Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-08 / 57. (1980.) szám

Mai számunk 12 ordas

jHk | VIII. évf. 57. (1980) szám * Péntek * 1929 március 8

r7^<WARmRMI>

Előfizetési ár: évente 300, félévre 130,

negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke

A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok F&xcrtaztö: politikai napilapja FMős aafeatS:

DZURÁtm LÁSZLÓ FOR6ÁCH GÉZA

Szerkesztőség: Prága ÍL, Panská ulice 12, IL emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap. Praha

A kisebbségek szent ugye

Irta: FLACHBARTH ERNŐ dr.

II.

Prága, március 7.

Dandurand. Slresemann, Prokopé. Ezt a károm nevet jól meg kell tartania mindenkinek akiknek az a sors jutott osztályrészül, hogy mint kisebbségi polgár nemzetiségi államban élje életét. Ez a három állam- férfiú képviseli a kisebbségek szent ügyét a népszövetségi tanács most folyó és talán történelmi jelentőségű ülésszakában. Az első a tengeren túlról jött: Kanadáiból, a hatalmas britt domíniumból és mint az ottani, persze teljesen megelégedett francia kisebbség gyermeke, meg tudja érteni és át tudja érezni a minoritások panaszait. A második a német birodalom külügyminisztere és mint ilyen, nem lehet közömbös ama iiz millió német sorsa iránt, akik a birodalom határain kiviül élnek mint kisebbség. A harmadik a nekünk magyaroknak oly kedves Finnországot képviseli, aat az államot, amely a J-egp^ldásabban oldotta meg a kisebbségi problémát, minek legjobb bizonyítéka éppen az, hogy a külügyminiszteri székbe Prokopét, .az aránylag cse- kéiyszámu svéd kisebbség, fiát* emelte. '

Dandurand Írásban élőterjesiztett javaslatát már a népszövetségi tanács márciusi ülésszakának megnyitása előtt ismertük. A kanadai delegátus indítványának lényege az, hogy minden nemzetiségi állam kormánya a kisebbségek petícióit köteles legyen Genfbe továbbítani és hogy ezeket a panaszokat a jövőben ne a tanács által kiküldött hármasbd- zottság (comiiltó des trois) vizsgálja félül, hanem a tanács valamennyi tagja. Dandurand most szóval is megokolta javaslatát. Beszédének szószérintd szövegét mostanáig nem ismerjük és rövid kivonatokra vagyunk utalva. Ámde e kivonatok olvasása közben is megkapja figyelmünket Dandurandnak az a kijelentése, hogy a népszövetség nem teljesitette a kisebbségeknek tartozó kötelességét. Ezt mi is régóta hangoztatjuk és velünk együtt hirdetik a többi kisebbségek is, az előkelő kanadai áliamférfiu akcióját tehát joggal tekinthetjük a kisebbségi panaszok és kifogások utólagos igazolásának.

Stresemann javaslatait kíváncsian várta a kisebbségi közvélemény és örömmel jelenthetjük be, hogy meg is felelnek a várakozásnak. A német külügyiminiszter a kisebbségi kérdésnél tekintetbe jövő valamennyi szempont gondos megvizsgálása céljából tanulmányi bizottság kiküldését indítványozza. E mellett követeli, hogy a kisebbségi panaszok elbírálásánál eddigelé követett eljárást megjavítsák és a tárgyalásokba az érdekelt nemzeteket, tehát a kisebbségek fajtestvéreit is belevonják. De Stresemann nem elégszik meg az alaki jog megreformálásával, hanem a népszövetségi garancia kiterjesztését és elvi oldalának tisztázását is kívánja. Mint ismeretes, a nemzetközi szerződések a kisebbségi jogokat a népszövetség garanciája alá helyezték és a népszövetségi tanácsot följogosították arra, hogy a szerződésekben vállalt kötelezettségek megsértése esetén „oly módon járjon el és olyan utasításokat adjon, amelyek az adott körülmények között alkalmasaknak és hatályosaiknak látszanak.** Ezeket a rendelkezéseket azonban eddigelé « gyakorlatban alig hajtották végre és a népszövetség nem érzett magában elegendő erőt, hogy a nemzetiségi államoknak utasításokat adjon. Ha jól értettük meg a német külügyminiszter utolsó indítványát, úgy ez éppen ezen

Briand az európai elégedetlenek blokkjáról

A régi szövetséges hatalmak koncentrált támadása Stresemann kisebbségi beszéde ellen

Chamberlain a kisebbségek kötelességeiről — Prokope Stresemann oldalán — A francia sajtó dicséri Stresemann önuralmát —

— A kisebbségek a német külügyminiszter mellett —

(sp.) Prága, március 7.

A tegnapi nap a kisebbségek nagy napja volt Géniben. Részletesen beszámoltunk Stresemann beszédéről, melyet a német külügyminiszter a népszövetségi tanács tegnap délelőtti ülésén a kisebbségekről mondott s nyomban láthattuk, hogy Stresemann megszokott diplomáciai ügyességével, a lehető legparíamentárisabb és konciliánsabb formában, de a sorok között kiérezhető határozottsággal védte az európai kisebbségek ügyét A nyugati államok sajtójában és diplomáciájában megvan az a tendencia, hogy Stresemann kisebségi szereplését azonosítsák a német ki- sebségék ügyével s szeretik hangoztatni, hogy a német külügyminiszter csupán a német im- périum ügyeit támogatja és valahányszor kisebbségekről szól, a győző hatalmak határterületén élő német kisebbségek sorsa lebeg szeme előtt, örökös intervencióival kizárólag arra törekszik, hogy a volt ellenségek belső helyzetét a kisebbségek problémájának föl- hánytorgatásával megnehezítse.

E rosszakaratú és egyoldalú felfogással szemben mi. akik nem a német, hanem más kisebbségnek tagjai vagyunk, a német külügyminiszter nemes és határozott szavaiból kiérezzük, hogy szeme előtt nemcsak a német kisebbségek helyzete lebeg, — ámbár nem vehető zokon, hogy német létére elsősorban ezekre gondol, — hanem általában az európai kisebségek sorsa, mert érzi, hogy a probléma elhanyagolásával egyrészt az

igazság és a humanizmus szenved, másrészt veszedelmes viharfellegek keletkeznek az európai égen. Minden kisebbség, akár német, akár más, Stresemann szavai mellett foglal állást s az ellenkező oldalról megnyilvánuló ellenvetésekben, szépitgetésekben és kertelésekben kénytelen a kisebbségekkel szemben megnyilvánuló rosszakarat kifejezéseit látni. Leszögezhetjük a következőket: saját sorsunkon és saját életünkön tapasztaljuk, hogy az igazság, a jóakarat és a humanizmus Stresemann oldaiáá van, mig ellenlábasai, valahányszor fölszólalnak, mintha a mi hátunkra sújtanának s a mi életüük nyugodt kifejlesztése elől vágnák el az utat. Millió és millió ember tekint sziv- szorongva a genfi népszövetségi palota felé, ahol a huszadik század dicsőségére vagy szégyenére most égy humánus vagy egy antihumánus határozatot fognak hozni.

Sok nehézségen át a javulás felé

Az előjelek azt igazolják, hogy a nyugati hatalmiak és a kisamtant egységes frontját a német támadás egyelőre nem tudja áttörni. Franciaországban annyi félreértés és annyi rövidlátás van a kisebbségekkel szemben, hogy S üresem amn felszólalásából képtelenek a nemes intenciókat kiérezni. A nép-szövetség bizonyára néhány jelentéktelen módosításit eszközöl az eddigi kisebbségi eljárás rendszerén, de komoly javitás abban az értelemben, mint azt Dandurand kanadai tanácstag — aki francia eredetű kanadai — vagy Stresemann szeretnék, egyelőre elképzelhetetlen.

Stresemann hangjának szolidsága és szinte túlzott koawjiliáuissága ellenére forra- dalmositotta a népszövetséget, mert olyan problémát vetett a tanácsasztalra, amelyhez hasonlót eddig senki nem mert megkockáztatni. A napirenden ez Alkalommal nem álmos gyarmati kérdések szerepeltek, nem az — mint az elmúlt tanácsülésen —, vájjon a pálinkát Szudán benszü- lotteinek huszfokos vagy hus’zonkétfoko’s alkoholtartalommal szabad-e eladni, ha- nem egy olyan probléma, melynek esetleges ügyetlen elintézése milliókat és milliókat kedvetlenit el és tesz bizalmatlanná a népszövetséggel szemben.

Nagyon ügyesen mutatott rá a német külügyminiszter tegnapi beszédében, hogy a kisebbségek bizalommal néznek Gént felé, mert sorsuk javítását egyedül onnét várják, óriási lenne a csalódás, ha a várt segítség nem érkezne meg.

Briand Stresemannak adott válaszában epésen megjegyezte, hogy á kisebbségek

a téren kíván gyökeres változtatásokat elérni. A részietekben is néhány igen életrevaló terve van Stresemannak. így különösen akkor, amidőn az eljárás nyilvánosságát és a kisebbségek meghallgatását követeli. Az eddigi rendszer, amely a párnás ajtók mögött tanácskozó hármas bizottságokra bízta a kisebbségek panaszainak elbírálását, teljesen tarthatatlan és ezért csak a legnagyobb mértékben helyeselhetjük Stresemaunak azt a kívánságát, hogy a oomité des trois határozatait jóváhagyás céljából a tanács teljes ülése elé terjessze, a panasztemeiő kisebbséget pedig értesítse a petíció sorsáról. Rendkivül helyes és a kisebbségi szerződésekkel összefüggésben áll Stresemannak az az indítványa is, hogy a bizottság a kisebbségek képviselőitől, vagy más hozzáértő egyénektől kiegészítő jelentéseket kérhessen be és hogy Dandurand javaslatához képest a tanács valamennyi tagja beleszólhasson a kisebbségi ügyek intézésébe. E javaslatok eltőterjesztésével Stresemann meggyőző okfejtéssel döntötte meg azt a kifogást, hogy a kisebbségi jogok minden kiterjesztése az államot veszélyeztetheti és irredentát szíthatna és találóan mutatott rá arra, hogy az az évszázad, amelyben élünk, nem teremtette meg a dolgoknak örökkévaló rendjét. „A kisebbségek kulturális jogai és szabadsága érdekében való közbelépés — mondotta — még nem jelenti az államok fölrobbantásának veszélyét" és Svájc példájára hivatkozott, ahol a nyelvek, fajok és vallások

különbözősége nem ingatta meg a lakosság szeretetét a közös szülőföld iránt.

Prokopó finn külügyminiszternek, ha nem is lépett konkrét javaslatokkal a népszövetségi tanács elé, szintén hálával tartozunk, mert ő is a legerélyesebben síkra szállt a kisebbségek érdekében és ismételten hivatkozott Briand híres lugánói beszédére, amely a kisebbségek ügyét az egész világ szine előtt szent üggyé avatta. Az ő magatartása is bizonyosan hozzájárul ahhoz, hogy Zaleski lengyel külügyminiszter, a kisebbségi szerződésekkel lekötelezett nemzetiségi államok szószólója, nem utasította el mereven Stresemannak a tanulmányi bizottság kiküldésére irányuló in- ditványát, hanem a maga részéről is hozzájárult ahhoz, hogy a tanács három tagból álló bizottságot küldjön ki a kisebbségi kérdés megvizsgálására, Chamberlain közvetítő álláspontot foglalt el és bár Zaleski indítványát elvileg elfogadta, a tanulmányi bizottság háromnál több tanácstagot kívánt kiküldeni és e bizottságot a legmesszebbmenő hatáskörrel óhajtotta felruházni. A népszövetségi tanács legtekintélyesebb tagjának e javaslatát azután Briand is elfogadta és csupán az ellen emelt szót, hogy a kisebbségekből mintegy az elégedetlenek blokkját teremtsék meg. A népszövetségi tanács végül is Adacti japán delegátust bízta meg azzal, hogy a határozati javaslatot megfogalmazza,

Milyen előjelnek tekintsük a népszövetségi : tanácsnak ezt a határozatát? Japán messze.

nagyon messze fekszik Európától és azoktól az országoktól, ahol a kisebbségek létükért küzdenek. Egy japán diplomata, bármilyen ügyes és tapasztalt ember is legyen az illető, nem ismeri a közópeurópai nemzetiségi kérdés történetét és jelenlegi helyzetét, miért is attól kell félnünk, hogy minden törekvés legjobb esetben ötvenszázalékos kompromisszum nyélbeütésére fog irányulni. Lehet, hogy mire e sorokat írjuk, a népszövetség már meghozta határozatát, de ezért mégis kötelességünknek tartjuk, hogy újból figyelmeztessük Genfet: gondolja meg jól, hogy mit cselekszik és ne áldozza fel a lényeget egy olcsó kompromisz- szum kedvéért.

LAUFER S„ Bratislava

Ondrejská 11., Tel. 29-22.