Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-01 / 51. (1974.) szám

2 Tn?y<;M-A^AGfaVR-HTRItA^ 1929 március 1, péntek. A magyarság szlovenszkói országos képviselőtestületi követei a tagkinevezések megsemmisítését kérik a legfelső közigazgatás! bíróságnál Prága, február 28. A legkiált óbb sérelmek egyike, amely az utolsó időben, a magyar ki­sebbséget Szlovenszkón és Ruszonsjkóu érte, a kormánynak az az intézkedése volt, amely- lyel az országos képviselőtestületekbe történt kinevezések során a magyarságot teljesen mel­lőzte. A magyarság megválasztott ta; tomány- gyülési képviselői a Képviselőtestületek alaku­ló ülésén deklarációban jelentették be, h 'gv a kormány ezen ténye ellen panasszal óin, k a legfelsőbb közigazgatási bíróságnál. A nagj el­vi jelentőségű petíciót a napokban nyújt-. t:ák be a szlovenszkói országos képviselőtestület magyar tagjai a legfelső közigazgatási bir->ág- hoz s a petícióban a szlovenszkói országos kép­viselőtestületben történt kinevezések megsem­misítését kérik. A petíció szövegét az alábbiakban ismertet­jük: A panasz Mély tisztelettel alulírottak, az országos ke­resztényszocialista párt, illetve a magyar nem­zeti part, a szepesi németek páríja és a magyar nemzeti munkáspárt listáján a szlovenszkói or­szágos képviselőtestületbe beválasztott képvise­lőtestületi tagok — kezdődik a beadvány — a kormánynak 76.244—1928—7. száma intézke­dése ellen, amellyel a szlovenszkói országos képviselőtestület 18 tagját kinevezte panasszal élünk és mély tisztelettel kérjük a legfelső közigaz-; gatásí bíróságot, hogy a kormánynak ezen In- j tézkedését az 1875. október 22.-én keli 36—18*6 j sz. törvény 7. §-a értelmében megsemmisíteni I méltóztassék. indokolás Ezen panaszunk indokolására a következő- j két vagyunk bátrak felhozni: Az 1927. julius 14.-én 125. sz. a. kelt törvény 12. §-a értelmében az országos képviselő testü­letek tagjainak kétharmadrésze a 13. §. szerint választatik, a többi tagot pedig a kormány & szakemberek sorából nevezi ki, figyelembe véve a gazdasági, művelődési, nemzetiségi és társa­dalmi viszonyokat. \ A törvénynek ebbő! a rendelkezéséből vilá­gosan kitűnik, hogy a kormány az országos képviselőtestület kinevezett tagjainak kijelölé­sénél nem járhat el önkényesen, hanem két tör­vényes korl^ot tartozik respektálni: 1. A kinevezett országos képviselőtestületi ta­goknak a szekemberek sorából kell kiíkerülm- 5k és 2. a kinevezésnél figyelemmel keli lennie az illető országban uralkodó gazdasági, művelő­dési, nemzetiségi és társadalmi viszonyokra. Ad. 1. A kinevezésnél a kormány nem a szak­értelmet és nem az arravaióságot vette alapul, hanem csakis politikai érdekek és a pártkulcs sze­rint ejtette meg a kinevezést A képviselőház alkotmányjogi bizottságának je­lentése hangsúlyozza, hogy az országos képvise­lőtestületi tagok egy részének kinevezése egy­általában nem lesz a választási eredmények kor-, rekturája és a képviselőtestületnek olyan ki­egészítése, hogy az a mindenkori kormánypár­tok követeléseinek megfeleljen. Ennek darára a kinevezésnél mégis a kormánypártok egyol­dalú érdekei érvényesültek és a kinevezést megelőző tárgyalások akörül forogtak, hogy az egyes kormánypártok milyen arányban legye­nek képviselve az országos képviselőtestületbén. A szlovenszkói országos képviselőtestület 1929 január 12.-én tartott első ülésén az országos választmány megválasztásánál 8 kinevezi tt tag csatlakozott a csehszlovák köztársasági párthoz (Gabik, Gerda, Fiala. Kállay, Lanov­ka, Liska, Pavlovié és Zatkovic urak), 6 a szlo­vák néppárthoz ( Mederly, Prrcházka, Zirko, Radó, Rubes és Pöstyéni urak), 1 a csehszlovák nemzeti demokrata párthoz (Dr. Macik ur), 1 a csehszlovák néppárthoz (Ziska ur), 1 a csehszlo­vák szociáldemokrata párthoz (Lehocky U”) és 1 a csehszlovák nemzeti szocialista párthoz i'Mi- lota ur). Minthogy az első néey párt a kormány­ban képviselve van, az utolsó kettő nem. a kor­mánypárti és az ellenzéki kinevezett tagok szám­aránya: 1G:2, holott a választott tagok aránya 36:17. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormány a kinevezést saját helyzetének megerősitérére használta fel. A kinevezésnél a kormány ellenben nem tartót ta szem előtt a különböző foglalkozási sza’ ok arányát, sem pedig — ami a vitás kérdés jogi megítélése szempontjából a legfontosabb — a kinevezendők szakismeretét, ami a legjobban abból tűnik ki. hogy a kormányrendeletben még csak meg sem em- Htetíe, hogy a kinevezett tagokat micsoda szakemberek gyanánt nevezte ki. Minthogy a törvény világosan előirja; hogy a kinevezésnek a szakemberek sorából kell tör­ténnie, a kormány elemi kötelessége lett volna, a rendeletben megjelölni, hogy az egyes kineve­zetteket milyen cimen tekinti szak emberek mk. Mivel ezt elmulasztotta, ennek folytán hatályon kívül helyezendő. Ad. 2. De a kormány Szlovenszkón nem vette figyelembe a nemzetiségi viszonyokat sem, ami kitűnik abból, hogy a kinevezett tagok közül egyetlenegy sem tar­tozik a magyar, illetőleg a német kisebbség-, hez. A törvény szövegéből logikusan következik, hogy a kormánynak a nemzetiségek sorából is ki kell neveznie néhány országos képviselőtes­tületi tagot. Ezzel maga a kormány is tisztában yan és ezért Csehországban 11. Morvaországban és Sziléziában pedig 5 német egyént nevezett ki az ottani képviselőtestületbe. Szlovénekén el lenben a kormány megfeledkezett erről a köte­lességéről és ngy a magyar, mint a német ki­sebbséget mellőzte a kinevező- nól, holott az 1921. évi népszámlálás hivatalosan közzé­tett eredményei szerint az előbbi 21.54 szá­zalékát, az utóbbi pedig 4.73 százalékát al­kotja az országban lakó állampolgárok ösz- szességének. A kormány tehát nem vette fi­gyelembe az ország lakosságának nemzetisé­gi viszonyait A nagymenői kinevezéseit analógiája Miután előadtuk, hogy a rendeletet miért tart juk törvénnyel meg nem egyezőnek, panaszunk indokolására legyen szabad még a következő­ket felhoznunk: A legfelső közigazgatási bíróság 1924. julius 23.-án 9312 sz. a. hozott ítélete szerint (Boh. OCX XI.), a megyei képviselőtestületi tagok kinevezése ellen csak a választott tagok nyújthatnak be panaszt és pedig csak annyiban, amennyiben kifogásol­ják, hogy ez a megengedett számot felülhaladta és hogy kellő minősitóssel nem bíró személyt ne­veztek ki. Az 1920. április 14.-én 330. ez. a. kelt törvény az 5. §-ban foglalta össze az< kát a föl tételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy va­laki megyei képviselőtestületi taggá kinevezhe­tő, illetőleg — caeteris pariba* — kinevezhető lett légyen. A kinevezésről szóló 12. §. a kineve­zést egyéb föltételekhez nem kötötte. Ezzel szemben az 1927. julius 14.-én 125 sz. a. kelt törvény 13. §-a a kinevezést még két to ábbi föltételhez köti, nevezetesen ahhoz, hogy a ki­nevezettek szakemberek legyenek és hogy a ki­nevezésnél az országban uralkodó nemzetiségi viszonyok figyelembe vétessenek. M nthögy pedig e föltételek a fentiek szerint nem főre g- nak fenn és a kinevezett képviselőtestületi ta­gok' egyénenként, sem pedig összesen nem te­kinthetők kellő minősítéssel biró személyek­nek, a legfelső közigazgatási bíróságnak az idézett Ítéletében kifejezésre jutó törvényma­gyarázata alapján mi mély tisztelettel alulírot­tak, mint a szlovenszkói országos képvit-elő- testület választott tagjai, jogosultak vagyunk jelen panasz beadására, Jogosultak vagyunk annál is inkább, mivel a kormány rendelete folytán jogainkban szenvedünk sérelmet az ál.al, hogy a magyar és német kisebbségnek a kinsvezésnél való teljes mellőzése miatt az országos képviselő- testületben szavazataink kisebb súllyal es­nek latba és nemzetiségi érdekeink nin­csenek úgy képviselve, mintha az országos képviselőtestületben rajtunk választottakon kívül a magyarság és németség számará­nyának megfelelő számú magyar és nemet nemzetiségű kinevezett képviselőtestületi ta­gok is helyet foglalnának. Panaszunk tehát eleget tesz a 36—1876 sz. törvény 2 §-ában megállapított követelmé­nyeknek is. A tkéízávas ajtó ffie rrtfft útiké iesnen JCocfis 3fria: £dám Waíiacc (32) — ön az, Diók Martin? Emberfia, megza­varja a legszebb bridgej á tszmám at. Marok­nyi pénzt nyerek kollégáimtól. Tisztára cse­csemők, mondom önnek — a. háttérből tilta­kozó hangok hallatszották. — Na, csak nem akarjátok mondani, hogy a bridgebőtl többet értenétek, mint a cuclizó csecsemő? — in­tette őket Sneed nyugalomra. Dick türelmetlenül szakította félbe. — Hagyjon fel ezzel az őrültséggel, Sneed. Hallatlanul fontos dolgot, kell önnel közöl­nöm. Cody hivott feL Megtámad tóik, gyilko­sok vannak a házában. Elmondotta, milyen külön ősképpen szer­zett tudomást a dologról. — Huj, ez cifrán hangzik —- mondotta Sneed komolyra vált hangon. Azonnal ki­megyünk. Rögtön autót hozatok. — Az én kocsim gyorsabban megy. Elvi­szem magammal, — Jól van, Mártim, elébe megyünk. Vár­jon miniket a viadukt alatt. El bért inspektor és Staynes sergeamt kísérnek el minket. — Kitűnő. Tartok tődé, hogy minden kéz­re szükségünk lesz. Lecsapta a kagylót, lekapta a fogasról ka­bátját és kirohant az ajtón.‘Amint az ajtót kinyitotta, csodálkozva ugrott vissza. Egy sá­padt asszony lépett vele szembe. — Mrs. Lanedown! — kiáltotta. Sybil! — szaladt végig a lelkén. — Nem faidom, miihez kezdjek —- panasz­kodott a nő. — Leányom eltűnt! Kérem, jöjjön be — mondotta Diók, akinek hevesen dobogott a szívó. ~~ Mindent mondjon el sorjában. Minden egyes szénák j^eo&foégp via „ Mrs. Lanedown gyorsan elmondotta., amit tudott Amikor ette nyolc óra tájban haza­tért, Sybil nem volt otthon. Tiz óráig nem nagyon aggódott emiatt. Ekkor felhívta ba­rátnőjét, akinél Sybil gyakran töltötte estéit. Napok óta nem látta. Felhívta másik, har­madik ismerősét, ugyanez volt a válasz. Vé­gül sikerült Sybil kolléganőjével beszélnie. A fiatal leány azután megadta a kívánt fel­világosi iást. Sybilt egy idegen hölgy kereste fel és uutoutira hívta meg. Ki volt a hölgy? Ezen hiába törte az édesanyja a fejét. Köz­ben éjfél lett és Sybiilröl még mindig sem­mi nyom. Diók figyelmesen hallgatta végig. Vas nyugalommal nyomta el szivének őrjöngő nyugtalanságát. — Sybil kolléganője leírta-e az idegen hölgyet? Mrs. Lamsőowa bólintott. — Milyen volt? Mire. Lausdown szavaiból már következ­tethetett. A durva csontozatul, penetráns i,Illatot árasztó hölgyben megismerte azt a nőt, akit először Cody gazdasszonyának tar­tott. Mrs, Cody vett. Mips. Lamsdown látta, hogy a detektív el- eápadt. Kétségbeesetten kapott a detektív karjához. — Isteneim! ön sejt valamit! Valami tör­tént vele? Dick fájdalmasan csóvál ta fejét. — Két órán belül tisztán látok — mondta, kiiasé összeszedve magát. — Be akarja-e várni itt felhívásomat? Könyvtáram rendel­kezésére áll — Nem, nem! Jobb lesz, ba hazamegyek. Nincs kizárva, hogy Sybil eltűnése egész ár­tatlanul végződik. Ha hazajön, hálálna aggó­dik, ha a lakáét üregen találja. De menjen, Mr. Martin. Ne gondoljon vetem. Autóm a ház előtt van és egyedüli is hazat alá fok. Égj percet nem tehetett wetabem* Dick követte az asszony tanácsát és lesietett a lépcsőkön. Felszaki tolta a garázs ajtaját, ki­tolta aiz autót, á komnánykerék mellé ug­rott.ik Jobban érezte magát most, hogy az autó megindult. Minden pillanat közelebb vitte a tett szín helyéhez. A vasúti hid alatt három néma alak vára­kozott rá. —• Szálljanak be gyorsam — kiáltotta Diók. Sneed Dick mellé ült. ' Diók belebámult az üres útba, amely el­nyelte fényszórójának sugaraik — Misa Lanedown eltűnt — szaladt ki végül fogai közül. — És félek... Egy pillanatra elhallgatott. Az autó vág­tatva nyelte a kilométereket. Amikor a hoMfényben a szabad ut tárult fel előttük, Diák elmondotta, hogy mitől tart. Azután újból gondolataiba mélyedve hallgatott eL A kocsi örült iramban vágta­tott.-— Most már a sussexi rendőrség South Weá'ltdíben lesz — mondotta, de hangjában a reménység mellett a kétség is kifejeződött. Sneed tagiad ófliag rázta fejét. — Ne higyje, Mr. Martin. Nem is sejti, mi­lyen hátramarodott a rendőrségi intézmény a provinoban. Lehet, hogy a legközelebbi rend­őrőrségnek nincs is telefonja, vagy ha van, akkor éppen elromlott, vagy pedig nincs mellette senkii, mert tiz óraikor beszüntetik a szolgálatot. Ha a jobbik esetben a telefon­üzenetet meg is kapták, még ezzel nem moz­dultak ki. Szigorúan az instrukciókhoz tart­ják magukat és csak akkor cselekszenek, ami­kor hiteles jelentést kapnak. Hát tudjuk-e mi is biztosan, hogy Cody felhívása megfelel a valóságnak? Hátha csapdát akar magának ál­lá tani? Dick nem felelt azonnal. Az olajnoymást szabályozta, — Nem, — mondotta, ezek a kiáltások va- j Hódiak voltaik, FSssy Kálmán interpellációja a komáromi várerőd belső kőrútjának elzárása ügyében Prága, február 28. Füssy Kálmán magyar nem­zeti párti nemzetgyűlési képviselő és társai a kővetkező interpellációt intézték a nemzetvédelmi miniszterhez: „A komáromi váröv felépítése óta, úgy külső, mint belső oldalán egy-egy ut húzódik. Ezen utak mindenkor a közforgalmat is szolgálták. A ' komá­romi földtulajdonosok évtizedeken keresztül eze­ket az utakat használták a mellékelt vázrajzon feltüntetett Asztagszeri, Alsóérháti és SingeLői dü'őkben fekvő mintegy 150 kát holdat kitevő földjeik megközelítésére. Ez természetes dolog volt annál is inkább, mert a földeket máshonnan meg­közelíteni u~m lehet és különösen nedves idő­járásban nemcsak a mellékutak, de a szántók és rétek is víz aiá kerülnek. A múlt év szemtemberében Scbauer alezredes, az erődök épületeinek gondnoka, a me'lékelt váz­rajzon vörössel meghúzott körúton, a közeledést a III. várerődfől az IV. vérerődig megtiltotta és ezzel a fenti földek megközelítéséi lehetetlenné tette. Az intézkedés indoka az volt, hogy az utón való forgalom által az épületek biztonsága veszé­lyeztetik. A város vezetősége eljárt a helyőrségi parancs­nokságnál az intézkedés hatálytalanitasa érdeké­ben, de a helyőrségi nnrancsnokságnak nem állott módjában Schauer alezredes Intézkedéseit hatá­lyon kívül helyezni. Az érdekeltek Schauer alez­redeshez is kérelemmel fordultak az ut szabaddá téte'e érdekében, indoko'va kérelmüket azzal, hogy soha az épületekben kár nem esett és maguk az útvonalon köz’ekedők saját érdekükben is el­sőrendű kötelességüknek tartják, hogy az épületek minden veszélytől megóvassanak. ' Scfcauer alezredes indokolás nélkül elutasította. a kérelmet, de hozzáfűzte, hogy magyarnak nincs engedély. Mindezek után a Miniszter Úrhoz fordulunk, hogy tudomást szerezzen arról, hogy a hadsereg egyes tagjai miképoen bánnak a po’gári lakossággal, hogyan kezelik a magyar nemzetiségű állampol­gárokat és miképpen teszik lehetetlenné az évti­zedek óla használt utakon való közlekedést és ezzel a kis emberek gazdálkodását és megélheté­sük lehetőségének biztosítását. Tisztelettel kérdezzük a Miniszter Urat, hajlan­dó-e a leirt ügybe** vizsgálatot azonnal elren­delni és tntézkedr <iogy a nevezett nt még a ta­vaszi munkák megkezdése előtt újra megnyit Lás­sák? Hajlandó-e Miniszter Ur Schauer alezredes el len az állampolgárok békés együttélését veszé­lyeztető kijelentése miatt a fegyelmi vizsgálatot elrendelni és őt szigorúan megbüntetni?“ EEsülyedt francia gőzös Pária, február 28. A San Malo nevű gőzös tegnap Clierbourgból Le Havreba vezető utón Cherbourgtól nyugatra elsül yedt A legénység hét embere egy mentőcsóuakon partra ver­gődött, de a hét ember közül az egyik a kiál­lott fáradtságok miatt meghalt. A másik men­tőcsónak, amelyen öt ember volt, elveszett Cherbourgból több hajó futott ki keresésére. A következő negyedórában se akis em be­szélt, mindenki feltevéseivel foglalkozott. — Nem a bitófaudvair közelében vagyunk-e? — kérdezte hirtelen Sneed és kihajolt — Balra van, — felelte Dick és egy pilla­natra végigsöpörte a fényszóróval az utat Az omladozó fal lassan kibontakozott a ho­mályból. Az ajtó még rozogábban lógott mint egyébként A fák koronája élesen kirajzoló­dott a holdfényben. Mindez egy pillanatig tar­tott az autó vágtatva repült tovább. — Ez az egész Selford-história egy csa­lóka kép, — mondta Sneed elgondolkodva. — Bárhol nyúljon hozzá az ember, üresbe kap. Szeretném tudni, hogy mi van a ro­vásán? — Kinek? — riadt fel Dick. — Kinek másnak, mint Selford lordnak! Hát miért járja második Aliasvárusként kör­be a világot? Azért, hogy egy könyvet meg­írjon? Hogy országokat és embereket lás­son? Ilyet ne mondjon nekem! Minden fia­tal paírnek az a természetes kívánsága, hogy először Angliában tündököljön. És milyen ér­deke lehet a fiatal lordnak abban, hogy tar­tózkodási helyének megállapítása alól állan­dóan kivonja magát? Gondoljon csak erre! Nyolc hónapiig utazik a nyomában és.mégsem láthatja szemtől szembe. — Jómagam nem láttam öt, de a fényképét láttam, — volt Dick meglepő felelete. Sneed csodálkozva nézett szomszédjára. — Emberfia és ezt csak most mondja ne­kem? Dick úgy tett, mintha nem venné észre az inspektor fürkésző pillantását. — Hál micsoda fontossága lehet a lord egy fényképének? — kérdezte odavetve. — Ne moudjon ilyet, Dick. Ha megvan a fényképünk, akkor már a bűnöző nyomán vagyunk és a fölmunkát már megtettük. . Dick fölényesen nevetett (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom