Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-30 / 75. (2000.) szám

10 1929 márríim 30, gwwgüal SIRALOMHÁZ (Résziéi a szerző „Kladive, az uj csillagzattí c. regényvázlatából) Irta; Vozári Dezső A város szélén, a Kecske-liget melletti domb lejtőjén emelkedett égnek a fegyház. Komor ereszei alatt fecskék lakoztak. Bent éltek a gonoszok. A fegyencek unatkoztak, sóhajtoztak s főképp káromkodtak a cellák­ban, melyek most, a júliusi hőségben oly izzadtság-szaguak voltak, mint a rabok ma­guk, akik reggeltől estig papírzacskókat ra­gasztottak az óriási és sivár munkateremben. A fegyház körül szabadon élt a természet. ‘A színes virágok már elvirágzottak, a forró napsugár érlelte a gyümölcsöket, amik dú­san díszítették a fákat A távoli mezőkön le­aratva sárgult a gabona. A parasztok énekét alig lehetett idáig hallani. Nyár volt, annak rendje és módja szerint Ezen a vasárnapon, mely oly meleg volt, •mint a kitüzesdtett patkó, a regevári Ingyen-. tej-Egylet nagy mulatságot rendezett a Kecs­ke-ligetben. Szombaton megnyesíék kissé az elvadult fákat s a gulyákra lampionokat és színes papirfüzéreket aggattak. A dombolda­lon, a fegyház alatt, sátrakat szögeztek ösz- sze serény kezek. Vasárnap délelőtt megérkezett a katona- zenekar és dobogó indulókat meg andalító keringőket játszott a fenyőfák kellemes ár­nyékában. Tizenegy óra ntán kiosztották a raboknak az ebédet, mely lila eéklalevesből és kis da­rab kolbászból állott Pillanatok alatt tűnt el az étel a vedlett esajkákbóL Csak Javurek, a halálraítélt családirtó, kapott borjusültet s melléje két uborkát. Holnap reggel ki fogják végezni. A gyilkos jóízűen fogyasztotta el a pecsenyét, aztán még két uborkát s egy kor­só sört követelt A fegyintézet igazgatója és a kulcsár tanácstalanul néztek egymásra, midőn a börtönőr hirül hozta Javurek e túl­zottnak látszó kérését. Kmoíl, az igazgató, kétségbeesve lapozta a fegyház szabályzatát tartalmazó könyvecskét. Majd vállatvonva ol­vasta föl az egyik passzust A kulcsár és a börtönőr okos arckifejezéssel füleltek a tör­vény minden szavára. — Hát kérem — mondta Knoll —, a sza­bályzat erre vonatkozólag a következőket 'rendeli el: „A legfelsőbb kegyelemben nem részesült halálraítélt kívánságai, melyeket a kivégzése előtti huszonnégy órában nyilvánít s amelyek a törvény előírásaival nem álla­nak kirívó ellentétben, teljesitendők. így étel, kisebb mennyiségű ital és dohány-nemű kérésére rendelkezésére bocsájtandő. Tilos az elitélthez oly zsibbasztó szereket, vagy mérgeket juttatni, melyek alkalmasak volná­nak arra, hogy a kivégzésnél föllépő testi és lelki kínokat csillapítsák, vagy teljesen kikü­szöböljék." Javurek tehát megkapta az uborkát és a sört, ez kellemesen lepte meg, úgy látszik, nem számított rá A domb aljáin nőttön-nőtt a zsivaj. A zene­kar Tosoa imáját játszotta dicséretreméltó lendülettel. Javurek cellájából be lehetett látni az egész terepek Kart-karba fűzve enyelegtek a szerelmes párok a fenyőerdő szegélyén. Kora délután az igazgató és a kulcsár be­jöttek a zárkába, hogy beszélgetéssel rövi­dítsék meg a halálraítélt utolsó óráit. — Na, Javurek, meg volt elégedve az ebéddel? — kérdezte Knoll. — Igenis, méltóságos uram! Knoll rámeredt a fegyencre, de gúnynak még nyomát sem tudta föllelni a kifejezéste­len arcban. — Nem vagyok méltóságos ur, Javurek, ezt tudhatná Maga nem először van fegy­házban. — Nem. Palincsák ur, adjon egy ciga­rettát! A kulcsár elővette alpakka-tárcáját, úgy kínálta meg a rabot — Csak gyújtson rá jó ember, sokat már úgysem szívhat. Javurek csillogó szemekkel fajta ki az első mély szippantás füstjét, aztán így szólt: — Szépen szól a zene. Kilencszáznyolcban Zágrábban volt egy ismerősöm, az nagyon szerette a muzsikát. Híres rabló volt, Isten tudja, mi lett vele. De minden pénzt, amit összeharácsolt, a zenére költötte. A szomorú nótákat kedvelte. Nagyon művelt ember volt Jó ember volt. Egyszer a fél éjszakát átgya­logolta, hogy orvost hozzon egy beteg koldus­asszonyhoz. Az orvos nem ment el. Az öreg­asszony elpatkolt De a barátom egy hét múlva kirabolta az orvost. Ilyen ember volt az. — Sok jó ember akad a fegyencek között, az igaz. Dehát a törvény törvény, — mondta Palincsák s hunyoritolt egyet az igazgató felé, hogy hát nem gondolja ezt egészen ko­molyan. Az ablak nyitva volt, a sűrű vasrácson át beáramlott a kánikula. Az igazgató megnézte óráját. — Három óra van, — mondta. — Estére annyi szemét lesz itt az erdőben, mint vala­mi disznóólban. Palincsák, holnap tizenkét embert kell kiküldeni, hogy eltakarítsák a hulladékokat. Találnak majd egyet-mást, gondosan ált kell őket kutatni. Ilyenkor sok ékszer meg pénz vész eL — De mennyi. Vigyázni kell rájuk, mert elássák a bitangok. No majd... A kulcsár hangja fenyegetőző árnyalatot öltött. — Minek a fogolynak aranylánc meg ezüst­éra? — szólt a halálraítélt. — Mit kezdhet a becsukott ember a legszebb gyémánttal? 'Evés kell, meg ivás, meg jó pipadohány. Hej, keserű az élet a börtönben. — Hát nem mondom, szívesebben volnék most valahol a tengerparton, előkelő hotel­ben — vette át a szót Palincsák —, de azért itt nálunk nincs sok panaszra ok. Kérdezze csak meg, akik Santellben voltak bezárva, mit mondanak. Ott egy tó fölé van építve a fegyház. a viz fölszivárog a falakon. Az em­berek vízben élnek, télen-nyáron. És a koszt? Húst hónapokig nem látnak. Kettős ünnepek­kor kap mindenki egy szalvarádét Itt meg minden vasárnap jut egy kis husika ... — Én mindent megteszek — mondta az igazgató —, mert nekem puha a szivem, mint a vaj. Ez nálunk családi betegség. Apám a M kétzávas &ghe Door mttfk tfke fezen Jfría; Wtaííaee (56) Végtelen fáradsággal, folyton vissza- visszacsuszva kapaszkodott fel a veszélyes meredeken. A tetőn állva még egy piilam- hájsft vetett a mélységbe és látta, hogy Tóm Öawler ott ül a tó 'partján és érzéktelenül bámul le a sötét hullámokba. Nagy útja volt. Gyorsam haladt, nem érzett semmi fáradtságot. Tudta, hogy a Selford- ügy végleges megoldása pillanatok alatt be­következik. Végre feltűntek előtte a park fái. De mi az? Mi az a küliömlös ifény ott a közeli égboltozaton? A fák koronái vörös fényben izzanak, az éjszaka egyszerre meg­világosodott és a .közelben valami egyszerre hatalmas lángot vet, mint az óriási szalma­kazal, amikoT a szákra lángra lobbant ja. Megkettőzte lépéseit. A füves tisztáson szinte elvakultan állott meg. A gyönyörű kastély tetőtől talpig lángok­ban állott. Óriási füstfelhők csaptak az ég­nek, korom és perje verődiött az arcálba, hogy csaknem látásától fosztotta meg. Min­den borzalmasan recsegett, ropogott, sister- gett, mintha egy alvilági 'katlan nyitotta vol­na meg tüzes torkát, hogy a bosszú lángnyel­veivel ;perz»eljen fel mindent. Az ablaküve­gek fájdalmas pengéssel csattantak szét és zuhantak a földre, robbanások remegtették meg a szivét és minden újonnan támadt nyílásból hatalmas lángoszlopok törtek fel. A rendőrség a tűz színhelyét széles kor­donnal vette körül. Az egész füves térség az első hajnali órának biborazinében piroélott, a vörös lángtnyelvek ezzel a hajnali páros­sággal éles kontrasztba, keveredtek, a leve­gő remegett az izzó forr óságtól A lángok imbolygó fényéiben egy különös alak repke­dett ide s tova, kalap nélkül, szétzilált ősz ha ja csapzottan csüngött homlokába és ke­zeit kétségbeesetten tördelte. Dick azonnal ráismert.. Ha veinek volt. Hálóküntősére fel­öltőt rántott és így rohant ‘ki a szabadiba az első vészjelre. Kétségbeesetten, szaladgált fel és alá és mint az őrült mutatott a háló­szoba ablakára, amely mögött most két sze­rencsétlen nő rettentő lelki kínok között várja a bizonyos tüzhalált Dick hatalmas ugrásokkal lendült ellőne. A hálószoba ablakát áthatolhatatlan, füg­göny fedte. Az ablakon keresztül lehetetlen őket megmenteni, hiszen a rácsok, amelyek a kincseket a betörők ellen oltalmazták, most a menekülést teszik lehetetlenné. A folyosón át már nincs ut, mert ott minden lángban áll. Havelock szinte eszét veszítette. Kétség- beesetten ragadta meg Sueed inspektor kar­ját, aki apatikus nyugalommal pöfékelt pi­pájából, mintha csak azt akarná kifejezni, hogy a természet erőivel szemben, sajnos, még a magas rendőrség is tehetetlen. Ke­zeit hátrafonta és nyugodtan nézett m 'égő kastélyra. — Ezt már ugyan nem lehet megmenteni — gondolta. —■ Inspektor ut — csengett M Havelock szemrehányó hangja —, hát ne álljon itt olyan tétlenül, olyan apatikuR nyugalom­mal, mintha a két hölgy sorsa egyáltalán nem érdekelné. Parancsolja meg, hogy a rá­csokat azonnal fii részeljék szét és az ablakon keresztül hozzák tó a hölgyeket Mindenki­TrencséntepSicz fürdő KÉNES HŐFORRÁSAI közvetlenül a fürdőmedencékben fakadnak, abban a legmagasabb természetes kofekban melyet az emberi szervezet még veszély nélkül elbír. A böfokrások vizét sem hűteni, sem melegíteni nem kell, miáltal semmit nem veszítenek ősi győgyerejükből. RHEUMA, CSÚZ, ISCHIAS ellen spezializálva. RADIOAKTÍV KÉNES ISZAP. Kedvezményes tavaszi kúrák. — Lakás teljes pensioval Ke 45.—töl. Am Mvi- LAVECKY, PRAHA, Václavské nám 6. Prospektust es felvi vqrös rak G óffyS2ertár> BRATISLAVA. tagosításokat ad: VARY GYULA cég, K O ál CE, Fő u. 76, szegények közt osztotta ki vagyonát Épp ezért kellett nekem állami szolgálatba lép­nem. De az éhes embert én se tudom nézni. Én mindent megteszek. Csakhogy a börtön az büntetésnek számit, meg kell javítani a gazembereket. Végre is fegyházban vagyunk és nem valami nyaraló penzionátusban. Knollnak látszólag nagyon tetszettek saját szavai. Megigazította félrecsuszotí nyakken­dőjét s folytatta: — Magát, Javurek, holnap föl fogják húz­ni. Ezen már nincs mit változtatni. Nem va­gyunk vénasazonyok, nyugodtan beszélhe­tünk erről. Én fiatalabb koromban egyszer beadvánnyal fordultam az igazságügyminisz­tériumhoz, akkoriban még nem veszett ki belőlem az ambíció. Azt javasoltam, hogy a halálraitélteket fájdalommentesen kellene kivégezni. Mondjuk: borogatni őket s a bor­ba valami célszerű méreg volna vegyítve. A pasas elaludna s arra ébredne, hogy meg van halva, he-he-he, — nevetett, mert e humoros fordulattól el volt ragadtatva. — Bölcs intézkedés lenne ez, kérem, — hízelkedett a kulcsár.-— Ne is kérdezze, mi volt az eredménye ennek a beadványnak. A főügyész, akit ér­tesítettek a dologról, berendelt magához és iszonyúan leszidott. „Miféle viccek ezek, Knoll? Ha olyan jó a szive, ment volna el­nöknek egy patronázsegyesületbe és nem börtön igazgatónak. Érti? Nem hagyom ma­gamat bl&mirozni." Ezt mondta nekem a fő­ügyész. — Hiszen van benne valami, — szólt Pa­lincsák, mert semmi kedve se volt hozzá, hogy a. főügyész véleményével szembeszálljon. A Kecske-liget tarkállott a nők színes ru­háitól. A lampiónok sárgán fityegtek a nap­ban. Az egyik sátorban fiatal malacot sütöt­tek. A sült hús illata a ceelédleányok pacsu­lijával és levendulájával keverve, elszállt a világűrbe, angyalok, emberek és állatok ortr- cimpáit csiklandozva. Javurak végigsimitotta kopaszranyirt fe­jét. Az igazgató föltette evikkerét, hogy job­bad lássa a fegyház körüli pázsiton leheve­red ett asszonyokat. Palincsák, a kulcsár, sö­téten hallgatott így maradtak percekig. De aztán újra munkába lépett a katona­zenekar. A nagydob menydörgött, a cin tá­nyérok csattogtak. A csinadratta lármájában szótlanul szenvedett az erdő, a mező és a domb. — Palincsák — szólt az igazgató —, holnap rengeteg szemét lesz az erdőben. — Ez is a mi bőrünkre megy. Ezzel is ne­künk kell törődni, — mondta a kulcsár. — Holnap esőnk lesz. Már nagyon érzem a ■reumát a lábamban. — Holnap ... — Holnap... — Holn apután... A nap elbújt egy felhő mögé. A zene hang­ja reszketett a levegőben. Az igazgató gondolkozva szólalt meg: — Palincsák, a hóbér este érkezik. Az iro­dában fog aludni. Vessenek neki fekhelyet 1 a díványon. Vacsorázni nálam fog. Hogy el ne felejtsem; menjen csak le a feleségem­hez, mondja meg neki, főzze ki estére az egyik füstölt ma-rhanyelvet. Még azt találná mondani, hogy fukar vagyok... Ezt nem sze­retném. — Megyek azonnal. Igazgató ur itt marad egyedül? Talán mégsem volna tanácsos... — Ugyan, ugyan, Palincsák, menjen csali. Javurak nem fog engem bántani. Hát tehe­tek én róla, hogy halálraitélték? De külön­ben is van nálam revolver. Menjen csak! A kulcsár mögött bezárult az ajtó. Lent el­hallgatott a zenekar. — Tőlem nem kell félni, én jó ember va­gyok, — szólalt meg Javurek. — Maga nagyon jó ember, Javurek. Kár ma­gáért — Nem félek a haláltól. Csak a nőket saj­nálom itthagyni. Mindenkinek van valami bogara. Én a nőket szeretem, kivált a vórös- hajuakat, akiknek olyan fehér a húsúk, mint a papír. És a csókjuknak olyan ize van, mint a befőzött szamócáé. Igazgató ur is szereti a nőket Én azt meglátom az embereken. — No, nem mondom, busz esztendővel ez­előtt bolondot tudtam volna tenni asszo­nyokért De ma már. Férjhezadó leányom van. — Szép lány, szép lány. Gyakran láttam végigmenni az udvaron. S ha álmatlanul for­golódtam éjszaka a szalmazsákon, bizony nem egyszer gondoltam rá, hogy .., Knoll felhorkant. — Javurek, ez piszokság. Ilyet mond egy apának. Ha nem volna halálraitélve, vasra- veretném. Ezt érdemiem magától a jósá­gomért? Azt hittem, rendes ember. — Én jő ember vagyok, igazgató ur, ne ha­ragudjon rám. Ha nőről van szó, elvesztem az eszemet ........k... . ... —- Rendben van, ne beszéljünk töbet erről. Hallgattak. Mindketten. Gyenge szél kere­kedett kint, mely belegyezte a malacpecsenye szagát a rács nyílásán. A távolban egy madár fütyörészett, talán pacsirta volt. Palincsák közben megérkezett. — Megmondtam a nagyságos asszonynak, hogy az egyik nyelvet meg kell főznL — Nos? — Meglesz. A nagyságos asszony azt üzen­tet!, a vacsora gombalevesből, zöld borsóból, füstölt nyelvből, turósrétesből és feketekávé­ból fog állni. S kérdezteti, ki szabad-e bontani az egyik borosdemjont? nek, aM bemerészkedik a szobába, igen nagy jutalmat fizetek! Sneed azonban tanácstalanul rázta a fejét. Ekkor Havelock a rendőrökhöz fordult — Emberek, halljátok, minden mentési kí­sérletért ötszáz font sterling jutalmat tűzött ki. Hirtelen Diók állott meg mellette és kezét csendesen a felizgult ember karjára tette. — Ne izgassa magát, kedves Mr. Havelock, — mondta kérlelő hangon, —1 nincs semmi veszedelem. Legalább is a hölgyek már nem forognak veszedelemben. Havelock elcsodálkozva nézett a detetktiv- re és azt gondolta, hogy ez az ember várat­lanul eszét vesztette. — 'Nincsen veszedelemben ? kérdezte (hebegve. *— Egyáltalán nincsenek. Mirs. Lansdown és kedves leánya ebben a pillanatban londoni házukban al osszák az igazak álmát — Londoni házukban? Mit jelentsen ez? — kérdezte Havelock. — Azt jelenti, kedves ügyvéd uram, hogy én már a kora délutáni órákban rájöttem ar­ra, hogy ez a tűzvész ma éjszaka ki fog tömi és ezért természetesen idejekorán elkűldöt- tem a hölgyeket autómon londoni lakásukra. Ott mégis csak nagyobb biztonságban éreztem őket, mint Setlfovd Mámor kastélyában, ahol titkos alagutak vezetnek a kályhák alól a kriptába, ahol a sörös hordóknak olyan külö­nös szaguk van. ön természetesen nem tud­hatta ezt, mert akkor történt, amikor egy kis kedélyes esti sétára invitáltam az urakat a kripták irányálba. Diók most érezte, hogy az ügyvéd karja meg remeg erős kezének szorítása alatt. Elér­kezett a lélektani pillanat, amikor ezt az etn- ernbert is meg lehet paihitani. — Yoüt egy rossz órája önnek, kedves Mr. Havelock, arra az órára gondolok, amikor ön Staletti kezébe adta magát és ezzel letért a tisztesség utjárőL Azóta bűnt bűnre halmos és minden bűntettével közelebb került a po­kolhoz. Amióta visszatértem arról a bolondos földJkörüli utazásról, amelyre azért küldött kh hogy eltávolitson Londonból, mert tudta azt, hogy a szerencsétlen Lew Pheenevyel kap­csolatban állottam, nos azóta érezte, hogy a hurok szorul a nyaka körül. Ez adta magának a kétségbeesett gondolatot, hogy egyszerre számoljon le valamennyi ellenfelével és a ma­ga útjában álló koalíciót egyszerűen meg­égesse. A sors azonban ön ellen fordult. Mr. Havelock. Ma délután felfedeztem az ön naf- taitartályait a pincében és így mindenkit fi­gyelmeztethettem pokoli tervére. A hölgyeket idejében elszállítottam, óiig meg Sueed dél vár­tuk, hogy :mi fog bekövetkezni. Bekövetkezett. Havelock arca hamuszürkére változott. Aj­kai mozogtak, de értelmes hang nem tör! ki közülük. Most már Sneed is elérkezettnek látta az alkalmas pszichológiai pillanatot, hogy hiva­talos tevékenységét kifejtse. Tempósan ki­vette a pipát a szájából, kiverte a hamut és a kedves jószágot a zsebébe csúsztatta. Azután érezhető és jelentős nyoinatéikkal kezét. Have- lodk vállára tette és ünnepélyes komolyság­gal mondotta: — Airthur El wood Havelock! Letart ózta tóm önt az alatt a vád alatt, hogy gyilkosságra bujtogaitott és gyilkossághoz segédkezet szol­gáltatott, azon vád alatt, hogy gyilkosságot kísérelt meg, hogy gyújtogatott és a gyámsá­gi pénzeket hűtlenül kezelte. Figyelmeztetem önt, hogy ettől a pillanattól kezdve mindaz, amit mondani*fog, vádanyagként használható fed Ön etllenl •

Next

/
Oldalképek
Tartalom