Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-05 / 54. (1977.) szám

Mai számunk 12 oldal ttf * VIII. évf.54.(1977)szám * KOdd 1929 március 5 I/^5YARHmMI> szám •? Kedd 1929 március 5 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egryes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága ÍU Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó* hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te* lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha A genfi főrum Ma kezdődött meg Géni bein a népszövetségi tanács ötvennegyedik ülésszaka, amelyre fo­kozott figyelemmel tekintünk fel, mert a kü­szöbönálló napok teljesen a kisebbségi kérdés jegyében alakulnak ki. Blsőizibem lesz alkalma a tanácsnak arra, hogy elvileg és teljes ala­possággal megvitassa a kisebbségek védelmé­re vontkozó határozatok ügyében a népszö­vetségi garanciákat és a kisebbségi panaszok bosszú listáján első helyen szerepel egy igen fontos kérdés: a felsősziléziai német kisebb­ség kérdése. Azután Dandurand kanadai dele­gátus indítványára meg kell tárgyalni a ki­sebbségi petíciókra vonatkozó népszövetségi eljárás kérdését. Amint látjuk tehát, a ki­sebbségi probléma minden oldalról tárgyalás alá kerül. A népszövetség álláspontját a kisebbségi kérdésben formálisan a kisebbségi szerződé­sek szabják meg, amelyek garanciáját átvál­lalta s megszabja az az eljárás, amely szerint tárgyalni kell azoknak a kisebbségeknek a pa­naszait, amelyekre a szerződések vonatkoz­nak. A szövetséges és társult hatalmak Len­gyelországgal, Csehszlovákiával, Jugoszláviá­val, Romániával és Görögországgal kötötbtek szerződést, amely ezen államok kisebbségeire vonatkozik. Az Ausztriával, Magyarországgal, Bulgáriával és Törökországgal kötött béke- szerződésekben a kisebbségek védelmére vo­natkozólag megfelelő klauzulákat alkalmaz­tak. Németország és Lengyelország között a genfi küiönegyezmény vonatkozik Fel­sősziléziára. Azonkívül Észtország, Lettor­szág, Litvánia és Finnország a népszövetség­be való belépésük alkalmával vállaltak köte­lezettséget magukja kisebbségeikkel szem­ben. Mindezek a kötelezettségek a kisebbsé­gek életének és szabadságának védelmét, az állami hovatartozandóságra vonatkozó opciót, a jogegyenlőséget, a vallás szabad gyakorlását, az anyanyelv használatát a bíróság előtt, isko­lák létesítésének jogát és a jelentékenyebb kisebbségi lakosságot megillető saját anya­nyelvű népoktatást tartalmazzák. A népszövetségi garancia gyakorlása abban áll, hogy bármely tanácstag ráirányíthatja a tanács figyelmét, ha a szerződést megsértet­ték. A gyakorlatban ez arra vezet, hogy erre a kisebbségek részéről beérkezett panaszok­nak keli alkalmat szolgáltatniok. A panaszo­kat először a népszövetségi titkárság kisebb­ségi titkársága tanulmányozza át és enrt*ek a vizsgálatnak az alapján a főtitkár dönt arról, hogy a benyújtott panasz megfelel-e a tanács elé bocsáj'thatás feltételeinek, vagyis hogy a tanács foglalkozhatiik a panasszal. A panaszok sorsa tehát olyan eljárástól függ, amelyre a kisebbségeiknek a legkisebb befolyásuk sincs. Azok az ajánlatok, hogy a kisebbsége­ket is hallgassák meg, mint érdekelt felet, vagy hogy legalább bizonyos meghatározott testületek peticiójának legyen meg az a hatá­sa, hogy a tanács minden további nélkül fog­lalkozik velük, eredménytelenek maradtak. A panaszok tárgyalásának hatósága a tanács hármas bizottsága, amely a tanács elnökéből és két olyan tanácstagiból áll, akik nem tar­toznak éredekelt, vagy szomszédos államhoz. Ezt a két tanácstagot tehát minden egyes al­kalommal újonnan nevezik ki. A háromtagú bizottság csupán a tanácsi ülésezés idején ül össze, aminek következtében a titkárság ki­sebbségi osztályának előzetes munkája és a hármas bizottsággal való együttműködése fo­kozatos jelentőséget nyert. A hármas •bizott­ság azután az ügy elintézését a tanács plénu­mának terjeszti be. Az olyan panaszokat, amelyeket elfogadhatónak találnak, megküldik a tanácsi hatalmaknak és a megvádolt kor­mányoknak, amelyeknek meghatározott időn A népszövetségi tanács ma délelőtt megkezdte tanácskozásait Évek óta a legfontosabb tanácsülés? — Stresemann és Chamberlain utoljára vannak Géniben? — Francia túlsúly — Ama délelőtti ülés jelentéktelen volt A kisebbségi kérdés elvi vitája szerdán kezdődik Genf, március 4. A népszövetségi tanács ma délelőtt tizen­egy órakor nyitotta meg ötvennegyedik ülésszakának tárgyalásait. A három nagy külügyminiszter, Stresemann, Briand és Chamberlain szokásukhoz híven ezen az ülé­sen is megjelentek. Az újságírók között az a baljós vélemény terjedt el, hogy a három locarnói külügyminiszter közül kettő föltétlenül utoljára vesz részt a ta­nács tárgyalásain. A május 29~iki angol választások valószínű­leg annyira megrendítik az angol konzerva­tív kormány belpolitikai helyzetét, hogy kénytelen lesz lemondani, vagy ha erre nem is kerül sor, az ellenzék szemében nem rokonszenves Sir Austen Chamberlain helyébe más kül­ügyi államtitkárt helyeznek. Stresemann helyzete az utóbbi időben szintén erősen megrendült. A német parlamenti élet amugyis jóformán egyik napról a másikra tengődik 'és sorsa egyetlen pillanatig sem biztos. A német ki­sebbségi kormány nem sokáig maradhat uralmon s ha egyszer a mai összetételű kor­mány helyéibe jobboldali kerül, Stresemann kénytelen lesz megválni a Icülügyminiszter- ségtől. Helyzete saját pártjában is megin­gott. A német néppárt legutóbbi berlini kon­gresszusán kisebbségiben maradt véleményé­vel s csak nagy presztízsének volt köszönhe­tő, hogy párthiveinek akarata ellenére von Scsholtz mellett megmaradhatott a néppárt élén. Különösen a nagyiparosok szemlében szálka Stresemann küLügymindsz térségé, mert azt vetik szemére, hogy összejátszik a szociáldemokratákkal és a jobboldal érdekei ellen cselekszik, holott a német néppárt többségét éppen a nagyiparosok ét; a nagy- kereskedők alkotják. Ilyen körülmények között tehát nem egé­szen alaptalan a pesszimisták genfi jóslata s nem lehetetlen, hogy a nagy triász e napok­ban utoljára van együtt Geufben. Egyedül Briand pozíciója a régi, sőt erő­sebb, mint az elmúlt években volt. Poincaré kormánya a lemondás küszöbén áll s ha egyszer a nagy lotharingiai letűnik a francia politika porondjáról, az egyetlen posszibilis ember, aki helyébe jöhet, Ari­st ide Briand. Briand miniszterelnöksége esetén megtartja a külügyminiszteri ; tárcát is és magától értetődően hatványozott mér­HHHHHHBHHHHBBHHflHBHBHBHBBHBOHBHHBBBBQSHHHHHHHBHI tökben követni fogja eddig; politikáját, a lo- caruói politikát. Ezeket az általános politikai élőiéi tétele­ket ismernünk kell, ha a genfi tanácsülés problémájával akarunk foglalkozni. Érek óta nem volt olyan összecsapás Geufben a német és a francia álláspont között, mint most lesz. Ennél az összecsapásnál, tudnunk kell. hogy Stresemann és Chamberlain helyzete mesz- sze nem oly kedvező, mint Briandé. A fran­cia m misztérium is inog, de Briand szemé­lyileg ssüiklaszilárdan áll, míg a másik olda­lon Streeemano teljes bizonytalansággal küzd, a semleges Chamberlain pedig ugyan­csak otthoni bizonytalansága miatt képtelen lesz teljes energiájával a középen lévő igaz­ság mellett állást foglalni. Hozzávetőleges számítás szerint tehát a francia érdekek győzelmét várhatjuk a genfi ülésszaktól. Izgalommentes nyitány Az első ülőé. minden várakozás ellenére iz­galom nélkül es színtelenül bonyolódott le. A népszövetség épületének folyosóin termé­szetesen sokkal izgalmasabb élei uralkodott, mint más tanácsüléseken, mert a luganói ökölosapás óta a világsajtó kétszeres érdeklő­beiül nyilatkozniofk kell. Kivételesen a sür­gős panaszokat azonnal a tanács elé terjeszt­hetik és napirendre tűzhetik, mini ahogy az most Ulitznak, a felsősziiiéziadak német kép­viselőjének ügyében történt. A tanács további eljárására vonatkozólag azután nincs már ha­tározat. A tanács idáig mindig megelégedett azzal, hogy panasz esetén a bevádolt kor­mánynál kiegyeztető fórumként lépjen fel. A tanács elvi álláspontjára a múltban nagyon jellemző, hogy 1927 decemberében a kisebb­ségi kérdések népszövetségi referense, Melilo Franeo ellenmondás nélkül és Chamberlain kifejezett hozzájárulásával fejtette ki állás­pontját, hogy a kisebbségeknek egybe kell ol- vadniok az állammal, amelyhez tartoznak, ami más szavakkal kifejezve azt jelenti, hogy sajátos nemzeti 'kultúrájukról le keld monda ni ok. A dolgok fejlődésének folyamán ezzel az álláspont tal szemben a legélesebb kritikát az a tény fejezi ki, hogy Európa összes nem­zeti kisebbségei minden ellentét félretételé- vei megteremtették egységes orientációjú szervezetüket az európai kisebbségi kongresz- szusfoan és bizonyos vezérlő irányelveikben megegyeztek. Ez a szervezet, amely tizenhét államhoz tartozó negyvenmillió emberi: és ti­zenkét népet képvisel, köztük az összes szláv kisebbségeket, a kisebbségi mozgalom célki­tűzéséül a nemzeti kulturális fejlődési sza­badságot tűzte ki. Amíg tehát az egybeolvasz- tási elméletet a tanács hallgatásával méltá­nyolta és ezzel mintegy menlevelet adott az elneuizetlenitő törekvéseknek, addig a ki­sebbségek szervezkedése ezzel a felfogással Mvette a legélesebb elvi küzdelmet. Az elmúlt népszövetségi ülésszakon az­után imtra muros örvendetes változás követ­kezett be. A népszövetségen belül is jelent­keztek azok az erők, amelyek az Európa bé­kéje szempontjából annyira fontos problé­mát ki akarják emelni a stagnáoióból. Be*e- laerts van Bokland holland külügyminiszter a legkomolyabb megfontolás tárgyául aján­lotta a népszövetség állandó kisebbségi bi­zottságának létesítését. Később Dandurand kanadai delegátus terjesztette be ismert in­dítványát. Ezután következett be Zalescu tá­madása a féteősiziléziai német kisebbségi szervezkedés ellen, úgy hogy Stresemann elérkezettnek látta az időt, amikor a nép- szövetségnek most már teljes alapossággal foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. Mig a német és a kanadai indítvány a most folyó tanácsülésre került, addig a lengyel kor­mány Ulitz letartóztatásával még jobban ki­élezte a helyzetet. Az az emlékirat, amelyet Dandurand köz­ben indítványának megokolására beterjesz­tett, a kisebbségi kérdés egyik legjelentő­sebb okmánya. Egy óceáníuli hatalomnak a képviselője ő, akit állásfoglalásában egyet­len európai hatalom sem befolyásolhat, és aki Európa politikai ellentéteiben meg a hatalmi törekvések játékában teljesen ér­dektelen. Ez az ember minden szépítés nél­kül tái‘ja fel az eddigi népszövetségi eljárás igazságtalanságát, a kisebbségek elégedet­lenségét és bizalmatlanságát érthetőnek tartja, elhatározottan visszautasítja Melio Franeo beolvasztási elméletét és a kisebb­ségi pír obiéin a jóakarata meg nagylelkű ke­zelését a béke szempontjából mellőzlhetet­] lennek taTtja. Praktikus javaslatokat tesz, amelyek lényegükben azt akarják elérni, hogy a népszövetséghez intézett beadványok sorsát boritó fátyol szétszakadjon, a pana­szok tárgyalása a teljes ülés hatáskörébe tartozzon, a beadványokat pedig a legalapo­sabban dolgozzák fel. Ez az első tartózkodás nélküli kritikája az eddigi rendszernek és a tanács asztala mellől elhangzott első javas­lat az eddigi eljárás megjavítására. Egyes államok törvényhozásukkal bebizo­nyították, hogy kisebbségeiknek nemzeti kulturális jogait teljes mértékben biztosít­ják. Másrészt vannak államok, amelyek a népszövetség kisebbségi eljárását tökéletlen formájában fenn akarják tartani. Ez az el­lentét ki fog robbanni a tanács ülésén, de ez a harc csak arról győzheti meg a világot, hogy a kisebbségi kérdés végleges rendezé­se most mér elkerülhetetlen. LAUFER S., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 29-22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom