Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-20 / 67. (1990.) szám

1939 március 20, «tcrA%. A walesi herceg lámpalázas ... „Pendíizés*4 a világháborúban különböző frontok között — „Még a leányok sem állnának velem szóba* — London, március hó. 1916 márciusában a walesi herceget kapitánnyá nevezték ki és Egyiptomba küldték. Röviddel ezelőtt szabadságot kapott. Hazalátogatott, de csak egész rövid időre. Az első beszéd Ez a látogatás emlitésreméltó, mert a walesi herceg otthon való tartózkodása során két olyan dolgot tett, ami azelőtt sohasem fordult vele elő. Mindenekelőtt: most tartotta első nyilvános be­szédét. A St. James palota nagytermében mon­dotta a beszédet. Egy hazafias alapítvány támoga tására hivta fel a közönséget. — Még sohasem mondtam beszédet a nyilvános­ság előtt — mondta a herceg — és ezért kérem önöket, bocsássanak meg, ba nem fejezném ki ma­gamat elég tisztán és tökéletesen. Igyekezni fogok a tőlem telhető legjobban elmagyarázná önöknek, hogy miért kérem önöktől ennek az alapnak a tá­mogatását. A herceg akadozva, kínlódva mondta el ezt a beszédet. Rettenetesen ideges volt beszéd közben. Amikor lejött ax emelvényről, meglátott egy öreg gárdista őrmestert, tóit jól ismert még Francia- országból. — Hello, — kiáltotta neki oda a herceg — hal­lotta a beszédemet? Azt xnsaera, borzalmas, lehe­tetlen beszéd voK. Még nem szoktam meg eléggé ezt a munkát. — Hát bizony, fenség. — válaszolta mosolyogva *s őrmester — láttam, hogy végezte el egyéb irrankáit a francia fronton. Azok otán nem is cso­dálkozom, hogy idege* volt amikor egy emelvény­ről kellett a polgári közönséghez beszédet intéz­nie és még hozzá a közönség főképpen hölgyekből áRott Évek teltek el ezután amíg a herceg végre le tudta küzdeni idegességét és lámpalázát, és nyugodtan tadott beszélni a nyilvános helyeken. Tánc az éjszakai klubban Á herceg másik ténykedése, ami eddig nem fordult vele elő, az volt, hogy táncolt egy éjjeli klubban. Több szabadságos tiszttel együtt jelent meg a klubban. Megjelenése nagv szenzációt oko­zott. Röviddel az eset után rendelet jelent meg, amely eltiltotta a katonatiszteket az éjjeli klubok látogatásától. A herceg nem is volt ezután éjsza­kai helyiségben, egészen a háború végéig. Mikor Egyiptomba ért, közölték vele nj munka­körét. A suezi csatorna mentén épült erődít­ményeket kellett megvizsgálnia egy mérnökkari tisztel együtt. A herceg rögtön látta, hogy mun­kája teljesen jelentéktelen. Amennyire meg tudta ítélni, az erődítményeknek nem volt semmi bajuk. És ha lett is volna bajuk, az ő tanácsai nem segít­hettek volna. Ezt a munkát nyugodtan elvégez­hette volna a mérnökkari tiszt minden segítség nélkül. Ezért a herceg Kairóba ment és kérte, hogy küldjék vissza a francia frontra. Izgalmas táviratváltás folyt Kairó, a francia- országi főhadiszállás és a londoni hadügyminisz­térium között. A táviratváltás eredményeként a walesi herceget kiküldték az olasz frontra és egy olasz tábornok vezérkarába osztották be. Az olaszoknál A tábornok kedélyes ember volt és hamar meg­szerette a herceget. Elég jól beszélt angolul és a herceg állandóan az ő vendége volt. Napközben a herceg mindig elkísérte a tábornokot a frontvizs­gálatra. De nem voltak komoly harcok ezeken a frontszakaszokon, úgyhogy a herceg ezt a munkát is unalmasnak és egyhangúnak találta. Az esték már kedélyesebbek voltak. A tábornok a maga hadiszállásán hangversenyeket és tánc- estélyeket rendezett. Sok csinos, napbarnított arcú lány jött el és fantasztikusan mély poharakból «*Iasz borokat ittak. De a herceg nem tartozott azok közé az embe­rek közé, akik zavartalanul tudják élvezni az élet örömeit, amíg a közelben nagy dolgok történnek. Rövidesen ismét azt kérte, how küldjék vissza Franciaországba. Erre aztán visszahívták Lon­donba. Nem sokkal hazatérése után megtudta anyjától, hogy milyen tervük van vele a szüleinek. Egy angliai kiképzőtelep parancsnokságát akarták rábízni. — A hazai fronton teljesítsek szolgálatot? — kiáltotta a herceg. — Hát mit mondanak majd ró­lam az emberek? Még a lányok sem állnának ve­lem szóba. Úgy látszik, a királyné is belátta, hogy ez egé­szen abszurd gondolat és nem is ragaszkodott hozzá. Nemsokára a herceg ismét kiment Francia- országba és a gárdahadosztály vezérkarában dol­gozott. Ettől kezdve egészen a háború végéig Franciaországban maradt és csak időnként tért haza Londonba rövid szabadságra. Katonai működése mellett rendkívül sok dol­got adtak neki hivatalos jellegű személyi ügyei. Ezenkívül rengeteg meghívást kapott Angliában különböző nyilvános gyűlésekre és ünnepélyekre. »Kár, hogy ez a fiú nem léphet fel *• I# Annak ellenére, hogy a nyilvános beszédeket mindig idegesen, félszegen és gyakran egészen modorosán mondotta el, beszédei mégis komoly hatást tettek a hallgatókra. Mert a hercegnek hn­akadoxva mondta el. De mégis csodálata* hatása volt. A nők letépték magukról ékszereiket ás a szónoki emelvényre dobták. Csekkek és bankje­gyek röpködtek a herceg lába elé. — A kutyafáját, — mondta egy orfeumi im­presszárió, aki a jeL ^tet végignézte — sokat veszitek azzal, hogy ez a fin nem léphet fel a variétészinpadon. Katonai fellebbvalói általában azt a véleményt formálták ki róla, hogy rendkívül szorgalmas vezérkari tiszt, aki mindig hajlandó többet Losonc, március közepe. (Saját tudósítónktól.) A kerületi munkás- biztositő pénztár vezetőségei évenként sta­tisztikát készítenek a kerületükben előfordult különféle betegségekről. A legutolsó nyilvá­nosságra került statisztika szomorú adatai szerint a fertőző nemi betegségek, de különö­sen a legpusztítóbb kór: a tüdőrész, as egén köztársaság területén a losonci kerületben szedi a legnagyobb százalékban áldozatait. Pontos statisztikai adatok szerint a losonci munkásbiztositó kerületben ápolt hatszáz munkásbeteg közül az orvosok ötszázat tüdő­betegnek találtak. A tüdővész elterjedéséről készített hivatalos statisztikai tabellákon a kór mérvének jelzésére hol ritkább, hol sű­rűbb satirozást használnak. Ezeken a grafikai ábrázolatokon egyedül Losonc van teljesen feketével megjelölve, mint ahol a tüdővész esetei a legnagyobb percentben fordulnak elő. Nem a munka, hanem a munka­nélküliség 51 önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy vájjon mi idézhette elő ezt az egészségügyi katasztrófát a losonci járásban. Talán a ked­vezőtlen klimatikus viszonyok? Ez a feltevés azonban megdől, ha fellapozzuk a város és a járás egészségügyére vonatkozó korábbi sta­tisztikákat, amelyek teljesen normális viszo­nyokról számolnak be. Az igazság az, hogy amikor az a tizennyolc gyárkémény, amely most olyan hidegen, né­mán mered az égnek, még fekete füstfellegek- kel borította el a horizontot: jólét és boldogság kacagott ezen a vidéken s a gyilkos kór a legritkább látogatója volt a munkáscsaládoknak. Hatezer munkáslélek élt megelégedetten és egészségben. A gyárak a Csizi Jód Bróm Gyógyvíz a legerősebb jódos források i Csizfürdő, Szlvenszkó. munkáshigiénia minden modern intézményei­vel el voltak látva: egészséges munkáslaká­sok, ragyogó tiszta tanoncotthonok, munkás­kaszinók, fürdők, külön betegsegélyző társ­ládák stb. stb. Ma, a gyáripar leépítése foMán, a munkások a munkanélküliség ezernyi testi és lelki nyavalyái között sínylődnek. A szép, tiszta, egészséges munkáslakásokat át kellett engedniük szerencsésebb csillagzat alatt született idegeneknek, mig ők maguk a nyomortanyák sorvasztó odúiban tengődnek családjaikkal együtt. Nincs" kórház a betegek részére A betegek? Azok, akik még tagjai a kerü­leti munkásbiztositó pénztárnak, kapnak va­lamelyes ápolást, gyógykezelést. Már ameny- nyi kitelik a csőd szélén álló losonci munkás­biztositó pénztártól. De a legnagyobb része a munkásbetegeknek éppen a munkanélküliek közül kerül ki, akik már évek óta nem tartozhatnak a pénz­tár tagjai közé. És még mindehhez az is hozzájárult, houv a munkáspénztár orvosai által rendelt gyógy­szereknél is megrövidítette a beteg, csont- és bőrre leaszott munkásokat egy lelkiismeret­len patikus: Voda Gusztáv dr. A munkások jelentették fel az államügyészségnél, azonban mindezideig még csak eljárást sem indítottak ellene. A kórházban a legbotrányosabb állapotok uralkodnak. Mivel a kórház igazgatója sebész­orvos, nem vesznek fel jobbára csak sebészeti kezelési, igénylő betegeket, mert ezekkel is megtelik a kórház. Két egymásmellé helyezett végezni, mint amennyit kémek tőle. Vele egyen­rangú tiszttérsai nagyon szerették. De valószínű, hogy még népszerűbb volt ax altisztek és közlegények körében. Nemcsak azért beszéltek róla szeretettel, mert ő volt a walesi herceg. Sokszor találkozott olyan katonákkal, akik nem is tudták, hogy kicsoda. Ezek azután igy emlékeztek róla vissza: Tudod... ax a vezérkari tiszt, aki mindig ke­délyes és barátságos volt velünk. Mikor a háború véget ért, a gárdaezred őr­mesterei a hercegnek aiándékozták az ezred zene­karának dobjait és skót dudáit. A herceg nagvon örült ennek ax ajándéknak. Ha csupán jó katonatiszt lett volna és nem lett volna emellett kedélyes bajtárs, nem kapta volna ezt az ajándékot. A dobokat és a dudákat még ma is látni a York House halijában. W. I. Marsdon. Az Illetékes hatóságok, ax egészségügyi mi­nisztérium is tud a losonci kórházban ural­kodó tarthatatlan állanotokról. Az állami költségvetésben snlyos milliókat vettek fel a losonci kórház kibővítésére, a munkát azonban mégsem kezdik meg. Egyik sarokban élei, másik sarokban halál A tönkrement, lerongyolódott, éhező, beteg­ségben sínylődő munkáscsaládok szörnyű helyzetének képét leghívebben mutatják a város perifériáin lévő nvomortelepek. Ezek közül is a legmegdöbbentőbb a Zólyomi-üti tégla­gyár mellett elhúzódó munkástanya. A kátránypapirossal fedett, a beomlás ellen farudakkal feltámasztott, papiros ablaku szo­bákban gyakran 10—12 ember is szorong. Fér­fiak, nők, gyermekek. Egészségesek, betegek vegyesen. A szobákban többnyire csak ágyak vannak. Néhol leirhatatlanul szomorú helyze­tek keletkeznek. A szoba egyik sarkában lévő ágyban egy fiatal anya szorongatja keblére egynapos új­szülöttét, mialatt a szoba másik sarkában egy utolsó óráit élő beteg ember vívja gyöt- relmes haláltusáját. Egy másik szoba férfi lakóinak, vannak vagy 8—10-en, mindössze csak két pár cipőjük és két rend ruhájuk van. A legöregebb a szobaparancsnok, ő rendel­kezik, hogy ki vegye fel a cipőt, ruhát. Akire a sor kerül, az felöltözik s bemegy a városba munkát keresni, vagv kéregetni, a másik felöltözöttet pedig az erdőre küldik tű­zifáért. A gyermekek nagyrésze otthon tartózkodik s hiányos ruházatban a kályha mellett szo­rong. Iskolakötelesek, azonban ruha, cipő hiányában, nem látogathatják az iskolát. A jár­ványos gyermekbetegségek erős pusztítást vittek véghez a nyomortelepeken. Egy fiatal házaspár nyolc napon belül mind­két gyermekét elvesztette. A nyomortelepek lakói 60 százalékban szlo­vákok, a többi magyar. Cseh egyetlenegy sincs. Vallásukra nézve: a lesrtöbb katolikus, a legkevesebb a zsidó köztük. Mint jellemző tünetet kell felemlítenünk, hogy dacára az el­viselhetetlen nélkülözéseknek, vagyon elleni bűncselekmény alig fordul elő a nyomorta­nyák lakói között Fenyeget az éhínség réme Még a tél beállta előtt, amidőn már minden kereseti lehetőség megszűnt: a legtöbb mun­káscsaládnál beköszöntöttek a nélkülözések szörnyű napjai. A családos apák, anyák meg­őrjítő gondoktól űzve, kétségbeesetten könyö­rögtek a hatóságoknál, magánosoknál, hogy gyermekeik részére élelmet, tüzelő anyagot, ruhadarabokat szerezzenek be. A hatóságoknál azonban süket fülekre ta­láltak s a leromlott gazdasági viszonyok között nagyon megcsappant a jótékpnyszivii adakozók száma is. A szegény, mindenkitől elhagyatott munkás- családok sorsa már teljesen kilátástalanná vált. Az éhínség réme már csattogtatta félel­metes fogait feléjük s elpusztulással fenyeget­te őket: amidőn akadt mégis valaki, — egy fenkölt lelkű magyar nrinő, — akinek nemes szive meg­érezte a közelgő veszedelmet. Ez a magyar nagyasszony Szilassy Béláné, aki a régi magyar nagyasszonyok szépleikét, bá­tor szivét örökölve, csüggedés nélkül, lanka­datlan ügybuzgósággal vette kezébe a nyo­morgó családok megmentésének ügyét. Gyors elhatározással egy permanens bizott­ságot szervezett, a losonci nőegyesületek el- nöknőiből, a hitfelekezetek lelkészeiből és még több a jótékony munka iránt érzékkel bíró egyénekből. Ez a bizottság tüzetes tárgyalás alá vette a küszöbön álló veszedelem elhárításának lehe­tőségeit s megállapodott abban, hogy a loson­ci nőegyesületek nevében a nyomor hü képét feltáró kérvényeket nyújtanak be a népjóléti minisztériumhoz, az országos hivatalhoz s a vöröskereszt egyesület központjához rendkí­vüli, sürgős segélyek kiutalása iránt. A mentési akc!6 A kérvények meg is hozták a kívánt ered­ményt, mert az országos hivatal 20.000 K-t, a vöröskereszt központja 9000 K-t, a losonci já­rás 10.000 K-t, Losonc város pedig 5000 K-t utalt ki pár nap alatt. Ezenkívül általános gyűjtést is rendeztek. A legjelentősebb gyűjtés folyt a földbirto­kosok között, akik Szilassy Béla felhívására jelentékeny mennyiségű és többezer koronát képviselő természetbeni adományokkal siettek a men­tési akció támogatására. Az összegyűjtött ado­mányokból hetenként hatszáz nyomorgó munkáscsalád kapott öt-öt kiló lisztet és egynegyed kiló zsírt. A segélyezési akció február hő 1-én kezdődött és f. hó 16-án fejeződött be. A kiosztás feletti felügyeletet Medgyessy Sándor, a losonci YMCA titkára látta el nagy körültekintéssel és lelkiismeretességgel. Az élelmiszereken kí­vül a nőegyesületek és más jótékouycélu tár­sadalmi egyesületek az iskolásgyermekek kö­zött ruházati cikkeket osztottak ki. Szilassy Béláné mentési akciója tehát teljes sikerrel végződött. Az abnormálisán hideg időkben, a legnehezebb 6 héten keresztül biz­tosítani tudta az önhibájukon kívül kereset nélkül maradt munkáscsaládoknak a minden­napi kenyeret. És aki a maga ijesztő mivoltá­ban ismeri a losonci nyomortanyákon ural­kodó ínséges állapotokat, az tudja, hogy a Szilassy Béláné inségakciója nemcsak könnyeket törölt le, hanem pusztulásra Ítélt életeket mentett meg. Megható volt a segélyben részesített munkás­asszonyok hálája. E napokban küldöttségbe verődtek össze és elmentek a Szilassy-kastély- ba megköszönni nagyasszonyuknak jószívűsé­gét, aki nem hagyta el őket a legnagyobb ve­szedelem idején. A nagyszámú küldöttség ne­vében Korvin Erzsébet egyszerű, keresetlen szavakban fejezte ki hálájukat Ezzel a segélyezési akcióval az éhínség ve­szedelme egyidőre talán elhárittatott. Azon­ban a munkanélküli munkáscsaládok nyomo­rán nem társadalmi egyesületek segélve*ési ak­ciójával lehet segíteni, hanem munkaalkal­mak teremtésével. És e tekintetben a kincstárt, illetve a kor­mányt kell hibáztatnunk, mert esztendők óta halogatja az állami intézmények részére szük­séges épületek felépítését. A legtöbb állami intézmény ugyanis nem rendelkezik önálló és céljainak megfelelő épületekkel. Rendezetlen jogviszonyok alapján tart megszállva más hi­vatása épületeket Ha tehát a kormánynak szándékában volna a köztársaság legegcszscgtelenebb, legnyo- morgóbb városán segíteni, akkor sürgősen, soronkivül meg kellene kez­deni Losoncon az állami építkezéseket. És pedig a tűrhetetlen állapotban levő kórházat, &s augusztus hó elsejére biróilag kitelepített pénzügyi expozitura székházát, a má9 in­tézményektől kényszer utján igénybevett posta, távirda és reálgimnázium épületeit. Nagyon komoly, nagyon afrsrasztő a helyzet Losoncon és általában a nógrádi volt iparvidé­ken. A lakosság önerejéből már nem képes segíteni magán. A nyomor napról-napra na­gyobb területeket hódit. A munkásság után a kisipar és kiskereskedő osztályt is hatalmá­ba kerítette már s hova-tovább a megélhetési problémák a többi társadalmi osztályokat, is foglalkoztatni fogják. A nyomorgók, nélkülö­zők, a megélhetéssel küzdők fekete tömegei­ből immár elemi erővel tör fel a segélykiál­tás: S. O. S.! Mentsétek meg lelkeinket Í — Az Eötvös-inga a világ hatvanöt orszá­gában hirdeti a magyar kultúra dicsőségét. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: A Magyar Tudományos Akadémia tegnapi ülé­sén Pékár Dezső dr. akadémiai tag, az Eötvös Lóránd-intézet igazgatója, beszámolt az Eöt­vös Lóránd báró geofizikai intézet tiz éves tu­dományos működéséről. Hangsúlyozta, hogy az egész világon nincs még egy ország, ahol ilyen nagy területre kiterjedő gravitációs mé­rések volnának, épp ezért kötelességünk, mondotta Pékár, hogy ezekről a speciális ma­gyar kutatásokról az Union Geodesique Geo- physic International jövő évi kongresszusán beszámoljunk. A külföld részére is több mé­rést végzett a társaság. így az angol kormány legnagyobb olajvállalata a Burmák 0)1 Com- pagne felkérésére. Ezután bemutatta a kis Eötvös-ingát, amelyből mintegy hatvanöt da­rab van használatban, amely a földgolyó hat­vanöt államában hirdeti a magyar kultúra di­csőségét. — Influenza-iárvápv pusztít Kolozsváron. Kolozsvárról jelentik: A városban a spanyol- nátha-járvány rendkívül nagy méreteket öl­tött. A hivatalokban a hivatalnokok fele hi­ányzik. Az iskolásgyennekek harminc száza­léka szintén beteg és ha a járvány továbbra is ily nagy méretű marad, a tanügyi hatósá­gok be fogják zárni az összes iskolákat. tározóban volt egyénisége. Egyszer valami há­borún jótékonysági egyesület rrvülésén tartott, bö­grédet. Rűviki voK ex a beszéd és meglebetőecn ágyra három beteget is fektetnek, de gyakran megesik, hogy a földön kell fekvőhelyeket ké­szíteni. A köztársaság legfeketébb pontja: Losonc Hatszáz mankásbeteg közül ötszáz tüdőbeteg — A nógrádi iparvidéken az éhinség fenyeget—A nöegyesületek jótékony akciója egyidőre elhárította a nagyobb veszedelmet 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom