Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-07 / 32. (1955.) szám

1929 február 7, eriMSrtök.

'í^<satMAGfeR-mRiii®:

Az Erdélyi-szenzáció

Végőiért. Az Ítélet: életfogytiglani fegyház. 'Az ilyen ítéletek kihirdetésiékor úgy forr a közvélemény, mint az ege tv erő, háborgó tenger: egy léUmteitkm kéz nyúlik elő a végtelenből, IMhcMlían ajak nyugalmat parancsol és el dél a vész, a vizek elülnek. Tegnap még szenzáció, holnap elfelejtették. Marad a kérdés: íréért szenzáció? Eseiröl-esetre fórA Magyarországon élő

Radziwitt herceg évszázados örökségi pere a bíróság előli

Ötvenmillió aranymárh&t követel a cár kegyvesztett hercegének ivadéka — Eddig hétmillió a perköltség

mát váMva, de lényegben egyezően kiujiit a szenzáció, egyik pej' a más kai követi és az emberek nem szűnő érdeklődéssel, mohó váAakoeiUsrd néznek az uj per, az uj szenzáció elé. Majd minden ország termel évente egy-két ilyen szenzációt, a többi „közönséges'" gyilkosságok szürkeségéből kirívó nagy pert. Miért hatnak még mindig a szenzáció erejével? 4

Mi volt az Erdélyi per, amely hetek és hónapok óta szinte egyetlen tárgya volt minden beszélgetésnek; amely emberfeletti dimenzióidat öltött? Mit t&tl Erdélyi, akit azzal vádolnak, hogy megölte a kedves, törékeny feleségét, mert élete magas összegre volt bebiztosítva? Első pillanatra a felhördülő közvélemény erkölcsi elégtételt látszott követelni. Fogni fogért, szemet szemért — még mindig az ótestamenticm elve. A második pillanatra már megáUapillmtó, hogy az emberi társadalom preventív öszíönszev'üségéröl vm szó: védekezés, amely úgy történik, hogy a gyilkos fejőt követelő közvélemény önmagái védi az elrettentő büntetéssel.

Ez a két szempont nem magyarázza meg azt, hagy mért vágott be éppen az Erdélyi esete, oly elemi erűvel a tömegekbe, mért tárgyalták ezt a pert Prágában olyan izgalommal, mint Becsben és Budapesten. Egy irodalmi táinmsáJgbarn Wérjél híres regényéről beszélgettünk a minap, amelyben a költő azt : bizonyítja, hogy nem a gyilkos a bűnös, ha- nem az áldozat. Egyszerre csak vőamtlamul valaki az Erdélyi nevet ejtette ki és esetlenül kapcsolatba hóéba a W érj el regényével. Az eddig tisztáim elméleti és erősen vontatott eszmecsert egy szempillantás alatt úgy csapott a nwyasbamintha a társaság egyik tagjáról azt M'itoMa volna valaki, hogy gyilkos. Ebben a püdamatnyi metamorfózis bán figyeltem meg az Erdélyi per és a hasonló szenzációk hatásénak okát és irányát ? mindenki magáévé tette a dolgot, mindenki személyeskedett, megváltozott a hangnem, a beszélgetés ideges leli, az idegesség idegen és az Erdélyi pertől teljesen független terekre dobta át az embereket, akik minden átmenet nélkül elméleti és intellektvMis te ázó k bői szenvedélyes gyűlölködőkké alakultak át. A flegmatikusok kikeltek azok ellen, akik addig sokkal ingerültebben beszéllek náluk jvát, az ingereltek tulcsigdootlság következtében olyan gúnyos flegmába süiyedtek, hogy szinte kabaszbráfától leheteti tartani, a háziasszony a kezeit tördelte titokban, a házigazda, egy csendes irodalmár, úgy robbant lei, hogy sem az irodalomnak, sem a vendégszeretetnek nyomja sem maradi volna és amikor mér úgy látszott, hogy az egész illusztris társaség sértődötten hagyja el a máskor kedves és vendégszer elő házat, egy igen finom és csendes, hatvanéves bankvezér, elértve a háziasszony kérő pUkmlásál, ezt a kérdést dobta hete a forrongó kálimba: „Miért veszik személyesebben az Erdélyi ügyet a Werfel ügyénél?“ A kérdés halott. Csend ÓEM be, amelyben meg lehetett figyelni, hogyan húzódnak vissza az indulatok a jólneveUség álmva mögé. Ráeszméllek arra, hogy túlsókéi árultak el igazi önmagukból, hogy egy negyedóra hosszat meztelenül lej- tették az' indulatok ősi láncát egymás előtt és most, hogy valaki f így étin ez etette ölcet erre, észre tériek és megijedtek attól, hogy a másik, az embertárs nagyon is mélyen tekintett bele a másikba. A malőr megtörtént. Azzal lehetett csak jóvátenni, hogy oly gyorsan, amint az adottságok és a felizgatott atmoszféra megengedte, szublimálták a szenvedélyeket: Erdélyi és Werfel közt a leleményes házigazda egy ügyes mondottal olyan kapcsol teremtett, amilyen a háború és a sport közi fenáll. Ugyanazok az erők,máshová koncentrálva, más célnak alárend-elve. Az est meg volt mentve. Békésen hazamentünk és szokás szerint azt mondtuk, hogy nagyon szép és értékes est volt. Sokat beszéltünk a szép lakásról, a jó teáról, a háziakról és nyújtottuk ezt a tésztát, amíg csak el nem váltunk.

Arról hogy mért vette mindenki személyesebben az Erdélyi ügyel, mint az irodalmat, mért tette magáévá a szenzációi, amelyhez tulajdonképpen csak elméleti köze lehet, nem beszéli senki és az okos bankvezér kérdése egyenes válasz nélkül maradt máig. Ma pedig, műikor Erdélyi már megkapta az élet- fogylÁgimd, a kérdési nem fogják újra felVarsó, február 4. A nozvoerodeM tarosáig ma kezdte meg a Radziwitt lengyel hercegi család tagjai között évek éta folyó hagyatéki per főtárgyai ását.

A Magyarországén megtelepedett Radmvill Frigyes Sándor herceg a Lengyelországban élő kadaiwül Janus és Albrecht hercegektől az oly kai és rifsv/ieczi majorátusok kiadását követelte, mini a hagyaték reá jutó részét, amely hatvanezer hektár szántóföldet és erdőséget foglal magában.

Ezenkívül a herceg a hagyatéki vagyonból pénzbeli kielégítést is követelt és pedig ötvenmillió arany márka erejéig.

A per nemcsak a hagyaték nagysága és értéke miatt keltett annakidején szólta Mám feltűnésit, hanoin politikai és történelmi vonatkozásai is magukra vonták a figyelmet. A panaszos

Radziwil] Frigyes Sándor herceg egyik Ősét ugyanis az orosz cár minden jogától I

megfosztotta azért, mert lengyel hazafi létére Napóleon seregéhez szegődött.

1813-ban a H áriam melletti ütközetben esett el ez a R&dziwili herceg, aki akkor francia ezredesi rangot viselt. Későbbe^ Radeiwill Anion hercegnéik, aki egy porosz hercegnőt vett Feleségül, berlini udvari összeköttetései révén sikerült a cár kegyét visszanyernie ugy- anmyira, hogy a cár elismerte a jogfosztott ős utódjainak két majorátusra való igényét. A többi örökösök ellenállása miatt azonban a peres huzavona tovább tartott egészen az önálló lengyel állam megalakításáig, sőt azután is. A mostani bírósági eljárásiban a felperes herceg egy uj lengyel törvényre hivatkozóit, amely megszünteti mindazon cári jogfosztásoknak az érvényét, melyek politikai indokkal történtek és lengyel hazafié kát s njto ttok.

Jellemző a per nagyságára, hogy a perköltség már eddig kerek kétmillió aranyra árkát tesz ki, amit a panaszosnak kellett előlegezni.

AZ &ROK VÁMOS

Irtat GYŐRT DEZSŐ

Róma, február eleje

Annyit halllottam róla és ©őse láttam, anyuját dicsérték és nem ismertem, — ez épp elég, hogy idegenkedve, egy finom rosszindulat árnyailalávai gondoltaim volt rá.

Az Urbs aethernia, a Roma sacra: az örök Város, a Szent Város, vagy ahogy legbüszkébbéin és Jégmióltósiágldlijesebbon neveztetett minden idők minden nagy városa között: az Urbs, egyszerűen csaik igy: A Város, nagy kezdőbetűvé! — bevailllhaao.ni —, meglepett. Végre egyszer kellemesen csalódtam.

De ne rólam legyen itt szó: róla. Rómáról.

A kellemes meglepetés meóage még itt zsibong a számon, még nem tudom megtalálná azt a csedákütos közép utalt, ami a klasszikus művészetet olyan hallhatatlanná és örökké tette, nem tudom megtalálni a mozgás örvényében a legjéllemzöbben visszatérő s ismétlődéséiben és jéBiegzobességében örök nyugalmat és biztonságot árasztó rilömust, a tegtelá- lóbb szint, a legpontosabb jelzőt, a legjeilileg- zeiiesebb jelilegzetessérjet, még novichis vagyok benne, nem ismerem, nem érzem, nem látom, csak nézem: nézem csupán. És szép. Mi több, érdekes. Mi még több: egyedül valló.

Első blikkre ilyen:

*

Sok mindem együtt.

Történetiem, művészeit, hatalom, múlt, jelem és jövő, aszkézis és epiikureizmus, szentek és garázdák, hősök és senkiik, ragyogás és piszok, fény és árny: mindenki városa.

Nem világváros a szó közhasznált értőimében., inkább egy roppanni vidéki központ, egy futó piilUiamjaibra Drezda jelenik meg előttem, vagy München, — esz nem világváros. Ez a világ városa.

És Róma, ezt már tudom és érzem, nem

is cseréli el semmiért ezt a minőségét a vi- lágvárosságért, — világváros ulóvégTe egy emberöltő alatt is nőhet, az Újvilág tele van ilyen gom b a város-okkal, de a büszke pálma és a nemes agavé nem nő meg mindenütt, anmaik tialliaj fceilll, -trópus, nap, levegő és idő, idő, idő, ami mindennél több, hisz az idő a minden s az időben minden benne van. Az ember legnagyobb kincse ez, az Idő s ebből a kincsből van itt annyi, ma is megfogható, kézzel is tapintható, ©zeniünkkel irigyelhető tömegben és választékban, hogy ez több, minit gazdagság, ez maga a Gazdagság.

Nem jártam a kínai falnál, nem kerestem az inkák kincsét és a dajkaimeséim nem néger époszok voltaik. Én fehér ember vagyok, erre i,s itt jöttem rá, Ilit éreztem először iehéremkor© égem. Egyelőre pompás érzés és én se cserélném el. Mondom, fehér ember vagyok, .akinek fehér embereiknél kezdődik a viliág s az én kultúrám ábécéjét az Agarán és a Fórumon, az Akmpottson és a Kapiloliiu- mon tetiálMk ki, a nyelvtanát a Názáreti csinálnia: az alapokkal késsen is vagyunk, — minden, ami ezen kívül votlit és van, lehetett és lehet, de ebbői a keit eitteniiétbőd már együtt van az én először itt érzett fehér emberségem s az Idő nekem, majdnem azt mon d hatnám, egész innen számit s ez az idő itt majdnem teljes egészében megvan. Gyenge kótésMlezer év.

*

Ett m efeő frappáns és győztes érzést uralja minden friss benyomás.

úrUm korok egymás hegyén-hátán;

Korok: a fehér kultúra nagy korszakai, a vattások, erköilosök, történelmek és művészetek roppant etaprjaii, itt egymás rae&liatit ,és egymás után néznek a szemed közé: be keiül hunyni a szemed, támaszkodj egy márvány- oszlópnak, talán Oaesáir dőilit hozzá, vagy egy első keresztény, tán Michelangelo barátja, vagy olasz énekes, tegnap egy ifjú fasiszta, — dőlj az oszlopnak, szedd össze magad ős érezd meg, hogy höl vagy.

*

Szót din cd. Itt nőm lehet he ver k ed ni eny- nyire, szelidein, a filozófusok és a papok nyu- gaímúvaíl, egy kicsit hátrább a testtel az erő és a szépség együtt már nyugalom. Hét kö- rülíbelíül ecai költ elképzelni:

A hét domb városában, amit Romulus és Romus kerítettek először körül, körülbelül ugyanannyi min elén az, ami itt egymásnak tia- liaüiiwOfflóit ad a mullttól a jelemig s a miknek az ösGzwijas®asága, kever ölre, csodálatos vera-ü- 1-ékio össze-viisisza, kevert és v&gyes jellegben adjia ennek a városnak, A Városnak eredetiségéit és egyéniségét.

, A régi római birodalom k étiéi fél ezaresabetn dős fénye villog a Farum Romamim márvány oszlopairól,, ahol a Sacra Via aszfaltján azokon a kő veken lépdelsz, amin a római csősz,árak diiiadaflimenetieáben a vadálltait vonitia bigia gördült s a lábad Caesarok, Horáttusok,

tenni és a válasz nem érdekel senkit. Jön nemsokára az uj szenzáció, sőt már itt is van: Scliustek Fridának hívják. Tegyük fel azonban még egyszer a kérdést mi, akik ráérünk arra, hogy a tegnap margóját jegyzetekkel lássuk el. Azok, akik nem az egy láthatatlan Istent tisztelik, a mitológia népei olyan isteneket alkottak a saját képmásukra, akik homlokukon viselték az emberi szenvedélyek, érzéseit, kívánságok és akarások hatvér- nyozolt bélyegét. Mindaz, rnni az ember nem volt, de lenni szeretett volna, a mitológiai istenség alkotórészévé lett. Vagy: a művész

mindazt, amit nem tud élni, élni az anyagban és a földi valóságban, egy más síkon éli mint aUcotoU müvét. Régi esztétikai tétel, hogy az ember csak azt tudja megformálni, ami benne él. Shakespeare bán mennyi gazember, Dosztajevsciciben hány gyilkos ... és azokban, akiket az Erdélyi ecete annyira magával r<aypdoüx hány Erdélyi és hány--------Forgács

Anna . . . Milyen nagyon személyesen vették azon az estélyen ezt a gyilkosságot, amelynek szereplőit sohasem látták! Többszáz ki- lomét empire Prágától zuhant az ismeretlen Forgács Anna mélységbe, többszáz kitörné- ternyire Prágától állt bírái előtt az ismeretlen Erdélyi Béla és mégis ez a személyeskedés, ez az önmagának a leleplezése egy vadidegen dologban azoknál, akik a maguk dolgában olyan nagyon elővigyázatosak és soha semmit el nem árulnak az embertársnak!

A bankvezér negyem mélyen látott bele a telkekbe. Talán éppen azért ö, meri mint a pénz királya ő a mi, korunk legjobb lélekbúvárja. Mi volt az Erdélyi per? Kérdés formájában adta meg a kérdésre a választ és evvel a válasszal meg kell elégednünk. Jobb lesz, ha dicsérjük a társas estet, a jó szendvicseket és a teát. A sarkig kitartunk, ott meg úgyis elválunk egymástól ...

Neuhauer Pál.

Alaplttatott 1796 évben

fisra lap M i;ioittp

Banská-Bystrca

KísaStén szállít: síremlékeket, minden könemben. Bútormárvány lapokat Má.vány kapcsoló táblákat. Márvány csillárokat. Iparművészeti munkákat, stb.

Cicerak és Taciitusok Iábanyomába lép, a Vesria szüzek bőrétől sima kőlapokat súrolja, vagy a hulló Róma kéjnőinek szobafestmié- nyein simítod a pompéj,i pirost mutatóujjaddal, hogy igazi-e. Caligula, Tiberius és Néró palotájának boltívei közt jársz, Tiiíus és Se- verus diódáid ve alatt áilíliasz, az időtálló jeilleg- aeites római tógiliaíaiMt monsíruózus erejét bámulod a Theirmék és az Aquadulctok fünőtte romjain és altiig akarsz hinni a szemednek, hoov igen, igen, ez kétezer egynéhány esztendeje kezdődött, ez a fal, ez a ház, ez a márvány oszlop. A Tibenis ugyanaz, a most hóföditie Tibetni és Tuscuhimi hegyek ugya/nigy néztek be ide s Caito, az öreg, itt morfondírozott a rostira aiiiaiit, nézve a Mo-ns PoiIoifcLnus ciprus és íhuja fáit, amik ugyanilyen tropikus kontúrban vágják a kék-eget.

Az első keresztények mártír vére ezeken a köveken omlott, mutiaitjáfk a Colosseum megrendítő kabinLntusébau, Péter itt haiti mártír- haitáilt s a Via Appián koíakombáik sötétje emJiékoátet vattásod eiiső fanattlkusaiira, akik a magúik kiaijébain is boldogabban hitték a szent jeil üdvözítő haliaknál és K riszt üst, mint mi, a szereltet-vattás uralkodásánaik ezerki- loncszázhuszonkiileuicodidi őszien de jóban. aJ- ktcklópte tesitiek, égő embeadáklyák haítaik meg itt a hit érit, hogy Krisztus földi heilytair- tója megteremtse aztán a viliág legcsodálatosabb liiieiroirchdiájét, a pápait. Itt volt bölcsője a világikareisfflténjTségnek.

A reneszánsz buja világát sehol nem érzed annyira élőnek, mint itt. A Vatikán tiizezor- szobájábatn, a Sixtiiui k4pofnában Micheilange- lo képei és Rafael stanzái mossák ki szemedből a Szénit Péter-templom és a római sóik száz templom tömjániüsíjét, s ha kinézel az ablakon, ott a mélység, amibe a tobzódó (kénykor élőkéit vetett. Szobrok és szobrok, freskók és freskók, épület és épület beszél itt egy óriási megújhodásról s hirdeti minden reneszánsz jövőjét.

És a múlt mellett a jelien: a mai Vatikán, ahonnan nem mozdul ki a minden katottku- sotf. Ieignag}robb feje, a Pápa, mert fogolynak érzi magát s csak'szűk rezidenciája ablakából nézi a Szent Várost. Fehér, fekete, sikajrlátvö- rös reverendáju papok serege az uccán, a Szent Péterben annyi bitboimck, mint másutt püspök se. Itt megértik, hogy zsidó még lehet valaki, de hogy protestáns^ azt már nem.

És ez a fiatal olasz nép. hab egy sokszáz- éves és sokstaáznépes hullámról. Tiszta dél. A finnek híresek a tisztaságukról és északiak ? Akkor ezek kétezer déliek, ezeknek még nem tialiáiliíiófk föl a higiénia fogoilnnát. Az ostiókban konyha, pince, kimérés, huliladék- hely és vendégiaiszteil együtt, egy pufiikban, tármúznaik, hangosaik, kedélyesek és élénkek, szóin, haing, érzés, — mind egy oktávval ma* gas&ibb itt; ronyhéneik mondták a „dolce far nienito“ népét, — tán semmittevése édességében szerette mindig a zsarnokokat — és most vallatni, valami készül benne, vele, rajta keresztül. 1

Mussolini, a ,,Duoe“ és fekete fasisztái, no

meg legkedvesebb gyetreűred: a bailiiMk, ők igen, aioairnak vai’ia.miit és az egész levegő mintha egy kicsit éles, ózon-, vagy puskapor- dusabb volna, rengeteg az egyenruha, a rendőr, a finánc, katona, kicsit zavar, kicsit hadiiálllliapo&szerü; de miTPiiok esküsznek "á, hogy nagyobb Napóleonnál, a kéne mindenütt, ember sorok a képen s a hegyek mögül, az ő képe kél, a királyi címer medilebt a fasiszta címer minden középületen, — az emberek isteniioiík, hiteit teremtett, ahol hóit nem volit, rendet, ahol erről álmodná sem mertek, fegyelmet, ahoil a senki senkiinek elve uralkodott. — ég^am, lehet valami ebben a rajongásban. Es Mussolini, mintha két markában kőt roppant mai ragadozót fór,na gyeplőre, amik egymást marják, Európát marjáik, mindönkiit marnak, a mindenütt reneszánszát ülő nemzeti eszme és. a mindenütt terjedő szociális eszme zabolája van a kezében s a nemzeti gondolat bakján mintha két niegju- hásziodott oroszlánt, fogna az igába, ami szili- Mais, hadilaittan fósédeit, de talán már sokkal több is. Uraik, bankárok, parasztok és munkások gyakorlatoznak a milíciában. Valami készüli, valami lesz.

És — hagy el ne feliedjük — n modern Róma: az Jinibeiraiacionátlis idegeníargailom tipikus gyüj tőháza, hoteleknek n evezett lux ússza Hóival és ailbcngőknak nevezett hoteljeivel, fényképésízeiveii, idegeuvezetöive], tolakodó hordáraival, levdapárusiloival, beliépŐ- jcgy«wel, — de gyönyörű széles ueeáivaJ, autóbuszaiivad, ezer kútjával és szökőkút.jávail s a trópiikus vidék minden faféléjével, minden namzeitÜ fesitőivefl, műtörténészeivel, ré- glavgbu várai vad és múzeumaival, — persze Baedekker, Coodk ésalöbbi: talán elég is.

*

Minden egymás hálán, egyszerre egymás meiWieftit.

Mennyi minden, ami elmúlott s elmúlik.

De igy együtt, összhangban, eredetien ás szépem,' meggyőző erővel hirdeti az élet igazságát, az igazság értelmét és az emberélet életét: a megtflutast, a teremtést, Istentől valósiágát és az örökké valóságot.

ŰdvÖzliéjgy, Oiük Város, u változó örökiké- vaJóság nevében.