Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-14 / 62. (1985.) szám
IWt m&rcfag 14, csütörtök. 5 Az ember és a mindenség A. háború utáni időkben a tudomány és a közönség viszonyában is nagyon érdeket váltóját következeit be. A háború embert és vagyoniirtó pusztítása egy óriási negatívum volt m emberi kultúra történetében és emellett « negatívum mellett csak nagyon kevés pozitívumot könyvelhetünk el. Ilyen pozitívum elsősorban az, hogy az emberiség látóköre hihetetlenül kibővült. Elsősorban a földrajzi ismeretek terjedtek el hatalmas mértékben. Emberek, akik azelőtt nem hagyták el a falujuk határát, akiknek geográfiái horizontjuk nem törjed túl a falutorony látkörének sugarán, elkerültek a legexotikusabb világrészekre, bebarangolták a fél glóbust, uj földekkel, népekkel, erkölcsökkel, szokásokkal, gazdasági és társadalmi életformákkal ismerkedtek meg, sokat tanultak és tapasztaltak és megismerték annak a régi görög életelvnek igazságát, hogy a tudás hatalom, talán az egyetlen reális hatalom ezen a földön. A háború hallatlan technikai erőfeszítésre kény- szeritetle a küzdő feleket. Egészen bizonyos, hogy a kényszerű szükség nélkül a repülés technikája ma még nem lenne azon a fokon, hogy léghajók és repülőgépek repülhessenek át az óceán feled és a sarki vidékeken, a kémia sem jutott volna el odáig, ahol ma van, a sebészetnek sem adott volna a szomorú tapasztalat annyi tanulási lehetőséget, a háború tehát nagy mértékben segítette elő a tudomány fejlődését és hatalmas felfedezésekkel vitte előre a technikát. Inter orma silent Musae. Fegyverek zörgése közben hallgatnak a múzsák, mondja a klasszikus kor. Négy éven át a tudományos életben visszaesés mutatkozott, az elméleti tudomány művelése úgyszólván teljesen szünetelt,. a tudósok is minden energiájukkal a hadviselés érdekeinek szolgálatába áttollak. Különösen kártékony hatású volt az a körülmény, hogy az ellenséges államok tudományos körei között minden kapcsolat megszakadt és ez az egészségtelen állapot a háború utáni pszichózis hatása következtében a békekötés után is évekre állandósult, már pedig a tudományos élet fejlődésének nélkülözhetetlen eleme a kutatás internacionalizmusa, az elért eredmények kicserélése, az együttes munka, amelyben minden nemzet tudósainak ki kell venni részüket. Az uj viszonyok között az emberiség érték- elmélete gyökeresen megváltozott. Közhitté vált, hogy az anyagi javak felett, amelyek semmisége, jelentéktelensége annyira kivilágosodott, vannak magasabb rendű javak, erkölcsiek és szellemiek, amelyek az élet igazi tartalmát adják. Ebben a légkörben a tudomány munkája is intenzivebbé válhatott és ami újszerű, amellett rendkívül örvendetes, a tudomány kilépett eddigi exkluzív világából, az emberiség közkincsévé vált. Azelőtt legfeljebb a gyakorlati eredmények, egy-egy felfedezés, találmány érdekelték a nagyközönséget, amelynek halvány sejtelme sem volt a laboratóriumi munkáról, nem látott be a tudomány műhelyébe, ahol gyakran évtizedek fáradságos munkájából született meg egy-egy eredmény, most már ott tartunk, hogy az elméleti tudomány eredményei is éppen olyan érdeklődést keltenek, mint a gyakorlati eredmények, mgri rájöttek az elmélet és gyakorlat szoros összefüggésére. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy nyolc évvel ezelőtt milyen láz fogta el a müveit emberiséget, amikor Einstein előállott az általános és speciális relativitás korszakot alkotó elméletével! Hogyan igyekezett i a laikus közönség is behatolni a relativitás elmelétnek filozófiai, fizikai és felsőmatemati- kai szakképzést megkívánó alkotó elemeibe. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a ma emberének valósággal lelki székséglete, hogy a tudomány eredményeiről felvilágosítást nyerjen, a ma embere megkívánja, hogy együtt haladjon korával és mert századunk kétségtelent7 a tudományos fejlődés jegyében áll, elsősorban a tudomány munkájával akar együtt haladni. Az iskolából vajmi kevés tudományos ismeretet hozunk magunkJcal az életbe. A merev konzervatívizmus szelleme nem veszi tudomásul az uj eredményeket és nem hisszük, hogy a középiskolában megtanítanák a gyermeket a repülőgép szerkezetére, meg a repülés elméletére, aminthogy a régi nemzedékkel sem közölték az autóra vonatkozó ismereteket. A közönségnek nem áll módjában és nincs is ideje hozzá, hogy tudományos szakkönyv ékből merítse ismereteit, amelyek teljes szakképzettséget és rendűmül fáradságos elmélyedést kívánnak meg. Ezért mindinkább emelkedik a jelentősége a népszerűsítő tudományos munkáknak. A napilapok megérezték a kor követelményeit és tanulságos cikkekben elégítik ki olvasóközönségük tudományos igényeit, az újság azonban a [ Kihirdették Michatko és Kíepetár a legfelső bíróság döntését Kiadták a hivatalos jelentést Kíepetár büntetésének 15 évre való leszól- lilásárót — A védelem perújrafelvételt kérvénye Michaíkónak egy teljesen uj „tézis“-ére támaszkodik Prága, március 13. Tegnapi számunkban ] részletesen ismertettük a brünni legfelső bíróság döntését a Vörösmarty bünpörben. Egy- j úttal beszámoltunk arról is, hogy Kíepetár! János védőjének. Kosztecska dr.-nak ügyvédi j irodájából kiszivárgott hírek szerint a legfelső ; bíróság Kíepetár életfogytiglani fegyházbüntetését tizenötévi fegyházra szállította le. Ezt a magánértesülést a Brünnben ma kiadott hivatalos jelentés teljes egészében megerősíti. A hivatalos jelentés igy szól: A legfelső bíróságnak Miehalko János és Kíepetár János seminiségi panaszai ügyében hozott döntésének kihirdetése után a legfelső bíróság tanácsa zárt tanácskozást tartott a büntetés mérvére vonatkozó felfolyamodás ügyében s elhatározta, hogy a Szlovenszkón érvényben levő büntetőjog 92. paragrafusának alkalmazásával Kíepetár életfogytiglani fegyházbüntetését tizenötévi fegyházra változtatja át. Ezt a határozatot közölték Kíepetár védőjével, Kosztecska dr.- ral és a prágai országos bírósággal. „Vörösmarty Margitot Sikorsky gyilkolta meg Magyarországon “ A Ceské Slovo A-Z különkiadása a Vörős- marty-üggyel kapcsolatban a következőket írja: „Amidőn tegnap este Klepetárral közölték a pankráci fogházban a felfolyamodás kedvező elintézését, Kíepetár a hirt meglepődve és örvendezve fogadta. — Ha az ember már ártatlanul ül, legalább az a jó, ha tudja, hogy meddig kell ülnie! — mondotta Kíepetár. Kíepetár bizalommal tekint a per ujrafelvé- telét célzó kérvény elintézése elé, amelyet nevében Kosztecska dr. nyújt be. Erősen hiszi, hogy ezt is kedvezően fogják elintézni. Továbbra is kitart amellett, hogy ártatlan s ártatlnaságának be kell bizonyulnia. Exner koronatanú a potnai vérvádpor tanújának kőzett rokona Amint értesülünk, nemcsak Kosztecska, hanem Miehalko védője, Hrabal dr. is perujra- felvételi kérvényt nyújt be. Mindkét védő kérvényét uj bizonyítási anyagra alapítja, amelyet állításuk szerint sikerült összegyüj- teniök. Az ujrafelvételi kérvény lényegében Miehalko azon uj tézisére támaszkodik, hogy Vörösmarty Margitot sógora, Sikorsky Miklós valahol Magyarországon gyilkolta meg. A védők a tanuk egész sorozatát is hajlandók megnevezni a bíróság előtt, akik a védelem szerint bebizonyítják Exner koronatanú szavahihetőségének kétes voltát. Nóvumként tűnik fel itt az az állítás, hogy Exnernek egy közeli hozzátartozója annakidején iőtanu volt a Hilsner-pörben, amelyben Hilsnert rituális gyilkosság miatt helyeztek vád alá és el is ítéltek. Hilsnert azzal vádolták, hogy rituális motívumokból meggyilkolta Hruza Anezska polnai parasztleányt. Ez a por annak idején a tisza- eszlári porhoz hasonló feltűnést keltett. Hilsnert csupán a közvélemény nyomása alatt ítélték el, amely vadul támadt mindenkire, aki az ellenkező véleményen volt Hilsner kevés védelmezője között szerepelt Masaryk mostani köztársasági elnök is, aki röpíratot adott ki a pörről. Exner koronatanú-rokonát a Hilsner-pőr- ben vállalt szerepe miatt családjában rendkívül tisztelték, a Vörösmarty Margit meggyilkolása ügyében benyújtandó perujrafelvételi kérvény ebbői azt bizonyítgatja, hogy Exner, aki a védelem szerint szellemileg terhelt, hasonló módon akart tiszteletre és becsiilésre szert tenni. Exner ellen azonkívül Kosztecska dr. büntető följelentést is tesz hamis eskü címén, amelyet szerinte Exner azáltal követett el, hogy a bíróság előtt eskü alatt tett vallomásában azt mondotta, bőgj- Kosztecska dr. ji- csini útja alkalmával Exner asszisztensnőjével volt a moziban s igy tudott meg róla olyan dolgokat, amelyeket azután a tárgyaláson ellene használt fel. Kosztecska dr. a bűnvádi feljelentésben felhozza, hogy volt a ji- csini moziban, de nem a fogteohnikusnövei, hanem volt menyasszonyával, jelenlegi fele- ségével.“ Miehalko hallatlan izgalomban, Kíepetár halál- sápadtan veiíe tudomásul az Ítéletet A prágai Expres a Ceské Slovo A—Z kiadásával ellentétben arról számol be, hogy Kíepetár arcát halálos sápadtság öntötte el, amikor a döntést felolvasták előtte, Michal- ko pedig ártatlanságát hangoztatta. Klepetárt és Michalkőt ina délelőtt tizenegy órakor szállították át a prágai országos büntetőbíróságra a pankráci fogház „zöld Antaliján. Hladik dr„ aki annakidején az esküdtszéki tárgyalást is vezette, közölte a két elítélttel a legfelső bíróság határozatát. Klepé- tár a bírósági döntés száraz fogalmazási! szövegét sápadtan és feldúltam hallgatta. Látni lehetett rajta, hogy ilyen döntést nem várt, azonban semmiféle megjegyzést vagy bejelentést nem tett. Nyugodtan vezettette magát a cellába. Azuán bevezették Michalkőt. Miehalko, akinek arca az utóbbi napokban csodálatosképpen megkövéredett, magára erőszakolt nyugalommal fogadta a legfelső bíróság döntését, de minden idege vad táncot járt túlfeszített izgalmában. Azután szóra nyitotta ajkát: — Ártatlan vagyok! Azután a halálbüntetést megerősítő döntés hatása alatt, amelyet most már csak a köz- társasági elnök kegyelme tud megváltoztatni, szó nélkül tért vissza cellájába. Kevéssel rá Klepetárt és Miebalkőt, anélkül, hogy egymást látták volna, beültették az „Anton“-ba s visszavitték őket a pankráci fogházba. Most már csak két döntés van hátra: hogyan dönt a bíróság arról, vájjon Michalkőt kegyelemre terjeszti-e fel és melyik fegyház- ban kell Sikorskynak és Klepetámak fegyházbüntetésüket kitölteniük. Lapok harca a nyilvános megtagadás, a névtelen védelem, a skandalizátás és uj »Dreylus-aiiér« körül ma lopja, az újságcikk csak beszámol, felhívja az olvasó figyelmét, de nem az a célja, hogy maradandó ismeretszerzés alapja legyen. Ezt a feladatot a könyvnek kell elvégeznie. Mind több és jobb népszerűsítő tudományos munkára van szükségünk. Olyan könyvekre, amelyek komoly tudományos alapon készülnek, egyúttal azonban élvezhető olvasmányok is. Nincsenek tehát megtömve idézetekkel, amelyek a laikust elfárasztják, hanem a lényeget emelik ki, tudást közölnek, amellett szórakoztatnak is. Ki hivatottább az ilyen népszerűsítő munka megírására, mint a szaktudós, aki a legapróbb részletekig ismeri tárgyát és lehet-e szerencsésebb körülményt elképzelni, amikor a tudós elsőrendű Uró is, aki mondanivalóit élvezhető formában tárja fel? A magyar tudományos irodalomban Cholnoky Jenő professzornak van meg ez a kiváló kettős készsége, óriási ismeretei mellett nagyszerű stiliszta, akinek Uránia-előadásai, a laikus közönségnek irt könyvei és vikkei nemcsak tudományos, de irodalmi értékek. Már évek óta gondolkodom azon, hogy szükség volna egy olyan népszerű tudományos könyvre, amely az élet egész értelmét átfogná, az embernek a mimdenséggel való kapcsolatát a legújabb eredmények alapján megmagyarázná, tehát dióhéjban, könnyen hozzáférhető módon adna természettudományos világszemléletet. Most került a kezembe ez a könyv és ezért nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy minden mü/velt magyar ember figyelmét rá ne irányítsam. Magyar származású ember irta, Raoul H. Francé, a müncheni biológiai kísérleti és kutató intézet alapítója és jelenlegi vezetője. Ez az 55 éves tudós ma talán a legnagyobb azok között, akik népszerűsítő tudományos munkákat imák. Páratlan képzettsége mellett elsőrendű iró is, valamennyi könyve olyan, mint egy izgalmas regény, szinte folytatásokban lehetne közölni a vonal alatt, a tárcarovatban. Könyveinek nagy része fordításban is megjelent, népszerűségét azonban mi sem mutatja jobban, minthogy főműve: „A növények élete“, már el te fogyott. Másik két könyve: Az élet könyve és Az örök erdő című, még kapható. Legújabb müve: „Az ember és a mindenségi most jelent meg magyar nyelven a budapesti Dante kiadásában. Ezt a könyvet vártam. Ez a munka fogja át az egész világmindenséget és megmagyarázza az embernek a mvndenséghez való viszonyát. Amint a szerző mondja müvében, harminc évig kutatott és töprengett a természet örök problémáén és harminc évi töprengés után Kíepetár Jánosnak irodalmi dicsősége és a „közéletünk megtisztítására törekvő" baloldalhoz való tartozása idején sok barátja volt, ezek most, ha úgy tetszik, ám őrizzék meg iránta való szimpátiájukat továbbra is, de saját nevük alatt lépjenek a nyilvánosság elé. Az elitéit gyilkost nyilvánosan megtagadni és névtelenül uj Dreyfns-affért megindítani: az nem megy." Hrabald dr. és Kosztecska dr., mint fentebb idéztük, kérvényt nyújtanak be a per ujraf el vétele céljából. Kosztecska dr. ebben a kérvényében meg akarja indokolni azon kérését is, hogy Klepetárt hagyják meg vizsgálati fogságban. Amennyiben ennek a kérésnek nem tesznek eleget, mindhárom elítéltet átszállítják a boryi fegyházba, mint először elitélteket, ha, természetesen a bíróság nem fogja ellenezni, hogy mindhárman egy fegyházba kerüljenek. ebben a könyvben akart válaszolni a honnan és hová nagy kérdéseire. Nem tudott más feleletet adni, mini amit ebben a könyvben megirt. Mégis nyugodt öntudattal fejezheti be vallomását: sikerült megoldania a legnagyobb feladatot, sikerüli megalkotnia egy olyan természettudományos vlágszemléletet. amely összeegyezteti a vallásos érzést és életünk ideális lendületét a természetről szóló ismereteinkkel. Ez a gyönyörű munka azt a meggyőződést hirdeti, hogy mindaz, ami az embert harmóniába hozza önmagával és a mindenség gél, a nagy világtörvény kiteljesedését jelenti és az egész emberiséget boldogítja. Kétszáz és egynéhány oldatos ez a könyv és amikor kezembe vettem, nem tudtam letenni mindaddig, ómig az utolsó betűig végig nem olvastam. Ez a természettudományi vademecum minden kérdésre megfelel. Boldog, aki eljutott ahhoz a tisztánlátás hoz, amely a szerző szavaiból sugárzik ki, bt Ideg, aki ennyire ismeri az élet, értelmét és ezerszer boldog, aki óriási tudását össze tudja egyeztetni a hit igazságaival. És háló illeti meg Raoul H. Francét, h&gy\ lelkének tartnhnáf kiöntötte előttünk, a ma szenvedő emberével nagy jót cselekedett. Vécsey Zoltán dr. Az Expres élesen fordul szembe a Ceské Slovo A—Z kiadásának fentebb ismertetett cikkével. „Masaryk nevét vonják bele a Klepetár- pörbe és névtelenül uj Dreyfus-affért csinálnak" címmel támadja meg az Expres az ellenlábas bulvárlapot. „Ismételten hangsúlyozzuk, — írja az Expres — hogy Kosztecska dr. buzgalma és lelkiismeretessége imponál nekünk, de a Ceské Slovo eljárása egyenesen hallatlan. Nem ismerjük Exner tanút, de azt írni róla, hogy szellemileg terhelt, skandtalizálm őt s amellett Masarykra hivatkozni, valóban hallatlan dolog, ügy tudjuk, hogy Masaryk tanár nem állította, hogy Hilsner nem volt gyilkos, hanem azt bizonyítgatta, hogy Hruza Anezka meggyilkolásánál nem rituális gyilkosságról volt szó. Gyilkolnak a keresztények, gyilkolnak a zsidók is. Kíepetár jogi védelme jó kezekben van és a közvélemény állandó nyugtalan!tásából már elég volt.
