Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-16 / 64. (1987.) szám
'piwwm-Mac^arhtpt>?ve> Egy prágai spiritiszta szeánsz borzalmai Tutenhámen haragvó szelleme pozdorjává zúzta egy szobrász műtermét Valamennyi egyiptomi szobor darabokra zúzódott — Pirosló friss vér az ércszobor homlokán — A szeánszon Hasin is nyilatkozott az aranyvalutáról, Svec ezredes Gajdárót Prága, március 15. Prágának ismét spiritiszta szenzációja van. Az elmúlt évben a grazi Sil- bertnének egyetemi tanárok, újságírók jelenlétében rendezett okultista szeánszai keltettek feltűnést s mivel a legszigorúbb ellenőrzés mellett sem lehetett Silbertnéra a csalást rábizonyítani, a tanárok között hosszú és heves vita indult meg az okultista fenomén és csodálatos mutatványai miatt. Most egy spiritiszta szeánsz izgalmainak hullámai öntötték el a misztikumot kedvelő fantáziákat s a tavalyi tudományos vita résztvevői minden valószínűség szerint újból sorompóba fognak szállni igazuk mellett. Főit prágai szobrász művészi ízléssel, sok szobrot s egyéb műtárgyat rejtő műtermében tegnap este intim társaság ölt össze spiritiszta szeánszra. Előző nap ugyanis Prágába érkezett egy Jovics nevű 29 éves újvidéki férfi, aki spiritiszta körökben kitűnő médium hírnevének örvend. A szeánszra többek között meghívták a Poled- ni List egyik munkatársát is, aki saját bevallása szerint édes-keveset törődött eddig a spiri- tizmussal. Az újságíró a következőkben számol be a különös estén szerzett hajmeresztő tapasztalatairól: — összesen tizen öltük körül az asztali Három hölgy is helyet foglalt mellettünk. A kis faasztalkát a kályha közelében helyeztük el, egy sarokban, amelyet a műterem többi részétől Főit szobrász lepedővel választott el. — Amidőn elhelyezkedtünk az asztalka körül, eloltották a villanyt. Koromsötétben helyeztük kezeinket az asztallapra. A kisujjak egymáshoz értek. Mélységes csönd volt, csak egymás lélegzését hallottuk. Néhány perc múlva az asztalfőn ülő Jovics transzba esett. Ezt úgy vettük észre, hogy lélekzetvétele meggyorsult s ujjai görcsösen rángatóztak. Lassan emelkedni kezdett, felállott, úgyszólván a többiek feje fölé emelkedett s kezeit szemére szoritotta. Alikor szólitgatni kezdték a szellemekéi Főit szobrász ifjúkori barátját, egy Bartosek nevű diákot szólította elő, aki ötödikes gimnazista korában megmérgezte magái — Bartosek vagyok. Ki hív engem? — jelentkezett néhány pillanat múlva a szellem a médiumon keresztül. — Hogy vagy Bartosek? — Rosszul, rosszul, nagyon rosszul vagyok, isszonyu fájdalmaim voltak, de most már enyhültek. Jovics száján keresztül azután a jelenlévők kérdéseire Bartosek mindenkinek beszámol jövendő sorsa alakulásáról. Végül a szellem megkért minkéi De zaklassuk őt, nem maradhat tovább. Kérésünkre megígéri, hogy maga helyett más szellemet küld, a szibériai légiók harcai folyamán öngyilkossá leit Svec ezredes szellemét. Két perc múlva Bartosek szelleme eltűnik s egy teljesen idegen hang jelentkezik: — Svec ezredes van itt. Arra a kérdésre, hogy honnan jön, azt mondja, Axakovból, mert még mindig Oroszországban van, sok a dolga. Néhány percnyi csend, majd a szellem mintha csak egész Prágán végig tekintett volna, örömteljesen kiált fel. — Nazdar Cecek. Kérlek bocsáss meg, hogy Zborovnál lehordtalak. Nem változtál sokat, rögtön megismertelek. Ezek a szavak Cecek generális, vezérkari főnöknek szólnak. A jelenlevők még több kérdést intéznek Svec ezredeshez, végül Gajdára vonatkozólag is kikérik véleményét. — Jó hadvezér volt, — mondja a sir! hang — nem kellene őt sárral megdobálni. Ez a szel leim is elsiet s Jára Sedlacseket, a napokban elhunyt kedvelt cseh színészt, küldi maga után. A komikus a síron túl is megőrizte jókedvét s igen vidám feleleteket adott. Elárulom, hogy ennél a jelenetnél a markomba nevettem s minden bizonnyal a társaság fele is velem együtt. Noha az* előbbiek során már ingadozni kezdtem, Sedlacsek szavai újból megerősítettek abban a hitemben, hogy aiz egész spi- ritizmus egy nagy svindli. Ami azonban kevéssel rá következett, valamennyiünket megrendített ebben a hitetlenségünkben. Sedlacsek után még Hasin szellemét idéztük. Igen barátságosan köszöntött: — Jó napot, barátaim! Mit kívánnak tőlem? Nem is igen várta be a kérdéseket, magától kezdett beszélni a köztársaságról, a pénzügyi viszonyokról ég a jövőről. — Azzal az aranyvalutávaJ még egy tócsát várni kellene, — mondta. Majd a politikáról beszélt s óva intett a németektől, akik ostort fonnak számunkra. Midőn el akart távozni, úgy döntöttünk, megkérjük, kUldjön valakit Egyiptomból. Nem tudta magát elhatározni. Kétszer is vfez- szatért. — óva intelek benneteket. Nagy veszély fenyeget Majdnem elnevettük magunkat s egyhangúan kiáltottuk: — Második Ramsesst, vagy Tutankament! Mégegyszer visszatért: — Gondolják meg, milyen ai egyiptomiak földöntúli élete! A szellem üldözni fogja önöket s bosszút áll azért, hogy megbolygatták nyugalmában. Továbbra is csak Tutankament követeltük. Jóidéig eltartott, amíg jelentkezett. Addig is nem tehettünk egyebet, mint hogy a sötétbe meredtünk. Egyszerre csak a médium, amint transzban fölöttünk állott, kilendült nyugalmából, kezeit fenye- getőlcg emelte föl és eddig suttogó hangja hatalmas, sötéten fenyegető kiáltásba ment át. Egyiptomi szavak áradatát halljuk, mint egy átkot s közben néha-néha csak ezt az egy szót értjük: Tutenkaimen. A médium egyszerre csak föllöki az asztalt s az érthetetlen nyelven vadul kiabál. Pánik üt ki, a nők sikonganak, a férfiak döbbenten hátrálnak. Két óriástestü sport ember: Kovanda boxer és Svoboda, a köztársaság boxbajnoka, minden erejüket megfeszítve, rávetik magukat a médiumra, de Jovics lerázza őket testéről, megragad ja kezeiket s mint harapófogóban szorítja, úgyhogy csaknem ordítanak a fájdalomtól. Ugyanakkor a pokoli sötétségben a műterem másik végéből a lepedő mögül óriási robaj hallatszik. Az elsőt követi a második, a harmadik, azután egyetlen mennydörgés hallatszik csak. Mintha a mennyezet leszakadt volna, állandóan tompa ütésekkel esnek a földre valami tárgyak és senki sem tudja, hogy mi. Valaki felugrik uz asztal mellől s az ajtóhoz rohan, hogy elmeneküljön, de az ajtó zárva van, senki sem tudja kinyit ni. A sötétben sem gyufát nem lehet találni, sem a viliánykapcs>Jót. A médium közben nem szűnik meg ordítani s azok, akik birkóznak vele, teljesen tehetetlenek. A három hölgy közel van az ájuláshoz. Helyükről sem mernek elmozdulni, olyanok, mintha odacöveke- ték volna őket. S közben ütés ütésre, roba; robajra. Mintha elkövetkezett volna a világ vége. Mintegy öt percig tartott a borzalom. Akkor a médium valamennyire magához tért. S kiáltás kiáltást követett. — Rossz szellem, távozz 1 — Jovics, Jovics, ébredjen fel! BALL PALAIS THEATRE ALHAHBRA Praha, Václavské nám. Telefon: 29641. Ma és mindennap nagy szenzációs világvárosi műsor. Két zenekar! Előkelő magyarok találkozóhelye. Akkor felgyűlt a villanyfény. A műterem hatalmas körtéje szikrázva ég. Jovics fáradtan, ernyedten ül a széken. A többiek a rémülettől eltelten rohannak a lepedő mögé megnézni, ki okozta a pokoli zajt. Es ekkor érte csak el tetőpontját a rémület: a műterem valamennyi egyiptomi szobra pozdorjává zúzva hevert a földön. Az egyik, egy három kilogram súlyú ércszo- bor, amely az ablakban állott, bezúzta az ablakot s az udvarra esett. Az egyiptomi követ fejszobra s egy másik egyiptomi államférfi szobra a polcon teljesen megfordult. Egy egyiptomi nő nagy gipszszobrából csupán a törzse maradt meg, az is a padlóra bukott. Egy másik szobor teljesen levált talapzatárói- Midön a megrémült társaság az íróasztalhoz ért, a rémület kiáltása hagyta el valamony- nyiük ajkát. Az íróasztalon elhelyezett érc- szobor feldőlt és szeme körül friss vér bíbor! ofctl Közel vagyunk a megérti léshez. Veríték üt ki a homlokunkon. A hölgyek borzongva igyekeznek minél előbb kijutni a müterembőL Főit szobrász zavartan járkál föl és alá a műteremben. Majd lemegy az udvarra s a hó- buckába esett szobrot visszahozza. Titokban számlálgatjja, mennyi kárt szenvedett el a spiritiszta szeánsz által. S mi mindnyájan a borzalom tekintetével nézünk egymásra. Egyik a másikat akarja kérdezni, hogy mi történt, de senki sem akad, aki nekünk, hitetlen Tamásoknak megmagyarázná, hogy tulajdonképpen mi is történt - itten... Magyar testvérihez! kedvezményes látogatóinak számaránya szerint fognak megosztatni. Az ilyképpen befolyandó öszegeknek a megjelölt célokra való felhasználásáról Törköly József dr., illetve Grosschmid Géza dr szenátorok gondoskodnak. Az adományokat a Prágai Magyar Hírlapban fogjuk nyilvánosan nyugtázni. A befolyt összegek mikénti felhasználásának ellenőrzését egy, közéletünk kitűnőségeiből alakult számvizsgálóbizottság eszközli és félévenként (szemeszterenként) jelentését ugyancsak a Prágai Magyar Hírlapban teszi közzé. Adakozzunk szeretettel és reménységgel! A magyar főiskolások támogatására alakult országos társadalmi intézőbizottságnak Pozsonyban 1929 február 4.-én tartott üléséből és annak megbízásából: A csehszlovák főiskolákon tanuló magyar ifjúság helyzete a lehető legsúlyosabb. Fajilag és társadalmilag elhagyottan, elszigetelve áll. Nyelvi nehézségekkel küzd. Nélkülözését ily körülmények között esetleges munkavállalással sem könnyítheti. Mégis eddig a legnagyobb kitartással és kiváló tanulmányi eredmény fölmutatásával dolgozik jövendő boldogulásáért. Ez a törekvés nemcsak önmagában minden elismerésre méltó, de az itt élő magyarság jövőjének kérdése is. Az itt élő magyarság jövő intelligenciájának számától, súlyától, érzésvilágától függ ugyanis a magyar faj itteni fön- maradása, vagy elpusztulása. Ezen tény fölismerése alapján jött létre a magyar diákság támogatására alakult társadalmi nagybizottság, amely segíteni akarja a főiskolás ifjúságot diákévei alatt a megélhetés gondjaiban, de ezzel egyúttal segíteni akarja abban is, hogy idegen nyelveken és környezetben végzett tanulmányai dacára is, lelkében megmaradjon és éljen a magyar kultúra ismerete, szeretető és becsülése. E bizottság nem a napi és pártpolitikát akarja e törekvésbe belevinni, csak azt akarja előmozdítani, hogy a mi ifjúságunk is tanulhasson, hogy a hihetetlenül nehéz és kilátástalan helyzettel szemben is fölébredjen a tudáson alapuló önbizalma, hogy szabad és független életpályákon önerejére támaszkodhassék és igy nemcsak tanuló éveiben, de később az életben is, további kitartással ég tudással igazolhassa azt, hogy a magyar faj a kultúra zászlóvivői közt nemcsak ott szeretne, de ott is tud lenni és tudását, kitartását és fajszeretetét szülőföldje javára akarja majd hasznosítani. önzetlen és lelkes emberek ilyen célú munkája hívta életre előbb a legnagyobb: a prágai, azután a brünni és pozsonyi magyar menzákat, olvasószobákat, amelyek az anyagi lehetőségeik szűkös határai között, de mégis csak mentesitik ifjúságunk egy jó részét a megélhetés sötét gondjaitól, alkalmat nyújtanak az anyanyelvükön való szellemi szórakozásra is ég leányainknak biztos és meleg otthont adnak az idegenben. Ez intézmények sok szülő nehéz gondját és aggodalmát oszlatták már eddig is el és hivatottak a jövőben is megszüntetni. Társadalmunk megérezte és átértette, hogy mindez a magyar jövő mindenek fölött álló, legfontosabb kérdése és megindító szeretettel sietett a társadalmi nagybizottság akciójának megsegítésére, Az elmúlt iskolai évben, .1927— 28-ban, jegyzett adományokból 100.000 koronát meghaladó összeg folyt be e célok szolgálatára, — a mi gazdasági viszonyaink közt példátlanul nagy segítség! — ámde a szükséglet ezt jóval meghaladja és: legfőképpen ezen intézmények állandó föntartását nem biztosítja. A nagybizottság ezért tervbe vette egy szövetkezet létesítését, amelynek segélyével mind e- célok intézményesen biztosithatókká válnának. Ez azonban előreláthatóan hosszú évek kitartó munkájának lehet csak majdan az eredménye. A már működő ifjúsági alakulatok addig is nélkülözhetetlenek. Azok föntartása tehát a magyar becsület és a magyar jövő kérdése. Aki szereti gyermekét, — szereti faját, — szereti szülőföldjét, az ettől a munkától nem maradhat el. Az eddigi adakozások eredménye a folyó iskolai év szükségletét sem fedik már. Azért a magyar társadalom újabb és állandó áldozatkészségéhez kell folyamodnunk. Igaz, hogy szegények vagyunk, de nem annyira, hogy legalább ezt a hiányt ne pótolhatnék. Csak akarni kell! Azok a kevesen, akik jómódban vannak, nézzék az általános és távolabbi célt és adják szívesen ezt az önkéntes adót. — Akiknek gyermeke jói el van látva, adjon szívesen egy darab kenyeret fia, vagy leánya kollégájának is, hogy a magyar jövő munkásai minél többen lehessenek, — akinek a gyermeke a társadalmi segélyben máris részesül, ragadjon meg minden alkalmat, hogy fillérekből összetevődjék, újra meg újra, az az összeg, ami törekvő ifjúságunk előrejutásához szükséges. Ahol vígan együtt vannak, bálokban, estélyeken, vacsorákon, kaszinókban, családi ünnepeken és egyéb társadalmi összejövetelek alkalmával, gondoljanak a hideg lakásokban, szegény koszton élő, sőt olykor éhező ifjúságra és jókedvük tuláradásában árasszák szeretetüket a magyarság nagy családjának e reményteljes tagjaira is, — akiket bánat és gond ér, siessenek azok könnyeinek letörlésére, akiket az élet tavaszán érne a legkeserübb csalódás, ha e támogatások megszűntével tanulmányaik abbahagyására kényszerülnének. Mi csak az ilyen érzésekből fakadó önkéntes adományokat kérjük! Kérjük pedig akként, hogy az adományok beküldése mellett legyen az megjegyezve, hogy melyik menza javára, illetve milyen ifjúsági célra szánta azt az adakozó jóságos szive. A prágai, a brünni, a pozsonyi menza javára-e, vagy esetleg az „Erzsébet", vagy „Róza" leányotthon javára, vagy egyéb ifjúsági célokra, hogy az adomány mindenkor az adakozók óhaja szerint legyen fölhasználható. 1. A prágai magyar menza céljaira szolgáló összegeket kérjük a Rimaszombati Bank RT,- hoz Rimaszombatba, az ott vezetett prágai magyar menza folyószámlája javára. 2. A pozsonyi és brünni menzák, a leányotthonok és egyéb ifjúsági célok javára szánt ösz- szegeket pedig a Kassai Bank RT. Kassára, a pozsonyi és brünni menzák és egyéb ifjúsági alakulatok címén vezetett folyószámla javára! bekjildeni. Az esetleg a cél megjelölése nélkül befolyt adományok az 1. és 2. csoportok között azok Grosschmid Géza dr. szenátor, elnök. Törköly József dr. szenátor, ügyvezető igazgató. Flachbarth Ernő dr. előadó. Nyaksziffmerevedési járvány egy óceánjáró hajón Páris, március 15. A President Maddüson gőzös födélzetén a Newyork Héráid seaJtlei jelentése szerint nyakszirtmerevedési járvány lépett föl. A gőzöst, amelynek födélzetén 336-an voltak, Diamond Readba érkezése után vesztegzár alá kellett helyezni, mivel az utón két Philippi-szigetekről való utas gyanús körülmények között meghalt. Föltűnő jelenség, hogy 14 nappal ezelőtt ugyanezen a vonalon közlekedő President Lincoln gőzösön is ilyen nyakszirtmerevedési járvány tört ki, amikor is 12-en meghaltak. (A nyakszirtmerevedés, meningitis, nem más, mint járványos agyhártyagyulladás. Az az érdekes, hogy rendszerint nem a beteg fertőzi meg az embert, hanem az ápolója, hozzátartozója, akikre rálehel, akiket megcsókol. Ezeknek az orrváladéka tele van a járványos agyhártyagyulladás bacillusával, melyet me- ningococcusnaik neveznek. Amellett teljesen egészségesek lehetnek s legföljebb egy kicsit náthásak. Akit ez a bacilius megfertőz, az egy-két napig kedvetlen, kissé lázas. Az izmai nagyon érzékenyek és a legkisebb szorítás is igen fájdalmas. Aztán heves főfájás lepi meg a beteget s föllép a tarkó merevsége. Feje bátrahajlik. A beteg oldalt fekszik s a gerince oly merev lesz, hogy a nyalkszirtje alá helyezett kézzel föl lehet állítani, mint egy darab fát. A láz 39 és fél foktól 41 és fél fokig váltakozik. Ez az állapot egy héttől 4—6 hétig tarthat. Végződik olykor teljes gyógyulással, máskor súlyos defektusok maradnak _ vissza belőle és nagyon gyakran halálos kimenetelű.) március 16, szombat. 7
