Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-24 / 71. (1994.) szám

a

T^GAi-MAGfet®.-FrnoiAE»

1929 márchm 24, rafl&mafr.

>

A SZENT CSALÁD

Irta: DARKÓ ISTVÁN

Jő, ha se ember minden* tód. Aa ember

tfösn tud mmdeiuL A tájékozatlanság b&ccaUtu- reátuísa vagyok t családi elnevezéseik, szüle- ié&ek és leszármazások, látszólagos öesaeku- v snálteágok, pedig pontos rend dolgában. Mikor van kedveseim nevenapja, elfelejtem. Ki az ipa, ki a nász, sőt néha a vő, olykor az Mgteni (de hányad . . .?) unokatestvér. nem tudom. Tehetségtelen kereskedő vagyok a családfa-sxafcmá bán. Az idősebb nőik egyszerűbb]©! elorozták elődöm a tudásnak ezt a kincsét. Kwel szegényebb vagyok. Jobb, ha esők úgy mondom, ahogy tudom.

Egy példa-foíurdi van ásd. Á falu leibet Somogybán, eeatleg Zalában, lobéi Esrater- gotn földit a Dunánál, vagy a szegedi tanyák közelében, de nem volnék fcővetikezetea, ha aaá mondáméin, hogy Ndgrádban, Mikszáth- falváWi jobba-* agynesea Dőlteié nem leijei. Lobét. Anért pdlda fadc.

A tóin a Buooeca alján. Erdélyben, a Bár- easág távlatában van, de evvel nem .tett ke- vésbbé példa. Éppen eAtenkezéleg.

Berni© élt a széni család. Ha tudnám, amit tadok, ©dsotolíiácn & 8®eui család Összetételét. Nem tudom eáaorotinfe Volt benne apa, anya, több is, fin, lánya, unokái, sógorok, vők, menyek, sokodiangleoa wiokatestvérek, többen, vottak szépek, csimyábbíik, jók ée erőszakosak. Szóval család voltak. Könnyebb volt megjegyeznem, hogy ötvenhat tagból állottak ebbe® a tataiban és még vagy harminc- bói íutodenfeté máshoL Nagy vök a szerit csodád. A béna© heiyeifoglaló férfiak mámát aztán meg pontosáé tudom. Bainntodkettő. A legádöeobb ebben a számban negyven, a legfiatalabb tiaeubét éves voái. Ezek résraot fiák és vők, unoka test vések, vagy egyszerűen csak testvérek voltak, ahogy egy rendes családhoz Mlik. Harmándketten, kihagyva a ti- BeobétesS fiatalabbakat és a negyvennél öregebbeket, mai ezek feKS votfe»k a hamrioo kettőn és kávCfi. vaunak a története*!. Kiwűí vofcafc amafcktejétt te.

A r&ég loegiii&jachitt és magéival moaKtetta a szent család baernáaidkét férfiját ia. A világ* min* egy arass nagy Teti-otana, cákkes :'éűs«ake oankÁi, máuíáa egy nála aagyotobsza- bájsm és keményebb tárgyhoz odakoppdmtot- táfc. A néexefcr& nyűíífváiivwáó lett, hogy élvezitetett-eoek, eméősttietelieeMk, sőt eaegol- hatsötenok.

Előbb szódban még a banainckét férfi Rfl

» alá járkált küiöfsböző nrezökön. Gabona és kender, iweraa és virág ezeken a mezőkön már nem termett akkor, űrével helyűket ba- iározaMaxtabi) nembe ős kéjesebb fajba tartozó nöovéonyed, a „bocijaiét'4-tel öKették be, .Aratód és learatottjal ennek a mezőnek a szent család banrmándkét fértai voltak.

Az aratás és tearaíttatáa üteme pedig egyre gyorsult. A borzalom szimfóniájának a fináléját a szent családnak már csak kilenc tagja hallgatta. A többi a mezőben feküdt, jobb növények adé beágyazva tápláló szernek. A rémfflet dobjad sebesebben peregték ée trombitái, urént a* Összedőli hát recsegtek. Ballada lett ex indulóból.

nyi romlás után. Ti* év óba meg is szaporodott a szeret család, családom, u családunk. És belőle születeti a gyermek.

A 3zanit család szülöttje a Gyermek. Ennek tudom a származását, születésének, nevének napjait, ismerem szüleit, testvéreit, sokadíizigleni rokonait. Keblemre bújik ő, gőgiceél ée sir dogál, szomorú angyalok mosolyával nevet, nagyszerű, okos, jó gyermek. Bánat a neve. Tűrésnek becézzük. Áldott legyen!

Munkácsy Mihály eddig ismeretlen ifjúkori festménye egy szlovák festő prágai műtermében

Beszélgetés Stonner Gusztáv festőművésszel, a kép tulajdonosával

Ha igaz az, hogy a könyveknek sorsuk van, akkor ez képekre még inkább áll: sorsuk és történetük van. Egyik-másik festménynek kalandosabb, regényesebb az élete, nrrnt bármely regény hősnőnek. Megfesrtédlk, elvéez, elkallódik, előkerül, felfedezik, egész skáláját futja meg az eseményeknek. Mindez persze csak a festő halála után történik, mert amíg a festő él, sohasem dől el teljes bizonysággal, tényleg életrevaló-e, örök ifjúsággal megáldott-© a kép a gazdag lefeet-e élete eseményekben. A festő életében nem történik sok, rendszerint csak annyi, hogy alkot, nyomorog és megfeni Képeit potom áron adja ©i, eiká j tyavetyéli, elvándorolnak tőle s később nem is emlékszik rá, kához és hová. A képek királynői életa csak azután kezdődik, ha a festő már nincs az élőik között, akkor kezdik fizetni őket, kincseket adnak értük. A legfőbb szenzáció az, ha egy ismeretlen kép akkor bukkan edó az isme réti enségbóL, amikor a festő nevét már szárnyára kapta a világhír, amikor nevo már „mArkn" és suiyoe aranyakat ér. Nem egy Ilyen szenzáció hozta már lázba a művészvilágot s nem kevésbé a műkereskedőket. Egész legendák keletkeztek egy-egy ilyen felfedezett kép körül, sajnos legtöbbször kiderül, hooy a legenda puszta misztifikácK) volt, mint ahogy a legendák korunkban majdnem kivétel nélküá azok.

Néhány trappal ©selőtt egy prágai cseh lap atr& bocsátotta tsM a szondádé* hírt, hogy egy Prágában élő sslovák festő birtokában egy eddig IszoaEettaa Miinká«sy-fo»tiií(é®y van.

A ssenzádő'val két nsüppa! később tnér a Maiin foglaUbozott egy Mun-káegyről szőSó méltatást Munkácsy párisi életére vonatkozó emlékezést fűzve a háxfee* ée ugyanakkor a berlini lapok megirták, hogy a kép öerMrabem voK és 25.000 márkát Ígérnek érte.

A legenda ez eeetfeen igaz. A festő, a festmény boldog tulajdonosa, Stonner Gusztáv festőművész, zólyomi származása neves portréti sta, több kiáHktásoo sikerrel szerepelt, neorarég érkezett vissza spanyolországi taiTiiul- mányut járói, itt ül velem saeraben a Verne eltéri Luxor-kávéházbaai és elmeséli a Mumká- csy-kép történetét, amelyet egy félóráival ezelőtt néztem meg műtermében.

A festmény egy békéscsabai parasztcsalá- dot ábrázol, egy ölő parasztasszonyt fejkendővel és élénk, kékszinü, szélesráncu szoknyával, egy állá idősebb párásztférfit s egy fiatal párás ztNüt, aki egy padkán ül és egy könyvet, valószínűleg bibliát tart a kezében. A kép barna alaptónnsa, a* alakok elrendezése és a fény, amely átvilágít a sötét alapszínen és kiemeli, megvilágítja az alakokat, követi, már egész követi rokonságban ran azokkal a festményekkel, amelyek által a fiatal aest&loslegó&y világhíres festő lett.

Mert ez a festmény MunkAcsynok abból a* idejéből való, amikor még főfoglalkozása az aszta loaság volt és a művészet álom é« vágy, amelyhez csak kivételes, szabad óráikon juthatott.

— Hogyan került önhöz ez « kép? — érdeklődőm.

Stonner diplomatikusan adja a feleleteket:

— Csak annyit árulhatok el, hogy

egy sslovenszkéi pa.rasztcsaládé volt a kép. a párásztcsalád örökség révén jutott hovzá, egyik nagyapjuknak maga Munkácsy ajándékozta asztaloslegény korában. En.nek a famíliának természetesen sejtelme sem toM arról, milyen kincs tan a birtokában, talán máig som tadják, ki volt Munká- c«y,

hogy nem volt éppen egy egyszerű asztaloslegény, aki szabad óráiban képeket mázol. Arról, hogy hogyan került hozzám a kép, nem uyilatkoZhatom. A kép már kint volt Berlinben, egy barátommal küldtem ki, ott 25.000 márkát akartak érte fizetni, de biztos vagyok benne, hogy az ára fed fog metrra egy félmillió oeefe koronára, mert azóta más jotbfe ajánlatot is koptam.

— Igaz-e, hogy MagyurországTől Is érdeklődnek a kép iiréut?

— Igen, de nagyon keveset kínálnak érte, pedig ez volna a budapesti Szépművészeti Muzeum egyik legszebb Munkácsy-képe. A csehszlovák kormány is lépéseket tett már, hogy megszerezze.

Egyelőre mindez arra Jó, hogy a világsajtó újból foglalkozzék Munkácsy nevével és fel- eievenitse a viliág emlékezetében egy magyar zseni ragyogó útját az asztalosmühel ytől a világfi írig, a békéscsabai parasztzsáner képtől az Eooe homo-ig és a Falu rosszáig.

Stonner Budapestről beszél, a pesti szabad- iskoláról, ahonnan elindult a festőművészet utján és újból rajongással MunkácsyróL Budapestről és Mumkácsyról és szavaiból kiérzem, hogy velem együtt jár a gondolata és arra gondol ő is, hogy kár volna, nagy kár ezt a Munkáesy-képet is kint hagyni külföldön, haza kellene vinni Magyarország szivébe, Budapestre, mert ott van a helye.

Szenes Erzsi.

HENRICHETTA

Irta: Győry Dezső

A. Menőből maradt bárom, ti, íAk íb meghal még a nyáron. , , ,

esi dalolta a ballada. De a kasza csorbult éllel is levágta az ázott rendet. Sőt a Kaukázus börtöneiben a kilences számiból hármasat faragott. Kivágta belőle a fölös részt, ideáit lefaragta felül a huhkot, megegyenesi- tette és megtrövádiítette a középső k» szárait, készen volt

Még a nyáron meghalt a háromból

megint egy. Kettő elindult hazafelé. A vonat mennyivel lasaibban jött, mint sebes vágyaik! ökörmezőméi is megállt, mert a faluban fci- ■ gyűlt egy pajta. A szent család két férfija leszállt a fogoiyvomairól és bement oltani a faluba. Zsupos házban anya éa gyermeke várta a forró halált Egyike a két férfinak értük bement, velük szépecskén kijött. A szegény parasztasszony erre roegijajgatta az ólban égő tehénkét. Másika a két férfinak az égő ólba a tehénkéért bement, véle nem jött ki.

... A kettőből maradt egy,

Talán ez már hazamegy.

Azt tette. Alii ée él tehát a szent család, any— Oak most állt hclvro teljesen a hidegek által megzavart vasúti forgalom. A Právo Li- d/u esti lapjának jelentése szerint a vasutügyi minisztérium fölhatalmazta a vasúti igazgatóságokat, hogy a téli hónapokban megszüntetett személyvonatok és gyorsvonatok normá- i.is forgatrnát visszaálli'thatják.

Róma, márcécs köaep©.

Henrídhetta a kiszolgáló személyzethez tartozik és tájszólásban beszél. Sajnos, ez annyit jelent, hogy vele érintkezem legtöbbet s őt értem meg a legnehezebben, ő hozza be reggel a kávéim, ő térit, ő takarít, ő hord vizet, ő veti meg az ágyam, különben túl van az ötvenes, s mint a harmincon felüti olasz nők általában, ő i* telistele van ránccal, valami délolaszországi partvidéki ember felesége, a víz, a szél és a nap kicserezték az arcát, nálunk már tisztes matrónának mehetne a íktiné- zése után, a bőrét meg komoly cipőfelsőrész- számba vennék, mindig színes kendő vám a fején és színes derék, meg fekete szoknya, az orra olaszos, ha a magyar gyerekeknek kéne beszélnem róla, a vasorru bábához hasonlítanám, ami különben mindenkép oetobaság volna tőlem, mert fiatalabb korában igen csinos lehetett ée az öreg ráncok mögött még át-át- üt a vonások nemessége, biztosan csinos nőként kezelték éa valami satnya gőg, valami nekünk érthetetlen hevesség és déli gonoszság még maradt benne, ő jár le az uocára, ha cigaretta keli, ő viszi el * gallérjaimat a mosóba, ő vesz cipők rémet és ő hozza be a kosztot és a bort, ő költ, ő kiván este jóéjt és 5 veszekszik, hogy sokat cigarettázom, — Henriohetta egy angyal.

Azt hiszem, egy foga sincs ée tudom, hogy olvasni nem tud.

Nagyon rosszban voltunk eleinte. Főleg két dologért haragudott rám. Hogy nagy nistőt

csinálok a szobáiban és hogy ha hozzám szólt, .mindig vagy a szomszéd lakót, vagy a gwzdá- ékat hívtam segítségül. Nem értette szegény

teje, mért kell nekem tolmács, mikor 6 fe olaszul beszél

De aztán megbarátkoztunk, sőt odáig mentünk, hogy idegeinek, vagy a vendégeim előtt már nem fogadba el a borravalót. Egyszóval jól bántam vele.

Barátságunkra csak az ütött csorbát, hogy Heariohettárnak értésére kellett adnom , hogy semmi szándékom a nősüléshez. Ha idáig megúsztam, semmiesetre sem itt akarom elkövetni a legrémesebbet, amivel egy nőt megnyomoríthatok. A dolog úgy volt, hogy ismeretségünk második hetében Henrichetta titokzatos arccal állított be hozzám. láttam, hogy valamit hozott, meglepetést tartogat. Intettem neki, ezt jobban megértette. Es erre, tényleg, két fiatal olaaz lényt tuszkolt be a szobámba.

Az egyik vacak vélt, de a másak egész tűrhető bájos fekete jelenség, és egészen fiatal, nem lehetett több tizenhat évesnél, jól fejlett, tüzes kölyök, aki már tudta, hegy nőIgen rendesen volt öltözve, modern tavaszi kabátban, hogy úgy mondjam, én sosem vehettem volna neki Myet, b« a Henrichetta terve sikerül.

—A rokonaim, — mondta.

Csak négyen voltunk az egész lakásban, tolmács nem volt, kénytelen voltam magam beszélgetni. A cigarettát a lányok nem fogadták el. Mással meg nem tudtam szolgálni. Elmondván összes még Scibidlófból tanult frázisaimat, igen barátságosain és aranyosam váltunk el. Henri eh ette a kezeit dörzsölte. Nem hittem neki. Déli nő, gondoltam, ott nagyban megy a leánykereskedés. Egy kicsit alássáUt

a tekintélye. De kisült, hogy mindakét leány umokahuga, itt Rómában, a csúnya is, a e*- nos is. Sőt a lakóik bevallották, hogy Heori- dhetta megsajnált, hogy egyedül élek és hozzám akarja adni a osinosabbitikat. Hm.

A csorba múlhatatlanul beütődött. Úgy volt, hogy a háziaknak beszélgettem az elveimről (mindig baj, ha az emiber az elveiről beszélget és ezek továbbadták HenrichetlÁnak. Aki mellesleg megjegyezve, azóta háromszor hozta be hozzám a két unokahugát különböző ürügyek alatt, hol az uj reprodukciót, hol a kérésemre föltett függönyt, hol a legutolsó napilapot mutatva meg nekik. De a házi pletykára a vizáttek abba maradtak és Henrí- ahetta napokig barátságtalan volt. Mert a szerelemben csalódni? azt csak kibírja az ember, de a terveiben? azit nehezen.

De aztán ezen is túl voltunk, a lányok egészen elmaradtak, Henrichetta Láthatólag észre tért és lemondva tervéről, uj vágányokon megbékélt vetem.

Egy nap, nincs két hete, sírva jött be hozzám és elkezdte törülni a padlót. Baj van, gondoltam. Mert egy szó nem sok, annyit &em szólt

— Tizenötödikén elmegyek, haza a férjemhez. Ezek — mondotta, a régi signore és sig- norina helyett, ami szöget ütött a fejembe, — nem nekem valók.

Ebből azt sejtettem, hogy nézeteltérés van a gazda és Henrichetta között és azonnal a Henrichetta pártjára álltam, arai, mint később kisült, nem is volt indokolatlan.

Égy nappal később az öreg mámí feltárta szive bánatát De egy árva szót sem értettem belőle, csak tudom, hogy arról beszélt, hogy miért is megy el innen és miért is megy el egyáltalán Rómából, a férjét emlegette, akinél a gazdám -biztosan rosszabb, vagy ilyesmit, pontosan sohasem fogom megtudni.

Én végihatlgattam, szótárt kerestem és megmondtam neki, hogy én nagyon meg voltam vele elégedve.

Erre Henrichetta szemét elfutotta a könny, kírothant ée pár perc múlva visszatért. Egy kis tipikus negyediiteres üvegben bort hozott. A gazdám jó vörös borából, ami felér az egri vörössei, de tekintettel, hogy sajátja, nekem csak egy lírába számítja, néha annyiba se. Ha eddig kértem, mikor behozták, egy strioh- lát húztam a noteszomba, hogy be ne csapjanak. Henrichetta leteszi a bort és ón edőve- szem a noteszt. Erre rámnéz, megfogja a ruhám szóiét és valamit hadar, amiből csak any- nyit értek, hogy ő ezt nekem hozta, ezt nem szabad felírnom, ez ajándék, tőle,Henriohet- tától, ezt ne írjam föl, ezért nem kell fizetnem, ígérjem meg, hogy ezt nem fizetem ki a gazdámnak, akit tizenötödikén itthagy.

Annyi jóság és kérés és hűség volt a szemében, hogy megígértem, kivettem egy lírát, de nem fogadta el s c»a.k máikor kiment, csináltam meg a noteszemben a strichlát: egy negyed liter.

Azóta errőü tudom, hogy a búcsúzó HeoTichettóval hogy bánnak a konyhán. Ha rosz- szul, a köténye alatt még aznap besmuggliz hozzám egy quartot, a gazdáéból, amit lop. Ellop. Bosszút áll rajtuk, rontja őket é6 nekem kedveskedik. Nem tudja, hogy jegyzem és elsején kifizetem. Sose fizettem egy pár ne- gyedlitent ilyen szívesen. Ha fáj valami neki, ha kint bántották, okvetlen becsempészi nekem a bort. Tegnapelőtt éjjel, éjfél felé, mikor már mindenki elszenderült a házban, akkor kopogott be hozzám, még a cigarettáért se szólt és a negyedlitert oda tette az éjjeli szekrényemre.

— Igya meg, signór, Igya meg, de nem szabad fölirni.

Egyszer azt mondta nekem:

— Én nem tndok olvasni, mert sose tanítottak. De azért van nekem „memóriám". Van bizony, Henrichetta nem buta. Mindent tudok, ami kell.

És a még sötétes hajálba bökött, ahol természetes eszét érezte.

Nem vitatkozunk, Henrichetta. Azon se vitatkoztunk, hogy én nem veszem el az unokahugát, azon se, hogy ne hozza be nekem a lopott bort. Istenem, csak nem teszek olyan gonoszát, hogy az igazságosságot keresem, inikor a szeret ©Ír őil van szó, amit a megbántott szív érez, még ha a feje olvasni se tud, sőt éppen azért. Én mindent elfogadtam Henrichetta, és csak titokban Írtam föl, s azt a pár iirát elsején valami cimen okvetlen kifizetem a kövér háziúrnak. Nem vitatkozom, ven-e esze, Henrichetta, maga öreg, cserzett arcú, együgyüen bosszúálló némber, — nézze lehet, hogy nem is okos és nincs is memóriája. De szive van, tudom, ilyen primitiven, ilyen meghatóan, ilyen ostobán nekem még alig mutattak meg emberi szivet, — ezért volt, hogy mikor tegnap elment, sirt és nem kiabált tájszóban, csak megcsókolta a kezemet, akkor én is megsimogattam a fejét és erre még jobban sírt és olyan hálásan nézett rám, falán, mert a háziak is látták, hogy magam la elérzékemyűltem és becsaptam a* ajtót.

Ma reggel már nem költött Henrichetta. Hazament, messze délre, az Öreg férjéhez, aki biztos naplopó és verni fogja. A vonatban rám gondol, az ördöngös Írógépre, amellyel nem tudott megbarátkozni és a quarto-kra, amiket bosszúból ellopott a hájas házi nrtól és szeretetből behordott nekem.

Tsten veled, irni-olvnsni nem tudó Hen- niicthefta, öref, sir szélén álló csúnyaság..* tolvaj... izé ... embert lélek ... angyal.