Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-22 / 69. (1992.) szám
4 1929 március 22, péntek. Még egyszer: Idegenforgalom és Szlovákia Irta: Hungaricus Viator Dobó, március. Hü magyar állampolgár vagyok, ám szeretem Szlovákiát. Szeretem, mint az Édes Anyámat, aki szült, ápolt és fölnevelt. Szeretem, mint az anyát, aki, bár apjuk pusztulása után másodszor ment férjhez, s régi családi nevét ujjal cserélte föl, gyerme kei gondos, szerető anyja maradt. Szeretem ezt az öreg sárosa földet, ezt t hegykoszoruzta, erdőzugással, réti virág illatával átitatott gyönyörű kis országot, melyre — mióta eszmél bennem a lélek, dobog a szív — boldogsággal, szeretettel tudok visz- szaemlékezni. Itt éltek őseim, itt ringott bölcsöm, itt éltem kamaszéveim, itt voltam először, másodszor és harmadszor szerelmes, minden ijam-fijam, fü, fa, bokor családom és saját múltamról beszél, mindenki akihez tradíció, vér, szivem melege füz, ebben a szentelt földben pihen, melyet — áldjon, vagy verjen sors keze — élve és halva nem fogok elhagyni sohasem. * Elég. Ne tovább. Hogy lehet — hallom ezernyi rádión — ilyen limonádé hangon írni, ennyi frázist — vagy ha nem az, annak létszót — papírra vetni, ki hisz ma az ilyenek őszinteségében? Huh! Mennyire kiment a divatból a szentimentalizmus, effajta tónusban ma már vidéken se írnak, „intellektuel- kk“ már csak mosolyogni tudnak fölötte. Helyes! Csapjunk hát a másik hangnembe át S utóvégre talán össze is egyeztethetjük a kétféle tónust. A jazz-bandben is egy időben sir a saxo- pfcon és csinadrattáz a réz tányér. Van, aki szereti, van, aki megbolondul tőle. — dWfü, tehát s®áz közül kilenc venket- tőnek tetszik. angol, Erdély nehezen megközelíthető hegyei és helyeinél azonban Szlovákia geográfiai helyzete sokkal-sokkal több előnnyel bír. Norvégiában, az Oslo és Bergen közötti útvonal mentén is bukkantam az elmúlt nyáron egy-két pompás pisztrángfolyóra, ez a terület azonban sziklás szakadékokkal van tele, a horgászat igen sok nehézséggel, előkészülettel és költséggel jár. Már csak sokkal egyszerűbb a Páris—Prága, vagy Berlin— Oderberg—Zsolna közvetlen vonalon a liptő- ujvári, vagy királylehotai vasúti állomáson kiszállni, s csodaszép vidéken, könnyű gyalogszerrel, egy-két óra alatt a leggazdagabb pisztrángterületig sétálni. Néhai Lehoczky barátommal, akinek Ki- rálylehota körül szép erdő- és legelőbirtoka volt, sokat tanácskoztunk és tervezgettünk ez irányban már 15—20 év előtt is, s az volt az ideánk, hogy a Vág partján, valahol a mina- pában leégett Strobl-kastély átellenében, a modern kor követelményeinek megfelelő hatalmas szállodát építünk, kibéreljük az egész környék vadászati és halászati jogát, angol és amerikai lapok, valamint személyes összeköttetéseim utján megfelelő reklámot csapunk, egy-két koronás nagyurat, sportszerető milliomost idecsábitunk, s elvetjük annak a sokszor megálmodott idegenforgalomnak a magját. Királyiehota lett volna a pisztrángközpont, a nyitraí és érsekujvári pompás fog- lyászó, a tátrai zerge- és szarvasterületek pedig az autóval könnyen megközelíthető vadászprovinoiák, az egész elképzelt revier ideális Eldorádó vérbeli sport emberek számára. Eoce! Az ideát ezüsttálcán prezentálom. A sevillai spanyol—amerikai és barcelonai világkiállításokra csődül idén öt világrész népe, — kitűnő alkalom! Üssük a nagydobot, kezdjük kicsivel, eggyel, kettővel, — ha beválik, népesítsük be a szépségre a Rajnával vetekedő romantikus Vágvölgyét modern szállodák tömegével, ápoljuk, kezeljük gonddal, szaporítsuk szakértelemmel halász- és vadászterületeinket, alakítsunk némi angol és amerikai érdekeltség bevonásával szálloda-részvénytársaságokat, — ha anyagilag is érdekelve vannak, ők maguk fogják reklámra érdemes területeink jó hírét terjeszteni, a nagyvilág créme de la oréme-jének útját ideirányitani. A cseh fürdők s Pösíyén részére is nem korúkor renciát, hanem csak kiegészítő próg- ramot jelentene a többi szlovenszkói attrakció. Elő-, vagy utókurának pompásan válna be a vágvölgyi halászat, s a nyitrai foglyá- szat, melyhez kísérőzenéül stílszerűen bele- orgonálna ősszel a Kárpátok koronás vadja s a m áramar ősi hegyek ma már Európásaw- te raritásszámba menő barna medvéje. S végezetül a legnagyobb reklám, a torta te tejére helyezendő rózsa: mindent megelőzően építsünk a világ minden nemzetének újságírói részére szánt, a Vág, vagy a Tátra egyik legpiloreszkebb pontjára helyezett óriásméretü modern palota-szállodát, nevezzük szerényen „pihenésre szoruló újságírók nemzetközi iidülöházának“, szerezzünk a külügyi képviseletek utján az illető nemzet zsurn a listái számára a világ minden tájáról önkéntes adományokból ingyenes és félingyenes alapítványi helyeket, nyújtsunk nekik egészséges, téli-nyári sportolásra, vadászathalászat s egyéb, másutt nehezen hozzáférhető pihentető szórakozásra alkalmat, s közcsavar futással ideforditjuk a világ figyelmét, ingyen nemzetközi reklámra teszünk szert, s céltudatos idegenforgalmi politikával továbbdolgozva, az elvetett mustármagból akkora lombos fát növelhetünk, melynek ölünkbe hulló gyümölcse némileg kárpótolhat Szlovenszkó elvesztett, gyáriparáért, százezernyi munkáskezet foglalkoztat, fölöslegessé teszi magyarjaink s szlovákjaink részére a kivándorlást, Kanada, Argentína, Brazília bizonytalan keresete, s Amerika megtagadott bevándorlási engedélye helyett itthoni megélhetésre kapunk mindannyian — vízumot. Tessék gondolkodni fölötte, ez még nem kerül pénzbe. A prágai idegenforgalmi tanács tanácskozási tárgyai közé szerény ideám is helyet kér. Beszélgetés a Baamgarien-dijas Schöpflin Aladárral, aki szerint Ady legalább is épp annyira kifejezte a magyar létek ma aktuális tendenciáit, mini a maga koráét Szeretem — ismétlem —, tehát törődöm vele. Szülőföldemmel. Madame Hungáriának hívták azelőtt, ma Madame Szlovákia a neve. Szép asszony, szépségversenyben nemzetközi fórumon is győzhetne, második férje mégis elhanyagolja. Nem fedezte még föl belső nagy értékeit. Pedig szüksége volna rájuk, mert idegenforgalmon töri a fejét, s a külföldiek magához csábítására^ minden eszközt szívesen megragad — a blues. Legyünk tehát bölcsek mi is, s vegyük I észre, mink van és mire volna még szükségünk. Az egészségesen, vagyis eredménnyel megalapozható Idegenforgalom még hiányzó kellékeivel minapáiban foglalkoztunk, s megállapítottuk, hogy a minden ország részére jól jövedelmező takarékpénztári épülettel egyenértékű Idegenforgalom alapkövének lerakáséhoz elsősorban kifogástalan autóutak és ugyancsak tökéletes szállodák szükségesek. Miután azonban ez a két főkellék szőkébb otthonunkban, Szlovenszkón, sajnos, mindeddig még hiányzott, s fölépítésük jóidéig fog tartani, használjuk föl — amig elkészülnek — az időt, nézzünk széjjel messzebb is, s állapítsuk meg, mi az, amink van, amiknek kedvéért érdemes autóutakat és szállodákat építeni, 6 aminek kedvéért már ma is ide tudnók annak a bizonyos sokat emlegetett idegenforgalomnak legalább egy hányadát csábítani. A Tátráról ezúttal ne beszéljünk, a Tátra- aiját fölfedezni nincs szükség, nyitott kapukat döngetnénk, ha azzal akarnék az illetékes körök figyelmét fölkiabáilni, hogy a Tátrák fekvése szebb a tárold alpoknál, távlato- sabb Interlakken Jungfraujánál, téli sportjuk sportszerűbb — lehetne Pontresina, St. Moritz, Maloja, — az egész Engadine müpá- lyáinál, Tátraszéplak s a Füredek napsugaras levegője a davosd gyógyszertárnái is gazdagabb, — s csak mi vagyunk szegények, hogy mind e kincset anyagi erők hiányában nem tudjuk kellőképpen a világgal megismertetni, megfelelő uton-módon hozzáférhetővé tenni. Arról beszéljünk ezúttal, amink van és másutt nincs, vagy ha van, nem oly bőséggel, oly kívánatos minőségben, mint minálunk, tehát érdemes vele kérkednünk, ütni a nagydobot, megteremteni részére a megfelelő keretet, — megint csak a régi nótát fújom: meghúzni a hozzávezető utakat, és amerikaiangol szerelmeseik részére fölépíteni a megfelelő hajlékot. Mert két nagy szerelme van a dollárt- izzadó amerikai és fonttal bőven ellátott angol globetrotternek: a halászat és vadászat. Tdegcsillapitó, elröppenő egészséget vissza- varázsló, agyat pihentető szórakozás mind a kettő. Ezért bolondja a munkája után meggazdagodott amerikai és munkája és élvezetei után kifáradt angol. S merem állítani, hogy Szlovenszkónak van Európában a legérdekesebb halász- és vadászterülete. Skócia patakjainak pisztrángja se kutya, ellenben — horgásztam itt is, ott is — a Fekete Vág s a Poprádban való pisztrángászat- rál nincs sportszerűbb halászat sehol. Talán a régi Erdélv hegyi patakjaiban tudna hasonló szórakozásra találni az a nem- | csak sport, de sportszerűség ulán is kutató* (Saját tudósítónktól.) Az Ady Endre fellé- péséved megkezdődött uj magyar irodalom és szellemiség értékelésében elsők között szerepéit Schöpflin Aladár. Nagytudásu kritikus és esztétikus, aki fogékonyam myult hozzá az uj ■idők problémáihoz. A „Nyugat“ című lap megalakulásának kezdetétől, amelynek most is egyik szerkesztője, előkelő kritikusi szerepet töltött be és kri tikai és esztétikai munkái nagyban elősegítették az uj magyar irodalom kialakulását. Munkásságának méltó megjutai- mazása volt az az eredmény, hogy a Baum- garten-dijjail a tíz író között őt is kitüntették. Igazi tamártipais, edzett, inkább sovány arc, haja és bajusza már erősen őszes, a hangja kemény, de szív van a hangjában. A kérdéseikre határozott feleleteket ad, nem tétovázik, biztos az ítéleteiben. Amint beszél, szánté látóm, mennyire fegyelmezetten gondolkozik. Schöpflin Aladár a Baumgarten-alapftvány jelentőségéről A Baumgarten-ailapitványról beszéltünk. Kérdezem, hogy Baumgarten intenciói szerint osztották-e ki a dijakat? — A Baumgarten-dij tiz írónak kitüntetés jellegű megsegélyezóse — kezdte Schöpflin Aladár a beszélgetést. — Akárhogy is válogatták volna ki a tiz írót, bizonyos, hogy mindig lehetett volna a döntés ellen kifogásokat emelni. Az a tény azonban, hogy a tiz író kiválasztása mi,att most úgy a jobboldali, mint a baloldali lapokban támadták a döntést, éppen ez a mindkét szélső oldalról ért támadás igazolja, hogy az alapítvány kurátorai helyesen jártak el. Néhai Baumgarten két kurátort nevezett meg az alapítvány végrehajtásának biztosítására. Babits Mihály az egyik és Baisch Lóránt dr. ügyvéd, aki gyerekkora óta szoros barátságban élt Baumgartennel, a másik kurátor. Basoh Lóránt dr. csinálta meg az elhunyt végrendeletét, ő mindenkinél jobban tudja, mik voltak az intenciói a végrendelkező Baumgartennek az alapítvánnyal. — Szerkesztő urnák a Baumgarten-dijjal kapcsolatban milyen tervei vannak? — Nem ugyan a Baumgarten-diijjal kapcsolatban, de mindenesetre ez is hozzájárult ahhoz, hogy a nyár folyamán egy régebbi szándékomat megvalósítsam és hosszabb párisi tanulmányú tra induljak.-~ Természetesen a Baumgarten alapítvány a magyar irodalom életét>en nagy jelentőséggel bír? — Kétségtelenül jelentés, mert lehetővé teszi néhány tehetséges fiatal Írónak, mint például Terstyánszky J. Jenőnek, Tamási Áronnak, Erdélyi Józsefnek, hogy a legsúlyosabb anyagi gondoktól mentesen dolgozhassanak. Akik pedig irodalmilag beérkeztek már, azoknak lehetővé teszi, hogy az eddig mellékjövedelemre helyezett energiát is kizárólagosan az irodalmi munkásságra fordítsák és ezáltal koncentráltabban dolgozhassanak. A Baum- garten-dij személyenként évi négyezer pengőt tesz ki, amelyet a tiz iró tiz havi részletben kap meg. A dvi tulajdonképpen egy évire syől, azonban tiz évre meghosszabbítható, ha arra az alapítvány kurátorai érdemesnek tartják a megjutalmaz.[♦ ‘tót. — Szerkesztő ur szeri" t beszélhetünk-e a magyar irodalom válságáról? — Igen, de ez a válság inkább csak gazdasági válság, ami a könyvek fogyasztásában szenved, mégis a nagyszámban megje!ent könyvek mutatják, hogy a munka az irói műhelyekben szorgalmasan folyik, sőt az utóbbi időben észrevehető, hogy koncentráltabban és magasabb ambícióval dolgozik az írók nagyrésze. Az utóbbi időben egynéhány olyan regény jelent meg, amelyek magasan felülállanak a szórakoztató irodalom átlagszínvonalán, eszmét és a mai élet tisztázására való tények írásait is tudják adni az olvasónak, amiből azt a véleményt lehet meríteni, hogy az irodalomnak intellektuális színvonala emelkedőben van. Kedvező jel az is, hogy a közönség éppen az ilyen könyveket részesíti a legnagyobb érdeklődésben és el lehet mondani, hogy az utóbbi néhány esztendő legnagyobb könyvsikerei mind olyanok voltak, amelyek eszmei tartalmukkal is bizonyos súlyt jelentenek, például Móricz Zsigmondinak regényei, Babitsnak a Halál fiai című nagy regénye a magyar kö— A magyar szellemiség abban az ideológiában halad-e jelenleg, amelyet Ady megjelölt? — Ma még nem lehet tisztán látni, Erre a kérdésre igen nehéz felelni. — Úgy értem a kérdést, hogy Ady hatása az magyar irőnemzedékre erősen érezhető-e még? — Ady hatása a közvéleményre és az ifjúságra csak a halála után, a forradalmi idők után bontakozott ki teljességében Rengeteg Ady-könyvet olvasnak, mindenütt Adyt szavalják, ma már azt lehet mondani, hogy Ady költészete általános közkincsévé vált a magyarságnak és azok a csokélyszámu, többnyire az öreg generációhoz tartozó konzervatív emberek is, akik még mindig berzenkednek Ady ellen, polémiájukkal teljesen a politikai térre szorultak. Ez annak a jele, hogy Ady legalább is épp annyira kifejezte a magyar lélek ma aktuális tendenciáit, mint a maga koráét és uj, erőteljes lendületet adott a magyar gondolatnak. segítette az embereket az önmagukra eszmélésben. Ma azt lehet mondani, Adyban fejeződött ki a magyarság elégedetlensége sorsával szemben, önkritikája s egy jobb jövőre való vágyódása. Azon a zsilipen, amelyet 5 megnyitott, áradtak be az uj irodalom többi eszméi. Nemcsak uj stílusok, hanem uj mondanivalók is. A hábcxru után jött irodalmi fiatalság, amig egyfelől, mint minden fiatalság, bizonyos védekező gesztussal próbálkozik Ady hatása ellen, mert saját törvényét akarja for- mulázva hozni, mégis csak mind Ady gyermeke. Tőle tanulta az önmagába mélyedést, az önmegfigyelésnek az ösztönét, saját benső életének fenlártásnélküli őszinte kifejezését. A vers ennek a fiatalságnak a kezén szétbom- 1 ott, a régi kötött formák helyébe az úgynevezett szabad vers jött, amely' uj utón, új törvényekkel próbálja megközelíteni újszerű zenét kívánó mondanivalóit. Ez bizonyára több egyes fiatal embernek önkényénél vagy divatnál, inkább a dolgok lermészetéből' folyik, mert a klasszikus költészet tipikus érzéseket, zéposztályról, Zilahy Lajosnak A két fogoly című regénye. Kassák Lajosnak Angyalföld című regénye stb. _ Elegendő-e ma, hogy az irodalom csak szórakoztasson és neon kell-e az irodalomnak tendenciózusnak lenni valamilyen cél szolgálatában? — Az irodalom magasabb fokon mindig bizonyos tendenciát szolgál. így természetesen nem szabad az úgynevezett irányregén vekre vagy iránydrámákra gondolni, melyek az irodalmat valamilyen aktuális közéleti cél szolgálatába állítják, hanem arra, hogy az iró, aki mélyebb szemlélettel és élénkebb érzékenységgel éti át a maga korát, mintegy gyújtó, pontjává válik a kor eszmédnek, aspirációinak. ezeket minél tökéletesebb formában igyekszik kifejezni, tehát öntudatossá teszi az emberekben a saját életüket, vagyis másszóval megformulázva: számukra a világnézetet kinyilatkoztatja. Az iró nem cigánymuzsikus, aki azt muzsikálja, amit a közönség rendel, hanem mindig érez a maga szerepében valamit, ami küldetésszerü, valami prófétait. a mindenki érzéseit igyekezett kifejezni és erre fejlesztette ki a hagyományos kötött formákat, a mai költő ellenben egy egyénnek, saját magának az egyéni és tipikussá semmi- i képpen nem tehető érzés és gondolatvilágát próbálja kifejezni, amely már nem fér bele a régi formákba, ezeket széttörni kénytelen és törmelékükből uj, a maga céljaihoz jobban eljutó formákat alakítani. A szlovenszkói magyar irodalom már túljutott azon a koron, amikor az is érdem volt, ha valaki magyarul irt — Szerkesztő unnak mi a véleménye a szlovenszkói magyar irodalmi törekvésekről? — Újabb időben észrevehető, hogy közvetlenebb vérkeringés indult meg Budapest és az utódállamok irodalma között. Ma Budapesten egyre jobban és egyre többen figyeljük azokat a törekvéseket, amelyek az utódállamok ifjú magyar irodalmát lelkesítik, mert ma már várunk is tőlük valamit, nemcsak az erdélyiektől, de a szlovenszkóiaktól is. Ennek a kölcsönhatásnak bizonyára meglesz az eredménye a szlovenszkói irodalomra nézve, ha egyszer megtalálja a kontaktust a magyarországi magyarsággal, szélesebb rezonancia felületet fog kapni, nagyobb perspektívát és bizonyára több életlehetőséget is. Ahhoz, hogy teljes érvényre jusson a tehetséges szlovcn- szkói irók munkája, nézetem szerint nagyon fontos volna az értékeknek szigorú mértékek szerint való megállapítása, mert ma már túljutottak azon a koron, amikor az is érdem volt, ha valaki magyarul irt és ma már nem lehet teret engedni többé az általános színvonalat lerontó és a közönséget zavartat ejtő dilettantizmusnak. Egynéhány igazi tehetség, akiket aztán mindenáron fel kell karolni és egyre-másra Szlovenszkó irodalma is elérheti és remélem, hamar el is fogja érni minálunk azt a nívót, amelyet, az erdélyi irodalom ma már kiküzdött magának. Körnjei Elek. Adyban fejeződött ki a magyarság elégedetlensége sorsával szemben, önkritikája és egy jobb jövőre való vágyódása r