Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-22 / 69. (1992.) szám
1929 március 22, péntek. nKrape egyre halványodott g aj utóbbi éveket csöndes vi ss zavonul tságba.n töltötte. Tumultus a Rue de Grenelleben Lhiainde atya, a marsai gyón tatója, ujstág- irók előtt kijelentette, hogy a nagy halott az úgynevezett kisebb egyenruJháíbaai fekszik ravatalán és mellét csupán a közkatonáikat is megillető csapatkereszt disziti. Kézéiben keresztet tart, amely Krisztus keresztjének egy kis részét tartalmazza. Feje fölött szintén kereszt függ. A ravatalt a szövetséges hatalmak zászlói diszitik. A gyóntató atya tiz nappal ezelőtt adta fel először az utolsó kenetet. Az elhunyt öocse, páter Födi, aki a imontpetlliieri jezsuita kolostorban működik, az elmúlt napokban szintén beteg volt, úgy hogy nem jöhetett Fámba nagybeteg bátyjának látogatására. A jezsuita páter nem látta többé élve testvérét. Páris lakossága a lapok különkiadásaiból értesült Foch haláláról. A marsall lakása előtt, a Rue de Grenelleben, a hatóságok külön rendörszolgálatot szerveztek, mert az óriási embertömeg nemcsak az uccát, hanem az egész környéket ellepte és megakadályozta a forgalmat. A Diadalív alatt és Napóleon oldalán Foch marsall temetése valószínűleg jövő vasárnap lesz, mert a francia kormány be akarja várni a külföldi delegációkat. A holttestet szombaton este az Etoile-téren a nagy Diadalív alatt, az Ismeretlen Katona sírja mellett ravatalozzák föl. Ehhez a fölravata- lozáshoz azonban a kormány külön engedélye szükséges. Jólinformált körök szerint Foch marsall temetése egyike lesz a francia főváros legnagyobbszerü és legpompásabb temetéseinek, amelynek hangulata ugyan nem lesz oly nyomott, mint Páris megmentjének, a tragikusan elhunyt és esuful mellőzött Gallieni tábornoknak temetésén volt 1917-ben, a franciák legnagyobb harctéri veszteségeinek idején, de a lakosság épp oly nagy számban és épp oly őszinte nagy gyásszal fog résztrenni rajta, mint annakidején Gallieni temetésén vett részt. A gyászmenet vasárnap reggel az Etoiletöl a Notre Dame templomba indul, ahol elvégzik az egyházi szertartásokat, majd az Invalidus dómba megy, ahol Foch marsall holttestét Napóleon oldálán helyezik örök nyugalomra. A német hadvezérek hallgatnak Párig, március 21. A Journal berlini tudósi-* lója Foch marsall halála alkalmával több kérdést intézett Hindenburghoz, Ludendorffhoz és Kluck tábornokhoz, de egy német hadvezér sem nyilatkozott az elhunyt marcaliról. Mindenütt udvariasan, de energikusan elutasították. Egyedül a volt trónörökös mutatkozott hajlandónak a nyilatkozat megtételére, de később ő is meggondolta a dolgot és nem válaszolt a Journal tudósítójának kérdéseire. Lapvélemények Párig, március 21. A francia lapok természetesen oldalszámra írnak Foch marsallról. Többnyire a leghíresebb tábornokok Írják a cikkeket s fentartás nélkül méltatják az elhunyt hadvezér érdemeit, örvendetes jelenség, hogy a nemzeti hős halálát a legtöbb lap nem használja föl oldalvágásokra Németország ellen. Egyedül a szélsőségesen nacionalista Coty-sajtó és az Echo de Paris adnak politikai élt cikkeiknek, amennyibeu a világháború nagy győztesét szembeállítják a háboru- utáni kis békeközve ütőkkel és a még kisebb veszekedő belpolitikusokkaL London, március 21. A ma reggeli londoni lapok nagy cikkekben méltatják az elhunyt Foch marsall érdemeit. Az angol hadsereget a temetésen egy katonai deputáciő fogja képviselni Plumer tábornagy vezetése alatt. Tavaly, amikor Haig, az angol hadsereg főparancsnoka meghalt, Foch marsall vezette a Londonba küldött francia delegációt. A háborús és a háború utáni Foch Berlin, március 21. A legtöbb berlini lap kimerítően foglalkozik Foch marsall halálával és a generalisszimusz háborús és háboruutáui szerepével. * A lapok véleménye szerint Foch marsall háborús szereplését nem érheti gáncs, mert kötelességét teljesítette s objektiven meg kell állapítani, hogy hazája szempontjából nagyszerű munkát végzett, de háboruutáni szerepe már nem ennyire rokonszenves. A békepolitikusokkal szemben Foch marsall mindig Németország guzsbantartása mellett foglalt állást és ő volt a szerencsétlenemlékü Ruhr- megszállás egyik főpropagátora. Az utolsó percek Páris, március 21. Foch marsall utolsó pillanatairól kezelőorvosa a következőket mondotta: — A marsall délután öt órakor szinte szokatlan frissességet mutatott. Fölkelt fekvőhelyéről és az ablak közelében helyet foglalt egy öblös karosszékben. Kinézett az uecára és tréfásan jellemezte az egyes ismerős személyeket, akik házába iparkodtak, hogy érdeklődjenek állapota felöl, öt óra 40 perckor a marsall, megkérdezte, vájjon rendbehozták-e ágyát. Az orvos igenlő válaszára igy felelt: „Alons—y!“ Ezek voltak utolsó szavai, öt perc múlva az orvoe észrevette, hogy a marsall belsőleg összerogy, mire hamar injekciót adott, majd rövidre rá másikat, de az injekciók nem használtak többé. A marsall szive 17 óra 4£ perckor megszűnt működni. Amint a város lakossága megtudta, hogy a marsall meghalt, megkezdődött a barátok és a hivatalos személyiségek zarándoklata a halottasházhoz. Páris valamennyi nevesebb embere beírta nevét a látogatók listájára. Megjelentek Lyauteyx és Petain marsallok, Dubail, a becsületlégió rendjének kancellárja, a francia akadémia tagjai, Doumer, a szenátus elni^e, Lásson tábornok, a köztársasági elnök l^viseletében, stb. Doumergue köztársasági elnök ma délelőtt Bethlen István gróf miniszterelnök és Apponyi Albert gróf a kisebbségek jogvédelméről Budapest, március 21. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A feépviselőház külügyi bizottsága tegnap délután Pékár Gyula elnökletével ülést tartott, amelyen megjelent Bethlen István gróf miniszterelnök, Walkó külügyminiszter, Apponyi Albert gróf és mások. Walkó külügyminiszter ismertette a kisebbségi jogvédelem jelenlegi állását és azokat a javaslatokat, amelyek az eljárási rend megfelelő javítását célozzák. A népszövetség legutóbbi tanácsülésének különösen azért van jelentősége, mert abban, hogy n tanács a kisebbségi kérdés alapos vizsgálatára határozta el magát, annak bevallását kell látni, hogy az eddigi eljárási rendet a tanács sem tartja kielégítőnek. A kisebbségi szerződéseket eddig gyakran akarták úgy beállítani, mintha azoknak nem volna más célja, mint az, hogy a kisebbségeknek csak átmenetileg arra az időre nyújtsanak jogvédelmet, ameddig az egyes országokban lassan-dassan a teljes nemzeti egység lehetővé válilk. Ez az úgynevezett asszimilációs teória, melyet Mello Franco, a népszövetségi tanács előadója 1925-ben fejtett ki, a legélesebben sérti a kisebbségek érdekeit. Chamberlain angol külügyminiszter határozottan szem- befordult ezzel a fölfogással, úgyhogy ezt a teóriát véglegesen eltemetettnek tekinthetjük. A külügyminiszter expozéja után Pogány Frigyes előadó ismertette a népszövetségi okmány egyes cikkeinek módosításáról, Magyarországnak az állandó nemzetközi bíróság igénybevételét kimondó határozat hozataláról, továbbá a Keilogg-paktum becikkelyezéséről szóló javaslatokat. Az előadói ismertetést vita (követte, amelyet Apponyi Albert gróf nyitott meg. Apponyi felszólalásában hangoztatta, hogy Magyarországnak a fönnálló szerződések keretében kell törekedni a kisebbségek hatályos jogvédelmének biztosítására és oly eljárási szabályok megteremtésében kell közreműködni, amelyek a kisebbségi panaszok igazságos elbírálását teszik lehetővé. A Kellogg-paíktumot örömmel üdvözli. A magyar kormánynak azt a lépését, hogy a hágai állandó nemzetközi bíróság kötelező igénybevételére vonatkozó okmányt aláírta, rendkívül fontosnak és helyesnek tartja. Nekünk eminens érdekünk, hogy minden vitás ügy a bíróság elé kerüljön és arról meg lehetünk győződve, hogy a döntésre váró kérdések a jog és a törvény szerint kerülnek elbírálásra. Lukács György dr. csatlakozott Apponyi fejtegetéseihez. Lakatos Gyula dr. fölhívta a figyelmet arra, hogy szorgalmazni kellene, ne kössék a kisebbségek kérdésével foglalkozó népszövetségi bizottság döntéseit az egyhangúság követelményéhez, mert ebben az esetben egy hatalom ellenkező állásfoglalása meggátolná az ügynek továbbvitelét. Wolff Károly dr. utalt arra, hogy az ország egyeteme pártkülönbség nélkül nyilatkozik a revízió szükségessége mellett. A nagyhatalmaknak a lefegyverzés kérdésével is komolyan kell fogla'lkozniok. Peyer Károly szociáldemokrata képviselő kijelentette, hogy a kormány javaslatait elfogadja, mert nem lát bennük oly politikai kérdéseket, amelyek befolyásolnák pártja ellenzéki állásfoglalását. Nekünk, akik a békére törekszünk, el kell fogadnunk a Kellogg-paktumot, de lehetetlen észre nem venni, hogy ma a háboruelőtti időiknél nagyobbarányu fegyverkezés folyik. Többet költenek fegyverkezésre, tehát a háború előkészítésére, mint a háború előtt Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt föl ezután. Felszólalásában kitért arra, hogy a kisebbségi kérdés eddigi kezeléséből azt látja, hogy a jogvédelem tökéletesítése terén még mindig óriási nehézségekkel kell számolni. Kövessünk el mindent, hogy az eljárási rend javításában közreműködjünk és a magyarság helyzetét segítsük megkönnyíteni. A kisebbségi jogvédelem terén is csak akkor lehet az egyenlőség elvét jogosan követelni, ha ezt az egyenlőséget a népszövetség tagjai közt minden vonatkozásban megvalósítják. A miniszterelnök bejelentette, hogy a Keilogg- paktum aláirátsakor a kormány étim imáim akarta azt a fölfogást is, hogy a békés revízió fölvetése casus bellit jelentbe1. Nyilatkozatunkban arra akartunk rámutatni, hogy a revíziót igenis szükségesnek tartjuk és velünk szemben a revízió fölvetése esetén nem tehet majd arra hivatkozni, hogy ez ellentétben áll a K e llogg-pak tummal. jött a halottasházba. Foch marsall özvegye és két leánya a ravatal mellett tartózkodtak. A tegnapi minisztertanács ntán Poincaré miniszterelnök, Briand külügyminiszter, Paln- levé hadügyminiszter és a miniszterek nagyrésze is megjelent a ravatalnál. Painlevé hadügyminiszter ma délelőtt a hadügyminisztériumban fogadta az újságírókat, akik előtt kijelentette, hogy Foch marsall halála nemcsak a francia hadsereget, hanem az egész francia népet mély gyászba borítja. A marsall legnagyobb lelki kvalitása a hajthatatlan energia és akaraterő volt, amely egyetlen akciótól sem hátrált meg. Ez az akaraterő csodálatos mágnesként átterjedt azokra, akik a marsall közelébe jutottak és átterjedt az egész hadseregre is, úgyhogy egyike lett a győzelem legjelentősebb előfeltételeinek. A hétxáras ajtó (Tiké 3>omr wvitfk ifke feven Xocfis Jria: £d&ar WaStace (50) — Nem szabad sajnálnia engem, Mr. Marán! Minden bajt a saját magam ostobasága zúdított a nyakamba. Oh, ha tudná ön, hogy mennyi szemrehányást tettem magamnak ön miatt ? — Émniattam? — Igen, Mr. Martin. Nagyon jól tudom- hogy jó ideje önt az én sorsom felett érzett aggodalom gyöitri. És ha ezt idáig magam meg nem éreztem volna, amint lehetetten folt meg nem éreznem, Mr. Sneed most meg modta nekem! — Ezt nem lett volna szabad tennie. — De igen, Mr. Martin, hálás vagyok neki érte. Semmit sem fogok a jövőben kezdeni az ön hozzájárulása, vagy legalább is előzetes tudomása nélkül. Jól tudom, hogy az ön oltalma alatt teljes biztonságban vagyok. Diók a leányka keze után Dyult és némán hevesen megszorította. — Csak múlna már el az előttünk álló éjszaka! — sóhajtott Sybil. — Komolyan aggódom Mr. Havelock miatt. Levertsége egyre növeszik, amint a zeste közeledik. Attól fél, hogy ő lesz a legközelebbi áldozata. — iKnek az áldozata? — Stalettinek! A leány megborzongott ennek a névnek kiejtésére. Diók nagyon elcsodálkozott. — Hát fél Stalettiitől? — Igen, fél Stalettitől és mégiukább fél valami mástól. Azt hiszi, hogy Selford lord Sta- letító hipnotikus befolyása alatt áll és csak azt leszi; amire a doktor ráviszi.- És ezt elmondta önnek? Hát persze, — nevetett a leány ártatlan büszkeséggel — teljes bizalommal van irántam. Érzi, hogy én megértem őt. Egy férfi bizonyára megvetné, vagy legalább lenézné őt, ha ilyen gyávának mutatkoznék előtte. — Havelook barátunk egoy hőmmé á fem- mes, — nevetett Diók. A gondolataiba merült Sybdl nem hallotta ezt a közbevetést. — Igazán nem értem Selford lordot, — mondta hosszabb elgondolkodás után. — Évek hosszú során keresztül semmit sem törődött velem. Hát hogyan támadt fel benne ez a sorsom iránti hirtelen érdeklődés? — Ezt aztán megmagyarázhatom, ön a lordnak egyetlen törvényes örököse, — mondotta Diók komolyra vált hangon. Sybil ijedten állott meg. — Mát akar ezzel mondani, Mr. Martin? Hiszen a lord még olyan fiatal, igazán nem kell gondolnia arra, hogy örökösök után nézzen. Hiszen lehet még gyermeke. Lehet az is, hogy már házas, csak mi nem tudunk róla. Have- lock már célzott is erre egyszer előttem, amikor aggodalmát fejezte ki, hogy a lord talán hosszú külföldi utazása alatt valamilyen rangján aluli házasságkötésbe ment bele. — Nos — mondta Diók, aki most már meg akarta győzni a leányt a helyzet rendkívüli komolyságáról, — tegyük fel, hogy az ön véleménye helyes, hogy Havelooknak is igaza van, vagyis Selford lord idegen befolyás alatt áll. Tegyük fel, hogy Síaletti szuggesztiójára belement valami rangján aluli házasságba és most feleségéivel Ahasvéruskémt bolyong körül az egész világon, hogy senki se tudjon a különös házaspár nyomába érni. Mindezt elfogadom, de látom azt is, hogy Selford lord vagyona körüli igen so k ember van érdekelve. Értse meg jól, Selford lordot jól ismerik, az akaratuk hatalma alá gyúrták, lehet, hogy a lord teljesen kezes bárány az ő szempontjuktól, akit minden további nélkül bármikor ki lehet pumpolni. Azt azonban még nem tudják, hogy mi lesz, ha esetleg ön lesz az örökös. Talán önt nem sikerül úgy a befolyásuk alá vonni. Belátja-e most már, hogy Selford lord, vagy az az egyén, aki őt dróton rángatja, meglehetősen alapos jogcímen érdeklődik az ön személye iránt? Sytbiil egészein belesápadt a felifedezésbe. — Oh Istenem, — tört ki belőle — hiszen ez borzasztó, ez egyenesen elnémító! — Az a veszély, amelyet ismerünk, — folytatta Dick rendíthetetlen nyugalommal, már nem elnémító, önnek élég jó barátja van ahhoz, hogy minden további veszedelemmel szemben biztosítottnak érezze magát. A leány megindult pillantást vetett Dirikre. — Clody, — folytatta Dick hosszabb fontolgatás után, — ez a szerencsétlen bűntárs tett már kísérletet abban az irányban, hogy önt hatalmába kerítse és Íme, mi az eredmény? Életét kellett elvesztenie e miatt. Amit Gody azon a borzalmas estén, ott a kis man- zárdiszobában maga előtt kiterített az íróasztalon, bizonyára egy ajándékozási okirat, vagy pedig végrendelet volt. Ezzel akart társaival szemben biztos ütőkártyát kapni a kezébe. Egészen bizonyos, hogy már régóta érezte, a játék nem babra megy és életét komoly veszedelem fenyegeti. Azt hitte, hogyha ez az okmány a kezében lesz, akkor élete már biztonságban van. Azonban megelőzték. Azok is tudnak gondolkodni, erejük, meg ravaszságuk pedig nagyobb, mint a szerencsétlen Godyé volt, aki velük szemben a bűnözés romantikusaképpen állott. Borzalmas módon büntették meg őt. Sybil, aki időközben már értesült Sneed inspektor elbeszéléséből a Oody házaspár borzalmas végéiről, megrendültén hallgatott. Ezután olyan pillantással nézett Dickre, amely mély belső sejtésekből fakadt. — De hát hol vau Selford lord? — kérdezte halkan. — Ebben a pillanatban még nem tudom, — mondta a detektív kertelés nélkül. — Én csak remélhetek és félhetek. Sybil ijedten állott meg és Dick karjába kapaszkodott. Szemei tágra nyíltak. — Azt gondolja ... azt gondol ja . . . hogy a lord . . . halott? Dick kissé félreforditotta fejét, hogy elkerülje a leány kutató pillantását. — Jobb volna rá nézve, ha halott volna, — mormogta fogai között. Éhben a pillanatban Havelock alakja jelent meg a portál alatt. Sybil most szelíden húzta ki karját a detektív karjából. Az ügyvéd elé mentek. Havelock arca egészen halvány volt. Pillantása mély aggodalmat tükrözött vissza, homlokán barázda erdő húzódott. — Semmi újság Stalettiről? — kérdezte szinte remegő hangon. — Semmi — válaszolta Didi. — Azonban ön egészen nyugodt lehet. Nem kerül ki a kezeink közül. A háló már összeszámít körülötte. Az ebédeJ a kulcsár a könyvtárban szervírozta. Nagyon nyomott hangulatban telt el az ebéd ideje. Mindenki gondolataiba merült. Havelock és Sneed a dohányzó sarokban foglalt helyet, Dick és Sybil újból a kertbe ment. Kis idő nnilva Dick egyedül tért vissza, kihívta Mrs. Landsdownt és néhány pillanatig ólénk beszélgetésbe bocsátkozott vele. A beszélgetés után a két hölgy elbúcsúzott az uraiktól, hogy hálószobájukba menjenek. Dick Martin most már a könyvtárban maradt. Havelock és Sneed bűnügyi kérdésekről tárgyaltak és hevesen vitatkoztak. Dick az ablakhoz lépett s felnézett az égboltozatra. Rózsás alkonyat borult szét a fák koronái közölt. Egy óra múlva beáll az est. — Ki kisér el a sírokhoz? -- fordult vissza ezzel a váratlan kérdéssel. Havelock idegesen nézett az órára. — Most már kissé későn van az ilyen sétára és a hölgyeket sem hagyhatjuk magukban.
