Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-17 / 65. (1988.) szám
Jen! JSn I *1,1169 £«gmtgyobl» attrakciója I 4 HA KI-KI ELMONDANÁ másik embertársának élete legfontosabb eseményeit, & másik minden bizonnyal lemot.olyogná és a cm értené. Mert nem lehet róluk beszélni, nem beszédre valók, szétfolynak mint a vizcsep. Ki is értené meg egy kézfogás jelentőségét, egy leszálló alkonyat hangulatát, gyerekkori megaláztatás elmosohatatlan emlékét? Egy kiejtett s^ó évekig visszhangzó zenéjét és a ki nem mondott szó gyötrelmét, a ki netn mondott szóét, amely a sorsunkat balra tolta? Apró fájdalmakat és örömöket, amelyek mint az árnyak ráhuzódtak a lelkünk falára és az emlékezés óráján úgy járnak vissza, mint egy régi ucca, amelyen valamikor keresztül mentünk. Ha ki-kl elmondaná ezt másik embertársának, az lemosolyogná és nem értené. Pedig mindnyájunk élete ilyen kicsi dolgokon fordul ás mert a sorsdöntő pillanatban sohasem szólalnak meg a harangok és az órák sem vernek figyelme* tetőn, valahol mindenki eltéved, legtöbbször mindjárt a legelején s egy jelentéktelennek látszó apróság örökre megváltoztatja élete térképét. Szenes Erzsi VASÁRNAP Srlas Kosztolányi Dezső Műhely v Ritkán láttam oly döbbentő jeleneteit, mint ma délelőtt a színházban. A darabban szerepel egy kisfia, aki az egyik fölvomásbam ti zen egyéves, a másik íöl- feauásban, mely tizenegy év nmlva történik, már huszonkettő- Természetesen a szerepet ) kelten alakítják: előbb egy esodagyermok, j aztán egy fölnőtt színész. Amikor a próba alatt a csodagyermek öl- tözőjébe belép & íölinőtt színész, a csodagyer-j: mek valami balsejtelemtől ösztönözve egy- í Szerre íölugrük s megkérdezi tőlünk: í — Ki ez? — Ez, fiain — feleljük —, 4e vagy. A következő felvonásban. Tizenegy év múlva. — Nem — szói a csodagyermek elsápadva a festék alatt —, nem, nem, — tiltakozik, > szinte kiabálva. Csak játék az egész, de a szembesítés olyan csodálkozást és rémületet kelt benne, mintha mi megpillantanék önmagunkat, azt a valakit, akivé majd tizenegy év múlva leszünk. * ' ; öt pere az uccán. Nem történik •enmnl. Csak egy öregaszouy halad ed, sírva, kőnynyeit törülgebve. Csak egy kamasz ácsorog a reklám henger előtt, tankönyvekkel a hóna alatt s bámulja annak a moziszinéezmőnek a képét, akiről majd este, lefekvés utón fog ábrándozni, évekig. Csak egy fiatalember köszön alázatosan egy tekintélyes urnák, de az nem veszi észre, mire a fiatalember elvörösödik, maga köré tekintget, az élete legnagyobb, legmaróbb szégyenét raktározza el lelkében, a homlokát vakarja, a kalapját igazgatja, mintha tévedésről volna szó és ő voltaképp nem is köszönt volna senkinek. Csak egy rongyos csavargó nézegeti a csemegebolt lazacait, sonkáit, déligyiimölcseit, aztán tovább oldalog. Csak egy kislány ugrik el egy autó elől az utolsó másodpercben. Csak egy aggastyán beszél magában, hangosan, régi gyalázatára gondolva: „nem baj... nem baj...“ A szemlélődő nyugodtan állapíthatja meg, hogy az öt perc leforgása alatt semmi se történt az uccán, akár a vezérkari főnök, aki a háború csöndesebb napjain, amikor a fxon-! ion mindössze ötszázan esteik el, ezt irta: „Ma semmi jelentős**. ♦ I Szótárat lapozgatok. Van-e a szótárnál gazdagabb, élőbb, lelkesebb valami? Benne van j nyelvünk összes szava. Benne van a virágok, ásványok, rovarok, háziállatok és fenevadak, a szerszámok, a közlekedési eszközök és fölszerelések, a fegyverek és hangszerek, a mes-! térségek, a testrészek és a nyavalyák neve. Benne van a gyöngédség és a durvaság minden árnyalata, az udvariasság és a gorombaság, a szemérem és a trágárság, a szépség . és a rútság, az illat és bűz, a tisztaság ée a szutyok, a boldogság és a boldogtalanság, az önfeláldozás és a gyilkosság. Benne van a múltam, a jelenem és a jövendőm. Benne van az életem. Benne van a halálom is. Benne van a sorsom. ♦ Betegek a szanatórium társalgójában. Milyen átszellemül len tünődőeík. Figyelik önmagukat és társaikat. Közelebb esnek hozCsehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a ICép®s Hét megjelenik minden hét csütörtökjén Fizessen elő a W Mr Mm$ Hét-re 'Pm-GAI-MAGkAR-HIRLAP zám, mint az egészségesek, afc£k egy „cél**! leié haladnak. Az ö céljuk egyelőre az, hogy j meggyógyuljanak s ez némi rendet teremt életükben- Dédelgetik betegségüket, mint egy mü vészi jrőgeszmM, kvarc ólnak, forró gőzt lélegzőnek be, óráJkhoeszat feküsznék mozdulatlanul. Ha fölíábadnak és elhagyják ezt a házat, hiányozni fog nekik valami s csakhamar rájönnek majd, hogy ott künn nehezebb élni, mint tót beim. ♦ Kevés trő festett ez életről olyan érzékletes, megrázó képet, mint Léon Bloy. Halála előtt vallomást tett. Valaki a „véres Életet “ emlegette előtte, melyre gyönge köttök és buta kritikusok szoktak hivatkozni. A jeles iró azt mondotta, hogy az, ami a könyvekből életnek rémlik, nem egyéb, mint véres jelzők, szilaj hasonlatok, lihegő metaiórák, agyafúrt elhallgatások, hetyke képátvitelek, vakmerő, szemtelen, szeszélyes szóhalmozások. Érdemes ezen eltűnődni. Azt hiszem, neki von igaza. I9S9 március 17, =k Alapítva 1SU TaUba Sfc KOSICE, Majpr rálanUlb FŐ-xxtca £9. JaiáayM Anűk MÉCS lASZLO: KÖDBEN EJ. Budapest Kosai idegekkel orvosokhoz jöttem. Nem ismerem magam ki most e sfira téli ködben. A!ic$oda hás tornyán vigyorog e matatótlan éra? — Hisz ez a Hold, fantasztikus rém-orcává mosódva, ó sárga Hold! Mi ran az én szép, hivő életemmel, hogy rémeket látok hajdan biztos gyerek-szememmel? Voltál te már gr erek meséknek tornyán toronyéra, ha szólt verőd: égből hősök potyogtak potya-módra. Voltál te már tavasz tündéri tornyán toronyéra Budapest, március 16. Hotalh állókban, unalmas fürdőhelyeken én is forgattam már azt a fekete gombot, ami fogja Párisi, Berlint és LondonC * ami legtöbbször a „nesze semmi, fogd meg jól“-já- téknak egy idegerőeitő változata. De találmányokkal is úgy van az emberi természet, mini in ind emud ezen a világon, hogy az egyén számára csak abban a pillanatban találják fői igazán és véglegesen a találmányt, mikor személyesen beleült a repülőgépbe, személyesen vezetett egy autót és a rádió is csak kósza képzet mindaddig, amíg személyesen nem kezdel bíbelődni a gombjaival!, meg a zsinórjaival. Egyideig egészen jól eJéltem rádió nélkül. Tudtam, hogy van s e pillanatban az emberiség egyik legjelentősebb vívmánya, de csak úgy mellette éltem, a lapokból nem vágtam ki a rádió-műsorokat, nem izgatott, hogy délután ötkor miit ad Stockholm. Szóval bemegyek egy elektromos üzletbe venni egy huszonőtös égőt, s ári mondja a tulajdonos: — Vegyen egy rádiót, uram. — Szó sincs róla, — mondtam határozottan. Olyan határozottan mondtam, hogy engem is meglepett, s gondolkozni kezdteun, hogy miért ez az erély az emberiség egyik áldásával szemben? A rádió végre is nem | csinált nekem semmi rosszat. Valami zavaros, ] ösztönszerü ellenkezést éreztem, mikor így j szembeállítottak a kötelességgel, hogy vegyek egy rádiót, valami homályos ellenkezést éreztem, mintha valami nem lenne rendben a rádióval, de efölött még soha nem gondolkoztam. Az ember soha ne hallgasson ösztöne sugallatára, hanem bízzon értelme kritikájában Ezért, sokkal enyhébben, mondtam: — Nem veazek. — Pedig — mondta a kereskedő —-, ezzel a háromlámpássaíl foghatja uraságod Parist. — Nem ktílil, — mondtam unatkozva. — Fogtam én már Párisi — ön nem modern ember, — mondta • kereskedő. — Nem, — mondtam csöndesen. — Nincsen igaza, — mondta a kereskedő, azzal a gyakorlott lelkesedéssel a hangjában, ahogy a hittérítők dolgoznak. A rádió az emberiség egyik áldása. Csodálatos, egyszerű és mégis titokzatos. Nagy dolog az, uram, hogy ön odahaza fekszik az ágyában és közben fogja Stuttgartot — Utálom Stuttgartot, — mondtam ábrándozva. — Egyszer voltam ott, rossz a koszt. — Vagy fogja Londont, — mondta makacsul. „ — London, az más, — mondtam engedékenyen. — Szóval fekszem az ágyban és fogom Londont? — Igen, — mondta diadalmasan. Gondolkoztunk. — Ei se jó, — mondtam aztán. — London igen nagy. Kérdés, mit fogok Londonból? S az ágyamban különben is aludni szoktam, nem pedig városokat fogdosni. Hagyja, uram, nem való ez nekem. Már az ajtóban voltam, mikor utánam szaladt és kacagott víg arcod a virág közt álmodéra. Voltál te már a Minden ember-tornyán toronyóra, taktust ütött titkos verőd a szent találkozóra. Voltál te már dicsőség tornyán tündöklő nagy éra. az égből egy madár dalolni járt a mutatóra. Mi vagy te most? Halálfélelmek tornyán toronyóra s imádkozom, hogy döntse fel kőd-tornyomat a bóra! Uj óra kell: nem Hold, de Nap, izzó tavaszi-forma! Uj torony kell: még nem tudom, talán a szentség tornya. * l — Vegyem legalább egy detektort, — mondta könyörögve. Amerikában fogják igy aj vallások részére a híveket. Mintha ári mondaná: „Ha már nem akar methodiria lenni, térjem át legalább mormonnak, az olcsóbb.** Utánamorditott, hogy föl fog egyed küldeni a lakásomra. Néhány nap múlva egy szerelő csakugyan hozott egy fekete dobozt, amibe bedugott egy olyan rendezetlen hőmérőszerü kririáJyeső- vet, s meglepően rövid idő alatt sikerült neki drótokkal és huzalokkal használhataliánná tenni a lakári, amennyiben laza drótokat, melyekbe mindenki beleakadt, keresztülhúzott a szobákon, ki a fürdőszobába, végig a kályhák mögött. Mindezt bizalmatlanul néztem. Aztán bekapcsolta a fejhallgatót * magamra hagyott a XX. század csodájával. Úgy szemre nem volt rossz az egész. Kicsi volt és arányos. Tizenkét óra volt, s nem tagadom, egy kis megilletődéssei tettem fejemre a hallgatót, azzal az arckifejezéssel, amit minden rádiós ismer, s ami valami átmenet egy paraíttikus tévirász és egy füivédöktkel fölszerelt téli sárásó arckifejezése között Vártam, egy kis megilletődéssei, mit fogok és mit mond nekem a csoda. Hosszú ideig nem fogtam semmit Aztán valami csilingelő hangot hallottam, amiilyen zenedobozokban van. Most már kezdtem drukkolni, megkapott a csoda varázsereje, hogy itt ülök a szobámban s egy (kis rendezetlen hőmérő jóvoltából, ami- nek egyik drótját belekapcsolták a vízvezetékbe, hallom az emberiség egyik legnagyobb szenzációját, a távolság és a tér legyőzését, valami óriási, nyomasztó élményben lesz rögtön részem, egybekapcsolódom a világegyetemmel, ami üzen nekem valamit A világ- egyetem egyelőre ezt üzente: „Plim, plim.** Nem sok, egy világegyetemtől. Még első üdl vörietnek is kevés. Aztán egy kis zugás jött, j ami már értelmesebb volt, lehet, hogy a | káosz zúgott egyet Aztán harangozni kezdett a világegyetem, szépen és öblösen, megnéztem az órámat, csakugyan dél volt Ez is tetszett, ez a kedves Egyetem, hogy délben tizenkettőkor beleharangoznak a lakásomba, házhoz szállítják azt a tiszta és nemes harangszót. Aztán megint zúgott a világegyetem, majd egy zenélőóra, amit már nem tudnak máshol használni, újból ezt mondta: „Pli/m, piám.** Eddig minden homály volt és zavaros zugás, amilyen a káosz lehetett, mielőtt megjelent benne az Ember. Mert most ő jött, az Ember, aki ezt mondta: — Halló, itt rádió Budapest — óriási, — mondottam megrendülve. Szép férfias hangja volt, Olyan hangja voilt, akinek férfitársaságban azt szokták mondani éjfél után: „Énekelj egyet, Miska.** Vártam, mit fog mondani Miska, mire használja föl ezt a szép hangját, s ezt a csodálatos találmányt, ami közelebbhozza egymáshoz az embereket. Vártam, hogy valami olyat fog mondani, ami mindenkihez szól, mindenkit érdekel, valami univerzális, boldogító, ember javító újdonságot, ahogy a találmány gyönyörű lehetőségeihez illik. Sokan vagyunk, akik egyebet se szeretnénk, mint azt, amit Miska egész nap csinál: beszélni egy órát, egy perceit csak, «z egész emberiséghez, üdvözölni őket, közölni, hogy élünk és tartjuk a rokonságot. Ezt mondta: — Gróf Klebe’sberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter tegnap a Nemzeti Kaszinóban ... Aztán: — Más. Az egységespárt tegnapi vitaesté lyén... — Más. A székesfőváros építkezési attoi- zottsága. *. Mi ez? — mondtam és feszülten figyeltem Miért „más**? De hiszen. Miska, ez nem más, ez ugyanaz. Ez ugyanaz a szősz, amivel az életet örökké leöntik, ez nem üzenet az emberiségnek, ez egy baritonhangu kőnyomatos. Én ezt már hallottam, kedves. Engem ez nem érdekel Ha már egy zseni ilyen csodálatos szerszámot adott a kezedbe, egy szerszámot, aminek másik vége az egész világ s a kite- nyésriett emberiség füléhez van illesztve, akkor ne ári mond nekem, hogy egységespárt, meg székesfőváros, meg főkapitány na pipa- roncsa, meg föloívasás a Petőfi-társaságban, hanem erőltesd meg bariton szellemedet, s mondjál valami újat, valami üdét, valami egyszerűen és megfogóan értelmeset, súgd a fülembe, hogy hol követtük el egymással szemben a hibát, legyél kedves, őszinte, legyél „más“... De hiszen ex ugyanaz, Miska, amit már a szedő is agy szed, hogy nem né* oda. Mégis csak szorongó és reménytelen érzés ez, hogy ebben a pillanatban, mikor engem személyesen először csönget föl a világegyetem, ilyesmit keü hallanom. A detektor, ez a világcsoda, az emberek jóvoltából tehát ugyanazt fogja, amit két vicclapfigura beszél egymással délután a kávéházban, ugyanaz a darálása, élettől és szépségtől, érdekestől és őszintétől soha meg nem ihletett papirosnak darálása ez, ami detektor nélkül is behavazta n-áT az életünket Ejnye, Miska ... De éri csak az első pillanatban mondja az ember, mert hamar meg lehet szokni. Semmi kedvem nincsen beállani azok közé, akik a helyi műsort támadják. A helyi műsor, mint időközben megtanultam, nem rosszabb, mint a IrüiLfökii műsor. Stockholm éppen olyan banalitások, zenei, irodalmi, s közéleti banalitások továbbítására használja föl a rádiót, mint Bécs, vagy Budapest. Megszoktam azt, hogy négytől ötig a pillangós takarmányról adjanak elő, s megszoktam a gramofon!)ángyé r senyeket, amelyek kezdetben idegesítettek, mert ha gramofont akarok hallgatni, akkor átmegyek a szomszéd szobába, fölhúzom és azt játszom, amit én akarok, nem azt, amit Miska akar; megszoktam azt, hogy a koncertbe belebeszél szenzációs újdonságaival Miska, s megszerettem azokat a pauzákat zene közben, mikor civil hangok jönnek az étheren át, például múlt vasárnap, mikor Hubay budai paloIájából közvetített szép lengyel zenét a detektor, s a szünetben a bekapcsolt mikrofon előtt egy ember diskurzus közben ezt kérdezte: „Buffet lesz? Mondja, van buffet?** — ami szintén egyik jele az intenzív zenei életnek ebben a városban. Art is szeretem, mikor este valamelyik kávéházban elhallgat a cigányzene, s a beállott, siket rádió-csöndben, ami csakugyan a miudenség egyik vissz- hangja, egy nő ilyet mond: „... s akkor jött Jenő és három olyan pofont adott neki, hogy hátraérett ax asztalra.** Ezek a jó dolgok abbén, amit fog a detektor. Nem kell haragudni a helyi műsorra, mert móri, hogy figyelem a lapokat, nem látok valami óriási különbséget a külföldi és a budapesti program között. Olyanok ezek a programok, amilyennek természetszerűen lenniük kell. Egyszer volt egy zseni, az föltalálta a rádiót s odaadta az emberiségnek, nesztek, használjátok. Erre az emberiség a kezébe vette, nézte, forgatta, tetszett nelu, a megcsinálta hozzá a rádióműsort. S ha holnap a Marsba fogunk telefonálni, abból is csak valami ilyesmi lesz majd, hogy az egységospárt vitaestélye, vagy Schubert, leh liebe dich. Ebben nincs semmi különös, ez természetes. Ez a gyönyörű az emberi lényben, ez az örök kettősség, az isteni és az emberi: a zseni, aki föltalálja a rádiót, s a másik, aki belebeszél, hogy vi-taestóly a fővárosban. Ex a gyönyörű ée ax örök. hogy mindig volt és mindig lesz ecy zseni, aki kitalál valamit az emberiség Boldogulására, s az emberek aztán csinálnak a találmányból valami játékszert ée üzletet. A detektor kifogj steilam: azt fogja, ami a levegőben van, örökké ée mindenütt, ahol ember lélegzik: a közhelyeket MIT FOG A DETEKTOR? Irtat MÁRAI SÁNDOR \) S> inaiI A 8v*x, por««Qia ■zj/ktrMlwtléMb •
