Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-29 / 74. (1999.) szám

AH v 'IA<zVAR:,H t RIíAP 1929 március 29, péntek. — A 5ap szerint a szlovákok Hodzsa megbuktatásában szlovák sérelmet látnak — Prága, március 28. A Vfwmi List mari szá­ma ismét foglalkozik a Hodzsa eltávozásával aktuálissá vált szlovák politikai kérdésekkel. Fullasztó atmoszférában élünk, — írja Stribmy lapja. — A szocialista pártok a bá­bok szánalmas szerepét játszák s Benes pap­rikajancsik módjára drótszálakon rángatja őket. Még nem régen olyan hőén Ígérgették Svehlának, hogy soha nem felejtik el neki, Masaryk elnökért mit tett, amikor biztosi tóttá ujjáváiasztását, de most a jelszavuk: Üsd az agrárokat! Az agrárpárt, mint a legnagyobb párt, útjá­ban van Benes elnöki ambipióinak. Ezért minden eszközzel megindult ellene a harc. Egyes agrárpárti vezérek ezt ugyan op­portunizmusból tagadják, mert nem akarják felégetni maguk fölött az összes hidakat. Ben­nünket ilyen szempontok nem befolyásolnak s éppen ezért belátható időn belül tényekkel fogunk e kérdésben előállni. Elsőnek Hod- zsát tették el láb alól. Tnl magasra nőtt. A magunk részéről sohseni azonosítót luk ma­gunkat Hodzsával. De mindig tiszteltük mint a legtehetségesebb szlovákot, akinek a cseh államférfiak között is alig akad komoly ve- télytársa. A hradzsinfiőfkák azt a feladatot kapták, hogy Hodzsát „intézzék el". Erre ki­válóan jól jött nekik Hodzsa 'betegsége. A sú­lyos beteg ellentálló ereje kicsiny. De amig ep-es politikusok ilyen félreálliiása csak á csehek között játszódott le, addig ennek az államra nem lehettek következményei. Rosszabb, ezerszer rosszabb a helyzet a szlovákokkal. Tíz év alatt nem tudtuk meg­nyerni őket magunknak. "Nem bíznak ben­nünk. Nehezen viselnek el minden kicsiséget, mely­ből azt következtethetik, habár ok nélkül is, hosv mi hegemóniát gyakorlunk velük szem­szó, amely szem m ell á thatólag P rága ell en orientálódna. Hodzsa bukásakor állítólag ezt mondotta: Még visszajövök, de az „meglepe­tés" lesz a számukra 1“ — Habár megértjük Hodzsa sértődöttségét, — írja tovább a Poledni List — nem tudjuk helyeselni ezt a politikáját, mely a két test- vérnép között kiméiyiteué a szakadékot. Mint őszinte csehszlovákok, harcolni fogunk elgon­dolása ellen. De igazságtalanok lennénk, ha nem nyúlnánk le a dolgok gyökeréig.. Az állam ellen való merénylet az, amit az a bamiarüla csinál, mely a kellemetlen em­bereknek Benes ur vetélytársainak félre- áll Másával a szlovákság egységes frontját hívja ki könnyelműen ellenünk. Ebben az ügyben nem szabad hallgatni. Min­den eszközzel meg kell akadályoznunk a testvérgyilkos harcot. Az államérdek mai parancsa az, hogy Be­nes Ede dr. vonuljon vissza a közéletből. Nem volt óvatos, túlfeszítette a türelmes ség burját. Minden kockára van vetve. Senki ne is próbálja Hodzsa bukását holmi feltétele­zett vagy tényleges afférokkal magyarázná. A szlovákok szemében ez nem mond sem­mit, sőt kölcsönösen jól ismerik egymást és jól tudják, hogy Hodzsa dr., bér gyakran re­prezentatív életet élt, de mégis szegény em­ber maradt, akinek semmi vagyona nincs. Viszont azt tudják, hogy Benes Ede dr. volt kereskedelmi akadémiai tanár ma többszörös milliomos s egyáltalá­ban nem szocialista módon él. Belőlünk nem a személyi előítélet beszél. Sót ellenkezőleg, — jegyzi meg malidéval Stri- brny lapja — nekünk jói megy a dolgunk, mig Benes uralmon van. De az állam érdeké­ről van szó. Meg kell hozni az áldozatot, hogy komolyabb következményeket megelőzzünk. Azokat az embereket, akik ezt az államot nem építették, akik tiz éven eresztül csak az ál­lamból éltek és azt dezorganizálták, rá kell kényszeríteni, hogy legalább az utolsó órában hozzák meg az áldozatot s bírják rá Benest, hogy szintén ,.áldozza fel magát". A kommunisták Mlarauoia miatt botrányos iefeoefokre Mit a sor az érsekujvári járási kepviselotestulet alakuló ülésén — i kommunista szénák forradalomra hajtogatott — Az ülést feloszlatták — Hodzsa bukásában a szlovákok megsértés- sét látják. ív:-:-'óv : Hlinka és általában mindenki, aki régeldfor Hodzsát nem szívlelte, most- egyszerre; elhall­gatott. Szloveaszkón valami történik. A beteg Hodzsa ugyan Tátraszéplakon üdül, de embe­rei annál lázasabban dolgoznak helyette. Mel­lette dolgozik az idő és érdekében működik a csehek iránti bizalmatlanság. Ezeket & híreiket még százszor cáfolni fog­ják és mégis igazak. A Vecemy List ezután hivatkozik a pozsonyi Grenzbote égjük tudósítására, mely szerint Hodzsa úgynevezett gazdasági frontot szervez Prága ellen. E jelentés szerint a tervet a, hi- dákok jelentékeny része is magáévá tette, Hodzsa számit a Rázus vezetése alatt álló szlovák nemzetiekre, valamint Micsura hívei­re. Egy erős szlovák blokk létesüléséről van Érsekújvár, március 28. (A P. M. H. mun­katársának tele fon jelentés-e.) A december má­sod! kán megválasztott járási képviselő testület szerdán délután tartotta Sándor István járási iónok 'elnökiésével alakuló ülését. A fogada- lomletétel után a járási főnök részletes pro­grambeszédet mondott, amelyben az uj járási testület működésének pontjait körvonalazta. Lc-gelsősorban a járási írtak rendbehozatalát tűzte ki a testület feladatéul, azonkívül járási szegényháznak vagy szere [etiláznak felállítá­sát helyezte kilátásba, hogy a tűrhetetlen kol­dulási rendszer megszűrjön. Jellemezte az ér­sekujvári kórház viszonyait, amelynek hiá­nyosságaira, elmaradottságára fel kell hívni az országos hivatal figyelmét. A járási főnök beszédét azzal az óhajtással fejezte be, hogy az uj képviselőtestület politikamentesen, har­monikusain minden felekezeti és nemzetiségi érdekeknek egyforma sz emme-l t ar tg sáv al fejt­be ki működését; .. . A járási főnök., beszéde után rögtön- politi­kai, hátterű határozatra került a sor, ameny­nyibéin' ............f‘" """ a csehszlovák többség a járási hirdetmé­nyek elhelyezését illetőleg indokolatlan mellőzésben részesítette a legrégibb érsek- újvári magyar lapot. A járási választmányt a következő tagok­ból állították össze: Hangos István dr. (magyar nemzeti párt), Lapka Béla dr. (országos keresztény szocialis­ta párt), Ján Frndák, Valenta Frantisek (ag­rárpárt), Vilém Benkovics, Gresner Péter (Hlinka-párt), Koblassa Frantisek (szoedem), Bier Vilém (nemz. szoc). Póttagok: ifj. Illa- vicska János (magy. nemz. p.), Mikulka János (keresztényszociaíisla párt, Zahorálk Stefán, Tocsik Károly (agrárpárt), Kelemen Pál, Ga- lovies József (IHinka-párt), Rédeí Jenő (szo­ciáldemokrata), Hascsik Rehor (cseh nép­párt). Ezután az egyes pártok deklarációi követ­keztek. Tocsik tanfelügyelő az agrárpárt dek­larációját olvasta fel és a járási főnök beszé­déhez kapcsolódva főleg a gazdasági program jelentőségét domborította ki. Benkovics szlo­vák néppárti a kormányzati politika hibádról beszélt s különösen az adósérelmeket emelte ki. i Hangos István dr. magyar nemzeti párta a magyarság pártjai nevében részletes dekla­rációt tett, amelyben a magyarság sérelmeit do»j,borítottaká,,.-.,-.*.; % ű . Koblassaa szociáldemokrata az uj járási törvényt támadta, különösen a kineyej&ésd rendszert. Ezután kínos incidensre került a sor a kommunisták deklarációjának előter­jesztése közben. Dusek kommunista képvise­lőtestületi tag ~ írott deklarációt olvasott fel, amelyben a legélesebb kifejezésekkel támadta a kor­mányzási rendszert, amely szerinte a mun­kásság elnyomására irányul és rendőrural­mat teremtett meg. Lázitó szavakkal a for­radalom szükségességét hangoztatta, amire SándoT István járási főnők figyelmeztette, hogy kerülje nyilatkozatában a politikai kérdések fejtegetését. Dusek azonban a fi­gyelmeztetésre rá sem hederitett, mire a já­rási főnök megvonta tőle a szót. Dusek azonban zavartalanul folytatta a deklaráció felolvasását, amire a járási főnök karhatal­mat hozatott be, hogy Dnseket eltávolítsa a teremből. A kommunista képviselőtestületi tag körül nagy tumultus keletkezett, a zavaros jelene­tek nem akartak végotérni, amire a járási fő­nök az ülést feloszlatta, Az incidens város­szerte nagy feltűnést keltett Tömének pozsonyi képviselőtestületi mandátuma : Peosony, március 28. A szlovák néppárt bejelentette Pozsony város képviselőtestüle­tének, hogy Tömének képviselőt, aki a vá­rosi képviselőtestületben eddig a pártot képviselte, kizárta a pártiból s ennek követ­keztében visszahívja a városi képviselő testű- leiből is. A néppárt Törnének utódjául Sidor szerkesztőt, illetve Kadarász dr.-t hozta ja­vaslatiba. A néppárt átiratát értesülésünk szerint a város végleges döntés céljából to­vábbit ja az országos hivatalba. A héixátas mié ílfic ©oor idfA ifié. feven Xoctfss 3>ftra; WeiiÉ&ecc v, ..-(55) — Ha a gazembert ... mér tegnap . . . megöltem volna . . . Istenem . . . meg kellett volna tennem . . . azon nyomban meg kellett volna ölnöm . . . amint fivéremre ráismer­tem . . . — Fivérére? — Igen, Mr. Martin, az én szerencsétlen fi­véremre! Azon a borzalmas reggelen retten­tő küzdelemre készültem, tisztában voltam vele, hogy életiemet fel kell áldoznom. A kis­asszonyt azonban mindenképpen meg akar­tam menteni. Tudtam, hogy egyenlőtlen erők harca lesz, de időt kellett nyernem, míg a kisasszony eléri az erdőt Amikor a miiss ma­gamra hagyott, a fűbe vetettem magam és ha­lálos csendben várakoztam. örökkévalóságnak Hintek fel azok a percek. Számvetést csinál­tam egész életemre vonatkozólag és higyje el, Mr. Mariin, nem féltem a haláltól és nem saj­náltam az életemet. Hát mim volt nekem eb­ből az életből, amely másoknak, szerencsé­sebbeknek számára annyi örömet és élveze­tet nyújt. Borzalmas gyermekkorom emlékei, azután a börtön sötét éjszakái voltak főélmé­nye im, igazán nem volt mit sajnálnom raj­tuk . . . Végigtörölte vértől csepegő arcát, majd folytatta. —Akkor végre feltűnt a szörnyeteg. Tudtam, hogy az életemre tör, tudtam, hogy gyilkos, akinek a kezéhez már sok embervér tapad. Amint a fűiből kisanditva láttam óriási alak­ját, hatalmas karjai, nem sok jóra számítot­tam. Tudtam, hogy nem számíthatok kegye­lemre, csak egyet nem tudtam akkor még, hogy ez a szörnyeteg ... az én fivérem . . ­Fájdalmas sóhajtás tört fel bei öle. — Most megragadtam az autócsavart. El­ment mellettem, egy pillanatig sem haboz­hattam tovább, fel kellett tartanom, mig a kisasszony egérutat nyer. Felugrottam a fű­ből és egy szempillantás alatt a hátán ter­mettem. Teljes erővel rávágtam a lapockájá­ra. A csavar kiesett a kezemből. Az óriás bömbölt egy nagyot és hátrafórditotta bor­zalmas fejét . . . Soha nem láttam ilyen ar- ot . . ., Üres lélektelen szernek meredtek rám . . . Most kezem egy bőrlebernyegbe akadt . . . Istenem, ez a különös jegy, ame­lyen gyermekkorunkban annyit tréfálkoztunk, ez az én fivéremnek hátán volt . . . Egyszer­re minden megvilágosodott előttem . . . Johnny, Johnny! — kiáltottam ... Az óriás most megrendült, elcsendesedett és rám fi­gyelt. Ujíból nevén szélit ottani, ránéztem, de a könnyek már peregtek az arcomon. Az óriás mintha kővé merevedett volna, majd megvillant valami a szemében, az elrabolt értelem egy szikrája, levetette magát a fülbe mellém és sirt, sirt, olyan gyermeki hangom, amelyre csaknem megszakadt a szivem . . . ügy sirt, mint a megsebzett állat . . . Oh Is­tenem . , . hát tényleg Johnny volt és Sta- letti tette őt esztelenné, lélek nélküli rab­szolgájává, amely automatikusan hajtotta vég­re minden parancsát ... Az ő parancsára kellett szegény fivéremnek többszörös gyil­kossá lennie . . . Gyilkossá . . . Mr. Mar­tin! Fájdalmában két kezével a földet verte. •— Oh, ez az ördög, ez a Slaletti, már rég­óta sejtettem, hogy nem volt ember, csak emberbőrbe öltözött állat. Néhány nappal ezelőtt, meglestem őt, amint dolgozószobájá- ban Codyvál tárgyalt. Akkor nagybátyámat meg akarta fenyegetni és nyilvánvaló célzást tett rá, hogy ő Lew Pheeney gyilkosa, jó lesz nagybátyámnak is óvatosnak lennie. •Lew Pheeney meggyilkolására is ralszolgá­ját használta fel. Akkor még várakoztam. Ti kutyáik, eljön hamarosan az az idő, amikor a markomim kerítelek valamennyiteket . . . Csak egy pár napig türelem még ... így gon­dolkodtam én akkor és mennyire ostoba vol­tam ... Az ablakon kellett volna belőnöm, oda kellett volna oélznom fekete, gonosz ar­cának kellős közepébe! Tehetetlen kétségbeesésében ott fetrengett a földön. Most hirtlen felegyenesedett és ökölbe szo­rított kezét fenyegetően rázta a tó felé. — Te sátán! Te sátán! Sá . . . tán ... Sá . . tán . ismételte a görgő visszhang. Most kegyetlen mosoly szaladt végig Tóm Cawler ajkain. Kitárta kezeit és Diiök elé tolta azokat . . . — Ezek a tolvajkezek . . . Nem sok jót csináltak idáig . . .' Komoly munka nem igen törte fel őket ... De mégis egy nagy jót cselekedtek ... Ez a kéz szőri,tóttá a csavart, amellyel koponyájára sújtottam. Hal­lotta a kiáltását, Mr. Martin? A csavarral ütöttem őt agyon, ahogyan Codyt agyonüttet- te szerencséién fivéremmel. — Melyik volt a szerencsétlenek közül a maga fivére? — kérdezte Diók. — A csupaszképü volt, akinek a teste olyan nedves tapintású. Staletti mindig olaj­jal dörzsölte be testét, mielőtt munkára küld­te volna ki. Azt akarta, hogy olyan sima le­gyen, mint az angolna és mindenkinek ki- osúaszék a kezéből. — És ki volt a másik? Staletti valószínű­leg ezt a másikat állandóan rejtekben tar­totta. — A másik . . . Ezt még nem tudja ? — Sejtem, — moudotta Dick botrus han­gon. — Hát Sí a 1 etilnek minden oka meg is volt hozzá, hogy állandóan rejtekben tartea. Cawler kezei görcsösen összehuzódteuk. _ A másik ... a másik . . . Selford lo rd vol t És a visszhang döbbenetesen verte vissza a nevet: Lord Sel — ford — Lord — Selford — Tóm Cawler görcsös kacagása túlibarsogta a visszhangot. — Lord Selford... a várkastély ura, nagybirtokos, többszörös milliomos... És nem volt semmi egyebe, mint egy vacak rongya a lábaezárán és azután egy szekré­nye, amely tele volt gyermekjátékszerrel... Dick semmit sem szólt. Kezét homloká­hoz szorította és eltakarta szemeit. Mit ér hát a vagyon, mit ér az örökség, a szárma­zás, mit ér az ősök fényes galériája, zúgott végig a lelkén. Egy nagy főnemesi család­nak utolsó sarjadéka eletét úgy fejezte be, mint egy szerencsétlen idióta. Oh, mekkora volt ennek az embernek a gonoszsága, oh, mily csekély volt az a büntetés, amely kopo­nyáját beszakitotta. Tóm Cawler rémitő nevetése felriasztotta elgondolkodásából és a valóságra ébresztet­te. Lehajolt a fiúhoz. Megragadta a vállán és megrázta. — Ember, térjen magáihoz! — mondotta parancsoló hangon. — Megértem fájdalmát, a megváltoztathatatlanba azonban bele kell törődnie. A sors csapásait méltósággal kell elviselni, ez a férfinak az előjoga. A panasz ég a gyűlölet már nem támasztja fel szegény fivérét. Higyje el, hogy jó nekik, hogy meg­találták az örök nyugodalmat. A mi köteles­ségünk most az, hogy segítségért menjünk, kihúzzuk a testüket, hogy legalább tisztessé­ges temetésben részesüljenek! Tóm Cawler azonban nem akarta elhagy­ni a szerencsétlenség színhelyét. Némán és keserűen rázta n léjét Dick Martin jóakara- lu, vigasztaló szavaira. Martinnak végül m magára kellett hagyma őt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom