Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-07 / 56. (1979.) szám
Mai ndmnnk 12 oldal fyfadfauHntM» ...................ül 1 VIII. évf. 56. (1979) szám * Csütörtök * 1929 március 7 Előfizetési ár: évente 300, félévre 130, negyedévre 76, havonta 26 Kékülföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egye* szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok FttoerkcxtO: politikai napilapja FelelSs aérfe»Wi DZURANY1 LÁSZLÓ * FORGÁCIi GÉZA Szerkesztőség: Prága IU, Panská uiice 12, IL emelet. Telefon: 30311 — Kiadó* hivatal: Prága IU Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap. Praha Brabec veszedelmes elmélete Szlovenszkó, március 6. Brabec szenátor a kisebbségi probléma rendezés éneik aktualitása alkalmából cikkben foglalkozik ezzel a kérdéssel,, amelyben elégszer foglalt áldást a kisebfbségek ellen a népszövetségi ligák kongresszusain. Sanda gyanúval fogadja Németország kezdeményezését a kisebbségi helyzet rendezése ügyében, de vájjon a népszövetség tanácsában képviselt államok közül melyiktől várhatta ezt Európa közvéleménye, ha nem • Németországtól, attól a német nemzettől, melynek a világ minden részében vannak diaszpórái! A kisebbségi kérdés intézményes rendezésére való indítványt igazán nem vártuk Kenéstől, aki ezt a kérdst kerek tiz esztendő óta állandóan bagatellizálja. Lássuk Brabec szenátor kisebbségi elméletét közelebbről. Első tantétele az, hogy a kisebbségek védelme nem mehet annyira, hogy az az állam egységét veszélyeztesse. Ezt nyugodtan aláírhatjuk mi is. A kiinduló pont tehát azonos. Brabec kiinduló pontja azonban már ott kezdi a sántitást, hogy — bár nem mondja — de bizonyosan nemzeti állam egységéről beszél. A nemzeti állam fogalmától el nem választható a nemzeti többség tényleges lét éle. Mivel azonban Csehszlovákiát' hét nemzetiség alkotja:' a- cseh, német, szlovák, magyar, ruszin, zsidó és á lengyel — ha csak a számottevőket soroljuk fel — és mivel esek közül egy sem hajlandó lemondani nemzeti karakteréről, itt nemzeti többségről szó nem lehet. A csehszlovákizmus fikciója ezt a kéidiést nem oldja meg, mert hiányzik a közös nyelv, a közös történelem és a közös életszokások minden indítéka ahhoz, hogy ez a politikai foglalom etikai tény- nyé is változhassék. Az állam egységét, — a föderatív államra gondolunk — nem veszélyezteti a több nemzetiség, mert Brabec előtt is ott lebeg a svájci példa a nemzetek ideális egyenjogúságáról, amelyet a szenátor ur ezzel a kényelmes felfogással vesz tudomásul: Svájc a kisebbségi kérdést saját viszonyai szerint Ítéli meg. Bármilyen fanyarul hangzik ez Brabec ur részéről, mégis tudomásul kell vennünk, hogy a föderatív államegységet a kisebbségek védelme és jogainak elismerése egyáltalán nem veszélyezteti. Nem pedig azért, mert a kielégített nemzeti kisebbségek nem veszedelmesek az államra nézve, míg a ki nem elégített és elnyomott kisebbségek helyzete mindig kitérni éli az elégüleflenségnek azt a hőfokát, amelyben a gyujtóanyagok könnyen lángralobbanhatnak. Brabec második tantétele sem hangzik ismeretlenül; ez azt tanítja, hogy a kisebbségvédelem előfeltétele az, hogy azok lojálisak legyenek és az állam érdekei előtt meghajoljanak. Ez a tanítás már veszedelmes, mert nem határozza meg a lojalitás tartalmát és igy a lojalitás olyan tág köpenyeg, amely minden kisebbségellenes visszaélést eltakarhat, Az állammal szemben való lojalitás fogalmát szerintünk teljesen kimeríti az, ha a kisebbségek a törvényeket és a törvényes rendelkezésekét betartják, résztvesznek az állam közterheinek viselésében és az állam védelmében. A lojalitást azonban lehet másképen is és általában sokféleképpen magyarázni. A csehszlovák elméiéi pár év előtt felállította az .,államalkotók" és. az „államellenesek" kategóriáját és a magyar nemzeti kisebbséget gondolkodás nélkül besorozta az utóbbiba. M egok olásával azon ban adós maradt és csak A népszövetség megkezdte a kisebbségi vitát Stresemann ma délelőtt hatalmas beszédben szállott síkra a kisebbségek érdekei meflett Délután Zaleski lengyel külügyminiszter felelt — Stresemann az asszimilációs teória ellen - Minden nép érdeklődhet kisebbségei iránt — általános jellegű garanciákra van szükség — A peticiós eljárás nem elég — Bizottságot kell kiküldeni Géni, március 6. Miután tegnap délután, tekintettel az augoi-lemgyet ellentétekre, elhalasztották a népszövetség tanácsülését, ma délelőtt tizenegy órakor a tanács végre megkezdte a kisebbségi kérdés érdeklődéssel várt nagy vitáját. A nyilvános ülés előtti titkos ülés tovább tartott, mint várták, mert a szakértők és a tanácstagok csak nagy iigy- gyel-bajjal tudták elitttézaii a litván javaslatot, mely — mint ismeretes — azt kéri, hogy a litván kisebbségek kérdésének vitájánál Litvánia delegátusa is résztvegyen. A négy jogásasBakéirtő jelentésében ugyan elutasította Litvánia kérését, hosszabb tárgyalás után azonban a tanács mégis annyiban módosította elhatározását, hogy megengedte Litvánia képviselőjének részvételét azokon a kisebbségi tárgyalásokon, melyeken kizárólag litván kérdések kerülnek napirendre. Ezenkívül a tanács a titkos ülésen megállapította, hogy a népszövetség jelenlegi kisebbségi eljárásának megváltoztatásához, azaz Dandu- rand ajánlatának elfogadásához, az ösz- szes érdekelt államok beleegyezésére szuivség van. Végre heves vita után fél tizenkét órakor megkezdődhetett a nyilvános ülés, melyen mind epek előtt Dandu- rand emelkedett szólásra és megindokolta közismert kisebbségi javaslatait. Dandurand fölszölalása A javaslat fölolvasása után Dandurand röviden megjegyezte, hogy a népszövetség eddig még nem teljesítette minden tekintetben feladatát. Éppen ezért Kanada hozzá akar járulni a - népszövetség eljárásának tökéletesítéséihez. A kanadai megbízott élesen kikel a jogászszaíksértők javaslat árnak egyik állítása ellen, amely kimondja, hogy a kisebbségi szerződéseket elfogadó államok nem kötelesek a kisebbségek petícióit a tanácshoz továbbítani. Dandurand szerint ez a legkevesebb, amit a kisebbségek elvárhatnak az érdekelt kormányoktól. Néhány perccel tizenkét óra előtt Stresemann dr. emelkedett szólásra és beszédét hangosan, élénken adta elő, német nyelven. Néha talán tulgyorsara beszélt, de a gyülekezet s a karzaton összegyűlt újságíróik feszült figyelemmel követték minden egyes szavát. Chamberlain előrehajolt s úgy leste német kollégájának mondatait. Ugyanígy 'cselekedtek a többi tanácstagok is, amennyiben megértették a német nyelvet. Procope finn külügyminiszter szorgalmasan jegyzett, Zaleski lengyel külügyminiszter pedig akkor figyelt föl, amikor Stresemann először említette Dandurand javaslatait. A nagyszabású beszédet a maga egészében az alábbiakban közöljük: A kisebbségek joggal elégedetlenek — Ha a népszövetség visszatekint tízéves működési idejére, a háború óta eltelt időt nem mérheti ugyanazzal a mértékkel, mint az előbbi korszakokat. A háború következményei oly súlyosak voltak, oly mély átalakulások történtek az államok és a népek életében, annyi szociális változást éltünk át, hogy kénytelenek voltunk évek alatt oly problémáikat megoldani, amelyek megoldásához előbb legalább egy emberélet kellett. — A tanács legutóbbi ülésszakán fölmerült az a vélemény, hogy a népszövetség működésének fejlődéséiben végre elérkezett az az időpont is, amikor visszatekinthet a kisebbségi probléma eddigi kezelésére és vizsgálat tárgyává teheti azokat. Mindenekelőtt szemügyre kell venni, vájjon a népszövetség erre hivatott tényezői a fontos és nagy feladat követésénél helyes utón haladtaik-e, vagy pedig szükséges-e egy vagy több tekintetben uj határozatokat hozni. A szeptemberi ülésszak után Kanada nagy- rabecsült képviselőjének jelentős javaslataiban, érdefkes memorandumában és éppen most hallott szóbeli fejtegetéseiben ez a kívánság precíz alakot öltött Jómagam is régóta aggódom, hogy a nagy és jelentős kisebbségi kérdést rosszul kezeljük s éppen ezért a népszövetségi ta- \ náes legutolsó ülésszakán szükségesnek tartottam megjegyezni, hogy itt az idő a népszövetség és a kisebbségek viszonyának alapvető tisztázására. Nem arról van szó hogy az egyes kisebbségek viszonyait és sorsát bonckés alá vegyük, inkább azt szeretném, ha a meglévő szerződések és nyilatkozatok'alapján szemügyre vennénk a népszövetség kisebbségi garanciáit és az e garanciákból következő jogokat és kötelességeket. A dolog természetéből következik, hogy a kisebbségi probléma praktikus kifejezéseiben rendszerint részletkérdések alakjában kerül a tanácstagok elé, s olyan részleges kívánságokban, amelyek rendszerint igen kevés ember szempontjából jelentősek. A többi általános természetű feladat mellett az az érzésünk, hogy valami félreértés létezik az ügykezelésben, mert a kisebbségi ügyekben a tanács többször kénytelen nem e magas fórum elé tartozó apró-cseprő ügyekkel foglalkozni. — Ezt a — hogy agy mondjam — pszichológiai veszedelmet csak úgy lehet kiküszöbölni, ha mindig tudatában maradunk annak, hogy a részleges apró-cseprő ügyeknél is egy később derült ki, hogy a kormánytámogatókat érti áll amaükot óknak és a kormány ellenzőkét állam-elleneseknek, az államot tehát azonosította a kormány szükkörii kis fogalmával. Az ilyen felfogás szerint a kisebbségnek minden Gessler kalap előtt kellene tisztelegnie alázatos megáimyászkodással és szó nélkül kellene eltűrnie egyes államokban az „államalkotóknak" á magas kultúrájú nemzeti kisebbségek ellen intézett minden támadását. Mi szeretjük a világos szerződéses pontokat és azt akarjuk tudni, hogy mit értenek a kormánykörök a lojalitás alatt, mielőtt ért a pontozatot a kisebbségvédelem előfeltételének fogadhatnék el. De eleve tiltakoznunk kell minden a lojalitás bő köpenyegével eltakart . visszaélések ellen, amelyeket a kisebbségekkel szemben bárhol is elkövettek. Sem a csendőr, sem a rendőr nem alkalmas és illetékes közeg arra, hogy a kisebbségi lojalitást, megmérje, egyedül a pártatlan bíróságot fogadhatjuk ed ilyennek. Mert ha valaki a jogaihoz ragaszkodik körömszakadtáig, az még mindig lehet olyan lojális, mint a leghívebb „államalkotó". De a lojalitás azért sem lehet mértékadó, mert art mindenkor a külszín után szokták eldönteni, a külszin pedig sohasem a lényeg. A lojalitás a lélekben keik hogy gyökerezzék, már pedig régi igazság: de interjús non judioat praeitor. De Brabec a lojalitáson is túlmegy egy lépéssel és kijelenti, hogy a kisebbségvédelem terén nem fogunk továbbmenni, csak amíg az megfelel a más állam ok el járásainak. A lojalitás után a másik ruganyos nyilatkozat: az állam érdekeinek” megfelelő-e, vagy nem! Hol kezdődik az állam érdeke és hol végződik? Egyáltalában állami érdek-e az, hogy legyenek kisebbségek? A legtávolabbi érdeke mindenesetre az volna, hogy ne legyenek, tehát azokat asszimilálják a többségi uemzetek. Ez azonban beleütközik magába a nemzetközi jogba és a még kodifikálatlan kisebbségi jogba. Más államok eljárásától függővé tenni a kisebbségvédelemnek mértékét (bizonyosan a kisantant két államára gondol az óvatos szenátor), nagyon kényelmes eljárás lenne, de nem hinnők, hogy a nemzetek szövetsége ilyen ingatag alapra merné felépíteni a kisebbségek védelmét. JSm. LAUFER S., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 29-22.
