Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-28 / 73. (1998.) szám
t 1929 március 28, csüt&rfljfc. <T>Raa™MAGfoiR-HTOCiSR Egy karikaturista naplójából A gépmfivéss Kávéháziban ismerkedtünk meg. Unalmamban, rajzolni kezdtem. „őt" is lekarikatúráztam, ő nyugodtan ült a márványoszlop alatt, ö ugyanúgy ,Szórakozott", mint én. A füstkarikákat nézte. A nőket. Keresztül néz rajtam. Amint észreveszi a merényletet, ideges lesz, a pincér után néz, köhög, a füstöt fújja: a karikák elipszissó korcso- sodnak, a pincér névjegyet nyújt át: az illető nr tiltakozik, követelődzők, hogy adjam át azonnal a rajzot és stb. A pincér, aki különben vérbeli pacifista, meg akarja nyugtatni őt, valamit fuvolásak, ő felkel és átjön az asztalhoz és bemutatkozik: X. Y. a* „Adonis" foto-mttterem tulajdonosa. Xur lassanként lecsillapodott, nagyon ba-! ráteágos lett, sőt annyira ment leereszkedésében, hogy le-,kolléga ur"-oxott és hozzá fogott művészi hitvallásának kinyilatkoztatásához: A hajét megigazította: saórakozottan a homlokába seperte, esokomyakkendőjét „osokorbahuzta", fejét mellére engedte, hogy felnéző szemei egy kis melankóliához jussanak. —- A sp issek — nyárspolgárok fűzte hozzá ma- gyarásőlag, — a „mi műrésze tünk" értékelői é» a legaktuálisabb művészet: a foto-müvéezet. „Mi" a* emberi szépségkultuszának vagyunk ápolói. 6 nyárspolgárság} — sóhajtotta ö és szemeit a* ág felé fordította — ti megér estétek a jövő művé- esetét: a gép és az ember együttes művészetét — De maguk, maguk ócsmány karikaturisták!, a jő ízlés és az emberi erények legtermészete- sebbskjónek: a hiúságnak keselyűt fanatikus ellem éget Maguk danrm-isták — és megvető- >eg végignézett. & Esetem FaöenborggeS Gírod groteszk alakjai mászkálnak a kufisz- nsSk mögött a prágai német színházban. A pádon francia rendőr ül: fekete égnek ágaskodó bajusz, mellette valamilyen hátramosditónő: öltöztetőnő, vagy mi. Beszélgetnek. Sóhajtanak: ... régen volt aa... — mondja a rendőr: Pallenberg társulatának egy színésze. Megszólítom. Beszélgetné kezdünk. A rendőr érdeklődik. — A mestert várom. — A Pallenberg-et? — Igen, a mestert! — A Pallenberg sem hiszem, hogy fogadni lúgja. — Már elintéztem a Mesterrel. — Lerajzolta már Gártner urat? — Még nem. — Ki az. ha szabad tudnom? — Paüenbergnél is talentum osabb tagja az ánszamblnak. — Hol beszélhetnék vele, — érdeklődtem az uj világnagyság felfedezésének reményében. A rendőr feláll. Kihúzza mellét. Kinyújtja kezét. — GSrtner vagyok. — ö, Mester, micsoda megtiszteltetés számomra, ön &t Mester, akiről Alfréd Kerr is csak szu- perlativusban mer irm. GSrtner ur nagyon szívélyes volt. Aztán ő is érdeklődni kezdett, hogy én vagyok-e „az a nemes", aa a nemes, aki már minden világnagyságot lerajzolt. Nagyon szerényen, mini a karikaturisták, meghajoltam. — Mennyi rilágnagyságot termelt ki az a kis Magyarország — mondja lelkesülten. Az a kis Magyarország! Oh. mily büszke lehet ön ,kolléga ur", hogy magyarnak vallhatja magát! — Ó, Franz Molnár, Vilma Bánky und Bőske Simon! Aztán egy pillanatig csend következett. Alig egynéhány másodpercig tartott, amely azonban elég volt, hogy nagy lelkendezésünknek véget vessen. Szerencsére betoppant a Mester: Pallenberg, a „nagy-áldozat" az öltözőbe. — Á, „maga az"? Fáradjon beljebb. A kis mester öltözője épp olyan, mint a világ össfees nagy és kis mestereinek öltözője. Egy vak tükör, az öltöző legsötétebb részében- Egy fénykép: a Mesternek a buga valószínűleg. Egy kau- esuk gallér és egy vörös paróka. A paróka alatt megint egy vörös paróka: a Mester haja. Pallenberg átöltözik, ami igy megy végbe: az egyik öltöztető a cipőjét veti le, a másik a nadrágjával bíbelődik, a Mester pedig lerántja a szakállát, a bajuszát és a kiizadt ingébe törli az orrát. A csengő belezug. Idegesen. — Rajzoljon Mester, rajzoljon — kiáltja nekem. Éppen az orráig jutottam el. — A hozentrágeremet — kiáltja. Nyakkendőt. Ceruzát. Szemüveget. Konyakot. — Egy profilt kérek Mester! Már az állánál tartok. — Milyen szerencséje van magának? Ilyen, nyugodtan és ilyen sokáig nem „állottam rajzoló rendelkezésére" (Időtartam 2 pere.) — Nem gondolja Mester — mondja P., hogy nagyon „fád" dolog modellt ülni? — Zsebkendőt, számlákat — gyorsan. A csengő szól. Számlákat! A rajz kész: Pallenberg fogait vicsorítva öltözködik. Gallért dobnak neki; számlát, és ceruzát. A csengő rettenetesen szól. Pallenberg a nadrágját gombolja. — Nincs időm a nadrágomat begowbokii, — BOOdb wmrebáuyóbM|. Az amerikai prohibiciós ügynökök újabb rémiette — Kiirtottak egy vendéglőscsatádot — Aurora (Illinois állam), március 27. A város lakossága körében óriási felháborodást váltott ki a prohibiciós rendőrség ügynökeinek Példátlanul brutális gaztette, amely két emberéletet követelt áldozatul. A prohibiciós törvény életbeléptetése óta állandóan áll a háborúság a rendőrség és az alkoholcsempészek között, a „háború" sző azonban nemcsak képletesen értendő, hanem a sző véres valóságában, amennyiben a rendőrség ügynökei számtalan esetben fegyverhasználatra kényszerültek az ugyancsak felfegyverzett alkoholcsempészekkel szemben. Ami azonban tegnap Aurora város egyik vendéglősének lakásán történt, messze túllépi a prohibiciós rendőrség kíméletlen eljárásának már ismert kereteit. A vendéglő tulajdonosát az ügynökök régebb idő óta figyelték és olyan adatok birtokába jutottak, amelyek szerint a vendéglős szeszes galonokat rejteget magánlakásán. Tegnap délután az ügynökök rajtaütésszerűen jelentek meg a vendéglős lakásán, ahol tényleg találtak két és fél liter szeszt. A vendéglős szóváltásba keveredett az ügynökökkel, akik gummibotokkál estek neki g a minden erejéből védekező embert földreteritették. A földön tehetetlenül heverő áldozatukra ráugrottak s addig ütötték a fejét, amig élet volt benne. Ebben a pillanatban lépett a szobába a vendéglős felesége és jajgatva borult ura holttestére. Az egyik ügynök revolvert rántott, agyonlőtte az asszonyt és egy másik golyóval megsebe siíette a házaspár kilencéves fiát. A vérengzés híre gyorsan szétterjedt a városban s kimondhatatlan izgalmat keltett. A la^ kosság mélyen föl van háborodva s egyhangúlag követeli a hatóságoktól, hogy a bestiális ügynökök ellen a legszigorúbban járjon el. A hatóságok azonban eddig nem sok jelét mutatták annak, hogy a közvélemény követelését respektálni hajlandók. James Curbary államügyész, a bűnügy referense nyilatkozatot adott a sajtónak s többek között azt a kijelentést tette, hogy a prohibiciós törvény érvényét még asszonyok és gyermekek élete áriin is fenn fogják tartani. Az államügyész különben a hivatalos eljárás adatai alapján megállapította, hogy az ügynökök „önvédelemből" cselekedtek. ~ wTtmTrrr-"‘T - -t—nnrravnr-mraTTwraiaraMMnawm-i ■nmíiiiiiniiiii■ Puskin és a jósnő Ha a jósnőre hallgatott volna, nem halt volna meg harminchétesztendős korában ISIS őszének együk délutánján unatkozó fiatal orosz dandyk sétálnak Pétervárott a Nevszkij Proszpekten. Köztük bosszús, elkeseredett hangulatban a 19 esztendős Puskin, aki nemrég végezte el a líceumban tanulmányait és most a külügyminisztériumban teljesít szolgálatot. Éppen Puskin az, aki a verőfényes őszi napsütésbe ingerülten kiabál belé, de érthető az elkeseredése: fiatal és nincs pénze, a hónap elején elfogyott a pénze. Akármit ajánlanak neki, semmihez siocs kedve. Hazamenni sincs kedve, ma érzi, hogy az egyedüllét is boeszantar . Máskor legalább verset tudott írni, de ma nagyon megundorodott mindentől, mint ahogy a tizenkilenc évesek meg tudtak undorodni a 19-ik század elején. Kaverin, a délceg lovastiszt szólalt meg: — Hallottátok-e az öreg jóenő hírét? Olyan pontosan megjósol mindent, hogy az embernek a háta borsódzik belé. — Végre valami okos dolog! — kap az indítványon Puskin és képzeletében már látja az öreg, ezerráncu arcot, a reszkető kezet, mely a jövő szálait tapogatja. Puskint mindig érdekelték a babonás, földöntúli és valószínűtlen dolgok. Romantikus jelleme kívánta a végzettel való találkozást, a borzongást. Púpos, görnyedt, de okos szemű, értelmes arcú öregasszony fogadta a fiatal gavallérokat a „könyvkereskedésben", mert Kirchoff Amália 80 éves korára való tekintet nélkül, kereskedett kanárival, könyvekkel, szépítő vízzel, tubákkal, azonkívül cselédszerző is volt és zeneórákat is adott. Érdekes, regényes múltú nő volt Kirchoff Amália, aki még Erzsébet cárnő idejében mint kislány került (1740 körül) Pétervárra és e* idő tájt két házasságot hagyott maga mögött. A sokoldalú jósnő szóba sem állt a belépő gavallérokkal egyikkel sem, egyenesen Puskinhoz fordult, figyelmesen szemlélte az arcát s jósolni kezdett: — Pénzt kapsz! — Váratlan ajánlatot tesznek neked. — Kétszer fognak száműzni. — Világhírű ember leszel és nemzeted kiváltságos kedvence. — Harminchét éves korodban nagy szerencsétlenség vár reád. Óvakodj egy szőke embertől és egy fehér lótól. Puskin nevetve jegyezte meg, hogy a jóslatot majd abból a pénzből honorálja, amit a jóslat szerint kap, mert most nincsen. Rövidesen azonban Puskin jobban hitt Amália asszony jóslatainak, mint talán a jósnő maga. A társaság kissé körülnézett a városban, ami egy kis mulatozást is jelentett és Puskinnak minden más járt inkább az eszébe, mikor haza ért lakására. Otthon azonban pénz várta öt. Kórsakor, Puskin egyik vidéki ismerőse küldte meg pénzeslevélben rég elfelejtett kártyaadósságát. Puskinnak eszébe jutott a jósnő és furcsám érezte magát. Néhány nap múlva Orlov herceggel találkozik egy estélyen és a herceg beszéd közben felajánlja Puskinnak, lépjen be a vezénylete alatt álló lovasgárdába. Kényelmetlen, nyomasztó pontossággal válnak be egymásután a jóslatok: egy évvel később államellenes és közveszélyes költeményei miatt I. Sándor cár Déloroszországba száműzi Puskint, majd másodízben két évre a miihaj- lovszkojei birtokára internálják. Beteljesedett a második száműzetésre vonatkozó jóslat is, a költő mindinkább hatalmába kerül a babonás rettegésnek: barátainak sokszor elmeséli az egész jóslatot és szentül hiszi, hogy a jóslat többi része is bekövetkezik majd. Közben egészen a babona irányítja cselekedeteit. 1825-ben meghal I. Sándor, megszerveződik a „dekabristák" összeesküvése és Puskint csak babonás hite menti meg a haláltól. I. Sándor halálának hire mé<r mihajlovszkojei száműzetésében találja a költőt, aki most egyszerre alkalmasnak tartja az időt, hogy Pétervárra szökjék. Péter- váT mindössze kétnapi szánul csak tőle. A* arisztokrata összeesküvők, a „dekabristák" eközben megteszik az utolsó előkészületeket a forradalomra és a köztársaság kikiáltására. Puskin a legtöbbel az összeesküvők közül személyes barátságban áll. A költő december 13-án este akar Pétervárra érkezni és Rylejevnél szállt volna meg, mert Rylejev, a költő, remete módon, elzárkózva él és igy az inkognitóban érkező-Puskin biztosítottnak érezte volna magát esetleges kellemetlenségektől. December 11-én Puskin még a szomszédjához látogat át szánnal. E számit alkalmával egy fehér nyúl szalad előtte keresztül az utón. Puskin kissé Rosszat sejtve, átnyújtom a tömbömet. Kopogás hallatszik. — Ki az? — kiáltja Pallenberg. — Én, — válaszolja egy nyájas női tucat hang — autogrammot kérnék, Mester. —- Nő, vagy férfi? — ordítja dühösen. — Nő. — Fiatal, vagy öreg? — Fiatal. — Szép? — Szép — hangzik a válasz. — Akkor bejöhet. Egy elszáradt 50-es liliom lötyög be. — Maga vakmerő, Nagysád! — Csak egy autogrammot. Mester, kéri a nő, ahogy egy szál virágot szoktak kérni gyűjtési napokon. ... Menjen a titkáromhoz. A nő dühösen távozik. Másodszor nyújtom tuár át a tömbömet, a rajz szignálása végett. Pallenberg rámnéz. Rámnéz. Rámnéz. Aztán elorditja magát: — Engem használ fel Darwin dokumentumnak? És áthúzta a rajzot kegyetlenül. Dühöng. Az igazgató berohan az öl-.űzőbe: „A közönség már türelmetlenkedik. Jöjjön már és kicipeli Pallen- berget. — Beperlem, ha lekőzli, — fenyeget meg a kulisszák közt rohanva. Másnap egyik prágai lapban megjelent. Pallenberg áthúzott karikatúrája civilben és a „Svejk“-ben. A következő felirattal: „Pallenberg a darvinizmus dokumentuma?" Még aznap egy ujságpéldány indult Berlinbe: Herra Max Pallenberg Berlin Reinihardt-Bilhn Azóta nem találkoztam Pallenberggel... Nemes JBndre. e. rosszkedvűen hajt tovább, alig megy kissé tovább a szán, ugyanaz a nyúl jelenik meg, most az nt másik oldalán és megint ke resztül szalad az utón a lovak előtt. Puskint bosszantja a dolog, rossz jelnek tartja ezt a találkozást. Vágtatva érkezik haza, siettetni akarja az útik észülőd éet. Újabb rossz ómen fogadja: az inasa, akinek el kellett volna őt kísérnie Pétervárra, hirtelen súlyosan megbetegedett. Mégis befogat, erőt akar venni babonás sejtelmén, éppen ki akar k. yarodni az udvarból, amikor a kapuban megjelenik a pópa. Puskin idegei ezt már nem bírják: leugrik a szánról, nem utazik el. Ezalatt Pétervárott lejátszódott a dekabristák tragédiája. December 13-ának estéjén éppen Rylejev házában tartják az utolsó titkos megbeszélést. I Érelmeszesedésnél csak a CSIZI-VIZ, Csizfurdő Tehát Puskin egyenesen belerohant volna az összeesküvésbe és saját - észtébe. A dekabristák ugyanis másnap megcsináltak a tisztek forradalmát. Három óra leforgása alatt a zendülést elfojtották. öt vezetőt felakasztottak, köztük Ryle- jevet. A többiek Keletszibériába kerülnek, az ólombányákba és egy szálig ottvesznek. Puskinra bizonyosan kemény Ítélet várt volna, mivel kétszer is száműzték és most szökésben lévén, összeesküvésben vett részt. A jóslat ennyiben is bevált, hogy Puskin nem halhatott meg 37 éves kora előtt... A világraszóló hir és dicsőség szintén bevált: de ezt már a költő nem érte meg. Ám, amikor meghalt, Pétervár egész lakossága ott szorongott háza előtt és a háza felé vezető uccákon és kalaple véve áldoztak -nevének. Pontosan 37 éves volt, mikor Georges d’Anthés, a gárdatiszt halálosan megsebesítette őt a párviadalban. Georges d’Ant'iés szőke ember volt és pejlovon kevélykedve hódította meg Puskin feleségét ... A jóslatnak igaza volt tehát s az egész eset hiteles tanuk alapján maradt fenn. A jó éjjeli ör — Tegnap egy éjjeli őrt kerestem az újságban. — És lett valami eredménye? Igen, kirabolták a gyárat. (Everbodtfs Weekly, London.) RÁDIÓMŰSOR PÉNTEK PRÁGA: 16.30 Hangverseny. VaBáso6 zene. 19.05 Hoffmansthal: „A bolond és a halál." 20.00 Dvorák: Stabat mater. 22.20 A Vörös Kereszt békeszózata. — POZSONY: 16.30 Vallásos zene. 19.00—23.00 Prágai műsor. — KASSA: 11.30 Magyarnyelvű istentisztelet a Dómban. Prédikál: Gönczy Gábor ref. lelkész. 12.00 Harangszó. 12.15 A szalonzenekar hangversenye. 19.00 Harangszó a Dómból. 19.15 B. Palotay Boris irónó magyar- nyelvű előadása: „Tévedések a nő körül." 20.10 Vallásos hangverseny. 22.00 Sajtóhírek. — BRÜNN: Egész nap prágai műsor. — BUDAPEST: 9.00 Református intentisztelet a Kálvim-téri templomból. Prédikál Ravasz László dr. püspök. 10.15 Hírek. 11.00 Evangélikus istentisztelet a Bécsi kapu-téri templomból. Prédikál Varsányi Mátyás dr. evang. lelkész. Énekszámok az uj dunántúli énekeskönyv szerint 202. és 331. A Budai Luther Szövetség vegyeskara énekel. 18.00 Húsvéti Passió. (Jézus kinszenvedése és halála.) Alberto Colan- tuoni eredeti olasz sacenáriuma nyomán 2 részben, 10 képben, elő- és utójátékkaL Kísérőzenéje dón Lorenzo Perosi, a Vatikán karnagya és más liturgikus mesterek nyomán. Rendezi Odry Árpád, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Stúdió főrendezője. Vezényel Polgár Tibor karnagy. — BÉCS: 18.30-ig nagypénteki ünnep miatt nincs leadás. 18.30 Friedrich v. Spee: „Das Trauergesprách Christi am Kreuze", passiójáték. 19.20 Franz Schubert: „Stabat Mater", oratórium. Utána Beethoven „Gyászinduló". (Adagio assai.) 2. Satz auf dér III. Symphonie (Eroica), op. 55. Es-dur. 20.05 J. Haydn: „Az üdvözítő hét szava a keresztfán", előadja a Rosé-kvartett. — ZÜRICH: 11.00 Hangverseny. 20.00 Mathé-passió. — BERN: 18.25 Wagner: Páréival. —.KOPENHÁGA: 22.00 Klasz- szikus zene. — OSLÓ: 20.00 Hangverseny. — LONDON: 21.00 Verdi rekviemje. — BRÜSSZEL: 20.15 Hangverseny. — BERLIN: 16.30 Hangverseny. 18.00 Mathé-passió. Bach — STUTTGART: 15.00 Mathé-passió. 19.00 Vallásos hangverseny. 21.00 „Mária, az anya", misztérium, majd orgonahangverseny. — LEIPZIG: 19.00 Mathé-passió, a Thomas-templomból. — BRESLAU: 21.30 Thal- hoff passiója. — MÜNCHEN: 10.00 Evangélikus istentisztelet. — HAMBURG: 20.00 A szegény Henrik, zenei dráma. — KÖNIGSBERG: 16.00 Kamarazene. 20.00 Pa ;k. — FRANKFURT: 20.15 Nagypénteki hangverseny. 21.00 A fe'táma- dás és az őrök ítélet, oroheszter-zene. — RÓMA: 20.45 Stabat Mater. — NÁPOLY- 17.00 és 21.02 Vallásos hangverseny. — MILÁNÓ: 16.30 Jnzz- band. 20.30 Vallásos hangverseny. — ZÁGRÁB: 19.30 Külföldi á'hozat. - KATTQWITZ és KRAKÓ: 16.00 Gramofon. 18.00 Templomi zene. 20.30 Húsvéti hangverseny a lerakói Notre Dame-bóL » 6
