Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-24 / 71. (1994.) szám

10 1929 m&prfwB 24, raflfraqpL A magyar intelligen­cia nélkülözhetetlen barátja a Képes Hét BABAKOCSITÓL-NYAKLÁNCIG MINDENT RÉSZLETRE VÁSÁROLHAT A HARMATH HITELRENDSZER utján Pray utca 42. HARMATH HITELIRODA, Bratislava, Schneeweifi utca 5. Bútor 2—8 évre­A hutleszh és hőse Irta: EGRI VIKTOR Ha. a mai filmtermelés válságáról, a* ed­dig ismert, stabilizált filmforma elégtelen voltáról és főleg az amerikai fűm művészi csődjéről beszélünk, akkor (külön M kell emelnünk a burleszket, mint az egyetlen po­zitív eredményt, amit a film hozott. A bur- leszk a film játékoknak az a változata, mely teljesen színpad, irodalommentes és stílusá­val a legtisztábban domborítja M az abszolút értékét a film művészetének. Aki a tragikus és kémikus hatások vissza­adásának lehetőségeit kutatja, az könnyen megállapíthatja, hogy a film sokkal alkalma­sabb a komikus, minit a drámai élmények visszaadására. A kémikus hatás létrejöttének nincs oly bonyolult és messzeágazó indoko­lása, mint a tragikus helyzetnek és attitűd­nek. De meg aztán a komikus hatás egyete­mesebb és kollektivabb is, könnyein áttekint­hető, a cselekménybe nem kér logikát, zárt szerkezetet, mint a dráma, elég egy komikus helyzetet a másikkal összekapcsolni, lazán fölfűzni a motívumokat és kész a burleszk. A filmburieszk tehát lazán kapcsolódó gro­teszk és kémikus helyzeteknek, indító okok­nak sorozata. Ez a magyarázata annak, hogy irodalmi burleszk — itt elsősorban a rövid burleszkre gondolunk tómátlau. Míg a filmvígjáiték a filmdrámának egyik faja csak, addig a burleszk tökéletesen kiesik ebből a drámád síkből és egyedülió karakterével, alaptulajdonságaival, fór m anyelvén eb újsze­rűségével egészen más elbírálást követei Abból kell kiindulnunk, hogy amíg minden más filmváltozat az élet realitásához ragasz­kodik, vagy legalább is megmarad a valószí­nűség keretei között, addig a burleszk egyszerűen túltesz! magát az élet valóságain és nem ismeri el annak kö­töttségeit A környezet megtartja külsőségeiben a rea­lisztikus színezetet, de már a burleszkhős já­téka stilizált; fantasztikus motívumok keve- Tödnek a valóság elemeibe, ami ugyancsak lényeges előidézője a komikus hatásoknak. Az élet realitásának iáymódou való elsik- kasztása technikai segély nélkül elképzelhe- tetilen volna. A burleszk hősét például lehem- gerlí egy gőzgép, papiTvékonyra lapítja s rögtön sértetlenül föltápászkodik; a burleszk hőse repül, amikor a helyzet megkívánja, fél- kézzel házat emel, vagy tonnás sziklákat gör­get, — mindezt a trükkös fotografálás segé­lyével. A trükkös fotografálás ki tudja hozná a legfantasztikusabb elemeket és a reális miliőnek a képtelennel való keve­résére! létrehozza a burleszkhatást A trükk egyébként mély kapcsolatban áll a burleszk hősének rendkivüliségóvel. A hős uránig, csakúgy, mint a drámában, mindun­talan összeütközésbe kerül a. fönnálló rend­del, a környezet merev formáival, szokásai­val, sőt a tárgyi világgal is, de a kompliká­ciókból kisegítik emberfölötti tulajdonságai, őt tüz-viz nem emészti el, golyó nem fogja, iölrobbanhat, sértetten marad, ha kell, erő­sebb húsz embernél, logikátlan és mégis győ­zedelmeskedik, célhoz ér. Ezt a reudkivülisé get tisztára a filmnek technikai haladása pro­dukálta, — a technika ebben az esetben te­hát tótermelt magából egy esztétikailag meg 'közelithető formát! Mondottuk már, hogy a burleszk képei la zárt kapcsolódnak. A. keletkezése előtt mind­össze valami sovány mese él, amibe bele­komponálják a trükköket, az ötleteket. Létre­jöttében tehát a legnagyobb szerepet a rög­tönzés játsza. Rögtönöz a színész, a rendező és maga az operatőr is. Az ötlet pedig száz­féléi jön, száz kézből. Ez a rögtönző fölvétele­zési rendszer természetszerűleg hatással van a burleszk terjedelmére :is, mert az ötlet- lo rnyozás csak addig a határig mehet, amíg minden a feje tetején áll, akkor aztán ki kell bogozni, a szálakat., A tipikus burleszk még ma is kélfölvonásos. Chaplin, de főleg Buster Keaton és Háruld Lloyd nagyszabású filmjei kivételek és szigorúan véve nem, is burlesz- kek, hanem keverékei a vígjátéknak és bur- leszknek. Ezeknek a nagyszabású kompozí­cióknak zárt meséjük és logikájuk van, tele­tűzdelve a burleszk ötletekkel. Koncepciójuk vígjátéki, a realitás síkján mozognak és a trükk nem élezi. ki a lehetetlent, a hős föl­döntúli tulajdonságai inkább a föl nem téte­lezett testi ügyességen múlnak. (Zigottő, a burJeszkepiződ hőse, például tud. a levegőben is úszni, fölrobbanni anélkül, hogy véres ca­fatokká szakadna, de már a nagy burleszk hőse nem él ilyen képtelen elemmel, számá­ra elég a reálisam elfogadható testi sérthetet­lenség.) A rövid burleszk a hős életének valamely epizódját mutatja be. Szereplője állandó: Chaplin, Lloyd, Kea/bon, Pat és Paladióm, kik mindig egyformán jelentkeznek, önmagukat rátezák, a megszokott stilizált játékmodorral és külsőségekkel. Ez a burleszkhős a leg­több esetben, mint szánandó, ügy efogyott fi­gura jelentkezik valahol, rongyos éhenkórász, akit még az anyag íb megj^éfáil, ment még' nak. Ebben a jellemzően amerikai művészi produktumban minden árnyalatával kidom­borodik az amerikai szeltem- és érzésvilág. Megkapjuk benne vitalitását, darabos humo­rát, barbár, de egyúttal egészséges józansá­gát az érzelmi életben, husin ess-szellemét, mely különösen keverődik a legérzeteösebb romantikával, életigentesét, egész beállított­ságának se lí made man-ségét és naiv egy- ügyüségét éppúgy, mint romlottságát. Egy­szóval az amerikai karaktert, amelyet semmi­féle művészet nem tudott ilyen teljességgel elénk állítani. Emellett a burleszk. torzítottan megadja a mai ember képét és hőse az örök ember leí- kületének vigyoraival néz reánk. A mai em­bernek sikerült civilizációjával úgyszólván egész életet etmedhanizálni, — az életnek ezt az elme cihán izálódását parodizálja a burleszk. Tele vagyunk gépekkel, a technika futása diktálja az élettempót, elgépiesedtünk, a lé- lekre is rátapadt a gép bélyege, —- ebbe a civilizációs fonákságba világit bele a- bur- leszk, amikor érezteti, hogy az emberalkotta gép maga alá gyűrte alko­tóját. A régi mesék bőse sárkányokkal, gonosz va­rázslókkal folytatott küzdelmet, az uj mesék, a burieszkek hőse harcra kel a gép és az em­beri élet elmechanizálódása ellen. Van eb­ben a harcban valami forradaltnias: a bur­leszk kikel a társadalom korlátozásai, törvé­nyei ellen és meg akarja mutatni az uj me­sék emberét, akit a kudarc nem gyűr le, ha­nem törhetetlen optimizmussal mindig újból talpra áll- Ez a groteszk bős nem ismeri az elbukás tragikumát! Gondoljunk csak Chap­lin, a világ e legkollektivabb művészének forradalmian uj karakterére. Az élet mecha­nizmusának kegyetlenségét, a tárgyak lelket­lenbe gét ő éreztette eddig a legtökéleteseb­ben. Chaplin, ez a magányos ember, opti­mizmusával valóságos világnézetet adott De magát a hősiességet, érzelmi életünk románticizmusáit, a legendák és tragédiák pá­toszát, az egész költészetet is parodizálja a burleszk. Egy szerelmes ábrándozás például így fest benne: tóparton ül szerelmesével Hot rold Lloyd. Fölöttük kacér hold világit. A következő kép lemezteleníti a regényest: a tó egy ronda pocsolya, a hold pedig reklám a házak sziluettje fölött. Nincs (kímélet a burleszkbeu, ahogy nem ismeri az idealizmust sem. Hatásos, akár a szatíra, mely nem épit, hanem rombol. A dezilluzió művészete, melynek gúnya azon­ban nem hagy sebeket. Nem egy bölcs moso­lyog benne, hanem egy habzsoló étvágyú, erős, energiával telített ember, aki egy kicsit cinikus, kicsit szentimentális, kicsit romanti­kus, de mindenekfölött optimista. Ez az em­ber pedig tipikusan amerikai. Csak itt, ezen a tradíció- és művészitől mentes földön ala­kulhatott ki a burleszk, mint torz, de kor­szerű kifejezője az ottani életnek és világ­érzésnek. A mai film válságában pedig a legnagyobb pozitívum: művészet, mely uj eszközökkel újat fejez ki. A XlX-ik század. Irta: ZKrúdy Qyula Podmaniczky Frigyes, a század legszabályosalb gavallérja Budapest, március. Minden cigány a maga lovát dicséri. Amíg ma­radnak közülünk magyarok, akik a tizenkilence­dik századból jöttünk át az uj századba, — abból a XlX-ik századból, amelyről pártállásra való te­kintet nélkül megállapították a történetírók, hogy legdicsőbb, legteljesebb, történelmileg is legkia- dósabb része volt a magyar nemzet históriájának — amíg lesznek itt keblek, amelyek a múlt század, tündöklő erkölcseitől dobognak; amig százeszten­dős tölgyfák módjára sóhajtanak vagy zengenek emlékeink, ha & legnagyobb magyar század ese­ményeihez menekedünk. a jelen elől., addig a hegy­csúcsok tisztaságával, elérhetetlenségével, isteni megközelíthetetlenségével emelkedik ki a magyar történelem dombos-völgye® századaiból a XlX-ik század hegycsúcsa. Sokan mondogatják már napjainkban is, hogy az elmúlt dicsőséges század volt a legmagasabb históriai pont, ameddig a magyarság nemzeti lel­ke fellendülhetett. Ez a század volt az alkotások, cselekvések, akaratok, szenvedélyek és tiszta lel­kek kora. Szinte minden fiúgyermek sorsa van megjelölve, amely fiúgyermeknek e században életet adnak a magyar anyák. A nők pedig csab a szentély! áhitat hangján emlegethetek: ők vol­tak anyáink és nagyanyáink. * Akár hiszik, akár nem; a tizenkilencedik század­ban a házasságokat nemcsak mindig észbontó sze­relemből, de áhitatos tiszteletből is kötötték azok a férfiak, akiket éppen idealistáknak, mondanak. Még. az elvetemedett nőgyülölők életében is akad­tak volna hölgyek, akiket bizonyos kedvező kö­rülmények között oltár elé vezettek volna. Házas embereknek aztán be kell fogni a száját, mert a saját élettársát blamirozná azzal, ha továbbra is ellenséges álláspontot foglalna el a gyöngébb nem­mel szemben. De a század lovagias, erkölcsös, szinte példátlanul tiszteletteljes felfogása szerint még a legdélcegebb agglegények se merészeltek másként nyiltkozni elmaradt házasságukról: „Nem tetszettem a nőknek". — mondták « ezzel elin­tézték egy egész élet. keserves magányosságát, mert hiszen többé soha se illett azokról a nőkről hangosan beszélni, akiknek esetleg, véletlenül ta­lán mégis tetszettek volna. Az elmúlt századot csaknem végi gél í vada Pod maniczky Frigyes báró, aki bár nem volt kiállha tatlan férfinek mondható: még akkor sem kevere­dik „nőies természetű" pletykákba, amikor tiz esztendőn át, az Operaház és a Nemzeti Színház in­tendánsa volt. Holott a színésznők, istenke drága- latos báránykái, már abban az időben is szeretteik „beszéltetni"/ magukról, holott még zártkörűbb volt a pálya. Podmaniczky Frigyes, akit a XIX. század agglegényének lehetne nevezni, a knliez- szák a masztikok, az öltözők világában sem keve­redett olyan történetekbe, amelyeket az emberek titkosan szoktak egymásnak elmondani, hogy az­tán mind vidámabbat nevessenek. Podmaniczky Frigyes („Frici báró", mint az egyre konfidensebb századvégen nevezik, amikor már nem tisztelik az egyéniségeket) mindvégig, nyolcvanesztendŐB ko­ráig megmaradt ama magyar gavallérnak, aki egyetlen úrnőt sem „hozott hírbe"; — nem, a Icg- odaadóbb hallgatással se lehetne Podmaniczky Fri­gyes nőismerősei szájából egyetlen célzást se hall­hatni arról, hogy Podmaniczky Frigyes valaha is közölte volna érzelmeit, pedig volt egykor délceg gavallér is, aki a szabadság harc után büntetésből szolgálván egy pesti ezredben, négylovas szénás ezekerrt állva hajlott, esteTdőrrintéesel (a ka-szár nyába, mert éppen ezt a foglalkozást bízták rá ka­tonai szolgálata idejében. (Igaz, hogy néhány év múlva, a „kiegyezés" után a furvézer-közl-egény- ből nyomban őrnagy lett, amikor az első népfőlke- löket kellett vezetnie az Üllői-utón, — grófokat, bárókat, mágnásokat, amikor a népfelkelési intéz­ményt meg akarták kedveltetni a magyar urakkal. A hagyomány szerint a „nagy" Andrássy Gyula gróf i® masírozott ebben a pépfelkelőszázadban, amelyet fogatokon és bérkocsikon követtek a pará­déhoz kivonult előkelő hölgyek.) A fantázia art hinné, hogy az ilyen zárkózott, egyedüli, szinte már életükben népemlékké válott úriember, mint. „a XlX-ik század agglegénye", ta­lán hatramaradt emlékirataiból) lebbent fel vala­mely fátyolt téglapiros kovaszinü, fehér ferenejó- zsefi szakállal, egykedvűséggel bevont arcáról, mert nem volt titok, hogy az egykori regényíró (A kékázemüveges nő, az Alföldi vadászok tanyá­ja és más regények egykor ünnepelt szerzője) em lékiratokban dolgozott, amelyeket azzal a megha­gyással adott át a Nemzeti Muzeuro igazgatóságá­nak, hogy születésének századik esztendejében bontsák fel a zárt iratcsomagot. 1924-ben volt a báró centenáriuma, tisztelettel figyelmeztettük az évfordulóra a múzeumi urakat és a sotétpirosköté- ses, szallagos, katonásrendbe gyűjtött kötetek (azt hiszem, tizenketted magukkal) felszabadultak a múzeumi pecsétek alól. Nem minden meghatott­ság nélkül kezdtem olvasgatni a kézírásos köte­teket., amelyeknek betűin már meglátszott, hogy az „ország dendije" a „kockás báró", a XlX-ik század agglegénye olyan életkorában vetette őket (papirosra, amikor a bús vagy kedve® emlékezet együtt reszket a tollal, amelynek feladata a por landó neveket, fátyolba tűnt eseményeket szép rendben leírni. A kékszinü fogalmazó-papirosra, az egyoldalii*, itt-ott ragasztással kiegészített Írott emlékiratok bizonyságot tesznek arról, hegy a Rá- kóczi-uti Vigyázó-házban lakó báró hosszadalmas, magányos éjszakákat töltött az íróasztalánál. A köznapi emberiség mindössze annyiban ismer­te őt, ahogyan kockás mintázató®, rajta kívül sen­ki által nem viselt tarka ruháiban, szürke ke- ménykalapjában, tipegő, kama-slis lábaival és gomblyukában lévő szegfűjével átkelt a Rákóczi- üt egyik oldaláról a másikra, amikor a konstáb- íer posztjáról jó régimódiasan leszidta a falusi ko­csisokat, amikor nem vigyáznak eléggé a Bzabad- elvüpárt elnökének lassú, békessége® útjára, ho lőtt, az egykori lóvasúti kocsisok már tudják a ren­det,, hogy a Nemzeti Színház környékén déltájban nyitva tartsák a szemüket, mert ilyenkor szokott Podmaniczky báró ebédelni járni a Pannóniába. A köznapi emberiség legfeljebb annyit tud róla, hogy néki van a legpontosabb zsebórája Pesten (holott sohase volt órája) mert percnyi pontossággal jele­nik meg a régi Lloyd-klubban, az úgynevezett szabadelvű pártban, kibice] Tisza Kálmán tarokk- partijánál, mindig meg van elégedve mindennel, flegmáját akkor sem veszíti el, ha az ollenzék né­hanapján vállát veti a politika szekerének, az élet minden körülményei között megőrzi régimódi ün­nepélyességét és csak azért selypit, mórt, nem sze­ret idegen fogakat viselni a szájában. Amint koc- kásszövetü ruhánál se vett fel másformát azóta, mióta egész ruhatárát ellopta egy hűtlen inasa. Olyan ruhái voltak tehát, amilyeneket nem visel­het más, csak Podmaniczky Frigyes. — Mondom, a mindennapok fantáziájában igy élt, P. F. igényte­len - kiapjnzü. szinte nyá^poigárias beo úriember (bár azok a bizonyos „husosfazekak" az ő gopdjáira voltak bízva, beleegyezésével köteg- 6zámra viszik a főispánok az angyalos bankókat a pártkasszából, ha választás készülődik). És a pesti hagyomány szerint sohase megy el „nyaral­ni" a fővárosból, mert véleménye szerint sehol se lehet oly jól eltölteni a nyarat, mint Budapesten. Talán a vörőe vászonba kötött, szalagokkal fel­szerelt emlékirat-kötetek mondanak valamit a kro­nométer-pontosságú úriemberről, akit mindig ugyanaz az öreg pincér szolgált ki ebédjénél, aki jóformán mindig ugyanazt ebédelte giszhübli pa­lackjánál, aki mindig pontosan fertályórát bóbis­kolt magános ebédutáni asztalánál, aki csatrajá- ró, asszonyos bngyellárisában külön rekeszben tartotta a susztertallérokat, amelyeket borravaló­nak ajándékozott. Hát az emlékiratok nem monda­nak jóformán semmit arról a speciális úriember­ről, aki csaknem egy századévet élt végig, min­dig közelében azoknak az embereknek, a Ferenc Józsefeknek, a Tisza Kálmánoknak, az Andráesy- aknak, Wekőrlőknek, akik a XTX-ik századbeli Magyarország sorsát intézték. Ellenben kötetszáan- ' ^ ra lemásolta azokat a regényeit, amelyek könyv­kereskedői forgalomban már nem voltak, hogy ilyenformán megmentse őket az örök feledéstől. Ezek a hosszu-hoeszu kézírások, régi regények másolatai tán azt igazolnák, hogy a szabadelvű párt, elnökének se volt annyi befolyása, hogy a könyvkiadók újabb folyamot bocsáaaának ki regé­nyeiből, miután azok a boltokban elfogytak? Nem, ezek a másoló éjszakák emlékei se igazolnak egyebet, mint Podmaniczky Frigyes báró páratlan úri szerénységét, amellyel megalkudott az uj ixói divatokkal, amelyek többé nem kedveztek az ő ro­mantikus, ábrándos regényírói felfogásának. Egy bölcs író, aki inkább lemásolja regényeit, de esze- ágába sem jut a szabadelvű párttal elolvastatni azokat. Angyal, aki még a regényírói területen se feledkezett meg az Hiedelem ezabályaixóL Le­írta szószerint A kékszemüvegcs hölgyet az em- lékirtai részére, amikor ez a bizonyos regénykönyv már elfogyott az ódondászoknál is. És véges végig a sok kötetnyi emlékiratokon át egyetlen bizalmaskodó, önfeledt, cimborázó hang sehol, mintha P. F. komolyan számított volna ar- Ta, hogy kortársai valamennyien túlélik, akik majd holattaiból is előcitálják, ha valamely em­beri gyengeséget írna meg róluk a lapokon, ame­lyekét, pedig csak száz esztendő múlva, szabad elő­venni Szabályos története ez egy illcmtudó, lo­vaglás, szertartásos századnak, amelyben az úriem­berek voltaképpen nem változnak se Sééhenyi, sö Kossütb Lajos, se Ferenc József korában, mert. az urjas magaviselethez szinte ugyanazok az illedel- mi szabályok mérvadók végig, a legjnozgalmasabh- nak mondott XIX.-ik században. Minden megvál­tozhat, államforma, gondolkozás, meggyőződés, sőt társadalmi rend is: de az illemszabályok szinte örökkévalóan kőtelezők. Podmaniczky Frigyes méltatlannak vcli az olyan férfiak, kortársak meg­említését is, akik például lovagiatlanu] viselked­tek úrnőkkel szemben; mondhatnánk, hogy műid-, végig elfcisé rendi őt atyja emléke, aki császári hi­vatalnok letérő az illuminátorok, a Martinovicsok eszméivel kacérkodott, de mindig fehérkesztyüt, hüzott az aszódi kastély magányában is. S/rtő:;- forradaJmár volt Podmaniczky Frigyes atyja, á bányatanácsos és megmaradt szálón-forradalmár­nak fia., Frigyes báró is, aki fúrvézer-közlogény;ko­rában .glaszékeBztyübon hajtotta a színáss>:eke,r t. Egy időben a legszebb császárszakálla, volt Pesten, ám igazándiban azokat a férfiakat becsülte, vala­mire, akik a szabadságharcban és a szabadságharc után következő szomorú években nemzetünk mel­lé , állottak. Ha valamikor ezek az emlékiratuk megjelennek: a Podmaniczky-esalád háziorvosain, tánempsterein, nevelőin át jobban megérthetjük a. szabadságharc előtti magyar korszakid, mint. bár­mely történelmi irodalomból rodmaniczkj Frigyes tipegőnél, halk nyájasko- dásái, extravagáns ruhái, szolid pjmélázásai. nélkül egy (küszöbön se tud átlépni, hogy ónra ne bukjék, egy ajtót nem tud kinyitna, hogy az vissza ne csapódjon rá, — ez a semmihez sem értő alak minden foglalkozási ágba bele- kotnyeleskedik, bajt bajra halmoz és végül kereket old. Ez az átlagmese kerete. Ügyet­lensége, a foglalkozásban való járatlansága rejtik a kómikum magjait. A burleszknek nincs befejezése, a hős va­lamilyen szituációból kikeveredik és tovább megy. Egy epizódot láttunk és jön az újabb epizód. A mese a burleszkhős élete, egy kar Iandja, mélynek végén nem látjuk sorsának végleges elintézéséi A burleszkhős tehát mintha örökké élne, örökké fiatal maradna. Életének ezt a folytatólagosságát más művé­szi formában el se képzelhetnék. A filmművészet kezdeti stádiuméban bnr- leszikelemekből tevődött össze, améliküi, hogy komolyan számot vetett volna e forma ki mé­lyítésével. Az európai film éppen csak a szü­lője volt a burleszknek, minden további ér­dem Amerikát illeti meg. Ma a burleszk ti­pikus kifejezője a kissé nyers, bárdolaílan, de fiatalságában öserejü amerikai kulturé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom