Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-01 / 51. (1974.) szám
2 Tn?y<;M-A^AGfaVR-HTRItA^ 1929 március 1, péntek. A magyarság szlovenszkói országos képviselőtestületi követei a tagkinevezések megsemmisítését kérik a legfelső közigazgatás! bíróságnál Prága, február 28. A legkiált óbb sérelmek egyike, amely az utolsó időben, a magyar kisebbséget Szlovenszkón és Ruszonsjkóu érte, a kormánynak az az intézkedése volt, amely- lyel az országos képviselőtestületekbe történt kinevezések során a magyarságot teljesen mellőzte. A magyarság megválasztott ta; tomány- gyülési képviselői a Képviselőtestületek alakuló ülésén deklarációban jelentették be, h 'gv a kormány ezen ténye ellen panasszal óin, k a legfelsőbb közigazgatási bíróságnál. A nagj elvi jelentőségű petíciót a napokban nyújt-. t:ák be a szlovenszkói országos képviselőtestület magyar tagjai a legfelső közigazgatási bir->ág- hoz s a petícióban a szlovenszkói országos képviselőtestületben történt kinevezések megsemmisítését kérik. A petíció szövegét az alábbiakban ismertetjük: A panasz Mély tisztelettel alulírottak, az országos keresztényszocialista párt, illetve a magyar nemzeti part, a szepesi németek páríja és a magyar nemzeti munkáspárt listáján a szlovenszkói országos képviselőtestületbe beválasztott képviselőtestületi tagok — kezdődik a beadvány — a kormánynak 76.244—1928—7. száma intézkedése ellen, amellyel a szlovenszkói országos képviselőtestület 18 tagját kinevezte panasszal élünk és mély tisztelettel kérjük a legfelső közigaz-; gatásí bíróságot, hogy a kormánynak ezen In- j tézkedését az 1875. október 22.-én keli 36—18*6 j sz. törvény 7. §-a értelmében megsemmisíteni I méltóztassék. indokolás Ezen panaszunk indokolására a következő- j két vagyunk bátrak felhozni: Az 1927. julius 14.-én 125. sz. a. kelt törvény 12. §-a értelmében az országos képviselő testületek tagjainak kétharmadrésze a 13. §. szerint választatik, a többi tagot pedig a kormány & szakemberek sorából nevezi ki, figyelembe véve a gazdasági, művelődési, nemzetiségi és társadalmi viszonyokat. \ A törvénynek ebbő! a rendelkezéséből világosan kitűnik, hogy a kormány az országos képviselőtestület kinevezett tagjainak kijelölésénél nem járhat el önkényesen, hanem két törvényes korl^ot tartozik respektálni: 1. A kinevezett országos képviselőtestületi tagoknak a szekemberek sorából kell kiíkerülm- 5k és 2. a kinevezésnél figyelemmel keli lennie az illető országban uralkodó gazdasági, művelődési, nemzetiségi és társadalmi viszonyokra. Ad. 1. A kinevezésnél a kormány nem a szakértelmet és nem az arravaióságot vette alapul, hanem csakis politikai érdekek és a pártkulcs szerint ejtette meg a kinevezést A képviselőház alkotmányjogi bizottságának jelentése hangsúlyozza, hogy az országos képviselőtestületi tagok egy részének kinevezése egyáltalában nem lesz a választási eredmények kor-, rekturája és a képviselőtestületnek olyan kiegészítése, hogy az a mindenkori kormánypártok követeléseinek megfeleljen. Ennek darára a kinevezésnél mégis a kormánypártok egyoldalú érdekei érvényesültek és a kinevezést megelőző tárgyalások akörül forogtak, hogy az egyes kormánypártok milyen arányban legyenek képviselve az országos képviselőtestületbén. A szlovenszkói országos képviselőtestület 1929 január 12.-én tartott első ülésén az országos választmány megválasztásánál 8 kinevezi tt tag csatlakozott a csehszlovák köztársasági párthoz (Gabik, Gerda, Fiala. Kállay, Lanovka, Liska, Pavlovié és Zatkovic urak), 6 a szlovák néppárthoz ( Mederly, Prrcházka, Zirko, Radó, Rubes és Pöstyéni urak), 1 a csehszlovák nemzeti demokrata párthoz (Dr. Macik ur), 1 a csehszlovák néppárthoz (Ziska ur), 1 a csehszlovák szociáldemokrata párthoz (Lehocky U”) és 1 a csehszlovák nemzeti szocialista párthoz i'Mi- lota ur). Minthogy az első néey párt a kormányban képviselve van, az utolsó kettő nem. a kormánypárti és az ellenzéki kinevezett tagok számaránya: 1G:2, holott a választott tagok aránya 36:17. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormány a kinevezést saját helyzetének megerősitérére használta fel. A kinevezésnél a kormány ellenben nem tartót ta szem előtt a különböző foglalkozási sza’ ok arányát, sem pedig — ami a vitás kérdés jogi megítélése szempontjából a legfontosabb — a kinevezendők szakismeretét, ami a legjobban abból tűnik ki. hogy a kormányrendeletben még csak meg sem em- Htetíe, hogy a kinevezett tagokat micsoda szakemberek gyanánt nevezte ki. Minthogy a törvény világosan előirja; hogy a kinevezésnek a szakemberek sorából kell történnie, a kormány elemi kötelessége lett volna, a rendeletben megjelölni, hogy az egyes kinevezetteket milyen cimen tekinti szak emberek mk. Mivel ezt elmulasztotta, ennek folytán hatályon kívül helyezendő. Ad. 2. De a kormány Szlovenszkón nem vette figyelembe a nemzetiségi viszonyokat sem, ami kitűnik abból, hogy a kinevezett tagok közül egyetlenegy sem tartozik a magyar, illetőleg a német kisebbség-, hez. A törvény szövegéből logikusan következik, hogy a kormánynak a nemzetiségek sorából is ki kell neveznie néhány országos képviselőtestületi tagot. Ezzel maga a kormány is tisztában yan és ezért Csehországban 11. Morvaországban és Sziléziában pedig 5 német egyént nevezett ki az ottani képviselőtestületbe. Szlovénekén el lenben a kormány megfeledkezett erről a kötelességéről és ngy a magyar, mint a német kisebbséget mellőzte a kinevező- nól, holott az 1921. évi népszámlálás hivatalosan közzétett eredményei szerint az előbbi 21.54 százalékát, az utóbbi pedig 4.73 százalékát alkotja az országban lakó állampolgárok ösz- szességének. A kormány tehát nem vette figyelembe az ország lakosságának nemzetiségi viszonyait A nagymenői kinevezéseit analógiája Miután előadtuk, hogy a rendeletet miért tart juk törvénnyel meg nem egyezőnek, panaszunk indokolására legyen szabad még a következőket felhoznunk: A legfelső közigazgatási bíróság 1924. julius 23.-án 9312 sz. a. hozott ítélete szerint (Boh. OCX XI.), a megyei képviselőtestületi tagok kinevezése ellen csak a választott tagok nyújthatnak be panaszt és pedig csak annyiban, amennyiben kifogásolják, hogy ez a megengedett számot felülhaladta és hogy kellő minősitóssel nem bíró személyt neveztek ki. Az 1920. április 14.-én 330. ez. a. kelt törvény az 5. §-ban foglalta össze az< kát a föl tételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valaki megyei képviselőtestületi taggá kinevezhető, illetőleg — caeteris pariba* — kinevezhető lett légyen. A kinevezésről szóló 12. §. a kinevezést egyéb föltételekhez nem kötötte. Ezzel szemben az 1927. julius 14.-én 125 sz. a. kelt törvény 13. §-a a kinevezést még két to ábbi föltételhez köti, nevezetesen ahhoz, hogy a kinevezettek szakemberek legyenek és hogy a kinevezésnél az országban uralkodó nemzetiségi viszonyok figyelembe vétessenek. M nthögy pedig e föltételek a fentiek szerint nem főre g- nak fenn és a kinevezett képviselőtestületi tagok' egyénenként, sem pedig összesen nem tekinthetők kellő minősítéssel biró személyeknek, a legfelső közigazgatási bíróságnak az idézett Ítéletében kifejezésre jutó törvénymagyarázata alapján mi mély tisztelettel alulírottak, mint a szlovenszkói országos képvit-elő- testület választott tagjai, jogosultak vagyunk jelen panasz beadására, Jogosultak vagyunk annál is inkább, mivel a kormány rendelete folytán jogainkban szenvedünk sérelmet az ál.al, hogy a magyar és német kisebbségnek a kinsvezésnél való teljes mellőzése miatt az országos képviselő- testületben szavazataink kisebb súllyal esnek latba és nemzetiségi érdekeink nincsenek úgy képviselve, mintha az országos képviselőtestületben rajtunk választottakon kívül a magyarság és németség számarányának megfelelő számú magyar és nemet nemzetiségű kinevezett képviselőtestületi tagok is helyet foglalnának. Panaszunk tehát eleget tesz a 36—1876 sz. törvény 2 §-ában megállapított követelményeknek is. A tkéízávas ajtó ffie rrtfft útiké iesnen JCocfis 3fria: £dám Waíiacc (32) — ön az, Diók Martin? Emberfia, megzavarja a legszebb bridgej á tszmám at. Maroknyi pénzt nyerek kollégáimtól. Tisztára csecsemők, mondom önnek — a. háttérből tiltakozó hangok hallatszották. — Na, csak nem akarjátok mondani, hogy a bridgebőtl többet értenétek, mint a cuclizó csecsemő? — intette őket Sneed nyugalomra. Dick türelmetlenül szakította félbe. — Hagyjon fel ezzel az őrültséggel, Sneed. Hallatlanul fontos dolgot, kell önnel közölnöm. Cody hivott feL Megtámad tóik, gyilkosok vannak a házában. Elmondotta, milyen külön ősképpen szerzett tudomást a dologról. — Huj, ez cifrán hangzik —- mondotta Sneed komolyra vált hangon. Azonnal kimegyünk. Rögtön autót hozatok. — Az én kocsim gyorsabban megy. Elviszem magammal, — Jól van, Mártim, elébe megyünk. Várjon miniket a viadukt alatt. El bért inspektor és Staynes sergeamt kísérnek el minket. — Kitűnő. Tartok tődé, hogy minden kézre szükségünk lesz. Lecsapta a kagylót, lekapta a fogasról kabátját és kirohant az ajtón.‘Amint az ajtót kinyitotta, csodálkozva ugrott vissza. Egy sápadt asszony lépett vele szembe. — Mrs. Lanedown! — kiáltotta. Sybil! — szaladt végig a lelkén. — Nem faidom, miihez kezdjek —- panaszkodott a nő. — Leányom eltűnt! Kérem, jöjjön be — mondotta Diók, akinek hevesen dobogott a szívó. ~~ Mindent mondjon el sorjában. Minden egyes szénák j^eo&foégp via „ Mrs. Lanedown gyorsan elmondotta., amit tudott Amikor ette nyolc óra tájban hazatért, Sybil nem volt otthon. Tiz óráig nem nagyon aggódott emiatt. Ekkor felhívta barátnőjét, akinél Sybil gyakran töltötte estéit. Napok óta nem látta. Felhívta másik, harmadik ismerősét, ugyanez volt a válasz. Végül sikerült Sybil kolléganőjével beszélnie. A fiatal leány azután megadta a kívánt felvilágosi iást. Sybilt egy idegen hölgy kereste fel és uutoutira hívta meg. Ki volt a hölgy? Ezen hiába törte az édesanyja a fejét. Közben éjfél lett és Sybiilröl még mindig semmi nyom. Diók figyelmesen hallgatta végig. Vas nyugalommal nyomta el szivének őrjöngő nyugtalanságát. — Sybil kolléganője leírta-e az idegen hölgyet? Mrs. Lamsőowa bólintott. — Milyen volt? Mire. Lausdown szavaiból már következtethetett. A durva csontozatul, penetráns i,Illatot árasztó hölgyben megismerte azt a nőt, akit először Cody gazdasszonyának tartott. Mrs, Cody vett. Mips. Lamsdown látta, hogy a detektív el- eápadt. Kétségbeesetten kapott a detektív karjához. — Isteneim! ön sejt valamit! Valami történt vele? Dick fájdalmasan csóvál ta fejét. — Két órán belül tisztán látok — mondta, kiiasé összeszedve magát. — Be akarja-e várni itt felhívásomat? Könyvtáram rendelkezésére áll — Nem, nem! Jobb lesz, ba hazamegyek. Nincs kizárva, hogy Sybil eltűnése egész ártatlanul végződik. Ha hazajön, hálálna aggódik, ha a lakáét üregen találja. De menjen, Mr. Martin. Ne gondoljon vetem. Autóm a ház előtt van és egyedüli is hazat alá fok. Égj percet nem tehetett wetabem* Dick követte az asszony tanácsát és lesietett a lépcsőkön. Felszaki tolta a garázs ajtaját, kitolta aiz autót, á komnánykerék mellé ugrott.ik Jobban érezte magát most, hogy az autó megindult. Minden pillanat közelebb vitte a tett szín helyéhez. A vasúti hid alatt három néma alak várakozott rá. —• Szálljanak be gyorsam — kiáltotta Diók. Sneed Dick mellé ült. ' Diók belebámult az üres útba, amely elnyelte fényszórójának sugaraik — Misa Lanedown eltűnt — szaladt ki végül fogai közül. — És félek... Egy pillanatra elhallgatott. Az autó vágtatva nyelte a kilométereket. Amikor a hoMfényben a szabad ut tárult fel előttük, Diák elmondotta, hogy mitől tart. Azután újból gondolataiba mélyedve hallgatott eL A kocsi örült iramban vágtatott.-— Most már a sussexi rendőrség South Weá'ltdíben lesz — mondotta, de hangjában a reménység mellett a kétség is kifejeződött. Sneed tagiad ófliag rázta fejét. — Ne higyje, Mr. Martin. Nem is sejti, milyen hátramarodott a rendőrségi intézmény a provinoban. Lehet, hogy a legközelebbi rendőrőrségnek nincs is telefonja, vagy ha van, akkor éppen elromlott, vagy pedig nincs mellette senkii, mert tiz óraikor beszüntetik a szolgálatot. Ha a jobbik esetben a telefonüzenetet meg is kapták, még ezzel nem mozdultak ki. Szigorúan az instrukciókhoz tartják magukat és csak akkor cselekszenek, amikor hiteles jelentést kapnak. Hát tudjuk-e mi is biztosan, hogy Cody felhívása megfelel a valóságnak? Hátha csapdát akar magának állá tani? Dick nem felelt azonnal. Az olajnoymást szabályozta, — Nem, — mondotta, ezek a kiáltások va- j Hódiak voltaik, FSssy Kálmán interpellációja a komáromi várerőd belső kőrútjának elzárása ügyében Prága, február 28. Füssy Kálmán magyar nemzeti párti nemzetgyűlési képviselő és társai a kővetkező interpellációt intézték a nemzetvédelmi miniszterhez: „A komáromi váröv felépítése óta, úgy külső, mint belső oldalán egy-egy ut húzódik. Ezen utak mindenkor a közforgalmat is szolgálták. A ' komáromi földtulajdonosok évtizedeken keresztül ezeket az utakat használták a mellékelt vázrajzon feltüntetett Asztagszeri, Alsóérháti és SingeLői dü'őkben fekvő mintegy 150 kát holdat kitevő földjeik megközelítésére. Ez természetes dolog volt annál is inkább, mert a földeket máshonnan megközelíteni u~m lehet és különösen nedves időjárásban nemcsak a mellékutak, de a szántók és rétek is víz aiá kerülnek. A múlt év szemtemberében Scbauer alezredes, az erődök épületeinek gondnoka, a me'lékelt vázrajzon vörössel meghúzott körúton, a közeledést a III. várerődfől az IV. vérerődig megtiltotta és ezzel a fenti földek megközelítéséi lehetetlenné tette. Az intézkedés indoka az volt, hogy az utón való forgalom által az épületek biztonsága veszélyeztetik. A város vezetősége eljárt a helyőrségi parancsnokságnál az intézkedés hatálytalanitasa érdekében, de a helyőrségi nnrancsnokságnak nem állott módjában Schauer alezredes Intézkedéseit hatályon kívül helyezni. Az érdekeltek Schauer alezredeshez is kérelemmel fordultak az ut szabaddá téte'e érdekében, indoko'va kérelmüket azzal, hogy soha az épületekben kár nem esett és maguk az útvonalon köz’ekedők saját érdekükben is elsőrendű kötelességüknek tartják, hogy az épületek minden veszélytől megóvassanak. ' Scfcauer alezredes indokolás nélkül elutasította. a kérelmet, de hozzáfűzte, hogy magyarnak nincs engedély. Mindezek után a Miniszter Úrhoz fordulunk, hogy tudomást szerezzen arról, hogy a hadsereg egyes tagjai miképoen bánnak a po’gári lakossággal, hogyan kezelik a magyar nemzetiségű állampolgárokat és miképpen teszik lehetetlenné az évtizedek óla használt utakon való közlekedést és ezzel a kis emberek gazdálkodását és megélhetésük lehetőségének biztosítását. Tisztelettel kérdezzük a Miniszter Urat, hajlandó-e a leirt ügybe** vizsgálatot azonnal elrendelni és tntézkedr <iogy a nevezett nt még a tavaszi munkák megkezdése előtt újra megnyit Lássák? Hajlandó-e Miniszter Ur Schauer alezredes el len az állampolgárok békés együttélését veszélyeztető kijelentése miatt a fegyelmi vizsgálatot elrendelni és őt szigorúan megbüntetni?“ EEsülyedt francia gőzös Pária, február 28. A San Malo nevű gőzös tegnap Clierbourgból Le Havreba vezető utón Cherbourgtól nyugatra elsül yedt A legénység hét embere egy mentőcsóuakon partra vergődött, de a hét ember közül az egyik a kiállott fáradtságok miatt meghalt. A másik mentőcsónak, amelyen öt ember volt, elveszett Cherbourgból több hajó futott ki keresésére. A következő negyedórában se akis em beszélt, mindenki feltevéseivel foglalkozott. — Nem a bitófaudvair közelében vagyunk-e? — kérdezte hirtelen Sneed és kihajolt — Balra van, — felelte Dick és egy pillanatra végigsöpörte a fényszóróval az utat Az omladozó fal lassan kibontakozott a homályból. Az ajtó még rozogábban lógott mint egyébként A fák koronája élesen kirajzolódott a holdfényben. Mindez egy pillanatig tartott az autó vágtatva repült tovább. — Ez az egész Selford-história egy csalóka kép, — mondta Sneed elgondolkodva. — Bárhol nyúljon hozzá az ember, üresbe kap. Szeretném tudni, hogy mi van a rovásán? — Kinek? — riadt fel Dick. — Kinek másnak, mint Selford lordnak! Hát miért járja második Aliasvárusként körbe a világot? Azért, hogy egy könyvet megírjon? Hogy országokat és embereket lásson? Ilyet ne mondjon nekem! Minden fiatal paírnek az a természetes kívánsága, hogy először Angliában tündököljön. És milyen érdeke lehet a fiatal lordnak abban, hogy tartózkodási helyének megállapítása alól állandóan kivonja magát? Gondoljon csak erre! Nyolc hónapiig utazik a nyomában és.mégsem láthatja szemtől szembe. — Jómagam nem láttam öt, de a fényképét láttam, — volt Dick meglepő felelete. Sneed csodálkozva nézett szomszédjára. — Emberfia és ezt csak most mondja nekem? Dick úgy tett, mintha nem venné észre az inspektor fürkésző pillantását. — Hál micsoda fontossága lehet a lord egy fényképének? — kérdezte odavetve. — Ne moudjon ilyet, Dick. Ha megvan a fényképünk, akkor már a bűnöző nyomán vagyunk és a fölmunkát már megtettük. . Dick fölényesen nevetett (Folytatjuk.)