Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-05 / 30. (1953.) szám

2 'TrtWTM.MAGfekR-HIRIiAJ? 1929 február 5, freM. tárt Franciaország felé légmentesen elzár­ták. Herényiét Prím® de Rivera ellen Paris, február 4. Tegnap este az a hír terjedt el a francia fővárosban, hogy Primo de Rivera ellen Madridban gyilkos me­rényletet követtek el. Az esti lapok külön­kiadásban jelentették ezt a szenzációs hirt, amelyet azonban sehonnan sem erősítettek meg. A késő éjjeli éráiban a párisi spa­nyol nagykövetség megcáfolta a merénylet hírét. Mindazonáltal a Spanyolországból ezrével menekülő baloldali politikusok és katonák csökönyösen megmaradtak állítá­suk mellett. A Pyreneusokban a francia hatóságok kénytelenek voltak külön posz­tokat fölállítani, hogy a menekiilek áram­latát kellőképpen fogadhassák, ellenőriz­hessék s elhelyezhessék. Eddig mintegy há­romezer olyan spanyol állampolgár jött át a határon, aki valamiképpen résztvett a katonai puecsokban, vagv a köztársasági fölkelésben" s most életét féltve, vagyonát, hozzátartozóit hátrahagyva, az éj leple alatt áts z ök ött Fra neiaországba. Drákói szigora IntézSradSsek Madrid, február 4. Primo de Rivera az új­ságírók előtt kijelentette, hogy az utóbbi na­pokban kénytelen volt tetemesen megerősí­teni a diktatúra védőimére szolgáló eszközö­ket. Csak hatványozott éberséggel érhető el, hogy az ország megnyugodjon és a kormány zavartalanul az ország uj politikai rendsze­rének kidolgozásához foghasson. A spanyol diktautra olyan rendszer beve­zetését tervezi, amely eredetiségével az egész világ figyelmét magára fogja irányí­tani. A legfontosabb akta, amit a király aláirt, bevezetésében kijelenti, hogy a spa­nyol kormány nemzett diktatúra, amely megfelelő intézkedéseket kénytelen hozni a rend, a béke és a szabadság biztosítására. Ezek az intézkedések és garanciák a kö­vetkezők: 1. Az állami és a városi hivatal­nokokat azonnal el lehet mozdítani állá­sukból. ha kormányellenes érzelmüek. 2. Az Union Patriotieá.t félhivitalos szervezet­té kell átalakítani, amelynek kötelessége lesz, hogy tájékoztatásaival megkönnyítse a kormány munkáját. (Ez az intéz,kedés újabb lépést jeleni a fasiz­mus spanyolországi bevezetésére.) A többi intézkedés a sajtó jogainak korlátozásáról és a vidéki szervezetek feladatairól szól. A valaní'ai zendülést is elfojtották Páris, február 4. Primo de Rivera szigorú cenzúrája ellenére néhány párisi lap mégis abban a helyzetben van, hogy részleteket kö­zöljön a legújabb valenciai katonai zendülés­ről. A mozgalom élén egy tábornok állt, akihez csaknem az egész helyőrség csatlakozott. Az összeesküvés közvetlen célja Sanchez Guerra megszabadítása volt. Saniurjo tábor­nok azonnal a legszigorúbb intézkedéseket ■IW lUUJHI III nini—' li.il !'lBlMSWJWIimj..llIU,l A Vecerni List a külügyminisztérium cáfolata dacára fenntartja állítását, hogy a földreform-pörökben a csehszlovák- magyar dintihiróság illetékesnek jelentette ki magát Prága, február 4. A P. M. H. közölte a Ve­cerni List ama híradását, hogy a hágai dön­tőbíróság a magyar állampolgároknak a cseh­szlovák földreform ©Hon benyújtott panaszai ügyében illetékesnek mondotta ki magát. A külügyminisztérium a csehszlovák sajtóiroda utján est a hirt másnap megcáfolta. A Vecer­ni List héttői kiadása most újból foglalkozik ezzel az üggyel és ezeket írja: „A cáfolat dacára fentartjuk, amit irtunk. A külügyminisztériumban már ismerik a tényállást s a nemzeti szocialista. Benes a kudarcért a nemzeti szocialista Hobza tanárt, hágai vé­dőnket okolja. A csehszlovák—magyar döntőbíróságot a trianoni békeszerződés 239. szakasza alapján alakították meg. Mindkét állam egy-egy tagot nevez ki, a harmadikat pedig, aki elnöke a bíróságoknak, megegyezés alapján választják meg. A mi esetünkben az a harmadik tag egy svájci jogász, aki ezért évi négyszázezer fran­kot kap. \ Minthogy mindkét nemzeti biró saját álla­mának az álláspontját 'védi és kölcsönösen egymás ellen szavaz, tulajdonképpen csak egy döntőbíró Ítél. Alig lehet elképzelni azt, hogy évi négyszáz­ezer frankért illetéktelennek és fölösleges­nek jelentse ki magát. Gyakorlatilag ez a bí­róság egy jogi unikum! A földreform nagy ügy s egyetlen egy ember dönt benne. Így történt meg az is, hogy 1927 január 10-ón a svéd elnök úgy döntött, hogy a román—ma­gyar vegyes bíróság, amely a román földre­form ügyében tárgyalt, illetékes. A román parlament január 27-én elhatározta, hogy nem ismeri el ennek a bíróságnak az illetékessé­gét és visszahívja a román bírót. A népszövet­ségi tanács 1927 szeptember 19-én elintézte ezt a kérdést, mikor Magyarország vereséget szenvedett (?!), mert a tanács három alap­vető kérdésében elismerte, hogy a vegyes döntőbíróság a trianoni békeszerződés 250. szakaszának az esetében túllépte a hatáskörét (excés de pouvoir). Ez a helyzet előzte meg a mi esetünket. Kétségen felül áll, hogy a tria­noni szerződés 239. és 250. szakaszainak szö­vegezése egészen világosain megmondja, hogy a fö’dreformot az állam végrehajthatja a kül­földiekkel szemben éppen úgy, mint a saját állampolgáraival szemben s ilyen ügyekben s ezek a pontok teljesen kizárják a vegyes bí­róság illetékességét. A bíróság mindamellett illetékesnek jelentette ki magét. Nem szük­séges a bírót visszahívni, mint ahogy. Romá­nia tette. Számíthatunk ná, hogy a döntés ha­sonló módon ellenünk fog szólni. Benes jog­gal fel van háborodva, de jogtalanul vádolja sikertelenséggel a Hobza dr. vezetése alatt álló védelmiünket. A sikertelenség okai nem jógi jellegűek, hanem kizárólag politikaiak és ezért maga Benes felelős. A döntőbíró hatalmával dönt. Az „excés de pouvo,ir“ semmiségi hibájá­Prága, február 4. A koalíció parlamenti nyolcas bizottsága szerdán délelőtt ül ismét össze. Ezen a tanácskozáson reszt fog venni Udrzal kormányelnök is, aki nagy voná­sokban elő fogja terjeszteni azokat a kérdé­seket, amelyeket a kormány a parlamenttel rövidesen le akar tárgyaltatni. Általános a vélemény, hogy a képviselőház legközeleb­bi ülését február 12-ére hívják egybe s ezen ülés tárgysorozatán az aggkoruak nyugdíjbiztosításáról szóló törvényjavaslat fog szerepelni. E célból már csütörtökre egybehívták a képviselőház szociálpolitikai Alaplttatott 1796 évben Hóid Lajos ula iöi iaiMp Banská Bystr’ca Készítés szállít: síremlékeket, minden kSnemben. Bntor* márvány lapokat. Mái vány kapcsoló táblákat. Márvány csillárokat. Iparművészeti munkákat, stb. bán szenvedő Ítéletet nem fogjuk végrehaj­tani. Nem kötelez minket. A magyarok min­denütt szerencsét próbálnak, a románokait a tanács helyett a hágai állandó bíróság elé vit­ték. Bennünket is az elé akarnak állítani. A tanács azonban szeptember 19-én nagyon is világosan döntött s igv félelemre nincsen óik. Nem értjük Benes ar. rossz lelkiismeretiét, aki politikai sikertelenség miatt egy jogászt vádol s aki „a demokrácia annyi, mint dis- kusszáó“ elvének cáfolatául hivatalosan le- tagadtat olyan dolgokat, amikről már az egész világ tud“. bizottságát, hogy a t<T vény javaslatot tár­gyalja. A képviselőhöz legközelebbi ülésé­nek pontos idejét a házelnökség fogja a csütörtöki ülésen megállapítani. A szenátust minden valószínűség szerint csak február harmadik hetében hívják egy­be, mert remélik, hogy időközben a koalí­ció megegyezésre jut a magánalkalmazottak nyugdíjbiztosításáról szóló törvényjavaslat kérdésében. A nyugdíjbiztosítás törvény­erőre való emelését különösen a cseh nem­zeti demokraták sürgetik, hogy az még ja­nuár elsejével visszamenő hatállyal léphes­sen életbe. Bizottsági ülések a szenátusban A szenátus szooiál politikai bizottságát csütörtök délelőtt 11 órára hívták egybe. A bizottság a magána Ilkáim adottak nyugdíj- biztosi kásáról szóló törvényjavaslatot fogja tárgyaink A külügyi bizottság február 12-én tartja Legközelebbi ülését. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a lépss Hét meoieienik minden hét csütörtökién léptette életbe a felkelőkkel szemben s egy napi munkával sikerült a lázadást levernie. Természetesen, a vérontást nem kerülhette el. Sanchez Guerrát egy különleges bíróság elé állítják, amely néhány napon belül ítéletet hoz ügyében. Á spanyol hadsereg állandó ké­szültségben van, hogy az első parancsra tel­jes erővel közbeléphessen. Legújabban a ha­ditengerészetben is veszedelmes diktatúra- ellenes hangulat mutatkozik. A forradalom határozottan köztársasági jel­legű volt és ha Primo de Rivera nem fojtja el kellő időben, akkor Spanyolország ma már köztársaság. A jól előkészített összeesküvés­nek éppen az okozta vesztét, hogy köztársa­sági jelszavakat tűzött zászlajára, ami elide­genítette a liberális polgárságot, akik ugyan nem hívei a diktatúrának, de kitartanak a ki­rály mellett. Éppen a liberális polgárság meg­nyugtatására hozatták el az összeesküvők Pá- risból Sanchez Guerrát, aki -a polgárság kö­rében még mindig nagy tekintélynek örvend. Jól informált körök jelentése szerint Primo de Rivera eddig több száz ember letartóz­tatását rendelte el. A külföldről egyelőre nem lehet megítélni, vájjon a lázadás szelleme Primo de Rivera első sikerei után elalszik-e, vagy pedig az el­ső kedvező alkalomkor újra föllángol Az ed­digi jelentésekből mindenesetre az tűnik ki, hogy az összeesküvés rendkívül széleskörű volt és az utóbbi napokban nem is sejtett mé­reteket öltött. Hegkezdftft a parlamenti munka í? A nyolcasbizottság szerdán, a szociálpolitikai bizottság csütör­tökön ülésezik — Február 12-én összeül a képviselőház! A fa éízáwasafté &tke Door n>ltfk Étke Scvcn J£octz$ Jrta: Waí&ace (12) — Jó Isten, ez olytan, mint egy frissen ásott sir, — gondolta elborzadva és meg­gyorsította Lépteit, míg a lakóháznak díszte­len, kookaszerü épülethez nem ért. Rávilá­gított a hideg faiakra és csak most látta, hogy milyen ócska, omladozó az egész épü­let. A vakolat mindenütt lehullott róla és a téglák úgy látszottak lií a falakból, mint a hús a nyílt sebből. Úgy feküdt ott a ház, mintha halotti álom­ban volna. Kutya nem ugatott, a vak ablak­üvegek mögött az éjszaka még sötétebi) volt, mint odakünn. Diók várakozott néhány pillanatig, mielőtt megindult az ajtóhoz vezető lépcsőkön. Ami­kor a kopogtatót működésbe hozta, tompa eoho görgőtt Végig a házon. Üres volt? Kel­lemetlen lakója kirepült belőle? Újból ko­pogott és várakozott. Végül a haliból cso­szogó lépések hallatszottak, aztán az el rozs­dásodott zár nyikorgóit, egy rekeszt hátra- toltak. Az ajtót kinyitották, de csak egy kes­keny résnyire és Diók lámpájának fényé­ben megjelent Staletti doktor sárga arca és fekete szakálla. Bár Dick már látta a doktort, ebbéli a megvilágításban annyira visszataszító és él- borzasztó volt, hogy ijedtében szinte Leej­tette a lámpát. — Ki az? Mit akar? — kérdezte az öreg mormogó* hangon. Benzint? Úgy, hát .ki­fogyott a benzinje? Na, szép kis autó lehet, ígon, adhatok önnek benzint, természetesen </Híl'' k' ®PáüZ fizetés ellenében. Ezekben az időkben igazán neon lehet ajándékozni. Semmivel sem mutatta, mintha késői láto­gatóját megismerte volna, még akkor sem, amikor jobban megnyitotta az ajtót és Diókét bebocsá tolta a hallba vezető folyo­sóra. Fekete, középen zsinórral összeszoritolt oveirallt viselt, amelyen folt folt hátán volt. Lábain elviselt orosz csizmák voltak, ame­lyek minden lépésnél csikorogtak. Gallér nem volt rajta és Dioknek úgy tűnt fel, m:nt- ha hat hónappal ezelőtt történt látogatása óta a doktor nemi mosdott volna. Nagy, erős ke­zeire ráragadt apiszok és körmei karmok­ká nőttek. A folyosóról Diók beláthatott a hallba, amely értékes berendezésével érde­kes ellentétben állt a háznak és gazdájá­nak üt ott-kopott külsejével. Dagadó sző­nyeg fedte a padlót, a függönyök nehéz se­lyemből valóik, az aranyozott székeket fran­cia dainaszt vonta be. Ezüst gyertyatartó függött a mennyezetről és tuoanyi elektro­mos gyertya vakító világosságot szórt a hall­ban. A por azonban több centiméternyi vas­tagságban rá ülepedett a bútorokra és ami­kor Diók a szőnyegre lépett, valósággal por­felhő verődött fel abból. — Várjon kérem itt. Hozom a benzint. Li­terje egy shilling és négy penee. Diók várt addig, amíg S Laliét ti lépéséinek zaja elveszett, azután alaposan szemügyre vette a helyiséget. Semmit sem talált, amiből a kellemetlen ember foglalkozására, vagy jel­lemére következtetést lehetett volna vonni. Nemsokára két benzin,kanna osőrrenését hallotta. Statetlu visszatért. Letette a kanná­kat és letörölte a port a kezéről. — Tizenhat liter. A Legjobb minőségű. Meg lesz vele elégedve. Dók bizalmatlanul tekintett rá. Hát Staletti még mindig nem ismerte volna fel? Mintha gyanúját kitalálta volna, Staletii feleszmélt és Diókét jobban szémn.gyro véve, igy szólott: — Úgy rémlik, mi már találkoztunk vala­ha. Nemde, ön az a detektív, aki az általános morfológiát elvitte tőlem? Én Staletii pro­fesszor vagyok! • — Úgy van professzor ur, én vagyok az a detektív, — mondta Dick. Egy benső hang állandóan figyelmeztető jeleket adott és egy pillanatra sem tévesztette szem elől a sza­kállas embert. — Bizonyára már régebbről ismeri a ne­vemet? Igen, igen, jó’ hírem van a tudomá­nyos körökben, — dicsekedett Staletti. — De most kérem, fizessen. Nagyon fáradt va­gyok és aludni kívánok. DicJi tiz shillinget adott ót neki. — Tartsa meg kiérem a többit fáradságá­ért, — mondta nagylelkűen. Meglepetésére Staletti elégedett vihogás­sal gyűrte zsebébe a bankjegyet. Szem mel­lű that ól ag nem esett nehezére, hogy a kis szívességből tekintélyes hasznot húzzon. Staletti doktor az ajtóhoz ment, amely csi­korogva forgott sarkain. Kinyitotta száját, mintha még mondani akarna valamit, azután jobbnak látta, ha nem szól semmit és be- osapta az ajtót vendége mögött Mielőtt azonban még a becsapódó ajtó visszhangja elhangzott volna, a ház belsejé­ből, az elsötétült ablaiktáblák mögül olyan borzalmas kiáltás, olyan félelmet és halálos aggodalmat kifejező ordítás hallatszott kv hogy a detektív minden vére az agyába sza­ladt. A kiáltás még hangzott, hirtelen azon­ban elcsendesedett és sízivettápő siránkozás­sá változott. Diók minden pórusát kiverte az izzadság, öklei görcsösen húzódtak össze. Egy pilla­natig azon gondolkozott, hogy erőszakkal tör magának utat a házba és megtudja, mi rej­lik a borzalmas hang mögött. Azután belátta ennek a vállalkozásnak hiábavalóságát. Leha­jolt, mindkét kezébe egy-egy kannát raga­dott és kifelé sietett a kerti utón. Zseblám­páját természetesen nem használhatta. Gummibalpu cipőt viselt, úgyhogy lépéseinek semmi zaja nem volt. így nem láthatott ugyan, hallószerve azonban annál jobban őr­ködött. Éppen a különös gödör közelébe ért, ami­kor észrevette, hogy háta megett valami csen­des mozgás van, az ágak megzörrentek, föld- rögök széttöredeztek. A zaj annyira finom volt, hogy csaknem elveszett az eső csapko­dása bán és amikor Dick megfordult, csupán az esőtől áztatott éjszaka fekete falát látta. Hirtelen azonban a bozót egy ága jobbjához csapódott. A kannákat ledobta és keze a re­volvere után nyúlt. Mielőtt azonban a fegy­vert kihúzhatta volna, hirtelen valami ned­ves, csupasz, állati lény ölelte át. Óriási karok és izmok emelődaru módjá­ra akarták vállát kirántani, egy emberteletnüil nagy, széles, sikamlós kéz tapogatózott arca után. öklei úgy pörögtek egy csupasz mel­len, mint egy box m est érnék, azonban a mell vaspáncélzata minden kísértésnek fittyet hányt. Ekkor dzsiu-dzaicu tudományához fo­lyamodott. Mindkét kezével megragadta a csupasz kart, amelynek keze orcáj átmarkol- ta, erős lendülettel csavart egyet a karon és támadóját a földre dobta. Hatalmas test zu­hant le tompa ütődéssel, azután egy hang hallatszott, a jajgatásnak kísértetiesen szi­pogó, gyermeki hangja, amiben semmi em­beri nem vett. Azután mély csönd. Diók egyik kezével előrántotta revolverét, a másikban zseblámpájának fénye csillant fel. Azonban már senki sem volt ott. A lámpá­val fénylő félkört irt e, úgyhogy a harctér teljesen megvilágosodott. Támadója nyomta­lanul eltűnt. Nagy Isten, talán eléje 'kerül! Megbordulf és a ház irányában világ'tótt. Un talanas, övig meztelen alakot, látott, a megy hirtelen eltűnt a cserjék között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom