Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-05 / 54. (1977.) szám
Mai számunk 12 oldal ttf * VIII. évf.54.(1977)szám * KOdd 1929 március 5 I/^5YARHmMI> szám •? Kedd 1929 március 5 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egryes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága ÍU Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó* hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te* lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha A genfi főrum Ma kezdődött meg Géni bein a népszövetségi tanács ötvennegyedik ülésszaka, amelyre fokozott figyelemmel tekintünk fel, mert a küszöbönálló napok teljesen a kisebbségi kérdés jegyében alakulnak ki. Blsőizibem lesz alkalma a tanácsnak arra, hogy elvileg és teljes alapossággal megvitassa a kisebbségek védelmére vontkozó határozatok ügyében a népszövetségi garanciákat és a kisebbségi panaszok bosszú listáján első helyen szerepel egy igen fontos kérdés: a felsősziléziai német kisebbség kérdése. Azután Dandurand kanadai delegátus indítványára meg kell tárgyalni a kisebbségi petíciókra vonatkozó népszövetségi eljárás kérdését. Amint látjuk tehát, a kisebbségi probléma minden oldalról tárgyalás alá kerül. A népszövetség álláspontját a kisebbségi kérdésben formálisan a kisebbségi szerződések szabják meg, amelyek garanciáját átvállalta s megszabja az az eljárás, amely szerint tárgyalni kell azoknak a kisebbségeknek a panaszait, amelyekre a szerződések vonatkoznak. A szövetséges és társult hatalmak Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Jugoszláviával, Romániával és Görögországgal kötötbtek szerződést, amely ezen államok kisebbségeire vonatkozik. Az Ausztriával, Magyarországgal, Bulgáriával és Törökországgal kötött béke- szerződésekben a kisebbségek védelmére vonatkozólag megfelelő klauzulákat alkalmaztak. Németország és Lengyelország között a genfi küiönegyezmény vonatkozik Felsősziléziára. Azonkívül Észtország, Lettország, Litvánia és Finnország a népszövetségbe való belépésük alkalmával vállaltak kötelezettséget magukja kisebbségeikkel szemben. Mindezek a kötelezettségek a kisebbségek életének és szabadságának védelmét, az állami hovatartozandóságra vonatkozó opciót, a jogegyenlőséget, a vallás szabad gyakorlását, az anyanyelv használatát a bíróság előtt, iskolák létesítésének jogát és a jelentékenyebb kisebbségi lakosságot megillető saját anyanyelvű népoktatást tartalmazzák. A népszövetségi garancia gyakorlása abban áll, hogy bármely tanácstag ráirányíthatja a tanács figyelmét, ha a szerződést megsértették. A gyakorlatban ez arra vezet, hogy erre a kisebbségek részéről beérkezett panaszoknak keli alkalmat szolgáltatniok. A panaszokat először a népszövetségi titkárság kisebbségi titkársága tanulmányozza át és enrt*ek a vizsgálatnak az alapján a főtitkár dönt arról, hogy a benyújtott panasz megfelel-e a tanács elé bocsáj'thatás feltételeinek, vagyis hogy a tanács foglalkozhatiik a panasszal. A panaszok sorsa tehát olyan eljárástól függ, amelyre a kisebbségeiknek a legkisebb befolyásuk sincs. Azok az ajánlatok, hogy a kisebbségeket is hallgassák meg, mint érdekelt felet, vagy hogy legalább bizonyos meghatározott testületek peticiójának legyen meg az a hatása, hogy a tanács minden további nélkül foglalkozik velük, eredménytelenek maradtak. A panaszok tárgyalásának hatósága a tanács hármas bizottsága, amely a tanács elnökéből és két olyan tanácstagiból áll, akik nem tartoznak éredekelt, vagy szomszédos államhoz. Ezt a két tanácstagot tehát minden egyes alkalommal újonnan nevezik ki. A háromtagú bizottság csupán a tanácsi ülésezés idején ül össze, aminek következtében a titkárság kisebbségi osztályának előzetes munkája és a hármas bizottsággal való együttműködése fokozatos jelentőséget nyert. A hármas •bizottság azután az ügy elintézését a tanács plénumának terjeszti be. Az olyan panaszokat, amelyeket elfogadhatónak találnak, megküldik a tanácsi hatalmaknak és a megvádolt kormányoknak, amelyeknek meghatározott időn A népszövetségi tanács ma délelőtt megkezdte tanácskozásait Évek óta a legfontosabb tanácsülés? — Stresemann és Chamberlain utoljára vannak Géniben? — Francia túlsúly — Ama délelőtti ülés jelentéktelen volt A kisebbségi kérdés elvi vitája szerdán kezdődik Genf, március 4. A népszövetségi tanács ma délelőtt tizenegy órakor nyitotta meg ötvennegyedik ülésszakának tárgyalásait. A három nagy külügyminiszter, Stresemann, Briand és Chamberlain szokásukhoz híven ezen az ülésen is megjelentek. Az újságírók között az a baljós vélemény terjedt el, hogy a három locarnói külügyminiszter közül kettő föltétlenül utoljára vesz részt a tanács tárgyalásain. A május 29~iki angol választások valószínűleg annyira megrendítik az angol konzervatív kormány belpolitikai helyzetét, hogy kénytelen lesz lemondani, vagy ha erre nem is kerül sor, az ellenzék szemében nem rokonszenves Sir Austen Chamberlain helyébe más külügyi államtitkárt helyeznek. Stresemann helyzete az utóbbi időben szintén erősen megrendült. A német parlamenti élet amugyis jóformán egyik napról a másikra tengődik 'és sorsa egyetlen pillanatig sem biztos. A német kisebbségi kormány nem sokáig maradhat uralmon s ha egyszer a mai összetételű kormány helyéibe jobboldali kerül, Stresemann kénytelen lesz megválni a Icülügyminiszter- ségtől. Helyzete saját pártjában is megingott. A német néppárt legutóbbi berlini kongresszusán kisebbségiben maradt véleményével s csak nagy presztízsének volt köszönhető, hogy párthiveinek akarata ellenére von Scsholtz mellett megmaradhatott a néppárt élén. Különösen a nagyiparosok szemlében szálka Stresemann küLügymindsz térségé, mert azt vetik szemére, hogy összejátszik a szociáldemokratákkal és a jobboldal érdekei ellen cselekszik, holott a német néppárt többségét éppen a nagyiparosok ét; a nagy- kereskedők alkotják. Ilyen körülmények között tehát nem egészen alaptalan a pesszimisták genfi jóslata s nem lehetetlen, hogy a nagy triász e napokban utoljára van együtt Geufben. Egyedül Briand pozíciója a régi, sőt erősebb, mint az elmúlt években volt. Poincaré kormánya a lemondás küszöbén áll s ha egyszer a nagy lotharingiai letűnik a francia politika porondjáról, az egyetlen posszibilis ember, aki helyébe jöhet, Arist ide Briand. Briand miniszterelnöksége esetén megtartja a külügyminiszteri ; tárcát is és magától értetődően hatványozott mérHHHHHHBHHHHBBHHflHBHBHBHBBHBOHBHHBBBBQSHHHHHHHBHI tökben követni fogja eddig; politikáját, a lo- caruói politikát. Ezeket az általános politikai élőiéi tételeket ismernünk kell, ha a genfi tanácsülés problémájával akarunk foglalkozni. Érek óta nem volt olyan összecsapás Geufben a német és a francia álláspont között, mint most lesz. Ennél az összecsapásnál, tudnunk kell. hogy Stresemann és Chamberlain helyzete mesz- sze nem oly kedvező, mint Briandé. A francia m misztérium is inog, de Briand személyileg ssüiklaszilárdan áll, míg a másik oldalon Streeemano teljes bizonytalansággal küzd, a semleges Chamberlain pedig ugyancsak otthoni bizonytalansága miatt képtelen lesz teljes energiájával a középen lévő igazság mellett állást foglalni. Hozzávetőleges számítás szerint tehát a francia érdekek győzelmét várhatjuk a genfi ülésszaktól. Izgalommentes nyitány Az első ülőé. minden várakozás ellenére izgalom nélkül es színtelenül bonyolódott le. A népszövetség épületének folyosóin természetesen sokkal izgalmasabb élei uralkodott, mint más tanácsüléseken, mert a luganói ökölosapás óta a világsajtó kétszeres érdeklőbeiül nyilatkozniofk kell. Kivételesen a sürgős panaszokat azonnal a tanács elé terjeszthetik és napirendre tűzhetik, mini ahogy az most Ulitznak, a felsősziiiéziadak német képviselőjének ügyében történt. A tanács további eljárására vonatkozólag azután nincs már határozat. A tanács idáig mindig megelégedett azzal, hogy panasz esetén a bevádolt kormánynál kiegyeztető fórumként lépjen fel. A tanács elvi álláspontjára a múltban nagyon jellemző, hogy 1927 decemberében a kisebbségi kérdések népszövetségi referense, Melilo Franeo ellenmondás nélkül és Chamberlain kifejezett hozzájárulásával fejtette ki álláspontját, hogy a kisebbségeknek egybe kell ol- vadniok az állammal, amelyhez tartoznak, ami más szavakkal kifejezve azt jelenti, hogy sajátos nemzeti 'kultúrájukról le keld monda ni ok. A dolgok fejlődésének folyamán ezzel az álláspont tal szemben a legélesebb kritikát az a tény fejezi ki, hogy Európa összes nemzeti kisebbségei minden ellentét félretételé- vei megteremtették egységes orientációjú szervezetüket az európai kisebbségi kongresz- szusfoan és bizonyos vezérlő irányelveikben megegyeztek. Ez a szervezet, amely tizenhét államhoz tartozó negyvenmillió emberi: és tizenkét népet képvisel, köztük az összes szláv kisebbségeket, a kisebbségi mozgalom célkitűzéséül a nemzeti kulturális fejlődési szabadságot tűzte ki. Amíg tehát az egybeolvasz- tási elméletet a tanács hallgatásával méltányolta és ezzel mintegy menlevelet adott az elneuizetlenitő törekvéseknek, addig a kisebbségek szervezkedése ezzel a felfogással Mvette a legélesebb elvi küzdelmet. Az elmúlt népszövetségi ülésszakon azután imtra muros örvendetes változás következett be. A népszövetségen belül is jelentkeztek azok az erők, amelyek az Európa békéje szempontjából annyira fontos problémát ki akarják emelni a stagnáoióból. Be*e- laerts van Bokland holland külügyminiszter a legkomolyabb megfontolás tárgyául ajánlotta a népszövetség állandó kisebbségi bizottságának létesítését. Később Dandurand kanadai delegátus terjesztette be ismert indítványát. Ezután következett be Zalescu támadása a féteősiziléziai német kisebbségi szervezkedés ellen, úgy hogy Stresemann elérkezettnek látta az időt, amikor a nép- szövetségnek most már teljes alapossággal foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. Mig a német és a kanadai indítvány a most folyó tanácsülésre került, addig a lengyel kormány Ulitz letartóztatásával még jobban kiélezte a helyzetet. Az az emlékirat, amelyet Dandurand közben indítványának megokolására beterjesztett, a kisebbségi kérdés egyik legjelentősebb okmánya. Egy óceáníuli hatalomnak a képviselője ő, akit állásfoglalásában egyetlen európai hatalom sem befolyásolhat, és aki Európa politikai ellentéteiben meg a hatalmi törekvések játékában teljesen érdektelen. Ez az ember minden szépítés nélkül tái‘ja fel az eddigi népszövetségi eljárás igazságtalanságát, a kisebbségek elégedetlenségét és bizalmatlanságát érthetőnek tartja, elhatározottan visszautasítja Melio Franeo beolvasztási elméletét és a kisebbségi pír obiéin a jóakarata meg nagylelkű kezelését a béke szempontjából mellőzlhetet] lennek taTtja. Praktikus javaslatokat tesz, amelyek lényegükben azt akarják elérni, hogy a népszövetséghez intézett beadványok sorsát boritó fátyol szétszakadjon, a panaszok tárgyalása a teljes ülés hatáskörébe tartozzon, a beadványokat pedig a legalaposabban dolgozzák fel. Ez az első tartózkodás nélküli kritikája az eddigi rendszernek és a tanács asztala mellől elhangzott első javaslat az eddigi eljárás megjavítására. Egyes államok törvényhozásukkal bebizonyították, hogy kisebbségeiknek nemzeti kulturális jogait teljes mértékben biztosítják. Másrészt vannak államok, amelyek a népszövetség kisebbségi eljárását tökéletlen formájában fenn akarják tartani. Ez az ellentét ki fog robbanni a tanács ülésén, de ez a harc csak arról győzheti meg a világot, hogy a kisebbségi kérdés végleges rendezése most mér elkerülhetetlen. LAUFER S., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 29-22.
