Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-13 / 85. (2010.) szám
4 <PlWGMyV\AGtoatHlRl>AR 1929 április 18, asopibat Még egyszer: Idegenforgalom és Szlovákia Válasz Hungaricus Viatornak Szlovenszkó, április. Tollfongató ember írására gyakorlatlan, egjsze rü, józan pennámmal felelek. Rendes délutáni asztaltársaságunk baráti körében (a nevek mellékesek) kézről-kézre jár a Prágai Magyar. Dicsérjük, korholjuk, kritizáljuk Hungaricus Viator cikkét. Már ahogy nálunk, magyarok, szlovákok között ez szokás. Heten üljük körül a márványasztalt, öten magyarok, két derék pajtásunk szlovák Egy mérnök, egy ügyvéd, kereskedő, patikus, jegyző, orvos s egy vidéki pap. Az úgynevezett itteni intelligenciát képviseljük. Nem vagyok spiritiszta uram, de hiszek a lel kék találkozásában. Már mint az élőkében. A holtak hadd nyugodjanak. Úgysem ismernének a régi világra többet. Minapában tárgyaltunk i.rról, persze csak foszlányom szóval, amit ön formába önt. — A kutyafáját, tenni kellene valamit, — fa kadt. ki világot járt mérnök barátunk, — annyi nálunk a még ismeretlen érték — orrunk előtt, a földön fekszik, parlagon hever a sok kihasználat lan természeti kincs. Hány kövem paflagóniábó! teremtett paradicsomot Svájc! Hoteljeinek száma ma már sok ezer. Vagy tekintsük Ausztriát. A háború után látott csak idegenforgalma megduzzasz tárnához, s szálloda iparából máris milliókat húz. — Igazad van. Amerika elzárja előttünk kapuit? — próbáljunk itthon szerencsét — De nem szóval pajtás, — hanem tömörüléssel, tettel. Amerikát mi tette naggyá? A sok részvény- társaság, szövetkezet, a nagyban a trust. A inun kások érdekeit sértik? Dehogy! Ha nincs munkaadó, nincs munkaalkalom. Ha nem tömörül a tőke, nagyot nem alkothatunk. Szétforgácsolt erővel szétiorgácsolódik minden egyéb is. Az egyén kis dolgokkal szemben is tehetetlen. Szomszéd, konkurrens, ellenfél: irigy, kaján, — pusztít, még ha pusztul is. Egy kalap alá kell hozni őket, erői kéz, irányítás, jó vezetés alá, ha közös lesz anya gi érdekünk, biztositlak, megálljuk helyünket. — Igaz. Magunkból meg nem élhetünk, adózónkká a külföldet tegyük ... * Beszélgetésünknek ez volt a tárgya s közbe megjelent a cikk. Isten hozta közöttünk Yiator uram, de ne esak ez egyszer: végre egy politikamentes, mindnyájunk közös érdekét őszintén szolgáló téma, a régen vá gyott plattform, melyen találkozhatunk, igaza van, közös anyánk elvégre ápol 8 táplál is, felvirágoz tatásán tehát valamennyien dolgozzunk! Idegenforgalom Szlovákiában, — ne csak egyszer, beszéljünk róla többször is! Szükség lesz tisztázni eszmét, terveket, — dicsérik, korholják, meg is verik olykor a gyermeket, de szeretik szülei, embert farag belőle a csiszolás, nevelés, őszinte gondos szeretet. Gyaluljuk, csiszoljuk, bíráljuk, — nem baj, ha szidjuk is. (Ez nekem szól, — bök oldaliba szomszédom, a fiskális,) — fő, hogy felneveljük, tető alá hozzuk az egységes tervet. — Szép, szép, de ki legyen a kezdeményező? mikor itt még mindig féltékenység az ur. Ki mer né tenni az első lépést, ki meri hangosan kimondani az első szót? — Pedig itthonról kell indulni útnak, — szólt közbe egyszerű bölcsünk a pap, — ha dollár vagy font teszi az első lépést, a tejfelt is majd az idegen szedi, sápot ismét majd csak a külföld kap. — Ezen ne főjjön szent atyánk a fejünk — szól rögtön az ügyvédi replika, — fő, hogy az első tőke meglegyen. Azért van — egye meg a fene — fiskális nálunk elég, — ha kell, megvédjük érdekünk. — Isten ments fiam, hogy úgy kezdjük mári3 — az első, a fő a bizalom. Tőkét a külföld csak biztos kezekbe ád, minden biztosítékot adjunk meg, bennünk ne csalatkozzék senki &e.< — Bölcs beszéd, — szól a fűszeres, — a legbiztosabb kereskedői alap az abszolút hitel, b a vevőközönséggel bánni kell. Elvégre jó kundsaftra szükség van máskor is. — Jó, jó, — szólal meg szerényen a jegyző, — de ha ide csőditjük a sok idegen jágert, mi marad nekünk? Úgyis pusztul, vész az állomány, vadhiányról jajgat minden nimród, dollárért, fontért adjuk el a jó kárpáti vadat? — Rövidlátó s mint minden jáger önző vagy. Passziódban megrövidítve látva magad, volna szived milliókat röviditeni meg? Pedig magad se rövidülnél, lásd miről is van tulajdonképen szó. A vadállomány gondos ápolása, s szaporítása egyik feltétel, fökiinduló pont. Persze irigy vagy, mint minden szenvedélyes jáger. Ha neked még több lesz, ne bántson, hogy külföld is ejt nálunk vadat. Hohenlohe herceg ártott a tátrai reviernek? Nem ugyanúgy használhatna neki egy Ford vagy Yanderbilt? S nem „jut és marad is“, — került diadalra a régi elv? Csak kicsinyesek ne legyünk soha, s önző énünkért ne dobjuk tüzbe a nagyok bik célt. — Szerencse, hogy nincs közöttünk halász. Vas rostéllyal kerítené be rögtön a Vágót is. Pusztaiéban a pisztráng, — jajgatná, — kell az ördögnek idegen, — ki fogjuk s megossz tik a halat magunk is. Sietve felelném ennek is: zergének két gidája, 3. szarvasnak többvést csak két hornya van, s mégsem pusztul el az állomány. A pisztráng százezernyi ikrát rak, százezernyi tétlen aggodalmad mellett sem pusztul ki a piros petty, s csak némi ápolás mellett arra kell inkább ügyelnünk majd, hogy t elszaporodás s ha.ldögvész ne álljon U\ A pisztráng nem pusztul nálunk el soha Külföldi tőkéről beszéltek, s nem gondoljátok meg, hogy a tőke nagy ur és parancsol. Először is a külföldi tőke a nyert kamatot külföldre szállítja s külföldön költi el. Ha anyagilag érdekelt, föltételei és követelései is lesznek, saját mérnökét, orvosát küldi nyakunkra, hol itt a haszon? S amit kilátásba helyeztek hol van ránk nézve valami előny? — Vadász vadját, halász a halát, orvos a páciensét félti. Nagyon helyes, elő az aggodalmakkal, tisztítsuk rostán a magot. Ha tulnagy a.z ocsu, úgy is felkerül, rázzuk a rostát, s nézzük, mi marad?! — Némi külföldi tőkéről van s lesz mindig csak a szó. Kontrolja ennek kezünkben marad. Ám rövidlátásra vall, ha máskép i« állana a helyzet, s nem vennéd észre a nagyobb jót. Ha ide jön. s hozza magával a többit, pénzét a külföld mégis közöttünk költi el. Hogy neki is jut talán kamat? hadd jusson, — ha látja, hogy érdemes, azt is nálunk fekteti be, s költi tovább is el. S ve:e. « közötte mindenki keres. Van ideátok általános fellendülésről, mikor mindenki jól él és keres? S akkor azon aggályoskodjék a kicsinyes, hogy magával i« visz valamit az idegen? — Orvosi, mérnöki konkurrenciától félsz? Elvégre praxist engedéllyel folytathat csak itt idegen. Itteni munkás, itteni ipar, mérnök, orvos, b egyéb: alapkiköté6 lehet. Tovább nyugtassalak még? Sötét Bzemüveged mást i« észre vett-o még? — Igen, a Prágai Hungaricusa külföldi újságírók részére építendő nemzetközi otthonról is ir, én a külföldi ujságirótól féltem saját otthonunk. Ide csödifcsük őket, hogy kényelmesen nézzenek körül? Kikutassák, mit kritizálhatnának meg. s rosszhírünk repítsék százfelé? Hárskút, április eleje. (A P. M. H. munkatársától.) A mai autós világban, mikor a Rozsnyó—kassai túrát igen sokan megteszik, Hárskutot, a Csermosnya- völgy nagy kanyarodójában, a szoroskői veszedelmes szerpentinek alatt fekvő falut már sokan ismerik. Itt kell átváltani a hegymászó tempóra, aztán nagy brummogással neki a szerpentin fehér pántlikáinak. Felülről aztán leírhatatlan szép visszanézni. Tündérszőnyegként terül az egész völgy, ott ékeskedik rajta a legszebb drágakő is: Krasznahorka büszke vára. Meg a feliér csoda: a Franciska Mauzóleum kupolája. Élesen lent a hegy alatt, kertek közé ágyazva Hárskút házai. Mi, akik közelében élünk, nem tudunk itt járni, nem tudunk Hárskutra még csak gondolni sem anélkül, hogy eszünkbe ne jusson Zeman Jenő, Hárskutnak harmadéve elhunyt plébánosa. Az ő neve és a falué egy és elválaszthatatlan. Hárskút neki köszönhet mindent, kemény magyar kitartását, buzgó kereszténységét, fellendült kultur- életét, messze híres dalárdáját, könyvtárát, sokszor renovált, gyönyörű karban tartott ősi templomát, okos, józan, dolgos életét. Zeman Jenő a maga teljes életét arra szánta, hogy ebből a faluból azt csinálja, ami ma. Duhaj, vad, zabolátlan nép lakta régen, de Zeman Jenő megtette, hogy napjában kétszer is végig járta a falut, beszólt minden portán, volt minden: a test és lélek orvosa, öregek tanácsadója, fiatalok oktatója, elhagyottak támasza, megtévelyedettek térítője és csodálatos sze- retete, türelme, munkája nyomán az egykor külsőben is elhanyagolt falu ma tiszta, csinos, még a cigány viskója is ki van söpörve, rend,- munka és békesség uralkodik, hétköznap soha egy árva embert nem látni a korcsmában, vasárnap délután is cs^k inkább a kaszinózás kedvéért ülnek be egy kis italra. Takarékosak, dolgosak, mélyen vallásosak, s uj plébánosuk büszkén mondja, hogy csak mióta ő ott van, a falu népe maga erejéből 45.000 koronát adott össze különböző egyházi célokra, főként a templom restaurálására. Ilyen örökséget átvenni nagv felelősség, de — jó kezekbe került. Stefán Lajos, Zeman Jenő utóda a hárskúti parókián, — Rozsnyóról került oda, már innen ismerjük s tudjuk, hogy hivatott továbbépítője nagy elődje müvének. A parókia régen jól ismert kedves szobáiban most ő fogad és meséli el szives készséggel a falu sorát. Kereken hatszáz katolikus magyar él itt, nagy keresztényszocialista többséggel, egy tanerős, 74 tanulót számláló iskolával. Az iskola és az egy tanerő idestova kevésnek bizonyul s egy másik tanerőset fog kelleni létesíteni. Kulturházuk nincs ugyan, mint Dernőnek, de egyrészt oda is gyakran átjárnak szomszédolni, másrészt anélkül is eleven magyar kulturéletet tartanak fenn, igy különösen télidőn, a hosszú estéken a parókián, meg a községházán jönnek össze, könyveket, újságokat olvasnak, megbeszélik a világ sorát. Műkedvelő szinelőadásokat is gyakran rendeznek, három-négy előadás is jut egy-egy télre. A P. M. H. és a keresztény- szocialista párti lapok sok címre járnak, rle falusi módi szerint egymásnak is odaadogatják. A keresztényszocialista párt könyvtárá— Paff neki! Most találtad fején a szeget. Erre igazán nehéz a felelet. Tehát bújjunk fejünkké' a földbe? Mint homokba bujt bölcB strucc madár, féltsük jó hírnevünk. Mitől és miért félted? Hogy még nem tartunk ott, hol ők? hogy szegények vagyunk, élni vágyunk, s ránk is hadd süssön végre nap? Süssön, élvezzük mi is melegér, de ezt csak munkával érjük el, s a munka, ugyebár, nem szégyen hál* Istennek ma, s ha van még tanulni valónk, tanuljuk tőlük meg. Fogyatékosságaink mellett majd észreveszik a szépet is, csak rajtunk múlik, hogy sokasok barátunk legyen. Nem politikát értek, — torkig van vele a világ, — egyetlen mozgató erő a munka, s az általa kiizzadt olaj, a pénz. Szerezzünk becsületes munka árán sok-sok pénzt, s mi is urak lehetünk. Nem konkurrensként, barátként fogadjuk az idgent, fogjunk kezet, önmagán segit, ki mást segit,— tiz év után sem vennők észre? — nem széthúzni, — összefogni kell, — ha egymást tépi az O-világ. — Uj, — szebb világba hogyan juthatunk? — Ám tovább megyek, nézzetek velem mesz- szebb is körül. Exportcikkünk számtalan sok, csak keltáinkról mérni győzzük azt. Szalvator, Szultán s a szulini gyógyvizek, — dollárral mérnék oda künn, itt szétfolyifc értékük. — Eperjes mellett egy második Pöstyén. Isla. ki ismeri? hallottátok hírét? — no ugye nem? S a sok jóddal, kénnel telt egyébb gyógyforrás, egy egész világnak lehetnénk patika, — s ki fürdik 'bennüli? — a Janó, Mari s néha a Katika. — Bravó doktor, még verset faragtat veled ihleted, győztél s a legnagyobb győzelem: fiskális: győztél meg. Kezd el a dolgot, fogd meg a végét, add ki a jelszót, mögötted leszünk, egyetértéssel minden megy. * — Uram, uram, Hungaricus Viator uram, husvétet ünnepeltünk, tavasz van, — béke, szeretet., — az elültetett magból im rügy fakadt, adja Ég. még mélyebb gyökeret verjen, s mielőbb aratásra nyil jék alkalom. (x) nak minden darabja kézben forog ősztől tavaszig. Aztán a Daloskor, Zeman Jenő alapítása, most is szépen működik, próbákat tartanak, alkalmakra készülnek. Ünnepi nagymiséken pedig rendszeresen énekel a kar. Az életet bizony nem a föld adja elsősorban, — abból kevés és nem is valami jó van Hárskutnak, — hanem a gyümölcs. Cseresznye, alma, szilva. Egészséges, jól ápolt fáik nagy glédákban állanak a kiterjedt, gondozott kertekben. Még másodsorban is a fuvar jön, mint a falu keresetforrása és csak harmad- sorban a föld. Kanada innen is elvitte a leg- munkabiróbb fiatalságot, a fiatal, munkaerős férfiak mintegy háromnegyedrésze odakint van s gyárban, bányában, erdőn dolgozik. 1923 óta mentek ki tömegesebben. De sok szomorú, felemás élet! A család itt, az ember ott... Két világ s egy óceán közbül. Háziiparuak, népművészetnek gyönge talaja van errefelé is. Hanem szorgalmasan horgolnak a hárskúti asszonyok, leányok, a dernői tanítónő adja nekik a mintákat s a templomi térítők, takarók, karingek, minden legkisebb darab tiszta horgolás. Milyen kár, hogy eredeti elgondolásaik nincsenek, ezzel a készséggel és ezzel a szorgalommal egész különálló népművészeti ágat teremthetnének. No azután a jól ismert rongyszőnyegeket készítik még és házi szükségre kevés szőttest, más nincs. Bajok, hol ne volnának? Itt egyik legnagyobb, hogy a község legelője kevés, rossz, meg rossz helyen is van. Közbeesik a váraljai uradalom erdeje s azt nagy kerülővel kell megkerülni. Most tárgyalnak az uradalommal, hogy legalább áthajtást engedjen az erdőn, de a falu meg is venné szívesen a kritikus erdőrészt, ha az uradalom adná. Hir szerint a földhivatal is belemenne az eladásba. Valami lesz is a dologból, az uradalomban minden jóakarat megvan, Mayer Rezső uradalmi igazgató a falu minden ügyes-bajos dolgában sok megértést és humanitást tanúsít, egyelőre azonban meg kell várni, hogy a parcellázásnál mennyi marad az uradalmi erdőkből s ettől függ a döntés. Itt regisztrálhatjuk jó érzéssel, hogy az uradalom például a falu fentebb tárgyalt nagy költségeihez is 3000 koronával járult hozzá. Sok a panasz az autók miatt is. A keskeny és lejtős ut a falu szivét metszi keresztül, hozzá elég éles kanyarokban. Nyáron a porban fúlnak, ami még a kisebb baj, de a hegyről leereszkedő autók, vad hajtása inár sok bajt okozott. Másodéve két kis gyereket gázoltak halálra, tavaly Lükő István szövetkezetvezető 4 éves és Teleczky József 6 éves kis gyerekét. A terep olyan, hogy ezek a bajok nem i* lesznek mindaddig orvosolva, mig az autókat valahogy ki nem dirigálják a faluból, egy megkerülő úttal, mely egyetlen széles ívben futhatna a falun kívül s úgy kapcsolódnék vissza a Váralja rozsnyói útba. Ezzel a gondolattal komolyan foglalkozniok kellene az illetékeseknek ! s Megkondul a litániára hivó harang. Ha nem is vagyunk egy hiten, mindnyájan megyünk, hogy körülnézhessünk a templomban. Bástyának is beillő körítésen és a toronyfajba ágyazott nehéz kapun ál jutunk a templomba. A gömörf végekről Hárskút: Zeman Jenő öröké — A türelem és szeretet csodái — Dalárda, kulturélet — Litánián az ősi templomban — Sokszor láttam, de mindannyiszor lenyűgöz. A főhajóban most a frissen renovált falfestések dominálnak, de az ősrégi apsis minden eredetiségét megőrizte, hibátlan, értékes gótika. Nagybecsű freskómarn^'-Anyai is vannak. Mohács után irrr vallási harcok Eris almája, — jó ideig luteránus templom, — de Mohács előtt is élhetett már pár századot. Az apsis három csúcsíves, pa^rul színes ablakán tompán szűrődik be a fény, a tömör me- nyezet-bordák alig látszanak. Elől, a főhajólédkurát igénylők kérjék a Csizi ’Jóő Bróm Füröö Prospektusát bán van még egy Szent Erzsébet oltár és egy egészen modern Madonna-oltár, gyönyörű fehér márványból, — az anyaga pompás, hanem stilusával erősen kizökken a templom összhatásából. Oltárok, padok, falfestés, minden hibátlan, — múlt év tavaszán Ádám Gyula rozsnyói egyházmegyei templomfeslő és Gregor József aranyozó mester kilenc hétig dolgoztak a templom renoválásán. A színes ablakokat, a dús faragásu főoltárt és szószéket a vidék nagyemlékű jótevői: Andrássy Dénes gróf és Franciska grófné adományozták Hárskutnak. A középső ablak keresztelő Szt Jánost, a templom védszentjét ábrázolja, híres müncheni üvegfestő műteremből való. Érdekes megfigyelni a falu templomi rendjét, mely sokszor konzervatívabb és pontosabban betartott, mint akár városhelyen. Az első bal padokban ülnek a kis fiuk, sihede- rek. Elől jobbra kislányok, mind egyforma máslis copfokkal. A bal hátsó padokban a férfiak, jobbra a felnőtt leányok, és asszonyok, rettentő sokan, utóbbiak mind fejkendővel. A férfiak sorai fölött áll, szélső padba tűzve, a hárskútiak nevezetes szé^ zöldselyem gazdazászlaja, aranykalász-koszorúval. És valameny- nyiök felett száll a buzgó ének, a nenők különös igyekezettel nyújtják, mint szokás és illő, meg aztán a hangot is félreviszik egy keveset a jószavu orgona intonálása mellől, amint szintén szokás és illendő. A közének még tart, mikor a sekrestyés már oltja a gyertyákat és betakarja az oltárt, csak a piros örökmécs lobog tovább a templomhajó közepén, mint egy élő vércsepp. Párás, nehéz a levegő, — eső vert künn, a sok ázott ruha lélegzi most.magából a vizet, — sűrű csoszogással, süni dicsértessékkel mozgolódnak a hivek kifelé, a vasárnapi békességbe. Minket még házigazdánk magyarosan vendégszerető asztala várt, kétféle bor is kínálkozott rajta, idevalósiak, a begyen túlról, a Szoroskő mész-szikláiról s azt mondja róluk a rigmus: „Vinum de Almás, Iszom ha nincs más." A másikról meg: „Vinum de Körtvé- lyes, Az az egészségest" Egészséges volt az bizony mindkettő, nekünk meg különösen kedves is, hogy éppen a mi hegyeinken termett. Tichy Kálmán. Mi a különbség az iró es az trono hozott7 Bemard Grassef. előkelő párisi könyvkiadó különös észrevételt, tett arra nézve, mi a különbség a férfi- és nőiró között. Minden egyéb különbség mellőzésével meglepő formai különbség van Grasset szerint a férfi- és a női kéziratok külső formájában. Az irók ugyanis rendszerint össze- hajtatlanul nyújtják át kézirataikat, mig az trónok szinte kivétel nélkül összegöngyölik. Grasset nem magyarázza ezt a különös formai különbséget, saját kijelentése szerint nem érzi magát hivatva, hogy magyarázatot adjon, hanem maga is szeretne magyarázatot kapni. A különös nyilatkozat egész lavináját indította meg a magyarázkodásoknak és a magyarázatok legalább olyan érdekesek, mint maga különös tény. Valóban, miért is göngyölik össze kótaszerü göngyölegbe az Írónők a remekműveik kéziratát?! Egyesek egészen Freud-féle magyarázatot találnak, rejtett, tudatalatt lévő ösztöuökre utalnak. Mások sokkal felszínesebb magyarázatot adnak: az Írónők bátortalanabbak a férfiaknál, nem akarják egyszerre meglepni a kiadót azzal, hogy fölfedezik irói mivoltukat. Először időt engednek, amíg a kiadó ijedtségéből magához tér. aztán nyújtják csak át a kéziratot, melyről csak most sül ki, hogy tulajdonképpen kézirat. Ez az indokolás, ha meg is állja látszőan a helyét, szem elől téveszti azt, hogy a nő, ha szerény is, van bátorsága és sokkal kevésbbé elfogódo'.t a kézirat átadása pillanatában az írónő, mint az iró. Valószínűbb az a megfejtés, hogy a nők ön- tudatlanul is kacérkodásból járnak el igy, mert a csomag kigöngyölése kecses mozdulattal történik. Közben persze látszik a gondosau manikűrözött, rózsás kéz. A csomag kigöngyölése után a kézirat meglehetősen homorú, erre újabb kecses mozdulat következik, mely a kéziratpapirt kiegyenesíti. Ugyanúgy a hiúság és a kacérság lenne eszerint a kézirat Összegöngyölésének oka, mint annak, hogy a dohányzó párisi nők ma má kezdik maguk sodorni a cigarettát is. A cigaretta sodrását oly kecsesen, annyi bájjal csinálják, hogy számukra kifizetődik oz a fáradság, mert megcsodál tátják magukat a férfiakkal. Lehetne még egy pár hasonló magyarázatot találni, oz azonban még mindig nem magyarázná meg azt, hogy összebeszélés nélkül miért nyilatkozik meg ilyen szembeszökő formában az iró cs az írónő közti különbség.
