Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-30 / 75. (2000.) szám
12 Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét megjelenik minden hét csütörtökjén NARNATH HITE TRENDSZER alapján rendezze be életét is soha nem less anyagi gondja. Harmatit Mltellroda, Bratlslava, SchneewetM utca 5. ét Pray utca 42. Bátor 2—3 érr*. Kassa parlamentié régen és most... Húsvéti visszaemlékezés a hajdani városatyákról — Kassa, mára® végén- Néhai jé Köpessek György bizonyára feleletet adott már az égi itélószék előtt azért a® épülettömbért, amely olyan furcsán ható tagolással rekeszti be észak felél az impozáns Eákóczá-körutat A mennyied igazságsaoilgál- tatás valószinnleg kegyes volt hozzá, hiszen ő jegyzői intern átust épített és álmában sem gondolt városházára. (Vagy ha gondolt, azt minden bizonnyal az Err^ébet-ténre tervezte...) DÍe az idő nagy mester és tréfaicsínáló kedvében egy szép napon mégis csak „előlépett" az intemátus. A magisztrátus tanyája lett bedől© és ma a város parlamentje ülésezik benne. Idomtalan terpeszkedésével mór nem is szúr szemet, a belsejét pedig igyekeztek — jó másfélmillió újabb adóssággal — ikácsámo- sitanrL Csak az a kár, hogy a költözködésnél ^felejtették valahogy a régi városháza szed- lemét . . . ben egyenesen kínos gyüdéeenm. A szónokok hangja úgy vész el, mint a gőzfürdő meleg hazánjábam Nem érti ott meg senki sem egymást. A régi parlamentáris rendnek semmi nyoma. A szélső demokrácia majdnem túlnyomó többségiben oda nem illő emberekkel ültette tele a padsorokat. Komoly vitáról és meggyőződésről álmodná sem lehet. A végső szó mindig a pártzsaronkságé, vagy az államhatalmi vétóé. Ha személyes kérdésről, vagy pártpresztizsről van szó, három óráig sem fogy iki a szó, amikor azután a város milliós érdekeit kellene megvédem, a legtöbbje menekül iki a folyosóra és öt pere adott kész az oj ha tározat, amely esek a pótadó magasba szÖk- kentéséne jó. Talán nem w maoriban et arinrient és ágy is nagyon sötét a kép. Enyhítésül csak any- nytt tudok felhozni, hogy a magyarság pártjainak 18 képviselőijére mégis jólesik feltekinteni, ment nehéz helyzetükben keményen áll ják a harcot és soraikban ott ülnek a régi hagyományok hű letéteményesei közül Blanér Béla dcr„ Grossdhmid Géza dr., Test Barna, Hercz Ignác dr., akik már az átalakulás előtt jegyezték el magukat a komoly várospolitikával. Talán az ő fáradozásaiknak és a mögöttük felsorakozó ngibíb generációnak sikerülni fog idővel átplántálná Kapecaek dásytenmébe a régi városháza jól bevált szellemiét! &z. M. ér. mmmmmsmBsmmmm 1 ’ii—üuctp'i mn umwmbwwbmhhmmi A XlX-ik század vizitkártyái Irta: ZKrúdy Qyula —* Az igazi úriember — A régi városháza ! . . . Kuruc Feje Dávid vánosbiró uramtól Münster Tivadar „pán konzuiT'-ig egész sereg nemesveretü magyar ur alakja elvenedálk meg előttünk. Hacsak fél- századdal gondoltunk előbbre, a mindig harcias és magyarruhás Tiimfcő József, Kozora Vince, az aranypennáiju főjegyző, Bulyft De- 239Ő, a kiváló jogász, Benczúr Géza, a főügyészek példaképének városháza jut eszünkbe. Az a városháza, amelynek erkélyéről Beöthy Ákos és gróf Hadik Béla vették át egykoron a mandátumot. De csak ha mi századiunk elejéig megyünk vissza, akkor is szembetűnő az az eltávolodás, amely a régi és a mostani városháza között mutatkozik. Milyen öröm volt a város régi parlamentjében egy közgyűlést végighallgatni. A kitűnő férfiak egész sora szólaltatta ott meg a város lelkiismeretét. Ott volt a nagyítudásu Éder Ödön, a város ügyeinek legjobb ismerője, aki sokoldalú műveltségével példája volt a nyugateurópai szellemnek. Stekfcer Károly félelmetesen kipödört. bajusza alól elbűvölően indultak a re- megbekésaült magyar mondatok. Szauberer ÍBéla mindig harc rákász temperamentuma magával ragadta a jobboldali padsorokat. (A két vársbáza talán csak ebben egyezik: az ellenzék most is a jobboldalon ül.) Kozák Jánosnál őszintébb nyersességgel senki sem India leleplezgetui a panama-szagot. Az örök 4S-as, kuruc Kodáth Ferenc ezekben a padsorokban alakult át a szemünk előtt konzervatív magyar urból az általános titkos választójog meggyőződiéses harcosává. Deák Gyula szellemes felszólalásai eseményszámba mentek. Elevenbe vágó, csiipős megjegyzései a főispánt sem kímélték, pedig a kormánypárti padsorokban foglalt helyet. Grősz Sándor szónoki talentuma nem egyszer gyújtott, de a többiek közül Fürst Sándor, Neu- vfirth Elek, Maiéter István, Vargha Kálmán dr„ Gerlóczy Béla, Balogh János, Forgách István, Kérész Zoltán ős mások méltóan egészítették ki azt a sort, amelynek a végén Molnár Miklós áll, a háború előtti idők első és egyetlen szocialista városi képviselőije. A referensek között pedig olyan, kiváló férfiak ültek, mint amilyen volt például Körmeudy- Fkes Lajos dr., akinek előterjesztéseiben a modern várospolitika minden értékes gondolata felcsillant. Erről a társaságról igazán el lehetett mondani, hogy a város parlamentje. Hiába alakult össze egy aránylag szűk választójog és a vidlizmus alapján, valójában igazi kereszt- metszete volt a müveit város társadalmának. És milyen nemes vételkedés folyt a városatyatagságért! A hagyományos december 8-án kortestábor volt az egész város. A külváros függetlenségi polgárai már a hajnali órákban zárt sorokban vonultak fel. Rujnovszky bácsi vitte ©lőttük a híres és szeplőtlen Luzsén- szky-zászlót. Tréfás fcortesfogásofc jóízű emléke kísért föl a múltból. Ezek között is talán a leghíresebb az, amikor Dávidkó Jánost, az első kassai „slovensky minister“-t (így hívták a külvárosban), aki a kormánypárt félelmetes kortese volt, mi, jogászok üedtattuk és kivittük Zdobára, 'hogy kárt ne tehessen az ellenzék soraiban. Nem akarok minden áron az elmúlt idők magasztalója lenni, de a múltkoriban végig- üttero két „vyíbor ‘‘-ülést és az ellentét lial- fatfan erővel ütközött ki. Mái’ a külsőségben te mennyi eltérés. Az iuieniátusi diisztereiu— Legjobb lesz, ha itthon Tárom be a dolgok lefolyását, mert a négy fal között, a kanapén vagy az ágyban még kevés ember törte el a lábát, — mondta egy napon Tisza Tihamér, aki abban a* időben, amikor még ismerkedni is szokott az emberekkel, újabb ismerősei előtt mindig megjegyezte, hogy nem a „valódi Tiszák" közül való, hanem régi magyar nemességét bizonyítani tudná, ha akarná. De nem akarta és inkább otthon maradt. Nem régen múlt el negyven esztendős és azt hitte, hogy elegendőt éH. Uj életprogramja megvalósításaihoz körültekintéssel látott hozzá, mert egyszer azt gondolta ki magában, hogy negyven esztendős koráig alaptalanul élt, sokkal többet bízta magái a véletlenekre, az esetlegességekre, az álmaira, az ábrándjaira, mint ezek a dolgok megérdemelnék. Ám még alaposabban igy is kifejezte uj életprogramját: „nem szeretnék oly hirtelen elaludni, mint egy kiégett villanykörte". Megdicsérte magát ezért a hasonlatért, kétszer is elmondotta magában, mintha végre ráeszmélt volna, hogy életét lehorgonyozza, fi- xirozza, stabilizálja. S még egyél) kifejezések is eszébe jutottak uj életerő vamjáról, de azokat meg magányában se merte hangosan kimondani. Tisza Tihamér nedven esztendős korában ismerkedett meg a házibutorokkal, amelyekre nem sok ügyet vetett mindaddig, amíg külvilág! életmódot folytatott és ágyneműjét, mosdóját, éjjeli szekrényét, miután használta őket: átengedte közömbös cseléd! kezeknek. Jelentős esemény volt Tisza Tihamér életében, amikor rájött, hogyan is kell voltaképpen állítani az ágyát, hogy ágyban fekve se mondjon le az élet minden öröméről. Lábával északnak, fejével délnek, jobboldalra keletnek és a szivoldalán nyugatnak kellett az ágyat elhelyezni; nyugat felé falnak kellett lenni, mégpedig virágos faliszö- nyeggel bevontnak, amelyen különböző figurákat láthat a félig álomhoz csukódott szem. Négy párna szükséges ahhoz, hogy a fej kellően elhelyezkedjék, meTt a baloldali részt kell leginkább kipárnázni, amerre voltaképnen az igazi nyugodalom esik, amelyről az álmok jönnek, amely felé az önkéntelen sóhajtások szállnak az éjszaka félhomályában. Az a bizonyos kispárna, amelyet, mint valami csodatévő kis szerkezet0'; ide-oda szokott ráncigálni az ember, az az úgynevezett fejpárnácska, amelytől csodát, orvosságot, várnak az álmatlanok vagy elkényeztettek, akik végeredményben nem mondhatók igazán boldogtalanoknak, mondom. a négyszögletes párnácska már nem sok szerepet játszott Tisza Tihamér életében. Ott volt. a feje alatt vagy a feje közelében volt, mintegy' megszokott kis jószág (akárcsak a síin disznó valamely ócska hárbao ahol a sfmdisznó kopogása nélkül nem tud elaludni a gazda), de igazában a nagy, komoly, terjedelmes párnáktól várta Tihamér mindazokat a kedvességeket, amelyeket az éjszaka nyújt. Ezek a nagypárnák tudják megcsinálni azt a bizonyos „kuckót" (Tihamér igy nevezte), aihol néha oly ártatlanul, szinte jámboran lehet, elhelyezkedni, mintha az ember mit sem próbált volna az életben, minden emlék rózsaszínű íideségében naivságában, illúziójában maradt meg; a szerelmek, barátságok, szeretetek tovább tartanak, mév ha látszólag el is múlnak. De feltámadnak, ha az ember felálomban ki- nv”":a felé a kezét. Ez a „kuckó", — a nyugati fal mellett, a nagyvirágu faliszőnyeg mellett, amelynek egyes virágai, például a zöldek: tapint- hatóan meghidegedtek, amikor az északnyugati szél. viharos éjjeleken átfúrta a falat,, addig próbálgatta a dugóhúzóját az ócska kövek közölt, amíg sikerült neki valamely láthatatlan 1 y likacs- kán át dúdoló hangot hallatni. Ez a „kuckó", amely párnáival bélelten, puhaságában, védettségében mégis csak menedékhely volt az élet legnagyobb veszélyei, ridesreégei, magányai elől, mert ide álomban, ábrándban mégis csak meg lehetett idézni a segítséget, a védelmet, régi jóbarátot vagy elvált szeretőt: ez a „kuckó" volt az erőssége Tisza Tihamér életének. T. T. monogramokat képzelt a „kuckó" fehér vásznaira, amely monogramok megelevenedtek, eegrezseetek, arasznyira is felemelkedtek, ha Tisza Tubámért valamely nagy bajában, akár csak egy boe gondolata előtt » védelmezni kellett. Ezek a T. T. betűk soha se tettek neki szemrehányást, ha valamely olyan fájdalommal közeledett hozzájuk, amelyet Tisza Tihaméroo kívül a világon senki se értett volna meg. A monogramok segítettek őt elbújtatni, jől elhelyezkedni, szinte a másvilágra segíteni a ,,kuckó"-*ban és csak arra kérték, hogy sokáig maradjon lársaeá"ukban. Elbújni, elbújni, mint az ősz bújik el az erdőn, semmivel se hívogatja magához az embereket... Ezek a nagypárnák sem hívogatnak senkit Tisza TShaméron kívül, amikor megalakulták, kunyhói, vagyis ,buckói" legyenek egy fáradt fejnek. Mindegyik párnának volt valamely titkos neve, amelyet igazán- ( diban csak Tisza Tihamér őrizett meg az emléke- ' zetében. A „kuckó" legnagyobb párnáját, amely j tarka pulyka-tollal, kakas-tóttal, de gyöngytyuk- j tollal is volt megtöltve: Berzenoetnek hívták. Va- j lóban faluról, származott Budapestre, fehér zsák- j bán hozták, amelynek szája meg volt csavarva, > mint a dugóhúzó- „Berzeneei" darab ideig a maga j falusias, finom tálán állapotában a szekrény sár- kában gunnyasztott, a tarka toll tartalmára mind- l addig nem volt szükség, amíg T. T.-ét a másik két í párna is elmulatgattatta, elaftatgatta, megvédel- mezte. A két másik párna közül a* egyiket: Yad- libának hívták, mert vadlud ritka pelyhével volt megtöltve. Hölgyi kéz juttatta Tisza Tihamérhoz a párnát, még pedig abból a szempontból, hogy határozottak, elszántak, jéghidegek lehessenek a gondolatai, mint egy öreg gúnáré, aki csak egye- | dűl szokott kiáltani az őszi éjszakában, más hangot nem tűr maga körűi A másik párnát „Dr. Henrikné‘‘-nek hívták, mert ugyancsak ajándék formájában került T. T. birtokába. Egy cigányos szemű, szenvedélyes arcú. a korcsolyázás könnyedségével lépkedő hölgy ajándékozta meg ezzel a párnával T. T.-ét, amikor életcéljául tűzte, hogy a magányosságában esendő férfit végleg hatalmába keríti. Abban az időben, amikor hattyu-pehely- ből, német és francia szavakból, valamint cigányok, babonás átkukból megszerkesztette párnáját „Dr. Henrikné": a nők komolyan ellenőrzés alá vették annak a férfinek a gondolatait, akire „feltették életüket". A kispárna persze csak any- nyit számított c komoly, életkomoly, néha a gyászindulót is dudolgatő párnák között, mint amennyit, mondjuk, egy balett-táncosnő jelenthetne polgári, hosszú életre, hosszú szerelemre, hosszú örömökre s hosszú bánatokra berendezkedett asszonyságok között A kispárna a maga felületességével, alkalmazkodó kedvességével, nyaklók hizelkedésóvel ellophat ugyan egy-két negyedórát az éjszakából, amint a táncosnők clcsipegetik a maguk részét a férfiak életéből; a kispárna elvonhatja a férfit abba a világba, ahol a nők mindig spitz-tánsosnők módjára lebegnek, de csak darab ideig; a kispárna jelentheti a könnyelműséget, amely szerint nem érdemes hosszú ideig élni, mert csak a percnek vau öröme, a negyedórának van varázslata, a szívnek gondolata mulé- kouyabb a délibábnál; a kispárna hozhatja a mámort, amelyből boldogtalanul szokás felébredni. Zug a halánték, mélységbe esett a fej, tompa eszméletlenségnek látszik az egész élet,: s éppen arra valók a komoly nagypárnák, hogy helyűkre igazítsák az elcsatangolt érzelmeket, gondolatokat, főfájásokat. Ha már az agyszélhűdés, szivszél- hiidés, hirtelen halál jönne éjijelen: ne egy táncosnő harisnyája, inge, tarlatán-szoknyája legyen a fejtámasztóka, hanem a komoly nőké, akikről feltehető, hogy a haláleset bekövetkezése után földigérő gyászt.'ilyolt viselnek. T. Tihamér negyven esztendős korában éppen ebből a körülményből kifolyólag ragaszkodott a nagypárnákból ösz- szerakolt „kuokő"-hoz, mert litkem azt remélte, hogy ez a házias, családiasam fülledt, mások lélek- zeteit is visszhangzó „kuckó" nem engedné őt át első szóra a bekopogtató halálnak, mint ahogy például a legritkább esetben hal meg az ember, ha tengerit morzsol gátnak körülötte, ha még hangzik a lollíosztókánál szokásos moeemondás, ha Még Mormog egy Isgjros, fŰkwkám, derekasan rekedt hang a sötét ad varon, amely oldatba ragja • házőrző ebet, amely minden látható ok nélkül vonítani kezd... „Caflba te", — mondják a pn)y- ka-tollal, kakaatollai, gyöngytyuktoftaL, szóval a vad természetet isméié tarka toliakkal megtömött párnák a halálos gondolatnak, mint ahogy valamerre, valahol jégcsapos faluéi bálban mondja éjfélkor agy egészsége* öregbéres-bang a halált szimatoló k»- tyavonitásra. Nem, sehogy se halhat meg addig az ember, amíg a nagypárnák között igazában egyetlen hang jót el hozzá az éjszakáiba: még pedig annak a cselekvésnek a hangja, amint útónjává csizmájáról valahol az éjben a sarat vakarják, vastag, goromba kefével mennek a bőrnek, a sarokba állítják a csizmát, mert másnap hajnalban biztosan folytatódik az élet. A nagypárnák szívesen engedik át a osizma-suró1's hangját, — miután T. Tihamér nem morasoItathatott tengerit, nem fosztathatott tollat, nem d aga áztathatott mindennap kenyeret, hogy az élet folytatásába más emberek tennivalója révén bekapcsolódjék, mintha egy megrakodott vidám utazótársaság szekerén kérne magának helyet. De a csizmáját: azt ka tartathatta, swvikszol tatba tta a ház ámbitusán. Legalább a csizma higyje él, hogy másnap nj utakra indul gazdájával A nagypárnák: a Bér aemeei. a Dr. Henrikné és a Vadliba nevöek amucry is tiltakoztak minden utazóé elten, amikor T. T. lehajtotta közéjük a fejüket De ez az időpont még nincs itt, amikor Tina Tihamér körülnéz ágyában. Perese, csak félig nyitott szemmel, mert az ágyat nem tekinti oly megbízható barátjának, mint például a párnákat A párnákhoz akármikor vissza lehet szökni, ha még egy korty álmot találna az álompohár fenekén (e tudvalévőleg ezek az utolsó kortyok a legédesebbek, mert bucsuceőkok), de ha elhagyta egyszer az ágyat, akkor körülményéé az odavaló visz szatérés. Cselédet kell szólítani, tárgyakat megmozgatni, amelyek a lefekvés szertartásosságához feltétlenül szükségesek; például a füttyentésre nem jelentkező csizma-húzóért néha négykézlábra kell ereszkedni, hogy az ény alá, a sarokba rágott és itt duzzogó esiamahuzót elővonjuk, miirí egy makrancos gyereket... De a csizmahuző nem volt helyén és a jövőre, az újabb lefekvésre, elhelyezkedésre nézve ez a körülmény hirtelen aggodalommal tölti el T. T.-ét, mert előrelátó ember volt. „Hová a lenébe tehettem a csízmahuzót, mikor tegnap este lefeküdtem', — kérdezte magában, egyszer, kétszer, háromszor, mindaddig, amíg a „kuckódban kényelmetlenül kezdte magát érezni. S felkelt, hogy a eeizmahuzőt megkeresse, pedig jelenleg semmi szüksége se volt rá. ttHlREK ____ El őfizetőink és Olvasóink figyelmébe Magyar, olasz, lengyel és román vízumok, illetve atlcvelek meghosszabbítása végett méltóitassanak útleveleiket a P. M. H. pozsonyi kiadóhivatalához, Brati- slava, Grössling-a. 36. I. címre beküldeni, A többi államokba szóló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: g^pPraha II„ Panská Hice 12. III., eszközli."^© Olvasóinknak, előfizetőinknek, hirdetőinknek, munkalárminkvmk, tudósiióink- . nak és lapunk minden barátjának kellemes és boldog húsvéti ünnepeket kívánunk. Laptrttk legközelebb! 8zám& április 3-án a rendes időben (Prágában, kedden este, Sz&ovenszikón szerdán délben) jelenik meg. Budapesti szerkesztőségünk rendes telcfouje- Icntései — a magyarországi nagypénteki munkásaimét miatt — elmaradtak. — Meghalt Kassa volt főjegyzője. Kassai sz-erkesztőségiink telefonálja: Gönczy János nyugalmazott városi tiszteletbeli főjegyző, a jótékony nőegylet titkára, a tűzöl tóegyesület al- parancsnoka 45 éves korában tegnap délután meghalt. Felesége, született Loósz Éva és négy gyermeke gyászolja. Gönczy egyike volt a város legkedveltebb tisztviselőinek. A háborúban ö vezette a közélelmezési osztályt, hivatalát a legnagyobb önzetlenséggel látta el és csak a változott viszonyok miatt ment nyugdíjba. Nem régiben középftiltögyulladást kapott, meg is operálták, azonban a betegség annyira elhatalmasodott rajta, hogy az életerős férfi tegnap délután kiezenvedett. Temetése szombat délután lesz. — Nyitra város rendkívüli közgyűlése. Nyitrai tudósitónk jelenti: Szerdán délután tartotta Nyitra város képviselőtestülete rendkívüli közgyűlését. Betöltésre kerültek azok az állások, melyekre a város pályázatot hirdetett. Titkos szavazás utján a következőket választották meg: városi pénztárnok lett Csősz Ernő, ellenőr Csáp Lajos, alszámvevő Streich- hammer Ottó és Mácsiíc Károly. A városi technikai osztályba tisztviselőnek választották Maráky Antalt. A villany- és gázárakra vonatkozólag a kiküldött bizottság jelentése alapján úgy döntöttek, hogy a villanyegység' árat 4.35 koronáról 4.20 koronára mérséklik, a kisfogyasztónál. Az ipari áram egységárát 2.60-ról 2.50-re szállították le. A gázrtlágitás- nál 1.80 koronáról 1.75-re mérsékelték az egységárat. A gyárat kötelezték egy hatalmas transzformátor épitésére, mely azonban legkésőbb négy év múlva a város iulajdonába mégy át tm MtfwfaE m, MMWfcR*,
