Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-10 / 59. (1982.) szám

7 MÉtto 10, ratónap. ^pxwgat-Mac,Var-hírt,ap >MBM—WBWM—WWWB1I SHIMRt——BM—aSTVgWPWI.i1 .W'W'g—TTyVff ARANYÉREM A CIGÁNYPRÍMÁS MELLÉN A tízezer dolláros csehszlovákiai kiíosztóii súlyos börtönre Ítélte a szatmári bíróság Ax Iglól Szlávla-kávéház az elmalt esték egyikén intim ünnepség színhelye volt. Az ott lezajlott ünneplés s a dekórum, amellyel Bnndzik Pista cigányprímás mellét ékítették, méltatást érdemel és követel a szőkébb lakális kereteken túlmenően Is. „A százegy magyar nó­ta elismerése Jeléül Igló város közönségétől" fel­nit betűi domborodnak annak az aranyerem­nek a lapján, amellyel Igló város közönsége tüntette ki Bundzik Pistát, a Kassáról Iglóra került cigányzenekar prímását A Szepesi Hír­adó hangulatos cikkben Írja le az ünnepeltetést, melyben Bundzik Pistát és zenekarát részesítet­ték a százegy magyar nóta szívbe markoló elját­szása után. „A szomorú és víg nótákat válta­kozva sírta el Bundzik Pista hegedűje és sok embernek elevenedtek fel lelkében a régi ked­ves emlékek, amikor még jókedvében vigadott a magyarság és kevesebb bánat lakozott az em­berek szivében, mint ma.** Az ünneplés margó­jára tartozik még az a megjegyzés, hogy Bund zik Pista évtizedeken át Kassán élt, a város la­kosságának szeretete övezte, sőt a nészerü mu­zsikussal szemben megnyilvánult bizalom politi­kai tisztséggel felruházta, amennyiben a keresz­tényszocialista párt kereteibe tömörült zenészci­gányok szavazatai őt küldték be képviselőjükül a városi képviselőtestületbe. Igló magyarsága bizonyságát adta annak a szinte már ritkaságba menő erénynek, hogy méltányolni tadja a magyar dal, a népizene és müdal művelőit és mentorává szegődött egy olyan ügynek, amely szinte már elveszni látszik a jazz divatlázának hódító és rikácsoló lármá­jában. • Ez a majdnem egyedülálló kis ünnepség Jó alkalmat nyújt nekünk arra, hogy rámutassunk a magyar dal és a zene szélesebb és populári­sának csökkenésére vonatkozó válságára. Nem kell bővebben szót pazarolnunk arra a sziklaszlllárd és mindenféle mérőeszközzel le­mérhető tényre, hogy a jazz rohamos térhódí­tása kiszorította a magyar életből a nemzeti knltnra legféltettebb és legősibb kincsét: a ma­gyar dalt, amelynek melódiája és ritmikája év­századokon át kifejezője volt a nép örömének, bánatának, andalgásainak, derüléselnek és bo­rulásainak. Pedig a dal szépsége, szárnyalása és kifogyhatatlan variáció nem változtak. De változott az ember, aki az efémer divatőrületet rángatódzó idegekkel fogadte be, aki az afri­kai őserdők rengetegeiből importálta a tört rit­must és a néger fájdalom-dalát, hogy az európai kávéházak, éttermek és báltermek parkettjén bufelejtő blneszt és charlesztont táncoljon reá­juk. Hogy a jazz-zene Európában talajt tudott találni még pedig olyan televényü földre, amelyen vadul burjánzott fel az importált mag és amelyen a tört ritmus táncrángásainak in­dája megfojtott^ a népi lélek természetes zenei megnyilvánulását, ahhoz a minden értéket át­értékelő háború, a forradalmak fizikai káoszá­ból felmaradt lelki zűrzavar kellett. • A magyar zene történetének egyik érdekes és majdan sokat vitázott fejezete lesz az, amely a magyar dal népszerűségének átmneii válsá­gát fogja taglalni. Már most megállapíthatjuk, hogy mig az egyik oldalon a magyar nóta el­vesztette azt a népszerűségét, amelyet évszáza­dokon át élvezett, addig a másik oldalon beha­tolt a magyar müzene sziklavárába és soha nem volt mértékben hódított. A zene esztétiká­nak olyan elismert kvalitású művelője, mint Já- rosy Dezső erről a kérdésről többe kközött a következőket Írja: A magyar dal és a m "var nóta varázslata kifogyhatatlan és nemzetközi) Bűbájos melódiájával hódit és minden eg. sze­rűsége dacára a magyar reveláció igézetével jár át hegyeket, völgyeket egyaránt. Sajátos fajisága hódit és a legelemibb strófa önkívü­letében a lelket rázkódtatja meg. A népdal kl- aknázhatatlan kincsesbányájára Bartók Béla és Kodály Zoltán bukkant rá, a csodálatos népies kincsekre, melyeknek reátalálásával a nagy ze­ne uj mentalitásának adtak tápot. A folblorisz- tikumra az Akadémia is figyelmes lett Uj né­pies szépségek, uj zenei kinyilatkoztatások tá­rulnak elénk, melyek azt Igazolják, hogy egyetlen nemzet sincs e bűnös földiekén, me­lyet az Isten ennyi népies szépséggel áldott volna meg. Hogy Dobnányi Ruráliai Hu .gari- ca és Bartók Psalmus Hungarlcus clmfi müvei világsikereket értek el, annak köszönhető hogy a magyar nép nótavilága kimeríthetetlen." * Nem beszélhetünk tehát minden jazzsiker el­lenére ma sem a magyar népzene válságáról, el­lenben sokkal inkább a magyar nóta popula- ritásának válságáról, amely — és erre nem kell bővebb bizonyiték — csupán átmeneti lesz. Ez az átmeneti idő azonban — sajnálatos módon — áldozatokat követel, s ezek az áldozatok: a ma­gyar cigányzenészek, a ml nótáink apostolai, akik a négerzene pincskalapban trombitáló apostolaival szemben csatát veszítettek Nem a maguk hibájából, hanem egy múló divatláz há­borúja következtében. Amilyen bizonyos, hogy mindaz, amit a jazz-zene hozott végeredmény­ben csak „egy" uj elemmel gazdagítja meg, de nem változtatja át gyökeresen a zeneművésze­tet, ép olyan bizonyos, hogy eljön az idő, ami kor a magyar nép az osztúlyrétegek kli’ömbsé- ge nélkül ismét rátalál a maga érzelmi világá­nak leghübb zenei kifejezésére, a magyar nó­Kéjutazásokra és nagystílű hártyacsatákra kel­lett a pénz a sikkasztó szatmári postatiszteknek Szobaár, március 9. Két országon át éve­kig tartó nyomozás eredményeképpen való­ságos detektivdráma pergett le tegnap a szat­mári törvényszéken, amely a szatmári posta­hivatal két postatisztje fölött ítélkezett. A szatmári postahivatalnál milliós értéke­ket tartalmozó külföldi pénzeslevelek mentek át és ezekből a pénzeslevelekből el­tűntek a pénzek. Évekig senki sem gyanakodott a szatmári posta tranzitó-osztályára, mert maga a posta hárította eá a gyanút, miig végül a megkárosí­tott prágai cég maga vette kezébe a nyomozást és a szatmári rendőrség segítségével kiderí­tette, hogy a pénzesleveleket a szatmári pos­ta két tisztviselője fosztotta ki. N Német műszaki újság kitépett lapjai ad­ták kezébe a nyomozóknak a fonalat, ame­lyeknek fölgombolyitásával kézrekerültek a postatolvajok. Négy évvel ezelőtt történt, hogy a prágai Adria biztosi tó társaság tíz­ezer dollárt küldött pénzeli evőiben egy erai- ovai tómra A címzett a pénzedévé! kibontá­sakor a tízezer dollár helyett német újságpapíro­kat talált a levélben. Nyomban táviratozott Prágába, ahonnan meg­indul* a nyomozás, de eredményre nem ve­zetett / Félévvé! később ugyanaz a prágai biztosító húszezer csehkoronát küldött pénzeslevél­ben Bukarestbe és ezúttal is az történt, hogy a címzett papírt talált pénz helyett a levélben. Újból nyomozni kezdtek, de ezúttal is ered­ménytelen maradt a nyomozás. A szatmári posiahivital, ahová a megkáro­sított cseh eég fordult, azt a fölvüágositást adta, hogy a postánál lefolytatott vizsgálat adatai szerint a pénzeslevelek tartalmát még román területre érkezésük előtt ki­fosztották, amit az is bizonyít, hogy az egyik levélben az Elektrotedmische Zeitschiáfft eknű lap kité­pett oldalait találták meg. Ezúttal azonban a prágai biztosító nem elé­gedett meg ezzel a válasszal, hanem maga vet­te kezébe az ügy kinyomozását, ami fáradsá­gos és ügyes munka után sikerült is. A prágai cég két igazgatója lejött Szatmár- ra és a szatmári rendőrséggel karöltve meg- dUapüották, hogy az Elektrotechnische Zeitschrifft című szaklapnak egy példánya állandóm jár a szatmári városi villamos- telepnek. Ebben az irányban folytatták a nyomozást és rájöttek arra, hogy Bolea Conslantin volt postatiszt egy ideig alkalmazottja volt a villamostelepnek, de azt is kiderítették, hogy ez a Bolea vala­tára. És akkor megélik reneszánszunkat a ma­gyar dal megtagadott apostollá a cigányok Is. Csak e megjegyzések után válhat érthetővé, miért tulajdonítunk szimbólikus jelentőséget an nak az aranyéremnek, amellyel Igló város kö­zönsége tüntette ki a volt kassai cigányprímást és hogy miért küldünk hálás és meghatott üd vözletet annak a városnak, amely bátran szem- beszállt e divatáramlattal és tanúságot tett a magyar dal s a nótakincs iránti példaszó hű­ségéről. mikor szolgál* a szatmári vasúti postán, ahon­nan akkor bocsátották el, amikor kiderült ró­la, hegy hivatali sikkasztás miatt már korábban el volt ítélve a regátban. Bolea Constantáiról megállapította a nyomo­zás, hogy néhány évvel ezelőtt igen sok pén­ze volt és hogy barátságot tart Lázár Joan ne­vű postatiszttel, aki a szatmári vasúti posta tranzitó osztályánál teljesít szolgálatot. Egyszerre tartóztatták le Boleat is, Lázárt is és mindkettőnél házkutatást tartottak, a mely szenzációs eredménnyel járt. Bólédnál megtalálták a német folyóirat né­hány lapját, mig Lázár lakásán na.gyössze- gü pénzt találtak elgudva. Mindkettőt letratóztatták és egy évi yiszgálat után tegnap ültek a vádlottak padján. A főtárgyaláson Lázár azt vallotta, hogy Bolea valósággal ráerőszakolta, hogy lopja ki a prágai pénzeslevélből a tízezer dollárt. A levél fölbontását Bolea végezte, aki nagy szak­értelemmel vette ki a pénzt és tette helyébe a német szaklapból kitépett leveleket, vigyázva arra, hogy a súly annyi legyen, amennyi a le­velén főd van tüntetve. Éppen ez a sül yazon os­ság tévesztette meg első ízben a hivatalos nyomozást, mert azt hitték, hogy a lopás még Prágában történt a pénzeslevéti feladaásakor. A kihallgatás során beismerte Lázár, hogy a tízezer dollárból ötezret fölvett, a pénz egyrészén vette a nagybányai házat, majd hosszabb szabadságot kért és leutazott Konstansába, ahol a játékbankbm kártyázott. Olyan hatalmas összegeket vesz­tett, hogy néhány hét múlva egyetlen száz­lej es bmkjeggyel hagyta el a konstancai kaszinót. Teljesen letörve érkezett vissza Szatmárira, ahol félév múlva Bolea ismét azzal jött hozzá, hogy bontsa­nak föl egy másik prágai levelet, amelyben húszezer csehkorona volt. Ebből nyolcezer koronát kapott, a többit Bo­lea tette zsebre. Bolea Constantin persze ellenkezően val­lott és azt állította, hogy ő csak Lázár kö­nyörgésére segített neki a pénzeslevelek ki­bontásában. A szembesítésnél a két vádlott egymást okolta, majd Bolea elmondta, hogy a lopott pénzből ki­ment Párisba és elvégezte a festőakadémiái, amelytől oklevelet is kapott, A tanúvallomások során izgalmas jelenet játszódott le. Amikor Amuzescu postafőuököt /hívták be, Caba dr., Bolea védője felugrott és odakiáltotta az elnöknek: — Tiltakozom Amuzescu kihallgatása ellen, ő érdekelt fél, mert 6 is részesült a sikkasz­tott összegből. Nagy komstemáció támadt, de az elnök le­intette a védőt és kihallgatták a postafőnö­köt, aki annyit elismert, hogy Lázár, aki szen­vedélyes vadász, gyakran küldött neki a vadászzsákmány­ból. A perbeszédek közül a legérdekesebb kétség­telenül az ügyész okfejtése volt, aki azt az álláspontot védte, hogy a beismert kétmilliós lopás dacára sem követelhet a tS219| H127 &RG ENTIMA BRAZÍLIA, URUGUAY, PARAGUAY, BOLÍVIA, CHILE, PERU és CUBA. A két hatalmas motorhajó: Alcantara és Austurias (32.000 tonns tarta'om, 22.000 regisztrált tonna). Elismerten kitűnő konyha Kényelmes el­szállásolás. Mindennemű felvilágosítást ad; RCYAL MAIL LINE PRAHA II., HYBERNSKÁ 24 Xa prágai cég százötvenezer lejnél több kárté­rítést az államtól, miután az értékbevallás­nál csak százötvenezer lejnyi tartalmat jel­zett a pénzeslevél borítékján . . . A bíróság Lázár Jüant hivatali sikkasztás büntette miatt másfél évi, Bolea Constantint, — aki már ült másfél évet hasonló bűncselek­mény miatt — háromévi börtönre Ítélte. A kártérítés kérdését polgári útra utalta. Az ügyész megnyugodott az ítéletben, a vád­lottak enyhítésért fellebbeztek. levél"" SIMON ERZSÉBETurleánynak KESZTHELY Kedves Erzsiké! Emlékszik miről beszéltünk a nizzai bálon? Mi­nél magasabbra emelkedik a siker létráján, annál többen rángatják majd ott lenn a létra végét. Ám tudja-e miben családiunké — Nem azok sietnek sikere fáját tépdesni, rázni, — beszéljünk az ő nyelvükön: szerencséjét megirigyelni akikről joggal tételezhette fel, hogy nekik az ünneplés, a diadal, hanem.. .ugye kitalálta? Látja, tapasztal­ja Iassankint maga is, tizenkilenc évének nagy boldogságába mint igyekeznek fullánkot ereszteni, legalább pillanatokra elkeseríteni virágba borait életét S vájjon miért oly furcsák az emberek? Miért fáj nekik oly nagyon a maga sikere? Hogy érdemtelenül érte volna el? De hiszen en­nek ellenkezőjét nemzetközi polcról legpáratla- nabbul igazolták már. Hogy vidéki magyar lány létére érte a váratlan öröm? Vagy hogy az egész világon tudják már hogy van egy kis nép, melynek szépsége előtt egy vi­lágrész hajtott fejet, homlokára az ízlés városá­ban fontak babérkoszorút? Miért fáj ez éppen nekünk oly nagyon? Keresem az okot, kutatom a forrást, sehogysem letem. Életünk tátongó szürkeségébe bántón nyilla- lott — úgy látom — a nagy páris nizzai fény. Opera, Ezült Hid, Fontaineblean, Köztársasági elnök, Diszebéd, Ezer teríték, Negresco lót dók, marquisk, grófok, hercegek, — jaj, jaj, az 3 sok sok fotográfia, — másnak álomban is csak vá­gyott ünnepek — s ezzel ellentétben szü ke vilá­gok szürke egyhangúsága, a sok egyenlő minden­nap, — „tout comprendre": ugye megbocsát nékik Erzsiké? Lássa: élete ragyogén felröppent regénve helyett irt volna inkább egy igazi regényt, s Negresco helyett a Parnasson várná egy díszes apparte- ment! De mit tehet magácska arról, hogy még csak egy hijján húsz, s szépséggel áldotta meg -? Sors. Hopp, egy idea! A háborgó tengrrre olaja1 ön­töttek egykor, — vallja be nyíltan hogy ír elhí­resztelt sok kérő kacsa volt, eddig komoly még nem jelentkezet. Ez jól fog esni nékiek, éíev friss tenyerén lecsendesednek talán a felkavart hullá­mok. virágos sajkája vitorláit nem tépi többe vi­harok szele. Vagy még mást ajánlok: vesse le azt a rdzonyos bundát, darócruhába öltözzék, vonuljon zárdába, a zárda kapuja előtt megtorpan minden irigység. Vagy ne törődjék semmivel, s légidjebb mutas­sa be a számadást, hogy nem fenékig a tejve! mily kevés a plusz, mily sok a fáradság tövis » bár vágyik a csend, a nyugalom után, — ha már harc­ba kergette a sors, a véletlen, — megy tovább, harcol, felveszi a küzdelmet az indulatok legerő­sebbjével, az irigységgel is, — s ha majd az oceán- tulról is tömegben hozza a babért — szórja elé­jük s mondja amit kis szive eddig is dlk'ált: — nem magamnak kellett, nép léha vágvbór gyűj­töttem, nektek hoztam, nektek adom jelszavam volt, van és marad is: — minden a magyarságért! Küld ük sokan: akik még örülő? tu­dunk mások sikerén. (H. V.) LOSONCI MEZŐGAZDASÁGI UNTAI BT. LUCENEC aut. FORD képviselet az ELSŐ MAGYAR GAZDASÁGI! GÉPGYÁR rt. Budapest vezérképviselete: szállít jutányos árban és kedvező fizetési feltételek mellett: ACÉLKERETES CSÉPLŐGÉPEKET kettössoru svéd önbeátló golyóscsapágyakkal TELJES MALOMBERENDEZESEKET átalakításokat és egyes gépeket F0RDS0N TRAKTOROKAT Legújabb typusu FORD személy- és teher­autókat valamint saját gyártmányú, egyszerű és mütrágyaszóróval kombinált. vetögépeket KÉR JEN ARAJANLATOT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom