egész világexport­járól szóló egyezményt. Minimális árakat ál­lapítanak meg valamennyi ország részére, azonkívül szilárdan kontigentálják minden egyes állam exportját. Az egyezmény aláírói az egész kontinentális csőipar, az angol cső­ipar, az Egyesült Államok és Kanada cső­iparai. A kvótákat, amelyeket a legutóbbi időkben eszközölt tényleges szállítások alap­ján számítanak ki, kisebb bizottság fogja most megtárgyalni és a már aláirt szerződésbe beilleszteni. A német jegybank és ai orosz állami bank egyezménye. A német birodalmi bank a szov­jetunió moszkvai állami bankjával egyezményt kötött, amelynek alapján a birodalmi bank girofelei külföldi girocsekkek benyújtásával Oroszországba átutalásokat végezhetnek. A csekkek orosz vacry pedig német valutában állíthatók ki. Vizűm nélkül, féláru menetjeggyel utazhat Budapestre a nemzetközi ipari vásárra. Fel­világosítással szivesen szolgál a magyar nem­zeti párt érsekujvári körzeti ipari szakosztály- titkársága (Nővé Zámky). — U^anott vásár­igazolvány darabonként 24 korona árban be­szerezhető. Lengyel búzavásárlások a külföldön. A lengyel kormány a külföldön, igy Németor­szágban is nagyobb búzavásárlásokat eszkö­zölt, mert a lengyelországi búzaárak annyira megszilárdultak, hogy a százkilogramoukénti 11 zlotys magas vám mellett is kifizetődik a kölföldről való buzabehozatal. össze! lép hatályba az uj román vámtarifa. A román vámtarifa revíziójával megbízott bizottság, amelynek a kereskedelmi miniszter az elnöke, uj vámtételeké tinditványozott mezőgazdasági gépek és cukor számára, amelyek az eddigiekhez képest lényegesen alacsonyabbak. A bizottság jelenleg a papír- éfi cemetvámokkal foglalkozik. Mivel a bi­zottság munkája csak lassan halad elŐTe, valószí­nű, hogy az uj vámtarifa csak ősszel lép érvény­be. (MP). A likőr- és szeszipar a szeszíürvény uj ter­vezetéről. A likőr- és szesztermelők szövetsé­gének szélesebbkörü bi/.otlsága a napokban tanácskozást folytatóit a szeszlörvény ujori- nan átdolgozott rendeletéről. A tanácskozáson megállapították, hogy az uj tervezet sem elé­gíti ki teljes mértékben a szesz és likőriparok követeléseit. Különböző kifogásokat emelnek a szeszgazdálkodás jövendő szabályozása el­len. Rámutatnak arra, hogy a tervezet ebben a tekintetben a szabad szeszgazdálkodás kér­dése elől kitér s a likőripar számára esetleges kötött szeszgazdálkodás esetén nem biztosítja a részvételt. Ezért elhatározták, hogy kitarta­nak a likőrgyárak szervezetének eredeti kö­vetelései mellett, amelyeket a kereskedelmi kamarák központja is jogosultaknak ismert el. Bécsbe hívják össze a nyersacélkartellt. A kö­zép-európai csoport indítványára a nyers acélkai teli legközelebbi ülését május 13,-ra Bécsbe hívják össze. Az 1929 második negyedére felgyülemlő szállításokra való tekintettel nem hiszik, hogy a felemelt összkvótát csökkenteni fogják. Német részről a nyenaacélezerződések megújítására ve- rratíkozó változtató indítványok egész sorát szán­dékoznak benyújtani. Mezőgazdasági gépeknek bevitele Lengyelor­szágba. Lengyelország 1928-ban 13.514 tonna súly­ban, 37.7 millió zloty értékben importált mezőgaz­dasági gépeket. Ebből Németországra jut 40 száza­lék. A lengyel-német vámháboruság következté­ben négyszeresére emelkedett a Lengyelországba irányuló csehszlovák export, Ausztriáé pedig a kétszeresére. Németország 15 millió zloty értékben sállított tavaly mezőgazdasági gépeket Lengyelor­szágba. A lengyelországi piac tartósan jó, mivel a lengyel mezőgazdasági gépipar eddig még nem tudja fedezni a fokozottabb belföldi szükségletet. (MP.) A silovenszkói ipar memorandumot ter­jeszt a kormányhoz. A szlovenszkói ipar a legközelebbi időben a kormánvhoz terjedel­mes memorandumot nyújt be, amely azon lé­nyeges követeléseket fogja tolmácsolni, ame­lyek megvalósítása nagy fontossággal bir a szlovenszkói gazdasági élet szempontjából. A rézkartell leszállította az árakat. A hiva­talos rézárat 19.625 centre szállították le. A rézkartell olyan hivatalos határozatot hozott, amely alkalmas arra, hogy a piac tarthatatlan helyzetét stabilizálja. Miután napokig a 24*/s centes teoretikus ár tartotta magát, a kartell az árat most a tényleges piáéi helyzetnek megfelelően leszállította 19*/« centre, tehát több mint 20 százalékkal. Ezen az áron azon­ban csak csekély mennyiségeket bocsátanak rendelkezésre. Az árleszállítás abban leli ma­gyarázatát, hogy a kartell ismét uralni akarja a piacot s további áreséseket megakadályozni. A csokoládé- és eukorkatpar szövetségének köz­gyűlése. A csokoládé- és eskodulpK most tartott* meg negyedük évi rendes kösgyflJéeét. A közgyű­léséé felolvasott éri jelentés szerint as Ipar 1928.-4 helyest* as üzemi kapacitás 00—70 százalékos igénybevétele mellett változatja® maradt. Súlyosa® érintette as Ipart különösen * nyersanyagok ir- eaoe&edése, mint a kakaóbab, mandula, mogyoró és főképen a cukor áremelkedése. A cukoráru és csokoládé kivitele a* ehnuH évben ismét csekély volt, mivel magas vámfalak államaik a kivitel út­jában. (MP). Vegyi anyagok és preparátumok vámmentes be­hozatala a bolgár mezőgazdaság részére. A bolgár földmiv©l ésügyi minisztérium rendeletével ipri]t5 16.4 érvénnyel vámmentességet nyújtanak Bulgá­riában vegyi anyagok és preparátumok egész Bo­rinak a mezőgazdaság részére való behozatalára. Az importált termékek azonkívül mentesítve van­nak a fogyasztási és községi illetéktől valamint a többi kezelési illetéktől is. (MP). Uj nagyfüréss Ruszinszkón. A munkácsi La- torica társaság ezidén Szentmiklóson nagy, modernül felszerelt fűrészt akar létesíteni. Itt fognak összefutni az összes keskenyvágányu vasutak, amelyeket a környező erdők fájának a szállítására építettek ki. A nemzetközi borpiacról. As időjárás javulása felélénkülést idézett elő a borpiacon is. Őczerbiá- baa, különösen Negotin környékén, a vörös boro­kat egy hektoliterenként 320 dinárjával kínálják. As üzlet azonban nem nagy. Egyes horvát vidékeken az üzlet sokkal élénkebb. Ausztriában élénkébb üz­let uralkodott az utóbbi időben, különösen azért, mert a hossza fagyok miatt a készletek már ki­fogytak. Ausztriában elsősorban külföldi és pedig olasz és görög borokat vásárolnak. Kisebb érdek­lődés nyilvánul meg a magyar borok iránt. A spanyol valuta esése folytán a legutóbbi időben jelentős érdeklődés mutatkozik spanyol borok iránt is. Magyarországon bizonyos árszilárduláfi volt észlelhető, amely azonban aligha fog soká tar­tani. Olaszországban az árak valamennyire szi­lárdultak. A bét fokon felüli borokat hektoliter- fokonként 7 líráért kínálják. Triesztben és Fiu- mében hatalmas szünet után felélénkült a borkivi­tel úgy Ausztria, mint Csehszlovákia felé. Jó fehér borokat San Severoban a kivitel számára egy hek­toliterenként 143—150 líráért vásárolnak. Az üz­leti felélénkülés Franciaországban csak lassú tem­póban folyik, de biztosan. Az utóbbi időben azon­ban százezer litert meghaladó üzleteknél nagyob­bakat nem jegyeztek föl. Az árak 16 -17.5 frank között mozognak egy hektoliterfokért. Az algíri borok nem jegyeztek föl áremelkedést. Marseille- ben 11 fokos borokat egy hektoliterenként 200 bakai nem jegyeztek föl. Az árak 16—17.5 frank írt Tizenkétfokos vöröe borokat Franciaország­ban egy hektoliterenként 13—14 angol shillingért ki 1 ak. Spanyol borokat Cette kikötőben 190— 200 frankért kínálnak. Bulgáriában ugyancsak fel­élénkült a borpiac. azonban ott még jelentős kész­letek vannak. Északbulgáriában jó borokat 8 lo­váért kiuálnak, mig a bortermelők egy literért 9 — 10 levét követelnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom